Kis Ujság, 1952 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1952-01-06 / 1. szám
Ir, 60 fillér I. magyar külügyminiszter költségvetési beszédében Nyugat- Németország újra felfegyverzésének kérdéséről szólva megállapította: számunkra nem lehet közömbös, hogy egységes, békeszerető Németország lesz-e hazánk közéletien, vagy pedig új támadásokra kell-e számítanunk egy Amerika által újrafelfegyverzett, Hitler tábornokainak vezénylete alatt álló német imperialista hadsereg részéről. A békefront álláspontja: lehetetlenné tenni, hogy Németország katonai gépezete, támadó ereje feléledjen, de segíteni a német népnek Németország demokratizálásában. Ezért támogatja a békefront az egységes Németország követelését. Az imperialisták álláspontja fordított: nemhogy lehetetlenné tenné a német imperializmus feltámadását, de mindenáron megnehezíti a német demokrácia felülkerekedését. Tervük feldarabolni Németországot, hogy a reakciós német kisállamokban a nagy imperialisták kezes zsoldosait lehessen felnevelni és tenyészteni. Nekünk magyaroknak különösen nem közömbös, hogy mi történik Németországban. Megkérdhetjük, van-e lényeges különbség Magyarország számára Hitler önálló német imperializmusa és a mások zsoldosaként feltámadó német imperializmus között? ■««Még jól emlékezünk a Trumanelvre és az azt követő Marshall-tervre. A Marshall-tervre, amely gazdasági megsegítés címkéjével jelentkezett, akként támogatva résztvevőit, mint az akasztófa kötele az akasztott embert. Gazdasági jellege helyett is azonban ilyen vonatkozásai hamarosan elhalványultak és mindinkább előtérbe nyomult katonai jellege. A Marshall-tervnek kezdettől fogva egyik fő célja volt a német imperializmus gazdasági alapjainak helyreállítása. Kétségtelen, hogy a Marshal- tervet eredetileg az amerikai túltermelés, vagy a túltermelés félelme szülte. Az a szándék, az a törekvés, hogy az előbb vagy utóbb szükségképpen jelentkező gazdasági krízisét átdobja Nyugat-Európára. Valóban Amerika szállított és szállít árut, természetesen elsősorban felesleges, az ő számára értéktelen árut. Ez az áru, ez az árkölcsön azonban azt jelenti, hogy a Marshall-terv »segítette« országok gyárai egymásután állanak le és munkanélküliségük folyamatosan nő. Ha valahol, akkor ezekben a Marshall-terv »segítette« országokban érhető tetten, hogy mi a különbség egy csak formális, politikai, polgári demokrácia és a népi demokrácia között. A formális politikai demokrácia orgiáit üli ezekbena Marshall-terv megsegítette országokban. Olyan demokrácia van ott, amely lényegében a nagytőke oalmának takarója, amelynek módja van felvásárolni egyéneket, párttöredékeket, pártokat, olykor majdnem egész parlamenteket, módja van megvásárolni nagy lapokat. Milyen fikció az a polgári sajtószabadság, amelyről, a Declaration des droits de l’homme et du citoyen kimondja: mindenkinek mga van gondolatait szóban és írásban szabadon terjeszteni. A valóságban azonban mit jelent ez ezekben az országokban?. Egy nagy napilap megalapítása világ bármely pénznemében kifejezve typamillió forintot jelent, 5 rotációs gép mellett ott áll könyörtelenül a monopoltőke és megrotálja, megszűri minden egyes szívát, nem enged át semmit, ami dekeivel ellenkezik, sőt semmi ami nem pozitív» szolgálja az érdekeit lényegében a nagytök uralma ez » csak formális politika polgári demokrácia és eszünkb juttathatja a nagy francia írónál Anatole France-nak a szavát, hog gazdagnak és szegénynek egyarát szabad a Szajna hídja alatt aludn — csak éppen a gazdagok ebből szabadságból nem igen szoktakérni. Nincs politikai demokráci — ezt világosan kell, hogy lássál és látják a nyugati dolgozó