Kis Ujság, 1936. június (49. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-02 / 126. szám
•ti ■ ■ ,ik V * ’T • 2 Érdekességet? a MAGYAR HÉTFŐ pünkösdi számából Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter egyhetes németországi tartózkodása után Budapestre érkezett. A pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. A miniszter nyilatkozott a Magyar Hétfő munkatársának és kijelentette, hogy nagyon megelégedetten tért haza. A Magyar Orvosi Nagyhét pünkösd hétfőn díszközgyűléssel kezdődött, amelyen báró dr Korányi Sándornak, az Orvosszövetségi Tanács megalapítójának átnyújtották a róla elnevezett emlékérmet. Buday Kálmán, Dollinger Gyula, idősebb Bókay János és Scholtz Kornél egyetemi tanárok is emlékérmet kaptak. A Magyar Hétfő értesülése szerint június derekán — előreláthatólag 19-én — négy hónapra elnapolják a képviselőházat. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás pünkösd vasárnapján a pápa 80-ik születésnapja alkalmából misét mondott Esztergomban. Beszédet intézett a bérmálkozókhoz és felhívta a bérmaszülőket, hogy a családban, is érvényesítsék a hitelveket. A négus, aki London felé utazik, Gibraltárban nyilatkozatot adott, amelyben hangsúlyozta, hogy Abesszínia ügyét akarja megvédeni a világ előtt. Feltétlenül bízik a Népszövetségben. Pünkösd két napján ismét óriási idegenforgalom volt a fővárosban és a vidéken. A pesti zöldvendéglőknek az esős idő miatt fekete pünkösdjük volt. Vácott özvegy Dvorák Józsefné 72 éves asszony leányánál volt látogatóban. Éjszaka kiment az udvarra, szesszel leöntötte ruháját és meggyújtotta. Az idős nőt haldokolva vitték kórházba. Halász István 65 éves bajai kanász merényletet követett el egy gazda 14 éves leánya ellen, majd felakasztotta magát. Mire rátaláltak, már halott volt. Nyerges Antal 30 éves hentesmester Pestszenterzsébeten egyik Lázár utcai vendéglőben mulatozott. Verekedés támadt, valaki szívenszúrta a hentesmestert, aki holtan rogyott össze. Nyomozás folyik a gyilkos kézrekerítésére. A Zárda utca 38. számú bérpalota harmadik emeletén tűz támadt. A tetőzet mintegy negyven méter hosszúságban elhamvadt. Az öt órán át tartó tűzvész közben három tűzoltó sebesült meg. A pestszenterzsébeti téglagyári tóban holtan találták meg Mikó László 81 éves budapesti hentesmestert. A szerencsétlen ember azért lett öngyilkos, mert felesége hosszas betegség után meghalt. ★ A Magyar Hétfő a vasárnapi események hű tükre. A lap ára nagy sportmelléklettel csak 6 fillér. Már most jegyezze elő, hogy ne felejtse el megvenni a Magyar Hétfőt. it Az özvegy Elbeszélés, irta Berényi János — Nagyságos asszony kérem, két gyertya maradt a temetésről. Elteszem. — Hagyd! Meg kell gyújtani őket, égjenek el. A nagyszoba ablakát frigyölyözd le és a konyhából vigyél be két gyertyatartót. Megfordult, de egy pillanat múlva mégegyszer a cseléd után szólt: — A gyertyákat a szoba közepére helyezd, hogy tüzet ne fogjon tőlük valami. És a szőnyeget hajtsd föl. Vigyázz, le ne csöppents semmit. A halszemű lompos fiatal leány indult a konyha felé. — A folyosón ne oltsd el a villanyt és ha jön a doktor úr, mondd meg neki, hogy fönnvagyok, várom. Csendes léptekkel suhant szobája felé. Az arany karkötő órára pillantott, amely ezúttal az asztalon egy pici vásári szobrocskára evezve ketyegett. Utána ösztönösen a tükör felé fordult, elfeledkező nézéssel bámult magára. De a fekete ruha csakhamar visszaijesztette. Egy kissé el is röstelte magát. Istenem, hát ennyire feledékeny. És milyen fecsegő, aprólékos volt a beszédben az imént is. Három órája mindössze, hogy haza vánszorgott a temetőből és már a tükröt keresi. Férjére akart gondolni, a hat hétig sorvadó arcra, a csöndbe merevült szemekre, a sírra, de valahogy mindig a fiatal ügyvéd állott az ura elé. Őt látta, őt érezte, őt különböztette meg az eléje sokasodó képektől. A férje legjobb barátja volt, ő vette át a végrendeletet is. Azelőtt kissé léha pajtásnak tartotta, de a sűrű