Kis Ujság, 1936. március (49. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1936 március 49. évfolyam 91. szám AZ ELŐFIZETÉS ÁRA EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ, EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.957. FŐSZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ Ara 10 FILLÉR FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI. ARAD UTCA 8. TELEFON: 250 90* LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG BUDAPEST 82. Gyilkos nihat Bács megyében , mmm A japán császár kiadta a parancsot, hogy a zendülök térjenek vissza laktanyájukba, ha pedig erre nem hajlandók, úgy fegyveresi erőszakkal távolítsák el őket a megszállva tartott középületekből. Pénteken este még az volt a helyzet, hogy a zendülök hajlandónak mutatkoztak megadni magukat és visszavonulni, szombaton reggelre azonban kiderült, hogy legnagyobb részük nem hajlandó erre. A súlyos helyzetet a mikádó oldotta meg, aki megengedte, hogy a hadsereg megkezdje a megszállott épületek ostromát. Erre a zendülök megadták magukat. Ezután drámai fordulat következett. A császár parancsára a hatóságok elrendelték, hogy a lázadást vezető tizennyolc fiatal tiszt lője magát agyon. Mind a tizennyolc tiszt engedelmeskedett a parancsnak. A forradalom egyik legmeglepőbb eseménye az volt, amikor kiderült, hogy Okada miniszterelnök, akiről az a hír érkezett, hogy a lázadók agyonlőtték, szombaton délelőtt megkerült, mégpedig a legteljesebb egészségben. Megmenekülésének története rendkívül izgalmas, olyan, mely a kalandor regények cselekményeivel vetekszik. Három napig bujdosott a miniszterelnök, amíg most, a lázadás leveretése után jelentkezett és elmondta csodálatos menekülésének történetét. Amikor a zendülök szerdán hajnalban körülzárták a miniszterelnökség palotáját és felüzentek az agg miniszterelnöknek, hogy jöjjön le az utcára, mert hősi halált kell halnia a hazáért, helyette sógora, Macito ezredes ment le, aki nagyon hasonlít rá. A lázadók szentül meg voltak győződve arról, hogy a lépcsőn leérkező férfiú nem más, mint a miniszterelnök, akit amikor kilépett a kapun, gépfegyverrel agyonlőtték. Az ezredes holtan rogyott össze, a lázadók pedig nem nagyon vizsgálgatták, kit öltek meg, a holttestet félrelökték és betemették a méter magas hóba. Okada miniszterelnök ezalatt hű embereinek segítségével egy hátsó lépcsőn elmenekült a palotából és három napig bujdosott. A császár parancsára Okada ismét átvette a kormány vezetését, Goto helyettes miniszterelnök pedig a belügyminisztériumot, amelyet eddig is vezetett Tokió katonai kormányzója kiáltványt bocsátott ki a lázadókhoz: „Őszintén csodáljuk bátorságokat és tisztjeitek iránt való hűségteket, de adjátok meg magatokat, megtehetitek ezt szégyen nélkül“ •"— így kezdődik a kiáltvány, amelynek meg is lett az eredménye. Most már csak a lázadók egész kis töredéke tart megszállva egy szállót és a miniszterelnök hivatalos helyiségeit, a többiek valamennyien visszatértek a kaszárnyákba, trombitaszóval, a legteljesebb rendben. A lázadó tisztek törvényen kívül állnak, a legénység és az altisztek kegyelmet kaptak Tokió, február 29. A lázadás leveréséről a következő részleteket jelentik: A kormánycsapatok reggel fél hét órakor (japáni időszámítás szerint) az előre megállapított terv szerint megkezdték felvonulásukat és Tameike városrészt azonnal hatalmukba kerítették. Reggel 8 óra 20 perckor már harcikocsikat is felvonultattak a felkelők ellen, akiknek nagy része ebben az időpontban még megszállva tartotta a Szajno dombot. Délelőtt 10 órakor még nem történt döntő változás a helyzetben. Déli 12 óra 50 perckor azután