Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1950-01-05 / 4. szám

DZSOMÁRT SZŐNYEGE Az Ifjúhági Színház új darabja A Kaukázus kék ege alatt és kék vizeinek partjain szálltak szájról szájra azok a mondák és zendültek egykor kobzosok ajkain a hőskölte­­mények, amelyeknek töredékeit gyűj­tötte egybe A.Tazsibájev a hétmilliós kazah nép hőséről, Dzsomártról. E töredékekből alakított színjátékot G. Rosál, a mese elemeivel, az emberi szellem e mélyen élő, rejtelmes illatú virágaival ültette tele Dzsomárt mon­dákba vesző, de valóságban gyöke­rező történetét. A szerelem­r­e nagy emberi indulat, mint a népmesék és tündérregék ősi tárgya és mozgató­ereje — Dzsomárt szőnyegében tulaj­donképpen egy hősmondát sző át vér­piros szálaival. A mese, miként az álom, a jelképek nyelvén beszél és e mesévé varázsolt hősmonda is a ké­pes beszéd példázó szavaival és a színes szavak gondolat-tartalmú ké­peivel mondja el az életigazságokat E legősibb népköltészet, a nép élet­­bölcsességének tarka virága, szirmai­ból mindig kibontja tehát a tapasz­talatok erkölcsi tanulságát és a költői igazságszolgáltatást, akár a tündéri Árgirus egyéni sorsában, akár a Vitéz Lászlók, Ludas Matyik népmeséi hő­seinek személyében fejezi ki a nép­­lélek ítéletét. A kazah nép mondái hősének sorsa is a jelképek nyelvén tesz igazságot. Azért szövi Dzsomárt — kardját félretéve — három évig szerelmese képét a keleti szőnyeg tüzes színeibe, hogy megismerve a munkát, együtt tudjon érezni a dol­gozó emberekkel és emberré lehessen a mondás hősből Dzsomárt csak úgy tud szembeszállni — megtalálva a munka és az élet értelmét — népének ellenségével, a vérivó zseszternákok­­kal, hogy mint harcos munkás és mint a munka küzdő hőse, szétverje a csupán mások verejtékes munká­jának gyümölcséből, munka nélkül élősdiskedők aranybálványban jelké­pezett, embertelen hatalmát. Egri István határozott vonalú ren­dezése az előadás hétfőn látott, kiala­kult formájában drámai feszültséget teremtő egységbe fogja és lüktető ütemben viszi a mesejáték sok színes képből kissé lazán szőtt cselekményét Levágva a „fenékszínt“, a színpad táv­latát, a tömegjeleneteket ugyan inkább csak jelezve, de hatásosan mozgal­massá téve, finoman hangsúlyozza a darab jelképi tartalmát és erkölcsi tanulságát. A vérivó rablónép király­nőjét Sennyei Vera testesítette kápráz­tató külsőségekkel, de a drámai hatás megelevenítő eszközeivel is. Arany­­ban­ ékszerben csillogva, a közömbös­ség hindu bálványára emlékeztető kő­szoborból úgy elevenedik démoni sze­relmessé, hogy hitetően, félresiklás nélkül tudja megjeleníteni a mese szörnyű ösztönökben élő, bűbájos boszorkányát. Náray Teri kifejező arcjátékkal és mozdulatművészettel, finom átmenetekben érezteti meg sze­repének minduntalan változó érzés­hullámzását, egyként elragadóan raj­zolva meg a szőnyegszövő szerelmes leány és a Dobó Katicák, Jeanne d’Arc-ok amazoni jellemének ellen­tétes vonásait. Ilosvay Katalin a mezei virágok és a népmesék illatát hozza a színpadra, mélyen átélt alakításában, a szőnyegszövő öregasszony unokájá­nak lehellétszerű színekkel megfestett, közvetlenséggel és egyszerű eszközök­kel jellemzett alakjában. Benkő Gyula Dzsomárt bonyolult szerepében, mely inkább jelkép, mint ember­alak, külö­nösen részleteiben nem egyszer drá­mai hévvel és emberien érzékelteti a szőnyegszövővé vált mondás hős ön­­viaskodásait és küzdelmeit. Soós La­jos férfias, szépen beszélő órára, Verebes Károly (aki próba nélkül vette