Kis Ujság, 1950. december (4. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
hra 60 mié* A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Clay tábornak heves támadása Anglia és Nyugat-Európa ellen Komolytalan fegyverkezéssel vádolja az USA szövetségeseit Pénteken döntenek a francia kormány sorsáról Az Atlanti Szövetségben a fegyverkezési terhek és a nyugatnémet felfegyverzés miatt annyira elmélyültek az ellentétek, hogy ezzel a kérdéssel már az amerikai sajtó is vezető helyen foglalkozik. A New York Times vezércikket írt az Atlanti Szövetség helyzetéről és kénytelen beismerni, hogy a szövetség zsákutcába jutott. „Az USÁ-ban és Angliában van némi mozgolódás az újrafelfegyverkezés irányában — írja a lap —, bár lehet, hogy ezekben az országokban sem elegendő. Ugyanakkor Nyugat-Európában bénaság és tragikus zavar figyelhető meg. Ez a bénaság és tragikus zavar leginkább abban nyilvánul meg, hogy az Atlanti Szövetség szervezete léptérén volt bármiféle léyeges eredményt elérni. A félelem minden fajtája emészt bennünket. Anglia és Franciaország attól tart, hogy Ázsia elvonja Amerika figyelmét és Európa ily módon meggyengül.“ Németország újrafegyverkezésének kérdése Londonban és Párisban egyformán nagy gondot okoz. A közvélemény tele van aggodalmakkal és ezen a helyzeten az amerikai politika legkipróbáltabb szószólói és ügynökei sem tudnak változtatni. Igen figyelemre méltó tünet a francia nemzetgyűlés többségének állásfoglalása Moch hadügyminiszter ellen. A francia kormány a Moch vád aláhelyezése ügyében szenvedett veresége után szerdán felvetette a bizalmi kérdést. Herriot, a nemzetgyűlés elnöke péntek délután 4 órára tűzte ki a szavazást. A bizalmi szavazás ügyében komoly ellentétek mulatoznak a kormánytöbbség soraiban. Az MRP például nem hozott határozatot, annak ellenére, hogy Pidault volt miniszterelnök a bizalmi indítvány megszavazására szólította fel a párt képviselőit. A párisi sajtó hangoztatja, hogy bármi legyen a szavazás eredménye, a kormánytöbbségben súlyos törés áll be. A De Sotr írja: „A Pleven-kormány keddi súlyos veresége megerősítette mindazokat, akik azt akarják, hogy Franciaország más politikát folytasson, mint eddig: igazi békepolitikát.“ A nyugatnémet választások és az újrafegyverkezés Az imperialista világ sajtója hoszszú cikkekben foglalkozik a bajorországi és a korábban megtartott hesseni és württemberg-badeni választások eredményeivel. A lapok kénytelenek beismerni, hogy valamennyi választás a nyugatnémet lakosságnak Adenauer háborús politikája elleni tiltakozása jegyében folyt le. Bajorországban a kereszténydemokraták 64, a Schumacher-féle jobboldali szocialisták 63, a bajor párt 38 mandátumot szerzett. Nyugati laptudósítók azt írják, hogy bár Schumacher egyáltalán nem ellensége a remilitarizálásnak, a szavazók mégis abban a hitben adták le szavazatukat a szociáldemokratákra, hogy ezzel Adenauer háborús politikája ellen szavaznak. A Basier Nationalzeitung szerint a bajor választások eredményét egy mondatban lehet összefoglalni: „A nép nagy része Bajorországban is teljesen visszautasítja az újrafelfegyverkezési terveket, vagy legalábbis szkeptikusan tekint azok felé.“ Clay tábornok támadása Clay tábornok, az Egyesült Államok németországi megszálló csapatainak volt főparancsnoka, jelenleg New York „polgári védelmének“ igazgatója. A tábornok fontos személyisége az amerikai háborús uszító gépezetnek. Most beszédet mondott, rendkívül hevesen támada Angliát és Nyugat-Európát, mert az angolok és az USA atlanti szövetségesei szerinte mind többet beszélnek „csillapításról“, — a nemzetközi feszültség enyhítéséről —, ahelyett, hogy felkészülnének a „védekezésre“. Kifejezte azt a véleményét, hogy a nyugateurópai országok nem fegyverkeznek komolyan. Hangoztatta, hogy a Marshall-hiteleket teljesen meg