Kis Ujság, 1937. május (50. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-12 / 106. szám

SZERDA, 1937 MÁJUS 12 KIS ÚJSÁG Bethlen nagy beszéde és érdekes ellenzéki felszólalások a költségvetési vitában A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. A vita első szónoka Bethlen István gróf megállapítja, hogy a költségvetés formailag ugyan nincs egyen­súlyban, de lényegileg igen. A nyugdíjter­­hekkel foglalkozik ezután és új nyugdíjtör­vény szükségességét hangoztatja, hangsú­lyozva azonban, hogy a mai nyugdíj­jogokat nem lehet már érinteni. Fontosnak tartja, hogy a közigazgatást átszervezzék, mert ma olyan bonyolult például a számvevőség, hogy ennek létszáma a minisztériumban meghaladja a közigazgatási tisztviselőkét. Vázolja, hogy az egyes foglalkozási ágak milyen súlyos közterhek alatt roskadoznak és kifogásolja az adóteherviselés egyen­lőtlenségét. Beszéde további során a hadügyi költségve­téssel foglalkozott és rámutatott arra, hogy míg egyes államok jövedelmüknek ötven százalékát költik hadseregre, minálunk a hadsereg költségvetése az összes kiadások kilenc százalékát teszi ki. Tudom — mon­dotta —, hogy ez összefüggésben áll a tria­noni békeszerződés egyenlőtlenségi pontjá­val. Honorálom a külpolitikai szemponto­kat, de nekünk nem jogra, hanem hadseregre van szükségünk. Éppen ezért kérem, hogy a kormány minden felesleges krajcárt a hadsereg céljára fordítson. (Viharos taps a Ház minden oldalán.) üd­vözli kormányt szociális, kulturális és nép­egészségügyi intézkedéseiért, melyeket alkalmasnak tart arra, hogy az ország politikai összhangját megteremtsék. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva azt fej­tegeti, hogy az állami beavatkozás éppen úgy megvan a demokratikus, mint a dikta­tórikus országokban. A polgári társadalom­nak — mondotta —, meg kell maradnia a gazdasági szabadság elve mellett a magán­­tulajdon szentségének elismerésénél, ezt azonban enyhíteni kell a szolidaritás gondo­latával. A világ gazdasági helyzetének javítására csak egy mód van, egy középeurópai rendszer kiépítése, melynek egyik olda­lán az ipari államok, másik oldalán a dunamenti mezőgazdasági államok ven­nének részt. Belpolitikai kérdésekre tér át ezután és rá­mutat arra, hogy az itt jelentkező különböző irányok kisugárzásai azoknak a világnézleti irányoknak, amelyek Európa különböző államaiban úrrá lettek. A nyugati államok a liberális demokrata intézményekkel tudták féken tartani a forradalmat, keleten úrrá lett a bolsevizmus. Középeurópában a le­győzött országokban az osztályharcok lo­bogó lángra gyújtották a polgári társadal­mat. Ahol a polgári társadalom nem tudott ellenállni, ott jött létre a diktatúra. Tizennyolc év alatt bebizonyult, hogy Magyarországon nincs szükség diktatú­rára. Úrrá tudunk lenni alkotmányunkkal min­den diktatórikus mozgalom felett. Éppen ezért elítél minden olyan törekvést, amely a diktatúrára, vagy a diktatúrából folyó in­tézmények meghonosítására vezet. De — folytatja — tisztelt Ház ne löjjünk ágyúval szúnyogra. „Csocsó bácsi“ balkezének kis­­ujjával rendőri úton véget vet minden dikta­tórikus törekvésnek. (Óriási derültség a Ház minden oldalán. „Csocsó bácsinak“ ugyanis Hetényi Imre főkapitányhelyettest