Kis Ujság, 1936. szeptember (49. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
2 Egy miniszter kimaradt a kormányból Ami minden külpolitikával foglalkozó ember előtt lehetetlennek látszott, megtörtént. Titulescu nem külügyminiszter többé Romániában. Hogyan változnak az idők. Ez még röviddel ezelőtt is teljesen hihetetlen, lehetetlen dolog lett volna. Egyenlő az elképzelhetetlennel. Hiszen még Romániában is úgy tartották, hogy Titulescu önmagában is egy külön kormányt jelent, egy sokkal állandóbbat és súlyosabbat is, mint maga az igazi kormány. Az angolok mondották róla: — Titulescu az a miniszter, aki önmagában személyesíti meg az önmaga főnökét is. Pedig akkor még miniszter sem volt. Csak éppen román követ Londonban. Ezért is mondták a csipkelődők, akik nem jó szemmel nézték ennek a besszarábiai ferdeszemű „japán"-nak a hihetetlen hatalmát, hogy voltaképen ott van a román külügyminisztérium, ahol éppen Titulescu úr tartózkodik. S hogy ez eléggé mozgó volt, azt eléggé bizonyítja, hogy a mindenható miniszter alig töltött pár hetet hazájában s csak a legritkább esetben ment haza egynéhány órácskára. Neki ugyan nem parancsolt senki. Tőle lehetett kormányválság, vagy minisztertanács. Mindezek nem érdekelték. Tudta, hogy nem ő a „függvény", hanem a kormány függ tőle s a tizenkétévi egyfolytában való minisztersége alatt neon egy kormány alatt ingatta meg a talajt azzal az egyszerű, egyszavas távirattal: „lemondok". Ezzel aztán elérte, hogy mindaz a személyi kívánság, amit ő támasztott, parancsnak számolt. Maga a korona is ahhoz kötötte megbízásait, hogy a változó kormányokban benne legyen a külügyminiszter. Ennek személye kész kezesség volt a francia nagy szövetséges felé is, hogy ki van zárva minden meglepetés s hogy az államgépezet nyugodtan működik s azon a sínpáron halad, amelyre azt a párizskörnyéki békék Franciaország nyugalmának és biztonságának az érdekében lefektették. És most egyszerre? ... Mi történhetett Várjon? Olyan csendben ment minden, mint valami éjjeli temetés. Szóról-szóra kell ezt érteni, mert hiszen valóságosan egy éj alatt folyt le a kormányválság is, a megoldás is. Ha Titulescu lefeküdt éjjel mint külügyminiszter, már reggelre úgy ébredhetett, mint Romániának egyik gazdag, nagyon is gazdag ügyvéde és magánembere. Megtörtént a csoda, hogy Tatarescu össze mert állítani egy miniszteri listát a Titulescu neve nélkül s a még nagyobb csoda, hogy a király pirostentája ezúttal nem írta be a hiányzó nevet a listába. A legbenfentesebb politikusok előtt is rejtély ez az egész furcsa és gyorsan lezajlott kormányválság. Azt mondják, hogy így kellett történnie, hogy a nagyobb bajokat elkerüljék. Azt mondják, mindez csak rövid időtartamra szól s legfeljebb csak addig tart, míg a kormány le nem számol mind a jobb-, mind a baloldali szervezetekkel. Mert az egész Titulescu-ügy hátterében ez lappang. A vasgárda offenzívára készül. Halálra van ítélve mindenki, aki a vasgárda ellen foglalt állást. Azon a listán, melyet a rendőrségnek sikerült megkerítenie, rajta van több politikus mellett Titulescu is. Mégpedig elsősorban. Titulescu tehát itt is vezet. És ezt meg is üzente a vasgárda a miniszternek, kimondták fejére a halált s azt nem is fogja elkerülni, őrizze legyen bármennyi csendőr és detektív. Érthető, ha ezek után Titulescu nem nagyon hajlandó a neki szánt mártírhalálra. Egyelőre sokkal jobban élvezi földi gazdagságának előnyeit, semhogy elkívánkozna a földi siralom völgyéből békésebb világok felé. De az üzenés óta még szőkébbre fogta