Kis Ujság, 1936. október (49. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-01 / 224. szám

.-''A v­i 2 Megtorpedózott torpedó ♦ Ilyen őrült táncot nem járt még nép a maga pénze körül, mint most a franciák. Azt hittük eddig, hogy a legszeszélyesebb portéka az­ életben az­ asszony. Tévedés. Mert a pén: az. Ezt érzik a francia köz­gazdászok is, akik egyszerre szakítottak régi felfogásukkal is azt vallják, hogy a pénznek nem az arany a legfőbb fedezete, hanem a­­ bizalom. A franciák csak csodálkoznak erre a megállapításra. Hogyan? Hiszen ők any­­nyira bizalommal voltak a pénzük iránt, hogy a kispolgár és a paraszt elő se merte húzni a vastag harisnyájából s nem volt mód, amely alkalmasnak kínálkozott volna, hogy azt h­onnan előcsalja. No igen, igen, — mondják erre a pénz­­tudósok­ — az is a bizalom hiányára vall, ha a pénz elbánik. Az értékcsökkenés majd előcsalja a rejtekhelyekről. Most aztán abban reménykednek a derék franciák, hogy a leszállított s az olcsóbbá vált frank majd segíteni fog a bajo­kon. Annál is inkább reménykednek ebben, mert a miniszterelnök kijelentette, vigyázni fog nagyon, hogy drágaság ne keletkezzék az értékleszállítás után. Ezzel a magyará­zattal azonban maga is beismerte ezt a lehetőséget is, ha mindjárt védekezik is ellene. De nem ez a legfontosabb, amit meg­tehettek a siker érdekében. Sokkal nagyobb jelentőségű az az ellenlépés, amivel a kor­mány — az utolsó pillanatban­ — a kom­munisták torpedóját sikerrel visszatorpe­­dózta. A kommunisták ugyanis a „mozgó munkabérek“ bevezetését követelték. E kö­vetelés szerint a mindenkori munkabérek a drágaság szerint igazodtak volna önma­­guktól, külön tárgyalások és megegyezé­sek nélkül , gépszerűen. A kormány, hogy a kommunisták tá­mogatását biztosítsa, belement és elfogadta ezt a kívánságot. A kommunisták persze, a markukba nevettek. Tudták, ha ez a követelésük teljesül, egy-kettőre megzök­ken a gazdasági élet nyugodt menete. Elég, hogy valami kis drágulás álljon elő s a munkásság máris szembekerül a mun­kaadóval, akit úgyis megszorongatott a nemrégiben felemelt bér, amit nem sza­­"aiadT­alájárítan­ak a közönségre, mert ez megint a drágulás hógörgetegét indí­taná el. Szerencsére, az egyfolytában huszon­négy óráig tartó ülés annyira megpuhí­totta a kommunistákat, hogy nem tudtak ellenullani a jobboldalról jövő támadás­nak, amely ösztönösen megértve, hogy milyen veszedelmek rejlenek ebben a kö­vetelésben — nem nyugodtak addig, míg a kormány ki nem vette azt a javaslat­ból. Így kerülte el a különben is lázas Fran­ciaország azt a veszedelmes tragédiát, amely előbb-utóbb a végleges gazdasági felforduláshoz vezette volna. Annál nagyobb volt itt a veszedelem, mert hiszen ma még senki nem merné biz­tosra megmondani, hogy gazdasági hatásá­ban mi lesz a francia pénz leértékelésének a következménye. A vérmes bizakodók azt mondják, hogy csak az lehet, ami Angliában volt, ahol az öt év előtti pénzértékcsökkentés a jólétnek olyan paradicsomát teremtette meg, ami még Angliában, az igazi gazdagság hazájá­ban is példát ritkítja. Ide e derűlátás jogo­sultságának a hirdetői elfelednek egyet. Azt a különbséget, ami az öt év előtti angol és a mai francia politikai életet, olyan nagy távolságba állítja egymástól. Az öt év előtti angol politikai viszonyok a MacDonald nemes és teljesen hazafias ,­angol szocializmusai által egységbe fonva, lehetővé tették, hogy minden párt a gaz­dasági helyzet javításán dolgozzék s ne tegyen semmi olyat, ami a kormány kezét megkötné, vagy fáradozásának sikerét koc­kára tehetné. Joggal mondhatta az ősz MacDonald, hogy soha nagyobbnak nem érezte nemzetét, mint ezekben a nehéz időkben, aminek fájdalmas vajúdása jut­tatta el Albiont a mai szerencsés gazdasági boldoguláshoz, amilyet még alig látott és élt valaha is. " Ellenben Franciaország? A belső szét­tagoltság és pártvillongás olyan súlyos betegségében vergődik, ahol egyik képvi­selő azzal vádolhatja meg a kormányt, hogy minden