Kis Ujság, 1950. december (4. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

hra 60 mié* A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Clay tábornak heves támadása Anglia és Nyugat-Európa ellen Komolytalan fegyverkezéssel vádolja az USA szövetségeseit­­ Pénteken döntenek a francia kormány sorsáról Az Atlanti Szövetségben a fegyver­kezési terhek és a nyugatnémet fel­fegyverzés miatt annyira elmélyültek az ellentétek, hogy ezzel a kérdéssel már az amerikai sajtó is vezető he­lyen foglalkozik. A New York Times vezércikket írt az Atlanti Szövetség helyzetéről és kénytelen beismerni, hogy a szövetség zsákutcába jutott. „Az USÁ-ban és Angliában van némi mozgolódás az újrafelfegyverkezés irányában — írja a lap —, bár lehet, hogy ezekben az országokban sem elegendő. Ugyanakkor Nyugat-Euró­­pában bénaság és tragikus zavar figyelhető meg. Ez a bénaság és tra­gikus zavar leginkább abban nyilvánul meg, hogy az Atlanti Szövetség szer­vezete léptérén volt bármiféle lé­ye­­ges eredményt elérni. A félelem min­den fajtája emészt bennünket. Anglia és Franciaország attól tart, hogy Ázsia elvonja Amerika figyelmét és Európa ily módon meggyengül.“ Németország újrafegyverkezésének kérdése Londonban és Párisban egy­formán nagy gondot okoz. A közvéle­mény tele van aggodalmakkal és ezen a helyzeten az amerikai politika leg­­kipróbáltabb szószólói és ügynökei sem tudnak változtatni. Igen figyelem­re méltó tünet a francia nemzetgyűlés többségének állásfoglalása Moch had­ügyminiszter ellen. A francia kormány a Moch vád alá­­helyezése ügyében szenvedett veresége után szerdán fel­vetette a bizalmi kérdést. Herriot, a nemzetgyűlés elnöke péntek délután 4 órára tűzte ki a szavazást. A bizalmi szavazás ügyében komoly ellen­tétek mulatoznak a kormánytöbbség soraiban. Az MRP például nem ho­zott határozatot, annak ellenére, hogy Pidault volt miniszterelnök a bizalmi indítvány megszavazására szólította fel a párt képviselőit. A párisi sajtó hangoztatja, hogy bármi legyen a sza­vazás eredménye, a kormánytöbbség­ben súlyos törés áll be. A De Sotr írja: „A Pleven-kormány keddi sú­lyos veresége megerősítette mind­azokat, akik azt akarják, hogy Fran­ciaország más politikát folytasson, mint eddig: igazi békepolitikát.“ A nyugatnémet választá­­sok és az újrafegyverkezés Az imperialista világ sajtója hosz­­szú cikkekben foglalkozik a bajor­­országi és a korábban megtartott hesseni és württemberg-badeni vá­lasztások eredményeivel. A lapok kénytelenek beismerni, hogy vala­mennyi választás a nyugatnémet la­kosságnak Adenauer háborús politi­kája elleni tiltakozása jegyében folyt le. Bajorországban a keresztény­de­mokraták 64, a Schumacher-féle jobboldali szocialisták 63, a bajor párt 38 mandátumot szerzett. Nyugati laptudósítók azt írják, hogy bár Schumacher egyáltalán nem ellen­sége a remilitarizálásnak, a szavazók mégis abban a hitben adták le szava­zatukat a szociáldemokratákra, hogy ezzel Adenauer háborús politikája el­len szavaznak. A Basier National­­zeitung szerint a bajor választások eredményét egy mondatban lehet összefoglalni: „A nép nagy része Ba­jorországban is teljesen visszautasítja az újrafelfegyverkezési terveket, vagy legalábbis szkeptikusan tekint azok felé.“ Clay tábornok támadása Clay tábornok, az Egyesült Álla­mok németországi megszálló csapa­tainak volt főparancsnoka, jelenleg New York „polgári védelmének“ igaz­gatója. A tábornok fontos személyi­sége az amerikai háborús uszító gé­­pezetnek. Most beszédet mondott, rendkívül hevesen támad­a Angliát és Nyugat-Európát, mert az angolok és az USA atlanti szövetségesei szerinte mind többet beszélnek „csillapítás­ról“, — a nemzetközi feszültség enyhítéséről —, ahelyett, hogy fel­készülnének a „védekezésre“. Kife­jezte azt a véleményét, hogy a nyu­­gateurópai országok nem fegyverkez­nek komolyan. Hangoztatta, hogy a Marshall-hiteleket teljesen