Kis Ujság, 1937. december (50. évfolyam, 273-296. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Befejeződtek Londonban az angol-francia tárgyalások Szerda, 1937 december 1 ' ... n , 50. évfolyam 273. szám ^ W& Wl $ w- ÁRA U FILLÉR .............................................................................. KI S ÚJSÁG elöfketési ARAK EGY HÓRA: ^ p ^ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.30 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT ■ . • P 2.30 BIJD4PFST VI ARADI UTCA 0 57 TFI FFOlV • 1 °rt" o« KIS ÚJSÁG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI —-^ttSTsSM^ BUDAPEST, VI., ARADI-UTCA 8. SZ. TELEFON i I--0.-20 LAPOK EGYÜTT.................................................p 2.40 , , LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. KÜ LFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE Főszerkesztő: LÉVAI JENŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.937. «w«, ui RÓLUNK — NÉLKÜLÜNK Érthetően nagy érdeklődéssel, de nem kisebb izgalommal tekint az egész világ szeme London felé, ahol két nagyhatalom, Angolország és Franciaország megbízottai tárgyalnak Európa, de talán az egész világ sorsáról. Ez az évszázad, amelyet mi oly gőgös önteltséggel nevezünk a szellemi és műszaki haladás virágkorának, mégis, a legszentebb eszmék, népek és nemzetek szabadságának, önálló akaratának megnyirbálásával, e 1 - rémítSen emlckeztet az ököljog idejére. Szörnyű elgondolni a szabadság szeretetében, eszményének tiszteletében ne­velkedett embernek, hogy cgy-egy diplomá­ciai zöldasztalnál néhány, bármilyen jó­hiszemű. de mégis csak gyarló ember dönt százmilliók sorsáról. Milyen könnyű leírni és elmondani azt a tényt, hogy a gyarmatok újbóli felosztásáról tárgyalnak. De ha fel­villan lelki szemeink előtt az a kép, aho­gyan a nagyhatalmak erejük, hatalmuk tudatában és birtokában igájukba hajtják a színes népeket, azzal a jelszóval, hogy el­viszik hozzájuk az európai kultúra áldásait, de valójában azzal a céllal, hogy elhoz­zák tőlük földjük méhében rejlő kincseiket, valahogy elpirul a fehér ember arca is. És mennyivel több joggal önll el a harag és a szégyen pirossága az arcunkat, ha azt olvassuk, hogy nemcsak a színes- bőrűek hazájáról és földjéről tanácskozik a világhatalmat gyakorló néhány állam, hanem rólnnk, kisnemzetckről is. Tud­juk mi azt nagyon jól, hogy a mai világ­rendben nincs egyenlőség. Akié az erő, azé a hatalom és akié a hatalom, az tetszése szerint él, vagy visszaél vele. Mégis olyan fájdalmas a szemnek, ha olvassa, a fülnek, ha hall-’a, hogy egyik idegen állam a másik idegen államtól követel, kap, vagy néni kap szabadkezet Közép -Euró pában. Csodálkozhatik-e valaki ezekután, ha a megpróbáltatott kis Ausztria politikusai Londonba utaztak, hogy közvetlenül és első kézből kapjanak hírt arról, hogy adtak-e felettük szabadkezet egy másik államnak-? És elszorul a magunk sorsa feleit is a szivünk, mert Közép-Európáról van szó. Ennek a földrajzilag mcghatárolt földterü­letnek mi vagyunk igazán a közepe. Raj­tunk keresztül vezethet esetleg, egymással szemben álló népek véres országútja. Ma­gyar anyák kebléről téphetik le a gyerme­két, magyar hitvesek oldaláról a férjet, mindezt azért, mert az egyik hatalmasnak úgy tetszhetik. hogy mi ne legyünk szabad nép a szabad földön, . agy mert a másik ha­talom azt mondhatja, hogy nem törődik ve­lünk. Kicsinyek vagyunk számban és terü­letben és ezért nem akarják meglátni tör­ténelmi múltúnk nagyságát és jövendőnk hivatását. Ismételjük, nem rólunk van szó Londonban, vagy talán nem elsősorban ró­lunk, de úgy vagyunk vele, hogy ha nyír­ják a birkát, reszketnek a bárányok. Nem tudunk sohasem megszabadulni attól a szo­rongó érzéstől, amely mindannyiszor elíog bennünket, valahányszor a nagyok tárgyal­nak a kicsinyek sorsáról, mert ilyenkor — múlt tapasztalatok szomorú iskoláján ta­nultuk — mindig felettünk lebeg az a