intézkedése a nagy vagyonok érdekében történik s a kisemberek vállára rakja az összes terhet, csak azért, hogy a fegyvergyárak zsebeit még jobban teletöm­hesse aranyakkal. Igaz? Nem igaz? Mind­egy. A lényeg az, hogy ilyen felfogás mel­lett nagyon nehéz lesz a műtét sikerét biz­tosítani s még nehezebb­ azt állandósí­tani is. Pedig a világbéke érdeke ezt kívánná. Kőrösparti KIS ÚJSÁG Csütörtav, 1836 oktobar 1 Havas, télies ősz Napok kérdése és a városban is havazni fog♦ nemcsak a hegyekben — mondják az időjósok Alig pár napja, hogy az őszi kánikula ejtette ámulatba az embereket és most várat­lanul szokatlanul téliesre fordult az idő. A hegyeken fagypont alá süllyedt a hő­mérséklet, a Svábhegyen, Dobogókőn, Kékesen már havazott is. A Svábhegyen csak kisebb mérvű havazás volt, de a Kékesen 6 centiméter vastagságú volt a hóréteg. A hegy csúcsán az elmúlt éj­szaka —­2 fok hideget mértek. Budapesten szerdán délben 7 fok volt a hőmérséklet és az emberek, akik pár nappal ezelőtt még a 25 fokos melegben sütkéreztek, felöltőben is fáztak. Budapesten a legalacsonyabb éjjeli hő­mérséklet 3—5 fok között mozgott és növelte a korai hideget az élénk szél is. A télies ősszel kapcsolatban beszéltünk egy kiváló időjárásszakértővel, aki a követ­kezőket mondotta a Kis Újság munkatársá­nak: — Tény, hogy szokatlan ez a hideg ősz, de nem egészen rendkívüli. Ilyesmire volt már eset a közelmúlt években. 1931-ben pél­dául már szeptember közepén havazott a hegyekben. Természetesen így is ritka ez a szokatlanul korai fagy. Megtudjuk, hogy csak véletlennek köszönhető, hogy egyelőre még csak a hegyekben hava­zott és nem hullott hó a városban is. A borulás a kora esti órákban jött, de ha későbben jön, éjjel lehűlt volna a levegő, hajnalban pedig már havazásra ébredt volna a főváros. így volt ez például Szerbiában, ahol már a városokban is havazott, nemcsak a hegyek­ben. — Ami a korai hideget és havazást illeti, — folytatta informátorunk —, ennek oka a hideg északi áramlásokban keresendő. A Sarkvidék tájáról hideg levegő tódult Euró­pába, így hazánkba is. Különben már talán csak napok kérdése és a városokban is havazni fog. Zalaegerszegről jelentik: Zalaegerszegen az éjszaka fagyott és havazott. Reggelre azután a havazást eső váltotta fel. Bécs, szeptember 30. A meteorológiai intézet közzétett adataiból kib­írik, hogy 1872 óta nem volt oly hideg őszi időjárás, mint az idén. Belgrád, szeptember 30. Egész Jugoszláviában zordra fordult az időjárás. Szlovéniából és Boszniából hava­zásokat jelentenek. Gorskikot­r környékén a h­ó magassága eléri a 20 centimétert. A hőmérséklet a fagypont körül mozog. Sarajevóban kedden egész nap havazott, úgyhogy estefelé öt centiméter magas hó­­takaró lepte el a várost. A Belgrád és K­aguza között közlekedő re­pülőgép Sarajevo közelében hóviharba ke­rült és Mostarban kénytelen volt kényszer­­leszállást végezni. Erős havazást jelentenek továbbá Zágráb és a szerb Loznica vidékéről. London, szeptember 30. Coloradóban és az Egyesült Államok több más államában példátlanul korai hóviharok dühöngenek. Tizenegy ember életét vesztette, az anyagi kár meghaladja az egymillió dol­lárt. Eckhardt csütörtökön Kalocsán felel a kormány gyűléstilalmára Kozma Miklós belügyminiszter az elmúlt hét péntekén nyilatkozott a budapesti napilapok munkatársai előtt és kijelentette, hogy az or­szág rendjének megóvása érdekében különböző javaslatokat terjesztett a kormány elé. Ilyen előzmények után a kormány rendeletet adott ki a gyülekezési jog korlátozásáról. A rendelet szerint politikai jellegű népgyűlések — kivéve az országgyűlési képviselők által saját kerüle­tükben tartandó beszámoló gyűléseket, — továbbá mindennemű politikai jellegű fel­vonulás, körménés tartása további intézke­désig tilos, azoknak megtartását karhatalommal is meg kell akadályozni. Bár nem ért senkit váratlanul a belügymi­niszter rendelete, az mégis nagy feltűnést kel­tett politikai körükben. Beavatott helyen azt a közlést