Kis Ujság, 1949. május (3. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

ÉLJEN MÁJUS 1. A MUNKA ÜNNEPE Aarato­n fülé? Olcsóbb lett a tele fmi és a rádió Vasárnap, 1949 sná­jjus 1 * ' I TICA lá / A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalfsy Gyula Rendelet a közalkalmazottak idei szabadságáról **,*I*I,IIIH1BBBBIITM mmmmmia,lllimmiimaiK,BlllimmaillliailllllllimaHBiaKimiam^ SZABAD MAGYAR MÁJUS rIrta: Gyöngyösi János A FÁK KORONÁJA zöld lombba szökken, mindenüknen fehér­ és piros tavaszi virágok inte­getnek, az emberek apraja-nagyja tódul ki a szabadba, ki a szabad tavaszi napsütésbe. Vájjon ki tudná mind kifejezni azt a sok pezsdítő hangulatot és benyomást a tavasz ébredésével kapcsolatban, amiről a nagy költők annyi gyö­nyörű hasonlatot írtak, de soha­sem érhették utól a valóság szép­ségét. Tavasz, ifjúság, feltörő új éset. Május! Régi, talán nagyon régi május elsejék jutnak eszembe, amikor csak a zöld gallyakkal felcifrázott konflislovak s a virágos ócska határok jelezték, hogy valami ün­nep is van, azonkívül, hogy a ta­vasz kezdődik. Aztán az önkény­telen­ ünnepi hangulat mellett egyre sűrűbbek lettek a hírek a Veucilisták“ betiltott­­gyűléseiről. Később véres tüntetések, lovas­attak, rendőri kardlapozás. Mun­kásság és hatalom mérkőztek egy­mással. A munka ünnepe és az elnyomott s kiszipolyozott mun­kásság harca volt május elseje a jogokért, az életért, a szabad­ságért. 18/BA MÁR mindez csak emlék, keserű, de mégis felemelő emlék. A császári elnyomás, a lo­­vasított admirális budavári klikk­uralma, a profitra éhes tőke sze­mérmetlen kizsákmányolása — mind messze elmaradtak az idők romlásában. Munkásság és hata­lom, nép és ország ma azonos fo­galmak. Ma nagy ünnep, a leg­nagyobb ünnep május elseje ná­lunk. Áhitatos, ujjongó, lelkes örömünnep. Nem minden ország mondhatja el ezt magáról Van, ahol most is tiltják a munkásság május else­jei felvonulását, van olyan helye a világnak, több is, ahol ma is kardlap, vagy gumibot, sőt talán sortűz jut osztályrészül a május elsejei­ ünnepségnek. De nálunk a nép, munkásság és parasztság ke­zében a hatalom, a rendőrség a nép rendőrsége, a hadsereg a nép hadserege, a nemzeti vagyon a nép vagyona. Gyárak, vállalatok, köz- és magánépületek falain hatalmas nemzetiszín és vörös drapériák vi­rítanak s az ünnepségekre vonuló fizikai munkások és szellemi dol­­ gozók, mérnökök, könyvelők, gép-­ írók, orvosok, pedagógusok, de a­ birtokba vett föld művelői, a pa­rasztok kezében is ott leng a két zászló, a nemzeti szín és vörös lobogó; előbbi függetlenségünk jelképe, utóbbi a dolgozók közös nagy szabadságharcának szimbó­luma. A legnagyobb magyar for­radalmi költő, Petőfi látomása va­lóra vált: a nagy felvonulás „pi­rosló arccal és piros zászlókkal és a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!“ — Az egész dol­gozó nép lelkesen és ujjongva ün­nepli a munka, a szabadság és a függetlenség nagy ünnepét. gYONNÉT ez a nagy változás? Hogyan jutottunk el a kard­­lapozástól az ünnepi zászlódíszbe öltözött utcákig? Minek tulajdo­nítjuk ezt? Kinek hálakodjunk érte? Mindenekelőtt tisztelet adas­sák azoknak a legtöbbször névte­len hősöknek, akik az egész vilá­gon immár egy évszázad óta har­coltak az igazi emberi szabadsá­gért és jogokért az elnyomással és kizsákmányolással szemben. Mi, a sír széléről felkelt, újjászületett magyarok, mondjunk hálát első­sorban azért, mert egy nagy nem­zet, egy hatalmas ország szabad munkásainak és parasztjainak hadserege, a Vörös Hadsereg fel­szabadított bennünket. Köszönhet­jük ezután a gyönyörű változást annak, hogy hűek maradtunk régi eszményeinkhez, a szabadsághoz és függetlenséghez, az ember jo­gaihoz­­és nemzetünk önállóságá­hoz, hogy ezeknek az eszméknek jegyében folytattunk következetes politikát négy éven át, hogy a magunk sajátos és külön felada­tai mellett megérteitől, az idők szavát, a