Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-07 / 55. szám
. A Fővárosi Zenekar az elmúlt évben 129 hangversenyt adott. Koncertjein számos külföldi vendégkarmester és szólista is fellépett. Üzemi és tömegszervezeti előadásaik népszerűségét növelte, hogy az előadás során néhány szóban megvilágították a dolgozók előtt a mű tartalmát, mondanivalóját és ismertették a szerző munkásságát. Az év során rendezett hat ifjúsági hangversenyt a nagy érdeklődés miatt megismételték. Egy-egy műsort átlag háton ezerötszáz fiatal hallgatott meg. A százhuszonkilenc hangverseny közül százötön magyar volt a karmester, Ferencsik János és Somogyi László vezényelt a legtöbbször. Huszonnégy alkalommal külföldi karmester vezényelt, a többi között Suveski (román), Szasa Popov (bolgár), Skrowacewsky (lengyel) és Mario Rossi (olasz). A hangversenyük szólistái között százharmichárom magyar és tizennyolc külföldi művész volt. Az elmúlt évi műsorokon legnagyobb számban klasszikus művek szerepeltek. Tíz olyan szovjet művet adtak elő, amelyeket még nem hallott a budapesti közönség. Bemutatóként szerepelt ez akívül több cseh és román zeneszerző műve. Magyar zeneszerzők hetvenhárom új alkotását adták elő. A Fővárosi Zenekar a múlt évben új otthont kapott: próbatermet, klubhelyiséget és kottatárat. Ezenkívül számos új hangszert is vásároltak. SZÍNHÁZ A Fővárosi Zenekar hetvenhárom új magyar művet mutatott be Érdekes adatok az együttes malévi művészi mérlegében Befejezéshez közeledik a II. Kongresszus dokumentumomé A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár dolgozói megörökítik a II. Pártkongresszus eseményeit. A forgatókönyvet Kiss József írta és ő is rendezi a filmet, operatőrje Illés György, Kossuth-díjas művész. Illés György működéséhez már több nagysikerű film forgatása fűződik, többek közt közreműködött a VIT-film felvételeinél, ő készítette a múlt év áprilisi. ünnepségeiről szóló dokumentációs alkotást is. A Pártkongresszus filmje lényegében három fővonalon mozog, egyrészt megörökíti azokat a munkával és lelkesedéssel teljes napokat, amelyekkel az ország népe a Kongreszszusra készült, másrészt beszámol a Kongresszus eseményeiről, a befejező képsorok pedig a Kongresszus országos hatását mutatják meg. A HDF felvételező csoportja gondos felkészültséggel látott neki a feledatnak. Csaknem az egész országot bejárták. Így ellátogatott a film felvevőgép a főváros nagyüzemeibe, vidéken jártak a filmesek, többek közt D’assenen, ott az erdőkitermelésről készítettek felvételeket. Helvéria-pusztán egy küldöttválasztó taggyűlést örökítettek meg; az abonyi gépállomáson. Túrkevén akkor, mikor a termelőszövetkeezti város megalakult, a pesti felvételek közül kiemeljük a Lengyel József sztabánovista mozdonyvezetőről és Muszka Imréről készült képsorokat. Bemutatja a film műszaki egyetemi munkahelyen Kovács professzort, aki kongresszusi felajánlásképpen új tudományos kísérleteinek befejezését vállalta. A film középontjában, természetesen, a Kongresszusi Hét, a Kongreszszus színhelye és az ott elhangzott beszámolók és hozzászólások állnak. A záróképsorok közül már elkészültek az ózdi leletek, ezek a kongresszusi zászló átadásáról szólnak, ugyancsak befejezték a forgatást Petőfi-bányán, ahol a dolgozók a kongresszusi versenyben kiemelkedő eredményt