Kis Ujság, 1939. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
31 /Jy J yf 7 53. évfolyam, 1. szám 1 Mai Képes CsaládiLapok ARA 12 FILLÉR KIS ÚJSÁG előfizetési ára 1 hóra .... . . . . P 2.~ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL: k‘s rjSsl£ eSizorSizarra36hSa . Y. ‘. Y * v / ti- FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Budapest, vi H aradi utca 2. sz. telefon: 1207-26* KIS ÚJSÁG előfizetési ára 1 évre ..... . . P 24. , LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG BUDAPEST 62. A MAGYAR NEMZET ÉS A MAGYAR PARASZT ÍRTA: ECKHARDT TIBOR Politikai munkásságom központi gondolata mindig az volt, hogy egyetemes nemzeti érdekből nincsen fontosabb teendő mint a magyar parasztság felemelkedésének a biztosítása. A paraszti, vagy még helyesebben, a népi politika, nem osztálypolitika, hanem olyan átfogó nemzeti politika, amelyet támogatni minden osztálynak egyformán érdeke. Ez a gondolat igaz volt eddig is, az 1928. év dübörgő eseményei következtében pedig jelentősége valósággal sorsdöntő lett. Az új 1939. esztendő el fogja dönteni a kérdést: rátérünk-e végre a népi politika igaz útjára, mely nem lehet más, mint a föld népének a lábraállítása, vagy szép szólamok és hangzatos ígéretek leplébe burkolva, továbbra is felülről, a kiváltságos osztályok szempontjából irányíttajuk és intéztetik-e az ország kormányzása? Minden lánc olyan erős, mint annak a leggyengébb szeme, nyilvánvaló tehát, hogy elesett parasztságra erős nemzetet felépíteni nem lehet. Mégis a falu népe volt mindig a legelhanyagoltabb rétege országunknak, s az elszegényedési folyamat ezt a néptömeget érintette az utóbbi két évtizedben a legszélesebb mértékben. Nagyatádi Szabó István valamikor a „földmíves szegénységről“ beszélt, újabban a falukutatók „hárommillió koldusnak“ nevezik ugyanezt a réteget. Bizonyos, hogy a magukra hagyatva, a legnagyobb bizonytalanság és nélkülözések közepette tengetik életüket és nem erősödést, hanem gyengeséget jelentenek a magyar élet sorvadó fáján. Visszamaradt földbirtokpolitika fejlődésünk nem nyújt új életlehetőségeket gyorsabb ütemben szaporodó falusi népességünknek. Közvetett adókra felépített költségvetési rendszerünk aránylag a föld népét terheli a legsúlyosabban. Az agrárolló másfél évtized óta a paraszt nyakát fenyegeti a legélesebben. Alacsony mezőgazdasági terményáraink és napszámbéreink úgyszólván lehetetlenné teszi a drága iparcikkek megszerzését s ez a helyzet a Felvidék visszacsatolása óta a legélesebben jelentkezik a magyar gazdasági életben. Mezőgazdasági szakoktatásunk alig több a semminél. Mezőgazdasági kultúra hiányában valóságos csodaszámba megy, hogy némely vidéken mégis tudott a parasztság önmagából nagyjelentőségű termelési eredményeket kiizzadni. Súlyos megkülönböztetés történik az egészségügyi gondozás terén is, a városi és a falusi ember között, mert falun a legcsekélyebb házacska, vagy egyholdas ingatlan tulajdonosa, ha megbetegszik, nem mer orvost hivatni, mert erre a „könnyelműségre" rámehet az egész vagyona. Lerongyolódott, rosszul táplált, a munkanélküliség veszedelmével küzködő pasztságunk sorsa valósággal az égbe kiált, így nem mehet tovább! Népi irányban, a paraszti tömegek javára gyökeres változásnak kell elkövetkeznie! Pedig, ha valaha, úgy most és ezután, van és lesz szükség öntudatos, kiegyensúlyozott lelkű és helytállani tudó magyar parasztra Imrédy miniszterelnök úr maga állapította meg, hogy a folyó év őszén lezajlott súlyos nemzetközi események közepette egyedül a parasztság őrizte meg a hidegvérét és tett eleget azzal az áldozatkész és nyugodt hazafias öntudattal honvédelmi kötelezettségeinek, amire adott helyzetben valóban szükség volt. A miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását én a magam részéről csak megerősíthetem és hozzátehetem még azt is, hogy nehéz időkben minden nemzet honvédelmének legerősebb támasza a parasztság Daladier francia miniszterelnök egyik legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy a világháború idején 1915 után Franciaországban a lövészárkokban a katonák kilencven százaléka már paraszt volt. Úgy látszik a többi társadalmi réteg az első idők lelkesedése után ott is más beosztásba vonult a mögöttes országrészbe. A paraszt védi mindenütt a hazát. Nemzetközi feszültségektől terhes időnkben erre a honvédelmi készültségre állandóan szükség van s ne gondolja senki, hogy az idei esztendő nagy átalakulásaival lezáródott a külpolitikai bonyodalmak korszaka. Az én meggyőződésem éppen az ellenkező, a nagyobb bonyodalmak itt, Délkelet-Európában, csak ezután kezdődnek. S ami áll a katonai kérdésekre, ugyanaz igaz békében is. A paraszt nemcsak a kard vasával, de az eke vasával is védi és fenntartja a magyar hazát. Viseli a terhek oroszlánrészét. Válságok idején összébbhúzza a nadrágszíját, koplal, de ellenáll a gazdasági megpróbáltatásoknak, ő a legbiztosabb fogyasztója a magyar iparcikkeknek s ha paraszti népünk fogyasztóképessége a normális szintre emelkednék, fejlődés és virágzás volna az osztályrésze a kis- és nagyiparnak s az összes értelmi foglalkozásoknak is, melyeket túlnyomó részben az őstermelő parasztság tart el. Mindezek a meggondolások arra késztetnek, hogy újév napján a nyilvánosság elé terjesszem az új földreformra vonatkozó javaslatomat, melynek elfogadása esetén hárommillió lelket számláló földműves szegénységünkből kétmillió lelket átvezethetünk néhány éven belül a polgáriasodás útjára. Ha ez a javaslatom elfogadtatok, minő általános fejlődés és fellendülés remélhető minden társadalmi réteg számára! Mostani történelmi időnkben azonban van a parasztságnak egy különleges nemzeti hivatása és jelentősége, mely egész sorsunk alakulására döntő kihatású lehet. Ezt a jelentőséget abban látom, hogy a Német Birodalomnak széles sávon közvetlen szomszédságunkba történt előnyomulása következtében nemzetünk történelmi esélyei jelentékenyen megnövekedtek, de megsokasodtak a reánk nehezedő veszélyek is és minden attól függ, hogy a magunk életének szabad és független alakítása tekintetében milyen erőseknek fogunk bizonyulni? A tizenhetedik század végén Budavárát német segítséggel foglaltuk vissza, a törököt Savoyai Eugen űzte ki Magyarország területéről. De országunk visszaszerzéséért szörnyű árat kellett fizetnünk és nyomban rá Rákóczi fejedelem szabadságharcainak kellett elkövetkezniük, hogy a nemzet a maga önállóságának némi foszlányait átmenthesse. Egy elvérzett és elerőtlenedett magyar nemzet nem tudta kellőképen kiegyensúlyozni azt a mérhetetlen súlyú politikai, katonai és gazdasági hatalmat, amit a nént il lírod a) .miért is„ .A kérdés melyre a közeljövőben meg kell felelnünk, ismét ugyanaz: független államiságunk és szabad fejlődésünk biztosítására össze tudunk-e gyűjteni annyi politikai, katonai, gazdasági és erkölcsi erőt, hogy barátai maradhassunk a nálunknál sokkalta erősebb Német Birodalomnak, vagy gyengeségünk természetes következményeként szolgasorsba fogunk-e lesüllyedni? A válasz attól függ, hogy az egykor nemzetfenntartó magyar nemesség történelmi utóda, a magyar parasztság elég erővel, öntudattal, felkészültséggel és poltikai szabadsággal fog-e résztvenni közéletünk jelenlegi alakulásában, vagy visszaszorított, elnémított, széthulló és elszerencsétlenedő helyzetében a néma szemlélő szerepére lesz-e kárhoztatva? .A magyar függetlenségi gondolat hordozója ma elsősorban a parasztság. Ha a paraszt erős, a magyar függetlenség biztosítva van. Ha elbukik a paraszt, vele bukik az ország. Ezt kell ma mindenkinek