otthoni tartózkodását s ha lehet, nem igen teszi román földre a lábát. A francia sajtó valósággal felhördült a Titulescu kimaradására s az eseményt úgy könyveli el, mint a német politika egyik legnagyobb győzelmét. Hogyne. Hiszen maga Titulescu egymagában nagyobb kezesség és biztosíték volt a franciabarátság mellett és a német szövetkezés ellen, mint az egész kormány. És most? Nagy a bizonytalanság. Nagy az aggodalom Mintha köd szállott volna az egész román közéletre, amelyen nem lehet keresztüllátni. Annyi bizonyos, hogy a vasgárdisták erősen csörgetik a kardokat. Azt mondják, hogy a Titulescu kimaradása a kormányból az ő sikerük. S a siker mindig csak növeli a hatalmat s a hatalom sóvárgását. Titulescu annyira nem tud önzetlen lenni, hogy a maga bőrét is odavigye a vasgárdisták golyója elé, mint a szerencsétlen Duca tette. Nem vágyik a mártírhalálra. Ez érthető is. De milyen furcsa játéka mégis a sorsnak, hogy az az ember nem mer román földön élni a vasgárdisták miatt, aki éveken át mosolygott, mikor ezek a kisebbségek ellen dolgoztak. Hja, kölcsönkenyér visszajár. Kőrösparti KIS ÚJSÁG Kedd, 1936 szeptember 1 Cegléd feltárja ismeretlen kincseit Bemutatkozott a finomveretű ceglédi csipke, önállósítja magát a ceglédi gyümölcstermelés Cegléd, augusztus 31. — A Kis Újság kiküldött munkatársától — Egy hétig tartó vendégjárás kezdődött vasárnap Cegléden. Preszly Elemér államtitkár ünnepélyes keretek között megnyitotta a Ceglédi Napokat. Kossuth Lajos városa augusztus 30-tól szeptember 6-ig tartó ünnepi hetében pazar díszben, mosolygós arccal tárja fel kincseit: a homoki bort, a zamatos gyümölcsöt, fejlett állattenyésztését s végül a város kulturális műemlékeit és ereklyéit, amelyekről érthetetlenül keveset tudnak országszerte, vagy ha tudnak is, nem igen méltányolják. Ez a helyzet a Kossuth Múzeumnál is. A ceglédiek Kossuth-ereklyéit nem kíséri országos érdeklődés. Miért nem? Talán azért, mert a kisgazdák alig mozdulnak ki a földjükről. Pedig az Alföld népe ma is „Kossuth apánk"-ra esküszik. Viszont, akik felkereshetnék a Kossuth Múzeumot, azok nem tudják, hogy létezik. Nagy és méltánytalan közöny kíséri a nagy magyar hazafi emlékeinek gyűjteményét. Pedig nagyon is érdemes volna megnézni!* A Kossuth Múzeum rengeteg ereklyéje, iratok, könyvek, bútordarabok között szerepel a turini száműzött halálos ágya is. Fekete gyászlepel borítja az ágyneműjét. Kossuth Lajos halálos ágya felett áll némán, mozdulatlan ingával a falióra, amely azt a pillanatot mutatja, amikor a nemes szív utolsót dobogott. Az óramutató már nem érte el a 11-es számot, négy perccel 11 előtt megállt.,, Külön büszkesége és féltve őrzött ereklyéje Ceglédnek egy asztal, ezen mondotta el dörgedelmes történelmi szózatát Kossuth a piactéren. Itt fekszenek sorban egymás mellé helyezve a turini száműzött ruhái, házisapkája, levelei és hajkeféje. A mellette levő terem Kossuth Ferenc szobája, azután pedig régiségtár következik, ahol a ceglédi öreghegyi bronzkorszakbeli sírok napfényre került halottasurnái vannak kiállítva. Ha másért nem, de a Kossuth Múzeum megtekintésére, reméljük, sokan mennek le Ceglédre. ........ .