Kisalföld, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

1957. február 1. péntek. Két nap a Kisalföld történetéből: A magyar sajtó napja alkalmából szeretettel és köszönettel ajánljuk ezt a cikket a szlovákiai Romarno város nyomdászainak. 1956. december tizenegyedike. Az akkori idők túlfűtött napjai között is egyike a legtúlfűtöttebbeknek. Győrben is sikerült keresztülvinnie az akkor már törvénytelenül működő nagybudapesti munkástanácsnak a kétnapos általános sztrájkot. A demagógoktól megfélemlített becsületes munkások nem mertek a sztrájkfelhívásnak ellenállni s október 23-a óta első ízben sztrájkoltak az élelmiszerüzemek, a bolti dolgozók és a nyomdászok is. Ha pedig a nyomdászok sztrájkolnak, akkor a párt lapját, a Kisalföldet sem lehet eljuttatni a dolgozókhoz. Telefonálások, tárgyalások a győri nyomdával. A helyzet percről percre változik. — Lesz újság? Nem lesz? — Szaladtunk össze minduntalan a felelős szerkesztő szobájában. Senki sem tud választ adni a záporozó kérdésekre. Délelőtt tíz óra tájban már eldőlt a dolog: Nem állnak munkába a győri nyomdászok sem. — Márpedig a lapnak meg kell jelennie! — A párt lapjáról van szó! Éppen a kétnapos sztrájk alatt kell tájékoztatni igazán a dolgozókat! — röpködtek az ideges felkiáltások. Cél nélkül szaladoztunk egymáshoz, s kerestük a megoldást. Nem tudtunk belenyugodni abba, hogy ne legyen lap. Egy megoldás lett volna, de ahhoz nem akartunk nyúlni. Nem akartunk a nyomdászokkal szemben kényszert alkalmazni, de a lap... a lapnak holnap reggel az utcán kell lennie. Mit tegyünk? Végre egyikünk fejéből kipattant a mentőötlet. — Próbáljunk ■segítséget kérni Csehszlovákiától. Próbáljuk meg ott kinyomatni a lapot! Megint telefonálás. A párt megyei intézőbizottságának segítségét kérjük. Az intézőbizottság villámgyorsan továbbítja a kérésünket. Nem telik bele fél óra és a szerkesztőségen végigszáguld a hír: „Lesz lap, megyünk Csehszlovákiába lapot csinálni!” Indulás. A kocsiban az illegálisan készült magyar lapokról beszélgetünk s meg-megtapogatjuk a zsebünkben domborodó kéziratköteget. Cigarettázunk, viccelődünk, hogy az idegességünket csillapítsuk. Idegen országban, idegen nyomdában, idegen nyomdászokkal kell lapot csinálni. Sokéves újságírói gyakorlatunk alatt ilyen még nem fordult elő. És ha nem lesz elég a kézirat? Honnan szerzünk Csehszlovákiában? Észre se vesszük, s már a komáromi híd határsorompójánál vagyunk. Rövid formaságok, a legnagyobb udvariasság. Érkezésünkről már tudnak. S mielőtt értünk jönnének a komarnoi pártbizottságról, a csehszlovák vámtiszt elszalad s kisvártatva két üveg sörrel tér vissza. Állapítsuk meg, hogy a magyar vagy a csehszlovák sör jobb-e. Felnyílik a kettős sorompó. Komarnoba vagyunk. Kivilágított utcák, karácsonyi díszben pompázó kirakatok, nyugodt járókelők. Az otthoni sztrájkra gondolunk. Milyen jó is a hétköznapok olyan kevésre becsült nyugalma! Érkezésünk olyan gyorsan történt, hogy mi előbb értünk a nyomdába, mint a bratislavai értesítés, amely jövetelünk célját jelezte a komarnoi nyomdának. között kissé félve adtuk elő kérésünket. Tóth Béla igazgató magasra húzta a szemöldökét, amikor megtudta, mi járatban vagyunk. Alaposan meglepődött. A kicsi, napilap készítésével nem foglalkozó, nem is a legmodernebb nyomdát, váratlanul érte a dolog. — Letelt a munkaidő, honnan vegyek embert? Papírunk sincs elegendő — beszélt inkább magának, mint nekünk Tóth Béla. — Tudod, mi a helyzet Magyarországon ... a párt lapja ... álljatok neki... hát éppen meg kell csinálni... halljuk a foszlányokat Tóth Béla és a pártbizottsági elvtárs beszélgetéséből. Tóth Béla megértette, miről van szó. Megelevenedik. Most már megy minden, mint a karikacsapás. A