beteglátogatások mintha komolyabb arcot kopirottak volna róla a lelke elé. És az aszszony a temetésen is egyedül őt érezte magánál. Illő távolban állt ugyan, de mégis legközelebb hozzá és ha nem is nézett rá, az asszony tudta, hogy szívével, idegrendszerével figyeli őt a fiatalember. A kiskapu megzörrent az utcán. Az aszszony összerázódott, sírni szeretett volna. Nem tudja miért, de érezte egy kicsit azért is, hogy a doktor sírás közben találja. Gyászszegélyes apró kendőjével törülgette a szemét, szívében reszketett valami, de a könny nem akart kibuggyanni, ott száradt meg a szeme golyóján. Óvatos kopogtatás. Az ügyvéd lépett be. Kezet csókolt. Valami gyenge bátorítást hebegett hatástalanul és szinte fölöslegesen. Az asszony a támogatást és a figyelmességet köszönte és amikor újra közéjük feküdt a csönd, kelletlenül menekült a hétköznapi szavakhoz. — Irmáék nem kaphattak útlevelet. Reggel érkezett a távirat, hogy legfeljebb holnapután tudnak ide érni. Tudja, sohase szerettek, azt hiszem most se várhatok tőlük jót. Mint az elhunyt legjobb barátja, azt hiszem ezúttal is ... — Ó, igen — hadarta az ügyvéd —, mindenesetre. Köszönöm és ígérem is, hogy a dolgot simán el fogom intézni. Körülbelül ismerem a helyzetet. Szegény Béla gondolt erre is és még a betegsége első hetében elmondott mindent. Az asszony sóhajtott. Fehér kicsi ujjai idegesen rándultak meg néha. A fiatalember szótlanul nézte. Egészen kiesett a szerepéből. Különben másra is várt. Már az úton mindent előre elképzelt és mindenhez úgy készült hozzá, ahogy elképzelte. A fiatal, szinte gyerekasszony sírni fog, fuldokolni, őt meghatja a fájdalom, megfogja a kezét, eszébe jut, hogy ez az asszony árva s ezentúl magában éldegél, megviselten rémüldözik az üres szobáktól és a múlt létekbe itatott képeitől. Valami ismeretlen helyre tévedt, a maga érzéseire alkotott asszony alakját elvette. Egy nő ült előtte, aki úgylátszik, a temetésen elsírta minden nyilvános könnyét és most csak az bántja, ami őt is: nemtudja mit tegyen. — Irmáék egyezkedni akarnak — kezdte újból az asszony —, ez biztos. Az urát nagyon jól ismerem és tudom, hogy mindenre képes. Elkészültem arra is, hogy perrel fognak fenyegetni. Kérem, majd világosítson fel, mennyiben tarthatok tőlük. A fiatalember bólintott. Most már ismerősebb helyen érezte magát. Jog, tárgyalás, per, kereslet, ügyvédi szavak. Csak az út volt kellemetlen, amíg az előbb elképzelt helyzetéből ideelevenedett. Valami forró köd hámlott le egyszerre a szeméről, élénkebben beszélt, majdnem mosolygott is. Csak azért nem, mert idején eszébe jutott, hogy fontos ügyben, komoly féllel tárgyal, akinek még hozzá szomorú kötelessége most a komolyság. Az asszony vibráló ujjaira nézett. Szép kicsi ujjak, — suttogta benne valami a beszélgetés alatt. Apró, finom rózsaszínű körmöcskék, de ni, most vette észre, hogy a gyűrűsujj körme alatt egy vékony fekete szegélyke sötétlik. Szinte rajta feledkezett, csak akkor eszmélt a figyelmetlenségre, amikor az asszony izgatottan az ölébe rántotta a kezét. Igyekezett közömbös lenni, egyszerűen nézett a szemébe és akkor látta, hogy az asszony elpirult, mintha valami nagy hibát olvastak volna az arcába. — Milyen különös — vallotta magának — egy özvegy, egy fehér kis özvegyasszony áll előlem. Szinte üres és idegen. Az a másik, az egy színes valaki volt, egy beteg, de mégis élő ember társa. És ő minden igazán érző barátsága mellett is elkószált a titkos gondolatok útján és édes didergéssel várta, hogy a beteg elmenjen és ez a kedves fehérség maradjon itt. A beteg elment és most látja csak, hogy a színes eleven képet elvitte magával. Az eleven képet magába zárta a halott és a maga holt képét ide tűzte az élő színes valakinek mellére. Az asszony már már megrettent a csöndtől és megérzett valamit. Mintha egy meleg aranygyűrű gurult volna le szívéről a mélybe. Már nyílt szemekkel nézett rá, harcolt, beszélt, a férfi lelkét hasogatta szervével, rést keresett, ahol bedobhasson