Kis Ujság, 1946. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-26 / 22. szám

Szombat, 1946 január 26Ára 1000 PEHCŐ A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Bevin: Őszintén szeretném, ha a rendőrállamok megszűnnének Európában Érdekes hozzászólások a görögországi és indonéziai szovjet-ukrán javaslathoz Halállal büntetik a fegyvertartást Berlin orosz övezetében Byrnes, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki tudvalevően az Egyesült Nemzetek közgyűlésén való részvétel miatt Londonban tartózkodott, csütörtökön délután repülőgépen visszaindult Amerikába. Elutazása előtt elismerően nyilatkozott az Egyesült Nemzetek értekezletéről, majd kifejtette, hogy a tárgyalásokat a jövőben szélesebb alapokra fogják helyezni. Amikor Moszkvában volt — mondotta — felkérte Molotovot, hogy jöjön el Londonba a közgyűlésre. Huszonnégy órai megfontolás után Molotov azzal válaszolt, hogy nem hagyhatja el Moszkvát, de elküldi Londonba Visinszkijt. Egy másik, ilyen tárgykörben érdeklődésre számottartó hír az, hogy Averell Harriman, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, csütörtökön elhagyta a szovjet fővárost és Washingtonba repült. Eltávozása előtt megkérdezték: mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a hírek, mint hogyha nem térne vissza többé nagykövetként Moszkvába. Harriman vonakodott nyilatkozni erről a kérdésről, politikai körök azonban nem tartják valószínűnek, hogy újra elfoglalja moszkvai állomáshelyét, mert közismert, hogy megfigyelői megbízatással a Távolkeleten tölt be majd fontos politikai szerepet. Egyelőre egy amerikai ügyvivő intézi a moszkvai amerikai nagykövetség vezetését. Kölcsönhatás A .Volton című francia lap foglalkozik az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elé terjesztett ama szovjet javaslattal, amely felveti a görögországi és indonéziai brit csapatok kivonásának gondolatát. A lap azt állapítja meg, hogy ez a lépés élesen rávilágít a nemzetközi kapcsolatok állapotára. Nincs ok túlzott borúlátásra, felesleges rögtön azt kiáltani, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése csődöt mondott, hiszen a megoldás módozatai adva vannak. Ezek a módozatok a kölcsönösség elvén alapszanak. Ugyanezzel a kérdéssel a Populaire is részletesen foglalkozik és azt írja, hogy a jelek szerint egy ország, bárhol fekszik is, saját magára sérelmesnek találhatja, ha valamely más országban nem tartják tiszteletben a népek demokratikus jogait és ezért jogában áll az ügyet a Biztonsági Tanács elé terjeszteni. A kérdésnek van azonban egy mánk fontos oldala is. Isa az ügyben közvetlenül érdekelt Nagybritannia entend jelen esetben a vétójogáról -s aláveti magát a biztonsági tanács döntésének, akkor ez a precedens maga után vonja, hogy más nagyhatalmak számára is erkölcsi lehetlenséggé válik a vétójog érvényeülése, hacsak nem akarnak olyan szinben feltűnni, mintha Nagybritanniánál sokkal kevésbé törődnének az alapokmány demokratikus rendelkezésével és az igazságos béke érdekeivel. Ebben a hangnemben taglalja a szovjet-ukrán javaslatot az amerikai sajtó is. A New York Times azt írja, hogy ha Anglia készséggel beleegyeik abba, hogy idegen országban tarózkodó csapatainak ügyét az Egyeüli Nemzetek megvizsgálják és elogadja a biztonsági tanács határaárát, akkor feltehető, hogy a Szovetunió sem gördít akadályt az elé, hogy az északiráni helyzetet füzetekben megvizsgálják, döntsenek az itt tartózkodó szovjet csapatok ügyében és az is feltehető, hogy a biz tonsági tanács döntését a Szovjetunió is elismeri majd. Nem kétsincs, — fejezi be a lap — hogy a viágon vannak még megoldatlan kérdések, amelyek közül egyik-másik nézeteltérésre szolgáltathat okot. Ezeknek feltárása az első lépés a biztonság és az igazság megalapozásra. Itt említjük meg, hogy a moszkvai rádió közlése szerint, az északiráni l apok élesen támadják a teheráni kormány lemondott miniszterelnökét, Hakimit, aki, a lapok