Kis Ujság, 1945. november (59. évfolyam, 175-196. szám)

1945-11-03 / 175. szám

Eri, ii. szabadság -Szombat, 1945 november 3 független Magyarország­i kocka!­ÁRA 3© A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Interpelláció az angol alsóházban a magyar kormány elismerése ügyében Bymes a befolyási övezetek ellen Smuls tábornok délafrikai minisz­terelnök, akinek nyílt, őszinte és sokszor nyers beszédére számtalan­szor felfigyelt a világ közvéleménye a­ háború alatt, megszívlelendő be­szédet mondott Fokvárosban. Ki­jelentette hogy Európában baljóslatú jelek mutatkoznak. Ha az államfér­fiak közötti megbeszélések jelenlegi formájukban lehetetlennek bizonyuló döntéseket hoznak, —­ mondotta Smuts —, tegyük lehetővé, hogy fel­sőbb bírósághoz lehessen folyamod­ni. Iktassuk be a nemzetközi béke­­értekezletet és szólítsuk fel a nem­zetek lelkiismeretét azoknak a kér­déseknek megoldására, amelyeket a nemzetek vezetői túl nehéznek talál­nak ahhoz, hogy megoldhassák. Európát ma fenyegető zarzmum­ hálózza be — folytatta beszédét Smuts —, a közvetlen kilátások söté­tek és rendkívül fenyegetőek. A ro­hamosan kialakuló európai fejlemé­nyek és a külügyminiszteri tanács­egyezmény létrehozására irányuló szándék meghiúsulása baljóslatú je­lek. Ezek azonban remélhetőleg csu­pán ideiglenes visszaesést jelentenek. Ezek még megoldhatók, mint ahogy San Franciscóban is végeredmény­ben megegyezésre jutottunk. A meg­oldás megtalálható és meg is kell ta­lálni, mert nem szabad engedni, hogy Eu­rópa nekiütődjék az elötte emel­kedő szikláknak. Byrnes amerikai fontos nyilatkozatot amerikai Egyesült Szovjetunióhoz való mertette azoknak a anyagát, amelyek Harriman vai amerikai nagykövet külügyminiszter lett az Észak- Államoknak a viszonyáról. Is­­tárgyalásoknak maszk­ és Sztálin generalisszimusz között folytak le. Harriman a Fekete-tenger melléki Szocsiban i­dülószabadságát töltő Sztálinnak Truman levelét nyújtotta át. Sztálin barátságos választ kül­­d­ött a levélre és megígérte, hogy a lefolyt levélváltás anyagát nyilvá­nosságra hozza. Úgy tudják, hogy Slark­man és Sztálin a Dardanellák nemzetközivé tétele tárgyában is megbeszélést folytatott. Bymes beje­lentette, hogy Északamerika állás­pontját már megtáviratozták Anka­­rába. Hozzátette: nem ismeri a szov­jet és brit javaslatok tartalmát. Nem volt hajlandó nyilatkozni am a sajtó­­jelentésekkel kapcsolatban, amelyek szerint Nagybritannia és Amerika kö­zösen ellenzi a Szovjetunió állás­pontját a Dardanellák kérdésében. Byrnes a továbbiakban a követke­zőket mondotta: Távol állunk attól, hogy ellenezzük más nemzeteknek ama jogát, hogy a mi politikánkhoz hasonló jószomszédi politikát fej­lesszenek ki. Éppen ezért rokon­­szenvvel nézzük például a Szovjet­uniónak arra irányuló törekvéseit, hogy szorosabb és barátságosabb kapcsolatba kerüljön közép- és ke­let európai szomszédaival. Teljes mértékben belátjuk, hogy a Szov­jetnek különleges biztonsági érdekei fűződnek ezekhez az országokhoz. Meg tudjuk érteni a Szovjetúnió né­pének azt az eltökéltségét, hogy soha többé nem tűri el ezekben az orszá­gokban olyan politika követését, amely szándékosan a Szovjetúnió biztonsága és életmódja ellen irá­nyul. Amerika sohasem fog csatla­kozni