Kis Ujság, 1937. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 r 'WMHHMMHHHn Brian MPsew endő várja még az elintézést. Itt van a föld­reform során kiosztott földek és házhelyek méltányos megváltási árának megállapítása és a gyufakölcsön likvidálása. Darányi mi­niszterelnök úr karácsonyi nyilatkozatában igen helyesen utalt arra, hogy ez a kérdés négyszázezer családot létalapjában érint. Itt van a mezőgazdasági hitel megszervezésének halasztást nem tűrő problémája, amely egy­részt az egészséges mezőgazdasági befekteté­sekhez új pénzt bocsát rendelkezésre, más­részt túlméretezett budapesti nagybankrend­szerünket — kellő összevonások révén — a kellő mértékre építi le és az improduktív kiadásokat a hitelszervezetben lecsökkenti. Itt van a magyar élet legfájóbb problémája, a falusi munkanélküliség orvoslása, ame­lyet az eddigi pepecselő módszerekkel elin­tézni nem lehet Nincsen nagyobb luxus, mint gazdaságilag oly elhanyagolt országok­ban dolgozni akaró embereket munka és jö­vedelem nélkül tengődni hagyni. Rengeteg elvégzendő munka tornyosul elénk. KIS ÚJSÁG PÉNTEK, 1937 JANUÁR 1 ! Mi a legkellemesebb és legkellemetlenebb SzSAÍSZ emléke a múlt évről? Mielőtt az 1937-es év küszöbét átlépnők, álljunk meg egy percre. Nézzünk vissza a most lefolyt esztendőre és emlékezzünk. Mi is volt ebben az évben a legkellemetlenebb és a legkellemesebb esemény? Mi az, amire szívesen, s mi az, amire rossz érzéssel tekin­tünk vissza? ! * A Kis Újság a magyar közélet számos ki­válóságának tette fel ezt a fogas kérdést. Az érdekes válaszokat íme csokorba kötve át-­­ nyújtjuk a Kis Újság olvasótáborának: DARÁNYI KÁLMÁN­­ miniszterelnök: — A legkellemetlenebb, legfájóbb ese­mény? Gömbös Gyula halála volt. Igen! Ez rendített meg legjobban, 1936 ezt írta bele kitörölhetetlenül emlékembe. — A legkellemesebb epizód pedig az én számomra az volt, amikor Rómában azt a mámoros ünneplést, szeretetet láttam, mely­ével Horthy kormányzó úr őfőméltóságát és hitvesét fogadták. Ennél kellemesebb emlé­kem 1936-ről nem maradt. FRIEDRICH ISTVÁN — Legkellemetlenebb az én számomra az volt 1936-ban, hogy az ellenzékről egyszerűen kisült, hogy nem­ ellenzék. Nem ellenzéki szellem, hanem guvernamentális lélek bugy­borékol benne. Ez volt a legkellemetlenebb. A legkellemesebb ezzel szemben az, hogy a választójogi, pártköd konferencián mindenki ki­jelentette, hogy­ híve a titkos választójog­nak. Mindenki a titkos mellett szegezte le magát. Ennél kellemesebb az én számomra el sem képzelhető. KÉ­THLY ANNA országgyűlési képviselő: —­ A legkellemesebb epizódom a várnai nyaralásom volt, a legkellemetlenebb pedig egy makacs nátha, amely teljes négy hóna­pon keresztül tartott. VÁZSONYI JÁNOS országgyűlési képviselő:­ ­— A legkellemetlenebb a most lefolyt év­ben az az időszak volt, amely 1936 január 1-től, 1936 december 31-ig terjedt. A leg­kellemesebb az a néhány perc, amikor arra gondoltam: lesz ez még máskép is. KLEIN ANTAL országgyűlési képviselő: . .4.