Kis Ujság, 1945. szeptember (59. évfolyam, 124-148. szám)

1945-09-04 / 126. szám

Kedd, 1945 szeptember 4 as Ujság A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja ám 4 pedig. Hatalmas tömeg, lelkes hangulat a Kisgazda Párt első budapesti választói ülésén Tildy Zoltán a magyar külpolitika helyes útjairól, a választások tisztaságáról — Nagy Ferenc a fővárosi választások jelentőségéről és felelősségéről — Varga Béla beszéde az emberi jogokról Vasárnap délelőtt tartotta a Független Kisgazda Párt első választói nagygyűlését a képviselőház üléstermében. A hatalmas üléstermet és valamennyi karzatot zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közön­ség, tanúbizonyságát adva annak, hogy Budapest választó­polgársága milyen lelkesedéssel csatlakozik a Független Kisgazda Párthoz. A fővárosban a régen látott lelkes hangulatú nagygyűlésen Gyöngyösi János külügyminiszter elnö­költ és Tildy Zoltánnal, valamint Nagy Ferenccel az élén, részt vett rajta a párt egész vezetősége. Gyöngyösi János elnöki megnyitója után Tidy Zoltán országos pártvezér mondott a választói nagy­gyűlés előtt nagy beszédet. Tildy Zoltán beszéde — A Független Kisgazda Párt programja — mondta többi között — egy mondatban kifejezve: szabad nép szabad és független hazában. A nagy és szabad népek vezetői férfiai­­nak a kis népek függetlenségéről el­hangzott nyilatkozatai körülbelül megegyeztek abban, hogy a mostani világháborút követő korszakban a kis népek függetlensége csak relatív lehet. Egyetlen kis nemzet sem áb­rándozhat arról, hogy a külpolitika területén önállóan és elkülönülve a többi nemzettől érvényesíthesse a maga akaratának teljességét. — Tisztában vagyunk azzal is, hogy a jövőben, ha — ne adja Isten — mégegyszer háború tzzöntené el ezt a világot, abban a kis nemzetek a maguk fogyatékos felkészültsége mellett lényeges részt nem is vehet­nének. Mi a kis népek függetlensé­gét a nagy nemzetek egyetértésének bázisára akarjuk helyezni. Ez a Füg­getlen Kisgazda Párt politikája is a külső viszonylatok tekintetében. Re­­méljük, hogy a világ nagy nemzetei és köztük elsősorban a világháborút győzetesen befejező Szovjetunió, az Egyesült Államok, Brit­ Birodalom, Kína és Franciaország egyetértéssel fogja megszervezni a világ jövendő békéjét.­­ Vannak, akik abban a hitben ringatták magukat, mintha a ma­gyarság számára valami jó származ­hatna abból, ha a világot most ren­dező nagyhatalmak közt esetleg há­borús viszály támadna. Meg kell ta­nulnunk Magyarországon végre egyszer a realitások alapjára he­lyezkedni. Meg kell győződve len­nünk arról, hogy a magyar jövendő biztosítása számára egyetlen igazán szilárd és komoly lehetőség van: a világot rendező nagyhatalmak ko­moly és tartós együttműködése és együtt munkálkodása.­­ Amit ezen a téren még kíván­nunk kell, az az, hogy a világot árassza el a valóságos békének a szelleme, amelyben az egyes népek nem egymás megkárosítására szá­mítanak, hanem amelyben főleg a kis népek megtanulják egymást elő­ször megismerni, azután megbecsülni és közös erőfeszítéssel teremteni meg nemcsak az úgynevezett jó­szomszédi viszonyt, de reálisan egy boldogabb és biztosabb élet feltéte­leit az itt élő népek számára A magyar-szlovák viszony Nagy örömünkre szolgált, amikor egyes szomszéd országokból biztató szó jött, hogy az ott élő és az itteni magyarsággal is ezek a szomszéd népek végre meg akarják találni a békés együttműködés, együttdolgozás feltételeit. Ezen túl csak egy kívánni valónk van: hogy­ ezekben az orszá­gokban a realitások és a valóságok minél előbb feleljenek meg teljes mértékben az elhangzott baráti meg­nyilatkozásoknak.