Kis Ujság, 1939. február (53. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 Szélsőjobboldali szónok is elismerte s lehet, hogy válság kiveti a második zsidótörvényt Knob Sándor, Gratz Gusztáv, Rajniss Ferenc érdekes felszólalása és a Független Kisgazdapárt deklarációja a zsidóbizottságban A képviselőház egyesített bizottsága há­romnapi szünet u­tán kedden délelőtt foly­tatta a zsidójavaslat tárgyalását. A bizott­ság ülésén Péchy László elnökölt és jelen volt Tasnádi Nagy András igazságügy mi­niszter, délben pedig megjelent Imrédy Béla miniszterelnök is. „Megoldhatatlan feladat" Knoch Sándor szólalt fel elsőnek a zsidó­javaslathoz. Elmondotta, hogy a magyar gazdasági élet vezetői, mértékadó tényezői hosszú évek óta nagy nyugtalansággal lát­ták azt az aránytalanságot, amely a gazda­sági életben a zsidóság javára kialakult, mert tisztában­ voltak azzal, hogy az előbb-utóbb olyan belső feszültséghez fog vezetni, ame­lyeknek következményeit elsősorban a gaz­dasági élet lesz kénytelen viselni. Ezért nem szólalt fel az első zsidótörvény vitájá­ban. Ezúttal azonban lehetetlen hallgatás­sal napirendre térni a javaslat felett — folytatta — amely mélyen belenyúl a gaz­dasági élet szerkezetébe és végső kihatásai­ban megbolygatja a gazdálkodás alapvető elveit is, amely egyúttal azt jelenti, hogy előreláthatólag súlyos károkat és zava­rokat fog felidézni. Hangoztatta Knob Sándor, hogy nem lehet arra hivatkozni, hogy a közhangulat nyomása elől nem lehetett kitérni. Nem látja azokat a belső politikai erőket, ame­lyek a kormányt a társadalmi és gazdasági radikalizmusnak erre a vonalára kivédhe­tetlenül kényszerítették. A közhangulat ki­alakulásának kérdésében egyébként n­em mentheti fel a kormányt a politikai felelős­ség alól, mert a közhangulat felidézésében a kormánynak magának, sajtója révén döntő szerepe volt. Ezután kúrálta a javaslatot és, , J hangsú­­lyozta, hogy a mai világpolitikai helyzet azt, a feladatot rója ránk, hogy az ország gaz-­­­dasági érteinek növelésére törekedjünk.­­.A zsidójavaslat végrehajtása nyomán azonban gazdasági életünk fejlődése ellenkező irányba terelődik. Teljes felelősséggel ál­lítja, hogy abból a harmincnyolc-negyven­­ezer emberből, akik az ipar értelmiségi munkakörében dolgoznak, tizenhat—tizennyolcezer embernek a le­váltása , amit a törvényjavaslat előír, megoldhatatlan feladatot jelent. Számbelileg egyáltalán nem áll­­ rendelke­zésre ennyi ember, különösen annyi alkal­mas és megfelelő ember,­ aki a leváltandó­­kat pótolni tudná, így az ország ipari szer­kezete gyengülni fog, ami katonai szem­pontból is megfontolást érdemel. Számolni kell avval is, hogy az­ elproletarizálódásra kényszerüést hat—hétszázezer főnyi zsidó­ság fogyasztása lényegesen megcsappan. És mezőgazdasági termelésünk feleslegeinek el­helyezése körül nehézségek támadóak és ezeknek értékesítésénél az eddiginél is na­­­gyobb mértékben leszünk ráutalva Német­országra. • Beszélt ezután az úgynevezett „zsidó vál­lalatokról". Nem látja a tőkeerős kezeket, amelyek e vállalatok megvásárlására alkal­masak lennének. Végül hangsúlyozta, hogy nyolc—kilencszáz­­ezer embernek a nemzeti közösségből és a közös gazdasági erőfeszítésekből való intézményes kirekesztése súlyos aggodalmakra ad alkalmat. A kivándorlásra történő­ utalás a