meg kell vonni azoktól az országoktól, amelyek fegyverkezési feladataikat nem teljesí­tik. Kijelentette ezután Clay, hogy rendíthetetlen híve Nyugat-Németor­­szág felfegyverzésének. A németek, mint teljesjogú szövetségesek fognak részt venni a nyugat „védelmében“, nem pedig mint másodrangú társak — mondotta. Trumen újabb dollárhitelt Juliel Th­om­h Truman elnök üzenetet intézett az amerikai törvényhozáshoz, további 38 millió dollár hitel haladéktalan folyósítását kérte Tito megsegítésére. Az üzenet hangsúlyozza, hogy „a Tito-uralom támogatása az Egyesült Államok érdekében áll“. Ma­shall hadügyminiszter a képvi­selőház külügyi bizottságához intézett üzenetében ugyancsak Jugoszlávia „megsegítésének“ fontosságát hangoz­tatta. Bradley vezérkari főnök Marshall üzenetét támogatva kijelen­tette a bizottságban, hogy „Ameriká­nak a legmesszebbmenő mértékben ki kell használnia a Tito-rendszer szov­­jetellenességét". A szenátus külügyi bizottságában Perkins, helyettes­­kül­ügyminiszter beszélt. „Tito kormá­nyának megtartása Jugoszlávia élén — mondotta —, nagyon fontos az Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségeseink érdekeinek szem­pontjából“. Az amerikai háborús uszítók tehát teljesen nyíltan beszél­nek Tito szerepéről. A 38 millió dol­lárt különben a titoista hadsereg élel­miszerellátására kívánják fordítani. Kína képviselője vádat emelt az USA kormánya ellen a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács november 28-iki ülésén Becler jugoszláv elnök szavaztatott arról a kérdésről, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőjé­nek, vagy Austin amerikai megbízott­nak adják-e meg az első felszólalás jogát. Napirenden a kínai panasz szerepelt, amelyet mesterkélten egye­sítettek a koreai kérdéssel. A Bizton­sági Tanács történetében most történt először, hogy szótöbbségi határozat alapján először a vádlottnak adták meg a szólás jogát. Austin az Egye­sült Államok képviseletében mente­getni próbálta a Truman parancsára Korea ellen inditott amerikai inter­venciót és azt bizonygatta, hogy a Taivan körül létesített amerikai hadi­tengerészeti blokád célja „a hadmű­veletek kiterjedésének megakadályo­zása“.­­ A délutáni ülésen Vu Siu-Csuan kapta meg a felszólalás jogát. Kína 475 milliós népének nevében vádat emelt az USA kormánya ellen, mert az amerikai kormány fegyveres agresszióval jogsértő, bűnös cs­lek­­ményt követett el Kína területe, Tajvan és a Pescadores-szigetek ellen. Megbélyegezte azokat a manipulá­ciókat, amelyekkel az amerikaiak meg­akadályozzák, hogy a Kínai Népköz­­társaság elfoglalja helyét az Egye­sült Nemzetek Szervezetében és a Biztonsági Tanácsban. Kína egyetlen törvényes kormánya a pekingi népi kormány. Vu Siu-Csuan követelte a Kuomintang képviselőinek eltávolítá­sát az ENSZ-ből, majd részletesen foglalkozott a Tajvan ellen irányuló amerikai agresszióval. " Péntek, 1950 december 1 AZ ÉLET KÖLTSÉGVETÉSE AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT Olt Károly pénzügyminiszter expozéja: 29 milliárd és 623 millió bevétel, 29 „ „ 516 „ kiadás 107 millió felesleg az 1951. évi büdzsében Andics Erzsébet javaslatot terjesztett be a háborús uszítás minden fajtájának Üldözésére A magyar országgyűlés csütörtö­kön délelőtt összeült az új költ­ségvetés letárgyalására. S min­denki, aki részt vett a költségvetés tár­gyalásának megnyitásán, tudta, hogy ez az ülés jelkép is; élő bizonyság amellett, hogy mi a béke, az élet, a növekedés, az építés hívei vagyunk. Mert abból a pénzügyi expozéból, amelyet Olt Károly tartott az ország­­gyűlés tagjai előtt, az építés és a béke hangja csendült ki. Nem kellett beszédesebb bizonyíték a mi béke­politikánk mellett: amikor az impe­rializmus kardját csörteti, emeli az adókat, lázasan fegyverkezik és a világot­ gyújtogat­ja, mi a mi világun­kat építjük. Ebből a költségvetésből emelkedik majd fel a Duna mellett az Ifjúság Városa, ötéves­­ tervünk büszkesége, a Dunai Vasmű; ez a költségvetés segíti az Inotai Erőmű befejezését, a Tiszalöki Duzzasztómű megvalósítását. A mi költségvetésünk minden számoszlopából virágzó élet bontakozik ki; iskolák, kórházak, be­kötőutak, villannyal ellátott falvak, új üzemek, új bányagépek és dolgo­zóink részére tízezernyi új lakás. De az országok parlamentjei közül nem mind híve az életnek, az építés-,­nek, a dolgozók felemelésének. Az országgyűlés tagjai parlamenti he­lyeiken, az ülésteremben megtalálták a Béke Hívei II. Világkongresszusá­nak az Egyesült Nemzetek Szövetsé­géhez intézett felhívását, amelyet Varsóban adtak ki a béke védelmére. E felhívásból is kitűnik, hogy a vi­lág nyugati részén a parlamentek fegyverekre költik a dolgozó embe­rek pénzét és nem új lakóházakra. Ezek a parlamentek a temetőket ké­szítik elő és nem a nagy erőműveket, amelyek a dolgozók életszínvonalát emelik. Ezek a parlamentek fegyve­rekre, fegyverekre és újra fegyve­rekre költik nemzeti jövedelmüket — mi pedig új országot építünk, szebbet, jobbat, tágasabbat, mint a régi Magyarország vo­lt. Az új ma­gyar költségvetés minden száma ezt az építést szolgálja; azt, hogy a dol­gozók élete könnyebbvé váljék, hogy a természettől mennél ''többbet csi­karjunk ki, hogy növeljük javainkat. Mély hatást tett az országgyűlés tagjaira az a beszéd, amelyet napi­rend előtt Andics Erzsébet egyetemi tanár, a béke-világtanács egyik ma­gyar tagja tartott. Andics Erzsébet a békeharc nemzetközileg becsült ka­tonája, aki a tudós fegyvereivel és az asszonyi szív melegével küzd a nem­zetközi­ fórumokon a békéért. Andics Erzsébet Varsóról számolt be a ma­gyar országgyűlés tagjainak; arról a kemény, nehéz küzdelemről­, amelyet a béke hívei vezetnek a háború s a halál hívei ellen; arról a mozgalom­ról, amelynél hatalmasabbat még nem ismert az emberek történelme. A parlament lenyűgözve hallgatta a halk női hangon elmondott beszá­molót, amelyből az élet lángoló sze­­retete csapott ki. Viharzó taps csen­­dü­lt fel a parlament termében, mi­kor Andics Erzsébet korunk alapvető sajátosságait villantotta meg a hall­gatóság előtt. — A mi korunk — mondotta emelt hangon — nem a zsarnokok, a hódí­tói kora, a mi korunk a népek győ­zelmének kora. Mennyi erő volt ebben a mondat­ban, milyen szép, okos és igaz meg­fogalmazása ez korunk lényegének és jövendőnk távlatainak. S utána elhangzott Andics Erzsé­bet megfogalmazásában egy törté­nelmi indítvány a magyar parlament­ben: dolgozzon ki az országgyűlés olyan javaslatot, amelynek alapján törvényileg fogják üldözni a háborús uszítás minden fajtáját. Ennél a mon­datnál éreztük a mély, döntő kü­lönbséget a régi s az új országgyűlés szelleme közö­l. Ott hangzott el ez az indítvány, abban a parlamentben, amely már kétszer küld­te egy igaz­ságtalan háború vágóhídjára népünk fieit, ott, ahol megszavazták azt a második világháborús hadüzenetet, amely e népnek hatszázezer halott­jába került. A javaslat mögött, ahogy Drahos Lajos országgyűlési elnök Andics Erzsébet bejelentése nyomán mondotta volt, nemcsak az országgyű­lés tagjai állnak ott, hanem az egész magyar nép. A költségvetés az Országgyűlés előtt Az Országgyűlés csütörtökön dél­előtt 11 órakor összeült. A padsorok zsúfolásig megteltek, amikor Dobi Istvánnak, a minisztertanács elnöké­nek vezetésével bevonultak a kor­mány tagjai. Hatalmas tapssal üdvö­zölték a képviselők Szákosi Mátyást és a kormány tagjait. Drahos Lajos elnök megnyitva az ülést, bejelentette Takács János kép­viselő elhunytat. A megemlékezést a képviselők állva hallgatták végig. Andics Erzsébet napirend előtti fel­szólalásban számolt be a varsói Béke­világkongresszusról, Szabó Piroska, az Elnöki Tanács titkára pedig az Országgyűlés szünete alatt kiadott rendeletekről tett jelentést. Olt Ká­roly pénzügyminiszter terjesztette be ezután az 1951. évi