nevezik.) Ezután arról beszélt a szónok, hogy a Göm­bös- kormánnyal szemben azért foglalt el ellenzéki álláspontot, mert működésében diktatórikus törekvéseket látott. Sikerrel tértünk vissza az alkotmányos útra, ame­lyen meg is maradunk. Ha nem térünk el azoktól a szempontoktól, amelyekkel ezeket az intézményeket fejleszteni lehet. A minisz­terelnök úr — folytatta Bethlen István — azt mondta, hogy a világnéz­eti harc a nem­zeti keresztény irányzat javára dőlt el. Ezzel még nem mondott eleget, mert igenis eldőlt a nemzeti és keresztény irányzat javára, a bolsevizmus, a kommunizmus és a forrada­lom szellemével szemben, de eldőlt a magyar alkotmány javára és eldőlt a demokratikus fejlődés javára is. A zsidókérdéssel foglal­kozik ezután és megállapítja, hogy van zsidókérdés. A baj az, hogy amikor a zsidó­kérdésről beszélünk, akkor azok, akik erről beszélni szeretnek, ebben akarják látni min­den bajunk kútforrását. E mögött a gondol­kozás mögött egy harcias és gyűlölködő antiszemitizmus áll, amely alkalmas lehet jelszóra, de gyűlölködéssel a kérdést megoldani soha sem fogjuk, mert a gyűlölet csak rombolásra és nem építésre alkalmas. A zsidókérdést józan, okos, körültekintő, a jogegyenlőséget nem sértő programmal kell megoldani. Az utolsó hatvan-hetven évben nagyarányú bevándor­lás történt Galíciából és más országokból. Ezek a bevándorlók gazdasági leleményes­ségükkel, ügyességükkel és képességeikkel meghaladják a magyar fajnak, mint sok egyéb fajnak gazdasági képességeit. Ezen a gazdasági felsőbbrendűségen nem lehet cso­­d­­lkozni, ötezeréves kultúráról van szó egy olyan nép részéről, amely az állami életből és az élet más területeiről is ki volt szorítva. Ezek­­ a tömegek új ipart, új kereskedelmet, új vállalkozást és gazdasági téren olyan dol­gokat létesítettek, amelyek az országnak ja­vára váltak. A zsidóság gazdasági térfogla­lásán nem segít sem a gyűlöletnek fokozása, sem a hitleri elvek érvényesítése. Eltekintve attól, hogy a magyar nép méltósága, jogérzete rövidesen szembe­fordulna az ilyen eszközökkel, megen­gedhetetlen egy kilencmilliós nemzet számára az, amit egy hetvenmilliós nép is alig bír ki. Magyarországon megakadna a gazdasági élet, ha a zsidóságot elvonnák belőle. Arra kérem a kormányt, dolgozza ki azt az okos programot, amely a keresztény társadalmat a pozíciók fokozatos visszaszerzésére vezeti, mert e nélkül a felekezeti béke elképzelhe­tetlen. A másik oldalon arra kérem­ a kor­mányt, tegye lehetetlenné az antiszemita iz­gatásokat, melyek méltatlanok a magyar nemzethez. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át és egyetért a kormánnyal ezekben. Ellene van azoknak, akik olyan irány felé akarnak tájé­kozódni, ahonnan az állítólagos német vesze­delem ellen segítséget remélnek. Mindez csak elmélet, de van egy fojtogató valóság és ez a szomszédos országok politikája, amely minden magyar törekvést és az or­szágot is tönkre akarja tenni. Ez ellen küz­deni kell. Beszéde végén a kisebbségek kér­désével foglalkozik és ezeket mondja: — Erdélyben halálos veszedelem a kisebb­ség helyzete. Tanúként állok itt, hogy az erdélyi magyarság segítséghívó szava nem jut el idáig és nekem kell a segélykiáltást itt szóvátenni. Elérkezett az utolsó