adták, hogy a gyűléstilalm­i rendelet preventív célokat szolgál, meg akarja akadályozni, hogy olyan kérdésekkel nyugtalanítsák a köz­véleményt, amelyeknek nyilvános tárgya­lása a mai nehéz időkben nem kívánatos. Politikai célja már csak azért sem lehet a gyű­léstilalmi rendeletnek, mert az országgyűlés tagjai beszámolóikat saját kerületeikben sza­badon megtarthatják. Október 1-re — csütörtök estére — a Keresz­tény Községi Párt ifjúsága gyűlést hirdetett a Vigadóban, amely gyűlés plakátjai azt hirdet­ték: „Harc a bolsevizmus ellen". A gyűléstila­­lom természetszerűleg erre az összejövetelre is vonatkozik és ezért a rendőrség ennek a gyű­lésnek a megtartására sem adta meg az enge­délyt. Ezzel kapcsolatban Csilléry András, a Keresz­tény Községi Párt ügyvezető alelnöke kijelen­tette egy sajtónyilatkozatban, hogy úgy látszik az igazi tanácsadó a Népszava volt, amely var­áárnapi számában előre megírta, hogy gyűltő­tilalom készül. Csilléry Andrásnak erre a nyilatkozatára Kozma Miklós belügyminiszter válaszolt. A mi­niszter válasza így hangzik: — Nem tételezem fel, hogy Csilléry András ezt a nyilatkozatot ebben a formában meg­tette. Akár megtette azonban, akár nem, bi­zonyos vagyok abban, hogy nincs az ország­ban egy ember sem, aki a kérdéses lapközle­ményben foglalt állítást rólam elhigyte. Az ország közrendjének érdekében áll az is, hogy se a sajtó, se más ne tulajdonítson meggondolatlanul komoly kormányzati intéz­kedéseknek képtelen motívumokat. Csilléry András különben személyesen is felkereste Kozma Miklós belügyminisztert. A Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöké­nek látogatásáról az alábbi hivatalos jelentést adták ki: „Kozma Miklós belügyminisztert szerdán délben felkereste Csilléry András ország­gyűlési képviselője, a keresztény gazdasági párt ügyvezető elnöke az október első nap­ján a Vigadóban tervezett gyűlés ügyében. Csilléry András annak kijelentése mellett, hogy a kormány által kiadott i gy üléstilalmi rendeletet és annak indítékait­­ helyesnek tartja, bejelentette, hogy a rendelet által megadott tételek között a Vigadóban októ­ber első napján a keresztény gazdasági párt budapesti országgyűlési képviselői kívánnak képviselői beszámolót tartani. A belügyminiszter tudomására hozta Csil­lérg Andrásnak, hogy a vigadói nagygyűlésre vonatkozólag már megadott engedély a gyil­­léstilalmi rendelet következtében hatályát vesztette, az új bejelentésre vonatkozó jog pedig, amely felfogása szerint a fennálló jogszabályoknak megfelel, az államrendőrség illetékes szervei fognak saját hatáskörükben intézkedni."­ A Független Kisgazdapárt is foglalkozott szerdán délben a kérdéssel. Eckh­ardt Tibor­ hosszabb beszédben fejtette ki a képviselői értekezlet előtt véleményét, közölte azt is, hogy a nagy nyilvánosság előtt álláspontját ebben az ügyben Kalocsán, a pártnak csütörtök dél­utáni ülésén fogja ismertetni. A Független Kisgazdapárt értekezletéről at következő hivatalos jelentést adták ki: " A Független Kisgazdapárt az elrendelt gyűléstilalom kapcsán megütközéssel álla­pítja meg, hogy a fennforgó súlyos problé­mák megoldása újból a közvélemény felvilá­gosításának a lehetetlenné tételével készül, holott ma nagyobb szükség volna rá, mint valaha, hogy értelmes és felvilágosodott köz­véleményre támaszkodva fogjunk hozzá a nagy problémák megoldásához. A gyűléstilalom kiélezi újból a belügyi kor­mányzat és a Független Kisgazdapárt kö­zötti ellentéteket, és illojális válasz a polgári ellenzék iriggabb és mérsékelt magatartására. Letar­tóztatták a bácsalmási kerék­­párosok romos Bajáról telefonálja a Kis Újság tudósítóját A bácsalmási csendőrség szerdán letartóztatta Németh Mihály 25 éves tompai gazdát, aki a­ környék kerékpárosainak valóságos réme volt. A csendőrségen beismerte ,hogy az utóbbi hó­napok legtöbb kerékpárlopását ő követte el és a lopott járműveket 15—20 pengőért értékesí­tené. Őrizetbe vették. 