parancsnokságot Tóth Béla veszi át. Egyikünk a kéziratot olvassa, másikunk átszámítja a komarnoi nyomda hasábszéleségére. Négyoldalas lapot technikai okokból nem lehet csinálni. De két oldal lesz! És a lap reggel megjelenik Győrben! Fiatalember lép be. Varga Béla szedő. Alighogy hazaért a ledolgozott műszakja után, máris érte küldtek. Hallotta, miről van szó s egy hang, egy szó ellenvetés nélkül ráhúzza a második műszakot. Nem mondta, de úgy éreztük, hogy a fiatal párttagjelölt kérésünk teljesítését pártmegbizatásnak tekinti. A másik géptől pedig fel sem kelt a szedő. Befejezte a napi munkáját és elkezdte a Kisalföld szedését. Szombat Antal gépmester, a Csehszlovák Kommunista Párt üzemi alapszervezetének elnöke még munkában volt. Hazaüzent: ne várják, dolga van. Lenne más gépmester, aki felváltaná, de maga akarta előkészíteni a legjobb és leggyorsabb lapnyomó gépet. Tóth Béla igazgató köpenybe bújik és odaáll tördelni. Hat éve nem tördelt, de most beáll a munkába, született példányát, ha akarjuk, ha nem, elhomályosulnak a szemünk előtt a betűk. A mi lapunk ez, a párt lapja! Mások a betűi, de elviszi a híreket holnap reggel az emberekhez! ... A gép már leállt, a lap készen van, dereng a hajnal, de Szombat Antal addig nem megy el, míg a vaskos újságkötegek nincsenek a kocsiban. Csak amikor már berreg a motor, indul befelé. Halkuló hangját messzire halljuk: „A viszontlátásra!” Másnap már mint jó ismerősöket fogadnak bennünket. Nekünk is jobban, gyorsabban megy a munka, úgyhogy maradt időnk megnézni a város nevezetességeit. A rádió esti híreit együtt hallgatjuk meg Magyarországról a nyomdászokkal, s amikor halljuk, hogy megindultak Pesten a villamosok, hogy dolgozott Csepel, nemcsak a mi szemünk ragyogott fel, de az övéké is: mégsem sikerült a sztrájk úgy, ahogyan az ellenforradalmi erők szerették volna. A népi hatalom ellen irányuló utolsó sztrájkcsatát a kormány mellett álló erők nyerték meg! Tóth Béla, Traub Rezső és Vincze Jenő gépszedők, Lelkes Rudolf kéziszedő, Kovács Kálmán tördelő és a többiek éppen úgy örültek ennek, mint mi és mint minden becsületes ember otthon, Magyarországon ... A második napon is Szombat Antal volt a gép mellett. Álmatlanságtól vörös szemmel, fáradtan, de kitartott addig, míg másnap is el nem készült a Kisalföld. Akkor már azzal búcsúzhattunk a komarnoiaktól, hogy győzött otthon a józan ész, a munkások dolgozni akarnak. Otthon jelenhet meg újra a Kisalföld. A nyomdában a napi munka már befejeződött. Tóth Béla igazgatón kívül csak egy-két ember foglalatoskodott a nyomdában. Ilyen körülmények Készül a lap Hol a szedőknél, hol a gépteremben, hol, a tördelésnél vagyunk. — Korrektúra! — hangzik a szedőteremből, s a lap kezdi megkapni a formáját. Ahogyan az már a nyomdában lenni szokott, az utolsó levonatok és korrekció perceiben már jut kis idő a beszélgetésre. Természetesen a magyar eseményekről, a párt és a kormány erőfeszítéseiről érdeklődtek a komarnoi nyomdászok. Csak úgy zuhogtak ránk a kérdések és mi, a riportalannyá vált újságírók, alig győztünk válaszolni. Persze, mi is kérdeztünk, mi is sok mindent hallottunk a csehszlovákiai életről. Hogy a beszélgetésből mi maradt meg nyomdászbarátaink emlékezetében, nem tudjuk, de bennünket azok a szavak ragadtak meg legjobban, amelyeket az egyik, sok harcot látott idős nyomdász mondott mélyen elgondolkodva. ..Tudják-e az elvtársak, hogy amit ma éjszaka tettünk, azt akárkinek nem tennénk meg?... ” Este tíz órára már ólomban van a Kisalföld, kezdődhet a nyomás. Szombat Antal áll a gép mellett. Bennünket, aludni küldenek. De ki akar, ki tud ilyenkor aludni? Várjuk a lapot, s közben beszélgetünk. S újra meg újra visszakanyarodnak a komarnoiak a legfontosabbra: nem értik, mi értelme van a sztrájknak, hiszen maguk alatt vágják vele a fát a magyar munkások .. . Megindul a gép Szombat Antal mosolyogva, s kicsit ünnepélyesen hív bennünket. S amikor kezünkbe vesszük lapunkat, az idegen országban készült Kisalföldnek a gépből kikerülő legelső, még meleg, nyomdafestéket árasztó, éppenhogy meg KISALFÖLD Köszönetet kellett volna mondanunk, de csak töredezett szavak teltek tőlünk. Most is segítettek a komarnoi nyomdászok. — Amit tettünk, szívesen tettük, ezért nem jár köszönet — mondották. — Üdvözöljük a győri szaktársakat s nyugodtabb körülmények között ellátogatunk egyszer Győrbe. Mi is mint érdekességet fogjuk megőrizni nyomdánk történetében a Kisalföld készítését. És Tóth Béla igazgató —, hogy a magyarországi cigarettanyomort enyhítse — jónéhány csomag csehszlovák cigarettát adott útravalóul... * Győrött tehát a kétnapos sztrájk alatt is megjelent a párt lapja. S nyomában megindult a találgatások özöne: Hol és hogyan készülhetett el a lap? A találgatások özönéből egy hír emelkedett ki s ez tartotta is magát napokon át. Hogy ki és miért indította el, nem tudni, de hogy nem nevették ki az emberek, hanem sokan komolyan elhitték, az az akkori napok hű képe, helyesebben kórképe. A lapot Angliában készítették. Helikopter jött a kéziratokért, az vitte el és hozta vissza a kész újságokat mindkét napon. Így lett Győrnek újságja. Mennyivel egyszerűbbek a valóságban a dolgok! A felzaklatott idegek, a rémhírek burjánzásának napjaiban a legkézenfekvőbbre nem gondoltak az emberek. Arra, hogy egy baráti ország nyújtotta felénk segítő kezét s a proletár nemzetköziséget a gyakorlatban megvalósító komarnoi nyomdászok készítették el a lapot, bizonyítékául annak, hogy a bajban ismerni meg legjobban, ki az igazi jóbarát. Lányai Sándor— Várnagy Györgyné Ajándékot kapott a győri Kisfaludy Színház A győri Kisfaludy Színház értékes ajándékot kapott a Fejér megyei tanácstól. Harangozó István, a Megyei Tanács népművelési osztályának vezetője és Karzicsky Béla, a kultúrotthon igazgatója a közelmúltban elhozták a színház dolgozóinak Pulay Mi, a győri Kisfaludy Színház dolgozói, igazgatósága és elsősorban a Bánk bán szereplői, köszönjük a Fejér Megyei Tanácsnak azt a jóleső figyelmességet, szeretetet, amellyel bennünket elhalmoztak. Őszinte szeretettel üdvözöljük mi is kedves székesfehérvári közönségünket azért a megható figyelemért, amellyel előadásunkat kísérte. •*’ Azzal a hittel hagytuk el városukat, hogy ahol a művészet, a nemzeti színjátszás ilyen becsben áll, ott a nép megtalálja a kibontakozás helyes útját, a boldog, szabad, független magyar jövőt. A Kisfaludy Színház dolgozói, a Kisfaludy Színház igazgatósága, a Bánk bán szereplői, László neves festőművész Székesfehérvár látképe című festményét, viszonzásul a színház nagysikerű Bánk bán előadásáért. A színház dolgozói és igazgatósága a következő levélben köszönték meg az ajándékot: Az öntödék hulladékvasat kérnek Ma már egyre inkább előtérbe kerül vasipari üzemeinkben az anyagprobléma. A kohók táplálékot kérnek. De mi van a vasgyűjtéssel? Hiszen ezzel sokat lehetne segíteni. Felhívtuk a MÉH győri központját. Kérdezni sem kellett, máris arról beszéltek, hogy fő feladatuknak tartják az öntödék hulladék vassal való ellátását. Ebben legfontosabbnak az üzentekkel kötött szerződéses módszert tartják. • Máris több győri üzemmel és és a lutem minden gépállomással kötöttek negyedévet szerződést. A begyűjtött hulladékvas nagyobb része ezen az úton jut el hozzájuk. A szerződés megkötése előnyös az üzemeknek i,s hiszen a MÉH-nek átadott hulladék értékének 20 százalékát az igazgatói alaphoz lehet csatolni, s ebből a legjobb vasgyűjtőket jutalmazni tudják. Ezenkívül a MÉH is ad jutalmat az eredményesen dolgozó hulladékfeleleteknek. Több segítséget várnak az ifjúságtól is. Az eddig kialakult jutalmazási rendszer most is érvényben van, s remélik, hogy az ifjúság segíteni fog a hulladékgyűjtéssel a magyar ipar nehézségeinek leküzdésében. » így írtak ők ... Megvallom, sokat töprengtem, hogy milyen címet adjak ennek a cikknek. . . Mert több is eszembe jutott. . . Például: »Akik az igazságról fecsegtek, s közben szünet nélkül hazudtak.