semmiféle csoporthoz ezekben az országokban, amely ellenséges cselszövést sző a Szovjetúnió ellen. A magam részéről viszont bízom abban — fejezte be nyilatkozatát Byrnes —, hogy a Szovjetúnió sem csatlakozik ellenünk irányuló ellen­­séges cselszövényhez. Truman elnök néhány nappal ez­előtt elmondott beszédével kapcso­latban Byrnes amerikai külügymi­niszter nyilatkozott az amerikai kül­politika irányvonalairól. Az a véle­ményünk — mondotta —, hogy min­den nép számára biztosítani kell, hogy szabadon választhasson olyan kormányformát, amely a kormány­zottak hozzájárulásán alapszik, és összhangban áll életmódjukkal. Ezt a véleményünket gyakorlatilag is érvényesítjük szomszédainkkal való viszonyunkban. A Szovjetunió szin­tén kinyilatkoztatta, hogy nem kí­vánja a szovjetrendszert szomszéd­jaira ráerőszakolni. Byrnes ezután kijelentené, hogy a körzeti megállapodások, mint ami­lyen például az amerikaközi rend­szer, erős pillérei lehetnek a világ békéjének. De nem ismerhetjük el a körzeti, a befolyási megállapodásokat abban a formában, hogy az egész világra kiterjedő rendszer helyébe lépjenek. Ha a befolyási övezetek rendszere mellett foglalnánk állást, akkor nem mozdítanék elő vala­mennyi kis- és nagy nemzetnek a világbékéhez fűződő közös és leg­főbb érdekeit. .A mostani atomidők­ben a körzeti elszigetelődés még ve­szélyesebb, mint a nemzeti elszigete­lt Bárdossy per harmadik napját óriási érdeklődés mellett, reggel há­romnegyed 9 órakor nyitotta meg dr. Major Ákos elnök. A vértanú­­halált halt hősnek, Bajcsy-Zsilinszky Endrének B Bárdossyh­oz intézett leve­leinek ismertetésével kezdődött a tárgyalás. A hallgatóság feszült érdeklődése közben olvasta fel az elnök az 1­14. augusztus 5-én kelt levelet, amely­ben Bajcsy-Zsilinszky elmondja, hogy levele megírására a lelkiisme­ret szava kényszerítette: — A jelenlegi viszonyok között — írja Bajcsy-Zsilinszky — a képvise­lők bíráló jogának ez az egyetlen megnyilatkozási lehetősége. A Német­­Birodalom a háború elvesztését biz­tosra veszi. Ma már így kellene gon­dolkodnia a magyar hadvezetésnek is. Sem erkölcsileg, sem jogilag nem vagyunk szövetségben a tengellyel. Nem lehetünk többre kötelezve, mint Japán. Már eddig is elmentünk az öngyilkosság szakadékánaak széléig. Erkölcsi és politikai jogunk, hogy állami létünk megmentésére gondol­junk. Mindennél fontosabb szá­munkra hadseregünk megmentése. A hallgatóság morajló tetszésnyil­vánítása mellett folytatta Major Ákos dr. elnök a nagy magyar mártír le­velének felolvasását. — Sokkal többen gondolkozunk így, mint ahogyan ti hiszitek ... Mö­götted leszünk mindannyian, ha ki­mondod a magyarmentő „nem“-et. Bajcsy-Zsilinszky Endre következő levelében — amelyet ugyancsak Bár­­dossyhoz intézett — éles szavakkal fordult az illetékes tényezőkhöz és látnoki szemmel megjövendölte a nemzeti becsületet oly mélyen meg­gyalázó bácskai események elkövet­­kezését. — Bácskában — írta — egyes ka­tonai parancsnokok megtorlás címén kegyetlenkedtek. Ha tényleg történ­tek túlkapások, a legerősebb kézzel kellett volna azokat megtorolni... — Még mindez az uijvidéki eset előtt történt­ — jegyezte meg közbe­­vetőleg az elnök — majd folytatta a levél ismertetését: — Nem tudok róla, hogy a német sajtó