Kis Ujság, 1936. december (49. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

Kedd, 1936 december 1 . 0­49. évfolyam 275. szám ARA­D FILLÉR anSHNHHHHMe ^ AZ ELŐFIZETÉS AB, EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP *EGYTM,RL.,rS S. ” PEWÖ­ , FŐSZERKESZTŐ: „ , ", «,«**«*» » EUPO MUTATT KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI AB KÉTSZERESE. LÉVAI JENŐ BUDAPEST, VL. ARADI­ UTCA 8. TELEFON: 1-2072# POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 19.957. LEVÉLCÍM! KIS EJSÁG, BUDAPEST 11 l)­ Szent Bertalan­éjszaka Az erdélyi magyarság gyötrelmeinek szörnyű tömegét tárta fel a bukaresti parlament elé W­i­tf­e­r József dr. ma­gyarpárti képviselő. Felsorolta, miképen pusztítják tervszerűen a románok az er­délyi magyarságot, hogyan veszik el ke­nyerét, mint dobják ki állásaikból, mi­ként nyomorítják meg az egyházakat és az iskolákat, mint fojtja meg a cenzúra a magyar újságokat: beszédének legszo­morúbb része az volt, amikor felolvasta a Székelyudvarhelyen megjelenő román lap egyik vezércikkét, amely szó szerint a következőket mondja: — Ha Mussolini ki akarja szabadítani a magyarokat a román iga alól, innen mi is segítségére megyünk: rende­­z­ün­k majd egy új Szent Berta­­lan-éjszakát, amely után jö­hetnek az olaszok, hogy ös­sze­szednék a magyar tetemeket Erdély földjén. Ezzel a mi magyarjaink megszabadulnak a rabszolgaságból, mi meg egy problémától, amely a­n­n­y­i zavart okoz. És a román képviselőházban nem akad egyetlen hang sem, amely felháborodott volna azon a cikken, amely a magyarsá­got legyilkolással, tömegmészárlással fe­nyegeti. Évszázadok hosszú során át éltek Er­délyben a románok a magyarok uralma alatt. Beengedtük őket, tápláltuk, sza­badságot adtunk nekik. Élhettek nyel­vükkel és vallásukkal szabadon, a ma­gyar türelemnek nem volt határa. Gondoskodtunk arról, hogy saját anyanyelvükön tanulhassanak, azt fejleszthessék, iskoláikat gyarapíthassák, lelkészeik megélhessenek a magyar ál­lam jóvoltából. Bennünket az egész vi­lág azzal a jelzővel illet, hogy „l­ova­­g­i­a­s­a­k“ vagyunk. Megszokott frázis l­o­v­a­g­i­a­s“ magyar népről beszélni és hogy mennyire így van ez, azt leg­utóbb Mussolini, Viktor Emá­­n­u­e­l király és M­i­k­l­ó­s osztrák elnök szavai is bizonyítják, akik beszédeik­ben állandóan ezt a jelzőt használták a magyarsággal kapcsolatban. Lehetséges-e, hogy évszázadok hosszú során át azért élhettek nyugodtan és háboríttatlanul a románok, mert mi lovagiasak vagyunk? Nem. Nem lovagiasság vezetett ben­nünket akkor, amikor tiszteletben tar­tottuk nemzetiségeink nyelvét, vallását és kultúráját, hanem a józanság, a b­e­c­s­ü­l­e­t, a t­i­s­z­t­e­s­s­é­g. Az a jó­zanság, az a becsület és az a tisztesség, amely sajátunk, amely azonban úgy lát­szik ismertlen fogalom Romá­niában. Nem kívánunk tőlük lova­giasságot. Nem is kívánhatunk. De Európa nevében, az emberiség nevében igenis megkövetelhetjük, hogy ha már nem hálásak az elmúlt évszáza­dokért, legalább tiszteljék az élethez való jogát az erdélyi magyaroknak. Európának meg kell hallania azt, amit W­­­tt­e­r képviselő mondott el a buka­resti parlamentben. Meg kell hallania és tudomásul kell vennie, hogy Romániá­ban a magyarok élete — rongy. Hogy van Európában egy „k­u­lt­ú­r­n­é­p“, ahol nyugodtan és becsülettel szabad t­ö­m­eggyilkosságra us­z­í­t­a­n­i a kisebbségek ellen, ha az a kisebbség — magyar. Bécs, november 30. A kormányzó második bécsi napjának egész dél­előtt­jét a katonai díszszemle töl­tötte ki. • Hétfőn már a kora reggeli órákban el­indultak laktanyáikból a­ bécsi hely­őrség csapatai, hogy felvonuljanak a Ringre és az úgynevezett Ferenc József­­partra, ahol óriási körben sorakoztak­­ felt háttal a Hofburgnak és a városházának. Az úttest másik felét az érdeklődő közönség sokezer főnyi tömege , foglalta el. A dísz­páholyt a Burg külső kapujával szemben, a Ringen állították fel. A csapatok tábori dísz­ben, acélsisakjukon tölgyfalevéllel vonul­tak ki. A csapatok felállása a következő volt. A parlamenttől a városházáig terjedő út­szakaszon a második és harmadik gyalog­ezred állott, a városháza előtti téren a nehéz tüzérség traktorokkal vontatott hosszúcsövű ágyúi állottak, míg a Schottenringen a 4. és 5. gyalogezred sorakozott fel A Ferenc Jó­­zsef-parton a 15. gyalogezred következett, majd a különböző távíróosztagok kerültek sorra. A Stubenringen a könnyű tüzérség 1. és 2. ezrede állott, mellettük, a honvé­delmi