Kis Ujság, 1946. május (60. évfolyam, 97-121. szám)
1946-05-01 / 97. szám
Szerda, 1946 május 1 ÁRA 600b000 PENGŐ A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla A MINISZTERELNÖK NAGY BESZÉDE A MAGYAR BÉKECÉLOKRÓL A Kisgazda Párt nyíregyházi nagygyűléséről, amelyen Nagy Ferenc miniszterelnök beszámolt az ország bel- és külpolitikai helyzetéről, tegnapi számunkban röviden beszámoltunk. Ma részletesen ismertetjük a miniszterelnök nagy jelentőségű beszédét. Nagy Ferenc bevezető szavaiban ■ hangsúlyozta, hogy meghatottsággal ■ nézi a hatalmas tömeget, amely a gyűlésre felvonult. A demokráciában helye van a tömegerőnek, a tömegerő tényező és ha a tömegerő az ország igazi céljainak szolgálatában, törvények tiszteletben tartásával,rendszeretettel vonul fel és ad hangot kívánságainak, az imponálóbb megnyilvánulása a tömegerőnek, mintha túlteszi magát a törvényeken és közvetlen vezetőinek biztatását hajtja végre. A demokrácia akkor lesz tartós, ha intézkedéseit törvények biztosítják, mert a reakció, amely törvénytelen eszközökkel kíván ide visszatérni, kénytelen takarodó • újat, ha a nép minden egyes tagja tartja meg a törvényeket. Ezután a moszkvai látogatásával foglalkozva, hangoztatta, hogy a magyar közvélemény részint aggódással, részint és főként rosszindulattal kommentálta a moszkvai utat. „Itt kellett lépnünk íJz/il'ÍLág UllltM]" ' — A háború alatt, különösen pedig akkor, amikor elkerülhetetlenné vált az ország harctérré válása, úgy éreztük, boldogok lehetünk, ha még egyszer nemzeti függetlenséghez és állami élethez jutunk. Az országot felszabadító orosz hadsereg nem ellenséges érzelmekhet jött be, ennek első nagy bizonyítéka az volt, hogy lehetővé tette a magyar nemzetgyűlés összehívását, a magyar kormány megalakulását és ahelyett, hogy a maga katonai diktatúráját vezette volna be, biztosította szabad és független ország felé való politizálás lehetőségét. Április 4 én múlt egy éve, hogy Magyarország felszabadult a német elnyomás alól és annak, hogy a kormány a maga működését ki tudta terjeszteni egész Magyarországon. Ekkor úgy éreztük, hogy az egyesztendei független politikai élet után ki kell lépnünk az elzártságból és lépéseket kell tennünk a világ f elé és kísérleteket kell tennünk a kialakult barátságok megszilárdítására, hogy a magyar demokrácia ne csak a nemzet belső erőire, de Európa népeinek megértésére is támaszkodhassék. Természetes, hogy ilyen körülmények között a magyar kormánynak első útja Moszkvába kellett, hogy vezessen. A legszemenszedettebb valótlanságok közé tartozik az az állítás, hogy a magyar kormányt Moszkvába úgy „rendelték“ ki. A moszkvai utat én kezdeményeztem, s nemcsak a pártokat, de a kormány minden tagját is őszinte örömérzés hatotta át, amikor ez az út a szovjet kormány részéről lehetővé lett. A jóvátétel — A fegyverszüneti szerződés Magyarországot természetesen arra kötelezte, hogy jóvátételt fizessen annak az országnak, amelyben a magyar csapatok a háború során a háború elkerülhetetlen mint károkat okoztak. törvényes szeTermészetes, hogy a jóvátétel legnagyobb összegét a Szovjetuniónak kell fizetni. A magyar gazdasági élet nehéz helyzete miatt ezek a kötelezettségek természetesen igen nagy terhet jelentenek. Ezért megkértük a szovjet kormányt, hogy járuljon hozzá a jóvátételi idő meghosszabbításához. Kérésünket a Szovjetunió teljesítette. Ez nagy megkönnyebbedést jelent a gazdasági élet számára, de még többet jelent az a megértés, amely ebben az engedményben a Szovjet részéről