át a beteg Gálcsiky szerepét) friss, életeleven kobzosa, továbbá Berky Lili Dzsomárt anyjának alak­jában, Orsolya Erzsi, mint a szőnyeg szövés öreg m­esterasszonya és mellék­szerepében Raffay Blanka egy élet múltját éreztetik meg alakításukkal. Sok lendület van Barlay Vali játéká­ban, de a zseszternákok megszemélye­sítői túlzásaikkal gyakran a komikum határát súrolják. Farkas Ferenc zenei feldolgozása, Fülöp Zoltán mesehan­gulatot felidéző díszletei és Márk Ti­vadar festői jelmezei egyaránt hozzá­járulnak ahhoz, hogy a darabnak a népi „alakosok“ ősi játékaira és a népszokások kedvesen fellengős be­szédére emlékeztető nyelve és eszmei tartalma — Örkény István szép fordí­tásában — megmozdítsa a nézők ér­zelmeit, de gondolatait is. Tamás Ernő Csepelen lép fel szerdán este a Szovjet Légierők Ének- és Táncegyüttese A Szovjet Légierők Ének- és Tánc­együttesének eddigi minden fellépése óriási sikert jelentett. Pénteken a Nemzeti Színházban, szombaton az Operettszínházban, vasárnap az Operaházban és hétfőn a Városi Színház színpadán léptek fel a ki­tűnő énekesek, muzsikusok, táncosok és minden alkalommal nagy szere­tettel és lelkesedéssel fogadta magas­­színvonalú műsorukat a közönség. A városi színházi tapsviharral, virág­záporral végződött előadás után, ma, szerdán este a csepeli dolgozók előtt szerepel a nagyszerű együttes. A WM kultúrcsarnokában folytatja fellépé­seinek sorozatát, az életerőt, életörö­mét, egészséget, magas színvonalú mű­vészetet sugárzó dalok, kórusok, tán­cok ragyogó bemutatását. A Szovjet Légierők Ének- és Tánc­együttese kedden délután a szolnoki­­Városi Színházban mutatta be zsú­folt nézőtér előtt remek művészetét. A közönség minden egyes számot percekig tartó tapssal, virágcsokrok­kal jutamazott. A művészi teljesít­mények közül különösen kiemelke­dett a „Repülők tánca“, valamint a „Matrózok tánca“ című kompozíció. A közönség kérésére a művészegyüt­tes több műsorszámot megismételt. Este a város a Tisza-szállóban díszvacsorát adott a művészegyüttes tiszteletére, amelyen Juhász Imréné főispán üdvözölte az együttes tag­jait és köszönetet mondott a művészi élményért, amelyet a szovjet művé­szek a város dolgozóinak nyújtottak. — A mai előadásból — mondotta — a szovjet ember életének szépsége, a kommunizmust építő szovjet társa­dalom életöröme, győzelembe vetett egészséges optimizmusa árad felénk. A népi demokráciák eszmei győzelmét jelenti a Talpalatnyi föld és a Néma barrikád“ — állapítja meg a Szovjetszkoje Iszkusztvo Megújult filmgyártásunk büszke­sége, a „Talpalatnyi föld“ ót a „Néma barrikád“ című, új csehszlo­vák film igen nagy sikerrel szerepel a Szovjetunió fi­mszínházainak mű­során. Mint ismeretes, a „Talpalatnyi föld“ Marianske-Lazneban a film­­fesztivál Munka Nagy­díját nyerte, és hasonlóan kedvező fogadtatásra ta­lált a szovjet kritikusoknál is, ami­kor először levetítették előttük a moszkvai Művészetek Házában. A szovjet lapbeszámolók megdicsérték a filmet és hasonlóan szép elismerést kapott a „Néma barrikád“. Ez a csehszlovák film megrázó erővel ar­ról a prágai ellenállásról számol be, melyet a főváros lakossága 1945 ta­vaszán tanúsított a nácik ellen. A Pravda, többek között, azt írta róla: „Az ilyen alkotás hozzájárul ahhoz, hogy a demokratikus tábor hívei jobban megismerjék egymást.“ Mindkét filmmel most a Szovjet­szkoje Iszku­zlvo, a szovjet művé­szeti folyóirat foglalkozik. A méltatás elismerő sorai között találjuk ezt a mondatot: „Mindkét film a népi de­mokratikus országok eszmei győzel­mét jelenti. Ezeknek az országoknak a filmművészete megindult a realista művészet útján.