minisztérium épületével szemben az első dragonyosezred következett, míg a Stadtpark mentén a harcikocsi-zászló­­alj, majd a Schwarzenberg­ téren a kü­lönböző gépesített vadászzászlóaljak, az úgy nevezett „gyors hadosztály** osztagai állottak, végül a légvédelmi csapatok és a repülőosztagok zárták be a kört. Meghatározott távolságban a különböző ka­tonai zenekarok foglaltak helyet. A kivonult csapatok parancsnoka Haselmayr tábornok, Bécs városparancsnoka ,volt A gyalogezre­dek Bornemann ezredes, dandárparancsnok, a gépesített csapatok Hubiczky tábornok, a lovascsapatok pedig Janus ezredes, dandár­parancsnok vezetése alatt állottak. A kivo­nuló csapatok mintegy tizenötezer főből állottak.’ ’ .­­ Megkezdődik a katonai­ díszszemle A díszszemle délelőtt tíz órakor kezdődött meg. Stümpfl tábornok, aki a kormányzó mellé díszkísérőül van beosztva, az Imperial­­szállóbal gépkocsin kísérte el a kormányzót a díszpáholyig. A díszpáholy mellett felötlött katonai zenekarok a­­Himnuszt játszották, a kürtös pedig a díszindulót fújta. Ugyanekkor érkezett meg Miklós osztrák szövetségi elnök. A két államfőt a katonai méltóságok fogadták. A kormányzó ezután újból gépkocsira szállt. Mellette Miklós elnök foglalt helyet. A következő gépkocsikon ültek: Darányi Kálmán miniszterelnök, Schuschnigg kan­cellár, Kánya Kálmán külügyminiszter, Schmidt Guidó külügyi államtitkár, Rudilay Lajos bécsi magyar követ, Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, Babét Ottó, Miklós elnök kabinetirodájának vezetője­, Kubena vezérőrnagy,­ Stumpfl vezérőrnagy, Haselmayr tábornok, városparancsnok, Veress Lajos vezérkari ezredes, katonai attasé, Bertl ezre­des, Schusehnigg kancellár és honvédelmi miniszter szárnysegéde és még több magas­rangú katonatiszt. A gépkocsik a parlament irányában in­dultak el, hogy a kormányzó az órási körön végighaladva, megszemlélje a csapatokat. Azaikor a kormányzó gépkocsija köze­ledett, az egyes csapatok parancsnokai „Vigyázz**-t vezényeltek s a csapatok tisztelegtek a kormányzó előtt. A közönség mindenütt lelkes ovációban ré­szesítette a gépkocsin elhaladó kormányzót. A hatalmas méretű díszszemle mintegy félóra hosszat tartott. A díszszemle után Horthy Miklós kormányzó és Miklós szö­vetségi elnök visszatért a díszpáholyba,­­ ahova ekkor már megérkezett a kormányzó­­ felesége is. A díszpáholyban, helyet­ foglal­tak a magyar és osztrák államférfiak fele­ségükkel és a kíséret tagjaival, valamint a diplomáciai kar a katonai attasék és m­ás előkelőségek társaságában. Hivatalos jelentés Horthy Kormányzó bécsi állaroi Zászlóerdő a Ringstrassen Horthy Miklós kormányzó a rossz idő­járás ellenére is programszerűen megszem­lélte a bécsi helyőrség kivonult csapatait. Bár erősen havazott, a közönség nagy tö­megben szegélyezte az utat mindenütt, amerre a kormányzó elvonult és lelkesen ünnepelte a magyar államfőt A Hazafias Arcvonal minden egyes csoportja zászlós küldöttséggel képviseltette magát és a Ring- Strassen 500 méternyi útvonalon ezernyi zászló sorakozott egymás mellé, a zászlóerdő nagyszabású látványt nyújtott. A küldöttségek a legutóbb hivatalosan meg­változtatott állami zászlóval vonultak ki. A zászlórudakat aranyos mankóskeresztek dí­szítik és a piros-fehér színek mellett a Heim­­­wehr érdemeinek elismeréséül zöld csík dí­szíti a zászlókat. A havas város képe­ csak fokozta és érdekesebbé tette a csapatsze­mle külső hatását. Féltizenegy óra tájban a havazás fokozó­dott és erős szél csapkodta a havat. A havas, síkos talaj lehetetlenné tette a csapatok szá­­­mára a díszszemle folytatását. Horthy Mik­lós, kormányzó Miklós elnökkel és a kísé­rettel a bécsi Burg úgynevezett Amália­­szárnyához hajtatott, ahol a kormányzót a testőrzászlóalj ünnepé­lyesen fogadta. Ebben az épületrészben helyezték el a testőrzászlóaljat és a tiszti étkezdében Schuschpigg kancellár megvendégelte az ál­lamfőket és az előkelőségeket. Eközben a helyőrség csapatai az előre megállapított sorrendben, zenekarral, de csak rendes lé­pésben elvonultak és visszatértek laktanyá­jukba.' ' ’­­ Horthy Miklós kormányzó és Miklós el­nök a kísérettel a testőrzászlóalj palotájá­ból a Neue Burgban elhelyezett fegyver­­múzeumba ment és megtekintette a fegy­vergyűjteményt. Darányi és Kánya a Dollfuss-emlék­­templomban Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter hétfőn délben a Dollfuss-emléktemplomban koszorút helyezett el Dollfuss koporsóján. A koszorú magyar

Next