irányunkban megnyilvánult. Másik gazdasági természetű kérésünk az volt, hogy kapjunk könnyítéseket azokban a kereskedelmi szerződésekben, amelyeket az elmúlt esztendőkben kötöttünk, amikor iparunk táplálására nyersanyagot vásároltunk a Szovjettől és azt részben nélkülözhető agrárfeleslegekkel, részben pedig az ipar által feldolgozott készárukkal kell visszafizetnünk. Ennek a visszafizetésnek a meghosszabbítását ugyancsak megkaptuk. — Nagy eredményeket értünk el a magyar közlekedésügy szempontjából is. Rendkívül nagy jelentőségű engedményeket és biztatást kaptunk ezen a téren, úgyhogy megvan az okunk annak feltételezésére, hogy rövid idő múlva helyreállhat a magyar vasúti közlekedés megközelítően békebeli színvonala. — Felvetettünk a Szovjetunió kormánya előtt más rendkívül nagy jelentőségű kérdéseket is, amelyek az egész magyarságot, határokon belül és kívül egyaránt érdeklik. A háború alatt nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy befejezése után egy esztendővel Magyarországnak módjában lesz a nagyhatalmak előtt békecéljait kifejteni. Rámutatni a határokon kívül élő magyarság életkörülményeire és a határokon kívül levő területek kérdésére. Ez Moszkvában megtörtént. A szovjet fővárosban jóindulattal hallgatták meg a magyar kormánynak a békecélok tekintetében tett előterjesztéseit s egy kétségtelennek látszik: a határokon túl élő magyarság sorsa tekintetében állampolgári egyenjogúságuk biztosítása és az üldözések megszüntetése érdekében megnyugtató támogatásokat kapunk a Szovjetuniótól. Miután ezek a kérdések az ezen a nyáron még bizonyára sorra kerülő béketárgyalásokra tartoznak, részletes kijelentéseket tenni nem áll módomban. Egy azonban bizonyos: elértük azt, hogy Magyarország békecéljait fel lehet vetni a világ minden népe előtt, mert Szovjetúnióban akkor, amikor ezt a meghallgatták, többi hatalom sem zárkózhatot el az a elől, hogy a magyar békecélokat meghallgassa és fontolóra vegye. — A moszkvai út egyik legnagyobb eredményének a magam részéről azt tekintem, hogy a háborús esztendők után barátsággal beszélhettünk a Szovjetunió vezetőivel. Ezt a barátságot nemcsak mi hangoztatjuk egyoldaúan, de erre vonatkozólag rendkívül súlyos moszkvai tényezőktől is nagyon meleg és biztató kijelentések hangzottak el. Ki akarok térni most a határokon túl élő magyarok kérdésére, akik a legnagyobb tömegben Romániában és Csehszlovákiában élnek. Ezeknek sorsa, helyzetük jövendő alakulása messzemenően érdekel bennünket, legfőbb gondunkat képezi és ebben egyetért a kormány minden tagja, bármilyen párthoz tartozzék is. A békecélokat is jórészt ebből a szempontból nézzük. Ezért vagyunk kénytelenek időnként szót emelni olyan túlkapások ellen, amelyek véleményünk szerint ellentétben állanak a tiszta demokrácia fogalmával és egyes esetekben az emberiességgel is. Sajnos, Csehszlovákia részéről tanúi voltunk ilyen jelenségeknek. A felszabadulás utáni időben, amikor a magyaroknak százait és ezreit tették át a határon és olyan magyar parasztokat, akik ezer éve teljesítették feladatukat ott, úgy láttuk, Csehszlovákia letért a türelem politikájáról, arról az útról, amely a délkeleteurópai népek igazi megbékéléséhez vezet. Mi úgy éreztük, hogy ha egyéb eszköz nem áll rendelkezésünkre, meg kell kísérelnünk legalább a meggyőzés eszközével enyhíteni a Csehszlovákiában élő magyarság elviselhetetlennek látszó sorsát. Tárgyalásokat kezdtünk a csehszlovák kormánnyal, amelynek eredményeképpen bizonyos mértékű lakosságcserére vonatkozó megállapodás jött létre. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy bármennyi magyart is üldöznek ki ősi földjéről, mi ezt az utat akkor sem választjuk. A lakosságcserébe avval a feltétellel egyeztünk bele, hogy a szlovákajkú lakosság közül csak az menjen ki, aki önként kívánkozik Szlovákiába. Szóvá tettünk olyan gazdasági kérdéseket is, amelyek nemcsak a Szovjetúnióra, hanem a többi nagyhatalomra is vonatkoznak és ezekben a kérdésekben is biztosítottak minket, hogy a Szovjetunió részéről megkapjuk a nagyhatalmak tanácskozásához szükséges támogatást. — A Szovjetúnióban biztatást kaptunk, hogy a hadifoglyokat és a polgári deportáltakat fokozatosan és folyamatosan hazabocsátják. Addig is hozzájárultak, hogy a levelezés azonnal megindulhasson velük. A magyar föld varázsa azonban megkötötte az itteni szlovákok nagy többségét és így a jelentkezések kisebb számot eredményeztek, mint ahogy azt a másik oldalon várták. — A föld azonban nemcsak Magyarországon köti embert, de megköti még a magyar a Csallóközben is. A megértés politikája sok — Arra törekszünk, hogy elősegíta megértés politikáját. Vállalkoztunk arra, ahol csak lehetséges, ott a nagyhatalmak nélkül, közös megegyezéssel intézzük el a közöttünk felmerülő problémákat. De amikor felelős I. -unktól bálljuk, hogy a lakosságcsere után a Szlovákiában maradó magyarságot pedig likvidálni akarják, ami azt jelenti, hogy el akarják nemzetietleníteni, vagy ki akarják utasítani, akkor feltétlenül fel kell hívnunk a nagy haEzután belpolitikai kérdésekre tért át a miniszterelnök. A koalíció gondolata egyesíti a pártokat a kormányzásban. A pártok vezetői a koalíciós összefogás tényét megnyugvással veszik tudomásul, mert fel tudják mérni azokat az érdekeket, amelyek a koalícióhoz fűződnek. Az ország különböző vidékein azonban a pártok nem egészen így látják a koalíció lényegét és nem ugyanolyan mértéktartással, szerencsével igyekeznek a koalíció gondolatát a nép lelkében meggyökereztetni. A koalíció kötelezi a pártokat, hogy a maguk programja lehető tása mellett, elsősorban az fenntarország közös és nagy érdekéért dolgozzanak. Ebből folyik az is, hogy respektálni kell az egyes pártok erőviszonyait. Helytelen lenne (ellát, ha bármelyik párt a maga hatalmának növelésében túl akarna menni azon a mértéken, amelyet számára a tisztának és becsületesnek elismert választásokon a választóközönség megszabott. (Élénk helyeslés és taps.) A koalíciót nem lehet őszintén szolgálni kihívó magatartással, a hatalmi elnyomás szándékával, olyan irányú pártversenyzéssel, amely ebbe beleviszi a hatalmi eszközöket is. (Élénk helyeslés.) A mi pártunknak nem minden vonalon van hatalma a tényleges erőviszonyok szerint vállalni a felelősséget a koalíció munkájában, de arra kell törekedni, hogy ezek az erőviszonyok megfelelően kifejezésre jussanak a felelősség vállalásában is. A koalíció kérdésében irányadónak kell lennie a demokrácia szolgálata szempontjainak. Azok, akik a múlt visszaidézésével kívánnak a jelen nehézségei ellen megmozdulásokat indítani, azok a legtöbb esetben a mi pártunkban keresnek ehhez erőt, hogy a maguk érzésének kifejezést adjanak. Pártunk tagjai előtt mutatnak ezek rá arra, hogy milyen szép volt a múlt és milyen csúnya a demokrácia. Pártunk az ilyen kísérletezésekkel tagjainak szemben fel kell vértezniük magukat, mert 17 esztendő óta harcolunk a demokráciáért és elvetjük magunktól a múlt minden visszatérési kisírjeért. Mi tudjuk, hogy mi veit a múlt. Néhány tízezer ember