Kis Ujság, 1947. július (1. évfolyam, 5-31. szám)

1947-07-01 / 5. szám

­ A köztársasági elnök beszéde Ezalá Kusi Bálint hajdúböször­ményi gazdaember felajánlotta az első-új kenyeret T­ildy Zoltán köztár­sasági elnöknek. Tildy Zoltán köz­társasági elnök a kenyér­átvétel után a következő beszédet mondta: — Az új kenyér lát­tán ebben az esztendőben­ több az örülnünk, me­ Iseliti a hálánk, mint eddig. ínséges, ii k­éz esztendőkön mentünk át. Ve­zetőink vaksága és vétke országunk­ra és népünkre rázn­dította a háború pusztítását és értékeinket a fassz­­iz­ua hordáinak szabad prédájává tette. Emlékezzünk a súlyos és ne­héz hónapokra, amikor az elpusz­tult országban a dolgozó millióknak éhezve és lerongyolódva kellett új étetet kezdeni, romot takarítani, s megindítani a munkát a romok he­lyén. — A kenyér ünnepén szeretném, népünk, az egész magyar társa­­im nem feledkezne­k meg az ínség , nyomorúság időiről, hogy jób­an tudja megbecsülni azokat az eredményeket, amelyeket verejtéke­s A föld népének itteni nagy seregszemléjén sem feled­keztetünk meg azokról a dolgozókról, akik az élet és a munka más területein ha­sonló hűséggel végzik a maguk fel­adatát. Azokról, akik gyárüzemek zajos és forró munkahelyein .terme­lik az élet más nélkülözhetetlen ja­vilit, munkaeszközüket, saját be­rendezéseket, gépeket, ruh­át s annyi minden mást, ami nélkül nincs civi­lizáció, — a bányák mely*«- dolgo­zokról, akiknek munkája nélkül minden termelés megállana. — hi­­vatalszobák, kórházak, a szelleme­sen dolgozó fiúinak köszönhet az élet minden területén, ahol ezek az eredmények a tód­ás és a­ munka dicsőségét hirdetik. A m­ai napon az ország a föld fiai felé fordul, s mély együttérzéssel köszönti őket. Tud­juk, hogy parasztságunk és a föld között örök szövetség van. A föld népe mindig hűséges volt, s mindig hűséges marad a barázdákhoz, s a rendelt időben mindig készen áll a munkára. Ezt a szövetséget új ma­gyar világunk, demokráciánk esti!» m­egrösítette azzal, hogy a termő ma­gyar földet örök és­ változt­atatlan tulajdonul azok kezére adta, akik azt két kezükkel megművelik. A natív történelmi elhatározás idején a világ emberi részhírekkel pró­bálták megakadályozni, hogy a szá­zados perben a nemzet döntést hoz­zon. Már az elm­últ két esztendő is h­atalm­as cáfolatot adott ezekre a rémhírekre. Nincs műveletlen föl­dünk és jól vannak megművelve földjeink. Ahol az időjárás kedvező volt, szép termést takarítunk be ezen a nyáron. tudo­mány, művészet munkásairól és értékeiről, akiknek tevékenysége rendezett életünket biztosítja, egész­ségünket óvja, vagy életünket szebbé és gazdagabbá teszi. Úgy érzem Il­ig­­ma, amikor a föld népe nekik is átnyújtja jelképesen az éle­tet adó kenyerei, a munka és a dolgozók egységének himnusza száll a magasban. Mindnyájan értjük és­ m­gértjük, mennyire egymásra va­gyunk utalva, s életünk teljességé­hez mennyire szükséges mindany­­nyiunk munkája. A kenyér fümne­­­pén hadd hirdessem én is a becsü­letesen dolgozó milliók testvéri egy­ségének szükségességét. Becsüljék meg egymást és egymás munkáját. Közös erővel segítsék egymást a munkában és védjék meg bárkivel és bármilyen erőkkel szemben egy­más emberi és munkásjogait. A dolgozóknak ez az egysége biztosí­tani