Kisalföld, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
1887. januáár 5. csütörtök. KI5AL1 BCD Őt aUt pvet fi teileníi tapasztalat Me’vek hát a szovjetunióbe’i forradalom és építés !’apv°tő tapasztalatai? A mi véleményünk szerint, legalább'S. a következő i----nytulatok alapvető jpl’envek’ ,\ nreipt-riátus ő'eni,ró * kénvisc’ai knuin-'i-ils'- nát- ban szervezödnek. •' pö'ldhi' pártok tevékenységéb«*' a nyervi/nvis—1o*,finizmst! ^ /!#*mokratikus centralism«« elve szerint épül, szoros kapcsolata van a tömegekkel, a dolgozó tömegek magva igyekszik lenni, tagjait és a néptömegeket a marxizmus—leninizmus szellemébe' neveli. A prolctaífátus a kornmu *"'• nini» párt vezetésével, a dolgozókat egyesítve forradalmi harccal kiragadja a hatalmat a burzsoázia kezéből. Sztálin érdemei és hibái Az emberek ezt kérdezik: mivel a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető útja helyes, miért merültek fel Sztálin hibái? Az áprilisi cikkben már megvitattuk ezt a kérdést. Azonban a kelet-európai helyzet legutóbbi fejlődése és más ezzel kapcsolatos körülmények folytán a Sztálin hibáinak helyes értelmezéséről és e hibákhoz való helyes közeledésről szóló kérdés már komoly problémává vált, amely befolyást gyakorol sok ország kommunista pártjának belső fejlődésére és a különböző országok kommunista pártjainak felzárkózottságára; komoly kérdés lett, amely befolyást gyakorol a világkommunizmus erőinek az imperializmus ellen vívott általános harcára. Ezért merült fel az a szükségszerűség, hogy állásfoglalásunk bizonyos további magyarázataival szolgáljunk e kérdésben. Sztálinnak nagy érdemei vannak a Szovjetunió fejlesztésében és a nemzetközi kommunista mozgalom fejlesztésében. Sztálin azonban bizonyos komoly hibákat követett el a Szovjetunió bel- és külpolitikájéban egyaránt. Sztálinnak az önkényeskedésen alapuló munkamódszerei bizonyos mértékben károkat okoztak a pártélet és az állami vezetés demokratikus erntraizmusának elvében a Szovjetunióban, bizonyos részben megsértették a szocialista törvényességet. Mivel Sztálin sok munkaterületen komolyan elszakadt a tömegektől, személyesen hozott döntéseket sok fontos irányelvben, elkerülhetetlenül komoly hibákat követett el E hibák különösen szembeszökően mutatkoztak meg az ellenforradalom felszámolásának kérdésében, valamint egyes államokkal való kapcsolatok kérdésében. Ami az ellenforradalom felszámolását illeti, Sztálin sok ellenforradalmárt büntetett meg, akiket meg kellett bünteni és alapjában véve teljesítette a feladatokat e téren, azonban emellett alaptalanul sok odaadó kommunistát és jó Polgárt vádolt meg, ami korody károkhoz vezetett. Sztálin a testvéri országokhoz és a tejovói pártokhoz való viszony terep egészében véve az into' n 'crra- izmus álláspontját fg'a'.ta el és előmozdította a különböző országok népeinek harca,, valmint a szocialista tábor fejlődését, azonban egyes konkrét kérdések megoldásánál a nagyhatalmi sovinzmus oldalára hajtott, hiányzott belőle az egyenjogúság szelleme, ezenfel még kevésbé igyekezett a hivatásos funkcionáriusok széles tömegét a szeréntsék szellemében nevelni, néha még helytelenül bele is avatkozott egyes testvéri országok és testvéri pártok belügyeibe, ami számos komoly következménnyel járt. Hogyan kell magyarázni Sztálin eme komoly hibáit? Milyen kapcsolat áll fenn e hibák és a Szovjetunió szocialista rendszere közt? A marxista—ten’nita dialektika tudománya azt mondja nekünk, hogy a termelési viszonyok minden formájának és a termelési viszonyok alapján keletkező felépítménynek megnn a maga keletkezési, fejlődési és elhalási folyamata. Amikor a termelőerők meghatározott fejlődési fokot érnek el, a régi termelési viszonyok lényegében megszűnnek összhangban lenvelük. Amikor a eaz das''’gia’an meghatározott fejlődési fokot ér el, a régi felépítmény lényegében megszűnik összhangban lenni vele és akkor kikérőhetetlen gyökeres változások következnek be. A történelem félredobja azt, aki ellene szegül ezeknek a változásoknak. E törvény különböző formában valamennyi társadalomra alkalmazható. Ez perig’ azt jelenti, hogy ez a törvény alkalmazható a fennálló szocialista társadalomra is és üévszint'n át leendő kommunista társadalomra. _____Aszztj.. tar - A Kínai Kommunista Párt állásfoglalása a nemzetközi muunktásmozgalom legfontosabb kérdéseiben Nagyjelentőségű megállapítások Sztálin tevékenységének történelmi értékeléséről, a magyar eseményekről, Kito és Karáés beszédéről, a proletárszolidaritás erősítéséről A Kínai Kommunista Párt központi lapja, a Zsenminzsipao december 29-i számában nagy jelentőségű cikket közölt, -Még egyszer a proletariátus diktatúrájának történelmi tapasztalatairól" címmel. A cikket a lap szerkesztősége a Kínai Kommunista Párt központi bizottsága politikai bizottságának bővített ülésén lezajlott vitája alapján írta. A n ezetközi munkásmozgalom e fontos dokumentumát az alábbiakban, kivonatosan ismertetjük. 1936 áprilisában — írja bv.zetében a Zsenminzsipao cikke — a Sztálin-kérdéssel kapcsolatban megvitattuk a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatait. Azóta a nemzetközi kommunista mozgalomban ismét több olyan esemény zajlott le, amely magára vonta népünk feszült figyelmét. Miután lapjaink közölték Titó elvtára november 11-én hozott beszédét, valamint, a különböző országok kommunista pártjainak e beszédről írt kommentárjait, sokaknál több választ követelő kérdés merült fel. E cikkben különösképpen a következő kérdésekre térünk ki: először: a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető útjának értékelése; másodszor: Sztálin szolgálatainak és hibáinak értékelése; harmadszor: a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc; negyedszer: a világ proletariátusának nemzetközi szolidaritása. A jelenlegi nemzetközi kérdések vizsgálatakor mindenekelőtt a legalapvetőbb tényből kell kiindulnunk, mégpedig abból, hogy az imperialista agresszív tömb és a világ népeinek erői között antagonizmus áll fenn. Az imperializmus a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak megszületése pillanatától felhasznál minden eszközt annak aláaknázására. A szocialista államok egész csoportjának megalakulását követően a világpolitikának még feltűnőbb jellemvonása lett a szocialista tábor ellen irányuló ellenségeskedés és szabotázs-tevékenység, amelyet az imperialisták folytatnak. Az Egyesült Államok az imperialista tábor vezető hatalma, különösen aljas és szemérmetlen módon avatkozik bele a szocialista országok belügyeibe; évek óta megakadályozza, hogy Kína felszabadítsa a saját országának területéhez tartozó Tajvant, évek óta nyíltan, hivatalos politikájaként hirdeti a kelet-európai országok belső felforgatását. Az imperialisták szerepe az 1956 októberi magyar eseményekben a szocialista tábor elleni legsúlyosabb támadás volt a Koreában kirobbantott támadó háború óta. Ahogyan a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intéző bizottságának határozata megállapítja, a magyar események különféle, mind belső, mind külső okok következményei voltak. Az egyoldalú magyarázat helytelen, de az okok között a nemzetközi imperializmus játszotta a fő és döntő szerepet. Miután kudarcot vallott az imperialista hatalmaknak az az összeesküvése, hogy Magyarországon ismét győzelemre segítsék az ellenforradalmat, az Egyesült Államok irányításával addig mesterkedtek, amíg az ENSZ olyan határozatokat fogadott el, amelyek a Szovjetunió ellen irányulnak és beavatkozást jelentenek Magyarország belügyeibe. Ugyanakkor hisztérikus kommunistaellenes hullámot indítottak meg az egész nyugati világban. Mi mindig a szocialista és kapitalista országok békés egymás mellett éléséért, a köztük levő békés versengésért szabtunk és széltünk a jövőben is síkra, azonban az imperialisták, a korábbi módon továbbra is megsemmisítésünkre törekszenek. Ezért sohasem szabad elfelednünk, hogy az ellenség és a köztünk folyó éles harc világméretű osztályharc. Jellegük szerint két ellentétes típusú ellentét áll előttünk. Az első: a köztünk és ellenségeink közti ellentétek,az imperiálpolitikát folytatott. A Szovjetunió a világ alapvető ereje volt, amely győzelmet aratott a fasiszta agresszión. A hősi szovjet hadsereg felszabadította a keleteurópai országokat és Közép- Európa egy részét, Északkelet- Kínát és Korea északi részét, ezen országok népi erőivel együttműködve. A Szovjetunió baráti kapcsolatokat létesített valamennyi népi demokratikus országgal. Segítséget nyújtott ezen országoknak a gazdasági építésben és velük együtt a világbéke hatalmas bástyáját — a szocialista tábort alkotta. A Szovjetunió ezenkívül komoly támogatást nyújtott a világ elnyomott nemzetei függetlenségi mozgalmának, a világ népei békemozgalmának és a második világháború után az Ázsiában és Afrikában megalakult számos békeszerető államnak.A fent említettek, mind már én közismert, vitathatatlan tények. Miért kell hát most még mindig mindenre újra emlékeztetni. Azért, mert a kommunizmus ellenségei, mint azelőtt is, teljes mértékben tagadják mindezt, jelenleg pedig egyes kommunisták a Szovjetunió tapasztalatait megvitatva, gyakorta a dolgok másodrangú oldalára összpontosítják figyelmüket és szem elől tévesztik a fő oldalt. Ami a szovjetunióbeli forradalom és építés tapasztalait illeti, e tapasztalatok nemzetközi jelentőségének szempontjából több különböző momentum áll fenn. A Szovjetunió sikereire vonatkozó tapasztalatok egy része alapvető jellegű és általános jelentőségű az emberi történelem jelenlegi szakaszán. Ebben áll a Szovjetunió tapasztalatainak fő és alapvető oldala. A tapasztalatok másik részének pedig nincs általános jelentősége. Ezenkívül a Szovjetuniónak még a hibákban és balsikerekben is vannak tapasztalatai. Noha a hibák és balsikerek különböző formát östtetnek és különböző komolysági fokkal rendelkezhetnek, semminő ország sem tudja maradéktalanul kikerülni ezeket sohasem. A Szovjetunió pedig, az első szetatista állam, nem rendelkezett lehetőséggel arra nézve, hogy a sikerek tapasztalatait példaként használja fel és számára még nehezebb volt egyes hibák és bo’skerek kikerülése. E hibák és ha’súerek kizáró’ne hasznos leckén’ szolgá’nak minden kommunista falia:a tábor és a szocialista tár*-ar k'szti ellentétek; egyrészt az npciaisták és a világ valamenynyi népe, minden elnyomott nemzet közti, másrészt pedig a burzsoázia és a proletariátus közti ellentét — az imperialista országokban, stb.). Ezek a gyökeres ellentétek, alapjuk az ellenséges osztályok érdekeinek összeütközése. A második: a népen belüli ellentétek (a nép egyik és másik része közti, a kommunista pártokban az elvtársak egyik és másik része közti, a szocialista országokban a kormány és a nép közti, a szocialista országok közötti, a kommunista pártok közötti ellentétek, stb.). Ezek rendszerint nem gyökeres ellentétek, nem az osztályérdekek gyökeres összeütközése miatt keletkeznek, hanem a helyes és hibás nézetek közti ellentétek vagy pedig a magánjellegű érdekek közti ellentétek miatt. Ezen ellentétek megoldását elsősorban az ellenség ellen vívott harc általános érdekeinek kell alárendelni. Aki tagadja az osztályharcot és nem tesz különbséget köztünk és az ellenség közt, semmilyen esetben sem kommunista, semmilyen esetben sem marxista-leninista. ‘ A forradalom győzelme Után a proletariátus a kommunista párt vezetésével a munkások és parasztok szövetségére alapulva és a széles néptömegek egyesítésével megteremti a proletariátus diktatúráját a földesurak és a burzsoázia osztályai felett, elnyomja az ellenforradalmi elemek ellenállását államosítja az ipart és fokozatosan) kollektivizálja a mezőgazdaságot, ezzel felszámolja a kizsákmányoló rendszert és a,,termelőeszközök magántulajdonának rendszerét, felszámolva az osztályokat. A A proletariátus és a kommiunista párt vezette állam irányítja a néptihnégeket a szocialista gazdaság és a szocialista kultúra tervszerű fejlesztésében és ezen az alapon fokozatosan emeli a nép életszinvonalát és aktívan előkészíti a kommunista társadalomra való átmenetért vívott harc feltételeit. CT A pro’ctariátus és a kom*•'* munista párt vezette állam határozottan fellép az imperialista agresszió ellen, elismeri a nemzetek egyenjogúságát és megvédelmezi a