boldogulásának a világa, mellettük rabszolga volt a dolgozók milliója. Ezttalmak figyelmét arra, hogy a tartós béke veszélyeztetése voltaképpen az a terület, ahol erőszakkal akarnak eltávolítani hatszázezer magyart ősi lakhelyéről. (Hosszantartó taps és éljenzés.) — Egy és félmillió magyar ember él Erdélyben. Tudjuk, hogy e felé a magyarság felé megnyugvással tekinthetünk, mert tudjuk, hogy a világ népei, amelyek arra törekszenek, hogy a szörnyű háború után hosszú időre biztosítsák az emberiség számára a békét, olyan megoldásokra törekszenek, hogy ne maradjanak százezrével vagy milliójával elégedetlen emberek Európának ezen a részén, ahol a legkönnyebben felborulhat a nem jól megalapozott béke. (Élénk helyeslés és taps.) — Szeretném, ha a világ minden hatalma elhinné, hogy Magyarország nemcsak helyzetének tudatában, de azon belső népi vágyódás következtében is, amely a háborúkkal szemben való ellenszenvét kiváltotta, arra törekszik, hogy magatartásával szolgálni kívánja a nagyhatalmaknak azt a célját, hogy tartós békét teremtsenek Európában. Szerelmik, ha elhinnék, hogy amikor felvetjük a határokon kívül élő magyarság problémáját, ezt nem soviniszta és revizionista törekvésből tesszük, hanem azért, mert ha elégedetlenség maradna azoknak a magyaroknak a lelkében, kik a naiá.c..«,» kívül urk, ez az elégedetlenség ntplániúlódna ide hozzánk is és lehetetlenné válna Magyarországon egy olyan politika, amely távoltartja magát a revízió gondolatától. (Hosszantartó éljenzés.) a hozaivilágot nem engedjük vissza- Elismerés a föld népének. — Nem szabad elfelejteni azt, hogy demokrácia nemcsak Magyarországon van. Ezt szolgálni azt jelenti, hogy az emberiség új és végleges politikai életformáját szolgáljuk és ha a többi demokrácia azt látná, hogy nem vagyunk igazi hívei ennek az életformának, megijednének és nem szívesen néznének ránk, magyarokra és ez azt jeletené, hogy nagy céljaink elérése tekintetében kevesebb megértésre találnánk a világ többi népeinél. — Elismeréssel kell adóznom a föld népének azért a hatalmas erőfeszítésért, amellyel elvégezte vagy elvégzi a tavaszi mezőgazdasági munkát. Tavaly ilyenkor nehezen tudtunk volna ilyen eredményt elképzelni. Arra kell törekednünk, hogy egyetlen négyzetméternyi terület sem maradjon megvetetlenül. Gazdasági felemelkedésünk, igazi jólétünk annyival késik, amennyivel később kerül megművelésre a magyar föld utolsó vége is. Aki elvégezte a maga munkáját, álljon lelkesen a másik ember mellé, ne nézze, hogy nem ő aratja le a termést, hanem gondoljon arra, hogy magyar kéz fog aratni és magyar száj kap kenyeret. — Rendkívül sokat dolgozott és dolgozik az ipari munkásság is. Ezen a téren is jelentős mértékben fokozódott a munkamorál. Hangsúlyoznom kell: további munkára van szükség. Egyetlen egy biztos, elvehetetlen tőkénk van: a magyar munkaerő. Gazdasági helyzetünk rendkívül nehéz és az a körülmény nagy terheket ró ránk. Nagy teher a beszolgáltatási kötelezettség. Reméljük, ahogy gazdasági erőink fokozódnak, úgy ezt fokozatosan csökkenteni tudjuk. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben az esztendőben elviselhetőbb lesz a beszolgáltatási kötelezettség és nyilvánvaló, hogy a következő esztendőben még könnyebb lesz. Törekvésünk az, hogy azt a gazdasági egyenlőtlenséget, amely különösen az egyes értékek továbbadásánál nyilvánul meg, kiküszöböljük és a magyar földműves éppen úgy megkapja a beszolgáltatott terménynek vagy állatnak teljes ellenértékét, ahogy az iparos vagy kereskedő megkapja a maga árujáért. IS-lista — A kormány kénytelen lesz végrehajtani az állami apparátus leépítését azért, mert ez sokkal nagyobb, mint ahogy ez indokolt lenne. A közalkalmazottak számát tekintve, a világon a negyedik helyen álltunk. Egy ilyen államapparátust a dolgozók még békében sem tudnak eltartani. A háború alatt ez az apparátus különböző intézmények és hivatalok létrehozásával még jobban megnövekedett. A háború után legyengült gazdasági élet tovább azonban már nem engedheti meg magának az ilyen megterhelést. Az USA, amely pedig jobb helyzetben van mint mi, egyszerre félmillióval csökkentette az állami alkalmazottak létszámát. Nekünk is ezt kell tenni. Revízió alá kell venni a közalkalmazottak és a nyugdíjasok kérdését is. Ahol a megélhetés a nyugdíj nélkül is teljes mértékben biztosítottnak látszik, ott kénytelenek vagyunk foglalkozni a nyugdíjak csökkentésének vagy megszüntetésének gondolatával is. De ügyelünk arra, hogy a leépítésnél a demokrácia, a szociális helyzet és a szakértelem szempontjai legyenek mérvadók. Vágyódás a rend után —" A népgyűlés során iap‘is«.iattam, hogy az ország minden városában és falvában található állapotokhoz hasonlóan itt is, vágyódás él a rend és a demokrácia konszolidációja iránt. (Élénk helyeslés.) Ennek legfőbb feltétele a törvények megtartása és tisztelete. A demokrácia arra törekedik, hogy olyan törvényeket hozzon, amelyek a nép életének valamelyik szektorában felemelkedést jelentenek. Ahol erre szükség van, a törvényt meg kell védeni. Nagyon szomorú lenne, ha tartósodna ez az állapot, amely nekünk független kisgazdapártbelieknek nem ismeretlen, mert a választások idején az elmúlt 15 esztendő alatt, rengetegszer tapasztaltuk, hogy nekünk kellett védeni a törvényt azokkal szemben, akikre a törvény védelmét és végrehajtását bízták. Nem szabad folytatni azokat az akciókat, amelyek ellentétben vannak a demokrácia törvényeivel. Különösen a földműves néptől szeretném azt kérni, hogy a törvény átlépésével ne veszélyeztesse a demokrácia legnagyobb eredményét, a földreformot. A napokban születik meg a földreform befejezéséről szóló törvény, amely kimondja, hogy amikor telekkönyvüg tulajdonába kell adni mindenkinek a földet, aki azt a törvény keretei között kapta meg, ugyanakkor a január 1 után törvénytelenül igénybe vett földeket mindenütt vissza kell adni tulajdonosaiknak. A legjobban az fog sírni ... — A tömegerő kinyilvánítása alkalmával szintén vigyázni kell a demokrácia törvényeinek előírásaira. A tömegek megmozgatására szükség van, lássa a reakció, hogy a demokrácia népe lelkesen áll a maga vívmányai mellett, lássa a magyar nép, hogy módjában van jogos kívánságait követelni. De a tömeg ne hajtson végre akciókat, mert abban a pillanatban a központi hatalom ereje kerül veszélybe. Magyarországon ilyen esetben az egész demokrácia kerül veszélybe és talán azok fognak a legjobban sírni, akik ma a leglelkesebben teszik túl magukat a törvény rendelkezésén, őszinte elismeréssel adózom azoknak, akik szolgálataikat becsületesen teljesítve, helyükön maradtak akkor is, amikor meggondolatlanok helyükről való távozásukat követelték. A magyar kormány megköveteli a maga tisztviselőitől, hogy helyt álljanak ott, ahova állították és ne engedjenek semmiféle tömegindulatnak, akkor, amikor el akarják távolítani őket. Elismerés illeti ezért a főispánt és néhány munkatársát, mert ha azzal jött volna Pestre, hogy aláírta ő is a lemondását, sohasem tét- A foékecélek A koalíció köteles