Kisalföld, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
ILIC, P&OLETIMJAI£iiT£3CU£T££1 11. évfolyam, 26 szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Cayor, 1957. február 1- A kommunista sajtó becsülete »Írjátok meg mindig az igazat !* Gorkij mondotta ezt. A kommunista Gorkij tanította erre a kommunista újságírókat! S vajon milyen igazságot, kinek az igazságát követelte Gorkij a tollforgató emberektől? Talán valamiféle elvont, ködös, mindenki igazságát? Nem, nem és ezerszer is nem! Gorkij a munkásosztály, a dolgozó nép igazi érdekeit kifejező, a marxizmus-leninizmus eszméit tolmácsoló igazság hirdetését kívánta, követelte a kommunista újságíróktól! S ez legalább anynyira természetes, mint az, hogy a burzsoá újságíróik a tőkések igazságának prófétái. Nem árt ezt élesen emlékezetünkbe vésni ma, a magyar sajtó napján, az illegális Szabad Nép első megjelenésének 15. évfordulóján. Vétettek-e a kommunista és nem kommunista újságírók a munkásosztály, a dolgozó nép igazi érdekeit kifejező igazság hirdetése ellen? Vétettek! Kétféleképpen vétettek. . . Először vétettek akkor, amikor — bár jószándékkal — a mi életünknek csak a napos oldalát látták és láttatták, s elfeledkeztek a betegségek gyógyításáról, a bürokratikus, parancsolgató módszerek elleni harcról. . . De nem mindenki vétett! Voltak, akik becsületesen, a párt és a nép mellett állva, felemelték szavukat a hibás módszerek ellen. Ki előbb — ki utóbb. Másodszor, vétettek akkor, amikor éppen a kommunisták kezdeményezte demokratizálási folyamat során holmi burzsoá liberális befolyás hatására csak a hibákat látták és a hibáknak csináltak kultuszt, de mellőzték a felszabadulás utáni idő sok és alapvető szocialista forradalmi vívmányát, s éppen ezért átlépték a munkásosztály igazsága és a burzsoázia igazsága közötti határvonalat. . . De nem mindenki vétett." Voltak és sokan voltak újságírók, akiknek elég szilárd volt kommunista világnézetük, elég mély volt a hitük a marxizmus-leninizmus eszméiben, s küzdöttek a szektás, antileninista módszerek ellen a toron belül, de egyetlen lépéssel sem távoztak el a nép igazi érdekeit kifejező igazságtól, sőt szembeszálltak azokkal, akik tudatosan, vagy eltévelyedve, az ellenforradalom szekerét tolták. Ezek a kommunista — sőt becsületes pártonkívüli — újságírók nem írtak az október 23-a utáni uszító, ellenforradalmi lapokban, amelyek minden demokratikus máz, minden ordító »népbarát« szerep ellenére a burzsoázia, a régi arisztokrácia igazságát hirdették. . . Nem írtak, mert nem kábította el őket az olcsó és kétes népszerűségű hajhászás. . . Nem írtak, mert ők valóban a haladó magyar sajtó, az illegális kommunista munkássajtó legjobb hagyományain nevelkedtek. . . Táncsics Mihály, Frankel Leó, Ady Endre, Bálint György és Rózsa Ferenc hagyományain, akik a dolgozók igazi érdekeit kifejező igazság hirdetésére tanították őket. S tollat foglalt november 4-e után, amikortól helyes úton kezdték megvalósítani a munkásosztály, a nép igazságát. De mi is ma a munkások, dolgozók igazsága, valódi érdeke, amelynek minden, szívével és eszével is kommunista, vagy szívével és eszével is a népért élő nem kommunista újságíró katonája kíván lenni? Nem árt erről is szólni, hiszen az elmúlt hónapokban oly sokan, de oly sokan felléptek a munkások szószólóiként, érdekei védelmezőiként — csak valójában a burzsoázia alig titkolt lopakodását támogatták a hatalom felé. . . A mi dolgozó népünk igazi érdeke az, hogy teljes és torzításoktól mentes proletárdiktatúra valósuljon meg, amely erőteljesen letép a szocialista magyar élet fájáról minden férget, s egyszer s mindenkorra végez az ellenforradalommal. . . Igazi érdeke, hogy szocializmus épüljön és béke legyen. .. Igazi