fogja az egész nemzet­­felemel­kedését, demokráciánk szabadságát, megszilárdítását, s egy jobb, a dolgozókhoz méltó emberi életszint elérését. A miniszterel­nök beszéde A zászlón válási ünnepség után megkezdődött a Kisgazda Párt nagy­gyűlése Őry István főispán meg­nyitója után Dinnyés Lajos minisz­terelnök mondott nagy érdeklődés­sel kísért beszédet: — Megköszönjük az Egek Urának, hogy megadta sokat szenvedett né­pünknek ez­ évben is a mindennapi kenyeret, melyet még ma is, két esz­tendővel a véres háború után, a föld annyi sok táján nélkülöz az emberi­ség — kezdte beszédét a miniszter­elnök. — Mikor országunk legna­gyobb pártja, a Független Kisgazda Párt seregszemlét tart, hitet leszünk, hogy Kossuth szellemében akartuk s fogjuk járni a magyar utat hogy ió megpróbáltatás és megaláztatás után egy jobb és békésebb élet alap­jait rakhassuk le, független és sza­bad hazánk földjén­­ .4. ezeréves per eldőlt! E per­ben győzött a magyar nép és most a magyar népnek kell saját magá­nak döntenie jövő sorsáról, nem úgy mint azelőtt, amikor egy arány­iak kisszámú kiváltságos réteg Irá­­ n Legyen áldás ezen a népen. I Kedd, 1947 július 1 Után lévő hu­­l­­avalyok Üzenetei a ra­njyfillér HIS UJSXG A Független Kisgazda*, Földmunkás* és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Megállapították az új terményárakat A salaiszk­rcb­ik eeferecenben fedeles lelte .AZ új VÁLASZTÁSOKAT Teljesen külön listával indul a Független Kisgazda Párt . Az a kormány, amely a földmagántulajdon elvét meg akarná szüntetni, a nemzet sírját ásná meg A dolgozó milliók testvéri egységének szükségességét hangoztatta , a köztársasági elnök Országraszóló ünnepség színhely«’ v«-it vasárnap Debrecen­­ városa, K­is«lú, valamint Bereg és Szabolcs n. "ve dolgoz«'« népe nagy pompával ülte meg a magyar vidék egyik leg­nagyobb ünnepét, az új kenyér nap­j­a­­ vasánap tartott ünnepségen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök, J­obi István államminiszter, Arturág G­ellő vallás- és közoktatásügyi mi­nis­zter, Mihályit Ernő tájékoztatás­­a k­ó­: miniszter, Pongrácz Aladár • .j mn­­­niszterelnökségi államtitkár és a Kisgazda Párt több államtitkára, Implon Ferenc, a Kisgazda Párt fő­titkára, a párt több más vezetőségi tagjával, a Kisgazda Párt sok kép­viselője, a Szociáldemokrata Párt tv-zérói Kéthly Anna, a nem­zetgyű­­lés alelnökie, Mih­ók Sándor állam­titkár és Kiss Bólam­ volt államf­i­A felvonuláson bemutatták a ke­nyér születését a búza elvetésétől a cipóig. A menet élén lovasrendőrség ví­szszakaszá­ba­radt, m­igörltik a zenekar pattogó indulóinak hangjai­kár, a Magyar Kommunista Párt ré­széről Alcsics György kitűn­zálla­m­­itk.­it,­ valamint Horváth Márton, a párt központi vezetőségének tagja, a Nemzeti Parasztpárt részéről Kovács Máté államtitkár, továbbá flunguié budapesti francia követ, heisst svájci követ, Mrázovics jugoszláv követ, valamint a diplomáciai testület több tagja. A város ünnepi díszt ötlött. Már a kora reggeli ólakban nagy tömeg "éj­te él a l’ifrihogo/oM ‘ ni'feáffal. A városháza előtt díszemelvény állott Ezen foglaltak helyet a miniszter­­elnök­­­­s a kormány tagjai. Az emel­vénnyel szemben a honvédség dísz­­százada állt fel zenekarral. Kilenc óra után néhány perccel megkondult a református’, nagytemplom Rákóczi­­harangja, mire megindult a slímfőfelvo­­­nulás a Fő­ utcán a Kossuth-térre. ra a vidéki kisgazdapárti szervezetek zászlóit vitték, m­ajd a szekerek vége­láthatatlan sora következett. A dí­szes és virágos szekérsor után a kö­zeli és távoli városok és községek !