perc, hogy valamit tegyünk. Vagy meg kell értetnünk ma­gunkat szomszédainkkal, elsősorban Romániával, vagy a nemzet teljes erejé­vel olyan nemzetközi mozgalmat kell indítanunk, amely Erdély pusztuló ma­gyarságát megmentheti. Szeretném ezen a helyen felébreszteni az alvó magyar lelkiismeretet. Szeretném erről a helyről felhívni a világ közvéleményét az elszakított területek magyarságának pusztu­lására és remélem, hogy ez sikerül is. A költségvetést elfogadom. (Nagy taps és él­jenzés. Elsőnek Fabinyi Tihamér, majd Széll József, Röder Vilmos miniszterek, utá­nuk majdnem az egész Nemzeti Egység Pártja üdvözölte Bethlen Istvánt.­ Némethy Vilmos (Független Kisgazda) a honvédelmi célok jobb dotálását sürgeti, majd a titkos választójog fontosságáról be­szél. A zsidók érdekében foglalkozik a zsidó­kérdéssel. Elsősorban a magyarság hibás, hogy a zsidóság ilyen mértékben fejlődött, a zsidóság ma olyan hatalmas tényező, amit a gazdaságban helyettesíteni nem lehet. Nem fogadja el a költségvetést. Bánsághy György (NKP) az ifjúság prob­lémáiról beszél. Tobler János (Egyesült Kereszténypárt) aggodalommal látja, hogy az ifjúság egy ré­sze jelszavak után megy. Aki a diktatúrával kacérkodik, az a kis­ magyar politika híve. A nagy magyar politika hívei a tradicionális politikát akarják folytatni. Lélay Ernő (NÉP) szerint elérkeztünk ah­hoz a­z időponthoz, amikor már optimistább szemmel nézhetjük a jövőt. A falu egészség­védelméről szólva, több egészségvédelmi in­tézmény felállítását kívánta. Ifjabb Balogh István (nemzeti szocialista) beszédének legnagyobb része állandó derült­ségbe fulladt. Többek között ezt mondotta: — A magyar nemzeti szocializmus már nemcsak a mennyiségre törekszik, hanem a minőségre. Rassay Károly: Minőség és márkázás. Horváth Zoltán többször közbeszól, mire Kornis Gyula alelnök figyelmezteti: Ne méltóztassék a szónok nehéz helyzetét köz­beszólásokkal fokozni. Plósz István (NÉP) azt kívánja, hogy a kormány vegye elejét a szélsőségeknek. Fel­hívja a munkaadókat, hogy emberi megél­hetéshez elegendő munkabéreket adjanak. A költségvetést elfogadja. Csoór Lajos (pártonkívüli) azt fejtegeti, hogy az úgynevezett szélsőséges mozgalmak azért hatalmasodtak el, mert az elmúlt 18 esztendő alatt szociális szempontból semmi sem történt. A kapitalizmus önző, önként nem ad semmit, tehát el kell attól venni. Éppen ezért szükség van a szélsőségekre. Az úgynevezett szélsőségek, beleértve a nyilasokat is, fogjanak össze és ezzel az összefogással kényszerítsék ki a szociá­lis intézkedéseket a magát jobboldali­nak nevező kormánytól. Ez a költségvetés antiszociális, nem fo­gadja el. Huszovszky Lajos (NÉP) rámutat arra, hogy sok gáncs érte Gömböst, de külpoliti­káját igazolják az események. A költségve­tést elfogadja. Széchenyi György gróf (Kereszténypárti) kijelenti, hogy minden költségvetés annyit ér, amennyi szociális tartalom van benne. Helyteleníti, hogy egyesek a politikai pártok összeolvadását sürgetik. Kijelenti, hogy haj­landó együttműködni a Kisgazdapárttal és a Rassay-párttal, mert ezeknek az alkotmány­ról és a parlamentről alkotott felfogása kö­zelebb áll hozzá, mint a nemzeti szocializ­mus. Meg kell az együttműködést találni a munkásokkal, mert helytelen álláspont az, hogy a munká­sok képviselőit ki akarják zárni a nemzet közösségéből. Gumibottal és internálótábor­ral nem lehet a szocialistákból nacionalistá­kat csinálni. Helyteleníti, hogy a közönsé­get külpolitikailag egyoldalúlag tájékoztat­ják. Mi lesz, ha a berlini római tengely fel­mondja a szolgálatot? A költségvetést nem fogadja el. Jenes András (NÉP) a liszt forgalmiadó­­váltság eltörlését kívánja. Panaszolja, hogy a falun 20-­30 pengős bírságokkal sújtják azokat a szülőket, akiknek gyermekei nem tudnak iskolába menni, mert lábbelijük sincsen. Gazdasági fellendülésről beszélnek, de ő ennek nyomát nem látja: a mezőgaz­dasági munkást ma sem fizetik jobban, mint a gazdasági válság mélypontján. A költségvetést elfogadja. Drobny Lajos (Kereszténypárt): Bár a szélsőségek ellen nagy küzdelem indult meg minden oldalról, a tömegek mégis szélsősé­gesebbek, mint azelőtt voltak. A parlament ellen megindított harcot csak sürgős reformokkal lehet meg­állítani. A kormányzói jogkör kiterjesztését nem he­lyes kapcsolatba hozni a titkos választójog ügyével. Somogyváry Gyula (NÉP) a falu kérdé­seit teszi szóvá. , , A falusi lakosság a városokba özönlik, de vissza kell térni a faluba, amely az ország életének alapja. Az iparosságot a falukba kell telepíteni és támogatni kell. A költségvetést elfogadja. , Rupert Rezső (Kossuth-párti) azt fejte­geti, hogy a költségvetés nem igazságos, mert a terhek a gyengék vállát nyomják. Adóproblémákkal foglalkozik és több hatá­rozati javaslatot nyújt be gazdasági kérdé­sekkel kapcsolatban. Többek között java­solja a 33-as bizottság megszüntetését. Az egykéz­ rendszer ellen beszél és kijelenti, hogy a Hangya 69 millió forgalom után 130.000 pengő adót fizet csak. Vissza kell térni a gazdasági szabadság útjára. Angliával lépjünk olyan csereviszonyba, mint amilyenbe Németországgal vagyunk. A vízumdíjak eltörlését kéri idegenforgalmi okokból. A nyugdíjkérdéssel foglalkozik, majd kijelenti, hogy az ifjúsági mozgalma­kat nem helyesli. A képviselői függőségről beszélt és határozati javaslatot nyújt be az összeférhetetlenségi törvény elkészítésére. Ezután közjogi problémákkal foglalkozik és határozati javaslatot nyújt be a választó­­jogi törvény megszerkesztésére és az új választás kiírására. Külpolitikai, majd a kisebbségi kérdéssel foglalkozik és határo­zati javaslatot nyújt be, amely szerint a kormány járjon el a Népszövetségnél a nemzeti és a vallási kisebbség teljes egyen­jogúságának érdekében. A költségvetést nem fogadja el. Az ülés háromnegyed hétkor ért véget. A Ház legközelebbi ülése szerdán délelőtt 10 órakor lesz. Külföldi 3 Megsebesült Zita királyné fivére San Sebastian, május 11. I harcol, a biscayai harcokban súlyosan meg­ Goatan pármai herceg, Zita királyné­­ sebesült. A berlizi kolostorban berendezett testvére, aki a nemzeti csapatok soraiban a katonai kórházban ápolják. Győri gyárigazgató a Hindenburg halálos áldozatai között Reichhold Ottó szerencsétlenségéről hivatalos értesítést kapott családja A Magyar Hétfő írta meg elsőnek, hogy a Hindenburg léghajó lakebursti tűz­­katasztrófájának magyarországi áldo­zata is van Reichhold Ottó győri gyár­­tulajdonos személyében. . Akkor még csak annyit lehetett megál­lapítani, hogy