Kisalföld, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-09 / 57. szám
1957. március 9. szoritat A becsületes embernek nincs mitől félnie — Megjegyzések a Széchenyi téri pártnaphoz Nem tudom, ki hogyan van vele, de én elégedetlenül mentem haza csütörtökön este a győri öszszevont pártnapró 1 . J.Jedi , a pártnap — ahogy mondani szokták — jól sikerült. A Széchenyi téri kultúrotthon nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, igen nagy részben pártonkívüli értelmiségiek, akik az októberi események óta első ízben jelentek meg ilyen tömegesen egy, a párt által rendezett gyűlésen. Csak örülni lehet annak, hogy az elzárkózás és nyílt bizalmatlanság hónapjai után eljutottunk oda, hogy a győri értelmiség nagy része kíváncsi arra, mi a párt álláspontja az ország nagy és égető kérdéseiben. Az eszmei zűrzavart nem is lehet másképp leküzdeni, a fejek tisztulását nem is lehet másképp elősegíteni. Orbán László elvtárs mintegy másfélórás előadásában részletesen és nagy meggyőző erővel ismertette a Központi Bizottság alignégyhónapos munkájának eredményeit és a jövőre vonatkozó terveit. Nem volt „lakkozott“ beszéd. Ellenkezőleg: őszinte, majdnemhogy nyers, szókimondó, a nehézségeket is bátran feltáró, vagyis olyan, amilyet az emberek a párttól várnak. Hanem, amikor a hozzászólásokra került a sor, mégis megfeneklett valahogy a kezdeti biztató hangulat. Egy-két kisebb felszólalás után hiába biztatta az elnöklő Bittman elvtárs a jelenlévő négyszáz embert. Csak néma csend volt szavaira a válasz. De ez a csend — én úgy éreztem — beszédes csend volt. Jól tudom, hogy ugyatazok az emberek, akik megtöltötték a termet, telve vannak problémákkal, kételyekkel, gondokkal, zavarral és sokan közülük jó adag bizalmatlansággal is. Ki hibáztatná őket ezért? Senki! Jól tudjuk, hogy éppen az értelmiség állott az október 23-a előtti hosszú hónapokig tartó eszmei előkészítő periódusban a céltábla középpontjában. És nem véletlenül. Minden objektív és szubjektív feltétele megvolt annak — a korábbi tényleges hibákra és egyéni sérelmekre gondolunk — amelyeknek felnagyításával és egyoldalú reflektorfénybe állításával az ellenforradalmároknak sikerült „megdolgozniok“ a maguk számára az értelmiség nem kis részét. És ugyanezek az emberek most mindenfelé, az utcán és az eszpreszszóban, a nevelőszobában és családi vendégeskedés közben szenvedélyesen vitáznak, érvelnek, gondolkodnak, utat keresnek. Igen, utat keresnek és választ várnak, hogy ezt az utat, amelyre tiszta lelkiismerettel ráléphetnek, mielőbb megtalálják. A csütörtöki pártnapon mégsem akadt senki, aki bátran, gátlás nélkül ki merte volna mondani ezeket a mostanában olyan sokszor elhangzó kételyeket, problémákat. Igen, ki kell mondani, mert ezt bizonyította a „vita“ csendje: félnek ezek az emberek, hogyha nyilvánosan hangot adnak problémáiknak, ha egyik másik kérdésben még nem látnak tisztán (van-e, aki állíthatja, hogy mindent tisztán lát már?) vagy uram bocsá, talán nem értenek mindenben egyet a „hivatalos vonallal” — akkor rájuk sütik, hogy ellenforradalmárok! Sokan úgy hiszik ezek közül, hogy most ismét a „ne szólj szám, nem fáj fejem” Műszaka jött el. Nem jól van ez így! Sem a pártnak, sem a hallgatás csendjébe burkolódzóknak nem érdeke ez az állapot. Ismét elmondjukés mindaddig mondani fogjuk, míg mindenki meg nem érti, hogy ebben az országban egyetlen becsületes embernek sincs félnivalója — még akkor sem, ha egyben másban vitatkozni fogunk a jövőben is. Több bizalmat — de