egy termékeny szócskát, amelyből nyugtot adó, különös beszéd hajthat ki. A férfi maga elé szobrosodva bámult és az asszony arcát festegette a képzeletére. A haján, homlokán kezdte, két tüzes szem alatta, most a száj, kicsi helyeske, lippedt rózsalevél, de egy apró lencse is barnállik a szája bal szélében. Egy kis foltocska. Milyen szép is volt ez mindig, hányszor csodálta, amikor az asszony mosolygott és a lencse egy édes kis gödröcskébe süppedt. Most fázott tőle. Mintha a koporsó gyertyája sercent volna fel és egy fekete viaszcsöpp pattant volna le róla a kis szájacska mellé. A másik percben már korholta magát a bolondos gondolatért, de hiába, belül már így festette és így fejezte be a képet. — Kilenc óra. — mentegetődzött a fiatalember és engedelmet kért. Előzékeny volt és valami hirtelen biztató szó, védelmes gyöngédség csillant meg az ajkán, amikor észrevette az asszony szemébe gyülemlő rémületet. Mikor eltávozott, az asszony értelmetlenül faggatta magát: mi ez, mi volt ez? Most már előbuggyantak a könnyei, hálószobájába futott, nagyon özvegynek, száraznak, elapadtnak érezte magát és tudta azt is, hogy egész éjjel sírni fog. KIS ÚJSÁG Schuschnigg osztrák kancellár olaszországi útja Schuschnigg osztrák kancellár a pünkösdi ünnepekre elutazott Ausztriából egy olasz tengerparti fürdőhelyre. Schuschnigg egy hétig marad Olaszországban és ez idő alatt módját fogja ejteni, hogy Mussolinival is találkozzék. Ebben az évben Schuschnigg kancellárnak ez már a harmadik olaszországi útja. Osztrák politikai körökben elterjedt hírek szerint a kancellár csak a hét vége felé talál-kozik a Dacéval. Hír szerint időszerű poli- tikai kérdésekről fognak tanácskozni. Ezek a megbeszélsek nem változtatják meg az olasz politika irányát, sem Ausztria külpolitikáját. Bécsben tagadják, mintha az utazás összefüggésben lenne a kisantantnak az osztrák általános hadkötelezettség ügyében várható tiltakozásával, amely nem érinti Ausztria további magaviseletét. Az első sorozást és újoncozást már ki is írták Ausztriában, s függetlenül attól, tetszik-e ez a kisantantnak ,vagy sem. Milliása Újabb angol hadosztályok sietnek Egyiptomból Palesztina felé Jeruzsálemi jelentések szerint a pünkösdi ünnepek alatt és kedden is újabb véres összeütközések és zavargások voltak a Szentföldön. A lázongó arabok több helyen elvágták a távbeszélő- és táviróvezetékeket, egy helyen pedig bombát dobtak a vasúti sínekre, úgyhogy a forgalmat be kellett szüntetni. Az ország több részéből jelentenek fegyveres támadásokat és bombamerényleteket. Az angol kormány a legnagyobb eréllyel igyekszik véget vetni a zavargásoknak. Egyiptomból újabb két gyalogos hadosztályt indítanak útnak Palesztina felé. Az újabb katonai intézkedések azt mutatják, hogy az angol kormány a leghatározottabban el van tökélve arra, hogy a rendet helyreállítja és letöri a lázadást. Tagadnak a kecskeméti zálogházi rablás vádlottjai Kecskemétről jelentik: A kecskeméti törvényszék kedden kezdte meg a kecskeméti zálogház betörési ügyének főtárgyalását. A budapesti betörők Valentin Miksa, Pohner Ferenc, Barna Mihály, Fried Sándor és Spirák Gyula, Rigó Lajos kecskeméti zálogházi becsüs segítségével kifosztották a zálogház aranykamráját és onnan mintegy 500.000 pengő értékű aranyékszert és más drágaságot vittek el. Rigó Lajos zálogházi becsüst a betörésnél való segédkezésen kívül felelősségre vonja a törvényszék egyrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás címén is, mert a becsüs a betöréssel akarta eltüntetni mintegy 10.000 pengőre tehető sikkasztásának nyomait. Rajtuk kívül felelősségre vonnak több orgazdát is. A tárgyalás a vádlottak személyi adatainak felvétele után Rigó Lajos kihallgatásával kezdődött meg. Rigó Lajos becsül, aki ellen az a vád, hogy ő nyitott a betörőknek kaput és nagyobb összegű értéket elsikkasztott a zálogházból, azt mondotta, hogy Barna vette rá a bűncselekményekre. Barna terve volt az, hogy Eried Sándort találmányának, az