Kis Ujság, 1938. július (52. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

Az egyhetes kánikula alatt a sárga ho­mokba vetett kukoricák kiégtek és a burgonyát is éppen kötés ideje alatt érte a rendkívüli forróság. Azt mondják a gazdák, hogy a homoki kukoricákból most már legföljebb csalamádé lesz és a burgonyában is nagy kárt tett a hőség. Fokozza az elkeseredést az is, hogy sok he­lyen a most beérő búzák szeme is megszorult, s így az a reménység, amivel még egy hét előtt néztek az aratás elé, nagyon megcsap­pant. Igen sok áldozata van a fürdésnek A megyeri strandon fürdött a barátaival,­­Mai Rudolf 14 éves tanuló, aki a Cserhát­utca 24. számú házban lakott. Úszás köz­ben hirtelen elmerült és eltűnt a hullámok­ban.­­ A Lánchíd budai hídfőjénél szer­dán reggel egy 20—25 év körüli nő holt­testét fogták ki a Dunából. Az ujján pecsét­gyűrű volt „Giziké" bevéséssel. — A Lágy­mányoson egy középkorú férfi holttestét fogták ki csütörtökön reggel. Személyazo­nosságát még nem tudták megállapítani. — A Timár­ utca irányában fürdött Duca La­jos 22 éves hentessegéd. Fuldokolni kezdett és a segítségére siető Devecseri József asz­talossegéd nem tudta elérni. Elmerült. — Az újpesti vasúti hídnál egy 18—20 év kö­rüli fürdőruhás férfi holttesté­t fogták ki a Dunából. — Bejelentették a rendőrségen, hogy a Szalay­ utca irányában egy 30—35 év körüli láthatólag ittas ember beleugrott a Dunába és elmerült. Csík Ferenc 21 éves budapesti lakos, vil­lanyszerelő, a gyomrai tóban fürdött és fürdés közben belefulladt. Holttestét a für­dőszemélyzet csak másnap találta meg. Or­vosi vélemény szerint Csík halálát szívbé­nulás okozta. Csik Ferenc a megállapítás szerint a közelmúltban tüdő- és mellhártya­­gyulladásban szenvedett. Vízbe mennie és fürdenie még nem lett volna szabad. Elte­metésére a pestvidéki ügyészség az enge­délyt megadta. Nyári Sándor 18 éves szilasbalhási lakos, a Szilasbahás község közelében lévő úgyne­vezett nádasban fürdött. Nyári a vízben szívgörcsöt kapott és a vízbe fulladt. Hitler György 22 éves,­­ murakereszturi lakos Belezna község határában a nagy hő­sé­g elől a halastóba menekült és fürdés köz­ben a tóba fulladt. Holttestét a beleznai hullaházba szállították. " Jászberényből jelentik: A jászberényi vízi­malom zsilipei között fennakadva egy halott leányt találtak. A rendőri bizottság megálla­pította, hogy a halott Véczi Mária 18 éves jászberényi leány. A rendőrség folytatja a nyomozást. Kü­lsérelmi nyomot nem találtak. Halálos fürdőzés történt a győrmegyei Csanak községben. A Marcal folyóban für­dött Joó Ferenc 17 éves csanaki fiú, aki a mélyvízben görcsöt kapott. Társainak­ siké­’­rü­lt kimenteni a fulladozó fiút, azonnal autóba tették, hogy kórházba szállítsák, de útközben meghalt. A Rábából kifogták Csonka László 19 győri zenész holttestét, aki társai szeme lát­­tára vasárnap a vízbe fulladt. Oroszvárnál kifogták a halászok Grysics Flórián 8 éves fiú holttestét, aki öccsével a 6 éves Albinnal együtt für­dés közben a vízbe fulladt, öccsének holttestét még nem találták meg. Nyíregyházáról telefonálja a Kis Újság tu­dósítója. A nyári fürdőzés számos áldozatot követelt Nyíregyháza környékén is. A rek­­kenő hőségben, aki csak teheti, igyekszik a vízbe és így a halálos áldozatok száma is növekszik. Radóczy Ferenc 18 éves szabó­segéd és Szaniszló László 21 éves asztalos­segéd csütörtökön a déli ebédszünetben ki­mentek a Tiszára fürödni. Radóczy vetkőzött le elsőnek és beugrott a vízbe, majd nagy tempókkal úszott a Tisza közepe felé. Ami­kor már jó messze volt a parttól, hívta be Szanisló Lászlót is, aki csakhamar követte barátját