kell vonni azoktól az országoktól, amelyek fegyverkezési feladataikat nem teljesítik. Kijelentette ezután Clay, hogy rendíthetetlen híve Nyugat-Németország felfegyverzésének. A németek, mint teljesjogú szövetségesek fognak részt venni a nyugat „védelmében“, nem pedig mint másodrangú társak — mondotta. Trumen újabb dollárhitelt Juliel Thomh Truman elnök üzenetet intézett az amerikai törvényhozáshoz, további 38 millió dollár hitel haladéktalan folyósítását kérte Tito megsegítésére. Az üzenet hangsúlyozza, hogy „a Tito-uralom támogatása az Egyesült Államok érdekében áll“. Mashall hadügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságához intézett üzenetében ugyancsak Jugoszlávia „megsegítésének“ fontosságát hangoztatta. Bradley vezérkari főnök Marshall üzenetét támogatva kijelentette a bizottságban, hogy „Amerikának a legmesszebbmenő mértékben ki kell használnia a Tito-rendszer szovjetellenességét". A szenátus külügyi bizottságában Perkins, helyetteskülügyminiszter beszélt. „Tito kormányának megtartása Jugoszlávia élén — mondotta —, nagyon fontos az Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségeseink érdekeinek szempontjából“. Az amerikai háborús uszítók tehát teljesen nyíltan beszélnek Tito szerepéről. A 38 millió dollárt különben a titoista hadsereg élelmiszerellátására kívánják fordítani. Kína képviselője vádat emelt az USA kormánya ellen a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács november 28-iki ülésén Becler jugoszláv elnök szavaztatott arról a kérdésről, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőjének, vagy Austin amerikai megbízottnak adják-e meg az első felszólalás jogát. Napirenden a kínai panasz szerepelt, amelyet mesterkélten egyesítettek a koreai kérdéssel. A Biztonsági Tanács történetében most történt először, hogy szótöbbségi határozat alapján először a vádlottnak adták meg a szólás jogát. Austin az Egyesült Államok képviseletében mentegetni próbálta a Truman parancsára Korea ellen inditott amerikai intervenciót és azt bizonygatta, hogy a Taivan körül létesített amerikai haditengerészeti blokád célja „a hadműveletek kiterjedésének megakadályozása“. A délutáni ülésen Vu Siu-Csuan kapta meg a felszólalás jogát. Kína 475 milliós népének nevében vádat emelt az USA kormánya ellen, mert az amerikai kormány fegyveres agresszióval jogsértő, bűnös cslekményt követett el Kína területe, Tajvan és a Pescadores-szigetek ellen. Megbélyegezte azokat a manipulációkat, amelyekkel az amerikaiak megakadályozzák, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a Biztonsági Tanácsban. Kína egyetlen törvényes kormánya a pekingi népi kormány. Vu Siu-Csuan követelte a Kuomintang képviselőinek eltávolítását az ENSZ-ből, majd részletesen foglalkozott a Tajvan ellen irányuló amerikai agresszióval. " Péntek, 1950 december 1 AZ ÉLET KÖLTSÉGVETÉSE AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT Olt Károly pénzügyminiszter expozéja: 29 milliárd és 623 millió bevétel, 29 „ „ 516 „ kiadás 107 millió felesleg az 1951. évi büdzsében Andics Erzsébet javaslatot terjesztett be a háborús uszítás minden fajtájának Üldözésére A magyar országgyűlés csütörtökön délelőtt összeült az új költségvetés letárgyalására. S mindenki, aki részt vett a költségvetés tárgyalásának megnyitásán, tudta, hogy ez az ülés jelkép is; élő bizonyság amellett, hogy mi a béke, az élet, a növekedés, az építés hívei vagyunk. Mert abból a pénzügyi expozéból, amelyet Olt Károly tartott az országgyűlés tagjai előtt, az építés és a béke hangja csendült ki. Nem kellett beszédesebb bizonyíték a mi békepolitikánk mellett: amikor az imperializmus kardját csörteti, emeli az adókat, lázasan fegyverkezik és a világot gyújtogatja, mi a mi világunkat építjük. Ebből a költségvetésből emelkedik majd fel a Duna mellett az Ifjúság