•­­őgazdapárti szerevetdteinek népes küldöttségei vonultak­ fel gyalogosan. Közel két órán át tartott a föld népe sokezres tömegének zászlók alatt történt elvonulása Felvonulás közben érkezett meg l­ildy Zoltán köztársasági elnök, akit Dinnyés Lajos minisiterelnök üdvö­zöli. Az elnök ezután elfoglalta !*«•­­Ivét a díszem­elvényeiv. Valamivel ké­sőbb érkezett ehest Szviridov altábor­nagy. a .SZER­­-’fu’ti.'s elnöke, aki a­z ürk­özlés. k .-iá -. ‘ a­ti... emelvényen foglalt helyet. A felvonulás után a köztársasági elnök, a kormány tagjai és a buda­pesti vendégek a nagytemplom előtti, térre vonultak, ahol a Kisgazda Párt debreceni szervezete zászlóavató ün­nepséget rendezett. A Himnusz el­­éneklése után ének és szavalatok kö­vetkeztek, majd özv. Stajcsy-Zsiln­­szky Endréné zászlóanya beverte az első szöget a zászló rúdjába. Utána K­ildy Zoltán köztársasági elnök, Dihá­ny és Lajos miniszterelnök, Dobi Ist­ván államminiszter, majd az egyes kisgazdaszervezetek képviselői verték be a szögeket. Őry István főispán a Kisgazda Párt debreceni szervezete nevében átvette a zászlót, nyította hazánk sorsát. A demokrá­­­cia azt jelenti hogy a miu­tg­árság , minden fiának nemcsak kötelességei, tűnten jogai is bánnak. És a ma­gyar parasztság midőn jogait köve­teli a kossuthi demokrácia elgondo­lásaihoz tér vissza, melyet évszáza­don keresztül népünk vezetői annyi­szor elárultak és cserben hagytak. Most érkezett el a magyar nemzet életében az a nagy lehetőség, ami­kor maradéktalanul meg hídja vah'i­­suifini étgöfui,Ti­ni, céljait, am­ikor fü­ggellenségét és szabadságát bizto­sítva lerakhatja fejlődésének biztos alapjait. — A történelem során már több­ször volt alkalmunk független, de­mokratikus állami életünk megvaló­sitási éra, azonban az e"V"itműködés és közös munka beleli hö mbször a viszálykodás, a pártü­lés «■•, a test­­­vérharc útjára lépett nemzetünk és emiatt maradt le a fejlődés útjáról. Kullogtunk az események után. — A magyar nép többször meg­­próbálta utolérni önmagát, Dózsa, Rákóczi. Kossuth lobogói alá azért sorakozott fel, hogy érvényt szerez­zen akaratának, jogainak és ezen ke­­­resztül a magyar szabadságnak. E -Zahad«"Y"h""«*Zsk InnulsáiZáihót s nemzet vezetői semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek. A XX. szá­zad uralkodó eszméi, a demokrácia és a szocializmus is azért találtak süket füléb­e, így nemzeti életünk kettészakadt, mert messt akart a nn'/, és mást a vezetők! Kétór­­ás felvonulás A Kisgazda Párt a magyar demokrácia egyik alappillére . A Független Kisgazda Pártot az 1930 as években nem a fővárosban hívták életre, hanem az a magyar falvakban született meg és hozta egy táborba az ország parasztságá­nak nagy részét. Büszkeséggel álla­píthatjuk meg, hogy pártunk vezetői és tagjai ott harcoltak mindenkor az első sorban a fasizmus és azok zsoldosai ellen. Ez a párt tehát a magyar demokráciának egyik alap­pillére, és az a tábor, amely zász­lónk