a szerbekkel szemben valaha is olyan messze ment volna a gya­­­lázkodásban, mint a mi sajtónk. Ez a túlbuzgalom igen­­ veszedelmes. Csáky István annak idején kijelen­tene, hogy Moszkva értésünkre adta: örök időkre a Kárpátokat tekinti a magyar határnak. Minket Orosz­ország nem támadott. Az igazság az, hogy mi támadtuk meg Oroszorszá­got. A levél ezután arról szólt, hogy minél jobban gépesítetté válik a há­ború, annál inkább angol-amerikai fölény kialakulásával kell számolni. lődés: Nem­ építhetünk ki a békéhez szükséges semmiféle együttműködést olyan világban, amely kizárólagos befolyások és külön előjogok öveze­teire oszlik. A továbbiak során foglalkozott az­zal, hogy az amerikai politika a kül­­államok viszonylatában a belpoliti­kába való be nem avatkozás vonalán halad, de a belső ügyekbe való be nem avatkozás nem jelenti a helyi zsarnokságok jóváhagyását. Politi­kánk célja megvédeni szomszédaink­nak azt a jogát, hogy saját szabad­ságukat saját módjuk szerint fej­lesszék ki, nem célja azonban sza­bad gyeplőt adni nekik, hogy egyik a másik szabadsága ellen összeeskü­vést szőhessen. A béke kérdésére rátérve, kifej­tette, hogy Amerika álláspontja to­vábbra is az, hogy a nagy- és kis­Zsilinszky egy ügyi­­s­égnek nevezte azt a hathitet, hogy Németország le­győzhetetlen. — Akkor sem volna szabad csatlós­­szerepre vállalkozni Németország ol­dalán, — folytatta — ha a német győzelem volna a valószínű. Ma­gyarországnak nem lett volna szabad csatlakoznia a háromhatalmi egyez­ményhez, sem a szerbeket megtámad­ni, sem tíz orosz-német háborúba belekeverednie. Hitem szerint még a német megszállást is inkább kellett volna vállalni. Teleki Pál pisztolya mondta ki az utolsó „nem“-et. Ezt a nemet újból ki kell mondanunk, ha meg akarjuk menteni országunkat. Csak átkos és szörnyű bűnhődés ér­heti azt a nemzedéket, amely meg­tagadja évezredes történelmét és megfeledkezik arról, hogy minden magyar nemzedéknek védelmeznie kell a dunai népek önállóságát. Bajcsy-Zsilinszky Endre következő levelében felhívta Bárdossy figyel­mét a Basch-féle Volksbund-mozga­­lomra és arra a gyalázatos szerepre, amelyre Magyarország vállalkozik, ha segítségére siet a hitleri imperia­lizmusnak. ________ —­ Egy hullához kötjük magunkat — írta —, amellyel együtt mi is el­rothadunk. Remélem, hogy a Te kor­mányzatod alatt nem a Gömbös-féle politikai hitletanizmus, hanem Teleki Pál szempontjai győzedelmeskednek. Bárdossy Bajcsy-Zsilinszky Endre leveleinek ismertetése alatt egyre jobban magába csuklott. Ezután sor került a tanúkihallga­tásokra. Reményi-Schneller Lajos szerint a háborúba való belépésünk német, olasz, japán nyomásra tör­tént. Reményi válaszai általános de­­rü­ltséget keltettek, semmire sem emlékezett. Még nagyobb ellenérzést váltott ki Szombathelyi volt vezérkari főnök vallomása. Szerinte az újvidéki ese­ményekért nem felelős. Általános érdeklődéssel fogadta a hallgatóság Rassay Károly kihallga­tását, aki elmondotta, hogy a háború alatt nem lehetett magyar közv­éle­­ményről beszélni. Volt egy nyilvános közvélemény, amelynek alkalma volt a megnyilatkozásra, az igazi közvé­lemény azonban nem kapott hangot kifelé. — Az igazi közvélemény — mon­dotta Rassay — szembenoldlott a né­met