elektromos légyfogónak tökéletesítésében támogatni kellene, mert ezzel vissza lehetne szerezni a zálogházban előállott hiányt. Hatezer pengőt adott át a feltaláló számára Barnának, aki elsikkasztotta a pénzt. Ekkor került szóba a zálogház kirablásának terve. Rigó hangoztatta, hogy ő ellenezte az egész tervet, megmaradt tagadó vallomása mellett és csak azt ismerte be, hogy tizenötezer pengőt sikkasztott. Az elnök felolvasta a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amely szerint beismerte, hogy a „kutyás Valentinnel“ 12.500 pengő részesedésben állapodott meg, amelyért egyéb kötelessége nem volt, mint a zálogház kapuját nyitva hagyni. Délben fél egykor lépett a tárgyalóterembe két szuronyos fogházőr között az ügy főszereplője, a „kutyás Valentin Valentin elmondotta, hogy Pohner és Fried kényszerítették őt a bűncselekményre, mert amikor hivatásos kasszafúrót kerestek, ő nem akart vállalkozni. Pohner és Fried erre kijelentették, hogy akkor Bécsből hozatnak egyet. — Ezt nem tudtam volna elviselni — mondotta büszkén Valentin — és inkább Szerda, 1936 június 3 . elvállaltam a kassza megfúrását. Pohner és Fried előre elkészítettek mindent. Vallomása további során előadta, hogy Rigó kétségbe volt esve a betörés miatt és két revolverrel is akart öngyilkosságot elkövetni, azonban ő megakadályozta. Valentin elmondotta még, hogy a sötét autóban Budapest felé robogva osztozkodtak a zsákmányon és kölcsönösen becsapták egymást. Pásthy tanácselnök a tárgyalás folytatását szerda délelőttre halasztotta. Világosság A közelmúltban egyik külföldi politikus arról beszélt, hogy az erősen nemzeti érzésű embereknek joguk van ahhoz, hogy megszervezzék az ilyen társadalmi rétegek nemzetköziségét. Nekünk magyaroknak véresen szomorú tapasztalatok árán minden okunk meg van arra, hogy boldogulásunk forrását csak önmagunkban keressük, mert eddig testvértelenül és megértetlenül állottunk a saját önző nemzeti érdekeiket oly sokszor igazgtalanul és kíméletlenül védelmező államok és népek ütközőjében. A múlt e szomorú példái után kétszeresen jólesik, hogy végre a művelt nyugati államok egyikében, Belgiumban, a most ott politikai hatalomra került nemzetközi szociáldemokrata párt célkitűzéseiben először látjuk — a baráti Olaszország után — az igazságtalan békeszerződések revízióját. Ebben a politikai megnyilatkozásban kapják hosszú-hosszú évek óta az első és igazán nemes értelmezését a nemzetközi politikai és emberi kapcsolatoknak. Kétségtelen, hogy a belga szocialistáknak ez a józan és gyakorlati szükségszerűségből fakadó kívánsága vezethet el a nemzetek megértéséhez és a világ békességéhez. Mi nem keressük, hogy a virradat, amelyet epedve várunk a világ melyik táján pirkad, mi csak a felkelő nap szépségében gyönyörködünk és epedve fordítjuk feléje arcunkat, mert szeretnők már a melegét is érezni. Jól tudjuk, hogy új kormányoknak új programot kell hirdetniük, de ha így van is, annál szebb és törvényt keltőbb, hogy volt ellenségeink részéről, a békeparancsok egyik bűnösétől nyúlik felénk a segíteni akaró kéz. Jólesik, hogy éppen nemzetközi kapcsolatai következtében jól és őszintén tájékozott politikai párt lát a világ bajainak mélyére és e szédítő mélységekben nemcsak meglátja a bajok okát, hanem meg meri mutatni a gyógyulás útját is. Ez az igazmondás és ez a bátorság nagy erőnyeresége a belga szocialista kormánynak, mert segítő kezet ígér azoknak, akiket éppen a hozzá közelálló hatalmasságok tettek a segítségre rászorulttá. A nemzetköziség ereje most próbatétel elé került. Nemcsak Belgiumban, hanem Franciaországban is az ő kezükbe került a hatalom. Ha itt is komolyan akarják a világ békéjét és boldogulását, jobban tudják hazájukat is szolgálni, mint akár ezer kilométerekre is elnyúló földalatti erődövekkel. Ezek az erődök a földalatt sötétjében hirdethetnek erőt, de a belga kormányprogram földfeletti magasságok világosságát ígéri. Egy megtépett fáradt világ ered az ígéret beváltásáért.