Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Ma: Bélyegrovat Aran0fillér Keresztrejtvény Vasúl­ap, 1950 január 1 . A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő A hétvége AZ ÚJ ÉLET HŐSEI­ ­ ríjunk meg az új évnél, ennél a fordulónál, nem azért, hogy csupán visszatekintsünk, de egyben, hogy felfokozzuk erőinket. A nagy és szép teljesítmények, a munka­verseny fokozódása, az egyéni munkaverseny növekedése és kitelje­sedése a sztálini műszak nyomán, most ott áll és még soká ott fog állani nemzeti életünk középpontjá­ban. Egy egészen új magyar ember­típus, új ember születik itt a régi helyett és a magyar történelem, a magyar sors üteme egészen megvál­tozik. A Kis Újság, mely az élenjáró és új magyar történelmet formáló munkásosztállyal szövetséges dolgozó parasztság lapja, nem térhet közöm­bösen napirendre e történelmi ese­mény fölött. Nemzeti életünk, társadalmunk év­tizedekig a hanyagság, henye élet, la­zaság jegyében állt. Az 1944 előtti veze­tőköröknél ez a felületesség és hanyag­ság az akkori úrhatnámság, hamis s ha­zug úriemberség megnyilvánulása volt. Úgyis övék volt az ország, a hatalom és a dicsőség, hát nem is volt szük­ségük különösebb munkára, különö­sebb teljesítményekre. Nekik értek és teremtek a kertek, erdők, földek és mezők, nekik dolgozott a paraszt, minden magától ment. És lenn, a mélyben? Érezhetse-e akkor, 1944 előtt a magyar paraszt és a munkás, hogy magának, a sajátján dolgozik? Akkor a munka egyik legfontosabb hajtóereje a kényszer volt, a politi­kai és anyagi kényszer, a legszűkö­­sebb és legszegényebb megélhetés kényszere. A tőkések, kapitalisták zsebébe vándorolt a haszon, a munkatel­jesítmény növelése az ő fényű­zésüket, munkátlan és kizsák­mányoló magánéletüket szolgálta, a gyárak és üzemek roppant haszná­ból semmi sem tellett arra, hogy jobbá és szebbé tegyék a nagyvárosi füstben, szennyben, kültelki nyomo­rúságban és elhagyatottságban ten­gődő dolgozók életét, hogy például emberibb lakásviszonyokat teremt­senek nekik. Az akkori rendszer igyekezett megosztani a dolgozók erőit és egy végzetes politika még 1946-ig is kísérletezett vele, hogy szembeállítsa egymással a munkásságot és paraszt­ságot. Az akkori rendszer urai érez­ték, hogy a korszak technikai, ipari ütemén emelkedő és nevelkedő ipari munkásság a világon mindenütt a történelmi és társadalmi változások nagy megvalósítója, úttörője. Az az 1944 előtti magyarországi rend­szer, melyben egyesültek a feudális és kapitalista elemek, parasztságun­kat mereven el akarta különíteni az ipari munkásságtól és az ipari mun­kásság kezdeményezte korszakos és korszerű mozgalmaktól, a parasztsá­got elzárta iskolán, leventemozgal­­mon, vármegyén keresztül minden haladástól, minden eszközzel igye­kezett bebeszélni a parasztságnak konzervatív, maradt mivoltát Holott itt az akkori urak elfelejtettek egy nagyon lényeges dolgot. Azt tudni­illik, hogy a magyar ipari munkás­ság igenis a magyar falu szülötte volt részben még önmagában is, részben meg apái által kikel mind a falusi szegénység, földnélkü­liség űzött világgá — ez esetben bizony jó, hogy nem a tengerentúlra, hanem a több fejlődéssel, megélhetéssel, mozgással, modernséggel hizlaló nagyvárosokba, elsősorban Buda­pestre Voltak korszakok, 1918 előtt majd 1944 előtt, amikor az ipari munkás­ság vállalta a nemzet haladásáért, fejlődéséért, emberi és gazdasági jogaiért folyó harc oroszlánrészét — minden igazi politikai és társadalmi változás eleve magával hozta volna a parasztság sorsának jobbrafordu­­lását a kommunista szervezkedés­ben programban célkitűzésben kez­dettől fogva ott szerepelt a földkér­dés megoldása. Az ipari munkásság kezdettől hűséget közösséget vállalt a parasztság életével, alapkérdései­vel. T&/J a még fokozottabban ez a hely­­'*■*■*■ zel. Az 1918—19-es kísérlettől, a „második forradalomtól“ kezdve a magyar falun, a parasztság életében óriási erjedés indult meg a felszín alatt: egyre hangosabbak, követelőb­­bek, tevékenyebbek lettek az igények és szükségletek, hogy a falu, a pa­rasztság kilépjen a reá erőszakolt ma­­radiságból, az ország, a föld, a töké urainak kedvező kényszerű konzer­vativizmusból, hogy beálljon a hala­dás sodrába, emelkedjék életszínvo­nala, emberibb élete és sorsa legyen. Nemcsak a politikai jogokról és az anyaföldhöz való megtagadott jogról volt itt szó az akkori rendszer ellené­ben. És arról: miként lehetne kivinni a falura a technika, az ipar eredmé­nyeit, miként legyen villanya, rádiója, jobb ruhája a parasztembernek. De csak a mai, új Magyarország old­hatta meg a hároméves terv során a dolgozó parasztság fejlődésének ügyét, hogy majd az ötéves tervben a már úgyis a technikai haladás út­jára lépett, de olyan soká elmaradt primitív magyar mezőgazdaság a modern, fejlett mezőgazdasági gépek segítségével eddig soha el nem ért színvonalra emelje parasztságunk életét.­­ Ezért kell örülnie a magyar pa­rasztságnak, ha hallja és olvassa, Cse­pelen és más ipari gócokban micsoda nagy és szép eredményeket értek el munkástestvérei. Az ország a dolgo­zóké, munkásságé, parasztságé, a velük tartó értelmiségieké lett és végleg elhárultak azok az akadályok, melyek­ elkülönítették egymástól a dolgozó rétegeket. A magyar paraszt­ság egyre jobban megérti és emel­kedő, javuló, szebb élete példáján látja, mit is jelent az ország ipará­nak fejlődése, mely a falut mezőgaz­dasági gépekkel, ruhával, villannyal, rádióval látja el, amely új házakat, új iskolákat, kultúrházakat, könyv­tárakat, kórházakat, szülőotthono­kat, egészségházakat, orvosi rendelő­ket teremt. Ugyanekkor az ötéves terv során egyre több munkaerőre lesz szükségünk — az egészséges faluból kiáramló népfölösleg bősége­sen elhelyezkedést talál új, nagy ipa­runkban, a szocializmus fejlődése és épülése, az ország általános gyarapo­dása és gazdagodása során. Munkásság, parasztság most ma­gának dolgozik. Innét erednek azok a nagy és szép teljesítmények, melyek által felnő egy új embertípus és benépesíti az új magyar társadal­mat, a várost és falut. A hagyomá­nyos magyar szalm­aláng a múlté munkásság és parasztság megértette az új magyar történelem értelmét: ipar, technika nélkül többé nem áll­hatunk meg a nemzetek, országok között. Íme, a normát túlteljesítő ipari munkások így válnak egy új, munkás magyar hazafiság élharco­saivá. Ez az új embertípus megacé­­losodott és nem ismer akadályokat, az emberiség, a haza, a nemzet iránti hűség és kötelesség lelkesíti s példája messze szétsugárzik, mint azé a Muszka Imréé, aki a szovjet sztaha­­novisták legjobb magyar tanítványa­ként és követőjeként fokozta telje­sítményét. Mindez pedig történt abban a csepeli WM-gyárban, mely a népi demokrácia idején erélyes és biz­tos irányítás alatt tervszerűen fejlő­dött olyan üzemmé, mely gyártmá­nyaival, munkájával országunknak egyik legelső, világviszonylatban is nagyon számító ipari telepe lett. És ugyanígy túlteljesítik a normát a népi gazdaság javára, 100 százalékon jóval túl, a többi iparágak is, a bauxitgyártás, az autó- és autóbusz­gyártás, a mezőgazdasági gépgyártás — csupa olyan iparág, melyekből pa­rasztságunknak is nagy haszna van. A munka itt nemcsak kötelesség, de becsület dolga, hazafiságunk, országépítésünk egyik legszebb erköl­csi és emberi teljesítménye is. A magyar munkás, paraszt és a hozzá­juk hű, értük, velük élő értelmiség büszkén emeli fel fejét — ereje, aka­rata és jelleme diadalmaskodik a múlton, jelenen és jövőn, így nőnek az új élet igazi hősei! A japán bakteriológiai alakulatok az emberek tömeges elpusztítását tervezték Szakértői vélemény a japán tömeggyilkosok tevékenységéről A habarovszki per december 29-i tárgyalásán folytatták a tanuk ki­hallgatását. A tanuk egybehangzóan azt vallot­ták, hogy a Kvantung-hadsereg bak­teriológiai osztályai élő embereken végeztek kísérleteket és a baktérium­fegyvereket a Szovjetunió ellen akar­ták felhasználni. Egyik tanú elmondta, hogy 1945 augusztusában, tehát a Kvantung-hadsereg fegyverletétele után, a 100-as alakulat 60 lovat fer­tőzött meg takonykórral és az állato­kat a közeli falvakba terelték az elő­renyomuló szovjet hadsereg elé, hogy járványt idézzenek elő. Egy másik tanú szemelő fára lőttek agyon egy orosz polgárt, aki a rajta végzett kísérletek során teljesen elgyengült. A tanúkihallgatások után a tör­vényszéki orvosszakértők véleményé­nek ismertetésére került sor. A szak­értő-bizottság írásbeli véleményét N. N. Zsukov, a Szovjetunió Orvostudo­mányi Akadémiájának rendes tagja olvasta fel. A szakértő-bizottság megállapította, hogy a Kvantung-hadseregben terv­szerűen dolgoztak a baktérium-fegy­ver előállításán, valamint a fegyver alkalmazási módjainak kidolgozásán. Ez a munka — állapítja meg a szak­értői vélemény — egyenes ellentétben áll az emberiség érdekeit szolgáló tu­domány feladataival. A Közép-Kíná­­ban végrehajtott baktérium-támadás arra mutat — hangsúlyozza a szak­értői vélemény —, hogy a japánok széles méretekben valósították meg az emberek tömeges megfertőzését. A ja­pán bakteriológiai alakulatok arra számítottak, hogy a baktérium-fegy­ver alkalmazásával pusztító járványo­kat okoznak és tömegesen pusztítják el az embereket. Ha ezek a törekvések sikerrel jártak volna, a járványok a semleges államok számára is veszélyt jelentettek volna. A szakértői vélemény ismertetése után Szmirnov államügyész mondta a vádbeszédét. Huszonhét évvel ezelőtt alakult meg a Szovjetunió A szovjet nép feledhetetlen évfor­dulóra emlékezik: huszonhét évvel ez­előtt, 1922 december 30-án, a szovje­tek első országos kongresszusán Lenin és Sztálin javaslatára történel­mi határozatot hoztak­ a szovjet né­pek önkéntes egyesü­lésért.'V-'Cgy állam­ban, a Szocialista Szovjet Köztársa­ságok Szövetségében, azaz a Szovjet­unióban. A moszkvai lapok vezércikk­ben méltatják ennek az eseménynek a jelentőségét. A Bolsevik Párt vezetésével, Sztálin lángeszű irányítása alatt a Szovjet­­u­nió fejlődik és erősödik és megépíti a kommunizmushoz, vezető utat — írja a Pravda. Óriási mértékben meg­növekedett a Szovjetunió nemzetközi tekintélye. Ma büszkeséggel látjuk, hogy a Sztálin géniusza által naggyá tett szovjet állam valóban komoly nemzetközi erővé vált, amely hatással van a nemzetközi helyzetre és megvál­toztathatja azt a dolgozó tömegek ér­dekében. „Gigászi mű“ - írja a jobboldali Paris Presse a szegei atomunk­álatolírés A jobboldali Paris Presse négy­­hasábos címmel foglalkozik a Szov­­jetúnió atomeredményeivel. Az atom­­munkálatokat „gigászi műnek“ minő­síti, amely túlszárnyalja Szuezt és Panamát. A Szovjetúnió — írja a lap —­ hegyeket porrázúzó atomrobbantá­sok sorozatával megkezdte a szovjet tájak arculatának és éghajlatának megváltoztatását. A lap ezután részle­tesen méltatja a Davidov-tervet és annak várható eredményeit. Merénylet a párisi len­gyel Pénteken reggel 10 órakor rend­kívül nagyerejű robbanás rázta meg a párisi Invalides negyedét. Ismeret­len tettesek robbanószerrel merény­letet követtek el a párisi lengyel kö­vetség e környéken levő épülete ellen. A robbanás megrongálta a kö­vetség épületének egy részét, betörte a főbejárat kapujának és a környező házak ablakait és valósággal kisza­kította helyükből az előcsarnok as­ követség ellen tátt. A követség személyzetének tele­fonhívására a környék rendőrkapi­tánya és a tűzoltók azonnal a hely­színre érkeztek. Nem sokkal utána az ügyészség és a bűnügyi rendőrség képviselőinek kíséretében megjelent Szajna­ megye prefektusa is, aki a robbanószer természetén kívül mást