– kérdezi a Kis Újság, melyik volt a legkellemetlenebb eseményem 1936-ban. Nos, én megmondom: a legkellemetlenebb maga ez a körkérdés Ennél kellemetlenebb dolog el sem képzelhető. Hogy miért? Azt is megmondom: ha az ember őszintén válaszol, megmondja az igazat, azt mondják: nagyképű, vagy hazudik. Ha tényleg hazudik vagy ferdít, akkor a válasz beleesik a sablon anajmába... J Én tehát nem mondok semmit, ha­ ebbe a Kis Újság bele­nyugszik, úgy nekem ez a legkellemesebb epi­■ zódom 1936-ban. DINNYÉS LAJOS országgyűlési képviselő: — A legkellemesebb epizódom az volt, ammi­kor egyik este olvastam a Kis Újságban, hogy Marton Béla és élharcos bajtársai elvonultak a politikai küzdőtérről. A legkellemetlenebb pe­dig az, hogy nekem, ellenzéki politikusnak a legtüzetesebb kutatás után sem sikerült meg­találnom Mártonért utódait. Pedig ez fontos lenne, mert kezdődhetne újra a harc, meglenne a támadási felület. Márpedig egy ellenzéki kép­viselőnek éltető eleme a harc! BERG MIKSA BÁRÓ országgyűlési képviselő: — A legkellemetlenebb az, hogy egy év­vel újra öregebb lettem. . .a legkellemesebb pedig a politikai atmoszféra megenyhülése. MATOLCSY MÁTYÁS országgyűlési képviselő: — Az év legkellemetlenebb eseménye Göm­bös Gyula halála volt. Megrázó volt emberi tragédiája, de tragikus az is, hogy nem láttam mellette senkit, aki az ő törekvéseit tovább tudta volna vinni. És itt esik egybe az egyén tragédiája a politikus tragédiájával. A legkel­lemesebb eseménye 1936-nak az én számomra természetesen az esküvőm, a házasságom volt* ANDAHÁZY-KASNYA BÉLA országgyűlési képviselő: — A legkellemesebb az volt, hogy az end­­rődi sortűz ügyében a törvényszék felmentett. A legkellemetlenebb pedig az volt, hogy ugyan­ebben az ügyben, mielőtt elhangozhatott volna a legfelsőbb bíróság ítélete — amnesztiát kap­tam! RAKOVSZKY TIBOR országgyűlési képviselő: — Legkellemetlenebb esemény szegény édes­anyám halála volt, aki Pozsonyban hunyta 66 éves korában örök álomra szemét A legkelle­mesebb pedig az volt számomra, hogy megértő békés atmoszféra alakult ki a pártközi konfe­rencián, s ez az atmoszféra közelebb hozza majd a nagy problémákat a megoldáshoz. TEMESVÁRY IMRE országgyűlési képviselő: — A legkellemetlenebb az volt, hogy szeg­halmi mandátumomat petícióval támadták meg, holott tizenhat és fél éven keresztül be­csülettel dolgoztam a kerület boldogulásáért. A legkellemesebb az volt, hogy­­— szinte a szeg­halmiaknak válaszképen —, egyhangúan vá­lasztottak meg Gyöngyösön. Ez elégtétel volt számomra." JURCSEK BÉLA országgyűlési képviselő: — A legkellemetlenebb esemény vezé­remnek, Gömbös Gyulának halála volt. Kellemes eseményre nem emlékezem. "•A­h 1936-ban nem volt. FESTETICS DOMONKOS gróf országgyűlési képviselő: A legkellemetlenebb az a választási harc volt, amely áprilisban feldúlta kerületem nyu­galmát. A legkellemesebb pedig, hogy kerüle­temben nekem van a legtöbb keresztfiam. Ha gyerek születik —­ én nyomban keresztapa le­szek. Az egyhangúan megválasztott új képv­selő TOLDY ZOLTÁN a Független Kisgazdapárt alelnöke: — A legkellemetlenebb emlékem az, hogy amikor kerületem községeire rászakadt a ked­vezőtlen időjárás, a földek fele­hetetlen ma­radt De nemcsak kerületemet, hanem az egész Tiszántúlt ez a csapás érte, így azután a gaz­dák, földmunkások elcsüggedve, aggodalom­mal néznek a jövő elé. A legkellemesebb emlé­kem természetesen az, hogy kerületemben