Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1950-01-05 / 4. szám
DZSOMÁRT SZŐNYEGE Az Ifjúhági Színház új darabja A Kaukázus kék ege alatt és kék vizeinek partjain szálltak szájról szájra azok a mondák és zendültek egykor kobzosok ajkain a hősköltemények, amelyeknek töredékeit gyűjtötte egybe A.Tazsibájev a hétmilliós kazah nép hőséről, Dzsomártról. E töredékekből alakított színjátékot G. Rosál, a mese elemeivel, az emberi szellem e mélyen élő, rejtelmes illatú virágaival ültette tele Dzsomárt mondákba vesző, de valóságban gyökerező történetét. A szerelemre nagy emberi indulat, mint a népmesék és tündérregék ősi tárgya és mozgatóereje — Dzsomárt szőnyegében tulajdonképpen egy hősmondát sző át vérpiros szálaival. A mese, miként az álom, a jelképek nyelvén beszél és e mesévé varázsolt hősmonda is a képes beszéd példázó szavaival és a színes szavak gondolat-tartalmú képeivel mondja el az életigazságokat E legősibb népköltészet, a nép életbölcsességének tarka virága, szirmaiból mindig kibontja tehát a tapasztalatok erkölcsi tanulságát és a költői igazságszolgáltatást, akár a tündéri Árgirus egyéni sorsában, akár a Vitéz Lászlók, Ludas Matyik népmeséi hőseinek személyében fejezi ki a néplélek ítéletét. A kazah nép mondái hősének sorsa is a jelképek nyelvén tesz igazságot. Azért szövi Dzsomárt — kardját félretéve — három évig szerelmese képét a keleti szőnyeg tüzes színeibe, hogy megismerve a munkát, együtt tudjon érezni a dolgozó emberekkel és emberré lehessen a mondás hősből Dzsomárt csak úgy tud szembeszállni — megtalálva a munka és az élet értelmét — népének ellenségével, a vérivó zseszternákokkal, hogy mint harcos munkás és mint a munka küzdő hőse, szétverje a csupán mások verejtékes munkájának gyümölcséből, munka nélkül élősdiskedők aranybálványban jelképezett, embertelen hatalmát. Egri István határozott vonalú rendezése az előadás hétfőn látott, kialakult formájában drámai feszültséget teremtő egységbe fogja és lüktető ütemben viszi a mesejáték sok színes képből kissé lazán szőtt cselekményét Levágva a „fenékszínt“, a színpad távlatát, a tömegjeleneteket ugyan inkább csak jelezve, de hatásosan mozgalmassá téve, finoman hangsúlyozza a darab jelképi tartalmát és erkölcsi tanulságát. A vérivó rablónép királynőjét Sennyei Vera testesítette kápráztató külsőségekkel, de a drámai hatás megelevenítő eszközeivel is. Aranyban ékszerben csillogva, a közömbösség hindu bálványára emlékeztető kőszoborból úgy elevenedik démoni szerelmessé, hogy hitetően, félresiklás nélkül tudja megjeleníteni a mese szörnyű ösztönökben élő, bűbájos boszorkányát. Náray Teri kifejező arcjátékkal és mozdulatművészettel, finom átmenetekben érezteti meg szerepének minduntalan változó érzéshullámzását, egyként elragadóan rajzolva meg a szőnyegszövő szerelmes leány és a Dobó Katicák, Jeanne d’Arc-ok amazoni jellemének ellentétes vonásait. Ilosvay Katalin a mezei virágok és a népmesék illatát hozza a színpadra, mélyen átélt alakításában, a szőnyegszövő öregasszony unokájának lehellétszerű színekkel megfestett, közvetlenséggel és egyszerű eszközökkel jellemzett alakjában. Benkő Gyula Dzsomárt bonyolult szerepében, mely inkább jelkép, mint emberalak, különösen részleteiben nem egyszer drámai hévvel és emberien érzékelteti a szőnyegszövővé vált mondás hős önviaskodásait és küzdelmeit. Soós Lajos férfias, szépen beszélő órára, Verebes Károly (aki próba nélkül vette