­­ Van egy szomszéd ország, ahon­nan fájdalmas híreket kap napról­­napra a magyarság: ez Csehszlová­kia. Úgy érezzük mi mgyarok, hogy a két ország közti barátságnak min­den igazi feltétele megvan. A demo­kratikus magyar népet a demokra­tikus szlovákságtól az életérdekek tekintetében semmi sem választja el. De a békének és az együttdolgozás­nak a feltételeit csak akkor tudjuk megteremteni, ha nemcsak szép sza­vakat mondunk, de a szavakat rá­építjük a realitások sziklaszilárd bázisára. Meg kell mondanunk a szlovák nép felé: Magyarország akarja a testvéri együttműködést, mindent kész megtenni azért, hogy ez mielőbb a realitások talajára lép­jen, de barátságot mondani és köz­ben gyógyíthatatlan sebet ütni a ma­gyarságon, ez nem az az út, amely barátsághoz és békés együttműkö­déshez vezet . A fasisztákat akkor sem véd­jük, ha azok magyarok. De a ma­gyarokat, akiket nem lehet elítélni a fasizmus miatt, akkor is meg kell védenünk, ha más országok reakció­sai és fasisztái támadják meg őket. Meggyőződésem, hogy ha az igazi demokrata szlovákság és az igazi demokrata magyarság egyszer a túl­zók kizárása mellett leülhet becsüle­tesen tártrázni egymással, feltétlenül meg fogják találni a testvéri együtt­működés lehetőségeit. — Ezt a magyarságra oly fájdal­mas kérdést odautaljuk a demokra­tikus világ közvéleménye elé. Nem tartunk védőbeszédet, egy szót sem akarunk mondani ebben a perben, csak egyet kérünk a nagy demokrá­ciáktól: a Szovjetúniótól, az Egye­sült Államoktól, a Brit Birodalomtól, Franciaországtól: azt, hogy nézzék meg a maguk szemével a tényeket, s aztán döntsenek. Ez a döntés a jövendő béke és békés együttműkö­dés, tehát a nagyhatalmak érdekei­nek javára is fog szolgálni.­­ Függetlenség alatt feltétlenül értjük azt, hogy nemzetünk életét ebben a hazában a magunk akarata szerint akarjuk berendezni. Szabad népet akarunk politikailag. „Mi tiszta választásokat akarunk­­” . Legyen már vége egyszer a vér­elemzésnek. Ha valaki Magyaror­szág mostani nehéz helyzetében azt mondja, hogy „én magyar vagyok“ és minden következményével vállalja ezt a kijelentést, azt én testvérem­nek fogadom és magyarnak foga­dom . Szabad emberek közös meg­egyezése alapján létrejött szolidari­tásból fog megszületni az a politikai és gazdasági irány, amelyet az or­szág jövendő megalapozása érdeké­ben szükségesnek tartunk. Teljes és maradéktalan kijárását követeljük minden olyan reakciós módszernek, amely a közös megegyezés fogalmá­val összeegyezhetetlen. Felhívom első­sorban a magam pártját, hogy a választásokon minden olyan eszköz­től tartózkodjék, amely csak hason­lít is a múlt reakciós módszereihez. De erre hívom fel az ország minden demokratikus pártját is. Utalok min­denkinek a felelősségérzetére és ké­rek mindenkit .Magyarországon: pa­rasztot, munkást, értelmiségi embert, hogy a jövő választásokon tartsuk tiszteletben mindenki meggyőződését. — A jövő választásokon nem tá­madásokkal akarunk és fogunk élni. Számunkra elég fegyver