egy­hangúan választottak képviselővé. GAÁL OLIVÉR országgyűlési képviselő: — A legkellemetlenebb a rossz termés. A legkellemesebb, hogy Lengyel tót népe meg­választott, s ezzel elősegítette az általam­ képviselt politikai irány győzelmét, amely­nek teljes beteljesedése — ma már min­denki láthatja —, küszöbön áll. DRÓZDY GYŐZŐ országgyűlési képviselő: —­ A legkellemesebb epizódja 1936-nak a ke­rületemmel kapcsolatban történt. Én reggelen­ként a napi postámból először mindig a hiva­talos, miniszteriális leveleket bontom fel mert azok rendszerint örömhírt tartalmaznak. Így lettem szeptember 26-án is. Sorban bontottam fel a leveleket, amelyekből a következő tűrt ki- Homokkomáromban a községnek 130 hol­das határát egyszerre kibővítették 200 holddal. A földet a Batthyány—Stratmann hercegi ura­dalomból szereztük meg a nincstelenek és a törpebirtokosok számára — hosszúbérlet gya­nánt — A második levél hírül adta, hogy utánjá­rásom eredményeképpen Pölöske községnek törpebirtokosai is 160 holdat kaptak hosszú­­bérletként A harmadik levél közölte, hogy a nagyrécsei uradalom egy részét felparcellázzák három község között A negyedik azt adta hí­rül, hogy a kapuvár—palini csatornaépítésre a kormány 4000 pengős segélyt utalt ki.­­ Végül az utolsó levél közölte, hogy a nagybakónak a római katolikus templomnak 1300 pengő segélyt utaltak ki. Ennél, jobb napra, kellemesebb eseményre nem emlékszem. — A legkellemetlenebb epizód szegény Göm­bös Gyula halála volt Én éppen Miken Ödön sajtófőnök szobájában voltam, amikor az el­hunyt miniszterelnök inasa belesírta a tele­fonba a hírt... Azt a percet elfelejteni soha­sem fogom. BUCHINGER MANÓ országgyűlési képviselő: — Kellemes epizódra nem emlékszem, ilyen nem volt. Kellemetlen annál több. A leg­kellemetlenebb azonban számomra a spanyol polgárháború. BÉLDI BÉLA országgyűlési képviselő: — A legkellemesebb esemény részemre az volt, hogy a NEP-ből való kilépésem után ke­rületem polgárai változatlan szeretettel fogad­tak. Ebből megállapítottam, hogy nem akkori pártállásom, hanem — egy kicsit — szemé­lyem miatt is választottak meg. — A legkellemetenebb epizódom az a szekér­utazás volt, amelyet kerületem bekötő útjain tettem meg. Megdöbbentően rosszak az utak Baranya déli határszélén, az azokon való köz­lekedés a legkellemetlenebb­ emlék. Remélem, hogy az új év végén közölhetem, hogy legkel­lemesebb epizódom az volt 1937-ben, hogy eze­ket az utakat megjavították. BETHLEN MARGIT GRÓFNŐ: — Legkellemesebb emlékem fiamnak, Bethlen Gábornak elmárkásodása volt. Vég­telenül örültem Gschwindt Edittel kötött házasságának. — Legkelleraetlen' emlékeim sofőröm­höz­ fűződnek. Van ugyanis egy autóm, aipest'bez írért tár' hogy én ne esin S.yjfj. » • mr.yvUem állandóan it i kocsit HL a rádió ...„siója: — Légkelkire ?