Kis Ujság, 1937. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Csütörtök, 1937 julius I 50. évfolyam 146. szám ÁRA 8 FILLÉR llllllllIllíiIlllIllllillllllllillliflIIlM ELŐFIZETÉSI ARAK EGY HÓRA : KIS ÚJSÁG............................................., , , , P 2.— KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.20 kis ujsAg és magyar hétfő együtt . . . p 2.20 KIS UJSAG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT . ........................................P 2.30 FŐ SZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., ARADI-UTCA 8. SZ. TELEFÓN: 1-207-2# LEVÉLCÍM : KIS UJSAG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI AR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA: 19.957. óriási vihar a Kipviseifihazban! Fábián Béla és Rafitiss Ferenc heves összetűzése a kispesti békétlenségről szélé interpel­láció kézben AMIRE NINCS ELÉG PARAGRAFUS A keszthelyi gazdasági akadémia pénz­tárában évek óta van olyan harmincezer pengő, amelyről nem tudják, hogy hogyan került oda. Miután előzetesen eltűnt onnan hasonló összeg, amelyről ugyancsak mai napig nem tudják, hogy miképpen tűnt el. Ha ugyan tényleg nem tudják. Ez a rejtélyes vándorlása ennek a tekintélyes összegnek régóta nyugtalanította azokat az embereket, akik szeretnek tisztában lenni azzal, hogy mi történik azadófizelők igen keservesen befiz etett és igen kíméletlenül behajtott fillérei- v e 1. Amikor évekkel ezelőtt az akkori földmivelésügyi miniszterhez kérdést intéz­tek a rejtélyes harmincezer pengő titokzatos vándorlása iránt, a válasz egyetlenegyszer sem volt megnyugtató. Meg kell mondanunk őszintén, jobb szerettük volna, ha nem új botrányok leleplez és e árán világosodott volna meg ez a régi rejtély. Mert hogy most már meg fog világosodni, az iránt nem lehet két­sége senkinek sem. Darányi Kálmán puritán egyénisége és igazságot kereső lénye erre a biztosíték. Ahogyan az újonnan ki­pattant felette sajnálatos visszaélések első percében kíméletet nem ismerő módon ren­delkezett, hogy az egyre szövevényesebbnk látszó bűncselekményeket kicsomózzák, erre feltétlenül jogos reményt is nyújt. Bármi legyen is azonban a bűnösök sorsa, e z t a kérdést nem lehet egyszerűen a bűntető törvénykönyv para­grafusai alapján elbírálni. Ezek a büntető intézkedések kitünően beváltak a mindenapi élet hétköznapi bűnöseivel szem­ben, de hiányosak és hézagosak az állami és közületi pálya megtévedt és mulasztó al­kalmazottaira vonatkoztatva. Az a szegény adófizető, akinek a mai keserves élctküzdelemben a legnehezebb harcot már régen nem azért kell megvív­nia, hogy gyermekeinek kenyeret, meleg gúnyát, fűtött szobát adhasson, hanem azért, hogy az ezeknél sokkal durvábban és irgalmatlanabból követelődző adóbehajtá­soknak eleget tehessen, sohasem tudhat abba benyugodni, hogy felületes „ú r i- barátságra" sokat adó „gavallér- becsületre" támaszkodó, nagyságos és inéltóságos urak szó nélkül aláírjanak sú­lyos pénzösszegekről szóló utalványokat, mert hisz csak nem kételkedhetnek a ka­szinói becsület gáncstalan lovagjainak föl- létlen megbízhatóságában. Amikor azután kiderül, hogy néha a gáncstalan lovagok körül még sincs minden olyan egészen ki­fogástalan rendben és mégis jó lett volna egy kicsit megkérdezni, hogy mire is kel­lenek azok az ezrek és a tízezrek, akkor a nagyságos és méltóságos urakat ne érje más büntetés, minthogy egy pár esztendő­vel előbb vonulnak vissza a többszáz pengővel megédesí­tett pihenőbe? A fórumon pedig miniszter urak, előkelő politikusok tovább szónokaljanak nekünk, szegény megtépett polgároknak az állam Iránt tartozó kötelességeinkről, adómorál­ról, adófizetési készségéről, amelynek ml tegyünk továbbra is zokszó nélkül eleget, hogy a megbüntetett „kényszernyugdíja- zolt" úri egyének kellemes otthonukban, öb­lös karosszékeikben a jó lelkiismeret nyu­galmával szívhassák pipájukat, amely soha­sem ürül ki ennek a „nagypipúju", de ke­vés „dohányú" magyar népnek a jóvoltából. Nem urak, így ez tovább nem megy. A büntető paragrafusokon kívül vannak még megiratlan törvények is. Ezek a törvények­nek egy nép erkölcsi érzékében, a vezető osztályok példaadási kötelességében, ezeket mellőzni nem lehet, ha a polgári erkölcsök és tisztesség uralmát fenn akarjuk tartani, töt meg is akarjuk erősíteni.