rétegek — gazdasági demokrácia nékül. Ezekben az országokban lényegében a monopolkapitalizmus e tovább, a formális demokrácia is karója alatt, olyan termelési és társadalmi rend van, amely elérkezet a termelés és elosztás csődjébe. Benne minden demokratikus szabadság önmagával halálos ellentétű, saját magát megölő zsarnoksággá fejlődött. A gazdasági szabadverseny gazdasági diktatúrái: A sajtószabadság, mely a lelkiismereti szabadság intézményes kifejezője volt, a kapitalista sajtó minden lelkiismereti szabadságot e tipró zsarnokságává. A szellem a kulturális szabadverseny: az üzletnek a teremtő és termő szabadságot végzetesen megnyeső mindenhatóságává és bizonyos üzlet trösztök torz klikkuralmává. Az ő politikai »egyenlőségük« — min Togliatti: Az emberiség egyes mmi helyes útja című nagy tanulmányéban oly találóan írta — a pénzzé és erőszakkal szerzett parlament többségek korlátlan uralmába! mindinkább dokumentálja, hogy a parlamentáris rendszer, amelyet a demokrácia egyetlen formájánál akarnak feltüntetni, egyike a demokrácia múló történelmi formáinak amely ma mindinkább elkorcsosó és elveszti demokratikus jellegét A társadalom gazdasági alapjainál mélyreható átalakítása e rendsze formáit is szükségképpen átalakítja gyanazok a krízis-jelenségek ismétlődnek meg Nyugaton amelyek annak idején a harminca években a hitlerizmust előteremtették, mint a monopolkapitalizmu válságának produktumát és benn a nagytőkének igazi lényegében megvalósult ellenforradalmát állítették az egész emberiség elé Ugyanez ismétlődik meg ma sokszor nyíltan, sokszor még leplezve Hatalompolitikával leplezik el az osztályharcot, de lényegében pénzpiac- és nyersanyagkérdés, írnél, penetrálja Nyugat-Európát, penetrálná, ha tehetné, a népi demokráciákat, sőt legszívesebben a Szovjetuniót is. Egy elomló társadalm és gazdasági rend robban itt kitelt és legyünk tisztában vele, hogy semmiféle weimari típusú demokrácia nem tudja biztosítani a békét ezzel szemben; csak a haladt erőknek, a világ összes haladó erőinek teljes és kemény összefogása teheti lehetővé, hogy az áléit rémségek soha többé meg ne ismétlődjenek. A krízisjelenségek szükségszerek. Ezek a krízisjelenségek azokban a társadalmakban, amelyek a belső feszültséget elhazudják, elsikkasztják, s amelyek egy háborúban — mint a hitlerizmus esetében — legszívesebben országuka arzenállá építve, kifelé dobják, mi is feltalálhatók. Azt kérdezhetni tehát valaki, hogy akkor mára is áll-e ez a lehangoló és tragikus végkövetkeztetés, vagy meg lehet-e akadályozni, hogy az átélt rémségei megismétlődjenek? első világháború talán elkerülhetetlen volt, mert akkor még nem volt Szovjetunió, nem voltak igazán harcos, öntudatos munkástömegek, illetve szociáldemokrata pártjaikat kivárta a revizionizmus és opportunizmus. A második világháborút már el lehetett volna kerülni ha a dolgozó tömegek idejekorán és egységesen szembeszálltak volna a német fasizmussal és nyugati kapitálist; kormányaikat a müncheni politika helyett a Szovjetunióval való megegyezésre, a kollektív biztonság politikájára kényszerítették volna A harmadik világháború még inkább elkerülhető és el is fogjuk kerülni, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és egységesen elszántan, bátran szembeszállnak , háborús uszítókkal. Ezek a háborús uszítók ugyanis maguk is megtanulták, hogy az első világháborúból megszületett a Szovjetunió, a második után a népi demokra csak a nagy népi Kína széles imperialistaellenes frontja; vájjon mit tartogathat nekik egy harmadik világháború, amelyet ők kapitalista-imperialista érdekeikért kezdenének meg, de titokban maguk is rettegnek, hogy a