Kis Ujság, 1939. február (53. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
2 Szélsőjobboldali szónok is elismerte s lehet, hogy válság kiveti a második zsidótörvényt Knob Sándor, Gratz Gusztáv, Rajniss Ferenc érdekes felszólalása és a Független Kisgazdapárt deklarációja a zsidóbizottságban A képviselőház egyesített bizottsága háromnapi szünet után kedden délelőtt folytatta a zsidójavaslat tárgyalását. A bizottság ülésén Péchy László elnökölt és jelen volt Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter, délben pedig megjelent Imrédy Béla miniszterelnök is. „Megoldhatatlan feladat" Knoch Sándor szólalt fel elsőnek a zsidójavaslathoz. Elmondotta, hogy a magyar gazdasági élet vezetői, mértékadó tényezői hosszú évek óta nagy nyugtalansággal látták azt az aránytalanságot, amely a gazdasági életben a zsidóság javára kialakult, mert tisztában voltak azzal, hogy az előbb-utóbb olyan belső feszültséghez fog vezetni, amelyeknek következményeit elsősorban a gazdasági élet lesz kénytelen viselni. Ezért nem szólalt fel az első zsidótörvény vitájában. Ezúttal azonban lehetetlen hallgatással napirendre térni a javaslat felett — folytatta — amely mélyen belenyúl a gazdasági élet szerkezetébe és végső kihatásaiban megbolygatja a gazdálkodás alapvető elveit is, amely egyúttal azt jelenti, hogy előreláthatólag súlyos károkat és zavarokat fog felidézni. Hangoztatta Knob Sándor, hogy nem lehet arra hivatkozni, hogy a közhangulat nyomása elől nem lehetett kitérni. Nem látja azokat a belső politikai erőket, amelyek a kormányt a társadalmi és gazdasági radikalizmusnak erre a vonalára kivédhetetlenül kényszerítették. A közhangulat kialakulásának kérdésében egyébként nem mentheti fel a kormányt a politikai felelősség alól, mert a közhangulat felidézésében a kormánynak magának, sajtója révén döntő szerepe volt. Ezután kúrálta a javaslatot és, , J hangsúlyozta, hogy a mai világpolitikai helyzet azt, a feladatot rója ránk, hogy az ország gaz-dasági érteinek növelésére törekedjünk..A zsidójavaslat végrehajtása nyomán azonban gazdasági életünk fejlődése ellenkező irányba terelődik. Teljes felelősséggel állítja, hogy abból a harmincnyolc-negyvenezer emberből, akik az ipar értelmiségi munkakörében dolgoznak, tizenhat—tizennyolcezer embernek a leváltása , amit a törvényjavaslat előír, megoldhatatlan feladatot jelent. Számbelileg egyáltalán nem áll rendelkezésre ennyi ember, különösen annyi alkalmas és megfelelő ember, aki a leváltandókat pótolni tudná, így az ország ipari szerkezete gyengülni fog, ami katonai szempontból is megfontolást érdemel. Számolni kell avval is, hogy az elproletarizálódásra kényszerüést hat—hétszázezer főnyi zsidóság fogyasztása lényegesen megcsappan. És mezőgazdasági termelésünk feleslegeinek elhelyezése körül nehézségek támadóak és ezeknek értékesítésénél az eddiginél is nagyobb mértékben leszünk ráutalva Németországra. • Beszélt ezután az úgynevezett „zsidó vállalatokról". Nem látja a tőkeerős kezeket, amelyek e vállalatok megvásárlására alkalmasak lennének. Végül hangsúlyozta, hogy nyolc—kilencszázezer embernek a nemzeti közösségből és a közös gazdasági erőfeszítésekből való intézményes kirekesztése súlyos aggodalmakra ad alkalmat. A kivándorlásra történő utalás a törvényjavaslatban olyan illúzió, amely nem hozhat megoldást. Hat—hétszázezer embernek az országból való eltávolítása, még ha a tehetősebbek itt is hagyják a vagyonukat, a Meizler-féle kétezer pengős fejkvóta szerint is 1200—1-100 millió pengő külföldi valutának a rendelkezésre bocsátását tenné szükségessé, hogy a magyar faj nevében beszéljenek. Számos példáját látom annak is, hogy a zsidóság más, nagy nemzeteken belül be tudott illeszkedni az illető nemzet lelkiségébe és vele annyira azonossá vált, hogy különbséget zsidók és nemzsidók között nem is lehet észrevenni. De Magyarországon is ki ne ismerne száz és száz, a zsidó fajból származó 16 magyar embert. Százezrekre megy azoknak a magyar zsidóknak a száma, akiket minden elfogulatlan ember ma is teljesen asszimiláltaknak tekint. Vitába szállt ezután a javaslat indokolásának azzal a részével, amely szerint a zsidók beolvadása nem is kívánatos, mert a zsidóság csak bomlasztó elemeket visz bele abba a nemzetbe, amelybe beleolvad. Hosszan bizonyította, hogy a szkepticizmust és racionalizmust, amit