koreszmét, s hogy fárad­­hatalanul dolgoztunk valameny­­nyien, munkások, parasztok és értelmiségiek, hogy új hazát épít­sünk, új Magyarországot, a nép országát. Szabadság! A munkás és a pa­raszt megszabadult attól az igá­tól, ami alatt évszázadok óta gör­nyedt. A nagybirtokot, amiben el­bástyázta magát a régi nagy urak hatalma, szétosztottuk a népnek. A gyárakat, a bankokat a nép államának birtokába adtuk. Tud­juk, hogy az államosítás nagyon határozott, döntő lépés volt a szo­cializmus i­áányába. Örömmel, sőt lelkesen fogadták ezt a lépést a Kisgazda Párt mögött álló széles paraszti tömegek, s amelyeknek ugyan hiányzott a szocialista kép­zettségük, de megvoltak ugyan­azok a keserű tapasztalataik a múltból, mint a szocialista mun­kásságnak. Vájjon n Nem érezték e ezek a parasztok valamikor egé­szen a kétségbeesésig a bankok és kartellek fojtogató hatalmát? Vájjon nem mozgatta-e meg ez a könyörtelen fiatalom alattuk a földet és kényszerített közülük annyi ezret és százezret koldus­botra, vagy új hazát keresni ide­genben? A­Z ÁLLAMOSÍTÁS nemcsak azt jelentette, hogy felszá­moltuk a kapitalizmusnak ezeket a hadállásait. Épp olyan fontos része az is, hogy ezzel a lépéssel megszerezzük a lehetőséget, hogy az országot n­e csak újjáépítsük, hanem fejlesszük és felvirágoztas­suk. Vajjon lehetett volna-e csak tizedrészét is elérni államosítás nélkül azoknak az eredmények­nek, amiket a hároméves tervben a nemzeti vagyonnak ezzel a kon­centrálásával és tervszerű gazdál­kodással elértünk? És egyáltalán beszélh­etnénk-e a nagyszerű öt­éves tervről, amely iparunk telje­sítőképességét duplájára emeli, számottevően növeli növényterme­lésünk és állattenyésztésünk ho­zamát és felemeli népünk élet­színvonalát? Iparunk és mezőgaz­daságunk megerősödése vájjon nem jelenti-e egyúttal nemzeti függetlenségünk és önállóságunk megerősödését is? És ipari és me­zőgazdasági dolgozóink­ életszín­vonalának emelkedése az államo­sított ipar és az állam által hat­hatósan támogatandó korszerű, szövetkezeti földművelés azzal, hogy jobb életet teremt, nem je­­lent-e egyszersm­int több szabad­ságot munkás és paraszt számára, mert anyagi gondoktól és gazda­sági válságoktól, valammint gazda­sági függőségtől mentessé teszi életét . Vaj­jon mit­­tettek és mit tudtak tenni az ország felvirágoztatására az előző reakciós kormányok? Csak egy példát ragadunk ki. Az olajkutatás és kitermelés jogát je­lentéktelen részesedésért odaad­ták egy amerikai tőkéscsoportnak. Ha már nem látták meg ebben a megállapodásban a rossz üzletet, Magyarország szempont­jából, miért nem érezték meg, hogy mennyire vétenek vele az ország független­sége és önállósága ellen? Vajjon nem volt-e indokolt, hogy a ma­gyar állam a leleplezett szabotázs és összeesküvés felszámolásával egyidejűleg ezt az, üzemet is tu­lajdonába vegye és itt is meg­védje az ország fontos gazdasági és függetlenségi érdekeit? Az ered­ményeket máris látjuk. Olajterű e­melésü­nk lényegesen nőtt, az az­­­­előtt állandóan visszatérő üzemi anyaghiány megszűnt és éppen a napokban a lispei gáz, amit ad­dig nem sikerült idejuttatni, már megérkezett Budapestre, hogy könnyebbé és olcsóbbá tegye a főváros dolgozóinak életét. A SZABADSÁG, FÜGGETLENSÉG! ' A felszabaduláskor úgy sza­kadt fel lelkünkből a szabadság hadság tudata, mint a nagy­kán fogságából szabaduló Igor herceg­ből a dal. Szabadnak lenni újra! 