át a beteg Gálcsiky szerepét) friss, életeleven kobzosa, továbbá Berky Lili Dzsomárt anyjának alakjában, Orsolya Erzsi, mint a szőnyeg szövés öreg mesterasszonya és mellékszerepében Raffay Blanka egy élet múltját éreztetik meg alakításukkal. Sok lendület van Barlay Vali játékában, de a zseszternákok megszemélyesítői túlzásaikkal gyakran a komikum határát súrolják. Farkas Ferenc zenei feldolgozása, Fülöp Zoltán mesehangulatot felidéző díszletei és Márk Tivadar festői jelmezei egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a darabnak a népi „alakosok“ ősi játékaira és a népszokások kedvesen fellengős beszédére emlékeztető nyelve és eszmei tartalma — Örkény István szép fordításában — megmozdítsa a nézők érzelmeit, de gondolatait is. Tamás Ernő Csepelen lép fel szerdán este a Szovjet Légierők Ének- és Táncegyüttese A Szovjet Légierők Ének- és Táncegyüttesének eddigi minden fellépése óriási sikert jelentett. Pénteken a Nemzeti Színházban, szombaton az Operettszínházban, vasárnap az Operaházban és hétfőn a Városi Színház színpadán léptek fel a kitűnő énekesek, muzsikusok, táncosok és minden alkalommal nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta magasszínvonalú műsorukat a közönség. A városi színházi tapsviharral, virágzáporral végződött előadás után, ma, szerdán este a csepeli dolgozók előtt szerepel a nagyszerű együttes. A WM kultúrcsarnokában folytatja fellépéseinek sorozatát, az életerőt, életörömét, egészséget, magas színvonalú művészetet sugárzó dalok, kórusok, táncok ragyogó bemutatását. A Szovjet Légierők Ének- és Táncegyüttese kedden délután a szolnokiVárosi Színházban mutatta be zsúfolt nézőtér előtt remek művészetét. A közönség minden egyes számot percekig tartó tapssal, virágcsokrokkal jutamazott. A művészi teljesítmények közül különösen kiemelkedett a „Repülők tánca“, valamint a „Matrózok tánca“ című kompozíció. A közönség kérésére a művészegyüttes több műsorszámot megismételt. Este a város a Tisza-szállóban díszvacsorát adott a művészegyüttes tiszteletére, amelyen Juhász Imréné főispán üdvözölte az együttes tagjait és köszönetet mondott a művészi élményért, amelyet a szovjet művészek a város dolgozóinak nyújtottak. — A mai előadásból — mondotta — a szovjet ember életének szépsége, a kommunizmust építő szovjet társadalom életöröme, győzelembe vetett egészséges optimizmusa árad felénk. A népi demokráciák eszmei győzelmét jelenti a Talpalatnyi föld és a Néma barrikád“ — állapítja meg a Szovjetszkoje Iszkusztvo Megújult filmgyártásunk büszkesége, a „Talpalatnyi föld“ ót a „Néma barrikád“ című, új csehszlovák film igen nagy sikerrel szerepel a Szovjetunió fimszínházainak műsorán. Mint ismeretes, a „Talpalatnyi föld“ Marianske-Lazneban a filmfesztivál Munka Nagydíját nyerte, és hasonlóan kedvező fogadtatásra talált a szovjet kritikusoknál is, amikor először levetítették előttük a moszkvai Művészetek Házában. A szovjet lapbeszámolók megdicsérték a filmet és hasonlóan szép elismerést kapott a „Néma barrikád“. Ez a csehszlovák film megrázó erővel arról a prágai ellenállásról számol be, melyet a főváros lakossága 1945 tavaszán tanúsított a nácik ellen. A Pravda, többek között, azt írta róla: „Az ilyen alkotás hozzájárul ahhoz, hogy a demokratikus tábor hívei jobban megismerjék egymást.“ Mindkét filmmel most a Szovjetszkoje Iszkuzlvo, a szovjet művészeti folyóirat foglalkozik. A méltatás elismerő sorai között találjuk ezt a mondatot: „Mindkét film a népi demokratikus országok eszmei győzelmét jelenti. Ezeknek az országoknak a filmművészete megindult a realista művészet útján.“ A Néma barikádnál külön kiemeli a lap, hogy a film hőse — először a csehszlovák filmművészetben — a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály. A Néma barrikádnak, egyébként, kedden volt a magyar sajtóbemutatója. A hősi, erős és mély kommunista eszmeiséggel áthatolt filmalkotást igen nagy tetszéssel fogadták a fővárosi újságírók. Magyar közönség elé jövő héten kerül a film. 4 (Csütörtök, Január 5) Orsai csomópont A lezajlott sztálini filmünnepségek egyik kimagasló filmalkotása, az „Orsói csomópont“ a hét csütörtöki bemutatóinak lesz nagy eseménye. A filmet a filmünnepségek során már részletesen ismertettük. Felhívtuk a figyelmet, hogy élethűen tárja elénk a szovjet partizánok rettenhetetlen hősiességét és a partizánok meg a pártszervezet elszakíthatatlan kapcsolatát. A filmet Faincimmer, a „Tengerészbecsület“, ,,Győzhetetlen brigád“ Sztálin-díjas rendezője készítette. A főszerepet, Konsztantin Zaszlonov belorussz mérnök legendás alakját, a Szibériai rapszódiából ismert kitűnő Druzsnyikov mintázza meg. Alakításában a szovjet ember kiváló jellemvonásait ezúttal a belorussz nép hős fián keresztül mutatja meg. Meg kell még említeni, hogy a film segédrendezője, Kors Szablin, a Nagy Honvédő Háború idején partizánként küzdött a megszálló nácik ellen. Színházi ügyelő MANRICOT először énekli Simándy József, az Operaház szerdai Trub-dúr előadásán, amelyet olasz vendég, a torinói rádió zeneigazgatója, Mario Rossi vezényel. * ALEXANDROV, a Sztálin-díjas szovjet filmrendező a moszkvai rádió munkatársának adott nyilatkozatot a múlt év legnagyobb élményéről. Elmondotta, hogy igen nagy élmény volt számára a Csehszlovákiában rendezett nemzetközi filmbemutató, a szovjet filmművészet diadalútjának ez az újabb állomása. Majd idézte a fesztivál jelmondatát: „Az új emberért, a tökéletesebb emberiségért!“ Aztán így folytatta: „Ezt a jelmondatot az új esztendőben se felejtsétek el! Harcoljatok továbbra is a népek békéjéért a gaz, háborús uszítók ellen!“ * A „SPORTBECSÜLET“ című, új szovjet film színes felvételekben számol be a tömegsport-mozgalom fejlődéséről és a szovjet sportolók kiváló eredményeiről, melyeket a nemzetközi versenyeken érnek el. * A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNŐ kedd délelőtti próbáját végignézte a Könyvbarátok tanulmányi csoportja. Szirtes László, a színház titkára üdvözölte a Könyvbarátokat, majd néhány jelenetet próbáltak le a közönség előtt. Egymásután jöttek a színre a darabban szereplő komikusok: Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Kelei László Rányi Róbert .. Ennyi komikus egy darabban! A női primadonnák: Honthy Hanna, Fejes Teri, Petress Zsuzsa, szintén bemutatkoztak a Könyvbarátoknak, akik az izgalmas próba élményével távoztak a Fővárosi Operett Színházból. * A SZOVJET RAJZFILMEK MESTEREI igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a filmackok, gyermekek, felnőttek, vagy állatok hangja meggyőző erővel hasson a közönségre. Erről az éppen most vetített „Virád az erdő“ műsora pompás és tulságos fimsorozatában is meggyőződhet a közönség. A rajzfilmek szereplői neves színművészek hangján szólalnak meg. Ebben a munl.c.ban a moszkvai színházak művészei is tevékeny részt vesznek. AZ ELSŐ HINDU FILM MAGYARORSZÁGON! A nétetiáridó-tai India népének küzdelme a létért és a szebb jövőért. Holnaptól: RÁKÓCZI (v. Omnia) FÓRUM Ahol a sziklaormok a magasban ténfergő felhőkkel kacérkodnak, a kaukázusi hegyekben, szakadékok, csak késő tavasszal meg nyáron járható hágók, meg rohanó hegyipatakok közelében van egy kis falu, Szakén. „Ne is próbálják a nagy világatlaszon keresni — túl kicsi a földabrosz léptéke, semhogy megjelöljék rajta a földigolyó ilyen istenháta megetti zugocskáit is“ — írja róla jellemzésként G. Gulia, a Sztálin-díjjal kitüntetett szovjet író, a „Kaukázusi tavasz“ című regényének bevezető szavaiban. Évtizedekig elszigetelten a nagyvilágtóll nagy magánosan élt ez a pici falu és alig-alig akadt valaki a nagy birodalomban, aki nagy-néha megközelítette volna a zergék és erdei vadak birodalmában élő magánosokat. „A falusi települések jegyzékében Szákén csak a múlt század 90-es ■ éveiig tett számot, amíg át nem vette hivatalát Sztukov főhadnagy, az új körzeti elöljáró. Ez a hivatalos ember, minek utána áttanulmányozta a helyzetet és meghallgatta az adóbeszedők véleményét — akiknek semmi, de semmi kedvük sem volt átvergődni kilenc hágón és nyolc hegyi patakon, pusztán a szákeni parasztok nyomorúságos garasaiért —, úgy döntött, hogy Szákent törölni kell a falvak lajstromából, mintha elnyelte volna valamelyik szakadék“. Nos, mikor a regény története kezdődik, 1947-ben éppen tavasz van a Kaukázusban. Már a madár harsogtatja télvíz idején elfelejtetett hangjait. A gályákon kifestett a rügy. Az írót érdemes az olvasónak elkísérni a tavaszi Kaukázusba, Szökénbe, mert ebben az istenháta megett faluban ezekben a hónapokban nagy események zajlanak és tanúi lehetünk a nagy átalakulásnak, mikor a hegyektől elzárt falu belekapcsolódik a szovjet kultúrközösségbe. Keszov már szervezi a munkabrigádot, hogy az első tavaszi napsütés A kaukázusi hegyekben ses napon megkezdődhessék a sovány földek meghódítása, a községi szovjetben is tárgyalják már a tavaszi vetési munkákkal kapcsolatos teendőket. Fel is olvassák a körzeti pártbizotság levelét, mely a szovjet parasztságnak megmutatja a fejlődés útját. „1947 legyen a mezőgazdaság rohamos gyarapodásának éve, amelynek fejlődését némileg hátráltatta a háború“. A tagok azonban aggódva hallják, hogy itt a hegyekben ők is 500 pad tengerit termeljenek s meg is jegyzik, hogy ezt az eredményt itt ugyan el nem érik, nem tengerpart ez. Keszon azonban vállalja: terve az, hogy a sovány föld kövérítéséhez felhasználja termékenyítőként a falu határában található óriási mennyiségű foszforitot. S megkezdődik a csodálatos küzdelem az 500 padért, a jobb földért, azért, hogy Szákenben is kulturáltabb, emberibb legyen az étel. S egyre nagyszerűbb eredmények születnek meg Szákenben. Míg a brigád keze alatt ég a munka, egy másik nagy terv is megszületett a faluban. Szákenben is megunták már a petróleummal vesződni, telepet épített Szmjel, a falu fúrófaragója, aki megismerte a szerelés munkáját a Nagy Honvédő Háború idején. „Meghívó! Holnap, vasárnap kérjük szives megjelenését. Villanytelepet avatunk. Tisztelettel Guda.