Kis Ujság, 1938. november (52. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-01 / 247. szám

2 hogy a bécsi tárgyalások nem fognak sokáig tartani. Hír szerint csütörtökön estére már köztik döntésüket. Bécsben mindjárt a végleges határt jelölik ki a döntőbírók és így még ezen a héten megkezdődhetik az első területszakasz magyar megszállása. A magyar kormány szakadatlan tanácskozásokon vitatja meg a helyzetet. A két döntőbíró meghallgatja Kánya Kálmán külügyminiszter előterjesztését és meghallgatja Chvalkovszky csehszlovák külügyminiszter fejtegetéseit is. Kánya Kálmán külügyminiszter az egész anyagot a hétfői nap folyamán ismételten átbeszélte az illetékes tényezőkkel és a külügyminiszter kíséretében utazó személyek valamennyien felkészültek arra, hogy szükség esetén szakszerű felvilágosításokkal szolgáljanak a döntőbíróságnak. Hétfőn délben miniszteri értekezlet volt a Sándor-palotában Imrédy Béla elnöklete alatt. A délután folyamán részint a miniszterelnökségen, részint pedig a külügyminisztériumban folytatódtak az előkészítő tanácskozások. A magyar kormány száz százalékig felkészült az elkövetkező napok történelmi eseményeire és úgy a tárgyalásokon, mint az azt követő napokban minden intézkedés simán, zökkenőmentesen megtörténhet. KIS ÚJSÁG Pozsonyban megkezdték tárgyalásaikat a katonai szakértők Az olasz-német külügyminiszterek konferenciáját megelőzően már hétfőn délután 6 órakor megkezdődtek Pozsonyban a magyar és a cseh katonai bizottságok tárgyalásai. A magyar kormányt ezeken a tárgyalásokon vitéz Andorka Rudolf vezérkari ezredes képviseli. Andorka Rudolf hétfőn délelőtt tizenegy órakor autón indult el Pozsonyba vitéz Szentpétery György vezérkari százados kíséretében. Andorkához Pozsonyban csatlakozott • ''Vitéz Solymossy Ulászló vezérkari alezredes, a prágai magyar követség katonai attaséja. Ők hárman tagjaia magyar katonai delegációnak, szükség esetén azonban Andorka ezredes intézkedésére Budapestről még több szakférfiú megy a pozsonyi tárgyalásokra. A cseh katonai delegáció vezetője Viest vezérlő tábornok, aki ugyancsak hétfőn érkezett meg Pozsonyba. Wiest tábornok képviselte már a komáromi tárgyalásokon is a cseh hadügyminisztériumot. A Felvidék megszállásának módozatai Az elgondolás az, hogy a magyar és csehszlovák katonai küldöttségek az átadásra kerülő területek megszállásának módozatait és az ezzel kapcsolatos katonai természetű problémákat vitatják meg. Előreláthatólag szerdán Ciano és Ribbentrop tanácskozásának megkezdésekor már Bécsben lesz a magyar és a cseh katonai bizottságok előterjesztése. A két bizottság — az elterjedt hírek szerint — zónákra osztja be a megszállandó területet és minden bizonnyal a döntőbíróság ezeknek a zónáknak figyelembevételével és a katonai bizottságok előterjesztése alapján fogja a megszállása alatt lévő területek azonnali visszacsatolását. Megbízható helyről nyert értesülésünk szerint Pozsonyban a magyar és a cseh katonai bizottságok mindaddig együtt maradnak, míg Bécsben a döntőbírósági megbeszélések tartanak. Mihelyt Ciano és Ribbentrop meghozták megfellebbezhetetlen döntésüket, a katonai bizottságok kidolgozzák a döntés alapján a megszállási menetrendet. Hétfőn délután hat órakor kezdődtek meg a nagyjelentőségű katonai megbeszélések. Értesülésünk szerint a kálópiai bizottságok a pozsonyi városházán ültek össze megbeszélésre. „Bécsben