«■ ékem kettő is van: az egyik a bokatört •,*'“a másik feleségem csigolyatörése. Legkesertesebb emlékeim közé a rádió két sikerült, teljesítménye tartozik: az olimpiai közvetítések és a kormányzó úr kül­földi útjáról történt helyszíni közvetítések. DAYKA MARGIT: — Legkellemesebb emlékem az a kitűnő és különösképpen nekem való szerep, amelyet a Kamaraszínházban játszottam a „Sok hűhó Emmiért“ című operettben. Legkellemetlenebb emlékem, hogy ennek a szerepnek a játsszását abba kellett hagynom. SALAMON BÉLA: — Az év legszomorúbb eseménye számomra Gömbös Gyula halála volt, akit személyesen is ismertem és többször megfordult a színházban, ahol játszom. Bár nem tartoztam politikai párt­jához, nagy bizalmam volt, hozzá és mélysége­sen lesújtott halálhíre. — A legkellemesebb esemény számomra olimpikonjaink szereplése volt, különösen a kardvívóké és vízipólózóké. Rádión hallgattam a versenyeket és nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen kis ország létünkre ilyen nagy ered­ményeket értünk el. " NÓTI KÁROLY humorista és filmíró. —­ Az 1936. évi legkellemetlenebb epizódom Párizsban játszódott le. A „Top Hat" című film premierjére, amelynek egyik szerzője az én szerény személyem, meghívott a filmgyár pári­zsi menedzsere. Boldogan frakkba-krakkba vág­tam magam, a feleségem pedig­ estélyi ruhába öltözött és­­ autótaxival mentünk a filmszínház­hoz. A pénztárnál jelentkeztünk a jegyért. Senki se tudott róla, felmentem az igazgatóhoz, ő sem tudott semmiről és a legridegebb hangon elutasított. Képzelhető milyen dühös lettem­ ,4 menedzser után érdeklődtem, de azt a „meg­nyugtat­ó“ választ kaptam, hogy Bécsbe utazott. Szomorúan elkullogtunk a saját premieremről és bementünk vigasztalásul a magyar vendég­lőbe. — A legkellemesebb epizódom pedig ebben az évben az volt, mikor három magyar film­siker után a „Dunaparti randevú" című filmem premierjén végre megjelenhettem frakkomban a függöny előtt. ' ■ ' PERCZEL ZITA, a népszerű magyar filmszínésző: — Kezdjük a kellemetlen epizóddal, amikor Bécsbe voltam kénytelen menekülni egy erő­szakos férfi elől, aki mindenáron feleségül akart venni... Majdnem lovagias ügy lett belőle, de nem engedtem, hogy idáig fejlődjön a dolog. Annál jobban örülök, hogy most Hunyady Sán­dor „Lovagias ügy“ című filmjének női fősze­repét én játszom. Ez a legboldogabb epizódom ez évben. PÁSZTOR BÉLA, a Rádiós filmszínház igazgatója: — A legboldogabb meglepetésem az volt az évben, hogy a „Sárga csikó“ című magyar fil­met, amelynek én voltam a szerény rendezője, a Rádius filmszínházban a pesti kozmopolita előkelő közönség avatta sikerré. A legkellemet­lenebb idei emlékem pedig a „Kanadai ötös ik­rekkel" kapcsolatos. Sok filmemberrel fogad­tam, hogy ez lesz a legnagyobb üzletem az idei évadban. Sajnos, nem így történt és ez végtele­nül elkeserített, de utólag mégis engem igazolt a film sikere a többi moziban. KAROS GYULA: — Nekem a legkedvesebb emlékem az idei évadban az a magyar film, amelyben egy cuk­rászt játszottam és a legtöbb habot ehettem. Már úgy is neveztek, Habosnak és nem Habos­nak. A legkellemetlenebb pedig az volt, mikor egy másik filmben felvétel közben azt mond­ták, hogy kitűnő rántott csirke lesz és ahelyett papírból hozták be a gyönyörűen elkészített rántott csirkét. Olyan éhes voltam, hogy nem bántam, hogy papírból van és a producerem legnagyobb meglepetésére kezdtem rágni a pa­pírból való rántott csirkét, úgyhogy ez a jelenet nem sikerült. Akkor végre vendéglőből hozat­tak finom illatú, igazi rántott csirkét. GÁL ERNŐ filmproducer: — Legkellemesebb napom ez évben a Duna­­parti randevú