az az esz­mény és igazság, amelyet vallunk és amelyért küzdünk. Ha megtámadnak bennünket, a Független Kisgazda Párt — mint eddig — a maga ko­moly, belső , erőinek tudatában pél­dát fog mutatni az egész magyarság­nak arra, hogyan kell viszályokat is, a mai időkhöz méltóan, komoly felelősségtudattal elintézni. Üzenjük a magyar politikai élet minden té­nyezőjének, hogy mi tiszta választá­sokat akarunk, hogy ezek után a vá­lasztások után minden magyar párt s a világ közvéleménye is nyugodtan állapíthassa meg, hogy Magyaror­szágon szabad választások voltak. — Szeretném, ha ebből a válasz­tásból a Magyar Nemzet Független­ségi Front belső egysége nem meg­gyengülve hanem megszilárdulva kerülne ki, mert ez szükséges, hogy az országot aztán nyugodtan tudjuk felépíteni. — Történelmi felelősség súlya nehezedik a mai pártok vezetése­.­ Úgy érzem — mondotta többi között —, hogy okom lenne ebben a pillanatban vitatkozó beszédet mondani, mert egészen a mai napig céltáblája vagyok egy támadásnak. Azonban szeretném éppen ezen az első választói gyűlésen magam is, mint előttem szólott pártvezérünk, példát adni a mértéktartásról. — Kívánatos lenne, ha a főváros népe a választás lázában sem feled­keznék meg arról, milyen katasz­trófába sodorta az országot a múlt bűnös politikája, mennyi temérdek feladat áll előttünk s ezek nem ol­dódnak meg akkor, ha akárcsak a választások idejére is levesszük ró­luk a tekintetünket.­­ Ritkán visszatérő alkalom ez a választás arra, hogy egy nagy nem­zeti szerencsétlenség után az ország sorsa felett dönthessen a polgár. Azt kell eldönteni a budapesti választá­son, milyen elgondolások és elvek alapján kívánják felépíteni ezt a rombadőlt magyar világot. A jövendő magyar életforma meghatározásáról van most itt szó.­­ A pártok, a legnagyobb célok­ban egyetértve, összefogtak és együtt próbálják felépíteni az országot. Erre az együttműködésre még sokáig szük­ség lesz. Ezt nem fogjuk elfelejteni ezen a választáson és kívánatos lenne, hogy mások se feledkezzenek meg erről.­­ Szinte az egész nemzet életaka­rása jut kifejezésre ebben a szóban: újjáépítés. Legyen az újjáépítés az élet természetes fejlődésének a fo­lyamata, amelyből nem csendül ki az, hogy bárki is a maga külön ér­demének elismerését kívánná emiatt. A magam részéről az égvilágon sem­mit nem tulajdonítok a magam ér­demének ebből a munkából, de így van az én egész néprétegem, a ma­gyar parasztság is. .A magyar pa­raszt elindult az első napsugaras ta­vaszi­­­apon a mezők felé, nem néz­te, figyelik-e munkáját, nem jelen­tette be senkinek, hogy rohammun­kát akar végezni, hanem ment a maga útján, mert életének törvénye, hogy örökkévaló kötelességét bizta­tás nélkül, kitüntetések várása nél­kül teljesítse­­gére. Úgy vezessék ezt a választási küzdelmet, hogy sziklaszilárd ala­pokat is lehet teremteni vele, de meg is lehet bontani ezeket az alapokat s ha megbontjuk, rajtunk lesz a jö­vendő átka, mert nehézzé válik az építés haladéktalan megkezdése. Ha mindenkit át fog hatni a történelmi felelősség és kötelezettség tudata, akkor nem félek ettől a választási harctól. Az a lényeges, hogy a ma­gyar demokrácia ügye kerüljön ki győztesen ebből a harcból. A lelkes tetszéssel és viharos lel­kesedéssel fogadott beszéd után a Kisgazda Párt Liszt Ferenc-kórusa Berg Ottó