igazságos, poliftikailag és gazdaságilag még fiatelb megoldást találnak" Berlin, október 31 A Német Távirati Iroda jelenti: Beavatott helyen Ribentrop és Ciano küszöbönálló találkozójáról úgy nyilatkoznak, hogy Bécsben mindenesetre mindkét fél szempontjából igazságos, politikailag és gazdaságilag megfelelő megoldást találnak. (MTI.) Gyors megoldást akar Olaszország és Németország Róma, október 31. Az olasz sajtó részletesen foglalkozik Ribbentrop német külügyminiszter tárgyalásainak eredményével. Bár a lapok még nem közölnek pontos útmutatást arra nézve, hogy miben áll a megegyezés a magyar-cseh kérdésben, itteni diplomáciai körök egyöntetű benyomása szerint a két nagyhatalom teljesen egyetértett abban, hogy magukra vállalják a döntőbírói eljárást és hogy a magyar kérdés gyors, békés és kielégítő megoldás felé halad. A Popolo di Roma ismerteti a magyar és cseh kormány álláspontját, majd megállapítja, hogy minden jel arra mutat, hogy a megoldás már nem késhet soká. A Messaggero ismerteti a magyar—cseh viszály jelenlegi állását. Hangoztatja, hogy a ráma—berlini tengely mérséklő hatása minden bizonnyal hozzá fog járulni a méltányos megegyezéshez. Virginio Gayda a Voce d‘Italia mai vezércikkében a következőket írja Ribbentrop tárgyalásainak eredményéről: A magyar-cseh kérdésben Berlin és Róma egyetértése a következő három pontban foglalható össze: 1. Mindkét ország azon a véleményen van, hogy a Magyarország, Lengyelország és Cseh- Szlovákia közötti vitát a lehető leggyorsabban meg kell oldani, ami érdeke nemcsak magának Csehszlovákiának, hanem az egész európai békének. 2. Legnagyobb rokonszenves szolidaritás Magyarország jogos érdekei iránt. 3. Szívélyes megértés azok iránt az erőfeszítések iránt, amelyeket a cseh kormány az új Csehország felépítése érdekében kifejt. Olaszországot és Németországot — írja Gajda — felkérték, hogy segítse elő ennek a bonyolult vitának a megoldását. Olaszország és Németország együttműködési politikája tehát ezt a kérdést feltétlenül arra az útra fogja terelni, amely megfelel a tengely céljainak és a dunai népek jól felfogott érdekeinek. Olvassa el Lévai Benő: Kossuth Lajos néplapjai című nagysikerű új könyvét. Ciano bécsi útjja Róma, október 31 (Magyar Távirati Iroda) A déli lapok közül a bécsi düntőbiáskodási tárgyalás hírét, amelyen Olaszországot Ciano gróf külügyminiszter képviseli. Ciano gróf külügyminiszter, hír szerint, ma este utazik el Rómából Bolzanóba, ahol az s anconai királyi herceg olasz szertartás sze■kint történő esküvőjén mint anyakönyvvezető szerepel. Előreláthatóan holnap este utazik tovább Bécsbe. A lengyel követ megbeszélése gróf Istvánnal A budapesti lengyel követ hétfőn az esti órákban megjelent a külügyminisztériumban, ahol Csáky István gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterrel hoszt szabi megbeszélést folytatott. KEDD, 1938 NOVEMBER 1 Érdekes olasz leleplezés Bródy volt ruszin minisztereinek megbuktatásának drámai részleteiről Róma, október 31. A Stampa prágai tudósítója „Hogyan dobták ki Bródyt a Hradzsin ablakából“ címmel hosszú tudósítást közöl a ruszin kérdés legújabb fejleményeiről. A tudósító rámutat arra, hogya prágai kormány érvelésének leggyengébb pontja az, hogy sem a szlovák, sem a ruszin területen nem akar népszavazást tartani. Ki biztosít ugyanis arról — írja a tudósító —, hogy a pozsonyi és