nem állapított meg. A rendőrség az ügyben megindította a nyomozást. Ki felelős a merényletért? Párisi haladó körökben hangsú­lyozzák, hogy a lengyel nagykövet­ség ellen elkövetett merényletért a lengyelellenes francia hadjárat pro- flagandistái felelősek. E körök szerint a merénylet végrehajtóit valószínűleg a párisi fasiszta lengyel emigráció tag­jai között kell keresni. A Lengyel— Francia Baráti Egyesület közleményt adott ki, amelyben a lengyel követ­ség ellen elkövetett pokolgépes me­rényletet a béke elleni merényletnek minősíti. A Quai d'Orsay protokollfőnöke megjelent a lengyel követségen és „sajnálatát“ fejezte ki a francia kor­mány nevében. Titon De Gasperi-találkozó készül Földköztengeri szövetségtől tárgyalt Franco külügyminisztere Rómában Mint a római rádió jelenti, Arlato, a Franco-kormány külügyminisztere mintegy 10 napos római tartózkodás után elhagyta az olasz fővárost. Franco kiküldöttének , hosszúra nyúlt római látogatását az olasz közvéle­mény viharos tiltakozással fogadta. Az Avanti értesülése szerint Arlato nagy­szabású szövetségi hálózat tervezetét terjesztette az olasz miniszterelnök elé. A szövetség, amely szervesen csat­lakoznék az Atlanti Egyezményhez, Délamerikától Törökországig terjedne ,és többek között magában foglalná Argentínát, Spanyolországot, Olasz­országot és Görögországot­­ is. A görög monarchof­asiszták rádiója kedvezően foglalt állást a Franco-kormány ter­veivel kapcsolatban. Artaro római látogatásával foglalkozva, az athéni rádió kijelentette, hogy görög politikai körökben nem elleneznek egy föld­ közitengeri egyezmény kidolgozását. A római rádió jelenti, hogy politi­kai körök szerint a közeljövőben találkozásra kerül sor De Gasperi olasz miniszterelnök és Tito között. Románia nagy lelkesedéssel ünnepli a Népköztársaság kikiáltásának évfordulóját Egész Románia nagy lelkesedéssel ünnepeli is pénteken a Román Nép­­köztársaság kikiáltásának második évfordulóját. A nagy nemzetgyűlés ülésén dr. Constantin Parhon, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke méltatta az évfordulót A nagy nem­zetgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta annak a rendeletnek a bejelentését, hogy Bukarestben Sztátin-szobrot állítanak. Országszerte minden városban és faluban ünnepi gyűléseket rendeztek. Bidaul­t mindössze 8 szavazat mentette meg a bukástól Pénteken egész nap tartottak az alkudozások a kormány és a kor­mánypárt képviselői között. A kor­mánynak nagy engedményeket kel­lett tennie a középpártok képviselői­nek, hogy a többséget kicsikarja. Az első félhivatalos adatok szerint a Ribault-kormány pénteken 304 sza­vazattal 296 ellenében bizalmat ka­pott a nemzetgyűlésben. A kormány helyzete változatlanul ingadozó és akár a legközelebbi — vasárnapi — bizalmi szavazás alkalmával, akár a köztársasági tanácsban még a jelen­legi költségvetési vita során lesza­vazhatják. A pénteki ülésen Pronteau kom­munista képviselő éles szavakkal kö­­vetelte a kormány lemondását. A Az amerikaiak szabadon bocsátják a náci háborús bűnösöket A heidelbergi amerikai főhadiszállás kü­lönjelentése szerint — írja a jobb­oldali VAube — hatvan náci háborús bűnöst egy hónapon belül végleg sza­badon bocsátanak, azon a címen, hogy „jó magaviseletet“ tanúsítottak. Közöttük van öt háborús főbűnös, akiket a nürnbergi katonai törvény­szék ítélt el és akiknek a „Ha­madik Birodalomban“ magas állásuk volt, így Karl Hollicht a VI. német had­test volt parancsnoka: ő szervezte meg a kényszermunkát a megszállott országokban. Josef Altstoetter, a náci bírók perének elsőszámú vádlottja; Ernst Bohle „Gauleiter“ SS-ezredes, a külföldi németek hitlerista szerve­zetének vezetője; Emil Puhl aki a Birodalmi Bank helyettes­­elnöke volt 1939-től 1945-ig; Georg von Schnitz­ler, a nürnbergi I. G.-per egyik leg­főbb vádlottja.

Next