értek el és megörökíteték a Bákcsi Mátyás Művek kongresszus utáni nagygyűlését is. A felvételező csoport még néhány befejező jelenet elkészítése során az országot járja, a leforgatott filmanyagon pedig már a laboratóriumokban dolgoznak, hogy az mielőbb, most a Koncesszus nagy filmbeszámolója, közönség elé kerülhessen. A munkáról Illés György ezeket mondta: — A dolgozók egészséges kritikájából sok olyan értékes tavasz adatot szereztem a felvételek során melyeket igen jól tudok hasznosítani. A hatalmas élményanyagot persze rendeznem kell. Az az elhatározásom hogy tapasztalataimat átadom a szakköröknek is, hogy ezúton is segíthessem filmgyártásunk fejlődését. Hogyan készült a ,, Felszabadult föld* Március 15 ünnepéről a „Felszabadult föld“, az új magyar film bemutatójával emlékezik meg filméletünk. Az új alkotás folytatása a Szabó Pál regénye nyomán készült ,,Talpalatnyi föld“ című filmünknek, de egyben önálló, önmagában is zárt alkotás. Mint emlékezetes, az 1949. évi Karlovy-Vary-i nemzetközi filmversenyen a Munka Nagydíját nyerte a Talpalatnyi föld, a művet egyformán nagy elismeréssel fogadták a magyar és a külföldi országok dolgozói is, a film főhősei, Gőz Jóska és Juhos Marika pedig szeretett, népszerű alakokká lettek. Ez a film volt az első magyar alkotás, mely a vásznon híven tükrözte vissza szegényparasztságunk életét a kapitalista elnyomás éveiben. A „Felszabadult föld“, melyet szintén Bán Frigyes, Kossuthdíjas rendező készített — a forgatókönyvet is ő írta Szabó Pál regénye alapján — a felszabadulást közvetlenül megelőző időkbe vezet és cselekménye 1945 márciusával, a földosztás stal fejeződik be. Ez az első magyar film, melyben a Szovjet Hadsereg hazánk felszabadításáért vívott harcát látjuk, továbbá a falu dolgozóinak találkozását a felszabadító szovjet katonákkal A háborús jelenetek elkészítése különösen nagy gondot igényelt, a film elkészítői néphadseregünktől kaptak hozzá fontos segítséget. A háborús képsorok nagy részét a cselekmény színhelyén, Ócsa községben forgatták. Ócsa környékén a valóságban is nagyerejű tankcsaták zajlottak le. A külső felvételek további részei :a Siócsatornánál készültek, ezenkívül Szegeden, Tápiószecsőn, Tóalmáson, Kiskunlacházán és Sári községben dolgozott a film alkotóegyüttese. Természetesen a „Felszabadult föld“ főalakjai és így főszereplői is azonosak a Talpalatnyi föld főalakjaival és főszereplőivel. Két mozznatra kell még rámutatnunk: a „Talpalatnyi föld“ zárójelenetei a harmincas évek végén játszódnak, de egyidejűleg meghirdetik a masiyar nép felszabadulását; a „Felszabadult föld“ 1945-ben a földosztással végződik, ugyanakkor előre, mutat a szocialista mezőgazdaság megvalósítása felé. Blófizetési ügyben felvilágosítás, reklamáció VI. Eötvösi utca 12 Telefon: 420*760 A kínai népi Felszabadító Háború, amely 1946 júliusában kezdődött, 1949 nyarának végére győzedelmeskedt. Ezen a nyáron Kína történelmében addig páratlanul álló konferenciát hívtak össze Pekingbe, az írók és Művészek I. összkínai Konferenciáját. Hétszázötvenhárom küldött vett részt a kéthetes tanácskozáson, akik mintegy 70.000 irodalmi és művészeti dolgozót képviseltek. A konferencián Csu En-laj (ma a minisztertanács elnöke), Kuo Mo-Zso, ismert író és történész (ma helyettes miniszterelnök), Mao-Tun, kiváló regényíró és Csou Jung irodalmi kritikus (akik ma a kultuszminisztériumot vezetik) tartott előadást. A konferencia az irodalom, a művészet, a kultúra ünnepi eseményévé vált, betetőzte azt a mozgalmat, amit Kína haladó, dmokratikus írói és művészei indítottak 30 évvel ezelőtt, amikor vállalták a „művészet az életért“ igazságát. Ennek a nagy irodalomforradalmi mozgalomnak volt elődje és zászlóvivője Lu Hszin (Lu Szun) a nagy író, akinek működéséről, jelentős szerepéről nemrég számolt be a Kis Újság s részleteket közölt Szülőföldem c. magyarul is megjelent könyvéből. A Művelt Nép Könykiadó a Szocialista Kultúrélet című füzetsorozatában most megjelentette az írók és Művészek összkincs Konferenciájának négy említett előadását. Aki a forradalmi Kína kultúrájának négy vezetője által elmondott beszámolókat elolvassa, világos képet alkothat magának arról a nagy átalakulásról, amellyel a kínai ko- A kínai nép új irodalma dalom és művészet rátért a szocializmus felé vezető útra, követve Mao Ce-tungnak, a kínai nép vezérének szavát: az irodalomnak és művészetnek a népet kell szolgálnia, kiváltképpen a munkásokat, parasztokat és katonákat. A konferencián az egybegyűltek megalakították az Írók és Művészek Öszkínai Szövetségét és megalapították a szövetség programmját: „lépést tartani a nemzei újjáépítés munkájáva azáltal, hogy minden erőnk latbavetésével közel hozzuk a néphez az irodalmat és a művészetet és emeljük az alkotások színvonalát, alkotásra buzdítsuk és a kritika segítségével gazdagítsuk az írások ideológiai és művészi tartalmát.“ A kép, amelyet az elhangzott előadások elénk tárnak, megmutatja, hogy Kínában is megszületett a nép imreraistaellenes és feudalizmusellenes új demokratikus irodalma, amelyet a proletariátus vezetésével teremtettek meg. Az új kínai írók a nép közé mennek, a dolgozó tömegek bátorságáról és szorgalmáról írnak. Különös figyelmet szentelnek a gyárakban, a falvakban, s a katonák között kifezett irodalmi tevékenységnek is. új irodalmi erőket nevelnek ki a tömegekből Kisöprik a feudáls kínai irodalnak. feldolgozzák és elmélyítik a jó, haladó hagyományokat, szerves egységbe forrasztják a hazafiságot a nemzetköziséggel s tanulmányozzák a Szovjetunió értékes tapasztalatait. Új témák, új jellemek, új nyelvezet, új formák alakulnak ki műveikben. A nemzeti küzdelem, az osztályharc és a termelés témái állnak első helyen az új munkákban. Művüket a heves harcok levegője tölti meg. A Japán ellen viselt Ellenállási Háborúval, a nép szabadságharcával, a Néphadsereggel, a földreform küzdelmeivel foglalkoznak, s számot adnak azokról a hőstetekről, amelyeket a parasztok vittek véghez a Kuomintang-reakció elleni harcaikban. Bemutatják a falu küzdelmét a feudalizmus ellen s leírják, milyen öröm és boldogság a tömegek új élete a felszabadulás után. A haladó hagyományok felújításában egyik nagy eredményük a jangko-forma megújítása a népi irodalmi formák terén. A jangko északkínai népi tánc, szzerint rzséneket jelent. Rögtönzött művészi dalok és mozdulatok sorozata, amely falusi életképeket visz színre. Megalkották a nép új jangko-ját, régi falusi jellegét megtartva s a régi formát új tartalommal töltötték meg Ma már minden városban, üzemben, vasúti állomáson és bányában van munkás jangko-csoport. Ez az említett példa csak egy a sok közül. A négy beszámoló gazdagon és tartalmasan mutatja meg a kínai irodalom és művészet haladását, új útját, s a világ minden haladó, demokratikus, békeszerető népét érdekli. A Művelt Nép Könyv■iadó ezzel az értékes ismertető füzettel is közelebb hozta hozzánk az újjászületett Kínát. — kis Újság — NÉGY HANGVERSENY 1. A MÁV szimfonikusok legutóbbi estje a zenekar fúvóshangszereinek egy részét koncertek formában szólaltatta meg, így hallottuk Cimmosa oboaversenyét, Weber klarinétversenyét, Mazellier harsonaszólóját s az angol kürtöt Sibelius Tuonelai hattyújában. Adám Jnő zeneakadémiai tanár közvetlen és szórakoztató formában ismertette az egyes hangszerek sajátosságait, felépítésük módját, kialakulásuk rövid történetét. A hézagpótló jelentőségű hangversenyt LukácsMiklós vezényelte, szólószámokkal Pados Jenő (oboa), Kiss Ferenc (angol kürt), Wipphauser István (klarinét), Szabó János (harsona) működik közre. 2. Bemutató hangzott el a Tátrai vonósnégyes hangversenyén: Sugár Rezső II. vonósnégyese. Az új kvartett magyaros tonetikájú, realista mű. Tudással, tehetséggel érvénysíti a hangulati elemeket, a sziporkázó kedélyt és dallamosságot. Mozart g-moll zongoranégyesét Benedikt Klára sikeres közreműködésével hallottuk. Beethoven e-mol (Razumovszkij) vonósnégyese szerepelt még a műsoron 3. Víg Judit kongresszusi felajánlásként a Május 1. Kollégium javára, Bánhalmi György zongoraművész közreműködésével, hegedűestét adott. Két nagy mű: Beethoven: Tavaszi szonátája és Glazunov hegedűversenye, Debussy, Bartók, Chopin, Musszorgszkij, Csajkovszkij, Zarzicky néhány szerzeménye s Hubay Jenő átiratában Bizet Carmen-fantáziája megmutatta, hogy Víg Judit kitűnő felkészültségű hegedűs. Előadásbeli nehézséget alig ismerő játékában az idegélet belső feszültsége izzik. Lámpalázát azonban, ami nem egyszer látható szorongássá fokozódik, le kell küzdenie. 4. Két bemutató fémjelezte a Fővárosi Zenekar városi színházi koncertjét. Értékes, nagyhatású szovjet-litván művet ismertünk meg Dvarionasz hegedűversenyében.. Újszerű hangot ül meg már a kezdetén: fúvósok internálják a hangulatot, mielőtt belép a szólóhegedű. Dvarionasz műve csupa érzékletes dialam, bensőséges muzsikálás. Mélyen érző ember szól belőle s a művészi feldolgozás eredetisége. Egyes dallamai régi népdalok ízét idézik fel. A hallgatóság őszinte, nagy tetszéssel fogadta Drarionasz kitűnő művét. Garai György játéka teljesen kibontotta a hegedűverseny értékeit Mély átéléssel játszott, nemes tónussal tolmácsolta a gazdag szépségeket. Somogyi László vezényelte a Fővárosi Zenekart s nagy sikert ért el a magyar bemutatóval is. Járdányi Pál Divertimento concertante-ja a Bartók kezdeményezte utat folytatja figyelemkeltő egyéni leleménnyel. Különös értéke művének a hangszerelési gondoltok gondos érvényesítése. A tehetséges komponista új alkotása eredményesen sorakozik az új magyar zeneművek mindjobban gazdagodó sorába, amely élénken bizonyítja, hogy soha még annyi új magyar szerzemény nem találta meg a kapcsolatot a hallgatósággal, mint napjainkban. A közönség sok tapssal fogadta a bemutatókat és mind Somogyi karmester avatott vezénylését, mind a zenekar alaposan felkészült, színes játékát. KESZKENŐ Nyilvános főpróba az Operaházban Az Operaház a Városi Színházban mutatja be a Keszkenőt, a