« 4 másik: »A népbutitás kiagyalói.« Vagy: ■Horthysta maszlag, burzsuj áfium.« Aztán végül is a legegyszerűbb cím mellett maradtam: »így írtak ők. . .« Nem kiabál, nem mocskolódik, csak egyszerűen, puritánul a tényt állapítja meg: »így írtak ők. . .« Hogy kik? Hát azok az újságok, amelyek október végén hirtelen megjelentek a pesti utcákon, ilyen, meg olyan párt, ilyen, meg olyan bizottmány cégére alatt. . . Kis Újság, Magyar Függetlenség, Valóság, Igazság, Magyar Honvéd és még mások. . . Többnyire közölték a tisztelt olvasókkal, hogy minden hazugság, ami azelőtt volt, s most isten segedelmével majd ők kinyilvánítják az igazságot. Nem állítom, hogy mindegyik lap egyértelműen ellenforradalmi volt. Azt sem, hogy munkatársaik valamennyien azok voltak. De az tény, hogy még a legmérsékeltebben szerkesztett újságban is sok uszító, pánikhangulatú, idegeket korbácsoló és anarchiát növelő írás jelent meg. S az önmagukat az igazság bajnokainak kikiáltó újságok hemzsegtek az elferdített közleményektől, a hamis, burzsoászagú kommentároktól, a közvélemény figyelmét az ellenforradalmi tényekről elterelő koholt szenzációktól. . . Lássunk csak a sok közül néhány példát, milyen is volt az ő igazságuk?! A Magyar Függetlenség, a fasiszta Dudás József lapja írta november 3-án: ». . . Nem kívánjuklátni a Pallavicini őrgrófokat, a latifundiumok és a Weiss Manfréd dinasztiát a gyárak birtokosaiként.« S míg a félrevezetett emberek megnyug ■dva olvasták e sípokat ,addig Dudásék Pallavicsni , őrgróffal és Mindszentyvel együttműködve tervezték a nagybirtokok visszaállítását. . . A GYOSZ pedig már az államosítások »viszszacsinálására« tett a kormány-dév konkrét lépéseket. . . Ez is igazság volt: a gyárosok és az arisztokraták igazsága! A Magyar Nemzetből idézzük: ». . .Ki hitte volna akár még csak két héttel ezelőtt is, hogy a magyar kérdés megoldásának mikéntje felől egy véleményen legyen Mao Ce-tung és Eisenhower elnök?« . . . Azt hiszem, kommentár nélkül is tudja mindenki, milyen bődületes hazugság volt ez. Mindenesetre egyéb hírforrás híján, sok becsületes embert is megzavart ez a közlés. Szinte valamennyi lap óriási szenzációként számolt be abudapesti kommunista pártház alatti börtönökről.« Ma már mindenki tudja, hogy mákszemnyi igazság sem volt ebben. . . Hasonlóképpen örömrivanással kommentálták Nagy Imre semlegességi nyilatkozatát. Csak éppen az felejtették el megírni hozzá, hogy ez elszalaadást jelent a szociális a tábortól és az ország az imperializmus függőségébe kerül. . . A Magyar Honvéd írta, hogy a kínai kormány elítélte a Szerjutunió magatartását. . . Csakhogy ez nem a 600 milliós Kim kormányának véleménye volt, hanem Cseng Kaj-seké. Érthető, miért hamisították meg e tényt? A Magyar Vetés között?, hogy »Magyar forradalmi ifjúsági párt ■ alakult. ■ ■ Csak éppen azt hazudta el, hogy horthysták, fasiszták közreműködésével alakult és burzsoá eszmei irányítás alatt állt volna. A Valóság és a Magyar Világ arról cikkezett, hogy rend van már, a felkelők megteremtették a nyugalmat. . . Közben az utcákon embereket akasztottak, szervezett üldözés indult a kommunisták ellen és dörögtek a fegyverek. . . De nem is soroljuk tovább. Ez volt az ő igazságuk. Így írtak ők. . .