a Tisza hullámai közé. A parton állók látták, amint egymás mellett úsznak, majd hirtelen a két fiatalember érvénybe ke­rült és eltűntek a mélyben. Holttestüket még nem vetette partra a víz. Cégénydányádon Tőkés József jómódú gazdálkodó csütörtök délelőtt a Szamosban fürdött, hirtelen­ görcsöt kapott és elmerült. Délután sodorta partra holttestét a víz. Csütörtök délután Tiszakerekes határában a Tisza egy holttestet vetett a partra. Rend­őri bizottság szállt ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a halott Petró János 27 éves gazdálkodó, aki reggel fürdés közben fulladt a Tiszába. éves murakeresztúri földmíves a rekkenő hő­ségben a Mura-parton egy bokor árnyékába megpihent. Közben rosszul lett és belecsúszott a partról a vízbe. Egy fűzfagyökéren fennakadt holttestét ki­fogták.Az ügyészség elrendelte a holttest felboncolását. Kunszentmiklósról jelentik: Kiss I. volt teológus az egyik kunszentmiklósi gazdához szegődött el aratásra. A fiatalember a 36 fokos hőségben összeesett és meghalt. Napszúrás ölte meg. Nagy részvét mellett te­mették el. Pusztíló vihar Mohácson Pécsről telefonálta a Kis Újság tudósítója. Hatalmas vihar vonult át csütörtökön Mo­hács felett. A vihar a városháza tetejét le­sodorta, és a polgármester szobájának ajta­ját, valamint ablakait is leszakította. A vi­harral együtt hatalmas jégeső volt és nagy víziradat zúdult alá, amely vízzel árasztotta el az egész alsóvá­rost. A viharral egyidejűleg a Dunán számos csónak felborult, szerencsére azonban a kö­zelbe­n tartózkodó folyamőr-motorosok ki­mentették a vízből a fuldoklókat. Tovább tart a hőségi A Meteorológiai Intézet csütörtök esti jelentése: A hőség a csütörtöki napon még fokozó­dott. A fővárosban elérte a 87 fokot, nem­különben a vidéken, ahol ugyancsak sokat szenvedtek a hőségtől. A legnagyobb meleg Békéscsabán volt, ahol 3­8 fokot mértek. Az ország számos helyén zivatar lépett fel, ez azonban egy helyen sem hozott enyhülést. Csupán Pécsett, Mohácson és Szegeden volt két milliméter eső. Baján, Kalocsán és Bé­késcsabán a zivatar egy csepp esőt sem ho­zott. A Meteorológiai Intézet jelentése sze­rint a hőség tovább tart. Gyilkol a hőguta Nyíregyházáról telefonál­va a Kis Újság tudósítója: Lohai Károly 34 éves szamos­sályi gazdálkodó kint dolgozott a földeken. A rekkenő hőségben elfáradt és lefeküdt az egyik bokor árnyékában. Alighogy letelepe­dett, szívéhez kapott, felkiáltott és meghalt. A vizsgálat megállapította, hogy a fiatal gazdálkodót a hőségtől kapott szívszélhűdés ölte meg. Győrből telefonálja a Kis Újság tudósítója. A győr-pápai országúton egy jólöltözött 40 év körüli férfi holttestére bukkantak a haj­nali járókelők. Semmiféle személyi adatot nem találtak nála. Elrendelték a holttest felboncolását, valószínűnek tartják, hogy hőguta ölte meg. Nagykanizsáról jelentik: Kalinics Vince 84 I Bodri Elbeszélés, írta Pados Pál Bodri éppen olyan kutya volt, mint a többi falubéli, borzas, hosszú, feketeszőrű­. A ta­nyáról hozta be András gazda, amikor Bodri még csak kölyök volt, kis ökölnyi, vinnyogó jószág. Ott nőtt fel aztán a konyha mellett, elő­ször tejen, majd később mindenféle ennivalón, így van ez falun. Minden háznál van egy kutya. Nem mintha olyan veszedelmes lenne itt az élet, vagy annyira lehetne tartani a rossz emberektől, hanem csak úgy, megszokásból. Mert hát nem kell olyan sok eleség egy ilyen szerény kutyának, jó annak mindenféle, egy kis leves, egy darab szalonnabőr ... Ezért há­lás haláláig, őrzi a házat, megugatja a cigányt, Boldizsárt, az öreg koldust, Kása Vendelt, a kisbírót dobolás közben, ne­hogy a teliholdról ne is