szerint, egyenesen felhatalmazta a Londonba küldött iráni megbízottakat, hogy szovjetellenes hangot üssenek meg a londoni megbeszélések során. A moszkvai rádió szerint az iráni lapok követelik a Londonban időző küldöttség visszarendelését. Egy távolkeleti jelentés illeszkedik még a politikai eseményeknek ebbe a csoportjába. Eszerint Liu Csieh helyettes kínai külügyminiszter közölte: A szovjet csapatoknak február harmadikára tervezett mandzsúriai kivonulását a szállítási nehézségekre való tekintettel, néhány nappal elhalasztották. Berlini helyzetkép A moszkvai rádió kommentátora foglalkozik a németországi helyzettel. Azt állapítja meg, hogy nagyon sok olyan amerikai rokonszenvezik most a németekkel, aki annak idején mindent megtett Németország összeomlásának elősegítésére. Ma a szovjetellenes német körök a szövetségesek közötti ellentétekre számítanak. Azt állítják, hogy jobban szeretik az angol és amerikai megszállást, mint a szovjetét. Ez az állításuk rosszindulatú — mondotta a moszkvai rádió. — A szovjet megszállási zónában éppen fordított a helyzet: itt a németek azt mondják, hogy gyűlölik az angolokat és amerikaiakat és szeretik a szovjet katonákat. Ide iktatjuk azt a hivatalos berlini közlést, amely szerint a szovjet katonai hatóságok rendeletet adtak ki a lőfegyverek és a lőszer beszolgáltatására. E rendelet értelmében halálbüntetés jár a lőfegyverek és lőszer tartásáért Berlin egész orosz övezetében. Minden fegyvert és lőszert tíz napon belül be kell szolgáltatni az orosz katonai hatóságoknak. A rendelet nem vonatkozik a szövetséges megszálló hadsereg katonáira. A közlés megállapítja, hogy a rendele i e mi ■■Ilii lé tét közbiztonsági okokra hivatkozva adták ki. Lengyelország Benin brit külügyminiszter egy feltett kérdésre a következőket mondta a lengyelországi helyzetről: — Súlyosan aggaszt a politikai gyűlölködésnek az a foka és azok a megnyilatkozásai, amelyeket ma Lengyelországban elkövetnek, mégpedig olyan körülmények között, amelyek arra engednek következtetni, hogy a lengyel biztonsági rendőrség tagjai is részesek ezekben a bűncselekményekben. Őszintén szeretném, ha a rendőrállamok Európa területén mielőbb megszűnnének. A mindenkori lengyel kormánynak haladéktalanul véget kell vetnie ezeknek az aggasztó tüneteknek és a krími határozatok értelmében kell helyreállítania a rendet,, a békét és a biztonságot. Maron Ferenc John Haine interpellációja magyarországi MRRA-segélyről A londoni rádió tegnap esti adásában közölte, hogy John Haine, a Magyarországon megfordult munkáspárti képviselő az angol alsóházban Interpellációt nyújtott be a küügyminiszternek a magyarországi MNRRA-segélyel kapcsolatban, interpellációjában azt kérdezi: mit esz Anglia annak érdekében, hogy az UNRRA által Magyarország számára megszavazott segélyt kiutalják é s hogy annak leszállítása mielőbb megkezdődhessék? A továbbiakban azt kérdezi, hogy mikor érkezik meg az első UNRRA-szállítmány Budapestre és várható-e, hogy Magyarország további segélyt kap, ha a jelenlegi korlátolt segély hitelkeretei kimerültek. Az angol külügyminiszter írásbeli válaszában a következőket közölte: Az UNRRA csupán ez év január hó 9-én szavazta meg a Magyarország részére történt segélynyújtást. Úgy értesülök, — szól Bevin válasza —, hogy azonnal megtették a lépéseket a határozat végrehajtására. Az UNRRA már intézkedett a szükségelt cikkek haladéktalan beszerzésére vonatkozóan, valamint annak érdekében, hogy ezeket minél hamarább Magyarországra juttassák. Még nem lehet azonban pontosan megállapítani, hogy mikor érkezik meg az első szíílilmány a magyar fővárosba. Ha az első korlátolt segély hitelkeretei kimerülnek, akkor az UNRRA tanácsának ismét össze kell ülnie, hogy megfelelő időben határozzon a Magyarországnak nyújtandó további segélyről. Vonalhasználati jegy - csak feketén ületes tanulságok a vasúti pénztár előtt . A feketézők feketéznek, de mit csinál a MÁV? Ember-ember