sokszor elhangzott ez a követelés az értelmiség részéről az elmúlt félév alatt. És nem indokolatlanul. De a bizalomnak mindig két oldala van. A párt — ezt mindenki tapasztalhatja — őszintén, nyíltan, bizalommal fordul a dolgozókhoz, az értelmiséghez is. A munkások előbb megértették ezt (amit a Győri Textilben ugyanezen a napon tartott pártnap sikere is bizonyít, melyről ugyancsak e helyütt számolunk be) az értelmiségiek még kevésbé. Nem elítélni akarjuk az értelmiségieket ezzel, hanem bátorítani. Mert a hallgatás nem visz előbbre senkit és semmit. A hallgatás fékez, gúzsba köti ez alkotásra, tettekre váró emberek erejét. Ezt hallottam a csütörtöki pártnap „vitájának" csendjében. Ezért mentem haza elégedetlenül. Polgár Miklós KISALFÖLD Jöjjenek gyakran közénk a párt vezetői és ismerjék meg a dolgozók véleményét — PÁRTNAP a győri textilben — A Győri Textilművek kultúrtermében csütörtökön délután pártnapot tartottak. A mintegy száz főnyi hallgatóság előtt Benke Valéria elvtársnő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, ismertette az aktuális politikai kérdéseket. Elmondta a Kossuth-rádió ostromának hiteles történetét. — Sok vita folyik még mindig az október huszonharmadikán megkezdődött események jellegéről. Forradalom, vagy ellenforradalom volt-e, erről folyik a vita. Egyszerű szavaiból a pártnap hallgatóiban erősödik a meggyőződés: — nem a hibákkal szembeni spontán felháborodás, hanem gondosan, minden részletében előre megszervezett, a rendszer megdöntésére irányuló ellenforradalmi összeesküvés történt. Majd arról beszélt, hogy a kommunisták előtt — most az ellenforradalom fegyveres erőinek szétverése után — a legfőbb feladata a dolgozó tömegek bizalmának megnyerése. — Ez hosszas és türelmes felvilágosító munkát követel. Azt, hogy a dolgozók minden kérdésükre világos, őszinte választ kapjanak tőlünk. Tegyünk ehhez egy lépést a mai pártnapunkkal is — fejezte be szavait Benke Valéria elvtársnő. A beszámolóhoz elhangzott felszólalások és kérdések azt bizonyítják, hogy a pártnap résztvevői komolyan megszívlelték ezt a felszólítást. Egymás után hangzottak el különféle kérdések, közöttük az úgynevezett „kényes” kérdések is. Túlságosan hosszú lenne mindegyikről írni, csak a legfontosabbakat említjük tehát: Milyen jelenleg külkereskedelmi mérlegünk? Nem adósodtunk-e el annyira, hogy az komolyan, veszélyeztetné a dolgozók életszínvonalát? Válasz: — Az 1956 elején megtartott MDP Központi Vezetőségi ülés élesen felvetette és őszintén a nép elé tárta ezt a problémát. A helyzet akkor az volt, hogy főként a nyugati országok felé el voltunk adósodva. Akkori számítás szerint másfél, két év kellett volna ahhoz, hogy külkereskedelmi mérlegünket egyensúlyba lendítsük, adósságainkat rendezzük. Ezt is megzavarta az október 23-án megkezdődött ellenforradalom. Meg kell mondani azt, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokráciák által szabad devizában nyújtott segélyek, nagyösszegű hosszúlejáratú kölcsönök, valamint árukölcsönök nagyban hozzásegítenek bennüket ahhoz, hogy nyugati adósságainkat rendezhessük. Ennek ellenére az októberi események okozta hatalmas anyagi kár természetszerűen gátolja az életszínvonal olyan méretű emelését, amelyet az MDP Központi Vezetőségének 1956 júliusi határozata megjelölt és amelynek megvalósítására megvolt minden feltétel. Sajnos a 14—15 milliárd kiesés olyan összeg, amelyet olyan kis ország, mint a mienk, nagyon megérez. Amikor tehát az MSZMP a gazdaságos termelést, a