Kis Ujság, 1937. május (50. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-12 / 106. szám
SZERDA, 1937 MÁJUS 12 KIS ÚJSÁG Bethlen nagy beszéde és érdekes ellenzéki felszólalások a költségvetési vitában A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. A vita első szónoka Bethlen István gróf megállapítja, hogy a költségvetés formailag ugyan nincs egyensúlyban, de lényegileg igen. A nyugdíjterhekkel foglalkozik ezután és új nyugdíjtörvény szükségességét hangoztatja, hangsúlyozva azonban, hogy a mai nyugdíjjogokat nem lehet már érinteni. Fontosnak tartja, hogy a közigazgatást átszervezzék, mert ma olyan bonyolult például a számvevőség, hogy ennek létszáma a minisztériumban meghaladja a közigazgatási tisztviselőkét. Vázolja, hogy az egyes foglalkozási ágak milyen súlyos közterhek alatt roskadoznak és kifogásolja az adóteherviselés egyenlőtlenségét. Beszéde további során a hadügyi költségvetéssel foglalkozott és rámutatott arra, hogy míg egyes államok jövedelmüknek ötven százalékát költik hadseregre, minálunk a hadsereg költségvetése az összes kiadások kilenc százalékát teszi ki. Tudom — mondotta —, hogy ez összefüggésben áll a trianoni békeszerződés egyenlőtlenségi pontjával. Honorálom a külpolitikai szempontokat, de nekünk nem jogra, hanem hadseregre van szükségünk. Éppen ezért kérem, hogy a kormány minden felesleges krajcárt a hadsereg céljára fordítson. (Viharos taps a Ház minden oldalán.) üdvözli kormányt szociális, kulturális és népegészségügyi intézkedéseiért, melyeket alkalmasnak tart arra, hogy az ország politikai összhangját megteremtsék. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva azt fejtegeti, hogy az állami beavatkozás éppen úgy megvan a demokratikus, mint a diktatórikus országokban. A polgári társadalomnak — mondotta —, meg kell maradnia a gazdasági szabadság elve mellett a magántulajdon szentségének elismerésénél, ezt azonban enyhíteni kell a szolidaritás gondolatával. A világ gazdasági helyzetének javítására csak egy mód van, egy középeurópai rendszer kiépítése, melynek egyik oldalán az ipari államok, másik oldalán a dunamenti mezőgazdasági államok vennének részt. Belpolitikai kérdésekre tér át ezután és rámutat arra, hogy az itt jelentkező különböző irányok kisugárzásai azoknak a világnézleti irányoknak, amelyek Európa különböző államaiban úrrá lettek. A nyugati államok a liberális demokrata intézményekkel tudták féken tartani a forradalmat, keleten úrrá lett a bolsevizmus. Középeurópában a legyőzött országokban az osztályharcok lobogó lángra gyújtották a polgári társadalmat. Ahol a polgári társadalom nem tudott ellenállni, ott jött létre a diktatúra. Tizennyolc év alatt bebizonyult, hogy Magyarországon nincs szükség diktatúrára. Úrrá tudunk lenni alkotmányunkkal minden diktatórikus mozgalom felett. Éppen ezért elítél minden olyan törekvést, amely a diktatúrára, vagy a diktatúrából folyó intézmények meghonosítására vezet. De — folytatja — tisztelt Ház ne löjjünk ágyúval szúnyogra. „Csocsó bácsi“ balkezének kisujjával rendőri úton véget vet minden diktatórikus törekvésnek. (Óriási derültség a Ház minden oldalán. „Csocsó bácsinak“ ugyanis Hetényi Imre főkapitányhelyettest nevezik.) Ezután arról beszélt a szónok, hogy a Gömbös- kormánnyal szemben azért foglalt el ellenzéki álláspontot, mert működésében diktatórikus törekvéseket látott. Sikerrel tértünk vissza az alkotmányos útra, amelyen meg is maradunk. Ha nem térünk el azoktól a szempontoktól, amelyekkel ezeket az intézményeket fejleszteni lehet. A miniszterelnök úr — folytatta Bethlen István — azt mondta, hogy a világnézeti harc a nemzeti keresztény irányzat javára dőlt el. Ezzel még nem mondott eleget, mert igenis eldőlt a nemzeti és keresztény irányzat javára, a bolsevizmus, a kommunizmus és a forradalom szellemével szemben, de eldőlt a magyar alkotmány javára és eldőlt a demokratikus fejlődés javára is. A zsidókérdéssel foglalkozik ezután és megállapítja, hogy van zsidókérdés. A baj az, hogy amikor a zsidókérdésről