Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-12 / 15. szám

0 jg# 0 p s fisiiiin UJSAS. 1 it* '5 Képes Hetilap^ q * |p (^m if fiii© d MEGJELEN 3VCIKTIDE3SI VASÁRNAP. f­­ ' ^ ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 frt, félévre 3 frt. A BŰVÉSZ. Elbeszélés. (Folytatás.) Metzler mesternek két fia és egy lánya volt, fiatalabbak Lerche Györgynél, a­ki­ket tul szigoruan nevelt, jóllehet ő nem volt rosz ember, hanem azt hitte, hogy e szigorúságot atyai kötelme kívánja. Ez elv szerint bánt azután az új tanonc­czal is. A takács által követett nevelési rendszer az ifjúság minden örömeit száműző, még a legártatlanabbakat is. A gyermekeknek soha sem volt szabad más gyermekekkel játszani, vagy a kapuba állni és a járó­kelőket, nézni. Ez csak nagyritkán, egy-egy szép nyári este volt nekik megengedve, s olyankor is az atya és az anya rendesen ott ültek s mindenféle jámbor prédikácziókat ismételtek. Az anya korlátolt, gyenge nő volt, ki nem lehetett jelen valamely me­­nyekzön vagy keresztelésen, és nem vehe­tett könyvet kezébe a nélkül, hogy szemeit vörösre ne sírja. Iskola után a gyermekek­nek a szövőszékhez kellett lépniök, hogy atyjuk előtt a leczkét felmondják, s ha va­lamit nem tudtak, szidáson kívül bizony még verést is kaptak. Vasárnap újra fel­mondták, a­mit az egész héten tanultak, aztán a család egy rövid órára sétálni ment a szabadba, hanem a gyermekeknek olyankor sem volt szabad ugrándozniuk, mert különben mindjárt vége lett a mulat­ságnak. Ily nevelési rendszer mellett természe­tesen nagyon sokat kelle szenvednie Györgynek. Ő a szülök tilalma ellenére gyakran víg volt, dalolt és ugrált, s a gyermekek mulattatására mindenféle bo­hóságot mivelt, a minek aztán nem ritkán verés lett a következése, — engedetlennek és gonosznak nevezték s úgy tekintették, mint a kiből idővel világ résza válik, így megmagyarázható, hogy az idegen tanoncz a túlszigoru nevelőszülők iránt nem érzett szeretetet, hanem csak félelmet. A mesterné asszony egy betegsége a házhoz hozta Schulze doktort, ama fiatal orvost, kinek szabadelvűsége miatt — mint emlékezhetünk — György megér­kezésének napján oly heves vita s végre általános felfordulás támadt a tanácsteremben. Ő látta és sajnálta ugyan a gyermekeket, de nem segíthetett, mert minden felszólalása hasztalan lett volna. A szegény, súlyos nyomás alatt szenvedő tanoncz különösen felkelté részvétét. A csinos fiú, élénk lel­­kületénél s tudvágyó lényénél fogva, nem látszék a szövőszék mellé teremtve lenni. 15 ^­­ II. szám. Budapest, 1874.­­ —^^^Második évfolyam? §pN-*—

Next