érdeke, hogy egyenjogú, szuverén tagja legyen a szocialista tábornak, s úgy őrizze annak egységét, amint a szeme fényét. . . Igazi érdeke, hogy’ teljes erővel, mielőbb létrehozzuk az anyagi alapot az életszínvonal emeléséhez. . . Igazi érdeke a munkásosztály egységének, a munkás-paraszt szövetségnek erősítése. . . Igazi érdeke megakadályozni a régi hibák, káros módszerek visszatérését. . . Igazi érdeke, hogy erős kommunista párt vezesse az országot a szocializmus felé. . . Ezek a legfőbb érdekei dolgozó népünknek — a teljesség igénye nélkül. . . A kommunista sajtó becsülete azt kívánja, hogy ezekért az igazi érdekekért szálljon síkra és a megvalósítás során éberen figyeljen s leplezzen le minden ellenforradalmi jelenséget, minden szektás hibát. Gorkij nemcsak azt tanította, hogy: »Írjátok meg az igazat« — vagyis a munkások, a nép igazát, hanem azt is, hogy: mindig! Igen, a kommunista sajtó becsülete azt parancsolja, hogy amikor harcol a munkások, a dolgozók érdekeit képviselő párt célkitűzéseiért, akkor ne hallgasson sem a »lent«, sem a »fent« megnyilvánuló hibákról! Az igazságot — a nép és a párt talaján állva — akkor is ki kell mondani, ha az éppenséggel fáj! Akkor is meg kell írni, ha egyes munkások, parasztok, haladó értelmiségiek pillanatnyilag felszisszennek olvasásakor. . . De akkor is meg kell írni, ha esetleg vezető embereknek lesz okuk felszisszenni!. . . A kommunista sajtón keresztül a párt beszélget a tömegekkel. . . Legyen olyan ez a beszélgetés, hogy az a munkásosztály, a dolgozó nép javára váljék! . FURCSA OSZTOZKODÁS * Bírósági hírek * Hogy élnek az életmentők? *AAAAAAáAAAáAAAáAAAAAAAáAAAAáAAAáAAAAAAAAAAAAAAáAáAAáAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiéá ▼ TTTTTTTTTTTTTTfTTTYTTTTTTTTT ff YYTTTTTYYTYTYTTYfTTTffTfYYYTTffTTTfTTTTYYTTTTYYYYTYY Gyökerestül felszámoljuk az ellenforradalmi erőket Marosán György beszéde a győri pártnapon Szerdán délután négy órára hirdették az MSZMP első győri nyilvános pártnapját, de már fél négykor zsúfolásig megtelt a Széchenyi téri kultúrotthon nagyterme. Vagongyári munkások, a textilüzemek munkásasszonyai, pedagógusok, orvosok, Győr város kommunistáinak és a szocializmushoz hű pártonkívüli dolgozóinak színe-java várta feszült csendben a pártnap kezdetét. Legtöbbjük régi harcosa a pártnak, résztvevője a felszabadulás utáni idők nehéz küzdelmeinek. Az utóbbi években közülünk sokan és sokszor gondoltak a 45 utáni idők lelkes pártnapjaira, kommunista megmozdulásaira. És most, az MSZMP győri szervezetének első pártnapján, már a kezdet kezdetén ez a régi lelkes-harcos hangulat bontakozott ki. Nem tudni ki kezdte, de egyszerre csak a terem egyik sarkából felcsendült a régi munkásdal: „Munka hadának a lépése dobog . . Először csak néhányan vették át a hangot, de amire az elnökség elfoglalta helyét az emelvényen, már több mint félezer kommunista énekelte: „. . . Leszünk a büszke élcsapat.“ A Himnusz elhangzása után Bittmann Ernő elvtárs, az MSZMP Győr városi intéző bizottságának elnöke nyitotta meg a pártnapot. — Győr kommunistái régóta várták már ezt a napot — — mondotta —, hogy az MSZMP egyik vezetője jöjjön városunkba és adjon választ a dolgozókat érdeklő kérdésekre. Ez az első nagy győri pártmegnyilvánulás az októberi események óta annál jelentősebb, mivel ez a város az ellenforradalmi kísérlet napjaiban a dunántúli reakció gyülekező helye volt. Ezután átadta a szót Marosán György elvtársnak, az MSZMP ideiglenes központi bizottsága tagjának. Marosán elvtárs beszéde — Először egy személyes bejelentéssel kezdem: Én öreg győri vagyok. Nem itt születtem ugyan, hanem egy erdélyi faluban, de ismerem ezt a várost. Itt jártam 1942—43-ban, hogy az akkori nagyon kevés szervezett munkás között a