Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Ma: Bélyegrovat Aran0fillér Keresztrejtvény Vasúlap, 1950 január 1 . A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő A hétvége AZ ÚJ ÉLET HŐSEI ríjunk meg az új évnél, ennél a fordulónál, nem azért, hogy csupán visszatekintsünk, de egyben, hogy felfokozzuk erőinket. A nagy és szép teljesítmények, a munkaverseny fokozódása, az egyéni munkaverseny növekedése és kiteljesedése a sztálini műszak nyomán, most ott áll és még soká ott fog állani nemzeti életünk középpontjában. Egy egészen új magyar embertípus, új ember születik itt a régi helyett és a magyar történelem, a magyar sors üteme egészen megváltozik. A Kis Újság, mely az élenjáró és új magyar történelmet formáló munkásosztállyal szövetséges dolgozó parasztság lapja, nem térhet közömbösen napirendre e történelmi esemény fölött. Nemzeti életünk, társadalmunk évtizedekig a hanyagság, henye élet, lazaság jegyében állt. Az 1944 előtti vezetőköröknél ez a felületesség és hanyagság az akkori úrhatnámság, hamis s hazug úriemberség megnyilvánulása volt. Úgyis övék volt az ország, a hatalom és a dicsőség, hát nem is volt szükségük különösebb munkára, különösebb teljesítményekre. Nekik értek és teremtek a kertek, erdők, földek és mezők, nekik dolgozott a paraszt, minden magától ment. És lenn, a mélyben? Érezhetse-e akkor, 1944 előtt a magyar paraszt és a munkás, hogy magának, a sajátján dolgozik? Akkor a munka egyik legfontosabb hajtóereje a kényszer volt, a politikai és anyagi kényszer, a legszűkösebb és legszegényebb megélhetés kényszere. A tőkések, kapitalisták zsebébe vándorolt a haszon, a munkateljesítmény növelése az ő fényűzésüket, munkátlan és kizsákmányoló magánéletüket szolgálta, a gyárak és üzemek roppant hasznából semmi sem tellett arra, hogy jobbá és szebbé tegyék a nagyvárosi füstben, szennyben, kültelki nyomorúságban és elhagyatottságban tengődő dolgozók életét, hogy például emberibb lakásviszonyokat teremtsenek nekik. Az akkori rendszer igyekezett megosztani a dolgozók erőit és egy végzetes politika még 1946-ig is kísérletezett vele, hogy szembeállítsa egymással a munkásságot és parasztságot. Az akkori rendszer urai érezték, hogy a korszak technikai, ipari ütemén emelkedő és nevelkedő ipari munkásság a világon mindenütt a történelmi és társadalmi változások nagy megvalósítója, úttörője. Az az 1944 előtti magyarországi rendszer, melyben egyesültek a feudális és kapitalista elemek, parasztságunkat mereven el akarta különíteni az ipari munkásságtól és az ipari munkásság kezdeményezte korszakos és korszerű mozgalmaktól, a parasztságot elzárta iskolán, leventemozgalmon, vármegyén keresztül minden haladástól, minden eszközzel igyekezett bebeszélni a parasztságnak konzervatív, maradt mivoltát Holott itt az akkori urak elfelejtettek egy nagyon lényeges dolgot. Azt tudniillik, hogy a magyar ipari munkásság igenis a magyar falu szülötte volt részben még önmagában is, részben meg apái által kikel mind a falusi szegénység, földnélküliség űzött világgá — ez esetben bizony jó, hogy nem a tengerentúlra, hanem a több fejlődéssel, megélhetéssel, mozgással, modernséggel hizlaló nagyvárosokba, elsősorban Budapestre Voltak korszakok, 1918 előtt majd 1944 előtt, amikor az ipari munkásság vállalta a nemzet haladásáért, fejlődéséért, emberi és gazdasági jogaiért folyó harc oroszlánrészét — minden igazi politikai és társadalmi változás eleve magával hozta volna a parasztság sorsának jobbrafordulását a kommunista szervezkedésben programban célkitűzésben kezdettől fogva ott szerepelt a földkérdés megoldása. Az ipari munkásság kezdettől hűséget közösséget vállalt a parasztság életével, alapkérdéseivel. T&/J a még fokozottabban ez a hely'*■*■*■ zel. Az 1918—19-es kísérlettől, a „második