Kis Ujság, 1946. május (60. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

Szerda, 1946 május 1 ÁRA 600b000 PENGŐ A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla A MINISZTERELNÖK NAGY BESZÉDE A MAGYAR BÉKECÉLOKRÓL A Kisgazda Párt nyíregyházi nagygyűléséről, amelyen Nagy Fe­renc miniszterelnök beszámolt az ország­ bel- és külpolitikai helyzetéről, tegnapi számunkban röviden beszá­moltunk. Ma részletesen ismertetjük a mi­niszterelnök nagy jelentőségű beszédét. Nagy Ferenc bevezető szavaiban ■ hangsúlyozta, hogy meghatottsággal ■ nézi a hatalmas tömeget, amely a gyűlésre felvonult. A demokráciában helye van a tömegerőnek, a tömeg­erő tényező és ha a tömegerő az­­ ország igazi céljainak szolgálatában, törvények tiszteletben tartásával,­­rendszeretettel vonul fel és ad han­got kívánságainak, az imponálóbb megnyilvánulása a tömegerőnek, mintha túlteszi magát a törvényeken és közvetlen vezetőinek biztatását hajtja végre. A demokrácia akkor lesz tartós, ha intézkedéseit törvé­nyek biztosítják, mert a reakció, amely törvénytelen eszközökkel kíván ide visszatérni, kénytelen takarodó­ • újat, ha a nép minden egyes tagja tartja meg a törvényeket. Ezután a moszkvai látogatásával foglalkozva, hangoztatta, hogy a ma­­gyar közvélemény részint aggódás­sal, részint és főként rosszindulattal kommentálta a moszkvai utat. „Itt kellett lépnünk íJz/il'ÍLág UllltM]" ' — A háború alatt, különösen pe­­di­g akkor, amikor elkerülhetetlenné vált az ország harctérré válása, úgy éreztük, boldogok lehetünk, ha még egyszer nemzeti függetlenséghez és állami élethez jutunk. Az országot felszabadító orosz hadsereg nem ellenséges érzelmekhet jött be, ennek első nagy bizonyítéka az volt, hogy lehetővé tette a magyar nemzetgyűlés összehívását, a magyar kormány meg­­alakulását és ahelyett, hogy a maga katonai diktatúráját vezette volna be, biztosította szabad és független ország felé való politizálás lehetősé­gét. Április 4 én múlt egy éve, hogy Magyarország felszabadult a német elnyomás alól és annak, hogy a kor­mány a maga működését ki tudta terjeszteni egész Magyarországon. Ekkor úgy éreztük, hogy az egyesz­­tendei független politikai élet után ki kell lépnünk az elzártságból és lépéseket kell tennünk a világ f elé és kísérleteket kell tennünk a ki­alakult barátságok megszilárdítására, hogy a magyar demokrácia ne csak a nemzet belső erőire, de Európa né­peinek megértésére is támaszkodhas­­sék. Természetes, hogy ilyen körül­mények között a magyar kormány­nak első útja Moszkvába kellett, hogy vezessen. A legszemenszedettebb va­lótlanságok közé tartozik az az állí­tás, hogy a magyar kormányt Moszk­vába úgy „rendelték“ ki. A moszkvai utat én kezdeményeztem, s nemcsak a pártokat, de a kormány minden tagját is őszinte örömér­zés hatotta át, amikor ez az út a szovjet kormány r­észéről lehetővé lett. A jóvátétel — A fegyverszüneti szerződés Ma­gyarországot természetesen arra kö­telezte, hogy jóvátételt fizessen annak az országnak, amelyben a ma­gyar csapatok a háború során a há­ború elkerülhetetlen mint károkat okoztak. törvényes sze­Természetes, hogy a jóvátétel legnagyobb összegét a Szovjetuniónak kell fizetni. A ma­gyar gazdasági élet nehéz helyzete miatt ezek a kötelezettségek termé­szetesen igen nagy terhet jelentenek. Ezért megkértük a szovjet­ kormányt, hogy járuljon hozzá a jóvátételi idő meghosszabbításához. Kérésünket a Szovjetunió teljesítette. Ez nagy megkönnyebbedést jelent a gazdasági élet számára, de még többet jelent az a megértés, amely ebben az en­gedményben a Szovjet