marxizmusról beszéljek. Nem voltunk akkor sokan, sokkal kevesebben, mint most ebben a teremben, de vártuk és tudtuk, hogy eljön az idő, amikor az urak földjén a munkások veszik át a hatalmat. És ez 1945- ben bekövetkezett ebben az országban, ahol azelőtt Dózsától kezdve Rákóczin és Kossuthon keresztül soha nem sikerült semmi, a dolgozóké lett a hatalom! Marosán elvtárs ezután néhány elméleti problémával foglalkozott. — Azt mondják egyesek, hogy a sztálini és Rákosi-féle módszerek a marxizmus-leninizmusból következtek. Ha így lenne, akkor sutba kellene dobni a marxizmus-leninizmust! Az ilyen feltevésnek éppen az ellenkezője igaz, mert ezek a helytelen módszerek idegenek voltak a mateizmus-leninizmustól. A szocializmus ellenségei most mindent Sztálin és Rákosi zsebébe akarnak varrni és ezen keresztül le akarják járatni a kommunista világnézetet. De mi határozottan kijelentjük, hogy megvédjük a marxista-leninista világnézet tisztaságát. Ennek a világnézetnek száztíz évvel ezelőtt rakták le az alapjait a Kommunista Kiáltványban. Amikor a Kiáltvány megjelent, még nem volt Sztálin és Rákosi, de a reakció már akkor a kommunizmus kísértetinek rémét emlegette. Azóta 110 év telt el és ma a kommunizmus mér nem kísértet többé, hanem a földnek egyhatod részén valóság és a marxizmus-leninizmus eszméi egymilliárd embert fognak össze. A haladás ellenségei 1847-ben is összefogtak a szocializmus ellen, pedig akkor még csak egy kis tudós társaság képviselte ezt az eszmét, de már akár sem tudták legyőzni. Hogyan sikerülne ez ma a reakcióknak, amikor létezik az erős, hatalmas szocialista tábor? — Sokan vitatkoznak ma ebben az országban, hogy mi volt október 23-a. Forradalom vagy ellenforradalom? Én ezen nem vitatkozom, mert ismerem ezt az országot — jelentette ki Marosán elvtárs. Mi a forradalom? A forradalom a tulajdonviszonyok megváltoztatása. A forradalom az, amikor a nagybirtokosok földjét, a tőkések gyárait, a bankárok bankjait a rép veszi tulajdonába. Ez a forradalom. Aki ezt vissza akarja csinálni, az elénekelheti százszor a Himnuszt, kitűzhet akárhány nemzeti szalagot, akkor is ellenforradalmár marad — jelentette ki a hallgatóság nagy tapsa közepette Marosán elvtárs. Ezután kitért a győri ellenforradalmi eseményekre és megállapította, hogy nem, volt véletlen, hogy éppen itt, Győrött, akart a reakció „külön országot", „szeparatista birodalmat“ alapítani. A továbbiakban Marosán elvtárs a szovjet hadsereg szerepéről beszélt az ellenforradalmi kísérlet leverésében. — Önök előtt az az ember áll — mondotta —, aki nem kérte, hanem követelte a szovjet csapatok tűzbevetését. Miért? Ha Horthynak annak idején joga volt, szenegáli négerekkel, francia, cseh és román burzsoá katonai erővel leverni a maagyar munkásosztály hatalmát, akkor a magyar munkásosztálynak is joga volt, hogy fegyveres (Folytatás a második oldalon.) Akik megelégelték ... Az Humanité hazatérő magyar menekültekről Az Humanité írja. Szombaton reggel a Valenciennes közelében lévő Arenberg bányából hét bányász hiányzott. Hét magyar menekült, akit négy nappal ezelőtt alkalmaztak a szénbányában, megelégelte az ott tapasztaltakat és elhatározta, hogy visszatér Magyarországra. A legfiatalabb közülük tizenöt éves, a legidősebb huszonegy. Az Humanité idézi a Liberté de Lille című vidéki lapot, amelynek munkatársa beszélgetést folytatott magyar menekültekkel. Ezek kijelentették, hogy csalódtak. Kétségtelen, hogy Magyarországon nem volt minden tökéletes, de aki dolgozott, az meg is tudott élni belőle. Itt azonban csak addig jutottunk el, hogy egy nap egyszer ehettünk. Mindent megértettünk és megfontoltunk: haza akarunk menni, még ha gyalog is kell az utat megtennünk — mondották, a menekültek. ABA: 69 SILLIA !