-* * A képviselőhöz szerdán folytatta a ma­gánalkalmazottak munka és jogviszonyának szabályozásáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Az első szónok Kéthly Anna (szociáldemokrata) volt, aki a javaslatot nem tartja kielégítőnek és ki­fogásolja, hogy az csak kerettörvény. Ez a javaslat — mondotta — nem javítja meg a munkásság sorsát. Sürgeti azután a tanonc- kérdés megoldását. A javaslatot nem fo­gadja el. Grecsák Richárd (NÉP) beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a dunántúli ásványolaj- és földgázkutatásokkal kapcso­latos egyezményről. Andaházi-lvusnya Béla (Független Kis­gazda) arról beszél, hogy a negyvenórás munkahetet csak akkor lehet keresztülvinni, ha az órabér-kér­dést is rendezik. A javaslatot nem fogadja el. Rupert Rezső (Kossuth-párli) helytele­níti, hogy a miniszteri tisztviselőket magán­vállalatok igazgatóságába küldik ki. Ezeket is és a politikusokat is távol kell tartani a nagyvállalatoktól, mert csak azért vannak ott, hogy protekciót jelentsenek a kormány­hatalomnál. Foglalkozott ezután a VI. ke­rületi rendőr főtanácsos esetével és felhí v ja a belügyminisztert, - hogy tartson tanfolya­mat egyes tisztviselőknek, hogyan kell bánni a közönséggel. A törvényjavaslatot nem fo­gadja el. Shvoy Kálmán (NÉP) azt kívánja, hogy a magánalkalmazott, ha katonai szolgálatot teljesít, ne veszítse cl az állását. A falusi és kisvárosi kereskedők munkaidejének szabá­lyozásánál meg kell kérdezni az érdekelte­ket. Gondoskodni kell a kereskedelmi uta­zók egzisztenciális védelméről. A javaslatoi elfogadja. Homonnay Tivadar (kereszténypárt), Vá- rady László (NÉP), Pinezich István (NÉP) felszólalása után Bornemisza Géza kereskedelmi és ipar­ügyi miniszter válaszolt az elhangzott be­szédekre. Abból — mondotta —, hogy a javaslatot a Ház megértéssel fogadta, látja, hogy a kormány szociális politikája helyes irányban halad. Az utolsó évszázadban az ember élete jelentős változásokon ment át. a technika fejlődése új szükségleteket ter­mel, de nem hozott mindig áldást a dolgozó emberek számára. Ha a társadalmi fejlődés az ember meg­semmisítésére vezet, akkor az állam­nak kötelessége mcgállj-t kiáltani. Nem szabad túlzott reményeket fűzni a ja­vaslathoz a munkanélküliség enyhülése te­kintetében, de kétségtelen, hogy a helyzet javulni fog. Annyi bért keli biztosítani, hogy min­denki rendesen meg tudjon élni. A javaslat ellenzői kifogásolják, hogy a tör­vény következménye a munkabérek emel­kedése lesz. A termelésben a munkabérek olyan kis hányadban jelentkeznek, hogy a munkabérek tízszázalékos emelkedése a ter­melési költségeknek csak egyszázalékos emelkedését jelenti. Akik az árak indokolatlan emelésére használják fel a munkabérek emelke­dését, azokkal szemben a kormánynak lesz hatalma eljárni. A miniszter beszéde után Ángyán Béla beterjesztette a közjogi bi­zottság jelentését a kormányzói jogkör ki­terjesztéséről szóló javaslatról és kérte a sürgősség kimondását. Sztranyavszky Sándor elnök napirendi indítványa szerint, melyet a Ház elfogadott, csütörtökön délelőtt tárgyalják a kor­mányzói jogkörről szóló javaslatot. Ezután áttértek az interpellációkra. Proppcr Sándor a pestszentlőrinci talaj­víz levezetése tárgyában elmondott interpel- lációjáf kiadták a belügyminiszternek. Kun Béla a tüzifadrágítás ügyében be­jegyzett interpellációját mondotta el. Hi­vatkozott arra, hogy a kereskedelmi mi­niszter a 33-as bizottság elé javaslatot ter­jeszt a faárak maximálásáról, de hol lesznek a fakészletek? — kérdezte. Javasolja, hogy a készletek 60 száza­lékát rekvirálja el a kormány. Támadja ezután az újabb fa-egykéz vál­lalatot és felszólítást intéz az illetékesek­hez, hogy eszközöljék ki a kormánynál a mai viszonyoknak megfelelő árleszállítást. Kérdezi a kormányt, hajlandó- e még súlyo­sabb lépéseket tenni, amelyek megfelelnek a közönség érdekének és az igazságnak. Bornemisza Géza ipariigyi miniszter vá­laszában kijelentette, hogy két eszköz áll rendelkezésére: a kül­földi tűzifa beengedése, amiről tárgya­lások is folynak és az ármaximálás. Ebben a kérdésben a kormány a 33-as bizottsághoz javaslatot- is kíván beterjeszt .4 Kereskedelmi Kamarák nemzetközi nagygyűlésének megnyitása Berlinben. Negyven nemzet ezer képviselője előtt. Göring miniszterelnök nyitotta meg a gyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék