Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 írt., félévre 3 frt. Kató néni, és a bolygó Ikrek. * (Mutatvány „A kalász­szedő öreg asszony fiai“ czimű legújabb kalandos elbeszélésből.) Irta: Tóth József. 1. Bizony nagy idő az a 70 esztendő, kevés ember birja meg annak a terhét, kivált, ha beköszönt hajlékába a nyomorúság. Kató néni — a szegény 70 esztendős öreg­asszony — mindennap elkivánkozott a földről — le, a földbe, a sír mély, hideg fenekére, hol a szív már nem fáj, nem vér­zik a kínos fájdalomtól. . . . Minek is élni, egyedül a világon, elha­gyatva mindenkitől, a­ki meleg szeretettel viseltetnék iránta. Hisz már nem szerette senki. Csak szánta. e „A kalász­szedő öreg­asszony fiai“ czímű rendkívül érdekes tárgyú, meséjű, számos gyönyörködtető szárazföldi és tengeri utazások, ország-világot ismertető leírásokban bővelkedő munkát, jó lélekkel ajánljuk kedves olvasóink pártfogásába, először azért, mert felette érdekes és olcsó, s azért, mert Tóth József írta, ki lapunknak oly hosszú idő óta kedvelt munkatársa, s kinek ifjú olvasóink által nagy és szokatlan érdekeltségben s tetszésben részesített elbe­szélései közül csak „A fehér ember“-t, „A kis Ná­­czi“-t s az „Egy este Ho­rkay bác­sinál“ czimű raj­zot kell említenünk, hogy olvasóink ez új munkára szíves örömmel küldjék be megrendeléseiket Tóth Józsefhez, ki megérdemli a pártolást. Szerk. De ez a szánalom nagyon keserű volt neki. A sírban egyenlő lesz minden ember. A szegény koldus, a hatalmas királylyal. A koldus is, a király is porból lett, porrá lesz. . . . „Oh én édes jó Istenem! könyörülj rajtam, végy magadhoz!“ — így sóhajto­­zott Kató néni,a 70 esztendős öregasszony. Szegény öreg Kató néni! — Ő már nem az életért imádkozott, hanem a halál nyugal­máért. . . . Milyen jó a fekete földben! ... a fekete koporsóban! Milyen kíncs, milyen gyötrő a föld fe­lett — az emberek között, kik irgalomból egy-egy falat kenyeret dobnak a szegény öreg asszonynak. Keserű kenyér a kegyelem-kenyér! Kató néni (mindenki így hivta a falu­ban) sírva-ríva ette azt... . Majd csak eljön már érette a halál könyörülő angyala, fe­kete leplében, s elviszi magával. Oly régóta várta! Hisz már alig birták reszkető lábai görnyedt, elúszott testét. . . . Hát még mi­kor elméje megháborodott ? !... Ilyenkor irtózatos volt Kató néni, a kuszált fehér haját két kezével tépte, és át-42

Next