Kis Ujság, 1937. december (50. évfolyam, 273-296. szám)
1937-12-01 / 273. szám
ow«. ui .............................................................................. KIS ÚJSÁG elélkezési ÁRAK EGY HÓRA: ^ p ^ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.30 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT ■ . • P 2.30 BIJD4PFST VI ARADI UTCA 0 57 TFI FFOIV • 1 °rt" 6« KIS ÚJSÁG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI —-^ttSTISM^ BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON I--0.20 LAPOK EGYÜTT.................................................. 2.40 . , LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE Főszerkesztő: LÉVAI JENŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.937. Befejeződtek Londonban az angol-francia tárgyalások Szerda, 1937 december 1 ... n , 50. évfolyam 273. szám ^ W& Wl $w- ÁRA A FILLÉR RÓLUNK , NÉLKÜLÜNK Érthetően nagy érdeklődéssel, de nem kisebb izgalommal tekint az egész világ szeme London felé, ahol két nagyhatalom, Angolország és Franciaország megbízottai tárgyalnak Európa, de talán az egész világ sorsáról. Ez az évszázad, amelyet mi oly gőgös önteltséggel nevezünk a szellemi és műszaki haladás virágkorának, mégis, a legszentebb eszmék, népek és nemzetek szabadságának, önálló akaratának megnyirbálásával, ez rémítően emlékeztet az ököljog idejére. Szörnyű elgondolni a szabadság szeretetében, eszményének tiszteletében nevelkedett embernek, hogy egy-egy diplomáciai zöldasztalnál néhány, bármilyen jóhiszemű, de mégis csak gyarló ember dönt százmilliók sorsáról. Milyen könnyű leírni és elmondani azt a tényt, hogy a gyarmatok újbóli felosztásáról tárgyalnak. De ha felvillan lelki szemeink előtt az a kép, ahogyan a nagyhatalmak erejük, hatalmuk tudatában és birtokában igájukba hajtják a színes népeket, azzal a jelszóval, hogy elviszik hozzájuk az európai kultúra áldásait, de valójában azzal a céllal, hogy elhozzák tőlük földjük méhében rejlő kincseiket, valahogy elpirul a fehér ember arca is. És mennyivel több joggal önti el a harag és a szégyen pirossága az arcunkat, ha azt olvassuk, hogy nemcsak a színesbőrűek hazájáról és földjéről tanácskozik a világhatalmat gyakorló néhány állam, hanem rólunk, kisnemzetekről is. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy a mai világrendben nincs egyenlőség. Akié az erő, azé a hatalom és akié a hatalom, az tetszése szerint él, vagy visszaél vele. Mégis olyan fájdalmas a szemnek, ha olvassa, a fülnek, ha hall-’a, hogy egyik idegen állam a másik idegen államtól követel, kap, vagy nem kap szabadkezet Közép -Európában. Csodálkozhatik-e valaki ezek után, ha a megpróbáltatott kis Ausztria politikusai Londonba utaztak, hogy közvetlenül és első kézből kapjanak hírt arról, hogy adtak-e felettük szabadkezet egy másik államnak? És elszorul a magunk sorsa felett is a szívünk, mert Közép-Európáról van szó. Ennek a földrajzilag meghatárolt földterületnek mi vagyunk igazán a közepe. Rajtunk keresztül vezethet esetleg, egymással szemben álló népek véres országútja. Magyar anyák kebléről téphetik le a gyermekét, magyar hitvesek oldaláról a férjet, mindezt azért, mert az egyik hatalmasnak úgy tetszhetik, hogy mi ne legyünk szabad nép a szabad földön, vagy mert a másik hatalom azt mondhatja, hogy nem törődik velünk. Kicsinyek vagyunk számban és területben és ezért nem akarják meglátni történelmi múltúnk nagyságát és jövendőnk hivatását. Ismételjük, nem rólunk van szó Londonban, vagy talán nem elsősorban rólunk, de úgy vagyunk vele, hogy ha nyírják a birkát, reszketnek a bárányok. Nem tudunk sohasem megszabadulni attól a szorongó érzéstől, amely mindannyiszor elfog bennünket, valahányszor a nagyok tárgyalnak a kicsinyek sorsáról, mert ilyenkor — múlt tapasztalatok szomorú iskoláján tanultuk — mindig