háromszor is meggondolnia. Ezért nézem aggodalommal azokat a jelenségeket, melyek a magyar parasztság gazdasági és politikai erőkifejtését komolyan hátráltatják. A nyílt szavazás rendszere, mely kizárólag a falu népének szabad akaratnyilvánítását kötötte gúzsba, ezért volt elsősorban tűrhetetlen, de nem megnyugtató és nem lesz fenntartható a folyó évben elfogadott titkos választójogi reform sem, mert a választójog terjedelmét igen szűk körre szorította vissza s a magyar nép értékes rétegeit rekesztette ki az alkotmány sáncaiból. Ezért kell minden erőnkkel síkra szállanunk egy mélyreható, népi irányú földbirtokrendezés sürgős megvalósításáért. Mert a magyar honvédnek, akár békében, akár háborúban teljesítse kötelességét, fedelet kell húzni a feje fölé és földet kell rakni a talpa alá, hogy öntudatos és erős harcosa legyen a szabad és független Magyarországnak. Ezért kell ragaszkodnom a politikai vélemény szabad nyilvánításának a jogához. Mert azok a nyomások, sőt talán szükségességek, melyek a mindenkori kormányokat megalkuvásokra kényszeríthetik, a magyar parasztig nem érhetnek el. És lehet idő, mikor a magyar függetlenségi gondolat védelmezői és bátor harcosai kiszorulnak a falvakba s onnan kell újból meghirdetniük a Nagyságos Fejedelemnek és Kossuth Lajosnak lelkünkből soha ki nem irtható igéit. Politi-kai értelemben sem megnyugtató az a helyzet, melyben a magyar parasztság ma él. Amidőn gazdaságilag és politikailag szervezetlenül egységes akaratnyilvánításig soha nem juthat el s amikor minden politikai párt egy darabkát csipeget belőle és megakadályozza a parasztság politikai akara- tának a szervezett megnyilvánulását. Nem érdeke az országnak az irányított sajtó túltengése, nem érdeke a nemzetnek, hogy minden írásért a kormányzat legyen felelős. A nemzet létérdeke ezzel szemben az, hogy szabad sajtón és szabad gyülekezési jogon keresztül a nemzet lelkében élő elpusztíthatatlan függetlenségi gondolat és szabad hagyományaink nyíltan kiélhessék magukat és feleírhatatlan akadályát képezzék minden idegen akarat érvényesülésének. Jól tudom, hogy mai, problémáktól terhes időnkben, a nemzetnek erős kormányra van szüksége. De az erős kormány mellett erős társadalom is szükséges, mely szabadon szervezkedik és függetlenül nyilvánítja a maga véleményét. Ezért kétszeresen aggályos a magyar önkormányzati szerveknek Trianon óta folyamatban levő sorvadása és visszafejlődése. A paraszt a falu szemszögéből ítéli meg az ország kormányzását és nem tarthat megfelelőnek semmiféle rendszert, mely legalább a falusi önkormányzat kérdésében a hozzászólás és határozás lehetőségét tág körben nem biztosítja a falusi népnek. A községi autonómia jobb kiépítése s a független polgárság és munkásság akaratának szabadabb érvényesülése nem akadálya, de szükséges kiegészítője az erélyes kormányzati politikának. S ami áll a községre, ugyanaz áll a törvényhatósági életre is, mely mindenkor nevelő iskolája volt a magasrendű magyar politikai tudásnak s nem egyszer mentsvára a függetlenségi gondolatnak. A tekintetes vármegye is aggasztó dekadenciában van. Az öntudatos polgárság helyébe a hivatalnok-uralom lépett. S még azon a téren is, ahol a vármegye a leghasznosabb működést fejthetné ki, a népgondozás, a szociálpolitika, a mezőgazdasági igazgatás terén központosító irányzatok jutnak kifejezésre, melyek megdrágítják és minőségileg lerontják ezeknek az igazgatási ágaknak a teljesítőképességét. A népi politika nem hanyagolhatja el a nemzeti önkormányzat összes szerveinek gyors és erélyes kifejlesztését. A nemzetközi helyzet által nyújtott előnyök és esélyek sikeres kihasználása megkívánja a nemzeti élet szabad fejlődését és ezen belül a parasztság helyzetének a megjavulását és jelentőségének a felfokozását.