veszedelem, hogy a ha­talmasok saját érdekükért szabad prédául dobják a kis nemzeteket, megcsúfolásával minden isteni és emberi igazságnak. Ezért ne mondja senki, hogy messze van ide London, mert tudjuk, hegy ami olt most történik, könnyen lehet jótékony és áldásos hatású Európa kisállamaira nézve, de éppen oly könnyen lehet az ottani meg­beszélések eredménye egy újabb véres lap ■ mi történelmünk könyvében* Megdöbbentő hidegvérrel ijs megfon­toltsággal elköveteít öngyilkosság tör­tént kedden: délután ’ féltlégy órakor a Csángó-utcában. Egy ötvenéves úriasszony garzon­lakásának konyhájában megvetette halálos ágyát, felmetszette karján az ereket, majd kinyitotta a gáz­csapot, amelynek gumicsövét szá­jába véve várta tragédiájának befe­jezését. Titokzatos okok késztették a magán-' zónőt végzetes tettének elkövetésére. Búcsúlevele hagyott hátra, amelyben kéri, ne kutassák szörnyű cselekedeté­nek hátterét, de ha mégis érdekli a rendőrséget, hogg miért akart a halálba menekülni, hallgassák meg errevonat- kozoan albérlőjét, egv fővárosi kereske­delmi vállalat tisztviselőjét. Délután fél 4 órakor robbanásszerű zaj reszkettetlc meg a Csángó-utca 3. számú bárházat. A lakók rémülten menekültek a fo­lyosókra, mert azt gondolták; hogy ház-, beomlás történf. A robbanást üvegtáb-j Iák- Csörömpölése követte. Láng csapóit: ki az: épület; egy második emeleti'laká­sának ablakából. Fojtó: gázszag töltötte be az udvart. Senki sem tudta, hogy mi történt. A Csángó-utcai bérház felügyelője, Kovács Károly az udvarra sietett, hogy megtudja mi történt. A második emelet 46. számú lakásból, amelyet Jécsg. Lászlőné született Halmi Rózsi béréit, .sűrű fiistgdmolyag tört elő. A liázfel­Renidőrök rohantak fel a második emeletre, lakatost kerítettek elő, akinek segítségével álkulccsal felnyitották Jécsy Lászlőné lakását. A konyhából tört elő a füst, ide mentek, hogy az esetleges veszedelmet elhárítsák. Szörnyű látvány fogadta a belépőket. Jécsy Lászlőné ott feküdt a konyha kövezetén. A földön dunnák és párnák közölt ügyelő.felrolumf az emelőire, valaki pe-i dig a mentők segítségét ; kérte. A tűzi oltókért is telefonáltak. A hatalmas .erejű robbanás zaja fel­verte a környéket. Rendőrök rohantak a Csángó-utca 3 számú bérházba, hogy megállapítsák a történteket és ameny-t nyiben szükséges, segítséget nyújtsanak.: Ez idő alatt a magánzóim lakásából előtörő füstfelhőbe lángnyelvek is vegyül­tek. találtak rá a szerencsétlen asszony­ra, akinek mindkét karjából ömlött a vér. A gázresó nyitva volt, sípolva ömlött a gáz. Elzárták a csapot, majd eloltották a tü­zet. A magánzónő ruháit elemésztették a lángok és súlyos égési sebeket is okoz­tak a szerencsétlen asszonyon. Hamaro­san megérkeztek a mentőorvosok is, akik már csak a beállott halált állapít­hatták meg. A rendőrök telefonon jelentették a szörnyű öngyilkosságot a főkapitányság központi ügyeletének, ahonnan rendőr­tisztekből és orvosokból álló bizottság szállt ki a Csángó-utcai lakásba, hogy megoldják a megdöbbentő öngyilkosság titkát. A rendőrök, akik a rejtélyes hát­terű drámánál intézkedtek, jelentették a történteket a kerületi mérnöki hivatal­nak is, mert a robbanás következtében a szom­széd lakások falai megrepedtek és így könnyen megtörténhetett volna, hogy a gázrobbanás után házösszeom­lás következik. A rendőri bizottság igyekezett re­konstruálni a történteket. Kétségtelenül öngyilkosság történt. Jécsy Lászlőné, mielőtt felvágta volna karján az ereket, lefeküdt a hevenyészve vetett ágyba, ki­nyitotta a gázcsapot. A kályhában égett a tűz, űgvláiszik szikra pattant ki a tűzhelyről, amely azután a később bekövetke­zett robbanás okozója volt, A rendőrtisztek átkutatták a lakást. X Pokoli módon végzett magával1 egy élelunl no Fel végett ereik* égési sebek, gázkaiái ,Á:skót Jiatalság már most} süli -Jőzi, a karácsonyi _édességeket,.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék