Kis Ujság, 1937. november (50. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

Szerda, 1937 néven^bei/^l/ \ , Af\ ... . 50. évfolyam 249. szám ARA 10 FILLÉR lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll kis újság elérkezésiArak egy hóra. p 2_ FÖLLETLEN POLITIKAI NAPILAP KIS ÚJSÁG fiS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.70 FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT . . • P 2.30 * 1* BUDAPEST VI ARADI­ UTCA 8 K7 TFI­FFON • I 207 20 P 2.40 LÉVAI JENŐ LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 10.957. Öt százalékkal emelik az állami alkalmazottak fizetését KÖZÖS VÉDEKEZÉS « Egy nemzet fiai, akiket vallási dogmák elválasztanak egymástól, valójában azonban közös eszmények együttes szolgálatát tart­ják élethivatásuknak, hamarosan megtalál­ják azt a lelki kapcsolatot, amely külső megnyilvánulásaiban látszólag nehezen lesz teljes. Annyiszor hallottunk már a keresztény felekezetek szükséges közös összefogásáról, arról a bizonyos hídról, amelyet Debrecen és Pannonhalma között készülnek kiépíteni a jószándékú hívők, hogy megvalósulására türelmetlenül vár minden magyar. A most közvetlenül elmúlt két nap ünnepe volt úgy a katolikus, mint a protestáns felekezetek­nek. Azok a beszédek, amelyek hivatott vezetők ajkáról elhangzottak, azt a meg­nyugtató és fölemelő érzést keltik bennünk, hogy a híd a lelkek között épü­lőben van. Nem volna nehéz megtalálni a rugóját ennek a nemes hídépítő munká­nak. A debreceni kálvinista professzor sza­vai világítják meg előttünk a szeretettel sze­reidhez, a megértéstől az egyetértéshez ívelő híd legerősebb alappillérét. A debre­ceni kálvinista professzor nyíltan megmon­dotta, hogy a reformáció védelme nem zárja ki részükről a Ró­mával való találkozást. E talál­kozás, igen helyesen állapította meg, csak Krisztus királyságának közös tiszteletében történhetik és erre a tiszteletre soha nem volt égetőbb szükség, mint most, amikor Keletről és Nyugatról egyaránt új vallástalan áramlatok hul­lámai próbálnak felcsapni e legmagasa­b­b trónszék magas­ságába. Ámde helyesen mondotta a deb­receni református prédikátor, hogy Krisztus királyságának egy talpalatnyi föld elég, hogy a maga idejében oda kergesse majd vissza az antikrisztus egész hadseregét, ahova való és ahonnan jött. Ez ellen az antikrisztus ellen való véde­kezés szelleme hatotta át az egri katolikus pap emelkedett beszédét is, melyet vasárnap az egri ifjúsághoz intézett, ő is felemelte intő és tiltakozó szavát azok ellen az áram­latok ellen, melyek Keleten a vallást irtják ki az emberek lelkéből. Nyugaton pedig a fajt emelik eszménnyé és szét akarják vá­lasztani az Isten és a haza szolgálatát. Akik rajt tartják kezüket a magyar nem­zet ütőerén, azok észrevehetik azokat a bár jelentéktelen, de mégis meglévő rendelle­nességeket, amelyek a keleti és nyugati is­­tentelenségek fertőző anyagából ebbe az egészséges nemzettestbe beleférkőztek. A védekezés eszközét az egri katolikus pap ugyanott látja meg, ahol a debreceni kálvi­nista lelkész, amikor felemeli papi szavát minden fajtájú gyűlöl­ködés ellen és hirdeti ehelyett az egyetemes szeretet, a filokrisztianizmus egyedüli mentő voltát. Más szavakkal, de ugyanazzal a gondolattal követeli, hogy Krisztus királyságának adassék meg az a talpalatnyi föld, amelyen állva visszaüzheti az antikrisztust oda, ahova való. A kilencszáz éve keresztény Magyaror­szág, az apostoli korona méltó birodalma teljesíteni­ fogja, mint ahogy teljesítette év­századokon át történelmi hivatását: népé­nek lelkében örök erővel él Krisztus szeret­ete és tiszte­lete, ez adja meg hozzá a módot, hogy mint volt ezer éven át, további évezredekre is megmaradjon a keresztény