* A duna-tiszaközi nagy piacváros kitesti magáért. A Ceglédi Napok során 18 féle kiállítás érdekességei várják a közönséget. Felvonulnak a legkülönbözőbb virágcsodák. Illatozó és színpompás szegfűerdőt és krizantém-rengeteget találunk. Több mint 300 krizantém-változat került a kiállításon glédába. Bemutatja tehetségét és szorgalmát a ceglédi iparosvilág, felvonulnak csipkeverőművészetükkel — a halasi csipke ikertestvérével — a ceglédi lányok és asszonyok. Csodálkozva nézte, szemlélte a megnyitás napján a sok idegen az eddig szinte véka alatt rejtegetett tündérszép csipkeremekeket. Bizony sokan hitetlenkedve bámulták ezt a légies finomságú csipkemenyországot. Ki tudott eddig a ceglédi vertcsipkéről, a ceglédi lányok és asszonyok művészi kézimunkájáról? A sok közül ez az egyik ok, amiért teljes elismerés illeti az ünnepi hét rendezőségét: bemutatták és feltárták Cegléd egy eddig ismeretlen kincsét. ★ Eddig Kecskemét és Nagykőrös „terülj asztalkámja" volt Cegléd, Kossuth városa gyümölcs- és konyhakerti terményeinek feleslegét átadta Nagykőrösnek és Kecskemétnek. Azok külföldre szállították. Kecskemét és Nagykőrös világhíres termékeinek egy része a ceglédi piacról került messze idegenbe suta Vagyonos bácsalmási gazda titokzatos öngyilkossága Bajáról telefonálja a Kis Újság tudósítója: Bácsalmás községben nagy megdöbbenést keltett Lémity János, ötvennyolc éves vagyonos gazdálkodó öngyilkossága. Lémily reggelizés közben kiment a szobából és egy félóra múlva a padláson felakasztva találták. Amikor a kötélről levágták, még élt, de nem sokkal később meghalt. Búcsúlevelet nem hagyott hátra és így a község életében vezető szerepet játszó gazdálkodó öngyilkosságának okát nem sikerült kideríteni. A vizsgálat megindult. Tetten ért a belügyminiszter az országúton két szabálytalanul haladó teherautót A MATEOSz vezetősége az országúti közlekedési rendellenességek megszüntetése érdekében körrendeletet intézett tagjaihoz. Ebben megállapítja, hogy a szövetkezeti tagok, illetve személyzetük nem tartja be a közlekedés rendjét szabályozó közlekedési A város most megelégelte ezt a mostoha szerepét és önálló életet kezd, saját lábára támaszkodva. Dr Sárkány Gyula polgármesternek, a város agilis vezetőjének érdeme, hogy egy szép álomból valóság lett: 260.000 pengőből felépült a város vágóhídja és most építik 350.000 pengős költséggel a huszonötvagonos hűtőházat, amely azután útnak indítja a ceglédi exportot. Mert ennek a városnak a Teremtő mindenből dúsan adott. Ceglédnek évente több mint 25.000 hizlalt sertése kerül forgalomba. Gyümölcse a legzamatosabb, szőlője a legédesebb, bora kitűnő. A televényes homokon 5000 katasztrális hold földön terem a legkitűnőbb gyümölcs. Mindennek a jutalmát csak felerészben élvezték a ceglédi gazdák. De most új élet kezdődik itt! A város vezetősége — bár az anyagiak miatt lassabb ütemben — de határozott elgondolás szerint igyekszik a ceglédi homok istenáldotta terményeinek értékesítését lehetővé tenni. Ennek a jegyében rendezték meg a város vezetői az ünnepi napokat. * Kossuth Lajos városa szeretettel vár mindenkit, aki egy szorgalmas, becsülettel dolgozó alföldi város polgárságának munkásságát megismerni óhajtja. H. L. kódex határozmányait s legutóbb két ízben is megtörtént, hogy a legfőbb rendőrhatóság vezetője, a belügyminiszter, személyesen itt tetten két MATEOSz-tagot, aki az országúton szabálytalanul haladt. Ez a két teherautója a legsűrűbben ismétlődő szabálytalanságokat követte el, vakított fényszórójával és szabályo*talanul előzött. A MATEOSz különös nyomatékkal hívja fel tagjait ez alkalomból arra, hogy a közlekedés rendjét biztosító összes rendelkezéseket saját jól felfogott érdekükben betartsák, amint hogy a szövetkezet is minden körülmények között megvédi ilyen egyéni mulasztásokkal szemben a maga egyetemes érdekeit. Az egyéni fegyelmezetlenséggel szemben a szövetkezet vezetősége még a kihágási eljáráson túlmenően