alatt menetelt és találta meg a maga politikai elgondolásait, ma is a párt keretén belül híven telje­síti kötelességét, nemcsak a párt­tal, hanem a nemzettel szemben is. .. Kisgazda Párt tudatátlan törté­nelmi felelősségének, őszintén és becsületesen szolgálta és szolgálja ma is a koalíciót, mert tudatában van annak, hogy a m­ai súlyos idők­ben egy párt sem vállalhatja egy­magában sem a munka elvégzését, sem a felelősséget. — Sajnos a felszabadulás utáni időkben, amikor a pártunk újra éledt és megkezdte szervezkedését, az elmúlt rezsim sok lemitezlelt zsol­dosa lopakodott be poraink közé csak azért, hogy zavart keltsenek, meggátoljuk pártunk munkáját és­­szolgálják a reakciót. Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve. A bűnös múlt Az 1914-es világháború befeje­zése után úgy látszott, hogy a nem­zet megtalálta önmagát, a paraszt­ság, a munkásság és a polgárság magából termeli ki vezetőit és ezek a vezetők a nemzetet rávezetik majd a fejlődés helyes útjára. Sajnos, ez nem következett be. Az 1920-as évek vezető politikusai nem előre tekin­tettek, hanem a múltba és visszalop­­ták a magyar közéletbe a millennium kacagányos, feudális urait és Bécs felé pislogó­ államférfiait. Ezek, mi­kor Bécsben már nem volt mit lát­­niok, vágyakozó tekintetükkel fel­fedezték Berlint és Berlin utáni sóvárgásuk oly naggyá fejlődött, hogy a magyar nemzetet teljesen a teuton őrület karjaiba­­ dobták. Népünket belekergették egy háborúba, m­ellyel ez a nemzet soha, semm­iféle közös­séget nem vállalt, teljesen idegen cé­lok és eszmék szolgálatában a ma­gyarság százezreit küldték vágóhídra. És míg a magyarság fiatalsága ott pusztul­ el kint a messzi csatatereken, idehaza előbb gazdaságilag kifosztot­ták, majd tönkretelték hazánk föld­jét. És, hogy a magyar nép megjárja a kálváriák minden stációját, mikor minden korábbi küzdelem és ellen­állás kilátástalan volt, még akkor is utolsó őrületükben csatatérré tették hazánk földjét is, mikor már úgy látszott, hogy minden elveszett jöt­tek a felszabadító szovjetorosz sere­­­gek, melyek nagy anyag- és véráldo­zatok árán szabadították meg kezein­ket a fasizmus bilincseitől. Az újjáépítés csodája — A magyar dolgozó nép élni­­akarása és életereje csodákat mű­velt már az első percekben. Alig, hogy megszűnt a földeket, az aknák robbanása, a parasztság azonnal munkához látott, hogy bevesse föld­jét. A gyárak munkásai éhesen, ron­gyosan siettek szétrombolt munka­­­helyükre és a legnagyobb önfeláldo­zással kezdték meg a termelést. A bányászok, vasu­tasok, iparosok, ke­reskedők és a polgárság minden egyes dolgozó rétege vállvetve fogott hozzá az újjáépítés nagy munkájá­hoz. Az elmúlt két esztendő­ óta a nemzet az újjáépülésnek és fejlődésnek olyan magas útját járta meg, mely kivívta az egész világ elisme­rését. A győztes nagyhatalmak de­mokratikus felfogásának ered­ménye­­képen a magyar politikai élet is megindulhatott. Meg kell állapítani, hogy minél több híd épült fel az or­szágban, minél több föld került meg­művelésre, minél több gyár kezdte meg munkáját, minél több bánya kezdett termelni, ugyanabban a mér­tékben kezdődött meg és nőtt a po­litikai ételben és a közvéleményben a régi magyar betegség, a pártosko­dás és a széthúzás.

Next