Városa, ötéves tervünk büszkesége, a Dunai Vasmű; ez a költségvetés segíti az Inotai Erőmű befejezését, a Tiszalöki Duzzasztómű megvalósítását. A mi költségvetésünk minden számoszlopából virágzó élet bontakozik ki; iskolák, kórházak, bekötőutak, villannyal ellátott falvak, új üzemek, új bányagépek és dolgozóink részére tízezernyi új lakás. De az országok parlamentjei közül nem mind híve az életnek, az építés-,nek, a dolgozók felemelésének. Az országgyűlés tagjai parlamenti helyeiken, az ülésteremben megtalálták a Béke Hívei II. Világkongresszusának az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez intézett felhívását, amelyet Varsóban adtak ki a béke védelmére. E felhívásból is kitűnik, hogy a világ nyugati részén a parlamentek fegyverekre költik a dolgozó emberek pénzét és nem új lakóházakra. Ezek a parlamentek a temetőket készítik elő és nem a nagy erőműveket, amelyek a dolgozók életszínvonalát emelik. Ezek a parlamentek fegyverekre, fegyverekre és újra fegyverekre költik nemzeti jövedelmüket — mi pedig új országot építünk, szebbet, jobbat, tágasabbat, mint a régi Magyarország volt. Az új magyar költségvetés minden száma ezt az építést szolgálja; azt, hogy a dolgozók élete könnyebbvé váljék, hogy a természettől mennél ''többbet csikarjunk ki, hogy növeljük javainkat. Mély hatást tett az országgyűlés tagjaira az a beszéd, amelyet napirend előtt Andics Erzsébet egyetemi tanár, a béke-világtanács egyik magyar tagja tartott. Andics Erzsébet a békeharc nemzetközileg becsült katonája, aki a tudós fegyvereivel és az asszonyi szív melegével küzd a nemzetközi fórumokon a békéért. Andics Erzsébet Varsóról számolt be a magyar országgyűlés tagjainak; arról a kemény, nehéz küzdelemről, amelyet a béke hívei vezetnek a háború s a halál hívei ellen; arról a mozgalomról, amelynél hatalmasabbat még nem ismert az emberek történelme. A parlament lenyűgözve hallgatta a halk női hangon elmondott beszámolót, amelyből az élet lángoló szeretete csapott ki. Viharzó taps csendült fel a parlament termében, mikor Andics Erzsébet korunk alapvető sajátosságait villantotta meg a hallgatóság előtt. — A mi korunk — mondotta emelt hangon — nem a zsarnokok, a hódítói kora, a mi korunk a népek győzelmének kora. Mennyi erő volt ebben a mondatban, milyen szép, okos és igaz megfogalmazása ez korunk lényegének és jövendőnk távlatainak. S utána elhangzott Andics Erzsébet megfogalmazásában egy történelmi indítvány a magyar parlamentben: dolgozzon ki az országgyűlés olyan javaslatot, amelynek alapján törvényileg fogják üldözni a háborús uszítás minden fajtáját. Ennél a mondatnál éreztük a mély, döntő különbséget a régi s az új országgyűlés szelleme közöl. Ott hangzott el ez az indítvány, abban a parlamentben, amely már kétszer küldte egy igazságtalan háború vágóhídjára népünk fieit, ott, ahol megszavazták azt a második világháborús hadüzenetet, amely e népnek hatszázezer halottjába került. A javaslat mögött, ahogy Drahos Lajos országgyűlési elnök Andics Erzsébet bejelentése nyomán mondotta volt, nemcsak az országgyűlés tagjai állnak ott, hanem az egész magyar nép. A költségvetés az Országgyűlés előtt Az Országgyűlés csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült. A padsorok zsúfolásig megteltek, amikor Dobi Istvánnak, a minisztertanács elnökének vezetésével bevonultak a kormány tagjai. Hatalmas tapssal üdvözölték a képviselők Szákosi Mátyást és a kormány tagjait. Drahos Lajos elnök megnyitva az ülést, bejelentette Takács János képviselő elhunytat. A megemlékezést a képviselők állva hallgatták végig. Andics Erzsébet napirend előtti felszólalásban számolt be a varsói Békevilágkongresszusról, Szabó Piroska, az Elnöki Tanács titkára pedig az Országgyűlés szünete alatt kiadott rendeletekről tett jelentést. Olt Károly pénzügyminiszter terjesztette be