költségvetést és kérte annak a bizottsághoz való uta­lását. A szünet után Olt Károly pénzügy­­miniszter a következő pénzügyi expo­­zét tartotta: — Az 1951. évi költségvetés tárgya­lására olyan időpontban kerül sor, amikor a II. Békevilágkongresszus nagyjelentőségű határozatai az egy­szerű emberek százmillióinak utat mutatnak a békés építőmunka meg­védéséért folytatott harcban és moz­gósítják a világ minden becsületes dolgozóját a béketábor megerősíté­sére — kezdte beszédét Olt pénzügy­­miniszter. — A magyar dolgozó nép is szilárdan áll a béke frontján. Költ­ségvetésünk folyamatosan fejlődő tényszámai bizonyítják azt, hogy fel­szabadult népünk a munkásosztály vezetésével győzelmesen halad előre a szocializmus építésének útján. _ Ezt — a tőkés államok számára elképzelhetetlen gyorsütemű — fej­lődést világosan mutatja az a tény, hogy ötéves tervünk első évének be­ruházásai meghaladták a három­éves terv alatt eszközölt összes beruházást.­­ Ez a rohamos fejlődés elsősor­ban az ipari termelés nagyarányú bő­vülésében nyilvánul meg. Gyáripa­runk a folyó év 111 negyedében már 36,1 százalékkal termel többet, mint egy évvel ezelőtt és ezen belül is a nehézipari termelés emelkedése meg­haladta a könnyű iparét. A gyáripar felemelt termelési tervét 6,9 száza­lékkal túlteljesítette. Az ipari terme­lés most már a háború előttinek több mint kétszeresét éri el. Óriási vállal­kozásaink, amelyeket a közelmúltban indítottunk meg, vagy amelyekhez most látunk hozzá, méretükben minden eddigit messze felülmúl­nak. — A munkanélküliségnek a három­éves terv során történt felszámolása után már munkaerőhiány jelentkezik és a tervszerű, jól megszervezett szak­­munkás-utánpótlás ma már ötéves tervünk megvalósításának egyik köz­ponti kérdésévé vált. — Jelenlegi feladataink egyik leg­fontosabb kérdése a szénellátás biztosítása. Foglalkozott ezután a miniszterta­nács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatá­val a szénbányászat fejlesztéséről és kiemelte, hogy a széntermelést 1951- ben húsz százalékkal kell növelni. A mezőgazdaság fejlődése — Mezőgazdaságunk szintén na­gyot fejlődött az elmúlt esztendő óta — folytatta. — Sok tekintetben új ered­ményeket is elértünk. Ebben termé­szetesen fontos szerepet játszott a szocialista gazdálkodás további tér­­foglalása. Törekvésünk most foko­zott mértékben arra kell, hogy irá­nyuljon, hogy növénytermelésünket az időjárás szeszélyeitől minél na­gyobb mértékben függetlenítsük és a termelés területén még fennálló hiányosságokat mielőbb kiküszöböl­jük. A Szovjetunió a mezőgazdasági termelésnek olyan módszereit fejlesz­tette ki, amelyek kapitalista körül­mények között elképzelhetetlennek látszó eredményekhez vezetnek. Eze­ket a módszereket behatóan tanulmá­nyoznunk kell, hogy a mi viszo­nyaink között máris alkalmazható el­járások bevezetésével elősegítsük mezőgazdaságunk elmaradottsá­gának felszámolását és biztosí­tani tudjuk dolgozó népünk gyorsan növekvő szükségleteit.­­ Állatállományunknak a felszaba­dulás óta töretlen emelkedése gyor­suló ütemben folytatódott. Az utolsó négy évben szarvasmarhaállományunk 28 százalékkal emelkedett és ma már a háborús pusztulás ellenére 9 száza­lékkal nagyobb a háború előttinél Sertésállományunk az említett időben csaknem megkétszereződött és 25 szá­zalékkal haladja meg a háború előt­tit.­­ Mezőgazdaságunk fejlődésének és egyben a falusi lakosság anyagi és kul­turális felemelkedésének hatalmas emeltyűje a mezőgazdaság szocialista szektorának erősödése, azaz a termelőszövetkezeti mozgalom terje­dése és állami gazdaságaink területé­nek növekedése. A termelőszövetke­­zeti mozgalom az utóbbi hónapok­ban komoly fellendülést mutatott és ma már a termelőszövetkezetekbe tö­mörült családok száma meghaladja a 10.000-et, a termelőszövetkezetek területe pedig a 770.000 holdat, úgy­hogy — az állami gazdaságokkal együtt —» .. . !

Next