kultúra védel­mezője és ledönthetetlen bástyája. Ebben a hitünkben erősített meg bennün­ket a katolikus és a kálvinista ünnepen el­hangzott két papi beszéd. A holtestéhez vezetett ez anya útja Rejtélyes hátterű halálos öngyilkosság történt egy előkelő budai villában A Széher-út 11. szám alatti ötszobás pazar pompával berendezett épület­ben Kreitl Imre volt fővárosi tiszt­viselő leánya gázzal megmérgezte magát. Amikor rátaláltak, a szerencsétlen életunt már halott volt. Kedden délelőtt 11 óra tájban ment el hazulról özvegy Kreitl Im­rén, hogy férje sírját meglátogassa. Egy órakor kisírt szemekkel érkezett haza a gyászruhás 74 éves úriasszony. Becsengetett a vil­lába, amelynek kapuját zárva találta. Többszöri csengetésre sem jelentkezett senki. A matróna egy ismerősénél, a szomszédos villában várt a késő-­délutáni órákig, mert arra gondolt,­­­­ogy Klára nevű leánya, bement a városba. Teltek-múltak az órák, az özvegy úri­­asszony nyugtalankodni kezdett, a lánya nem jelentkezett. A szomszéd kisfiát kérte meg arra, hogy másszon át a ke­rítésen, nézzen be a lakásba, hogy nem történt e valami baj a gyermekével. A­­ fiúcska percek múlva visszatért azzal, hogy a villában sötét van, semmit sem lehet látni Egy férfi, a volt fővárosi tisztviselő egyik ismerőse ajánlkozott, hogy be­megy a villába. Létrát támasztott a vasrácshoz és így mászott be a földszintes épület kertjébe. Zsebvillany lámpával világított be a szobákba, ahol azonban mindent a leg­nagyobb rendben talált. Vizsgálódása során eljutott a konyháig. A konyha ab­laka le volt fü­ggönyözve, csupán fent látszott néhány centiméternyi rés. A család ismerőse felkapaszkodott az aj­tóra és így világított a konyhába. — Borzalom!... — kiáltotta. A villa kerítése előtt állók, amikor meghallották ezt a kijelentést, rémülten kérdezték ,hogy mi történt. — Orvost ... A mentőket hívják azon­nal ... Az idős úriasszony sikoltozva, sírva kérdezte, hogy mi történt? A férfi, aki az öngyilkosságot felfedezte, nem adott választ,, karonfogta özvegy Kreitl Imré­­nét és egy ismerőséhez kísérte. A leg­közelebbi telefonállomásról hívták ki a mentőket, mert arra gondoltak, hogy­ még segíteni lehet. Néhány perc múlva megérkeztek az orvosok, akik lét­rán másztak át a magas kerítésen. Futva igyekeztek a villa bezárt konyhá­jához, betörték az ablakokat, felfeszítet­ték a konyhaajtót. Fojtó gázszag csapta meg a belépőket. Kreitl Klára a konyha kövezetén eszméletlenül, h­alottsápadtan, moz­dulatlanul feküdt. Az orvosok karjaikba emelték az ön­gyilkost, majd kivitték a levegőre. Segít­­eni már nem lehetett a tisztviselőnőn. A mentők megállapítása szerint az ön­­gyikosság felfedezése előtt három órával már halott volt. A mentők a halálos öngyilkosságról azonnal jelentést tettek a főkapitányság központi ügyeletének, ahonnan rendőri bizottság szállt ki a Széher­ úti villába, hogy megállapítsa az öngyilkosság kö­rülményeit és megtudja, hogy Kreitl Klára miért menekült a halálba. Semmiféle búcsúlevelet nem találtak a villában. Öz­vegy Kreitl Imrénét sem lehetett ki­hallgatni, mert a szerencsétlen úriasz­­szony olyan lelkiállapotban volt, hogy a hozzáintézett kérdésekre nem tudott vá­laszt adni. Kedden este ,amikor a rendőri bizott­­sá­g eltávozott a budai villából és ami­kor Kreitl Klára holttestét a törvény­­széki orvostani intézetbe szállították, közölték a főkapitánysággal, hogy az életúnt úrileány húga, aki külön­ben fővárosi tisztviselőnő és akinek délután két órakor kellett volna ha­zajönnie, még az esti órákban sem adott életjelt magáról. Nem tudják, hogy mi történt vele? Az eltűnés ügyében is nyomoz a rendőrség, mert felmerült a gyanú, hogy a két eset között összefüggés lehet.

Next