részéről irá­nyunkban megnyilvánult. Másik gaz­dasági természetű kérésünk az volt, hogy kapjunk könnyítéseket azok­ban a kereskedelmi szerződésekben, amelyeket az elmúlt esztendőkben kötöttünk, amikor iparunk táplálá­sára nyersanyagot vásároltunk a Szovjettől és azt részben nélkülöz­hető agrárfeleslegekkel, részben pe­dig az ipar által feldolgozott kész­árukkal kell visszafizetnünk. Ennek a visszafizetésnek a meghosszabbítá­sát ugyancsak megkaptuk. — Nagy eredményeket értünk el a magyar közlekedésü­gy szempont­jából is. Rendkívül nagy jelentőségű engedményeket és biztatást kaptunk ezen a téren, úgy­hogy megvan az okunk annak feltételezésére, hogy rövid idő múlva helyreállhat a ma­gyar vasúti közlekedés megközelítően békebeli színvonala. — Felvetettünk a Szovjetunió kor­mánya előtt más rendkívül nagy je­lentőségű kérdéseket is, amelyek az egész magyarságot, határokon belül és kívül egyaránt érdeklik. A há­ború alatt nehezen tudtuk volna el­képzelni, hogy befejezése után egy esztendővel Magyarországnak módjá­ban lesz a nagyhatalmak előtt béke­­céljait kifejteni. Rámutatni a hatá­rokon kívül élő magyarság életkö­­rülményeire és a határokon kívül levő területek kérdésére. Ez Mosz­kvában megtörtént. A szovjet­ fővá­rosban jóindulattal hallgatták meg a magyar kormánynak a békecélok te­kintetében tett előterjesztéseit s egy kétségtelennek látszik: a határokon túl élő magyarság sorsa tekintetében állampolgári egyenjogúságuk biztosí­tása és az üldözések megszüntetése érdekében megnyugtató támogatáso­kat kapunk a Szovjetuniótól. Miután ezek a kérdések az ezen a nyáron még bizonyára sorra kerülő béke­­tárgyalásokra tartoznak, részletes ki­jelentéseket tenni nem áll módom­ban. Egy azonban bizonyos: elértük azt, hogy Magyarország békecéljait fel lehet vetni a világ minden népe előtt, mert Szovjetúnióban akkor, amikor ezt a meghallgatták, többi hatalom sem zárkózhatot el az a elől, hogy a magyar békecélokat meghallgassa és fontolóra vegye. — A moszkvai út egyik legna­gyobb eredményének a magam ré­széről azt tekintem, hogy a háborús esztendők után barátsággal beszél­hettünk a Szovjetunió vezetőivel. Ezt a barátságot nemcsak mi hangoztat­juk egyolda­úan, de erre vonatkozó­lag rendkívül súlyos moszkvai ténye­zőktől is nagyon meleg és biztató ki­­jelentések hangzottak el.­­ Ki akarok térni most a hatá­rokon túl élő magyarok kérdésére, akik a legnagyobb tömegben Romá­niában és Csehszlovákiában élnek. Ezeknek sorsa, helyzetük jövendő alakulása messzemenően érdekel ben­nünket, legfőbb gondunkat képezi és ebben egyetért a kormány min­den tagja, bármilyen párthoz tartoz­zék is. A békecélokat is jórészt eb­ből a szempontból nézzük. Ezért va­gyunk kénytelenek időnként szót emelni olyan túlkapások ellen, ame­lyek véleményünk szerint ellentétben állanak a tiszta demokrácia fogal­mával és egyes esetekben az embe­riességgel is. Sajnos, Csehszlovákia részéről tanúi voltunk ilyen jelensé­geknek.­­ A felszabadulás utáni időben, amikor a magyaroknak százait és ezreit tették át a határon és olyan magyar parasztokat, akik ezer éve teljesítették feladatukat ott, úgy lát­tuk, Csehszlovákia letért a türelem politikájáról, arról az útról, amely a délkeleteurópai népek igazi meg­békéléséhez vezet. Mi úgy érez­tük, hogy ha egyéb eszköz nem áll rendelkezésünkre, meg kell kísérel­nünk legalább a meggyőzés eszközé­vel enyhíteni a Csehszlovákiában élő magyarság elviselhetetlennek lát­szó sorsát. Tárgyalásokat kezdtünk a csehszlovák kormánnyal, amelynek eredményeképpen bizonyos mértékű lakosságcserére vonatkozó megálla­podás jött létre. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy bármennyi ma­gyart is üldöznek ki ősi földjéről, m­i ezt az utat akkor sem választjuk. A lakosságcserébe avval a feltétellel egyeztünk bele, hogy a szlovákajkú lakosság közül csak az menjen ki, aki önként kívánkozik Szlovákiába.­­ Szóvá tettünk olyan gazdasági kérdéseket is, amelyek nemcsak a Szovjetúnióra, hanem a többi nagy­hatalomra is vonatkoznak és ezek­ben a kérdésekben is biztosítottak minket, hogy a Szovjetunió részéről megkapjuk a nagy­hatalmak tanácsko­zásához szükséges támogatást. — A Szovjetúnióban biztatást kap­tunk, hogy a hadifoglyokat és a polgári deportáltakat fokozatosan és folyamatosan hazabocsátják. Addig is hozzájárultak, hogy a levelezés azonnal megindulhasson velük. A magyar föld varázsa azonban megkötötte az itteni szlovákok nagy többségét és így a jelentkezések ki­sebb számot eredményeztek, mint ahogy azt a másik oldalon várták. — A föld azonban nemcsak Ma­gyarországon köti embert, de megköti még a magyar a Csallóköz­ben is. A megértés politikája sok — Arra törekszünk, hogy elősegít­a megértés politikáját. Vállal­koztunk arra, ahol csak lehetséges, ott a nagyhatalmak nélkül, közös megegyezéssel intézzük el a közöt­tünk felmerülő problémákat. De amikor felelős I. -unktól bálljuk, hogy a lakosságcsere után a Szlová­kiában maradó magyarságot pedig likvidálni akarják, ami azt jelenti, hogy el akarják nemzetietleníteni, vagy ki akarják utasítani, akkor fel­tétlenül fel kell hívnunk a nagy ha­Ezután belpolitikai kérdésekre tért át a miniszterelnök.­­ A koalíció gondolata egyesíti a pártokat a kormányzásban. A pártok vezetői a koalíciós össze­fogás tényét megnyugvással veszik tudomásul, mert fel tudják mérni azokat az érdekeket, amelyek a koalícióhoz fűződnek. Az ország különböző vidékein azonban a pár­tok nem egészen így látják a koalí­ció lényegét és nem ugyanolyan mértéktartással, szerencsével igye­keznek a koalíció gondolatát a nép lelkében meggyökereztetni. A koa­líció kötelezi a pártokat, hogy a maguk programja lehető tása mellett, elsősorban az fenntar­ország közös és nagy érdekéért dolgozza­nak. Ebből folyik az is, hogy res­pektálni kell az egyes pártok erő­viszonyait. Helytelen lenne (ellát, ha bármelyik párt a maga hatalmának növelésében túl akarna menni azon a mértéken, amelyet számára a tisztának és becsületesnek elismert választásokon a választóközönség megszabott. (Élénk helyeslés és taps.) A koalíciót nem lehet őszin­tén szolgálni kihívó magatartással, a hatalmi elnyomás szándékával, olyan irányú pártversenyzéssel, amely ebbe beleviszi a hatalmi esz­közöket is. (Élénk helyeslés.) A mi pártunknak nem minden vonalon van hatalma a tényleges erőviszo­nyok szerint vállalni a felelősséget a koalíció munkájában, de arra kell törekedni, hogy ezek az erőviszo­nyok megfelelően kifejezésre jussa­nak a felelősség vállalásában is. A koalíció kérdésében irányadónak kell lennie a demokrácia szolgálata szempontjainak. Azok, akik a múlt visszaidézésével kívánnak a jelen nehézségei ellen megmozdulásokat indítani, azok a legtöbb esetben a mi pártunkban keresnek ehhez erőt, hogy a maguk érzésének kifejezést adjanak. Pártunk tagjai előtt mu­tatnak ezek rá arra, hogy milyen szép volt a múlt és milyen csúnya a demokrácia. Pártunk az ilyen kísérletezésekkel tagjainak szemben fel kell vértezniük magukat, mert 17 esztendő óta harcolunk a de­mokráciáért és elvetjük magunktól a múlt minden visszatérési kisírje­­ért. Mi tudjuk, hogy mi veit a múlt. Néhány tízezer ember