osztatlan sikere a bemutatón, a legkellemetlenebb pedig az a nap, mikor egyik filmem csúnyán megbukott. De erről ne beszél­jünk, mert lovagias ügy lenne belőle... ami lett is belőle, mert most készül az újévre pro­dukciómban Hunyady Sándor Lovagias ügy­­ cí­mű vígjátéka. ÁBRAHÁM PÁL zeneszerző: — Az idei évadban a siker tündére nagyon elkerült. A legkellemetlenebb napom az volt, amikor a „Bál a Savoyban" című operettnek a filmváltozata nem aratott olyan világsikert, amilyenre számítottan­. De mint jó futball­­drukkernek, elérkezett az én napom is, a „3:1“ című operettemmel az év végén épp Szilvesz­terre én is győztem. GAÁL BÉLA filmrendező: Az 1936-os év legkellemesebb epizódja az volt, mikor a kormányzó úr és a főméltósági­ asszony az „Aranycraber” bemutatóján szemé­lyesen fejezték ki a legmagasabb megelégedé­seket. Az év kellemetlenebb epizódjait elegendő hely hiányában nem­ tudom felsorolni. Az bizo­nyos, hogy több volt, mint kellemes! DIETZ KÁROLY DR, a labdarúgók országos szövetségi kapitánya: — Legkellemesebb emlékem a londoni mér­kőzés volt, amelyen a magyar csapat bemu­tatta, hogy tud és akar sportszerűen küzdeni. Igazi urak voltak a sokat lecseplilt magyar profi­ játékosok, akik meghódították Angliát. Legkellemetlenebb emlékem a londoni mérkő­zést megelőző prágai vereség volt, amelyen a rossz játék mellett egy tízperces időszak ka­tasztrófát hozott a magyar színekre. HOMONNAY MÁRTON, az olimpiai bajnok vízipólócsapat kapitánya: — Talán a kellemetlennel kezdem, mert jobb a kellemessel befejezni. Legrosszabbul éreztem magam a német—magyar meccs után, amikor kétségessé vált olimpiai győzelmünk. A zuhogó esőben nagyon lehangoltan álltam a stadion partján és ez a lehangoltság csak akkor, enge­dett, amikor a franciák ellen nyír biztossá vált a bajnokság. Legkellemesebb élményem az volt, amikor Hóman Bálint kultuszminiszter úr meg­ígérte nekem, hogy állásomban véglegesíteni fognak. KAROS ENDRE, a kardvívás olimpiai bajnoka: — Természetesen legkellemesebb emlékem az olimpiai győzelem, amely minden sportember álma és vágya. Soha az életben olyan boldog nem voltam, mint amikor győzelem után honfi­társaim körülfogtak és a nehéz diadalt a ma­gyar Himnusz eléneklésével ünnepelték. Leg­kellemetlenebb élményem is ezzel a versennyel függ össze, mert a győzelmet követő éjjel azt álmodtam, hogy a döntő csak a következő na­pon lesz. Annyira megrettentem ettől az álom­tól, hogy felriadtam és csak szobatársaim tud­tak megnyugtatni, hogy már megnyertem az olimpiai bajnokságot. SZUKOVÁTHY IMRE DR, a Testnevelési Főiskola igazgatója: — Főiskolám hallgatósága szerezte szá­momra a legkellemesebb élményt az elmúlt esztendőben. Szinte könnyekig voltam meghatva akkor, amikor Berlinben 10.000 néző előtt mu­tatták be tudásukat. Levonulásukkor tombolva ünnepelte őket a közönség, pedig őszintén szólva féltettem őket ettől a számtól. Kellemet­len élményt nehéz kikeresni, mert ebből, saj­nos, rengeteg van. Nem vagyok pesszimista és így nem szeretem a kellemetlen visszaemléke­zéseket. Egy kényelmetlen érzés tér vissza min­­­den év őszén, amikor az első eső után a fő­­­­iskola hiányos tetőzetén becsurog. Ez az idén­y sem maradt el

Next