Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

Szem­l­­­ér Csütörtöki Igeti programa — hivatalos indulókkal Csütörtök, 1951 február 1 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Ellentétek Marshall és Bradley között A De Vaarh­eid című holland lap londoni tudósítója ezt írja: ..Wash­ingtoni vezető katonai személyiségek­kel szoros összeköttetésben álló kö­rökből arról értesültünk, hogy nem­régiben mély ellentétek merültek fel Marshall nemzetvédelmi miniszter és Bradley, a vezérkari főnökök egye­sített csoportjának elnöke között. Az ellentétek azon a tanácskozáson rob­bantak ki, amelyen az Egyesült Álla­mok további stratégiáját vitatták meg a koreai negatív eredményekkel kapcsolatban. A tanácskozáson — amelyen részt vett Truman is — Marshall és Bradley egymással szem­benálló álláspontot képviseltek a csendesóceáni térség szerepéről az Egyesült Államok általános stratégiai terveiben.“ Folytatták a koreai vitát az ENSZ politikai bizottságában Az ENSZ közgyűlés politikai bi­zottságának január 30-i délelőtti ülésén folytatták a vitát a koreai kérdéssel kapcsolatban. Katz-Suchy, Lengyelország képvi­selője javasolta, hogy az ülést ja­nuár 31-én délelőttre napolják el, mivel még nem kapott kormányától utasításokat a tizenkét ország cso­portjának felülvizsgált tervezetével kapcsolatban, amit csak január 29-én terjesztettek megvitatás céljából a politikai bizottság elé. Carapkin, a Szovjetunió képviselője és Novek, Csehszlovákia képviselője támogatta ezt a javaslatot. A többség azonban az amerikai küldöttség utasítását követve, elutasította ezt a javaslatot. A javaslat ellen szavazott harminc­két küldött, mellette tíz küldött, tizenkét küldött tartózkodott a sza­vazástól. Katz-Suchy, a szavazás után el­hangzott felszólalásában elítélte az amerikai határozattervezetet, mint eszközt a háború kiterjesztésére a Távolkeleten. Hangoztatta, hogy Austin január 27-i felszólalása a po­litikai bizottságban megerősíti az ő (Katz-Luchy) korábban adott és arról szóló nyilatkozatát, hogy az ameri­kai tervezet célja a háború kiterjesz­tése. Katz-Suchy rámutatott, hogy január 29-én a vita során rendkívül helytálló kérdést vetettek fel, neve­zetesen azt a kérdést, ha az USA valóban a békés rendezésre törekszik, miért tartja szükségesnek, hogy előbb a Kínai Népköztársaságot ítéljék el „agresszorként“ és azután tanulmá­nyozzá­k a kollektív intézkedéseket. Bizonyítékokat sorolt fel az USA agresszív céljairól. Utalt Gross USA- küldött nemrég adott nyilatkozatára is, aki a Kínai Népköztársaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való bebocsátása ellen lépett fel és azt ál­lította, hogy az USA a tajvani kér­dést „az USA nemzeti biztonságának szempontjából“ mérlegeli. Ki­tz-Luchy hangsúlyozta, hogy a békés rendezés lehetősége most na­gyobb, mint bármikor, majd felhí­vással fordult a politikai bizottság tagjaihoz: lépjenek fel bátran az amerikai tervezet ellen. Katz-Suchy felszólalása után Urda­­neta elnök bejelentette, hogy a Biz­ton­ági Tanács elnöke közölte vele: a Biztonsági Tanács január 30-ára kitűzött ülését január est-én dél­előttre napolták el. Ezzel az ülés véget ért. A politikai bizottság következő ülésére január 30-án newyorki idő szerint délután három órakor került sor. II Marsh­all-tervet len­ezetenü­l beilították a fegyverkezés szolgálatába William Foster, a Marshall-szerve­­zet igazgatója, Washingtonban nyilat­kozott a Marsha­ll-terv „új feladatai­ról“. Közölte, h­ogy a Marshall-szerve­­zet elsőrendű feladata a stratégiai szempontból fontos nyersanyagok fel­vásárlása és fokozott kitermelése a kül­önböző országokban, az Egyesült Államok háborús tartalékainak ki­egészítésére és a fegyvergyártás cél­jaira. Leplezetlenül közölte azt is, hogy a Nyugat-Európába irányuló Marshall-kiutazások legfőbb célja most már a haditermelés fokozása. A délkeletázsiai országokban megkezd­ték a „gazdasági segélyprogram“ végrehajtását, ami ezeknek az orszá­goknak fokozott erővel történő ame­rikai gazdasági leigázását és kifosztá­sát jelenti a gyakorlatban. Megérkeztek a külföldi küldöttségiek a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetsége Tanácsának berlini értekezletére Berlinben most kezdődik a Demo­kratikus Nők Nemzetközi Szövetsége Tanácsának rendes ülésszaka. Az ér­tekezleten számos külföldi küldött­ség vesz részt. A Szovjetunió nő­­szövetségének küldöttsége Nina Po­pova vezetésével kedden délután ér­kezett meg a berlin-schönefeldi re­pülőtérre. Kedden a déli órákban érkeztek meg a lengyelek, franciák, belgák, algériaiak, hollandok, irániak, ola­szok, luxemburgiak és tunéziaiak. Az esti órákban megérkezett a finn, csehszlovák, magyar, román, osztrák és izraeli nőküldöttség. A magyar küldöttséget Vass Istvánná vezeti. A párisi katonai bíróság felmentette a tizenkét saint-brieuci békeharcost Kedden este a párisi katonai bíró­ság meghallgatta a st. brieuci béke­harcosok védőit, majd alig húsz percnyi tanácskozás után mind a tizenkét békeharcost felmentette. Az ítélet kimondását a közönség és a felmentettek a Marseillaise ének­lésével fogadták. A népi akció győzelemre vezetett és az ítélet súlyos csorbát ejt a kor­mány tekintélyén — hangsúlyozza az Humanité kommentárja. A lap ez­után kiemeli, hogy a francia nép olyan erővel hallatta szavát, hogy a bíráknak azt meg kellett hallgatnak, a­nnak ellenére, hogy a Pleven- kormány az egész per folyamán is állandóan súlyos nyomást gyakorolt a bíróságra. Tüntetések Franciaországban Nyugat-Ném­etország felfegyverzése ellen Rochefort francia városban hét­főn este több röpgyűlés zajlott le nagyszámú résztvevővel, tiltakozásul Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A város lakossága száz- és ezerszámra írta alá a tiltakozó íve­ket. Douai környékén, a bányavidéken már több mint ötvenezer aláírást számoltak össze. Heves incidensekre került a sor hétfőn este a délkeletfranciaországi Bourg-en-Bresse-ben a Nyugat Német­ország felfegyverzése ellen tüntetők és a rohamrendőrök között. A hely­ség demokratikus szervezetei teljes egységben tiltakozó nagygyűlést hir­dettek meg, amelyet a megyefőnöki tilalom ellenére meg is tartottak. — A tüntetés már a vége felé járt — jelenti az UFI —, amikor nagy­számú rohamrendőr támadta meg a tömeget. Többen megsebesültek, kö­zöttük egy fiatal leány is. A rend­őrség sok tüntetős, letartóztatott Az incidensek után Bourbon kom­munista képviselő vezetésével kül­döttség járult a rendőrségre és kö­vetelte a letartóztatottak szabadon­­bocsátását. A hatóságok végül egy béketüntető kivételével szabadon­bocsátották a letartóztatottakat. Eisenhower tárgyalásai és nyilatkozatai teljesen leleplezték az imperialista hatalmak nyugatnémet terveit Újabb bizonyítékok támasztják alá a Szovjetunió álláspontját a német kérdésben . A német dolgozó nép fokozza harcát az újraf­elf­ogy vérzés ellen és a békéért Az Izveszlija nemzetközi szemlero­vatában Kudrjavcev foglalkozik Eisen­hower körútjával és a tábornok kü­lönböző nyilatkozataival. Frankfurt­ban vált világossá, hogy Eisenhower utazásának fő célja volt: megegyezni a bonni vezetőkkel a nyugatnémetor­­szági német fasiszta hadsereg újjá­élesztésének kérdéseiben. Ennek a hadseregnek kellene az amerikai im­perializmus rohamcsapata szerepét játszania a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok ellen. Eisenhower bűnbocsánatot osztott a hitlerista rendszernek és a hitlerista háborús bűnösöknek, amikor kijelen­tette, hogy „ideje elfeledni a múltat“. Az USA vezető köreinek képviselői közül Eisenhomer jelentette ki első­nek hivatalosan, hogy Nyugat-Német­­országot az USA agresszív politikájá­nak többi részesével egyenlő elbánás illeti meg a fegyverkezés kérdésében. „Megnyugtató kijelentései“ természe­tesen örömujjongást váltottak ki a nyugatnémetországi fasiszták táborá­ban. Eisenhower nyugateurópai uta­zása és Frankfurt am Mainben foly­tatott megbeszélései mindenkit, aki előtt kedves Európa békéje, meggyőz­tek arról, mennyire helyes a Szovjet­unió kormányának állás­pontja a né­met kérdésben és mennyire helytálló és időszerű volt a Franciaországhoz és Nagy brit­anniához intézett január 20-i szovjet jegyzék megállapítása, hogy a három nyugati nagyhatalom a német reguláris hadsereg helyreállítá­sán fáradozik és azon, hogy létre­hozza az északatlanti