Reichhold Ottó, aki a „Győri Lakkgyár, Reichhold és Boecking" tulajdo­nosa, Friedrichshhafenben, a léghajó elin­dulási helyén átvette jegyét. Keddre azután bizonyossá vált, hogy a győri gyártulajdonos az áldozatok között van. Bécsben tartózkodó családja hivatalos értesítést kapott a léghajótársaságtól, hogy Reichhold Ottó holttestét megtalálták az áldoza­tok között, kilétét minden kőséget ki­záróan megállapították és koporsóba zárt földi maradványait hétfőn a Bre­men óceánjáró fedélzetén útnak indí­tották Hamburg felé. Közölték a hozzátartozókkal, hogy a hajó valószínűleg szombaton köt ki és felszólí­tották őket, hogy a holttest átvétele céljából tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A megdöbbentő hír Győrött nagy rész­vétet keltett, mert a szerencsétlenül járt gyártulajdonost emberséges, jó főnöknek ismerték, akit a gyár 30 főnyi tisztviselő­kara és munkássága nagyon szeretett. A győri gyártelep a Reichhold és Boecking világcég egyik fiókja. Szerte az egész világban vannak ennek a lakkgyárnak telepei. A három Reichhold fivér Ottó, Vilmos és Helmuth vezetése alatt sorra alakultak meg világszerte a telepek. Budapesten, Belgrádban, Pozsonyban, Hamburgban vannak gyáraik, sőt Reichhold Vilmos ve­zetése alatt az északamerikai híres ipar­városban, Detroitban több mint ezer mun­kást foglalkoztató üzemük dolgozik. A győri gyárigazgató tragikus útja Det­­roitba vezetett, ahol fivérét, Reichhold Ottót, az ottani gyár vezetőjét akarta meglátogatni. A győri irodában tisztviselőinek örömmel újságolta, hogy bátyjával, akit tíz esztendő óta nem látott, ismét találkozhat. — Léghajón utazom — mondotta —, már­is megváltottam jegyemet, mert így hamarább érek Amerikába. Értesítettem Vilmost, hogy várjon a lakehursti érkezés­nél. Alig várom a pillanatot, hogy láthas­sam ... Reichhold Ottó nemcsak rokoni látogatás céljából utazott Amerikába, hanem a gyárral kapcsolatos üzleti kérdéseket is le akarta tárgyalni fivérével. Amikor tisztviselői megkérdezték, hogy nem fél-e a levegőben való utazástól, ki­jelentette, hogy ma már ez biztosabb, mintha hajón kelne át az óceánon. Elutazása előtt érzékeny búcsút vett fiatal feleségétől és hatéves kislányától, akikkel együtt utazott Bécsbe. Reichholdné és a kislány az osztrák fővárosban maradt rokonainál. Mint a gyár tisztviselőinek elbeszéléséből kiderül, Reich­old Vilmos, a tragikus végű gyárigazgató fivére valószínűleg szemtanúja volt a borzalmas katasztrófának és már csak holtan láthatta viszont Reichhold Ottót. Néhány napig bizonytalanságban volt a család Reichhold Ottó sorsa felől. Titkon azt remélték, hogy mégsem volt a léghajó utasai között és elhalasztotta utazását. Mivel nem jött tőle értesítés, a családon kétségbeesés vett erőt és amikor a tragikus hírt megkapták, az teljesen lesújtotta őket. Felesége és kislánya Bécsből azonnal vonaton Hamburgba utazott, ahol a legidősebb fivér családjánál várják meg a koporsó hazaérkezését. A teljes csa­lád ott lesz a cuxhaveni kikötőben, ahova a Bremen be fog futni, fedélzetén Reichhold Ottó halt tetemeivel. A 42 éves korában ilyen tragikus körül­mények között elhúnyt gyárigazgatónak szénné égett tetemeit a család sírboltjában fogják örök nyugalomra helyezni.-

Next