a zsidóságnak szoktak tulajdonítani, egyáltalán nem lehet azonosítani a zsidóság szellemiségével. Atár ezután a gazdasági kérdésekre. Kijelentette, hogy az agazdasági építő tehetség, amely azsidóságot jellemzi, az egész nemzet fejlődése szempontjából nem bizonyult hátrányosnak, hanem felbecsülhetetlen értéknek. De ezenfelül a magyarság még nem érte el a gazdasági képzettségnek azt a fokát, amely szükséges volna ahhoz, hogy az iparban, a kereskedelemben és a pénzvilágban jelenleg tevékenykedő zsidó elemeket nemzsidó elemek azonnal megfelelően helyettesíteni tudnák. Attól tart, hogy számos életképes nagyvállalat, amely összesen szkkízezer munkásnak ad kenyeret, ö össze fog resküdni az új vezetők képzettségében és alkalmasságában fennálló hiány miatt. De nem látja sehol sem azt a tőkét és azt a vállalkozási szellemet, mely alkalmas volna arra, hogy azokból a romokból, amelyet mesterségesen idéznek most elő, új életet legyen képes varázsolni. Élesen bírálta a javaslatnak azt a szakaszát, mely a zsidóságból politikailag is külön zárt csoportot akar csinálni. Kifejezte azt az aggályát, hogy e példa után ugyanúgy fogják követelni a külön népcsoportként való megszervezést más népcsoportok is. Ez pedig végzetesen veszedelmes volna. Hangsúlyozta ezután, hogy legjobban azt szeretné, ha a magyarság politikájának vezetése mindig a magyar faj valamely vezetésre hivatott képviselőjének kezében maradna. Éppen Trianon óta nem ezt látja és szerinte az utolsó nagy fajmagyar vezető kormányférfiú gróf Bethlen István volt. Végül javasolta, hogy csak a bevándorló első, vagy legfeljebb második generációval szemben alkalmazzanak átmenetileg kivételes intézkedéseket. Így ki kellene mondani, hogy mindenki, akinek apja már 1880 előtt magyar állampolgárságot nyert és Magyarországon folytatott üzleti tevékenység után adót fizetett, teljes jogú állampolgár. Indítványozta azt is, hogy a javaslatban foglalt intézkedések végrehajtására sokkal hosszabb időt kell engedélyezni, nézete szerint egy generációban, tehát harminc évben kellene a határidőt megállapítani. Ezalatt biztosítani lehetne azt a társadalmi átalakulást, amelyre a javaslat törekszik. A javaslatot nem fogadta elnak. Ebben a kérdésben vagy semmit sem csinálunk — mondotta — vagy valóban mélyreható változtatásokkal támadjuk meg egyszerre és egy időben azt az állapotot, amelyben ma élünk és helytelennek tartunk. Bonyolult kompromisszumokkal azonban nem lehet örök gyújtóanyagot hagyni az országban, őszintén megmondja, hogy a zsidókérdés megoldása során ő elsősorban az antiszociális kapitalista fronton teremtett volna rendet mélyreható intézkedésekkel. A régi kapitalizmus egyszerű megreformálására azonban i a parlamentarizmus intéz-ménye szerinte nem alkalmas. Lehet, hogy válság követi a javaslatot, ha törvényerőre emelkedik, ennek előre való hangsúlyozása azonban nem a nemzet érdekében való. Mindent el kell követni a törvény civilizált végrehajtása érdekében, összefüggést kell teremteni a gazdag és a szegény zsidók kivándorlása között. Az egész kérdést kormánybiztosságok kiépítésével kell rendezni. Áttérve a részletkérdésekre kijelentette, hogy a házassági tilalom esetén, ha továbbra nem teszik lehetővé a keveredést zsidók és nem zsidók között, igen messzemenően halandó megszavazni a kevertvérűek teljes egyenjogúságát és velük szemben minden ellenszenv feladását. A kivételezést — az, hogy száz vagy kétszáz embert diszkeresztényeknek minősítsenek —, a korupció melegágyának tartja. Hozzájárul a zsidók alkalmaztatásához, amikor minisztertanács teljes felelősséggel állapítaná meg, hogy zsidó szakember egyelőre csak külföldi honos szakemberrel volna helyettesíthető. Külföldi szakemberek nagy számban való behozatalát egyáltalán nem tartja az ország érdekében valónak. A javaslatot elfogadja. Gratz Gusztáv a fajkéresésről Hlára Artúr szólalt fel ezután a javaslat mellett, majd Gratz Gusztáv fejtette ki álláspontját. Beszélt a faji kérdésről és kijelentette, hogy sehol sem gyengítette a nemzeteket különböző fajú elemeknek egységes, új fajjá való egyesülése. Ha körültekintek itt ebben a teremben — folytatta —, igen sok derék magyar embert látok, akik hasznos szolgálatokat tesznek a maguk hatáskörén belül a nemzet egyetemes érdekeinek és akiknek mégis a legcsekélyebb jogcímük sincs arra. KIS ÚJSÁG