törvény­javaslatban olyan illúzió, amely nem hoz­hat megoldást. Hat—hétszázezer embernek az országból való eltávolítása, még ha a te­hetősebbek itt is hagyják a vagyonukat, a Meizler-féle kétezer pengős fejkvóta szerint is 1200—1-100 millió pengő külföldi valutá­nak a rendelkezésre bocsátását tenné szük­ségessé,­­ hogy a magyar faj nevében beszéljenek. Számos példáját látom a­nnak is, hogy a zsidóság más, nagy nemzeteken belül be tudott illeszkedni az illető nemzet lelkisé­gébe és vele annyira azonossá vált, hogy különbséget zsidók és nemzsidók között nem is lehet észrevenni. De Magyarországon is ki ne ismerne száz és száz, a zsidó fajból származó 16 magyar embert. Százezrekre megy azoknak a magyar zsi­dóknak a száma, akiket minden elfogulat­lan ember ma is teljesen asszimiláltaknak tekint. Vitába szállt ezután a javaslat indokolásá­nak azzal a részével, amely szerint a zsidók beolvadása nem is kívánatos, mert a zsidó­ság csak bomlasztó elemeket visz bele abba a nemzetbe, amelybe beleolvad. Hosszan bi­zonyította, hogy a szkepticizmust és raciona­lizmust, amit a zsidóságnak szoktak tulajdo­nítani, egyáltalán nem lehet azonosítani a zsidóság szellemiségével. At­ár ezután a gaz­dasági kérdésekre. Kijelentette, hogy az a­­gazdasági építő tehetség, amely a­­zsidóságot jellemzi, az egész nemzet fejlődése szempont­jából nem bizonyult hátrányosnak, hanem felbecsülhetetlen értéknek. De ezenfelül a magyarság még nem érte el a gazdasági kép­zettségnek azt a fokát, amely szükséges volna ahhoz, hogy az iparban, a kereskedelemben és a pénzvilágban jelenleg tevékenykedő zsidó elemeket nemzsidó elemek azonnal megfelelően helyettesíteni tudnák. Attól tart, hogy számos életképes nagy­­vállalat, am­ely összesen szkkízezer­ munkásnak ad kenyeret, ö össze fog res­­kü­dni az új vezetők képzettségében és alkalmasságában fennálló hiány miatt. De nem látja sehol sem azt a tőkét és azt a vállalkozási szellemet, mely alkalmas volna arra, hogy azokból a romokból, amelyet mesterségesen idéznek most elő, új életet le­gyen képes varázsolni. Élesen bírálta a javaslatnak azt a szaka­szát, mely a zsidóságból politikailag is külön zárt csoportot akar csinálni. Kifejezte azt az aggályát, hogy e példa után ugyanúgy fog­­ják követelni a külön népcsoportként való megszervezést más népcsoportok is. Ez pedig végzetesen veszedelmes volna. Hangsúlyozta ezután, hogy legjobban azt szeretné, ha a magyarság politikájának vezetése mindig a magyar faj valamely vezetésre hivatott kép­viselőjének kezében maradna. Éppen Tria­non óta nem ezt látja és szerinte az utolsó nagy fajmagyar vezető kormányférfiú gróf Bethlen István volt. Végül javasolta, hogy csak a beván­dorló első, vagy legfeljebb második ge­nerációval szemben alkalmazzanak át­menetileg kivételes intézkedéseket. Így ki kellene mondani, hogy mindenki, aki­nek apja már 1880 előtt magyar állampol­gárságot nyert és Magyarországon folytatott üzleti tevékenység után adót fizetett, teljes jogú állampolgár. Indítványozta azt is, hogy a javaslatban foglalt intézkedések végrehaj­tására sokkal hosszabb időt kell engedé­lyezni, nézete szerint egy generációban, te­hát harminc évben kellene a határidőt meg­állapítani. Ezalatt biztosítani lehetne azt a társa­dalmi átalakulást, amelyre a javaslat törek­szik. A javaslatot