világbékét, határozottan a proletár-internarionalizmus elveihez tartja magát és mindent elkövet annak érdekében, hogy a világ dolgozói részéről támogatást kapjon, valamint segítséget nyújtson a vitá,a dolgozómafi és valamennyi elnyomott nemzetnek. A forradalom és az építés előrehaladása minden országban a közös vonások mellett megkülönböztető vonásokkal is rendelkezik. Ezen értelemben minden államnak megvan a maga saját konkrét fejlődési útja. Azonban az alapvető tételek szemszögéből szólva az Októberi Forradalom útja a forradalom és az építés általános törvényét tükrözi az emberi társadalom fejlődése nagy útjának meghatározott szakaszán. Azon marxista-leninista út védelme, amelyet az Októberi Forradalom nyitott meg, különösen nagy jelentőségű a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Az imperialisták, miközben azon törebesükről nyilatkoznak, hogy »megváltoztassák a kommunista világ jellegét, a forradalomnak épp ezt az útját akarják megváltoztatni. Az utóbbi néhány tíz év alatt valamennyi revizionista nézet, amelyet a revizionisták a marxizmus—leninizmus tekintetében kifejtettek, vn’amerni jobboldali opportunista eszme, amelyet terjesztettek, éppen arra irányult, hogy letaszítanak erről, a proletariátus felszabadító a számára kötelező útról. Valamennyi kommunista feladat abban áll, hogy tömörítse a néptömegeket, határozottan visszaveri" az imperialistáknak a smerilis' világ elleni veszett támadását és határozottan előrehaladjon az Októberi Forradalom megnyitotta úton. A szovjet tapasztalatok történelmi jelentéseibe Az imperialistáknak a nemzetközi kommunista mozgalom ellen intézett támadásai hosszú ideje főképpen a Szovjetunió ellen irányulnak. A nemzetközi kommunista mozgalmon belüli, az utóbbi időkben felmerült viták jobbára szintén a Szovjetunió értékelésével kapcsolatosak. Ezért a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető útjának helyes értékelése az egyik legfontosabb olyan kérdés, amelyre a marxista- leninistáknak válaszolniuk kell. A Szovjetunió a forradalom óta eltelt 39 év alatt hatalmas sikereket aratott. A Szovjetunió megsemmisítette a kizsákmányoló rendszert, a gazdasági életben felszámolta az anarchiát, a válságokat és a munkanélküliséget. A Szovjetunió gazdasága és kutúrája összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalista országoké. 1956-ban a szovjet ipar össztermelése ma harmincszorosan túlszárnyalta az 1913. évi, legmagasabb forradalom előtti színvonalat. Az az ország, amely a forradalom előtt iparilag elmaradott, amelynek lakossága többségében írástudatlan volt, most már a világ második ipari hatalma lett és más országokhoz képest élenjáró tudományos és műszaki erőkkel, valamint magasan fejlett szocialista kultúrával rendelkezik. A szovjet dolgozók a forradalom előtti elnyomottakból most az ország és a társadalom gazdáivá váltak; hatalmas aktivitást és alkotó kezdeményezést tanúsítottak a forradalmi harcban és építőmunkában, gyökeres módon megváltozott anyagi helyzetük és kulturális életük A forradalom előtti Oroszország lényegében véve az országban lakó népek börtöne volt, az októberi forradalom után pedig e népek a Szovjetunióban egyenlő jogúak lettek s hamarosan élenjáró szocialista nemzetekké fejlődtek. A Szovjetunió léte gyökerében ingatta rel az imperializmus uralmát, határtalan reményeket öntött a forradalmi munkásmozgalomba, az elnyormult népek nemzeti felszabedítéso'z'!’imába, magabiztosságot és bátorságot adott nekik. A világ dolgozói támogatták a Szovjetuniót, a Szovjetunió pedig támogatta a vi’so öopozóit. A Szovjetunió a ví’ásbéke vertelmere, a nemzetek a’ta’ónos egyenrogúsá?"nak el’emerésére és az imperialitá a°resszió elleni harcra irányuló számára. Sztálin tévedéseit nem a szocalista rendszer okozta Vajon az okozta Sztálin tévedéseit, hogy a szocialista gazdasági rendszer és a szocialista politikai rendszer a Szovjetunióban már elavult és megszűnt összhangban lenni a Szovjetunió fejlődésének követelményeivel ? Természetesen nem ez okozta. A szocialista társadalom — a Szovjet.(Folytatás a C. oldalon.)