forradalomtól“ kezdve a magyar falun, a parasztság életében óriási erjedés indult meg a felszín alatt: egyre hangosabbak, követelőbbek, tevékenyebbek lettek az igények és szükségletek, hogy a falu, a parasztság kilépjen a reá erőszakolt maradiságból, az ország, a föld, a töké urainak kedvező kényszerű konzervativizmusból, hogy beálljon a haladás sodrába, emelkedjék életszínvonala, emberibb élete és sorsa legyen. Nemcsak a politikai jogokról és az anyaföldhöz való megtagadott jogról volt itt szó az akkori rendszer ellenében. És arról: miként lehetne kivinni a falura a technika, az ipar eredményeit, miként legyen villanya, rádiója, jobb ruhája a parasztembernek. De csak a mai, új Magyarország oldhatta meg a hároméves terv során a dolgozó parasztság fejlődésének ügyét, hogy majd az ötéves tervben a már úgyis a technikai haladás útjára lépett, de olyan soká elmaradt primitív magyar mezőgazdaság a modern, fejlett mezőgazdasági gépek segítségével eddig soha el nem ért színvonalra emelje parasztságunk életét. Ezért kell örülnie a magyar parasztságnak, ha hallja és olvassa, Csepelen és más ipari gócokban micsoda nagy és szép eredményeket értek el munkástestvérei. Az ország a dolgozóké, munkásságé, parasztságé, a velük tartó értelmiségieké lett és végleg elhárultak azok az akadályok, melyek elkülönítették egymástól a dolgozó rétegeket. A magyar parasztság egyre jobban megérti és emelkedő, javuló, szebb élete példáján látja, mit is jelent az ország iparának fejlődése, mely a falut mezőgazdasági gépekkel, ruhával, villannyal, rádióval látja el, amely új házakat, új iskolákat, kultúrházakat, könyvtárakat, kórházakat, szülőotthonokat, egészségházakat, orvosi rendelőket teremt. Ugyanekkor az ötéves terv során egyre több munkaerőre lesz szükségünk — az egészséges faluból kiáramló népfölösleg bőségesen elhelyezkedést talál új, nagy iparunkban, a szocializmus fejlődése és épülése, az ország általános gyarapodása és gazdagodása során. Munkásság, parasztság most magának dolgozik. Innét erednek azok a nagy és szép teljesítmények, melyek által felnő egy új embertípus és benépesíti az új magyar társadalmat, a várost és falut. A hagyományos magyar szalmaláng a múlté munkásság és parasztság megértette az új magyar történelem értelmét: ipar, technika nélkül többé nem állhatunk meg a nemzetek, országok között. Íme, a normát túlteljesítő ipari munkások így válnak egy új, munkás magyar hazafiság élharcosaivá. Ez az új embertípus megacélosodott és nem ismer akadályokat, az emberiség, a haza, a nemzet iránti hűség és kötelesség lelkesíti s példája messze szétsugárzik, mint azé a Muszka Imréé, aki a szovjet sztahanovisták legjobb magyar tanítványaként és követőjeként fokozta teljesítményét. Mindez pedig történt abban a csepeli WM-gyárban, mely a népi demokrácia idején erélyes és biztos irányítás alatt tervszerűen fejlődött olyan üzemmé, mely gyártmányaival, munkájával országunknak egyik legelső, világviszonylatban is nagyon számító ipari telepe lett. És ugyanígy túlteljesítik a normát a népi gazdaság javára, 100 százalékon jóval túl, a többi iparágak is, a bauxitgyártás, az autó- és autóbuszgyártás, a mezőgazdasági gépgyártás — csupa olyan iparág, melyekből parasztságunknak is nagy haszna van. A munka itt nemcsak kötelesség, de becsület dolga, hazafiságunk, országépítésünk egyik legszebb erkölcsi és emberi teljesítménye is. A magyar munkás, paraszt és a hozzájuk hű, értük, velük élő értelmiség büszkén emeli fel fejét — ereje, akarata és jelleme diadalmaskodik a múlton, jelenen és jövőn, így nőnek az új élet igazi hősei! A japán bakteriológiai alakulatok az emberek tömeges elpusztítását tervezték Szakértői vélemény a japán tömeggyilkosok tevékenységéről A habarovszki per december 29-i tárgyalásán folytatták a tanuk