nem fogadta el­­nak. Ebben a kérdésben vagy semmit sem csinálunk — mondotta — vagy valóban mélyreható változtatásokkal támadjuk meg egyszerre és egy időben azt az állapotot, amelyben ma élünk és helytelennek tar­tunk. Bonyolult kompromisszumokkal azon­ban nem lehet örök gyújtóanyagot hagyni az országban, őszintén megmondja, hogy a zsidókérdés megoldása során ő első­sorban az antiszociális kapitalista fron­ton teremtett volna rendet mélyreható intézkedésekkel. A régi kapitaliz­mus egyszerű megreformá­lására azonban i a parlamentarizmus intéz-­­­ménye szerinte nem alkalmas.­­ Lehet, hogy válság követi a javas­latot, ha törvényerőre emelkedik, ennek előre való hangsúlyozása azonban nem a nemzet érdekében való. Mindent el kell követni a törvény civilizált végrehaj­tása érdekében, összefüggést kell teremteni a gazdag és a szegény zsidók kivándorlása között. Az egész kérdést korm­ánybiztosságok ki­építésével kell rendezni. Áttérve a részletkérdésekre kijelentette, hogy a házassági tilalom esetén, ha továbbra nem teszik lehetővé a keveredést zsidók és nem zsidók között, igen messzeme­nően ha­landó megszavazni a kevert­­vérűek teljes egyenjogúságát és velük szemben minden ellenszenv feladá­sát. A kivételezést — az, hogy száz vagy kétszáz embert disz­keresztényeknek minő­sítsenek —, a korupció melegágyának tartja. Hozzájárul a zsidók alkalmaztatásához, amikor minisztertanács teljes felelős­séggel állapítaná meg, hogy zsidó szak­ember egyelőre csak külföldi honos szakemberrel volna helyettesíthető. Külföldi szakemberek nagy számban való behozatalát egyáltalán nem tartja az ország érdekében valónak. A javaslatot elfogadja. Gratz Gusztáv a fajkéresésről Hlára Artúr szólalt fel ezután a javaslat mellett, majd Gratz Gusztáv fejtette ki álláspontját. Be­szélt a faji kérdésről és kijelentette, hogy sehol sem gyengítette a nemzeteket külön­böző fajú elemeknek egységes, új fajjá való egyesülése. Ha körültekintek itt ebben a teremben — folytatta —, igen sok derék magyar embert látok, akik hasznos szolgá­latokat tesznek a maguk hatáskörén belül a nemzet egyetemes érdekeinek és akiknek m­égis a legcsekélyebb jogcímük sincs arra. KIS ÚJSÁG SZERDA, 1930 FEBRUÁR 1 ÉrcS&liss i©isl A lisza­i állásfoglalás , Rájniss Ferenc felszólalásában kijelen­­tette: a húzott antiszemiták egy pillanat­­ sem állítják,­ hogy a zsidó szellemiség a m­ai politikai helyzetben veszedelmes. Mindig azt állították, hogy pontosan akkor vesze­delmes végtelenül a zsidó szellemiség, am­­kor a nemzet történelme kerül válságba és ez­ az, aminek idejében elejét kell venni. Nem­ tagadják meg a zsidó kisprcsiséget, csak azt állítják, hogy az más, mint a nem­zet erkölcsisége, nem tartják értéktelennek a zsidó közgazdálkodást, csak azt állítják, hogy minden nemzet közgazdaságában kü­lön gazdasági életet építettek fel maguk­ A Független Kisgazdapárt deklarációja Dut­a Jenő deklarációt olvasott fel, mely a Független Kisgazdapárt álláspontját szö­gezi le. A Független Kisgazdapárt megütközés­sel állapítja meg, hogy a kormány na­pokon keresztül tárgyaltatja a javas­latot, anélkül, hogy ismertetné tervezett módosításait.