“ A Néma barikád­nál külön kiemeli a lap, hogy a film hőse — először a csehszlovák film­művészetben — a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály. A Néma barrikádnak, egyébként, kedden volt a magyar sajtóbemuta­tója. A hősi, erős és mély kommu­nista eszmeiséggel áthatolt filmalko­tást igen nagy tetszéssel fogadták a fővárosi újságírók. Magyar közönség elé jövő héten kerül a film. 4 (Csütörtök, Január 5) Orsai csomópont A lezajlott sztálini filmünnepségek egyik kimagasló filmalkotása, az „Or­sói csomópont“ a hét csütörtöki be­mutatóinak lesz nagy eseménye. A filmet a filmünnepségek során már részletesen ismertettük. Felhívtuk a figyelmet, hogy élethűen tárja elénk a szovjet partizánok rettenhetetlen hő­siességét és a partizánok meg a párt­­szervezet elszakíthatatlan kapcsolatát. A filmet Faincimmer, a „Tengerész­­becsület“, ,,Győzhetetlen brigád“ Sztá­­lin-díjas rendezője készítette. A fősze­repet, Konsztantin Zaszlonov b­elo­­russz mérnök legendás alakját, a Szibériai rapszódiából ismert kitűnő Druzsnyikov mintázza meg. Alakításá­ban a szovjet ember kiváló jellemvo­násait ezúttal a b­elorussz nép hős fián keresztül mutatja meg. Meg kell még említeni, hogy a film segédren­­dezője, Kors­ Szablin, a Nagy Hon­védő Háború idején partizánként küzdött a megszálló nácik ellen. Színházi ügyelő MANRICOT először énekli Si­­mándy József, az Operaház szerdai Trub-dúr előadásán, amelyet olasz vendég, a torinói rádió zeneigazga­tója, Mario Rossi vezényel. * ALEXANDROV, a Sztálin-díjas szovjet filmrendező a moszkvai rádió munkatársának adott nyi­latkozatot a múlt év legnagyobb élményéről. Elmondotta, h­ogy igen nagy élmény volt számára a Csehszlovákiában rendezett nem­zetközi filmbemutató, a szovjet filmművészet diadalútjának ez az újabb állomása. Majd idézte a fesztivál jelmondatát: „Az új em­berért, a tökéletesebb emberisé­gért!“ Aztán így folytatta: „Ezt a jelmondatot az új esztendőben se felejtsétek el! Harcoljatok to­vábbra is a népek békéjéért a gaz, háborús uszítók ellen!“ * A „SPORTBECSÜLET“ című, új szovjet film színes felvételekben szá­mol be a tömegsport-mozgalom fej­lődéséről és a szovjet sportolók ki­váló eredményeiről, melyeket a nem­zetközi versenyeken érnek el. * A GEROLSTEINI NAGYHERCEG­NŐ kedd délelőtti próbáját végignézte a Könyvbarátok tanulmányi cso­portja. Szirtes László, a színház tit­kára üdvözölte a Könyvbarátokat, majd néhány jelenetet próbáltak le a közönség előtt. Egymásután jöttek a színre a darabban szereplő komiku­­sok: Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Kele­i László Rá­­nyi Róbert .. Ennyi komikus egy darab­ban! A női primadonnák: Honthy Hanna, Fejes Teri, Petress Zsuzsa, szintén bemutatkoztak a Könyvbar­á­­toknak, akik az izgalmas próba él­ményével távoztak a Fővárosi Operett Színházból. * A SZOVJET RAJZFILMEK MES­TEREI igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a filma­ckok, gyermekek, felnőttek, vagy állatok hangja meg­­győző erővel hasson a közönségre. Erről az éppen most vetített „Virád az erdő“ műsora pompás és t­ulsá­­gos f­imsorozatában is meggyőződhet a közönség. A rajzfilmek szere­plői neves színművészek hangján szólal­nak meg. Ebben a munl.c.ban a mosz­kvai színházak művészei is tevékeny részt vesznek. AZ ELSŐ HINDU FILM MAGYARORSZÁGON! A nétet­i­áridó-tai India népének küzdelme a létért és a szebb jövőért. Holnaptól: RÁKÓCZI (v. Omnia) FÓRUM Ahol a sziklaormok a magasban ténfergő felhőkkel kacérkodnak, a kaukázusi hegyekben, szakadékok, csak késő tavasszal meg nyáron jár­ható hágók, meg rohanó hegyipata­kok közelében van egy kis falu, Szakén. „Ne is próbálják a nagy világatlaszon keresni — túl kicsi a földabrosz léptéke, semhogy megje­löljék rajta a földigolyó ilyen isten­­háta megetti zugocskáit is“ — írja róla jellemzésként G. Gulia, a Sztá­­lin-díjjal kitüntetett szovjet író, a „Kaukázusi tavasz“ című regényének bevezető szavaiban. Évtizedekig elszigetelten a nagyvilág­tóll nagy magánosan élt ez a pici falu és alig-alig akadt valaki a nagy biro­dalomban, aki nagy-néha megközelí­tette volna a zergék és erdei vadak birodalmában élő magánosokat. „A falusi­ települések jegyzékében Szákén csak a múlt század 90-es ■ éveiig tett számot, amíg át nem vette hivatalát Sztukov főhadnagy, az új körzeti elöljáró. Ez a hivatalos ember, mi­nek utána áttanulmányozta a hely­zetet és meghallgatta az adóbeszedők véleményét — akiknek semmi, de semmi kedvük sem volt átvergődni ki­lenc hágón és nyolc hegyi patakon, pusztán a szákeni parasztok nyomo­rúságos garasaiért —, úgy döntött, hogy Szákent törölni kell a falvak lajstromából, mintha elnyelte volna valamelyik szakadék“. Nos, mikor a regény története kez­dődik, 1947-ben éppen tavasz van a Kaukázusban. Már a madár harsog­­tatja télvíz idején elfelejtetett hang­jait. A gályákon kifestett a rügy. Az írót érdemes az olvasónak el­kísérni a tavaszi Kaukázusba, Szö­kénbe, mert ebben az istenháta me­­gett­ faluban ezekben a hónapokban nagy események zajlanak és tanúi le­hetünk a nagy átalakulásnak, mik­or a hegyektől elzárt falu belekapcsoló­­dik a szovjet kultúrközösségbe. Keszov már szervezi a munkabri­gádot, hogy az első tavaszi napsütés A kaukázusi hegyekben ses napon megkezdődhessék a so­vány földek meghódítása, a községi szovjetben is tárgyalják már a tava­szi vetési munkákkal kapcsolatos teendőket. Fel is olvassák a körzeti pártbizotság levelét, mely a szovjet parasztságnak megmutatja a fejlő­dés útját. „1947 legyen a mezőgaz­daság rohamos gyarapodásának éve, amelynek fejlődését némileg hátrál­tatta a háború“. A tagok azonban aggódva hallják, hogy itt a hegyek­ben ők is 500 pad tengerit termel­jenek s meg is jegyzik, hogy ezt az eredményt itt ugyan el nem érik, nem tengerpart ez. Keszon azonban vállalja: terve az, hogy a sovány föld kövérítéséhez felhasználja ter­mékenyítőként a falu határában ta­lálható óriási mennyiségű foszforitot. S megkezdődik a csodálatos küz­­delem az 500 padért, a jobb földért, azért, hogy Szákenben is kulturál­tabb, emberibb legyen az étel. S egyre nagyszerűbb eredmények szü­letnek meg Szákenben. Míg a brigád keze alatt ég a munka, egy másik nagy terv is megszületett a faluban. Szákenben is megunták már a petró­leummal vesződni, telepet épített Szmjel, a falu fúrófaragója, aki meg­ismerte a szerelés munkáját a Nagy Honvédő Háború idején. „Meghívó! Holnap, vasárnap kérjük szives meg­jelenését. Villanytelepet avatunk. Tisztelettel Guda­.“ A meghívó meg­érkezik minden otthonba s a nagy eseményre meg is jelenik Gudal házában a falu apraja-nagyja. És ezen az éjszakán kigyullad a fény a falu egyik épületében. Keszon han­goztatja is, hogy a villany égni is fog, míg a Száken-folyó el nem apad. „Igen, barátaim, híres éjszaka volt az Szákenben, csodás éjszakai* Szákén nem akarja megtartani tit­kát, hogy hegyének foszforitk­incse van, hanem az egész nagyközösség rendelkezésére bocsátja. Keszou le is száll a hegyekből a völgyekbe, a síkságra, hogy szakértőknek is meg­mutassa a falu értékét, a foszfori­tot. S elhangzik a k­örzeti párttitkár­ság épületében a legszebb szózat: „Vannak, akik azt mondják, hogy maguk elszigetelten élnek ott, az is­ten háta megett Ez nem igaz! Ma­gukkal van az egész ország. Maguk nincsenek egyedül. A bolsevik szel­­lem mindenüvé elhatol, minden he­­gyen, hágón és folyón k­eresztültör. Idenézzen! — Itt van a Szovjetúnió. Óriási, erős, világhatalom. Maguk meg egy kis részét alkotják. Éljenek és dolgozzanak úgy, mintha Moszkvá­ban élnének és dolgoznának Sztálin mellett“. A regény csodálatos szépségeket tár fel, ez a történet a váza. Olvasá­sakor érezzük a föld, a tavasz illatát, felvonul előttünk a falu minden ér­tékes, dolgos embere. S mindennek elolvasása után örülünk, hogy ma­gyar nyelven is megjelent ez a könyv, Makai Imre kitűnő fordításában, aki az eredeti mű minden hangulatbeli finomságát felszínre hozta. A regény második része a „Váro­sok városa“, mely Kengyel Iván for­dításában jelent meg. Ebben a rész­ben az olvasó Színjé­t, a fiatal szá­­kenit, aki behozta a faluba az első fényt, elkíséri Moszkvába. Ekkor már megbirkózott Szákén minden ne­hézséggel és már küldi is kincsét a környéknek, a kolhozoknak, hogy a síkság földjei még többet termelje­nek. Moszkva minden szovjet ember képzeletében és lelkiben úgy é, mint roppant bővizű fúrrás melynek vize elárasztja a mérhetetlen nagy orszá­got és virágzásba pezsdíti annak kultúráját, iparát, mezőgazdaságát A hegyi lakóból, aki a hegyekből le­szárt a „Városok városába“, új em­bert formál a párhetes moszkvai tar­tózkodás. Hősköltemény ez a regény. Horváth B. Jenő HARMINC ÉV (Jegyzetek a romániai magyarság útjáról) Bányai László tanár és író, a ro­mániai dolgozó magyar nép egyik ve­zetője könyvet írt a romániai magyar­ság elmúlt harminc esztendejéről. A könyvet Robotos Imre, a Romániai Magyar Szó szerkesztője ismerteti és azt írja, hogy „Bányai László műve elvezet az út szocialista határköréig és a győzelem távlatából vizsgálja a háromévtizedes múlt gazdag tapasz­talatait“ Bányai művében abból in­dul ki, hogy a történelem tárgyi igaz­ságait kizárólag a marxizmus-leniniz­­mus kutatási módszereivel lehet meg­közelíteni és a romániai magyarság történelmét nem tanulmányozhatjuk a román nép történetétől függetlenül, nem érthetjük meg a Szovjetunió tör­ténetének tanulmányozása nélkül. A romániai magyar dolgozók sorsa 30 esztendőn keresztül lényegében azonos volt a román dolgozók sorsával. Le­leplezi a magyar burzsoázia és földes­­urak cinkos együttműködését a ro­mán burzsoáziával és földesurakkal a magyar dolgozók nemzetiségi és osz­­tályelnyomásában. Történelmi okmányokkal mutat rá arra, hogy a magyar burzsoázia fo­lyamatos árulása a romániai magyar­ság múltjának csak egyik oldala. A másik oldal a magyar dolgozók sza­badságharcáról, hazafias, nemzeti harcáról, kérlelhetetlen osztályharcá­­ról számol be. Ez a harc a Román Kommunista Párt vezette munkás­osztály harcának szerves része. A Román Kommunista Párt kezdettől fogva a „nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom" marxista­­elv alapján működött, s ennek szel­lemében szervezi meg a román és magyar dö­ao­ók közös harcát. 1934 nyarán megalakult a Román Kommu­nista Párt segítségével és vezetésével a Romániai I.