kapitalizmus bukásával és a dolgozó nép győzelmével végződhet. Azonfelül a háborús uszítók pártja szerte a világon a békefrontban tömörült népek ércfalára kívül saját dolgozó tömegeikkel is szembe kerül és méginkább szembe kerülne egy háború esetén Ez a küzdelem a világon nemcsak térkép szerint, horizontálisan hanem vertikálisan, függőlegesen, a társadalom mélységeiben is folyik ez meggondolkoztatja olykor azokat is, akik a háborúra spekulálnak, hogy menynyire követné ők a saját munkásságuk, saját parasztságuk, saját értelmiségük ezen az úton. Ezért keresnek pretoriánusokat Európában. Ezért láttuk azt, hogy a Ruhrvidéken nem szerelték le a gyárakat, vagy éppen újra felszerelték a hadianyaggyárakat. Ezért lehetséges, hogy az egész hitleri hadigépezet finanszírozója, Schacht az ő szolgálatukba szegődött és védelmük alatt áll. Ezért lehetséges, hogy egy német generális New Yorkban elmondhatta — és tulajdonképpen miért folyt ez a világháború, ha elmondhatta — büszke arra, hogy soha, életének egyetlen percében sem vált hűtlenné Hitler** hez és az ő eszméihez. Ezért van, hogy kezet fogtak nem a lovagias ellenfélnek kijáró kézfogással, hanem számító gazsággal Winckelmannul, Budapest hídjainak felrobbantójával és Weesenmayerrel, akinek húsz éves ítéletét mellőzve, most tárták szélesre börtönkapuját és cellájából egyenesen szolgálatukba fogadták őt. pietro Nennt mondotta, hogy az úgynevezett európai uniónak végső terve az, hogy Európa élén — az imperialisták tudják miért — Németország álljon. Ideérkeztünk tehát kísérteties megújrázásával az első világháború utáni időknek. Odaérkeztünk, hogy a francia népnek, a francia dolgozó tömegeknek tiltakozniok kell és tiltakoznak is az ellen, hogy gazdaságilag, majd politikailag és katonailag is a Marshall-tervtől a Schuman-tervig díszó Atlanti Paktumtól a PreVen-tervig kiszolgáltassák őket az újra támadó nyugatnémet imperializmusnak és militarizmusnak. Igaz, a Német Demokratikus Köztársaságban, ellentétben a nyugati kapitalista résszel, amelynek velejárója a gazdasági nyomor és a politikai téboly, egy új társadalom születik, melynek nemzetközi elve a béke, mert benne , minden szabad nemzetével azonos elv uralkodik: a munka. Jól tudják ezt a franciák jobbjai is, köztükJean Baumier, akinek A német imperializmus újraéledéséről szóló, a Nouveaux Temps-ben megjelent tanulmányát legközelebb ismertetjük. Az imperializmus ellenében Írta: KATONA JENŐ Vasárnap, 1952 Január 6 Növeljék gazdaságukat és sikereiket a termelőszövetkezetek Rákosi Mátyás útmutatásai a termelőszövetkezetek és gépállomások országos tanácskozásán Az elmúlt esztendő utolsó napjai fontos eseményekkel vitték előbbre dolgozó parasztságunkat azon a megtalált útján, amelyen a szocializmus építésében előrehalad. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelete életre hívta a Termelőszövetkezeti Tanácsot a tsz-ek fejlesztésének és gazdálkodásának előmozdítása érdekében. Ennek a Tanácsnak Dobi István, a minisztertanács elnöke vezetésével lesz 3 feladata a termelőszövetkezetek irányítása mellett, a jó munka megszervezésére és díjazására, az elszámolásokra, a közös szövetkezeti vagyon védelmére és növelésére, valamint a szövetkezetek alapszabályainak fejlesztésére felügyelni és javaslatokat tenni a minisztertanácsnak. Ugyane napokban hozott határozatot a minisztertanács a termelőszövetkezetekben dolgozó traktorvezetők és munkagépvezetők munkaegységben való részesedéséről. E határozat nyomán nagy számmal küldik a tsz-ek tagjaikat — köztük egyre több nőt — traktorista tanfolyamokra és a Szovjetunió példája nyomán mi is bevezetjük azt a rendszert, amely szerint a