felettünk lebeg az a veszedelem, hogy a hatalmasok saját érdekükért szabad prédául dobják a kis nemzeteket, megcsúfolásával minden isteni és emberi igazságnak. Ezért ne mondja senki, hogy messze van ide London, mert tudjuk, hogy ami ott most történik, könnyen lehet jótékony és áldásos hatású Európa kisállamaira nézve, de éppen oly könnyen lehet az ottani megbeszélések eredménye egy újabb véres lap ■ mi történelmünk könyvében* .A skót fiatalság már most süli -főzi, a karácsonyiédességeket.. Pokoli módon végzett magával egy élelmi nő Megdöbbentő hidegvérrel is megfontoltsággal elkövetett öngyilkosság történt kedden, délután fél n négy órakor a Csángó utcában. Egy ötvenéves úriasszony garzonlakásának konyhájában megvetette halálos ágyát, felmetszette karján az ereket, majd kinyitotta a gázcsapot, amelynek gumicsövét szájába véve várta tragédiájának befejezését. Titokzatos okok késztették a magán-zónőt végzetes tettének elkövetésére. Búcsúlevele hagyott hátra, amelyben kéri, ne kutassák szörnyű cselekedetének hátterét, de ha mégis érdekli a rendőrséget, hogy miért akart a halálba menekülni, hallgassák meg erre vonatkozóan albérlőjét, egy fővárosi kereskedelmi vállalat tisztviselőjét. Délután fél 4 órakor robbanásszerű zaj reszkettette meg a Csángó utca 3. számú bórházat. A lakók rémülten menekültek a folyosókra, mert azt gondolták, hogy ház, beomlás történt. A robbanást üvegtáblák Csörömpölése követte. Láng csapott: ki az épület egy második emeleti lakásának ablakából. Fotó: gázszag töltötte be az udvart. Senki sem tudta, hogy mi történt. A Csángó utcai bérház felügyelője, Kovács Károly az udvarra sietett, hogy megtudja mi történt. A második emelet 46. számú lakásból, amelyet Jécsy. Lászlóné született Halmi Rózsi bérért,sűrű füstgomolyag tört elő. A házfelügyelő felrolulnt az emelőbe, valaki pedig a mentők segítségét kérte. A tűzioltókért is telefonáltak. A hatalmaserejű robbanás zaja felverte a környéket. Rendőrök rohantak a Csángó utca 3 számú bérházba, hogy megállapítsák a történteket és amenynyiben szükséges, segítséget nyújtsanak. Ez idő alatt a magánzóim lakásából előtörő füstfelhőbe lángnyelvek is vegyültek. Felégett ereik, égési sebek, gázkaját találtak rá a szerencsétlen asszonyra, akinek mindkét karjából ömlött a vér. A gázresó nyitva volt, sípolva ömlött a gáz. Elzárták a csapot, majd eloltották a tüzet. A magánzónő ruháit elemésztették a lángok és súlyos égési sebeket is okoztak a szerencsétlen asszonyon. Hamarosan megérkeztek a mentőorvosok is, akik már csak a beállott halált állapíthatták meg. A rendőrök telefonon jelentették a szörnyű öngyilkosságot a főkapitányság központi ügyeletének, ahonnan rendőrtisztekből és orvosokból álló bizottság szállt ki a Csángó utcai lakásba, hogy megoldják a megdöbbentő öngyilkosság titkát. A rendőrök, akik a rejtélyes hátterű drámánál intézkedtek, jelentették a történteket a kerületi mérnöki hivatalnak is, mert a robbanás következtében a szomszéd lakások falai megrepedtek és így könnyen megtörténhetett volna, hogy a gázrobbanás után házösszeomlás következik. A rendőri bizottság igyekezett rekonstruálni a történteket. Kétségtelenül öngyilkosság történt. Jécsy Lászlóné, mielőtt felvágta volna karján az ereket, lefeküdt a hevenyészve vetett ágyba, kinyitotta a gázcsapot. A kályhában égett a tűz, úgy látszik szikra pattant ki a tűzhelyről, amely azután a később bekövetkezett robbanás okozója volt. A rendőrtisztek átkutatták a lakást. Rendőrök rohantak fel a második emeletre, lakatost kerítettek elő, akinek segítségével álkulccsal felnyitották Jécsy Lászlóné lakását. A konyhából tört elő a füst, ide mentek, hogy az esetleges veszedelmet elhárítsák. Szörnyű látvány fogadta a belépőket. Jécsy Lászlóné ott feküdt a konyha kövezetén. A földön dunnák és párnák között