ezután az 1951. évi költségvetést és kérte annak a bizottsághoz való utalását. A szünet után Olt Károly pénzügyminiszter a következő pénzügyi expozét tartotta: — Az 1951. évi költségvetés tárgyalására olyan időpontban kerül sor, amikor a II. Békevilágkongresszus nagyjelentőségű határozatai az egyszerű emberek százmillióinak utat mutatnak a békés építőmunka megvédéséért folytatott harcban és mozgósítják a világ minden becsületes dolgozóját a béketábor megerősítésére — kezdte beszédét Olt pénzügyminiszter. — A magyar dolgozó nép is szilárdan áll a béke frontján. Költségvetésünk folyamatosan fejlődő tényszámai bizonyítják azt, hogy felszabadult népünk a munkásosztály vezetésével győzelmesen halad előre a szocializmus építésének útján. _ Ezt — a tőkés államok számára elképzelhetetlen gyorsütemű — fejlődést világosan mutatja az a tény, hogy ötéves tervünk első évének beruházásai meghaladták a hároméves terv alatt eszközölt összes beruházást. Ez a rohamos fejlődés elsősorban az ipari termelés nagyarányú bővülésében nyilvánul meg. Gyáriparunk a folyó év 111 negyedében már 36,1 százalékkal termel többet, mint egy évvel ezelőtt és ezen belül is a nehézipari termelés emelkedése meghaladta a könnyű iparét. A gyáripar felemelt termelési tervét 6,9 százalékkal túlteljesítette. Az ipari termelés most már a háború előttinek több mint kétszeresét éri el. Óriási vállalkozásaink, amelyeket a közelmúltban indítottunk meg, vagy amelyekhez most látunk hozzá, méretükben minden eddigit messze felülmúlnak. — A munkanélküliségnek a hároméves terv során történt felszámolása után már munkaerőhiány jelentkezik és a tervszerű, jól megszervezett szakmunkás-utánpótlás ma már ötéves tervünk megvalósításának egyik központi kérdésévé vált. — Jelenlegi feladataink egyik legfontosabb kérdése a szénellátás biztosítása. Foglalkozott ezután a minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatával a szénbányászat fejlesztéséről és kiemelte, hogy a széntermelést 1951- ben húsz százalékkal kell növelni. A mezőgazdaság fejlődése — Mezőgazdaságunk szintén nagyot fejlődött az elmúlt esztendő óta — folytatta. — Sok tekintetben új eredményeket is elértünk. Ebben természetesen fontos szerepet játszott a szocialista gazdálkodás további térfoglalása. Törekvésünk most fokozott mértékben arra kell, hogy irányuljon, hogy növénytermelésünket az időjárás szeszélyeitől minél nagyobb mértékben függetlenítsük és a termelés területén még fennálló hiányosságokat mielőbb kiküszöböljük. A Szovjetunió a mezőgazdasági termelésnek olyan módszereit fejlesztette ki, amelyek kapitalista körülmények között elképzelhetetlennek látszó eredményekhez vezetnek. Ezeket a módszereket behatóan tanulmányoznunk kell, hogy a mi viszonyaink között máris alkalmazható eljárások bevezetésével elősegítsük mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolását és biztosítani tudjuk dolgozó népünk gyorsan növekvő szükségleteit. Állatállományunknak a felszabadulás óta töretlen emelkedése gyorsuló ütemben folytatódott. Az utolsó négy évben szarvasmarhaállományunk 28 százalékkal emelkedett és ma már a háborús pusztulás ellenére 9 százalékkal nagyobb a háború előttinél Sertésállományunk az említett időben csaknem megkétszereződött és 25 százalékkal haladja meg a háború előttit. Mezőgazdaságunk fejlődésének és egyben a falusi lakosság anyagi és kulturális felemelkedésének hatalmas emeltyűje a mezőgazdaság szocialista szektorának erősödése, azaz a termelőszövetkezeti mozgalom terjedése és állami gazdaságaink területének növekedése. A termelőszövetkezeti mozgalom az utóbbi hónapokban komoly fellendülést mutatott és ma már a termelőszövetkezetekbe tömörült családok száma meghaladja a 10.000-et, a termelőszövetkezetek területe pedig a 770.000 holdat, úgyhogy — az állami gazdaságokkal együtt —» .. . !