is eljár és a hibás tag kizárását javasolja. Kizuhant a gyorsvonatból . Győrből telefonálja a Kis Újság tudósítója. ’A komárom megyei Ács határában kizuhant a budapesti gyorsvonatból Mórucz György 42 éves pápai kereskedelmi ügynök. A vonatot azonnal megállították, de Mórucz Györgyben már nem volt élet. Fejét a vasúti sínek mellett álló kőoszlopba ütötte. Szemtanúk szerint ittas állapotban esett ki a vonatból. r. Itt Csak okos ne legyen Elbeszélés, írta Berényi János . Benc a fiókjába akarta csúsztatni az asszony levelét. Néha már erősen unta ezt a színes komédiát, de a meghívások pontosan érkeztek és legtöbbször mégis fölkavarták az unalomba feledkező érzéseket. Az asszony egy kicsi eleven lángoszlop volt és értett ahhoz, hogy alakja mindig új ingerek fölkeltésével toppanjon elő a lila sorokból. Mégegyszer maga elé simította az írást. A betűk mókásan fecsegtek és eltakart mosolygással dőltek egymásnak, mint a játszó gyerekek. A ruganyos vonalak szinte emelték őket a lapról. Pár mondat csupán, de majd kibugygyant belőlük az asszony tavaszos, friss temperamentuma. Alattuk a név: Hilda, pajkosan kiugrasztva a papír kékségéből és egy csintalan kacskaringóval körülkerítve. Olyan volt, mint valami aprócska, édes sziget. És mosolyogni kellett neki. — Nem tud vigyázni. Még bajt hoz a nyakamba, amilyen éhes és könnyelmű. De megérte. Kicsi fekete ördög, valóságos tűz. Az asztalfiókban közömbös újságpapírral takaródzott néhány régebbi levél. Testvérei a mostaninak. Mellettük az asszony képe, vékony zöld-arany rámában, üveglapjával szépen lefelé fordítva. Nem állhatott az asztalon, amióta akaratlan barátságot kötött a gazdájuk egy pár fürdővendéggel, akik olykor fellátogattak hozzá. Különben így is megsejthettek egyetmást. Benc eltette az asztala kulcsát. Kicsit el is szontyolodott. Az ég nagyon sima volt, a part csupa öröm és az utak hangosak. Nem volt kedve az asszonyhoz menni. Első találkozásukra gondolt és levonta a szomorú következményeit. — Tulajdonképpen ez is egész könnyű dolog volt, éppen olyan, mint a többi. De talán nincs is kivétel, mind lehet és mind egyforma lesz. Kint vidám villasorok nevettek fehérlő fogakkal. Oszlopaik átfeleseltek a napnak a vizen túlra, képüket belevetették a tóba. A piros tetőkön vastag viasz olvadt és a megösztövéredett tornyok mintha az égbe akarták volna törölni izzadt homlokukat 01 óra, alkony,ató hangversenyezett, mint valami távoli zenekar. Bené hallgatta, nézte és vállal vont— különben úgy sincs más tervem. Leakasztotta a telefonkagylót és tréfásan válaszolt a feketeszemű asszonynak. — Különös — írta Jób, a fiatal író Hildának —, különös ez a hirtelen találkozás. Mindig csodálatos, hogy ki állítja meg az életünket és hogyan lépdel mindig magasabbra az érzéseinken. Nevét hallottam, mielőtt ismertem volna. A park felé ment egy könyvvel és én maga után iramodtam, ösztönösen, minden cél nélkül. Valamelyik új barátnője lehetett az, aki a tó felől az egyik trambulinról tréfásan magára kiáltott. Hilda? Unottan lehúnytam a szemem, vártam. Hilda megfordul és én egy fehérarcú, kékszemű északi asszonyt fogok látni. Előre elképzeltem a tekintetét, ajkát, homlokát és minden vonását. A másik pillanatban egy barna arc éles profilja illeszkedett az árnyék zöldes hátterébe, sötét szemek villogtak a tó felé. Csalódtam és ki is ábrándultam egy időre. És ez a kiábrándulás lett a későbbi rajongás magva. Meséltem már: soha nem tudtam a sötét szemeken átolvasztani magamat, nem húzott a barna test füze és nem tudtam hinni, hogy ez is