Kis Ujság, 1947. augusztus (1. évfolyam, 33-56. szám)

1947-08-02 / 33. szám

Szombat, 1947 augusztus 2 A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Jira 40 fillér Közöljük az új köztisztviselői fizetéseket Titkos rulettklubot lepleztek le a Rákóczi-úton TAGAD A RENDŐRGYILKOS a statáriális bíróság előtt Utolsó éjszaka szerelmes verseket írt Sántha a vöröshajú démonhoz Színészek, táncosnők, lokálvendégek a tanúk és a hallgatók sorában Mialatt a főváros népe utolsó útjára kísérte Kremer Pál rendőr­­főhadnagyot, a Markó-utcai fogház­ban minden előkészületet megtettek, hogy az utóbbi évek elvetemül­­tebb gonosztevőjét, Sántha Dezsőt a rögtönítélő bíróság elé állítsák. A késő esti órákig nagy izgalom ural­kodott a Markó­ utcai fogház rideg falai között, amelynek földszinti 27-es számú cellájában őrzik a ban­ditát. Az esti órákban az ügyészség elintézte mindama formalitásokat, amelyet a rögtönbíráskodási rende­let ír elő és megtörtént a döntés, hogy ma reggel 9 órára statáriális liírás elé álljon a gyilkos artista. Sántha a gyilkosság elkövetése után — mint kiderült — üldöztetése során öngyilkosságra szánta magát. Egy budai gyógyszertárban d­ankálit akart beszerezni, kívánságát azonban nem teljesítették, revolverét pedig Az ügyészségi kihallgatások is be­fejeződtek, Sánthát a késő esti órák­ban kísérték vissza cellájába. Kilenc óra tájban édesanyja jelentkezett, vacsorát hozott. Az eddig cinikusan viselkedő, fölényeskedő Sántha kel­letlenül fogyasztotta el az ennivalót, föl és alá járt cellájában, este 11 óra tájban a parancs azonban lefek­vésre kényszerítette. Az éjszakát ál­matlanul, nyitott szemmel töltötte. Reggel hat órakor papirost és ceru­zát kért, mint mondotta, megírja életének történetét felemelkedését, bukását. Kérését teljesítették, fél­­kilencig irt, azután abbahagyta. Ál­landóan édesanyját kérte és egy Herzog nevű barátját, akik azonban nem jelentkeztek. Közelharc a jegyekért Ezalatt fenn az esküdtszék­ terem előtt szinte közelharc folyik a je­gyekért. Sohasem látott érdeklődés nyilvánul meg a tárgyalás iránt. Alig lehet fenntartani a rendet, tüleke­dés, kiabálás, veszekedés zaja tölti be a Markó­ utcai törvényszéki palota folyosóit. Jóval a kitűzött időpont előtt már együtt ü­l a rögtönítélő bí­róság. A tanács tagjai elmélyedve olvassák a kihallgatásról szóló jegyzőkönyveket, megdöbbenés ü­l az arcukon, amikor ennek a minden hájjal megkent gonosztevőnek vallo­mását olvassák. Fél kilenc órakor, közvetlen a tár­gyalás előtt a Kis Újság munkatár­sának sikerült a Markó­ utcai fogház­ban beszélgetni Sántha Dezsővel. Zip­­szer hadnagy őrparancsnok szobájá­ban várjuk a rendőrgyilkost. Néhány pillanat múlva­ megnyílik az ajtó, két fogházőr kíséretében előttünk áll Sántha Dezső. Diákos mosoly ül az arcán, szinte pironkodva hajlik meg, udvariasan­­,jó reggelt“-tel köszön, hegyesre manikűrözött körmei fény­lenek, amikor kezével rendre simítja művészi frizuráját, amely korom­feketéből most kukoricasárgára vál­tozott. Valami Ügyellen fodrász dol­gozhatott a gyilkos fején, mert zöl­des sárgává vedlett át a gyilkos haj­színe, már nem használhatta, mert golyót sem tudott szerezni. Ekkor a minden hájjal megkent „úri“ gengszter még egy kísérletet tett, hogy könnyedén menjen át a halál kapuján: felkere­sett egy ismert ciánozó vállalatot. Mint feltaláló mutatkozott be és az­zal igyekezett szédíteni a tulajdonost, hogy biztos módszert talált fel a fér­gek, rovarok és poloskák megsemmi­sítésére. Nagy bőbeszédűséggel elő­adta, hogy a ciánozás módszere nem felel meg, ő pedig olyan eljárást talált ki, amely biztosan öli az élős­­diek petéit is. — Sajnos, kifogytam a ciánból — mondotta —, az utolsó kísérleteket folytatom. Bocsásson rendelkezé­semre a méregből... A ciánozó vállalatnak gyanús volt a fiatalember idegessége és a kért