karnagy vezénylésével magyar népdalokat adott elő, majd Nagy Ferenc újjáépítési miniszter szólalt fel. — Kívánatos lenne, ha az egész magyar társadalom úgy fogná fel az újjáépítés munkáját, hogy az össze­omlás és felszabadulás ideje óta mindannyian örökkévaló kötelessé­günket teljesítjük­ valamennyin okt, ahová bennünket a sors állított. Ez vonatkozik egyesekre vonatkozik a társadalom minden rétegére, az egész nemzetre. — A demokráciát ki kell terjesz­tenünk a gazdasági életre is. Elég­telen lenne, ha a magyar élet egyes területeit rohammunkával újjáépíte­nénk, az élet egyes szektorai pedig elmaradnának az újjáépítés munká­jában. Tervszerűséget kell felállítani a kormányzat és a gazdasági élet ve­zetői részéről az újjáépítésben. Meg kell állapítani, hogy nyersanyagban, építkezési anyagban, energiában, szállítóeszközökben, hitellehetőségek­ben mivel rendelkezik az ország. Az erőket ott kell felhasználni elsősor­ban, ahol a legnagyobb nélkülözése­ket szüntetjük meg, másodsorban, ahol a további fejlődést a legjobban szolgálhatjuk.­­ Azt is tudnunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket és értékeket milyen eszközökkel szaporíthatjuk. — Pénzügyi helyzetünk elégtelen. Az árak és bérek folyton emelked­nek s ez a helyzet állandó bizony­talanságot jelent a kötött jövedelmű embereknek és tág teret nyújt a reakciós céloknak. Ez a körülmény olyan súlyos veszélyt jelent az újjá­építés munkájában, főleg a hitel­­megállapítások vonalán, hogy ezzel nekünk a legközelebbi jövőben szá­molnunk kell.­­ Ezért meg kell indítani a in­fláció elleni küzdelmet, amelynek azonban nem szabad jelszónak ma­radnia, hanem az egész magyar tár­sadalom lelkü­letébe bele kell ikta­­tódnia, különben harcunk ered­ménytelen lesz és nem tudjuk, hol állunk meg gazdasági helyzetünk romlása útján.­­ A kormány most arra készül, hogy igyekszik megállapítani a tár­cák és a gazdasági élet területeinek szükséglete szerint a költségvetés összeállítása során a sorrendiséget, azután igyekszik fokozni a belső be­vételeket és így próbálja útját állni a helyzet további romlásának Nem lehet államháztartásunk egyetlen alapja a pénzjegynyomda, csak: any­agi pénzt szabad nyomni, amennyire okvetlen szükség van. Az államnak, a közületeknek és a magánosoknak egyaránt a legszigorúbb takarékos­ságára lesz szükség, hogy ezt a pro­blémát megoldhassuk.­­ Mindamellett az újjáépítés ha­lad. Aki az országot ezelőtt fél esz­tendővel látta és ma tekint végig rajta, nem tagadhatja meg az elis­merést a magyar társadalom egész­séges életerejétől. Ez a megállapítás azonban nem lehet kényelmes meg­­nyugvás alapja, hanem se­rkentésnek kell venni az eredményt arra, hogy minél inkább fokozzuk a magunk munkáját, annál hamarabb kijutunk abból a gazdasági helyzetből, amely­be egy bűnös könnyelműséggel el­kezdett háború és az összeomlás ta­szította ezt az országot. A főváros felelőssége . Amint az újjáépítés az egész nemzet érdeme lesz, úgy a magyar jövendőért az egész nemzet felelős. Szeretném hinni, hogy nemcsak pár­tunk tagjai, de a főváros egész népe osztozik velünk ebben a felelősség­ben. A fővárosi választáson hozott döntésért is felelős lesz a főváros népe az egész nemzetnek. A főváros falain kívül élő magyar rétegek irá­nyítást, útmutatást akarnak kapni ebből a választásból. A magyar pa­rasztság azt várja, hogy a főváros népe olyan döntést hozzon, amelybe ő is nyugodtan beleépítheti a maga életét, demokratikus felfogásával, ra­dikális haladásvágyával, a hagyomá­nyoknak és nemzeti érzésének tisz­teletben tartásával.