hivatalosan jelentették, hogy a kormánycsapatok puskalövés nélkül befejezték vállalkozásukat, bár néhány kisebb hadászati pont ebben az időben még a lázadók birtokában volt. A lázadók legnagyobb része most már ismét a laktanyákban van. A kormány szándékosan tett különbséget az altisztek és a legénység, illetőleg a tisztek között, akik alantasaikat tévútra vezették. Ez kiderül egyébként Kosit altábornagynak a lázadókhoz intézett felszólításából, amelyben megadásra szólította fel a lázadókat. A felszólítást az altábornagy mint Tokió városparancsnoka csak az altisztekhez és a legénységhez intézte. Eszerint a tisztek, akik önmagukat forradalmároknak nevezik, törvényen kívül álló személyeknek tekintendők. Későbbi külön felszólításban a legénységet felszólították, hogyazonnal térjenek vissza a császári lobogó alá. Harakiri helyett revolver London, február 29. A Tokióból érkező legújabb jelentések részleteket közölnek arról, miként vetett véget életének a lázadás 18 vezető tisztje. A katonai hatóságok azt a tanácsot adták ezeknek a tiszteknek, hogy kövesenek el harakirit. Ebből, az is látható, hogy a tiszteket nem tartották közönséges bűnösöknek. A tisztek tudomásul vették a tanácsot, de az öngyilkosság modernebb módját választották és egymásután revolvergolyót röpítettek agyukba. Drámai intelem a lázadókhoz Tokió, február 29. A lázadás befejeződéséről kiadott hivatalos jelentés a hosszas huzavonát és tárgyalásokat azzal magyarázza, hogy el akartak kerülni minden vérontást. — A hadsereg vezetői — mondja a jelentés —, atyai türelemről és méltóságteljes bátorságról tettek tanúbizonyságot. A zendülök maguk is rendes magatartást tanúsítottak és egyszer sem próbáltak meg kitörni az eredetileg megszállott körzetből. A lázadók kevéssel azután adták meg magukat, hogy Kasii tábornok Tokió katonai parancsnoka rádióüzenetében bejelentette, hogy a lázadókat, ha kell, erőszakkal is megadásra kényszeríti. A zendülök által elfoglalt városnegyed lakói már el is hagyták házaikat. A királyi hercegek palotáit, valamint több nagykövetséget és követséget kiürítettek, tekintettel a várható harcokra. Ekkor még egy utolsó kísérletet tettek a lázadók észretérítésére és repülőgépekről, harcikocsikról röpcédulákat dobáltak a lázadók csapatai közé, amelyeken a következő szöveg állt: „Térjetek vissza laktanyáitokba és megbocsátunk nektek, tanusítsatok ellenállást és agyonlövünk mindnyájatokat. Ennek a felszólításnak meg volt a várt hatása. A szemtanúk állítása szerint a lázadók első csoportja keletázsiai időszámítás szerint déli egy órakor elhagyta a miniszterelnök palotáját és a Szanno-palotát. A lázadók rendben az Egyesült Államok nagykövetségének épülete elé vonultak, ahol a kormánycsapatok lefegyverezték és tehergépkocsira rakták őket. DC*|tX» Belerobogott egy autó a Dunába az Országház mögött Borzalmas kalandban volt részük szombaton este fél hét órakor a BF 928. számú balisla-autó utasainak. Az Országház mögött, az Andrássyszobor irányában a gépkocsi a Duna alsó rakpartjáról berohant a folyóba. Lengyel István gépészmérnök. Lengyel Sándor, földbirtokos fia, aki az Andrássy út 110. szám alatti villában lakik, szombaton délután menyasszonyával, Szakó Marcellinával sétaautózásra indul. Az Aréna úton robogtak végig, majd a Podmaniczky utcán és a Lipót körúton keresztül az autóval a Dunapartra fordultak. Az autó volánjánál a fiatal gépészmérnök ült, aki a Vaten-gyár tisztviselője. Lengyel elvesztette uralmát a volán felett és a kocsi a rakparton keresztül a Dunába rohant. A nyitott autóból zuhanás közben mindketten kiestek. Ez volt a szerencséjük és ezért menekültek meg.