beszélünk, akkor azok, akik erről beszélni szeretnek, ebben akarják látni minden bajunk kútforrását. E mögött a gondolkozás mögött egy harcias és gyűlölködő antiszemitizmus áll, amely alkalmas lehet jelszóra, de gyűlölködéssel a kérdést megoldani soha sem fogjuk, mert a gyűlölet csak rombolásra és nem építésre alkalmas. A zsidókérdést józan, okos, körültekintő, a jogegyenlőséget nem sértő programmal kell megoldani. Az utolsó hatvan-hetven évben nagyarányú bevándorlás történt Galíciából és más országokból. Ezek a bevándorlók gazdasági leleményességükkel, ügyességükkel és képességeikkel meghaladják a magyar fajnak, mint sok egyéb fajnak gazdasági képességeit. Ezen a gazdasági felsőbbrendűségen nem lehet csodlkozni, ötezeréves kultúráról van szó egy olyan nép részéről, amely az állami életből és az élet más területeiről is ki volt szorítva. Ezek a tömegek új ipart, új kereskedelmet, új vállalkozást és gazdasági téren olyan dolgokat létesítettek, amelyek az országnak javára váltak. A zsidóság gazdasági térfoglalásán nem segít sem a gyűlöletnek fokozása, sem a hitleri elvek érvényesítése. Eltekintve attól, hogy a magyar nép méltósága, jogérzete rövidesen szembefordulna az ilyen eszközökkel, megengedhetetlen egy kilencmilliós nemzet számára az, amit egy hetvenmilliós nép is alig bír ki. Magyarországon megakadna a gazdasági élet, ha a zsidóságot elvonnák belőle. Arra kérem a kormányt, dolgozza ki azt az okos programot, amely a keresztény társadalmat a pozíciók fokozatos visszaszerzésére vezeti, mert e nélkül a felekezeti béke elképzelhetetlen. A másik oldalon arra kérem a kormányt, tegye lehetetlenné az antiszemita izgatásokat, melyek méltatlanok a magyar nemzethez. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át és egyetért a kormánnyal ezekben. Ellene van azoknak, akik olyan irány felé akarnak tájékozódni, ahonnan az állítólagos német veszedelem ellen segítséget remélnek. Mindez csak elmélet, de van egy fojtogató valóság és ez a szomszédos országok politikája, amely minden magyar törekvést és az országot is tönkre akarja tenni. Ez ellen küzdeni kell. Beszéde végén a kisebbségek kérdésével foglalkozik és ezeket mondja: — Erdélyben halálos veszedelem a kisebbség helyzete. Tanúként állok itt, hogy az erdélyi magyarság segítséghívó szava nem jut el idáig és nekem kell a segélykiáltást itt szóvátenni. Elérkezett az utolsó perc, hogy valamit tegyünk. Vagy meg kell értetnünk magunkat szomszédainkkal, elsősorban Romániával, vagy a nemzet teljes erejével olyan nemzetközi mozgalmat kell indítanunk, amely Erdély pusztuló magyarságát megmentheti. Szeretném ezen a helyen felébreszteni az alvó magyar lelkiismeretet. Szeretném erről a helyről felhívni a világ közvéleményét az elszakított területek magyarságának pusztulására és remélem, hogy ez sikerül is. A költségvetést elfogadom. (Nagy taps és éljenzés. Elsőnek Fabinyi Tihamér, majd Széll József, Röder Vilmos miniszterek, utánuk majdnem az egész Nemzeti Egység Pártja üdvözölte Bethlen Istvánt. Némethy Vilmos (Független Kisgazda) a honvédelmi célok jobb dotálását sürgeti, majd a titkos választójog fontosságáról beszél. A zsidók érdekében foglalkozik a zsidókérdéssel. Elsősorban a magyarság hibás, hogy a zsidóság ilyen mértékben fejlődött, a zsidóság ma olyan hatalmas tényező, amit a gazdaságban helyettesíteni nem lehet. Nem fogadja el a költségvetést. Bánsághy György (NKP) az ifjúság problémáiról beszél. Tobler János (Egyesült Kereszténypárt) aggodalommal látja, hogy az ifjúság egy része jelszavak után megy. Aki a diktatúrával kacérkodik, az a kis magyar politika híve. A nagy magyar politika hívei a tradicionális politikát akarják folytatni. Lélay Ernő (NÉP) szerint elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor már optimistább szemmel nézhetjük a jövőt. A falu egészségvédelméről szólva, több egészségvédelmi intézmény felállítását kívánta. Ifjabb Balogh István (nemzeti szocialista) beszédének legnagyobb része állandó derültségbe fulladt. Többek között ezt