1­1 Ragyogó csillagok alatt Elbeszélés, írta Aranyos Béla I. A ragyogó tavaszi éjszakában csöndesen repült a hófehér autó. Áramvonalas teste, mint valami karcsú leány nyújtózkodott el az acélkü­llős kere­kek felett, amik hegyen, völgyön egyformán peregtek. — Hogyan ízlik ez az éjféli kirándulás? — kérdezte egyszer csak a kormánynál ülő férfi, egyenesen útitársnőjére tekintve. Aki­nek ezüst selyemsálja, mint a cigarettafüst lengett a zümmögő levegőben. — Csönd, csönd, — pattogta pezsgőbe főtt hangon a leány, aztán csak úgy magá­nak felkiáltott: — Gyönyörű az élet! — Remélem már nem haragszol, hogy megszöktettelek arról az unalmas estélyről? — Nem, nagyszerű ez a rohanás!... — Hála Isten, — válaszolta a férfi elgon­dolkozva. — Örülök, hogy végre elégedett vagy mellettem. — Drágám, akkor most jókor kérlek ... légy a feleségem. A leány, mint vad fiú, nagyot rántott vállán. — Jobb így ... házasság rabság, — rí­melte kihívóan. — Vigyázz, a szavak kétélű játékszerek, — intette a párja. — Hahaha ... II. — Hát ezek meg kifélék? — szólalt meg ivás közben az ajtóra pillantó kisbiró, amin a két éjféli utas éppen belépett. — Pestiek vagyunk, mulatni akarunk, — válaszolta az ellesett kérdésre a leány, aki­nek a karjai között királysisakos pezsgős palackok szorongtak ... A pajta térséges ivó legtávolabbi zugában enyhe hangolás után a végszóra megpendü­lt a cimbalom. ..Két babonás szép szemednek imádója lettem .. —­ Ejnye, csak nem vártak minket? No, akkor kezdhetjük... ide a poharakat! — vezényelték a motorosok. A jó egészségű parasztok nem mondatták maguknak háromszor, nem hiába voltak boromisszak. — Mennyirl csúszós lé, — morogta a kis­bíró. —­ Csak olyan seszínű, — állapította meg az éjjeli öt nyelés közben.­­— Egy forgós csárdásra ki áll ki velem? — kérdezte villanyozás után a leány, aztán ki tudja micsoda sugallatra ifjú Szijj Bálint gazdához kapott: — Magát olyan ügyesnek nézem . .. gyű­j­­jön csak. A megtisztelt azonban nem mozdult. — No, te no, — noszogatták a többiek. De az csak­ állott, mint a faluvégi fa­szent. Képzelete hazafutott a felvégre, fele­ségéhez, aki most biztosan nyugtalanul for­golódik a szalmazsákon. Vagy talán a leg­kisebbik családot szoptatja. Hát ezt a dolgos csendes lelket tegye csúffá? Igaz, igaz, váro­son legénykedett és sokszor megkívánt ilyen egybélű fehérnépet, no de ez már régen volt, akkor még azt hitte, m­ár kivágott a faluból, a parasztságból, — jutott eszébe. — De hát a jó Isten másként akarta... Haza­vitte, vissza a földhöz, a bölcsőhöz. Akkor­­biztosan így van okosan, — gondolta Jdeg. Aztán fogta nagykarimájú kalapját, gör­csös utibotját. — Mi az, itthagy bennünket? — támadt rá a leány —, csak nem bántottam meg valamivel? A menőben lévő gazda a kíváncsiskodó kérdésre csak úgy tisztességből sarkon for­­dult. És mint a forró víz, kifutott a száján: — Nekem hitesem, gyerekem, válasszon mást a kisasszony, — és amilyen gyorsan csak tehette, eltakarodott. A többiek mint a megszállottak, követ­ték ... III. A meleg tavaszi éjszakában csendesen re­pült a hófehér autó. Áramvonalas teste, mint valami karcsú leánytest nyújtózkodott el az acélküd­ös ke­rekek felett, amik hegyen, völgyön egyfor­mán peregtek. — Érdekes volt ez a kosarat adó magyar, — tűnődött a hazafelé tartó autón a kitisz­tult fejű leány. — Látszott rajta, hogy fel­forrott a vére és a végén mégis csak a fe­lesége mellett szavazott. Hát ilyen nagy erő a házasság? — Szent szövetség — magyarázta a férfi —, életre halálra. Ami akkor a legerősebb, amikor legjobban feszül. A leány hallgatott ... Szemei a csillagos magas eget kémlelték, ahonnét béke záporozott alá, ami alatt egy­szerre kósza árnyéknak érezte életét. Egyszer csak kimondta: — Pista, ha akarod, a feleséged leszek. — Akarom, — válaszolta melegen a férfi. — Drága, drága, — súgta a leány, aztán az egész mindenségnek címezve, tele szívből felujjongott: — Köszönöm, Istenem! Harsány hangja, mint valami sikoltó gye­rek iramodott neki a lila világnak, versenyt futva a hulló csillagokkal.

Next