politikával. Ezt Bárdossy is tudta. A háborús politikát a magyar közvélemény sohasem helyeselte. Az országot gúzsba kötötték. Az igazi közvéleménynek nem volt módja, hogy elsöpörje az álláspontjának meg nem felelő kormányt... Rendkívül izgalommal fogadta Rassay vallomásának további részét nemzeteknek, amelyek a háború ter­hét viselték, egyaránt részt kell ven­niük a béke megteremtésében. Ma nem lehet a nagyhatalmaknak egy­más között felosztani a világot. Az ilyen erőfeszítéseknek ma nagyon kevés kilátásuk van a sikerre, mert most valamennyi nemzet szomszéd­dá változott. Ma a nemzeteknek vá­lasztani kell: vagy olyan világ lesz, ami valamennyiünk világa, vagy pe­dig olyan, amely egyikünknek sem a világa.­ Az angol alsóház ülésén interpel­láció hangzott el Magyarország kor­mányának az angol kormány részé­ről való elismerése tárgyában. Bevin brit külügyminiszter válaszában ki­jelentette: a brit kormány örömmel üdvözli a magyar politikai pártok­nál­ azt az elhatározását, hogy az országos választásokat az eredeti ter­veknek megfelelően november 4-én és külön listákkal tartják meg. Mi­helyt bebizonyosodik, hogy a válasz­tásokat tiszta eszközökkel folytatták le, a brit kormány fontolóra veszi a magyar kormány elismerésének kérdését. Maron Ferenc a hallgatóság. Elmondotta Rassay, hogy Bárdossy magához hívatta, egy éjszakai beszélgetés során, kemény szavakkal óvta eddigi politikájának további folytatásától. — Tiltakoztam a jugoszláviai há­ború ellen. Az egyik értekezleten Im­­rédy, Bakg, Jaross azt magyarázták, hogy a jugoszláv-magyar örökbarát­ság már nincs érvényben, mert Jugo­szlávia részeire bomlott. Reger, Beth­len István felszólalásukban hangoz­tatták, hogy ez az­ álláspont téves és követelték Bor­­ossytól, hogy a há­borútól tartsa távol az országot. Balsay ezután­ elmondotta, hogy az olcsó Jánosok felkínálták magu­kat a németeknek, ezek mellett ál­lott a vezérkari főnök köré csopor­tosult klikk, amely mindenáron há­borúba sodorta az országot. — Kire érti ezt? — kérdezte az el­nök. — Bárdossyra és Szombathelyire is!... — válaszolta Rassay a hall­gatóság zajos tetszése mellett. Meg­közesedt­ek a perbeszédek a Bürrrossy -ügyben Bajcsy-Zsilinszky Endre drámai jövendölései a magyar tragédiáról A tanú szerint a kassai bombázás megjátszott esemény volt, a néme­tek meg akarták könnyíteni a ma­gyar kormány helyzetét azzal, hogy casus bellit produkáltak. — Mi mindent elkövettünk, hogy a külföldi közvéleményt felvilágosít­suk Magyarország igazi arcáról — folytatta Rassay. Budapestet hosszú ideig azért nem bombázták, mert igyekezetünk sikerrel járt. Elhitték és elfogadták, hogy a hivatalos nyi­­latkozatokon és megnyilvánulásokon túl, a milliók közvéleménye áll szemben a háborúval. Ghyczy Jenő volt külügyminiszter vallomása után Náray Antal nyug­­tábornok kihallgatására került sor, aki a Legfőbb Honvédelmi Tanács jegyzőkönyveit vezette. Szerinte az ülésen Teleki Pál ellene volt a kato­nai akciónak, ezzel szemben Werth, Bartha, Hóman Bálint és Reményi- Sch­neller a feltétel nélküli támadás mellett foglaltak állást. A Bárdossy-ügy pénteki tárgyalá­sát Major Ákos dr. elnök az iratok ismertetésével kezdte meg. A hallga­tóság padsoraiban megjelent Bár­dossy Lászlóné, aki tegnap