hátán. . Nyüzsgés, látva, kiabálás, szitoközön hallatszik. Reggel hét óra van, de még a pénztár nem nyitott ki. Csak az emberek zsúfolódnak, hullámoznak elötte és körötte. Mondanunk sem kell: a MÁV déli vasúti jegyváltó pénztára előtt állunk, kipréselt gyomorral, hogy végre-valahára, többnapos haszontalan fáradozás, törekvés és törtetés után vonalhasználati jegyhez jussunk. A pénztár ablaka nagysokára nyílik ki, atömött sor meglendül, de a sorbanállók egyáltalán nem fogynak. Belülről kihangzik a bélyegző ütemes kopogása, de a várakozók közül jegyet jó sokáig nem kap senki. Annál inkább sürgölődnek a vasúti egyenruhás személyiségek, akik ki-bejárnak a pénztár félig elrejtett ajtaján és a boldogoknak, a protekciósoknak, a nagypénzűeknek jegyet hoznak. Hébe-hóba egy-egy vasúti tiszt is felbukkan, amint ismeretlen célzattal a pénztárba siet. Jegy — egy liter pálinkáért Nagysokára megkapja az első sorbanálló a rég áhítozott helyjegyet, ami nélkül nem lehet felszállni a hosszútávú vonatokra. De ez is majd egy félóráig áll a pénztár előtt. A végén ugyanis kisül, hogy a jegyek tömegét, egy kalapnyit vásárolt össze, feketézés céljából. A következő pillanatban már van jegy, mert a jegynagybirtokos hangosan elkiáltja magát: „Aki jegyet akar, kaphat!" Ennek a jegynek az ára azonban borsos. Egy vonathasználati jegy egy liter pálinkába, vagy százötvenezer pengő készpénzbe kerül, természetesen a jegy törvényes ára ezenkívül még külön fizetendő. Ám ezek a reménydagasztó pillanatok is elmúlnak gyorsan. A pénztár lezár, szinte abban a pillanatban, ahogy a feketézők szétosztották koncukat a rettenetes hidegben didergő vidéki utasok között. Amivel ezután találkozunk, az a teljes reménytelenség. Rongyokba burkolt nők, gyermeküket cipelő anyák átkozódnak, sírnak és rimánkodnak. Akad közöttük olyan is, aki már két nap óta hasztalanul ácsorog jegyért, aki két nap óta a vadidegen fővárosban kénytelen eltölteni az idejét és a pályaudvar összeeszkábált várótermének hideg kövén eltölteni az éjszakát. Egy asszony az iratok tömegét mutogatja, igazolványai vannak a MÁV igazgatóságtól, amelynek értelmében soronkívül is vonathasználati jegyet kell rendelkezésére bocsátani, de hiába tördeli kezét, az igazolványt kiállító illetékesek fölötti „itteni iletékes“ nem engedi. Egy férfi két távirattal is bizonyítja, hogy mennie kell, mert Szombathelyen haldoklik az édesanyja. Semmi részvét, hideg közöny és visszautasítás minden vonalon. Ám ugyanekkor a kivételesek besomfordálnak a pénztár ajtaján és hogyan, hogyan nem, vonathasználati jegyhez jutnak. Közben csoportok alakulnak, az utazásból kirekesztettek összefognak, hogy mindenképpen felszállnak, de hideg zuhanyként csap rájuk a részvétlen felvilágosítás. Nemcsak bírságot, büntetést kell fizetniük, hanem ezenkívül még a vonatról is leszállítják őket, ha másképpen nem „a fülüknél fogva“ húzzuk le a társaságot — vigasztalják őket barátságosan. És tényleg, többen a vállalkozók közül nekivágtak a nagy útnak, felszálltak egy olyan vonatra, amelyen a vonathasználati jegy nélkül is lehet utazni. Fehérvárott kaptak is csatlakozást a gyorsteherre, de itt a vonat kiindulása előtt „a fülüknél fogva“ ráncigálták le őket. Ilyen előzmények után nyitunk be az állomásfőnöki irodába, ahol a távollévő állomásfőnök helyett az állomásfőnökkel vettessel beszéltünk. Megmutattuk igazolványainkat, hivatkoztunk újságírói mivoltunkra, jeleztük, hogy nem magánügyben, hanem a közügy érdekében el kell jutnunk Szombathelyre. Kértük, hogy tegye meg velünk is azt, amiben egynéhány boldog halandót részesített, adjon ki számunkra vonathasználati jegyet. Kérésünket természetesen mereven visszautasította. Dehát uram, tudomása van arról, hogy a többi utassal mi is már napok óta sorban állunk a percekre kinyitó pénztárak előtt helyjegyért és nem kaptunk? Tudomása van-e arról, hogy tucatszámra adják ki a pénztárnál egyeseknek a vonalhasználati jegyek, tudja-e azt, hogy