nyilvános főpróbát azonban a dalszínház színpadán tartották meg kedden délelőtt. A szakmabeli meghívottak és az új magyar táncjáték iránt érdeklődők teljesen megtöltötték a nézőteret. A háromfelvonásos új magyar balett az Operaház gyalulta játszott népszerű egyfelvonásosából, a Csárdajelenetekből teljesedett ki egész estét betöltő táncjátékká Mint annak idején megírtuk, Vajnonnen, az Operaház szovjet vendége, a nagynevű balett-mester adta a gondolatot a táncjáték kiszélesítésére. Az új szöveget Lányi Viktor, Oláh Gusztáv és Harangozó Gyula írták. Harangozó tervezte és tanította be a koreográfiát is. A muzsikát — Hubay Jenő Csárda jeleneteinek részbeni felhasználásával — Kenessey Jenő komponálta, ő is vezényelte az Operaház zenekarát a főpróbán. Az egybegyűltek nagy érdeklődéssel fogadták az első magyar reális táncjátékot. A Kiszkené részletes ismertetésére a csütörtöki bemutató után visszatérünk. Orsz remekművekből állítja össze legközelebbi koncertjének műsorát a Harmónia Hangversenyzenekar. A szocialista zenekultúrát építő együttes rendkívül sokat fejlődött az utóbbi időben s működésüket igen nagy érdeklődés kíséri. Legutóbbi Mozart—Schubertestjük olyan zsúfolt volt, hogy sokan állva hallgatták műsorukat, mert már nem kaptak ülőhelyet a Zeneakadémia nagytermében. Március 11-én, vasárnap este tartják legközelbbi koncertjüket, amelynek műsorán három orosz remekmű szerepel: Musszorgszkij Hovanscsiga-nyitánya, Csajkovszkij hegedűversenye Garai György előadásában és RimszkijKorzakov Seherezáde című balettszvitje. A hangversenyt az együttes jó munkát végző karnagya, Majorossy Aladár vezényli. KULTÚRESTÉT RENDEZTEK A VILLAMOSCIKK ÉS RÁDIÓNAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT TÖMEGSZERVEZETEI. A kitűnően sikerült műsorból kiemelkedett a Partizánfenyő című jelenet, amely a sztálingrádi csata idején játszódó partizánküzdelmekről szól. Solti Géza, Jelen György és Budai Imre emelkedtek ki felkészültségükkel. Jelen György színészi készséggel és sok ötlettel adta elő a vállalatról szóló csasztuskákat. A „Szabad szél“ című Dunajevszkij operett népszerű számait Kojorné, Kinzig Éva és Skultéti Ilona énekelték szép sikerrel.» »AZ ESZTERGAPADTÓL A SZÍNPADIG“ címmel életrajz-film készül a csehszlovák filmstudiókban. A mű Mares, a fiatal csehszlovák színész életével és szerepeivel foglalkozik. Színházak keddi műsora Opera: Pillangókisasszony (OVOP I. 8., 7). — Nemzeti: Az élet hídja (Kacsóh—Horváth-bérlet, 7). — Városi: Csínom Palkó (Török Irma és V. Sz. I. sor. 7., 7). — Magyar: Hatszáz új lakás (7). . — Madách- Rokonok (7). — Belvárosi: Üzenet az élőknek (7). — Fővárosi Operett: Palotaszálló (7). — Vidám: Zűrzavaros éjszaka (7). — Ifjúsági: Sérelem (7). — Úttörő: Erős János (4). — Zeneakadémia: Fővárosi Zenekar; Czerny Stefanska közreműködésével (8). — Bartók-terem: Vásárhelyi Magda zongoraestje (8). — Állami Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5). — Fővárosi Varieté: Jó reggelt, Budapest (Gát Gyula-bérlet, fél 8). — Kamara Varieté: Akinek nem inge . . . (7). — Rádió: Üzenet az élőknek (Kossuth, 20.15), Szevillai borbély (Petőfi, 18.40). Szerda, március 9 Sanghaji tapasztalatok A repülőgép ablakain keresztül figyeik az utasok a felszabadult Kína tájait. Pecről-percre új területek tűnnek fel Felülről