“ A meghívó megérkezik minden otthonba s a nagy eseményre meg is jelenik Gudal házában a falu apraja-nagyja. És ezen az éjszakán kigyullad a fény a falu egyik épületében. Keszon hangoztatja is, hogy a villany égni is fog, míg a Száken-folyó el nem apad. „Igen, barátaim, híres éjszaka volt az Szákenben, csodás éjszakai* Szákén nem akarja megtartani titkát, hogy hegyének foszforitkincse van, hanem az egész nagyközösség rendelkezésére bocsátja. Keszou le is száll a hegyekből a völgyekbe, a síkságra, hogy szakértőknek is megmutassa a falu értékét, a foszforitot. S elhangzik a körzeti párttitkárság épületében a legszebb szózat: „Vannak, akik azt mondják, hogy maguk elszigetelten élnek ott, az isten háta megett Ez nem igaz! Magukkal van az egész ország. Maguk nincsenek egyedül. A bolsevik szellem mindenüvé elhatol, minden hegyen, hágón és folyón keresztültör. Idenézzen! — Itt van a Szovjetúnió. Óriási, erős, világhatalom. Maguk meg egy kis részét alkotják. Éljenek és dolgozzanak úgy, mintha Moszkvában élnének és dolgoznának Sztálin mellett“. A regény csodálatos szépségeket tár fel, ez a történet a váza. Olvasásakor érezzük a föld, a tavasz illatát, felvonul előttünk a falu minden értékes, dolgos embere. S mindennek elolvasása után örülünk, hogy magyar nyelven is megjelent ez a könyv, Makai Imre kitűnő fordításában, aki az eredeti mű minden hangulatbeli finomságát felszínre hozta. A regény második része a „Városok városa“, mely Kengyel Iván fordításában jelent meg. Ebben a részben az olvasó Színjét, a fiatal szákenit, aki behozta a faluba az első fényt, elkíséri Moszkvába. Ekkor már megbirkózott Szákén minden nehézséggel és már küldi is kincsét a környéknek, a kolhozoknak, hogy a síkság földjei még többet termeljenek. Moszkva minden szovjet ember képzeletében és lelkiben úgy é, mint roppant bővizű fúrrás melynek vize elárasztja a mérhetetlen nagy országot és virágzásba pezsdíti annak kultúráját, iparát, mezőgazdaságát A hegyi lakóból, aki a hegyekből leszárt a „Városok városába“, új embert formál a párhetes moszkvai tartózkodás. Hősköltemény ez a regény. Horváth B. Jenő HARMINC ÉV (Jegyzetek a romániai magyarság útjáról) Bányai László tanár és író, a romániai dolgozó magyar nép egyik vezetője könyvet írt a romániai magyarság elmúlt harminc esztendejéről. A könyvet Robotos Imre, a Romániai Magyar Szó szerkesztője ismerteti és azt írja, hogy „Bányai László műve elvezet az út szocialista határköréig és a győzelem távlatából vizsgálja a háromévtizedes múlt gazdag tapasztalatait“ Bányai művében abból indul ki, hogy a történelem tárgyi igazságait kizárólag a marxizmus-leninizmus kutatási módszereivel lehet megközelíteni és a romániai magyarság történelmét nem tanulmányozhatjuk a román nép történetétől függetlenül, nem érthetjük meg a Szovjetunió történetének tanulmányozása nélkül. A romániai magyar dolgozók sorsa 30 esztendőn keresztül lényegében azonos volt a román dolgozók sorsával. Leleplezi a magyar burzsoázia és földesurak cinkos együttműködését a román burzsoáziával és földesurakkal a magyar dolgozók nemzetiségi és osztályelnyomásában. Történelmi okmányokkal mutat rá arra, hogy a magyar burzsoázia folyamatos árulása a romániai magyarság múltjának csak egyik oldala. A másik oldal a magyar dolgozók szabadságharcáról, hazafias, nemzeti harcáról, kérlelhetetlen osztályharcáról számol be. Ez a harc a Román Kommunista Párt vezette munkásosztály harcának szerves része. A Román Kommunista Párt kezdettől fogva a „nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom" marxistaelv alapján működött, s ennek szellemében szervezi meg a román és magyar döaoók közös harcát. 