kihallgatását. A tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy a Kvantung-hadsereg bakteriológiai osztályai élő embereken végeztek kísérleteket és a baktériumfegyvereket a Szovjetunió ellen akarták felhasználni. Egyik tanú elmondta, hogy 1945 augusztusában, tehát a Kvantung-hadsereg fegyverletétele után, a 100-as alakulat 60 lovat fertőzött meg takonykórral és az állatokat a közeli falvakba terelték az előrenyomuló szovjet hadsereg elé, hogy járványt idézzenek elő. Egy másik tanú szemelő fára lőttek agyon egy orosz polgárt, aki a rajta végzett kísérletek során teljesen elgyengült. A tanúkihallgatások után a törvényszéki orvosszakértők véleményének ismertetésére került sor. A szakértő-bizottság írásbeli véleményét N. N. Zsukov, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának rendes tagja olvasta fel. A szakértő-bizottság megállapította, hogy a Kvantung-hadseregben tervszerűen dolgoztak a baktérium-fegyver előállításán, valamint a fegyver alkalmazási módjainak kidolgozásán. Ez a munka — állapítja meg a szakértői vélemény — egyenes ellentétben áll az emberiség érdekeit szolgáló tudomány feladataival. A Közép-Kínában végrehajtott baktérium-támadás arra mutat — hangsúlyozza a szakértői vélemény —, hogy a japánok széles méretekben valósították meg az emberek tömeges megfertőzését. A japán bakteriológiai alakulatok arra számítottak, hogy a baktérium-fegyver alkalmazásával pusztító járványokat okoznak és tömegesen pusztítják el az embereket. Ha ezek a törekvések sikerrel jártak volna, a járványok a semleges államok számára is veszélyt jelentettek volna. A szakértői vélemény ismertetése után Szmirnov államügyész mondta a vádbeszédét. Huszonhét évvel ezelőtt alakult meg a Szovjetunió A szovjet nép feledhetetlen évfordulóra emlékezik: huszonhét évvel ezelőtt, 1922 december 30-án, a szovjetek első országos kongresszusán Lenin és Sztálin javaslatára történelmi határozatot hoztak a szovjet népek önkéntes egyesülésért.'V-'Cgy államban, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségében, azaz a Szovjetunióban. A moszkvai lapok vezércikkben méltatják ennek az eseménynek a jelentőségét. A Bolsevik Párt vezetésével, Sztálin lángeszű irányítása alatt a Szovjetunió fejlődik és erősödik és megépíti a kommunizmushoz, vezető utat — írja a Pravda. Óriási mértékben megnövekedett a Szovjetunió nemzetközi tekintélye. Ma büszkeséggel látjuk, hogy a Sztálin géniusza által naggyá tett szovjet állam valóban komoly nemzetközi erővé vált, amely hatással van a nemzetközi helyzetre és megváltoztathatja azt a dolgozó tömegek érdekében. „Gigászi mű“ - írja a jobboldali Paris Presse a szegei atomunkálatolírés A jobboldali Paris Presse négyhasábos címmel foglalkozik a Szovjetúnió atomeredményeivel. Az atommunkálatokat „gigászi műnek“ minősíti, amely túlszárnyalja Szuezt és Panamát. A Szovjetúnió — írja a lap — hegyeket porrázúzó atomrobbantások sorozatával megkezdte a szovjet tájak arculatának és éghajlatának megváltoztatását. A lap ezután részletesen méltatja a Davidov-tervet és annak várható eredményeit. Merénylet a párisi lengyel Pénteken reggel 10 órakor rendkívül nagyerejű robbanás rázta meg a párisi Invalides negyedét. Ismeretlen tettesek robbanószerrel merényletet követtek el a párisi lengyel követség e környéken levő épülete ellen. A robbanás megrongálta a követség épületének egy részét, betörte a főbejárat kapujának és a környező házak ablakait és valósággal kiszakította helyükből az előcsarnok as követség ellen tátt. A követség személyzetének telefonhívására a környék rendőrkapitánya és a tűzoltók azonnal a helyszínre érkeztek. Nem sokkal utána az ügyészség és a bűnügyi rendőrség képviselőinek kíséretében megjelent Szajna megye prefektusa is, aki a robbanószer természetén kívül