boldo­gulásának a világa, mellettük rab­szolga volt a dolgozók milliója. Ezt­talmak figyelmét arra, hogy a tartós béke veszélyeztetése voltaképpen az a terület, ahol erőszakkal akarnak eltávolítani hatszázezer magyart ősi lakhelyéről. (Hosszantartó taps és éljenzés.) — Egy és félmillió magyar em­ber él Erdélyben. Tudjuk, hogy e felé a magyarság felé megnyugvás­sal tekinthetünk, mert tudjuk, hogy a világ népei, amelyek arra törek­szenek, hogy a szörnyű háború után hosszú időre biztosítsák az emberi­ség számára a békét, olyan meg­oldásokra törekszenek, hogy ne ma­radjanak százezrével vagy milliójá­val elégedetlen emberek Európának ezen a részén, ahol a legkönnyebben felborulhat a nem jól megalapozott béke. (Élénk helyeslés és taps.) — Szeretném, ha a világ minden hatalma elhinné, hogy Magyarország nemcsak helyzetének tudatában, de azon belső népi vágyódás következ­tében is, amely a háborúkkal szem­ben való ellenszenvét kiváltotta, arra törekszik, hogy magatartásával szolgálni kívánja a nagyhatalmak­nak azt a célját, hogy tartós békét teremtsenek Európában. Szerelmik, ha elhinnék, hogy amikor felvetjük a határokon kívül élő magyarság problémáját, ezt nem soviniszta és revizionista törekvésből tesszük, ha­nem azért, mert ha elégedetlenség maradna azoknak a magyaroknak a lelkében, kik a naiá.­c..«,» kívül urk, ez az elégedetlenség ntplániú­­lódna ide hozzánk is és lehetetlenné válna Magyarországon egy olyan politika, amely távoltartja magát a revízió gondolatától. (Hosszan­tartó éljenzés.) a hozai­világot nem engedjük vissza- Elismerés a föld népének. — Nem szabad elfelejteni azt, hogy demokrácia nemcsak Magyar­­országon van. Ezt szolgálni azt je­lenti, hogy az emberiség új és vég­leges politikai életformáját szolgál­juk és ha a többi demokrácia azt látná, hogy nem vagyunk igazi hí­vei ennek az életformának, meg­ijednének és nem szívesen nézné­nek ránk, magyarokra és ez azt je­­letené, hogy nagy céljaink elérése tekintetében kevesebb megértésre találnánk a világ többi népeinél. — Elismeréssel kell adóznom a föld népének azért a hatalmas erő­feszítésért, amellyel elvégezte vagy elvégzi a tavaszi mezőgazdasági munkát. Tavaly ilyenkor nehezen tudtunk volna ilyen eredményt el­képzelni. Arra kell törekednünk, hogy egyetlen négyzetméternyi terü­let sem maradjon megvetetlenü­l. Gazdasági felemelkedésünk, igazi jó­létünk annyival késik, amennyivel később kerül megművelésre a ma­gyar föld utolsó vége is. Aki elvé­gezte a maga munkáját, álljon lel­kesen a másik ember mellé, ne nézze, hogy nem ő aratja le a ter­mést, hanem gondoljon arra, hogy magyar kéz fog aratni és magyar száj kap kenyeret. — Rendkívül sokat dolgozott és dolgozik az ipari munkásság is. Ezen a téren is jelentős mértékben foko­zódott a munkamorál. Hangsúlyoz­nom kell: további munkára van szük­ség. Egyetlen egy biztos, elvehetetlen tőkénk van: a magyar munkaerő. Gazdasági helyzetünk rendkívül ne­héz és az a körülmény nagy terheket ró ránk. Nagy teher a beszolgáltatási kötelezettség. Reméljük, ahogy gazda­sági erőink fokozódnak, úgy ezt fo­kozatosan csökkenteni tudjuk. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben az­ esztendőben elviselhetőbb lesz a beszol­­gáltatási kötelezettség és nyilvánvaló, hogy a következő esztendőben még könnyebb lesz. Törekvésünk az, hogy azt a gazdasági egyenlőtlenséget, amely különösen az egyes értékek továbbadásánál nyilvánul meg, ki­küszöböljük és a magyar földműves éppen úgy megkapja a beszolgálta­tott terménynek vagy állatnak teljes ellenértékét, ahogy az iparos vagy kereskedő megkapja a maga áru­jáért. IS-lista — A kormány kénytelen lesz végrehajtani az állami apparátus le­építését azért, mert ez sokkal na­gyobb, mint ahogy ez indokolt lenne. A közalkalmazottak számát tekintve, a világon a negyedik he­lyen álltunk. Egy ilyen államappa­rátust a dolgozók még békében sem tudnak eltartani. A háború alatt ez az apparátus különböző intézmények és hivatalok létrehozásával még job­ban megnövekedett. A háború után legyengült gazdasági élet tovább azonban már nem engedheti meg magának az ilyen megterhelést. Az USA, amely pedig jobb helyzetben van mint mi, egyszerre félmillióval csökkentette az állami alkalmazottak létszámát. Nekünk is ezt kell tenni. Revízió alá kell venni a közalkalma­zottak és a nyugdíjasok kérdését is. Ahol a megélhetés a nyugdíj nélkül is teljes mértékben biztosítottnak látszik, ott kénytelenek vagyunk fog­lalkozni a nyugdíjak csökkentésé­nek vagy megszüntetésének gondola­tával is. De ügyelünk arra, hogy a leépítésnél a demokrácia, a szociális helyzet és a szakértelem szempontjai legyenek mérvadók. Vágyódás a rend után —" A népgyűlés során iap‘is«.iat­tam, hogy az ország minden városá­ban és falvában található állapotok­hoz hasonlóan itt is, vágyódás él a rend és a demokrácia konszolidá­ciója iránt. (Élénk helyeslés.) Ennek legfőbb feltétele a törvények megtar­tása és tisztelete. A demokrácia arra törekedik, hogy olyan törvényeket hozzon, amelyek a nép életének va­lamelyik szektorában felemelkedést jelentenek. Ahol erre szükség van, a törvényt meg kell védeni. Nagyon szomorú lenne, ha tartósodna ez az állapot, amely nekünk független kis­­gazdapártbelieknek nem ismeretlen, mert a választások idején az elmúlt 15 esztendő alatt, rengetegszer ta­pasztaltuk, hogy nekünk kellett vé­deni a törvényt azokkal szemben, akikre a törvény védelmét és végre­hajtását bízták. Nem szabad foly­tatni azokat az akciókat, amelyek ellentétben vannak a demokrácia tör­vényeivel. Különösen a földműves néptől szeretném azt kérni, hogy a törvény átlépésével ne veszélyeztesse a demokrácia legnagyobb eredmé­nyét, a földreformot. A napokban születik meg a földreform befejezé­séről szóló törvény, amely ki­mondja, hogy amikor telekkönyvü­g tulajdonába kell adni mindenkinek a földet, aki azt a törvény keretei között kapta meg, ugyanakkor a január 1 után törvénytelenül igénybe vett földeket mindenütt vissza kell adni tulajdonosaiknak. A legjobban az fog sírni ... — A tömegerő kinyilvánítása al­kalmával szintén vigyázni kell a de­mokrácia törvényeinek előírásaira. A tömegek megmozgatására szükség van, lássa a reakció, hogy a demo­krácia népe lelkesen áll a maga vív­mányai mellett, lássa a magyar nép, hogy módjában van jogos kívánsá­gait követelni. De a tömeg ne hajt­son végre akciókat, m­ert abban a pillanatban a központi hatalom ereje kerül veszélybe. Magyarorszá­gon ilyen esetben az egész demo­krácia kerül veszélybe és talán azok fognak a legjobban sírni, akik ma a leglelkesebben teszik túl magukat a törvény rendelkezésén, őszinte el­ismeréssel adózom azoknak, akik szolgálataikat becsületesen teljesítve, helyükön maradtak akkor is, ami­kor meggondolatlanok helyükről való távozásukat követelték. A ma­gyar kormány megköveteli a maga tisztviselőitől, h­ogy helyt álljanak ott, ahova állították és ne engedje­nek semmiféle tömegindulatnak, ak­kor, amikor el akarják távolítani őket. Elismerés illeti ezért a fő­ispánt és néhány munkatársát, mert ha azzal jött volna Pestre, hogy alá­írta ő is a lemondását, sohasem tét- A foékecélek A koalíció köteles

Next