ungvári kormány tényleg a szlovák és ruszin nép többségét képviseli-e? Ha ez így is volna, akkor várjon miért fosztotta meg Prága Bródyt miniszterelnökségétől és miért helyeztette őt vád alá, miért nevezték ki helyébe Volosint, a kisebbségi ukrán párt vezetőjét miniszterelnökké? Ennek a hirtelen kormányváltozásnak története mindennél jellegzetesebb és felelősségteljesebb A tudósító pontos értesülései alapján lelátta, hogy nem méltó állásához. Az október 25-iki minisztertanácson Bródy András kijelentette, hogy a Nuszinföldön népszavazást kell rendezni. Bródyt ezért a kijelentéséért minisztertársai, különösen pedig Tiso, lehurrogták. A minisztertanácsi teremből élénk kiabálás hallatszott ki. Amikor ismét csend lett, Sirovy tábornok, miniszterelnök a következőket mondotta Bródy felé: — Sajnálom az ön magatartását. Kimutatta, hogy nem méltó olásához. — Szavait nem veszem tudomásul — vágott vissza Sirovynak Bródy András. Sirovy így folytatta: — Én pedig az alkotmány 60. cikkének értelmében kijelentem, hogy ön megszűnt a csehszlovák kormány fárcanélküli minisztere és a ruszin kormány miniszterelnöke lenni. Tegnap híre járt — írja a tudósító —, hogy Bródy Andrást letartóztatták. Ez nem történt meg, minthogy képviselőt nem lehet letartóztatni, de Bródyt védőőrizetbe vették és ugyanakkor hazaárulás címén vádat emeltek ellene. Vájjon nem érdekes történés, vájjon nem tanulságos ez? — teszi fel végül gúnyosan a kérdést a tudósító. Miodec magyar és szlovák tisztviselőt átvesznek a magyar hatóságok a felszabaduló területen A Magyar Távirati Iroda jelenti: A pozsonyi cseh rádió hírszolgálata azt állította, hogy az Ipolyságon maradt állami vagy közalkalmazottakat elbocsátották. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az ipolysági állami, köz- és városi intézményeket, ahol a cseh megszállás alatt szolgálatot teljesített tisztviselők és alkalmazottak a mai napig is szolgálatot teljesítenek. Nagy részük a hivatalos esküt is letette és hamarosan sor kerül a még esküt nem tett alkalmazottak eskütételére. Az országos közkórház vezető főorvosa, osztályfőorvosa és alorvosa helyén maradt. Hevükön maradtak a számvevő és szegődményes alkalmazónak is. Több alkalmazott önként hagyta el helyét és erről írásbeli nyilatkozatot is adott. A határszéli pénzügyőrség természetszerűleg feloszlott. Eltávozott tagjai a bevonulás napjától az új határon teljesítenek szolgálatot. Cseh legitimfákról volt szó. A magyar bevonulás előtt távozott el a cseh állomásfőnök is a cseh tisztviselőkkel, a helyén maradt két magyar és két szlovák alkalmazott már a bevonulás napjától szolgálatot teljesít. A jövedéki hivatal cseh főnökével együtt a bevonulás előtt eltávozott. Ugyanakkor eltávozott a városi hivatal személyzete is, amelyből egy tisztviselő maradt vissza, aki ma a katonai ügyosztályt kezeli. A járásbíróság tisztviselői kara egy zsidó járásbíró kivételével a helyén maradt, letette a hivatalos esküt és rendesen végzi munkáját. A tisztviselők között több szlovák van. A bíróság vezetője is a helyén maradt vezető állásban. A posta cseh főnöke a csel legionista alkalmazottakkal együtt a cseh csapatokkal egyidőben távozott el. A magyar tisztviselők október 11-től, a bevonulás napjától szolgálatot teljesítenek, és letették a hivatalos esküt. A postán egy magyar tisztviselő, három magyar és egy szlovák alkalmazott maradt