mást nem állapított meg. A rendőrség az ügyben megindította a nyomozást. Ki felelős a merényletért? Párisi haladó körökben hangsúlyozzák, hogy a lengyel nagykövetség ellen elkövetett merényletért a lengyelellenes francia hadjárat pro- flagandistái felelősek. E körök szerint a merénylet végrehajtóit valószínűleg a párisi fasiszta lengyel emigráció tagjai között kell keresni. A Lengyel— Francia Baráti Egyesület közleményt adott ki, amelyben a lengyel követség ellen elkövetett pokolgépes merényletet a béke elleni merényletnek minősíti. A Quai d'Orsay protokollfőnöke megjelent a lengyel követségen és „sajnálatát“ fejezte ki a francia kormány nevében. Titon De Gasperi-találkozó készül Földköztengeri szövetségtől tárgyalt Franco külügyminisztere Rómában Mint a római rádió jelenti, Arlato, a Franco-kormány külügyminisztere mintegy 10 napos római tartózkodás után elhagyta az olasz fővárost. Franco kiküldöttének , hosszúra nyúlt római látogatását az olasz közvélemény viharos tiltakozással fogadta. Az Avanti értesülése szerint Arlato nagyszabású szövetségi hálózat tervezetét terjesztette az olasz miniszterelnök elé. A szövetség, amely szervesen csatlakoznék az Atlanti Egyezményhez, Délamerikától Törökországig terjedne ,és többek között magában foglalná Argentínát, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot is. A görög monarchofasiszták rádiója kedvezően foglalt állást a Franco-kormány terveivel kapcsolatban. Artaro római látogatásával foglalkozva, az athéni rádió kijelentette, hogy görög politikai körökben nem elleneznek egy föld közitengeri egyezmény kidolgozását. A római rádió jelenti, hogy politikai körök szerint a közeljövőben találkozásra kerül sor De Gasperi olasz miniszterelnök és Tito között. Románia nagy lelkesedéssel ünnepli a Népköztársaság kikiáltásának évfordulóját Egész Románia nagy lelkesedéssel ünnepeli is pénteken a Román Népköztársaság kikiáltásának második évfordulóját. A nagy nemzetgyűlés ülésén dr. Constantin Parhon, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke méltatta az évfordulót A nagy nemzetgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta annak a rendeletnek a bejelentését, hogy Bukarestben Sztátin-szobrot állítanak. Országszerte minden városban és faluban ünnepi gyűléseket rendeztek. Bidault mindössze 8 szavazat mentette meg a bukástól Pénteken egész nap tartottak az alkudozások a kormány és a kormánypárt képviselői között. A kormánynak nagy engedményeket kellett tennie a középpártok képviselőinek, hogy a többséget kicsikarja. Az első félhivatalos adatok szerint a Ribault-kormány pénteken 304 szavazattal 296 ellenében bizalmat kapott a nemzetgyűlésben. A kormány helyzete változatlanul ingadozó és akár a legközelebbi — vasárnapi — bizalmi szavazás alkalmával, akár a köztársasági tanácsban még a jelenlegi költségvetési vita során leszavazhatják. A pénteki ülésen Pronteau kommunista képviselő éles szavakkal követelte a kormány lemondását. A Az amerikaiak szabadon bocsátják a náci háborús bűnösöket A heidelbergi amerikai főhadiszállás különjelentése szerint — írja a jobboldali VAube — hatvan náci háborús bűnöst egy hónapon belül végleg szabadon bocsátanak, azon a címen, hogy „jó magaviseletet“ tanúsítottak. Közöttük van öt háborús főbűnös, akiket a nürnbergi katonai törvényszék ítélt el és akiknek a „Hamadik Birodalomban“ magas állásuk volt, így Karl Hollicht a VI. német hadtest volt parancsnoka: ő szervezte meg a kényszermunkát a megszállott országokban. Josef Altstoetter, a náci bírók perének elsőszámú vádlottja; Ernst Bohle „Gauleiter“ SS-ezredes, a külföldi németek hitlerista szervezetének vezetője; Emil Puhl aki a Birodalmi Bank helyetteselnöke volt 1939-től 1945-ig; Georg von Schnitzler, a nürnbergi I. G.-per egyik legfőbb vádlottja.