mondotta: — A magyar nemzeti szocializmus már nemcsak a mennyiségre törekszik, hanem a minőségre. Rassay Károly: Minőség és márkázás. Horváth Zoltán többször közbeszól, mire Kornis Gyula alelnök figyelmezteti: Ne méltóztassék a szónok nehéz helyzetét közbeszólásokkal fokozni. Plósz István (NÉP) azt kívánja, hogy a kormány vegye elejét a szélsőségeknek. Felhívja a munkaadókat, hogy emberi megélhetéshez elegendő munkabéreket adjanak. A költségvetést elfogadja. Csoór Lajos (pártonkívüli) azt fejtegeti, hogy az úgynevezett szélsőséges mozgalmak azért hatalmasodtak el, mert az elmúlt 18 esztendő alatt szociális szempontból semmi sem történt. A kapitalizmus önző, önként nem ad semmit, tehát el kell attól venni. Éppen ezért szükség van a szélsőségekre. Az úgynevezett szélsőségek, beleértve a nyilasokat is, fogjanak össze és ezzel az összefogással kényszerítsék ki a szociális intézkedéseket a magát jobboldalinak nevező kormánytól. Ez a költségvetés antiszociális, nem fogadja el. Huszovszky Lajos (NÉP) rámutat arra, hogy sok gáncs érte Gömböst, de külpolitikáját igazolják az események. A költségvetést elfogadja. Széchenyi György gróf (Kereszténypárti) kijelenti, hogy minden költségvetés annyit ér, amennyi szociális tartalom van benne. Helyteleníti, hogy egyesek a politikai pártok összeolvadását sürgetik. Kijelenti, hogy hajlandó együttműködni a Kisgazdapárttal és a Rassay-párttal, mert ezeknek az alkotmányról és a parlamentről alkotott felfogása közelebb áll hozzá, mint a nemzeti szocializmus. Meg kell az együttműködést találni a munkásokkal, mert helytelen álláspont az, hogy a munkások képviselőit ki akarják zárni a nemzet közösségéből. Gumibottal és internálótáborral nem lehet a szocialistákból nacionalistákat csinálni. Helyteleníti, hogy a közönséget külpolitikailag egyoldalúlag tájékoztatják. Mi lesz, ha a berlini római tengely felmondja a szolgálatot? A költségvetést nem fogadja el. Jenes András (NÉP) a liszt forgalmiadóváltság eltörlését kívánja. Panaszolja, hogy a falun 20-30 pengős bírságokkal sújtják azokat a szülőket, akiknek gyermekei nem tudnak iskolába menni, mert lábbelijük sincsen. Gazdasági fellendülésről beszélnek, de ő ennek nyomát nem látja: a mezőgazdasági munkást ma sem fizetik jobban, mint a gazdasági válság mélypontján. A költségvetést elfogadja. Drobny Lajos (Kereszténypárt): Bár a szélsőségek ellen nagy küzdelem indult meg minden oldalról, a tömegek mégis szélsőségesebbek, mint azelőtt voltak. A parlament ellen megindított harcot csak sürgős reformokkal lehet megállítani. A kormányzói jogkör kiterjesztését nem helyes kapcsolatba hozni a titkos választójog ügyével. Somogyváry Gyula (NÉP) a falu kérdéseit teszi szóvá. , , A falusi lakosság a városokba özönlik, de vissza kell térni a faluba, amely az ország életének alapja. Az iparosságot a falukba kell telepíteni és támogatni kell. A költségvetést elfogadja. , Rupert Rezső (Kossuth-párti) azt fejtegeti, hogy a költségvetés nem igazságos, mert a terhek a gyengék vállát nyomják. Adóproblémákkal foglalkozik és több határozati javaslatot nyújt be gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Többek között javasolja a 33-as bizottság megszüntetését. Az egykéz rendszer ellen beszél és kijelenti, hogy a Hangya 69 millió forgalom után 130.000 pengő adót fizet csak. Vissza kell térni a gazdasági szabadság útjára. Angliával lépjünk olyan csereviszonyba, mint amilyenbe Németországgal vagyunk. A vízumdíjak eltörlését kéri idegenforgalmi okokból. A nyugdíjkérdéssel foglalkozik, majd kijelenti, hogy az ifjúsági mozgalmakat nem helyesli. A képviselői függőségről beszélt és határozati javaslatot nyújt be az összeférhetetlenségi törvény elkészítésére. Ezután közjogi problémákkal foglalkozik és határozati javaslatot nyújt be a választójogi törvény megszerkesztésére és az új választás kiírására. Külpolitikai, majd a kisebbségi kérdéssel foglalkozik és határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a kormány járjon el a Népszövetségnél a nemzeti