­­Ezt a tárgyalási módszert a párt elfo­gadhatatlannak tartja, a párt szerint ez át­látszó­ taktikai célokat szolgál és ezért­­ a párt is­indadd­ig nem vesz részt a ja­vaslat megvitatásában, amíg a kormány a maga módosításait elő nem terjeszti. Az együttes bizottság a vitát szerdán dél­előtt 11 órakor folytatja. „Bocsásson meg nékem az Úristen Egyévi börtönre ítélték a hitvesgyilkos férjet Dr Kragzell Miklós törvényszéki tanács­elnök vezetésével kedden tartott tárgyalást a bűn­tető törvényszék Papp Dénes fűszer­­kereskedő bűnügyében, akit a királyi ügyészség a házastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettével vádolt meg A vád szerint múlt év november 7-én reggel Papp Dénes amiatti erős felháborodásában, hogy fe­lesége őt kiutasította a lakásból és kilátásba helyezte, hogy oda barátját fogja beköltöztetni, több sz­essz­úrással megölte feleségét. — Elismerem bűnösségemet — mondotta a letartóztatásban levő vádlott. — 1912. évben kötöttünk házasságot, de alig egy év után fele­ségem elhagyott. Négy hónap múlva visszaköl­tözött a lakásomba. Amikor kitört a háború, hadbavonultam és feleségem mint viceházmes­­ternő tartotta fenn magát. Amikor visszatér­tem a­ háborúból, Erdélybe költöztünk, de rövid idő múlva ismét Pestre jöttünk vissza. Itt mint piaci árusok dolgoztunk szorgalmasan és szép eredménnyel, úgyhogy egy kis­­ házat is sikerült vásárolnunk. Sajnos, a feleségem megismerkedett egy kőműves­mesterrel és attól kezdve teljesen meg­változott. Én csak múlt év tavaszán értesültem arról, hogy milyen életet folytat, kérdőre vontam, nem tagadott semmit. Mivel a háztartást is elhanyagolta, többszöri szemrehányásomra ál­landó volt közöttünk a veszekedés és ilyenkor nyersen kijelentette: „Ha nem tetszik, nézd meg a Dana fenekét." — Annyira el voltam keseredve — folytatta vallomását a vádlott —, hogy két főben is öngyilkosságot kíséreltem m­eg. Először fel­akasztottam magam udvarunkon, de észrevet­ték és levágták. Utána egy katonaismerősöm revolveré­vel akartam magam agyonlőni, de nem ismertem a fegyver szerkezetét és így ez a tervem se sikerült.­­ Valósággal idegösszeroppanásban szen­vedtem, nem bírtam a szégyent, ehhez még hozzájárult az az aggodalom, hogy mulatozó, könnyelmű feleségem megtakarított pénzünket elherdálja és anyagilag tönkremegyünk. Az esetet megelőző este kijelentette, hogy barát­jával mulatni megy, mert „élni akar, most tudja csak, hogy mi az az élet." Reggel fél hat órakor jött haza, ruhástól lefeküdt az ágyra. Én szemrehányást tettem neki, de megint csak durva elutasításban volt részem­. Elöntött az indulat és magam sem tudom hogyan, az ágyunk mellett lévő asztalkán megpillantottam a konyhakést, felkaptam és azzal szúrni kezdtem. Hogy hányszor, az­t magam sem tudom ... Na­gyon bánom, a­m­­it tettem... Nem akar­­tam a feleségemet megölni... Dr. Vitray Antal törvényszéki orvosszakértő adta ezután elő véleményét, majd az elnök a tanuk kihallgatásának tartamára zárt tárgya­lást rendelt el. Ítéletében a törvényszék bűnösnek mon­dotta ki Papp Dénest házastárson erős fel­indulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében és ezért egyévi börtönre ítélte el. Az indokolás szerint a feleség kihívó ma­gatartása váltotta ki a vádlottból azt az erős lelki felindulást, amely aztán a bűn­cselekmény elkövetéséhez vezetett. A vád­lott megnyugodott az ítéletben és összekul­csolt kezekkel kiáltotta: — Bocsásson meg nékem az Úristen bűnömért! I­I *

Next