országok kato­nai szövetségét Németországgal,­­ a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A szemleíró rámutat­ arra, hogy Eisenhowernak a volt hitlerista tábor­nokok és fasiszták lelkesedése mellett látnia kellett az utazásával és tárgya­lásaival kapcsolatos nyugatnémet­­,országi tüntetéseket és tiltakozó gyű­léseket is, amelyek kifejezték a német nép nagy többségének elutasító állás­pontját. Dsenfiewer szöksége a RgcMábornon­ohhöl A Literaturája Gazeta Tyihonon­­nak, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökének cikkét közli „Álmodozó hullák“ címmel. A cikk rámutat arra, hogy Eisenhower frankfurti meg­beszélései idején nemcsak a volt hit­leri birodalom tisztjei, nemcsak az SS-hóhérlegények bátorodtak fel és kezdtek újra reménykedni, de meg­mozdultak olyan történelmi múmiák is, mint Mannstein, Rundstädt és Guderian. Valószínűleg arról álmod­tak, hogy újra ők, a feltámadt halot­tak fogadhatják majd az új náci had­sereg ezredeinek tisztelgését. Az amerikaiak azonban inkább más, szintén levitézlett, de fiatalabb náci tábornokokra építenek. Mint Kurt Sänger altábornagy, a balkáni had­sereg volt parancsnoka, Fritz Bayer­­lein vezérőrnagy, a Lehr-páncéloshad­­osztály volt parancsnoka, von Weh­­mal, az afrikai hadtest volt tábornoka, Speidel altábornagy, Rommel had­seregének volt vezérkari főnöke, Schwerin tábornok, Guderian tank­­hadosztályának volt parancsnoka, Heusinger tábornok, a náci vezérkar volt hadműveleti főnöke. Tyihonov ezután megállapítja: a népek keresztül látnak a szitán, tud­ják, hogy Speidel, Hausinger és társai Mannsteint és Jodlt jelen­ik új leadásban. Az élő hullák szolgálhat­­ják a háborús uszítókat, de az élő népek nem fognak meghalni a világ pénzeszsákjaiért és a nagytőkések vé­res nyereségeiért.­ ­Imerilstii Nuucal-Eu­rósiá­­ban elsősorban a n­uoat­­németorszagi inHStarss­­taftra k­inaszitodm A Trud Melnyikov cikkét­ közli az imperialista hatalmak és a bonni bábkorm­ány képviselői között folyó katonai megbeszélésekről. A peters­bergi tanácskozásokon három dolog­ról van szó. Először a nyugatnémet­országi megszálló csapatok megerő­sítésével kapcsolatos új rendszabá­lyokról, másodszor a nyugatnémet­­országi agresszív fegyveres erők „szervezett formájának“ kidolgozá­sáról, harmadszor a nyugatnémetor­­szági hadsereg bekapcsolásáról a tá­madó Északatlanti Tömb fegyveres erőinek sorába. Mindezeket az intéz­kedéseket március közepéig „villám­ütemben“ szándékoznak megvalósí­tani. Az amerikai imperialisták Hitler nyomdokain haladnak. Az őrült Führerhez hasonlóan porosz tábor­nokok vezetése alatt újjáélesztik a fasiszta Wehrmachtot, sőt mi több, Nyugat-Európában a nyugatnémet­­országi militaristákra támaszkodnak. A New York Times szemleírója nem­régiben kifecsegte ezeket a terveket, amikor megírta, hogy az USA és Anglia egyes befolyásos körei végső fokon arra is hajlandók, hogy az USA, Nagy-Britannia és Nyugat- Németország között háromoldalú szö­vetséget kössenek. Mindez óriási felháborodást vál­tott ki Nyugat-Németország dolgozói­ból. Nyugat-Németország dolgozó népe továbbra is síkra száll az egy­ség és a béke mellett és harcol orszá­gának békés és demokratikus fejlődé­séért, állapítja meg cikke befejezé­sében Melnyikov. A Ném­et Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájénak felhívása a bonni parlamenthez az össznémet tárgyalások megindításáról Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája rendkí­vüli ülést tartott, amelyen Grotawohl miniszterelnök ismertette az összné­­met alkotmányozó tanács létesítésére irányuló javaslatát, amelyet decem­ber 1-én juttatott Adenauerhez. Aden­auer hetekig tartó halogatás után el­utasító választ adott, amivel igazolta, hogy többre becsüli az imperialista Amerika érdekeit Németország érde­keinél. A tények beszélnek. Nyugat- Németország ma egyenes irány­ban halad a sovinizmus, a revi­­zionizálus, a militarizmus politi­kája felé. Ennek az útnak a vé­gén a polgárháború és egy újabb világháború áll — állapította meg Grotewohl. Beszéde további részében rámuta­tott arra, hogy az ellenállás Nyugat- Németország felfegyverzése ellen — a német nép