beszéljünk. Bodri mindezeken kívül még mást is tudott­ vadászni. Mert Jancsó András olyan százholdas­fajta paraszt volt, ő már nem nagyon szont­vet, elvégzik azt a cselédek, meg a fiatalok. András gazda inkább csak utánanéz minden­nek, puskát a vállra, aztán gyerünk a határba. Ilyenkor, igaz, hogy csak néha-néha, akad is egy nyúl a puskavégre. Hogy Bodri nagyobbacska lett, egyszer el­ment a gazdájával a mezőre. Csatangolt a friss hasogatású barázdák között — éppen őszi szántásidőn történt — hát egyszerre csak fel­ugrik előtte valami rögbarna állat, aztán esz­telen futással menekül a sárguló kukoricás felé. Bodri utána... Éktelen csaholással za­varta szegény nyulat, puska dörrent... és az­nap Bodri nyúlcsontot ebédelt, így lett Bodri vadászkutya. No meg is becsülte András. Szerette. Már a maga módján. Úgy lélekben. A magyar pa­raszt nem ismeri a becézést Nem igen mond az állatnak kedves szót, de mégis szereti, szívből, megbecsüléssel. Szereti a lovát, szereti a ku­tyáját. Bodri megérezte ezt a csendes szereteted Akárhová ment is András, a kutya mindig utána. Először haragudott is érte a gazda, egyszer meg is verte, de hiába... Végül aztán bele­nyugodott. Később megszokta. Ha valahová ment András, még a túri vásárra is, pedig az ugyancsak messze van­, oda is elvitte. Talán hiányzott is volna, ha nem megy. Így lett András meg a kutyája, szinte elvá­laszthatatlan jóbarát. , Jó is volt egy darabig minden. De... Egy szombat délután jön ám a kisbíró, And­rást keresi. Mondják neki a konyhán, hogy András a mezőn van, csak este jön haza, meg aztán kérdik, hogy miért keresi. — Idézés, — mondja Kása Vendel komolyan — idézés adóügyben... Másnap András, vasárnap Tévén, mise előtt bekocogott a jegyzőiroda ajtaján. — No, mi jót hoz, Jancsó bácsi? — kérdi a jegyző. — Adjon Isten, rég nem láttam... No milyen a kukorica?... — Megjárja... — feleli András — meg­járja ... No egy kiadós eső elkéne..... Hallgatnak. A jegyző zavartan babrálgatja az óraláncát. Nem tudja, hogy kezdjen hozzá... Végre mégis csak megszólal: — A kutya miatt hivattam... — A Bodri?... — csodálkozik el András. — Az... izé — zavarog a jegyző, de aztán mégis csak kivágja — fizetni kell... adót... kutyaadót... — Mit?... — Adót... — A kutyáért?... — Azért bizony... Kereken húsz pengőt, mert maga Jancsó el van maradva az ebadó­­val ... András felcsattan: — Húsz pengőt egy kutyáért... Mit ki nem tanának már az urak megint. Nem elég a sok másféle adó, most meg még a kutyáért is fizes­sek! ... A jegyző aztán magyarázni kezd, hogy így, meg úgy, nem új adó ez, csak hát András még eddig nem fizetett, így aztán most sokra fölszaporodott az adó. Már pedig ezt meg kell fizetni, mert ha foglalni mennek... — Vagy — tette hozzá végül a jegyző — van még egy megoldás. Agyon kell lőni a kutyát... András nem szólt, csak magában mormogta, hogy ha már választani kell, hát ő inkább agyonlövi, de húsz pengő... húsz pengős... Azt már nem... Egész délelőtt nyugtalan volt. Ebédnél sem evett. Csak maga elé gondolkozott. Bodri elt ült elötte. Ragyogó szemmel, várva a csontra .. András kivett a tálból egy darab húst, aztán odadobta a kutyának: — Egyeli A kutya evett. Hálásan ugrott fel András ölébe, de a gazdája eltolta: — Briggyl... Szégyelte magát, nagyon szégyelte, mert tudta, hogy utoljára eteti a Bodrit... Iste­nem ... utoljára... Aztán vállára akasztotta a puskát. Intett a kutyának és megindultak kettesbe a határba. Ahogy az állomási útra ért, megállott And­­rás. Nehéz volt a feje, alig tudott lépni. Neki­­dűlt egy fának és csak állt a forró, ziháló va­sárnap délutánban. Bodri ott ugrándozott az