mérget nem szolgáltatta ki Sántha Dezsőnek. Szemben ülünk Sántha Dezsővel egy bőrdíványon. Mielőtt bármit is kérdeznénk, a költői hangulatú rend­őrgyilkos így szólal meg, miközben újabb mosoly suhan végig ajkán. — Bár csak lepke lehetnék! — mondja. — És kiröppenhetnék ebből a kalitkából. Elrepülhetnék Móricá­hoz, akiért történt minden és akiért megváltottam a jegyet a halál biro­dalmába. — Talán beszéljünk prózában, maradjunk a földön! — jegyezzük meg. — Igaz, hogy meg akartam halni — folytatja mind­en átmenet nélkül —, de nem azért, mert délután há­rom ómkor Bogár delikvense le­szek, hanem Maricáé. Még anyámat szeretném látni — egyre idegeseb­ben néz a fogházőr karján lévő órára. — Vele szeretnék beszélni, búcsúzni szeretnék tőle meg aztán át akarom adni a jegyzeteket s a naplót, meg néhány verset, amelyet az éjszaka és reggel írtam. „Halál és szerelem" — A szerelem reménytelensége hozott ide — ugrándoznak gondola­tai a gyilkosnak, aki most minden­áron szimpátiát akar kelteni. — Bol­doggá akartam őt tenni, azt hittem, hogy ezt meg lehet vásárolni. Pedig éreztem, hogy csak ő tudott volna visszatartani a végleges elzülléstől, ő azonban telkemet soha sem szerette, dekoráció voltam számára és nem tudtam kikapccsolódni a könnyelmű életből. Ha a legrosszabb történik néhány óra múlva, befejezem földi pályámat, nem viszek tarsolyomban semmit, csak egy érzést, hogy éltem Maricáért és meghalok érte . .. Zsebében kotorász, egy versét nyújtja át HALÁL ÉS SZERELEM Halál és szerelem, te két öreg jóbarát, Értsétek meg végre az idő szavát. Elváltok egymástól két ktűlün világba, Élveztem szerelmet, meghaltam hiába. Maricába halt meg az örök szerelem, Isten legyen veled, te boldogtalan szívem­. Jöjj és gyere utánam egy másik világba. Ott foglak majd várni, két karom kitárva. — Hány óra van? — mondja az­után izgatott hangon. — Öt perc múlva visznek. Tudom, hogy még­­egyszer visszajövök, de — a sira­lomházba. — Mit válaszol arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát? Mérget kért Sántha Pontosan kilenc órakor a kitűzött időpontban nagy mozgolódás tárnád a folyosókon: hozzák Sántha De­zsőt! Sötétszürke ruha van rajta, kezén bilincs. Sánthát fogházőrei az esküdtszéki melletti terembe vezetik. Szigorú őrizet alatt tartják, a rendőrök min­den bejáratot a legszigorúbban szemmel tartanak. Az esküdtszéki terembe csak jeggyel lehet belépni. Roskadásig telt meg az esküdt­széki terem minden padja, a páholy­sorok is zsúfoltak. A társadalom minden rétege képviselve van: bírák, ügyészek, rendőrtisztek, detektívek, a hallgatóság részére fenntartott pad­sorokban foglalnak helyet. Az ügyész már a helyén ül. Nagy szenzációval tárgyalják, hogy Sántha, amikor föl­. Tagadni fogok, nem én öltem! Bachmann golyója okozta a rendőr­tiszt halálát. Majd bizonyítani fogok. — Hangja erőtlenül, halk, meggyő­ződésnélküli, de ő remél. Azután a pesszimizmus fogja el, arca megvonaglik. — Felkészültem minden eshető­ségre. Szép volt, vége van... A fogházőrök körülveszik, meg­bilincselik Sántha Dezsőt, viszik a statáriális bíróság elé .. . — titkos levélben vezették, egy papírlapot dobott el, nyilván alvilági barátai számára, amelyben arra kéri őket, hogy szerez­zenek valami mérget, amellyel vé­gezhetne magával. Kibírhatatlan hőség és óriási tömeg f­ fél tíz órakor felpattannak az aj­tók, Rád Illés dr. vezetésével bevo­nul a rögtönítélő bíróság. Az elnöki pulpituson Dékány László állam­­ügyész ül, a védelmet Szűcs Ferenc dr. kirendelt védő látja el. A tanuk felsorakoznak a bírói emelvény elé Eddig még Németh Maricát nem ál­­ították elő, akit — mint ismeretes — a tegnapi napon internáltak. Kibírhatatlan hőség van a terem­ben, a százötven-kétszáz emberig méretezett nagy esküdtszéki terem­ben több mint hatszázan szoronga­nak. A legelső padsorokban fegy­veres rendőrök