'Majjon lehetett-e ’nagyobb, fonto­sabb, égetőbb feladat számunkra, mint vigyázni erre a szabadságra és megőrizni az alig megszerzett függetlenségünket? Mikor a fegy­verszüneti szerződést Moszkvában aláírtuk, majdnem négy évvel ez­előtt, az első pillanat az örömé és az ujjongásé volt, hogy egy nem­zeti hmány van kezünkben, amely elismeri az önálló Magyarországot és lehetővé teszi függetlenségünk teljes kiépítését. Amikor gyerme­kek, aggok és betegek éheztek az ostrom után, hála töltötte el szí­vünket a kenyér- és hússzállít­­mányokért, amivel a Szovjetúnió segített rajtunk. De még nagyobb volt az öröm és hálaérzet azért, mert a szovjethadsereg még a háború viharában jóakaratúlag le­hetővé tette, hogy újra megvessük nemzeti önállóságunk alapjait, hogy nemzetgyűlést és kormányt alakíthassunk, mint egy független ország képviseletét. Szabadság, függetlenség és csak azután a ke­nyér, mert szabadság és függet­­lenség nélkül nincs, élet az ember senk­ni. n*p­­ • Még most is fii­nni. ci, ege* A fidis védelmi miniszter napiparancsa MÁJUS 1-RE Tábornokok, Tisztek, Tiszthelyette­sek, Honvédek! Bajtársak! Honvédségünk a dolgozó magyar néppel együtt lelkesen köszönti a világ dolgozói harcos seregszemléjé­nek napját, új nemzeti ünnepünket, Május Elsejét. Az idei Május Elseje nagy sereg­szemléje lesz a Magyar Dolgozók Pártja vezette Függetlenségi Nép­frontba tömörült magyar munkásosz­tálynak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek. Nemzeti ün­nepünk az eddig elért hatalmas poli­tikai, gazdasági és kulturális ered­ményeink és a szocializmushoz ve­zető nagyszerű út új, jelentős sza­kasza, az ötéves terv jegyében fog lezajlani. A magyar nép Május Elsején a béke védelmében egy emberként so­rakozik fel felszabadítónk, a nagy Szovjetunió vezette hatalmas harci táborba az imperialista háborús uszí­tók ellen. Népünk és vele Honvédsé­günk — amely először mutatja meg erejét ország-világ elött »- Május Elsején bebányitja: Nem rész , ha nem erős bástya lessünk a béke frontján! D­emok­ratikus Honvédségünkre bá­nd az a feladat, hogy éberen őrköd­jön szabadságunk, nemzeti független­ségünk, békés építőmunkánk fűtött és ha azt veszély fenyegetné, bocsá­­ta­­m kötelességét népünk­kel, hazánkkal szemben. Ennek a dicső feladatnak a tuda­tában Honvédségünk az elmúlt téli hónapokban áttért az új, korszerű kiképzési rendszerre és biztató ered­ményeket ért el! Honvédségünk ereje, egységes harcos szelleme és ütőké­pessége jelentősen megnőtt. Az előttünk álló tavaszi és nyári hónapokban hadseregünk fő feladata abban áll, hogy felhasználva az ed­digi tapasztalatokat, az új, korszerű kiképzésben még nagyobb sikereket érjen el. Ennek érdekében Május Elseje al­kalmából megparancsolom: 1. Honvédségünk minden alakula­ta és tagja fokozott ütemben tőkéjé-­­tesítse Fotonul és politikai felké­szültségét és sajátítsa jól el az új katonai és műszaki ismereteket; 2. Honvédségünk minden tagja fo­kozza éberségét is szigorúan őrizze meg a katonai fegyelmet. A tábornokok és lisztek fordít­sák a legnagyobb gondot saját­­ka­tonai és politikai továbbképzésükre, valamint a tiszthelyettesek és liszte­sek továbbképzésének a tökéletesíté­sére. 4. Megparancsolom, hogy a pa­rancsnokok és v.kk­épzők tegynek meg mindent, hogy a hon­­éltek és a tiszti iskolák növendékei a kiképzés­­­­ben a lehető legnagyobb erednténgr­é­nyon hajtsák végre a számukra isi-­­ jelölt feladatukat. A nénink és hazánk iránt érzett , forró szeretet lelkesítse Honvédsé­­­­günk minden tagját egyre nagyobb­­ eredmények elérésére. j) Tábornokok! Tisztek! Tiszthelyet-­­ lesek! Tisztesek! Honvédek! Baj-­i társak! Üdvözöllek benneteket Május El-­­­seje alkalmából!­­j Éljen a szocializmus építő demo-­ kratikus Magyarország! Éljen néphadseregünk, a demokra- ? tik­us Honvédség! Éljen felszabadítónk, Szövetsége­­­­seink és példaképünk, a dicső Szov- v jet Hadsereg, a nagy szovjet nép és­­ a magyar nép nagy barátja, Sztálin­­ generalisszimusz!­­ Éljen a Szovjetunió vezetése alatt • tömörülő legyőzhetetlen Békefront! Éljen a szabad és békeszerető né­pek összefogása az imperialista gyuj­­togatók ellen! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja­­ vezette Függetlenségi Népfront! ! Éljen a magyar dolgozó nép sze­retett vezére — Rákosi Mátyás! ! Budapest, 1949. évi április 30-án..­­ Farkas Mihály s. k. vezérezredes, hőn®#!#­«* miniszter.'

Next