SZERDA, 1930 FEBRUÁR 1 ÉrcS&liss i©isl A liszai állásfoglalás , Rájniss Ferenc felszólalásában kijelentette: a húzott antiszemiták egy pillanat sem állítják, hogy a zsidó szellemiség a mai politikai helyzetben veszedelmes. Mindig azt állították, hogy pontosan akkor veszedelmes végtelenül a zsidó szellemiség, amkor a nemzet történelme kerül válságba és ez az, aminek idejében elejét kell venni. Nem tagadják meg a zsidó kisprcsiséget, csak azt állítják, hogy az más, mint a nemzet erkölcsisége, nem tartják értéktelennek a zsidó közgazdálkodást, csak azt állítják, hogy minden nemzet közgazdaságában külön gazdasági életet építettek fel maguk A Független Kisgazdapárt deklarációja Duta Jenő deklarációt olvasott fel, mely a Független Kisgazdapárt álláspontját szögezi le. A Független Kisgazdapárt megütközéssel állapítja meg, hogy a kormány napokon keresztül tárgyaltatja a javaslatot, anélkül, hogy ismertetné tervezett módosításait.Ezt a tárgyalási módszert a párt elfogadhatatlannak tartja, a párt szerint ez átlátszó taktikai célokat szolgál és ezért a párt isindaddig nem vesz részt a javaslat megvitatásában, amíg a kormány a maga módosításait elő nem terjeszti. Az együttes bizottság a vitát szerdán délelőtt 11 órakor folytatja. „Bocsásson meg nékem az Úristen Egyévi börtönre ítélték a hitvesgyilkos férjet Dr Kragzell Miklós törvényszéki tanácselnök vezetésével kedden tartott tárgyalást a bűntető törvényszék Papp Dénes fűszerkereskedő bűnügyében, akit a királyi ügyészség a házastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettével vádolt meg A vád szerint múlt év november 7-én reggel Papp Dénes amiatti erős felháborodásában, hogy felesége őt kiutasította a lakásból és kilátásba helyezte, hogy oda barátját fogja beköltöztetni, több szesszúrással megölte feleségét. — Elismerem bűnösségemet — mondotta a letartóztatásban levő vádlott. — 1912. évben kötöttünk házasságot, de alig egy év után feleségem elhagyott. Négy hónap múlva visszaköltözött a lakásomba. Amikor kitört a háború, hadbavonultam és feleségem mint viceházmesternő tartotta fenn magát. Amikor visszatértem a háborúból, Erdélybe költöztünk, de rövid idő múlva ismét Pestre jöttünk vissza. Itt mint piaci árusok dolgoztunk szorgalmasan és szép eredménnyel, úgyhogy egy kis házat is sikerült vásárolnunk. Sajnos, a feleségem megismerkedett egy kőművesmesterrel és attól kezdve teljesen megváltozott. Én csak múlt év tavaszán értesültem arról, hogy milyen életet folytat, kérdőre vontam, nem tagadott semmit. Mivel a háztartást is elhanyagolta, többszöri szemrehányásomra állandó volt közöttünk a veszekedés és ilyenkor nyersen kijelentette: „Ha nem tetszik, nézd meg a Dana fenekét." — Annyira el voltam keseredve — folytatta vallomását a vádlott —, hogy két főben is öngyilkosságot kíséreltem meg. Először felakasztottam magam udvarunkon, de észrevették és levágták. Utána egy katonaismerősöm revolverével akartam magam agyonlőni, de nem ismertem a fegyver szerkezetét és így ez a tervem se sikerült. Valósággal idegösszeroppanásban szenvedtem, nem bírtam a szégyent, ehhez még hozzájárult az az aggodalom, hogy mulatozó, könnyelmű feleségem megtakarított pénzünket elherdálja és anyagilag tönkremegyünk. Az esetet megelőző este kijelentette, hogy barátjával mulatni megy, mert „élni akar, most tudja csak, hogy mi az az élet." Reggel fél hat órakor jött haza, ruhástól lefeküdt az ágyra. Én szemrehányást tettem neki, de megint csak durva elutasításban volt részem. Elöntött az indulat és magam sem tudom hogyan, az ágyunk mellett lévő asztalkán megpillantottam a konyhakést, felkaptam és azzal szúrni kezdtem. Hogy hányszor, azt magam sem tudom ... Nagyon bánom, amit tettem... Nem akartam a feleségemet megölni... Dr. Vitray Antal törvényszéki orvosszakértő adta ezután elő véleményét, majd az elnök a tanuk kihallgatásának tartamára zárt tárgyalást rendelt el. Ítéletében a törvényszék bűnösnek mondotta ki Papp Dénest házastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében és ezért egyévi börtönre ítélte el. Az indokolás szerint a feleség kihívó magatartása váltotta ki a vádlottból azt az erős lelki felindulást, amely aztán a bűncselekmény elkövetéséhez vezetett. A vádlott megnyugodott az ítéletben és összekulcsolt kezekkel kiáltotta: — Bocsásson meg nékem az Úristen bűnömért! II *