és a vallási kisebbség teljes egyenjogúságának érdekében. A költségvetést nem fogadja el. Az ülés háromnegyed hétkor ért véget. A Ház legközelebbi ülése szerdán délelőtt 10 órakor lesz. Külföldi 3 Megsebesült Zita királyné fivére San Sebastian, május 11. I harcol, a biscayai harcokban súlyosan meg Goatan pármai herceg, Zita királyné sebesült. A berlizi kolostorban berendezett testvére, aki a nemzeti csapatok soraiban a katonai kórházban ápolják. Győri gyárigazgató a Hindenburg halálos áldozatai között Reichhold Ottó szerencsétlenségéről hivatalos értesítést kapott családja A Magyar Hétfő írta meg elsőnek, hogy a Hindenburg léghajó lakebursti tűzkatasztrófájának magyarországi áldozata is van Reichhold Ottó győri gyártulajdonos személyében. . Akkor még csak annyit lehetett megállapítani, hogy Reichhold Ottó, aki a „Győri Lakkgyár, Reichhold és Boecking" tulajdonosa, Friedrichshhafenben, a léghajó elindulási helyén átvette jegyét. Keddre azután bizonyossá vált, hogy a győri gyártulajdonos az áldozatok között van. Bécsben tartózkodó családja hivatalos értesítést kapott a léghajótársaságtól, hogy Reichhold Ottó holttestét megtalálták az áldozatok között, kilétét minden kőséget kizáróan megállapították és koporsóba zárt földi maradványait hétfőn a Bremen óceánjáró fedélzetén útnak indították Hamburg felé. Közölték a hozzátartozókkal, hogy a hajó valószínűleg szombaton köt ki és felszólították őket, hogy a holttest átvétele céljából tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A megdöbbentő hír Győrött nagy részvétet keltett, mert a szerencsétlenül járt gyártulajdonost emberséges, jó főnöknek ismerték, akit a gyár 30 főnyi tisztviselőkara és munkássága nagyon szeretett. A győri gyártelep a Reichhold és Boecking világcég egyik fiókja. Szerte az egész világban vannak ennek a lakkgyárnak telepei. A három Reichhold fivér Ottó, Vilmos és Helmuth vezetése alatt sorra alakultak meg világszerte a telepek. Budapesten, Belgrádban, Pozsonyban, Hamburgban vannak gyáraik, sőt Reichhold Vilmos vezetése alatt az északamerikai híres iparvárosban, Detroitban több mint ezer munkást foglalkoztató üzemük dolgozik. A győri gyárigazgató tragikus útja Detroitba vezetett, ahol fivérét, Reichhold Ottót, az ottani gyár vezetőjét akarta meglátogatni. A győri irodában tisztviselőinek örömmel újságolta, hogy bátyjával, akit tíz esztendő óta nem látott, ismét találkozhat. — Léghajón utazom — mondotta —, máris megváltottam jegyemet, mert így hamarább érek Amerikába. Értesítettem Vilmost, hogy várjon a lakehursti érkezésnél. Alig várom a pillanatot, hogy láthassam ... Reichhold Ottó nemcsak rokoni látogatás céljából utazott Amerikába, hanem a gyárral kapcsolatos üzleti kérdéseket is le akarta tárgyalni fivérével. Amikor tisztviselői megkérdezték, hogy nem fél-e a levegőben való utazástól, kijelentette, hogy ma már ez biztosabb, mintha hajón kelne át az óceánon. Elutazása előtt érzékeny búcsút vett fiatal feleségétől és hatéves kislányától, akikkel együtt utazott Bécsbe. Reichholdné és a kislány az osztrák fővárosban maradt rokonainál. Mint a gyár tisztviselőinek elbeszéléséből kiderül, Reichold Vilmos, a tragikus végű gyárigazgató fivére valószínűleg szemtanúja volt a borzalmas katasztrófának és már csak holtan láthatta viszont Reichhold Ottót. Néhány napig bizonytalanságban volt a család Reichhold Ottó sorsa felől. Titkon azt remélték, hogy mégsem volt a léghajó utasai között és elhalasztotta utazását. Mivel nem jött tőle értesítés, a családon kétségbeesés vett erőt és amikor a tragikus hírt megkapták, az teljesen lesújtotta őket. Felesége és kislánya Bécsből azonnal vonaton Hamburgba utazott, ahol a legidősebb fivér családjánál várják meg a koporsó hazaérkezését. A teljes család ott lesz a cuxhaveni kikötőben, ahova a Bremen be fog futni, fedélzetén Reichhold Ottó halt tetemeivel. A 42 éves korában ilyen tragikus körülmények között elhúnyt gyárigazgatónak szénné égett tetemeit a család sírboltjában fogják örök nyugalomra helyezni.-