központi kérdése lett. Grotewohl beszéde befejezésében hangoztatta, hogy a Német Demo­kratikus Köztársaság kormánya vál­tozatlanul azon az állásponton van: a béke megőrzése, a békeszerződés megkötése, Németország egységének helyreállítása és a megszálló csapa­tok kivonása mindegek­előtt a német nép belső megegyezésén múllik. Éppen ezért kéri a kamarát, vizsgálja meg a kérdést, döntsön, milyen lehető­ségek vannak a német egység helyre­állítására és a béke megőrzésének biztosítására. A pártok ezután megegyeztek egy, a bonni parlamenthez intézett közös felhívásban. Bevezetésében megállapítják, hogy Adenauer a revans és a mlitarizmus politikáját folytatja s ez a politika elkerülhetetlenül katasztrófába vezeti a német népet. Adenauer ezzel a re­­vánspolitikával és Nyugat-Németor­szág militarizálásával azt bizonyítja, hogy nem tudja megvédeni a német nép nemzeti érdekeit, mert szorosan kapcsolatban áll a külföldi imperia­lista háborús gyújtogató­kal. A német férfiak és nők tudatá­ban vannak annak a nagy ve­szélynek, amely az újrafelfegy­­verzés és a háborús készülődé­sek révén fenyegeti őket. A né­met nép a béke megtartását és Németország egységének helyre­­állítását kívánja. A népi kamara a német nép akara­tának megfelelően fordul a német köztársaság parlamentjéhez: hívjanak egybe közösen egy össz­­német alkotmányoz­ó testületet, hogy megegyezzenek minden olyan kérdésben, amelyet meg kell oldani a béke biztosítása és Németország egy égének helyreállítása érdekében. A felhívás nyolc pontban foglalja össze azokat a kérdéseket, amelyek­ről a Német Demokratikus Köztársa­ság képviselői az össznémet alkotmá­­nyozó testületben jogosultak tár­gyalni: 1. A Németország egységesítésének feltételeire, az államjogi rend meg­teremtésére, az egész Németországra vonatkozó szabad kormányforma megteremtésére, az emberi jogok vé­delmére és a béke megtartására vo­natkozó kérdés­ek. 2. A „békevédelmi törvény“ meg­változtatása, abból a célból, hogy az új törvény érvényességét egész Né­metországra kiterjesszék. 3. Egész Németország rendőrségi­nek, így a Német Demokratikus Köz­társaság népi rendőrségének is szám­szerű ereje, felfegyverzése és állomás­helyenkénti elosztása. A Német De­mokratikus Köztársaság kész még a német egység helyreállítása előtt csökkenteni rendőrségének létszámát, közösen megállapított, Nyugat-Né­­metországra i­s kötelező mértékben. 4. A Német Demokratikus Köztár­saság képviselői az alkotmányozó testületben jogosultak arra, hogy a szövetségi köztársaság képviselőivel együtt az egész német nép nevében közös nyilatkozatot tegyenek, amely Németország remilitarizálásának és a bármilyen formában álcázott német katonai alakulatoknak a betiltását célozza. 5. Az egész Németországra vonat­kozó egységes, szabad, általános és titkos választások feltételeinek meg­állapítása. A tárgyalások során mind a bonni kormány, mind a Német Demokratikus Köztársaság képviselői tehetnek javaslatokat, amelyeket figyelembe kell venni. 6. Azoknak az intézkedéseknek a megtárgyalása, amelyek elősegítik, hogy a megszálló hatalmakkal a lehe­tő leggyorsabban létrejöjjön a béke­kötés és lehetővé váljék a megszálló csapatok kivonása egész Németország területéről. 7. Közös intézkedések a német bel­kereskedelem kiterjesztésére és arra, hogy szab­addá tegyék az utat a német ipar termékei számára a vi­lágpiacon. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői mindent el­követnek, hogy a nyugatnémetországi ipar számára elérhetővé tegyék a kelet- és délkeleteurópai országok piacait is. 8. A Német Demokratikus Köztár­saság képviselői jogosultak arra, hogy más javaslatokról is tanácskozzanak, amelyek Németország egyesítését mozdítják elő békés és demokratikus alapon. A Német Demokratikus Köztársa­ság Népi Kamarája a felhívás befe­jező részében javasolta, hogy mind­két parlament nevezzen ki egyenlő számban képviselőket az össznémet alkotmányozó testület egybehívása gyakorlati kérdéseinek megvitatására, akik a lehető leghamarabb megkezd­hetik tárgyalásaikat Berlinben. A felhívást a Népi Kamara egyhan­gúlag elfogadta és eljuttatták a borni köztársaság parlamentjéhez.

Next