1934 nyarán megalakult a Román Kommunista Párt segítségével és vezetésével a Romániai I.a .r Dolgozók Szövetsége. A MADOSZ az elő nemzetiségi jellegű magyar szervezet, amely „az itt élő magyar néptömegek érdekeit és az együtt élő népek baráti közeledését szolgálja és elismeri a társadalmi haladás főerejének, a munkásosztálynak forradalmi hivatását a nemzetiségi kérdés gyökeres megoldására“ — írja Bányai László. A bécsi döntés után az RKP illegális röpiratokban leplezi le a bécsi döntés értelmét és a MADOSZ is felhívásban fejti ki, hogy „a bécsi döntés az Erdélyben éő népek akaratát semmibe véve Erdély földjét szétszaggatja és a hitleri német imperializmus fasiszta zsarolásának eszközévé teszi“. A felszabadulás utáni események méltatásánál Bányai László kiemeli, hogy a romániai magyarság osztályharcos nemzetiségi szervezete, a MADOSZ munkájának folytatója a Magyar Népi Szövetség. Új harci szakasz következik, a magyar revizionizmus újra összefog a román sovinizmussal, hogy megakadályozzák a népi demokratikus rendszer megszilárdulását. A reakció tervszerű aknamunkát folytat, amelynek imperialista forrásait leplezte le a Rajkper is. Ezeben szállott síkra a munkásosztály élcsapatának vezetésével minden becsületes dolgozó. Bányai László történelmi jegyzeteit a szocializmus építésének nagyszerű korszakánál fejezi be, amikor a nemzeti kérdés gyakorlatának Sztálini útján az együttélő nemzetiségek jogegyenlőségének biztosítása állampolitikává emelkedett. A főváros Hírei Több hivatal költözik el a Városháza épületéből. A Központi Lakáshivatal, a Levéltár, az Árvaszék és a KIK műszaki részlege költözik át az Újvárosháza épületébe, IV., Váci utca 62—64. szám alá. A Lakáshivatal átköltözése miatt a felek fogadása csütörtökig szünetel. Ez év elején befejezést nyer a Rökk Szilárd utca 13. szám alatti iskola helyreállítása. Ugyancsak befejezik a Műcsarnok megkezdett helyreállítását is, 500.000 forint költséggel. A Sashalom község elöljárósága a Bajcsy- Zsilinszky út 7. szám alól Havas utca 35. szám alá költözött. Itt van a XVI. kerületi elöljáróság székhelye. A XVI. kerületi elöljáróságnak egyébként két kirendeltsége van: Cinkota, Mátyás utca 64. és Rákosszentmihály, Hősök tere 1. szám alatt. Január 1-től az új kerületek iparostanuló-iskolái mellett működő segédvizsgabizottságok adminisztrációs munkáit is a polgármesteri V. ügyosztály keretében működő központi iroda látja el. Ez az iroda hívja össze esetenként a vizsgáztató bizottságokat és a sikeres vizsga után kiadja a segédlevelet. Munkaközösséget is létesítenek, amelybe bevonják az iparostanulóiskolák igazgatóit is. A X. kerületi árvaszéki ügycsoport hetenként egyszer ülésezik. Ekkor megtárgyalják a csoport ügyköréhez tartozó gyermekvédelmi és a kiskorúakkal kapcsolatos kérdéseket. A kerületi elöljáróság szociálpolitikai ügycsoportjának munkáját nagymértékben támogatja a népi bizottság. Elősegíti az anya- és csecsemővédő-intézetek ellenőrzését s a kerületben felmerülő egyéb szociálpolitikai kérdések megoldásához is segítőkezet nyújt. 9 — Az üzleti forgalmat növeli a trolibusz — állapítja meg a Magyar Kiskereskedők Lapja. A „troli”" bemutatkozása nemcsak közönségsikert aratott — írja a lap —, de útvonalán a megszokottnál jóval nagyobb lett a forgalom. Még az üzletre is jó hatással van a trolibusz! — mondják a Királyutca és a Nagymező utca kereskedői. Vidéki kiküldetéshez férfiakat, nőket felveszünk Komoly kereseti lehetőség Jelentkezés délelőtt 1V 10-ig. Sztálin út 25. (volt Andrássy út)