foglalnak helyet. Az utolsó évek egyik legérdeke­­sebb bűnperében a rögtön ítélő bíró­­ság megidézte tanúként Budavári Ja­kab, Selmeczi János, Vágó Pál rendőrhadnagyokat, Barom László rendőrszakaszvezetőt, Sántha kézre­, kerítőjét. Továbbá Glauber Istvánt, Bajza Már­­tont, Molnár Ágostont, Szilbert Lász­­lót, Horváth Sándort, Erdős Györ­gyöt, dr. Csűrös Zoltánt, Benninger Antalnál, akik részben­­károsultak, részben a gyilkos viselt dolgairól számolnak be a bíróságnak. Pár pillanatnyi várakozás után a rögtönítélő tanács megkezdte Sántha bűnügyének főtárgyalását. Sánthát bevezetik a fogházőrök. Elfogódot­­tan áll a bírói emelvény előtt. A kö­zönség feszülten várja szavait: — ön Sántha Dezső? —■ Igen — válaszolja a gyilkos. Ezután az elnök személyi adatait veszi jegyzőkönyvbe, majd átadja a szót Dékány László államügyésznek, aki indokolja, hogy miért vált szük­­ségessé a rögtönítélő bíróság össze­hívása, majd előterjeszti a vádat. A tárgyalás tart Mátrai Sándor Élete történetét írja a gyilkos A jövő hét elején készülnek­ a kisgazdapárti jelölő­listák A miniszterelnök szombaton Miskolcra utazik A Kisgazda Párt jelölései körül még találgatások vannak. A jövő hét elején kapunk megnyugtatóan biztos és határozott listát az országos és a megyei jelöltekről. A párt, miként a többi pártok, a megállapodás értel­mében, a lehető legkevesebb anyagi erővel folytatja le a választási propa­gandát. Mindössze három-négy pla­kátot nyomatott ki, amelyeket a jövő héten már a választókerületek­ben szét is osztanak. Az eddig nyil­vánosságra hozott jelölési kombiná­ciók szerint Ortutay Gyula közneve­­lésügyi miniszter nem vállalja a Csongrád-csanádi kisgazdapárti listán a jelölést, ellenben ma kereste fel a veszprémmegyei Kisgazda Párt kül­döttsége abból a célból, hogy fel­­ajánlja a veszprém megyei listán a vezető helyet. Ortutay miniszter kész­ségesen elfogadta a felajánlott he­lyet s vasárnap Veszprémben mint Bánás püspök székhelyének kis­gazdapárti képviselőjelöltje tart pro­grambeszédet.­­ A Kisgazda Párt a döntő jellegű nagygyűléseit augusztus második fe­lére halasztja. Hat országos érdekes­ségű nagygyűlést rendez az oszág Kulönpozó pontjain, augusztus 14. és 25-ike között. Ezek közül Dinnyés Lajos miniszterelnök augusztus 17-éig Pécsett, 20-án Békéscsabán, 24-én Miskolcon tart nagygyűlés keretében programbeszédet, míg Pongrácz Ala­dár miniszterelnökségi államtitkár, a Kisgazda Párt jelölő és választási ve­zetői bizottságának elnöke, ugyancsak három nagyjelentőségű választói gyű­lésnek lesz a vezérszónoka: augusz­tus 20-án Budapesten, 24-én Kecske­­­méten, 25-én Szegeden beszél. Dinnyés Lajos miniszterelnök szombaton és vasárnap Miskolcot és a borsodi bányavidéket járja be nem parlagizációs célzattal, hanem az iparvidék és a szociális viszonyok tanulmányozása végett. Dobi István pártelnök pedig Eger­ben, Székesfehérváron és más je­lentős megyeszékhelyeken tartandó gyűlésen szólalt fel vezérszónok­ként, Implon Ferenc társaságában. A moszkvai rádió a magyarországi választásokról A moszkvai rádió foglalkozott az új magyar választójogi törvény je­lentőségével. A választás kimenetele Magyar­­ország társadalmi és gazdasági éle­tének fejlődését néhány évre előre megállapítja. Annál indokoltabb az a módosítás, amelyet a nemzetgyű­lés többsége terjesztette be, hogy az új parlamentbe nem választhatók be azok, akik a nemzeti egység pártjá­nak, a magyar élet pártjának kép­viselői vagy jelöltjei voltak. Csak azok a pártok vehetnek részt a vá­lasztásokon, amelyeknek demokrati­kus jellegét az országos nemzeti bi­zottság megállapítja. A törvény biztosítja a vá­lasztások demokratikus lefolyását és módot nyújt a magyar nép fiainak arra, hogy döntő csapást mérjenek a reakció maradványaira és még jobban megszilárdítsák a valódi de­mokrácia erőit. (MTI)

Next