érkezett Salzburgból és feszült érdeklődéssel hallgatta férjének védekezését. Elsősorban Hitlernek Horthyhoz intézett egyik levelét ismertette az elnök, ebben Hitler megköszöni Horthynak, hogy Magyarország saját kezdeményezésére hadbal­épett. Több diplomáciai okmány ismer­tetése után Grassi József, a dél­vidéki vérengzések végrehajtója, — aki időközben SS-altábornagy lett­ő vallomásának felolvasására ke­rült sor. (Grassi szerint az akkori bel­ügyminiszter és a vezérkari főnök adta az utasítást Feketehalmy- Croydnernek, Grassi közvetlen pa­rancsnokának, a „fegyveres tisztoga­tási akció“ megkezdésére. Nagy meg­döbbenést keltett a hallgatóság kö­rében Szombathelyi vezérkari főnök azon utasítása, hogy csupán „a ki­rívó igazságtalanságokat kell kerül­ni“! Ezt Grassi — mint vallomásában előadta — úgy értelmezte, hogy nem kirívó igazságtalanságokat el lehet követni. A Népbíróság ma még több iratot ismertet, majd megkezdődnek a per­beszédek. Elsőnek dr. Fenessi­ Ferenc népügyész mondja el vádbeszédét, majd dr. Szalai Sándor politikai ügyész beszél. Utána dr. Berend Béla védő kerül sorra, ítéletre a jelek szerint a jövő hét első napjaiban kerül sor. Mátrai Sándor Varga Béla: A Kisgazda Párt eszméi győznek a választáson!“ A Független Kisgazda Párt köz­pontjában kedden délután a kis­gazdapárti üzemek és hivatalok szer­vezési bizottságai nagygyűlést tar­tottak. Kovács Ferenc megnyitó sza­vai után Kovács Béla országos főtit­kár felhívta az igen nagyszámú hall­gatóság figyelmét a küszöbön álló választások fontosságára. A Kis­gazda Párt a népi demokráciáért küzd — mondotta Kovács Béla — s a választások előtt és után is mindaddig küzdeni fog, míg ez a népi demokrácia Magyarországon meg nem valósul. Most nem képvi­selők személyére vagy pártokra sza­vazunk, hanem a magyarság új élet­­formáját döntjük el a szavazóurnák előtt. Kovács Béla nagy tetszéssel foga­dott beszéde után Csolnoky Viktor budapesti főtitkár beszélt a béke- és szabadságvágyról. Ma már min­denki tudja: a Független Kisgazda Párt nélkül, vagy a párt ellen poli­tikát folytatni nem lehet. A Kisgazda Párt, nagy többségének megfelelően, oroszlánrészt kíván a kormányzat­tól, mert CSUK­­&,y luuja ruuun** » felelősséget. A választások után a kormány át­alakul. Ez az új kormány csak az­ erős és tiszta kéz kormánya lehet. Dörgő taps és hangos éljenzés köz­ben Varga Béla lépett a terembe. A közönség meg-megújuló kívánságá­nak engedve, a Kisgazda Párt al­­elnöke néhány szót szólott a jelen­lévőkhöz. Somogy megyéből jövök — mon­dotta Varga Béla — s nyugodt lelki­ismerettel mondhatom, Somogyor­­szág, ma­i paradicsom. Én az orszá­got bejártam, de sehol ennyi beve­tett földet, ilyen hatalmas búzatáb­lákat nem láttam, mint Vidovics ba­rátom hazájában. Megemlékezett a zalaegerszegi és kaposvári gyűlésekről, majd így vé­gezte beszédét: Erősítsétek meg a magyar nép lel­két és én akkor hiszem, hogy a Kisgazda Párt eszméje győz a válasz­tásokon. Varga, Béla nagy tapssal fogadott szavai után a Kisgazda Párt üzemi és s­zakmai szervezetének képvisele­tében nyolc értelmiségi és munkás­­szervező mondott igen érdekes be­számolót üzemük, illetve szakmájuk helyzetéről. A nagygyűlés Bognár József záró­­szavaival ért véget.

Next