traktorvezetők, a komikájnvezetők, a munkagépkezelők ezután a tsz-ek tagjai és munkájukért a teljesített munkaegységek alapján részesednek a tszcs-k, tsz-ek jövedelméből. Munka-érdemrendes dolgozó parasztok December 27. ünnepe volt a dolgozó parasztságnak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetésben részesítette a szövetkezetek, a gépállomások, a mezőgazdasági termelési vállalatok élenjáró dolgozóit és a termelésben kitűnt egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. Száztizenkilenc kiváló falusi dolgozónak nyújtotta át Erdei Ferenc miniszter ünnepélyes keretek között a Munka-érdemrend különböző fokozatait és a Munka-érdemérmeket, siuk között tszcs-elnökök, fejőgulyisok voltak, mint a szentesi Tóth Pál, aki 4845 literes fejési átlagot ért el, a haj dudorig Szojkó György juhász 6.25 kilogramm nyírási átlagot, de köztük volt Só-" Mihály bolyi brigádvezető 9.5? mázsás és Horváth Józsefné földeáki tsz-munkacsapatvezető 8.5 mázsás átlagos gyapottermelésével. Kitűnően dolgozó gépállomásvezetők és traktoristák voltak a jutalmazottak között és egyénileg gazdálkodók, mint a tabajdi Szabados József ötholdas dolgozó paraszt, aki 730 százalékra teljesítette beadását. Délután már a kitüntetéssel mellükön jelentek meg az építőmunkásszakszervezet feldíszített székházában, ahol csütörtökön és pénteken tartották a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói nagyjelentőségű második országos tanácskozásukat. A fó példa ereje Mind a két napon zsúfolt volt a hatalmas tanácsterem. Dobi István, a minisztertanács elnökének beszéde nyitotta meg a tanácskozást, aki hangsúlyozta, hogy ma már egyetlen falu sincs, amelyben csak hírből ismernék a termelőszövetkezeteket, ma már minden dolgozó paraszt saját szemével láthatja a valóságot, sajáttekintetével mérheti fel, mekkorára növekedett községében vagy esetleg a szomszédos határban a tszes búzája, hány ezer forintot, hány mázsa búzát vitt haza komája, testvére az év végi zárszámadás alkalmával. Már széles körben mutatkozik meg a nagyobb terméseredményekben és jövedelemben is azoknak a magasabb fokú termelési eljárásoknak a fölénye, amelyeket ezek a gazdaságok alkalmaznak. Ezért fordul a parasztság a termelőszövetkezetek felé és ezért látja bennük jövendő élete alapját. Rámutatott arra, hogy az eredményeket az az állandó és felbecsülhetetlen értékű kapcsolat és támogatás tette lehetővé, amelyben a nagy Szovjetunió és népünk nagy barátja, a bölcs, a forrón szeretett Sztálin részesít bennünket. De külön hálával tartozik a dolgozó parasztság Rákosi Mátyásnak, aki kifogyhatatlan gondoskodással fordul a falu népe felé. Most már a példák ezrei győzik meg a dolgozó parasztságot arról, hogy aki Rákosi Mátyásra hallgat, az boldogul! Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter nagy beszédben számolt be a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi útjáról, elért eredményeiről mezőgazdaságunk szocialista építésében, a párt és az állam segítségéről, a Szovjetunió állandó útmutatásairól és az új feladatokról, amelyek megoldása hatalmassá terebélyesei termelőszövetkezeti mozgalmunkat. A tanácskozás második napján megjelent a dolgozó parasztok között Rákosi Mátyás is, akit szűnni nem akaró tapssal, lelkes éljenzéssel fogadtak. Fel is szólalt és minden szava jó segítség, tanítás, de intés is volt a dolgozó parasztok számára, akik odaadó figyelemmel hallgatták, lelkes tapsokkal kísérték beszédét. A legjobb agitáció a jó munka Szavait a tanácskozásokon elhangzott felszólalásokhoz fűzte. Beszéde elején a munkafegyelemről szólt. Megígérte: sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önkényesen