ezek a tömegvásárlók a jegyekkel feketéznek? — Igen, tudjuk! — hangzik a válasz. — Hát akkor miért nem csinálnak ellene valamit, legalább annyit tennének, hogy egy jegyváltónak többet, mint két vonalhasználati jegyet ne adnának ki, ezzel a jegyüzérkedést nagyban megakadályozhatnák. Bár semmi biztató választ nem kapunk, mielőtt elmennénk, újra megkérdezzük, nincs-e mód, hogy mi, a sajtó munkásai elutazhassunk. Utolsó kérésünkre a megfellebbezhetetlen elutasítás így hangzott: — Még magának Tildy Zoltánnak sem adnánk ki vonalhasználati jegyet, így érti ez aztj demokráciát. Cséry Dezső „A kis államok konföderációja nem lehet egyik vagy másik nagyhatalmi csoport eszköze" A közelmúltban újjáalakult Balkán-Bizottság csütörtöki előadóülésénSzakosíts Árpád államminiszter „Magyarország helyzete az új Közép- Európában és dr. P. Ábrahám Dezső „Magyarok és szerbek“ címen tartott előadást. Szakosíts előadását Kossuth Dunakonföderációs tervének ismertetésével kezdte, hangoztatva, hogy ebben a tervezetben a magyar szupremáció gondolata még élénken élt. Jászi Oszkár már átfogóbban látta a dunai államok problémáját, de nála sem teremtődött meg a mélyebb összefüggés a terület és a Balkán között. Ezt a kérdést csak a nagy földrajzi összefüggésekben lehet látni és a közelkeleti kérdés bekapcsolása nélkül helyesen nem ítélhető meg. A konföderációs gondolat a mai imperialista háborúk után egy újabb szemponttal bővült s ezt nem lehet már figyelmen kívül hagyni. Lehetetlen olyan helyzetet teremteni, hogy a kis államok konföderációja egyik vagy másik nagyhatalmi csoport eszközévé tegyen. A konföderáció alapja mindenképpen csak a belső és külső demokrácia teljessége lehet. Bizalom nélkül nem lehet együttműködni s ez az egyik oka annak, hogy például a szlovákiai kérdésben nem tudunk megegyezésre jutni. Nem lehetünk elfogultak a demokrácia tekintetében, mert ha bizalmatlanok vagyunk más népek demokráciájának őszinteségében, akkor kötelességünk a magunk demokráciáját is bíráló szemmel nézni, nehogy velünk szemben jogos bizalmatlanság merülhessen fel. Biztonságot Közép-Európában csak a belső demokrácia ereje állíthatja helyre s csak a magasabbrendű nemzetek közti demokrácia elve juttathatja érvényre a mi igazunkat is — fejezte be előadását Szakasits. Utána dr. P. Ábrahám Dezső előadása keretében ismertette a szerb állam történetét keletkezésétől kezdve és párhuzamba vonta a magyar nemzet múltját, jelenét a szerbével. A magyarságot — hangoztatta — csak az utóbbi évtizedek elhibázott politikája állította szembe a szerbséggel. Ha sikerülne népeinknek újra egymásra találniok, alig felmérhető gazdasági, sőt katonai előnyt jelentene ez a két országra nézve. A brit munkáspárt nem óhajtja a kommunistákkal való egyesülést A Daily Worker című angol kommunista lap beszámolt a napokban arról, hogy a kommunista párt vezetősége levelet intézett az angol munkáspárthoz, amelyben leszögezte, hogy a jelenlegi brit munkáspártra olyan súlyos és nagy horderejű feladatok megoldása vár, amelyek szükségessé teszik, hogy a munkáspárti kormány szoros együttműködésben élő kommunista pártot és munkáspártot érezzen a háta mögött. Csak a munkáspártok együttes ereje adhatja meg a biztonságot a brit kormánynak a feladatok megoldása terén — hangzott a kommunista párt felhívása. — A továbbiakban arról értesítették a brit munkáspártot, hogy a kommunisták a maguk részéről alávetik magukat a munkáspárt által előírt szabályoknak, nem kívánnak külön utakon járni. Morgan Phillips a kommunsta párt levelére most válaszlevelet küldött Harry Pollitthoz, a brit kommunista párt főtitkárához. Morgan Phillips, aki a brit munkáspárt titkára, leszögezte válaszlevelében, hogy a munkáspárt országos végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy elutasítja a kommunisták kérelmét a két párt egybeolvasztására. Megalapítja a levél, hogy a két párt közötti szakadék nem szűkült az általános választások óta.