árokparton, néha dühös vakkantással kapott egy-egy dongó után. András nézte a kutyát. Elszoruló lélekzettel, szomorúan. Az ő ku­tyája... Most minden eszébe jutott. Bodri első játékos ugatása, hűsége... Húsz pengő... Az mégis csak pénz... Másfél mázsa búza... De még azért is... Makacs düh fogta el Andrást, ő ugyan nem fizet. Hogy is­mel... .Dühösen felkapta a puskát, ráfogta a kutyára. Bodri csodálkozva nézett a gazdájára. Nem értette az egészet. Csak állt szelíden, kicsit ostobán. And­rás leeresztette a puskát. Megtörölte a homlo­kát, csupa víz volt... Nem, nem .. nem bírja... hiába!... Rákiáltott a kutyájára: — Takarodsz haza! Bodri nem mozdult. — Mars...­­ A kutya szűkölni kezdett. Úgy csúszott oda Andráshoz, a földön. Aztán csak nézett a gaz­dájára, szelíd, hűséges, alázatos szemmel. András sóhajtott. Aztán megindult hazafelé. Bodri utána. Az udvaron János, a kocsis harmonikázott. András odaszólt neki: — Te, János, gyere, itt a ház mögött lődd agyon a kutyát, én nem bírom ... János füttyentett. A­­ kutya lassan, gyana­kodva lépegetett arra felé. Mindegyre vissza­nézett Andrásra. Aztán megállt. Nem mozdult sehogysem. János odaszólt a gazdának: — Gyüjjék kend is, — a fene ezt a­­kutyát, nem gyű­i ez magától... András is megindult. Mint egy alvajáró ment az istálló mögé. Szinte azt sem tudta, mit csinál. Csak a dörrenésre riadt fel. Oda­nézett. Bodri állt... kettőt-hármat lépett András felé... aztán összecsuklott... A szeme Andrásra nézett... Halálos szomorúsággal, mély szemrehágyásal, hogy miért tetted ezt, miért...? András behunyta a szemét... De mégiscsak Bodrit látta... azokat a szomorú, szemre­hányó, sötét, megtört szemeket... Másnap reggel beállított a jegyzőhöz. Csaló ennyit mondott: — Itt a húsz pengő... ! KIS ÚJSÁGPÉNTEK, 1938 JÚLIUS 1 Negyvenkét fokos hőség Belgrádban Belgrád, június 30. A jugoszláv fővárosban szerdán 42 fok Cel­sius meleget mértek árnyékban, napon a hő­mérséklet 50 fok körül járt. Saját érdekében Szenzációs és értékes ajándékot ad a minden előfizetőjének és előfizetési díját július szerte küldi be. olvasójának, aki 6-ig félévre egy­ Teljesen díjtalanul kapja­ meg mindenki, aki a félévi előfize­tési díjat egyszerre adja fel postára, a KOSSUTH LAJOS című hatalmas aranynyomású képesalbumot, amelynek pedig a bolti ára P 25. 0. (Az előfizetési árak a címlapon olvashatók) Használja ki ezt a páratlan alkalmat, küldje be azonnal félévi előfizetési díját, s postafordul­tával birtokában lesz a gyönyörű album. Rátz honvédelmi miniszter programbeszéde az abádszalóki kerületben Szolnokról jelentik: Vitéz Rátz Jenő hon­védelmi miniszter szerdán délután az abád­szalóki kerület négy községét: Fegyverne­ket, Tiszaburát, Tiszabőt és Tiszaroffot ke­reste fel Teleki Mihály gróf államtitkár, Roszn­er, , István báró,, vitéz Tóth András, Csicsery-Rónay István, Urbán Gáspár báró, Brandt Vilmos és vitéz Szalay László or­­szággyűlési képviselő,­­valamint­ Borbély­ György főispán kíséretében. A községekben vitéz Rátz Jenő honvé­delmi minisztert igen nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták. Beszédeiben kifejtette,­­ hogy pártpolitikával nem­­foglalkozik. .. A hadsereg megerősítése és korszerű felszere­lése nem egy párt programja, nem egy párt óhaja, hanem az egész országé. Életbe vá­góan fontos a hadsereg korszerűsítése és kell, hogy e korszerűsítés a faluról induljon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyermekeit, a hadsereg és a magyar élet új generációját megfelelően táplálni tudja. Vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter jú­lius 3-án Abádszalók­on mond programbe­szédet. •

Next