a lélek háza lehet, ahol a vér kiáltozásán kívül az érzelmek harmonikus halk könyörgése is kéri egy igaz találkozás szerelmi kézfogását. Forróság helyett szelíd hevületet akartam, sikoltó máglya helyébe muzsikáló kályhalángokat. Az inger, a fájdalom, a hullámzás a csöndben van, rajta gyűrődik a végtelenség partja felé, szelíd aranyhaj fölött lobog a legsütősebb felhő, gyerekes arcból üzen egyszerű szép levelekkel az élet. Gyöngyök villannak meg tompán, galamb száll, messze csillag mosolyog csendes nézések tüköréből kibontakozva, semminek látszik s mégis a csodák örök rózsafüzére marad. Nagyon lassan indul minden, életet tartó márványmedencék mélyéből, de mire hozzánk ér, minden észrevétlenül elejtett vércsöpp lelke utánunk suhan, velünk van, csattog fölöttünk, akár a gerle-raj. És, mégis... az ég tudja, hogy csalódhattam. A hit ezt szolgálta, hogyan történt mégis, hogy egyszerre épp az ellenkezőjét ismerte föl és fogadta az élet és szerelem parancsolójának. A regény, amiről annyit beszéltünk, félig már kész, az emlékek elevensége adja habrohabra és viszi egyre igazibb hullámzással előre. Hősnője Hilda, az ajka túlpiros, szeme mélységes est, haja árnyék, arca nem fehér kő, de mégis a csönd muzsikál benne, engedelmes és rajongó álmok fátyolosodnak köré és testi szerelmét is a lélek sugározza. Jób megírta nagyszerű regényét és megnyerte vele a Krizantém-díjat. A Krizantémdíjat egy dúsgazdag, aggszűz bárónő alaparán hozta azon írók megjutalmazására, akik a legbájosabb nőalakokat teremtik meg regényeikben.★ Dénes, Hilda férje még egy ideig a legénykedő társasággal maradt. Piros volt, víg volt és diadalmasan filozofált. — Csak okosat ne — mondta és nevetett —, lehet szép, nem bánom, ha veszedelmes szépség is. Csak okos ne legyen, fiúk. Az ideális az volna, aki tízig se tud számolni, mint az eszkimó. Ilyen nincs. De azért nem baj, ha számolni tud, csak naiv, vagy mondjuk a magunk nyelvén, butácska legyen. És csöndes, tudjátok: olyan lassú víz. Bólintottak, vagy vállat vontak. — Az se jó. Az ember mégis... Dénes fölhajtott egy pohár bort. Most már nevetett is. — Rögtön megmagyarázom, mert két válfaja van ennek is. Vagy úgy butácska valaki, hogy ha nem ért meg valami dolgot, mindjárt kimereszti a szemét és az arca tele lesz szürke, nevetséges kérdőjelekkel. Még az orra hegyével is kérdez szegényke, vagy elárulja, hogy: nohát ezt nem értettem. Úgye, ez nem kell. Csúnya az ilyen nagyot bámuló asszonyka. Kínos lehet vele az élet, mindenki észreveszi a jó oldalát. Nem jó. A másik fajta az, ha belül, igazán, hogy úgy mondjam: lényegében ostobácska az asszony, de ebből nem csinál látványosságot. Okosan rövid ész, nem rajzol furcsa csodálkozásokat a képére. De azért nem lát az orrocskájánál tovább. Az pedig még hozzá elég fitos. No de annál szebb ez így. Magától érthető, hogy ebben az esetben azt se látja, hogy a hű férj esetleg tovább lát az orránál. Én például nyugodt vagyok, egész nyugodt vagyok. És ha Hilda hazajön és ti például elmondjátok neki, hogy miket csináltunk, még ti fogtok kikapni tőle. Isten bizony ... Körülbelül Kürtinek szólt az oktatás, aki nagyon maga elé búskomorkodva gubbasztott az asztal végében. Dénes a vállára csapott és mulatott rajta, hogy az ideges fiú majd fölrúgta az asztalt ijedtében. — Na, azért el ne bőgd magad. Majd javítunk, fiam, ezen az életen, javítunk. Csak engem figyelj. És ne bőgj! A fiatalember szinte könyörgött a szemével. Szegénynek elég oka volt az elszontyolodásra s nem is láttam olyan víg témának az asszonyi hűséget...