­a .r Dolgozók Szö­vetsége. A M­ADOSZ az e­lő nemzeti­ségi jellegű magyar szervezet, amely „az itt élő magyar néptömegek ér­dekeit és az együtt élő népek baráti közeledését szolgálja és elismeri a társadalmi haladás főerejének, a munkásosztálynak forradalmi hiva­tását a nemzetiségi kérdés gyökeres megoldására“ — írja Bányai László. A bécsi döntés után az RKP illegá­lis röpiratokban leplezi le a bécsi döntés értelmét és a MADOSZ is fel­hívásban fejti ki, hogy „a bécsi dön­tés az Erdélyben éő népek akaratát semmibe véve Erdély földjét szét­­szaggatja és a hitleri német impe­rializmus fasiszta zsarolásának esz­közévé teszi“. A felszabadulás utáni események méltatásánál Bányai László kiemeli, hogy a romániai magyarság osztály­harcos nemzetiségi szervezete, a MADOSZ munkájának folytatója a Magyar Népi Szövetség. Új harci szakasz következik, a magyar revi­­zionizmus újra összefog a román so­vinizmussal, hogy megak­adályozzák a népi demokratikus rendszer meg­szilárdulását. A reakció tervszerű aknamunkát folytat, amelynek impe­rialista forrásait leplezte le a Rajk­­per is. Ez­eben szállott síkra a mun­kásosztály élcsapatának vezetésével minden becsületes dolgozó. Bányai László történelmi jegyzeteit a szo­cializmus építésének nagyszerű kor­szakánál fejezi be, amikor a nem­zeti kérdés gyakorlatának Sztálini útján az együttélő nemzetiségek jog­egyenlőségének biztosítása állampolit­ikává emelkedett. A főváros Hírei Több hivatal költözik el a Városháza épületéből. A Központi Lakáshivatal, a Levéltár, az Árvaszék és a KIK műszaki részlege költözik át az Újvárosháza épüle­tébe, IV., Váci­ utca 62—64. szám alá. A Lakáshivatal átköltözése miatt a felek foga­dása csütörtökig szünetel.­­ Ez év elején befejezést nyer a Rökk Szi­lárd­ utca 13. szám alatti iskola helyreállí­tása. Ugyancsak befejezik a Műcsarnok meg­kezdett helyreállítását is, 500.000 forint költ­séggel. A Sashalom község elöljárósága a Bajcsy- Zsilinszky­ út 7. szám alól Havas­ utca 35. szám alá költözött. Itt van a XVI. kerületi elöljáróság székhelye. A XVI. kerületi elöl­járóságnak egyébként két kirendeltsége van: Cinkota, Mátyás­ utca 64. és Rákosszent­mihály, Hősök tere 1. szám alatt.­­ Január 1-től az új kerületek iparos­­tanuló-iskolái mellett működő segéd­­vizsgabizottságok adminisztrációs munkáit is a polgármesteri V. ügyosztály keretében működő központi iroda látja el. Ez az iroda hívja össze esetenként a vizsgáztató bizottságokat és a sikeres vizsga után kiadja a segédlevelet. Munkaközösséget is létesíte­nek, amelybe bevonják az iparostanuló­iskolák igazgatóit is.­­ A X. kerületi árvaszéki ügycsoport heten­ként egyszer ülésezik. Ekkor megtárgyalják a csoport ügyköréhez tartozó gyermek­­védelmi és a kiskorúakkal kapcsolatos kér­déseket. A kerületi elöljáróság szociálpoli­tikai ügycsoportjának munkáját nagymérték­ben támogatja a népi bizottság. Elősegíti az anya- és csecsemővédő-intézetek ellenőrzését s a kerületben felmerülő egyéb szociál­politikai kérdések megoldásához is segítő­­kezet nyújt. 9 — Az üzleti forgalmat­­ növeli a troli­busz — állapítja meg a Magyar Kiskeres­kedők Lapja. A „troli”" bemutatkozása nem­csak közönségsikert aratott — írja a lap —, de útvonalán a megszokottnál jóval nagyobb lett a forgalom. Még az üzletre is jó hatás­sal van a trolibusz! — mondják a Király­­utca és a Nagymező­ utca kereskedői. Vidéki kiküldetéshez férfiakat, nőket felveszünk Komoly kereseti lehetőség Jelentkezés délelőtt 1V 10-ig. Sztálin­ út 25. (volt Andrássy út)

Next