a hatalmas végtelenbefutó rizsföldek egyetlen nagy barna földtábla képét nyújtják, amelyen egyre több apró pont mozog. A szemlélődő inkább tudja, mint sejti, hogy ezek az apró pontok a földeken dolgozó felszabadult kínai parasztok, akik most már a magukén szántanak, vetnek és aratnak. * Tükörsima betonúton száguld az autó. Így egész közelről megfigyelhetők a négyszögekre hasított rizsföldeken dolgozó parasztok. A földek végében sorakozó, rizsszalmával fedett parasztházak sorra elmaradnak. A falvakat, településeket magunk mögött hagyva, a látóhatáron egyszerre felbukkan Sanghaj városa. Sanghaj — a világ egyik legnagyobb kikötője, Kína gazdasági központja. Itt összpontosul az ország gazdasági ereje, a nagyipar, de a behozatal és kivitel forgalma is. Sanghajban mindig sok külföldi tartózkodott. A könnyű zsákmány reményében tömegesen tódultak ide az imperialista országok kereskedői, panamázói és üzletemberei Amíg ez a pénzhajhászó külföldi kereskedőréteg a fővárosban felhőkarcolókat épített, addig a kínai munkások egyre messzebb távolodtak a belvárostól, a külváros nyomorúságos kunyhóiba. Száz- és százezer sanghaji proletárnak nem volt hajléka és a „dzsunká“ nak nevezett hosszú, keskeny, szalmatetővel fedett csónakokban lakott. Többezer ilyen dzsunka himbálózott a Huan-po és a Szudzsan-krik sárga vizén. Ennyit a város múltjáról. A felszabadulás után a népi kormány megváltoztatta ezt a helyzetet s ma már az égnektörő felhőkarcolókat munkások lakják. Az „úszó Sanghaj“ lakói a városból megszökött Kuomintang-hivatalnokok épületeiben találtak lakást. Jó életkörülmények között, az új szabad élet kiépítésén fáradoznak már a tegnap még hajléktalan proletárok. A gyárlátogatások még világosabban tárják fel a szembetűnő változást, amely a felszabadulás óta végbement a kínai nép életében. Az egyik sanghaji textilgyár homlokzatán tűzvörös, kék és sárga transzparensek. A műhelyben a gyár egyik régi munkásnője, Lu-Szun így válaszolt kérdésünkre: — Csang Kai-Sek bandája a viszszavonuláskor magával akarta vinni az egész gyár felszerelését De mi megvédtük a gyárat. A múltban csak annyit dolgoztam, amennyit a tulajdonos megkövetelt. Mindegy volt számomra, mennyi selmet gyártok. Ma már a nép számára szövöm a selymet. Megváltoztak munkafeltételeink, a dolgozók üzemében csak kedvvel lehet dolgozni. Gyárunkat a legkorszerűbb berendezésekkel, ventilátorokkal látták el, hogy a munka legjobb körülményeit megteremtsék. Az egyre gyarapodó szociális intézkedések napról-napra megkönnyítik munkánkat. Minden sanghaji munkás és munkásnő szavából kicseng az a felismerés, hogy termelőmunkájuk ma egyegy tégla az új ország építésében. Erre mutatnak a termelékenység emeléséért indított munkaversenyek, a gyárak egymás között folyó nemes vetélkedései. Azelőtt 10—12 óra volt a napi munkaidő, ma nyolcórás műszakokban dogoznak Ez adta az alapot ahhoz, hogy új eljárások, új munkamódszerek bevezetésével fokozzák a munka termelékenységét. A textilgyárban 20—25 szövőgép kezelésére tértek át. A sanghaji dolgozók legutóbb a nyersanyag-takarékosságért és az általános kölségcsökkentésért hirdettek új versenyt a nehéziparban. A sanghaji benyomások egyetlen nagy képpé szövődnek Ez a kép eleven, erős, a valóságot , a 400 milliós Népi Kína fejlődését, virágzó életét ábrázolja.