vissza. A város két jegyzője a csehekkel együtt távozott. A városbíró három nyugalmazott jegyzővel végzi ideiglenesen a város ügyeit. A rendőrök megmaradtak. Közülük egy csak töri a magyar nyelvet. Az iskolák teljes tantestülke helyen maradt, csak a gimnázium szlovák igazgatója, a szlovák elemi iskola és a szlovák polgári iskola tantestülete távozott el ugyancsak a cseh csapatokkal egyidőben. A szlovák iskolák így önmaguktól szűntek meg, mert tantestületeik elhagyták a várost. A cseh csendőrség a bevonulás napjának reggelén eltávozott. Helyét magyar csendőrség foglalta Önmagától szűnt meg a csehszlovák tanfelügyelet is, mert a tanfelügyelő a beosztott tanítóval együtt már október 10-én Korponára távozott. A magyar irodai segéderő helyén maradt. A magyar hatóság mindenkit átvett, aki a helyén maradt. Arról nem tehet, hogy a bevonulás alkalmával a ma Csehszlovák területen lévő Ipolysági alkalmazottakat nem találta a helyükön. A magyar kormány és a magyar hatóságok jelszava ez: „Mindenkit átvenni, aki a helyén maradt!4* Nem azért élt a magyar és a szlovák nemzet évezredes sorsközösségben közös hazában, hogy egymástól tartania kellene. Ipolyságon bárki a helyszínen meggyőződhetik arról a tökéletes rendről és biztonságról, amely a város minden lakóját nemzetiségi vagy vallásfelekezeti különbség nélkül eltölti. A teljes jogrend és az igazságosság legfőbb biztosítéka éppen dr. Salkovsky Jenő volt tartománygyűlési képviselő, magyar kormánybiztos személye, aki mint ipolysági őslakos, legjobban ismeri a helyzetből előállott szükségleteket. I lsek Imial RiflgyntiniszlBP Ruszinszkonak ffinpgmianoi molitinezinei Varsó, október 31. Az amerikai Heorst-lapok varsói szerkesztője beszélgetést folytatott Beck lengyel külügyminiszterrel a magyar igényekről és Ruszinföld sorsáról. Beck külügyminiszter azzal kezdte nyilatkozatát, hogy megállapította, Európa megelégelte már az eddigi állapotot, melyben minden este fegyverrel a párnája mellett tértek pihenőre a népek. Hangoztatta a függő kérdések végleges elintézésének szükséges voltát, nehogy újabb viszályok fenyegessenek. A lengyel külpolitika elsősorban ezért érdeklődik a dunamenti kérdések iránt, amelyek a cseh területátengedésekkel még nincsenek megoldva. Cáfolta Beck azokat a híreket, mintha Lengyelország és Németország között megegyezés létesült volna Litvánia feloszlásáról. Majd újból visszatért a ruszin kérdésre és hangoztatta, hogy Lengyelország azért nem csatlakozott sohasem a kisantanthoz, mert ennek az volt a célja eddig, hogy Magyarország sérelmes helyzetét fenntartsa. Kifejezetten kijelentette ezután, hogy Lengyelország támogatja Magyarország Ruszinföldre vonatkozó törekvéseit. Helyesli, hogy maga a ruszin népszavazás útján döntsön sorsa felett. A szavazás eredménye nem lehet más, mint hogy Ruszinszkó unió alapján kapcsoltassák Magyarországhoz. Cáfolta végül azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy Lengyelország és Németország között Danzignak Németország részére való átengedéséről folynának tárgyalások és nem tárgyalnak egy Pomeránián át vezető semleges folyosó létesítéséről sem. Szólott végül Lengyelországnak a nyugati hatalmakhoz való viszonyáról és megállapította, hogy a lengyel-francia szerződés védelmi jellegű volt csupán és így nem állt útjában annak, hogy Lengyelország bármilyen békés európai kezdeményezésben részt vegyen.