­­ A magyar parasztság üzeni a főváros népének, hogy legyen nyu­godt, a magyar parasztság a tiszta demokráciában, amelyet akar és ame­lyért küzd, mindig meg fogja ta­lálni a jövőben a módját annak, hogy kiküszöbölje azokat az elvá­lasztó falakat, amelyeket a város és a falu népe közé emeltek.­­ De van egy üzenete a magyar parasztságnak a főváros munkás­sága felé is. Kövesse a maga poli­tikai meggyőződését, de legyen nyu­godt, ha a munkásság kisebb vagy nagyobb rétegét meggyőződése ide­hozza e mellé a politikai párt mellé, akkor se visszafelé halad, hanem a tiszteséges és becsületes magyar fej­lődésnek a vonalára áll. (Hosszan­tartó lelkes taps.) — Nemcsak magyaros aggódásán­­al figyeli a magyar vidék népe a főváros állásfoglalását, hanem ab­ban az irányban is, mekkora bátor­sága lesz ennek a polgárságnak a maga erejének kifejezésére ezen a választáson. — Mint ennek a pártnak az el­nöke csak azt kérem a párt fővárosi szervezetétől, legyen ezen a válasz­táson méltó a Független Kisgazda Párt tizenötesztendős demokratikus szelleméhez. Nagy Fer­enc az újjáépítésről Varga Béla az em jogokról A szűnni nem akaró lelkes taps­sal és éljenzéssel fogadott beszéd után Varga Béla, a párt országos ügyvezető alelnöke szólalt fel. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a tiszta, szabad választás alap­ján a nemzetgyűlésbe küldött képvi­selők meg fogják teremteni a békés magyar együttélés alapjait. Hangsú­lyozta, hogy a magyar polgárságnak, parasztságnak és munkásságnak már ezelőtt a háború előtt össze kellett volna fognia és szembeszállnia a né­metség elnyomó hatalmával. Okosko­dással megmentettünk néhány esz­tendőt a békének, de pár esztendővel elvesztettünk legalább egy évszáza­dot. Részletesen ismertette ezután a párt programját. A Kisgazda Párt emberies, bizton­ságos magyar életet akar minden magyar számára. Az ember minden körülmények között cél, érette van minden és nem megfordítva. Az ál­lami berendezkedés csak akkor tel­jesítheti hivatását, ha az ember bol­dogulását szolgálja. Ha öncélúvá vá­lik, emberellenes lesz és új össze­omlás felé vezet. — Követeljük — mondotta Varga Béla — az istentisztelet, a vallásgya­korlat szabadságát, az élet jogát, az egészség, testi épség, személyi biz­tonság leghatározottabb védelmét. Ebből következik, hogy senkitől sem szabad elvenni azokat a javakat, amelyek az élet és annak alapjául szolgáló termelő munka folytonos­ságához feltétlenül szükségesek. Az élet fenntartásához szükséges javak azonban nem jelentenek éppen csak annyit, amennyiből az ember vala­hogyan elten­getheti életét, hanem annyit, amennyiből embermódra meg tud élni, tehát tisztességesen táplál­kozhat, megfelelően ruházkodhatik és olyan otthonra tehet szert, ami családi életének, emberi méltóságá­nak megfelel.­­ Követeljük a munkához és a munka igazságos béréhez való jogot, mert az életjogból következő, az embert megillető javakat az ember elsősorban munkával szerzi meg. Most is követeljük az igazságos munkabért. Ez a bér akkor igazsá­gos, ha a mezőgazdasági, ipari ég

Next