munkafegyelem megszilárdítását szorgalmazza, nem másért, mint a dolgozók jelenlegi életszínvonalának megtartásáért és a lehetőségekhez mérteni emeléséért teszi. A karhatalmisták által foganatosított letartóztatások nem állnak-e ellentétben Kádár János elvtársnak novemberi beszédével, amikor azt ígérte, hogy az októberi eseményekben való részvet miatt senkinek nem esik bántódása? Válasz: — Az amnesztia az októberi események olyan résztvevőinek jár, akik nem követtek el bűncselekményeket. A letartóztatottak — amint a nyomozati anyagok is bizonyítják — valamennyien bűncselekmény elkövetése, erőszakoskodás, fosztogatás, sztrájkra uszítás, a kommunisták és a demokratikus pártonkívüliek megfenyegetése és egyéb bűncselekmények miatt kerültek őrizetbe. Szórványosan, természetesen előfordul az is, hogy ártatlan embereket tartóztatnak le. Ezeket azonban, amint kiderül ártatlanságuk, szabadon is bocsátják. — Előttünk világos, hogy a többpártrendszer követelése polgári restaurációs követelés. Miért beszélt mégis erről novemberben Kádár elvtárs? — kérdezte egy elvtársnő. Válasz: — Kádár elvtárs novemberi beszédében nem ígéri a többpártrendszer bevezetését. Arról beszélt, hogy a helyzet normalizálódása után a munkás-paraszt forradalmi kormány tárgyalásokat kezd más pártbeli és pártonkívüli politikusokkal a kormány kibővítéséről és a politikai, valamint a gazdasági életben való nagyobbmérvű részvételükről. A volt MDP tagok május 1-ig való átigazolásának lehetősége nem rejti-e magában azt a veszélyt, hogy a helyzet megszilárdulásával megkezdődik a karrierista elemek beözönlése az MSZMP-be? Válasz: — Ez a veszély kétségtelenül fennáll és máris vannak ilyen kísérletek. Ebben a kérdésben a pártszervezetek tagságának igen nagy a felelőssége és nem szabad megalkuvónak lenni. A kérdések egymást követték. Felszólaltak régi harcedzett párttagok és őszintén elmondták kérdéseiket a pártonkívüliek is. A hangulat nyílt, derűs és családias volt. Minél gyakrabban jöjjenek közénk a párt vezetői, hadd tudják meg az egyszerű emberek véleményét és mi is szeretnénktözülük mentül többet megismerni. J L. Ismeretterjesztő előadások a csornai járásban Az utóbbi hetekben a csornai járátban ismét megkezdődtek az ismeretterjesztő előadások. Az egyes községekben nem az előadó szabja meg az előadás témáját, hanem előadás előtt egy, vagy két héttel megkérdezik a dolgozó parasztokat, hogy a közeljövőiben milyen előadásokat szeretnének hallgatni. Az előadások a lakosság kérése szerint igen változatosak és jók. Bizonyítja ezt az is, hogy egy-egy községben nagyon sok a rendszeres látogató. Az előadások általában mezőgazdasági dolgokkal foglalkoznal, de vannak községek, ahol történelmi, irodalmi, vagy matematikai előadásokat kérnek a hallgatók. Ácsaagon a tejhozam növeléséről, Szilsárkányban a százalékszámításról, Vadosfán. .a gyümölcsfák tavaszi gondozásáról tartottak előadást. Ugyancsak ebben a községben a hallgatók kérték, hogy Bocskay Istvánról, valamint Zrínyi Miklósról, a költőről és hadvezérről tartsanak előadást. Az előadók, minden kérést meghallgatnak és hamarosan eleget tesznek a kívánságoknak. Készítik már a habtojást a Keksz- és Ostyagyárban. Húsvétkor lesz mivel megajándékozni a locsoló legényeket. A béke erői határozottan forduljanak szembe a hidegháború újrakezdésével — Joliot-Curie nyilatkozata — Frédéric Joliot-Curie, a Béke- V jcgytanács elnöke nyilatkozatot adott ki a Béke-Világtanács irodájának március 30-i berlini ülésével kapcsolatban. Joliot-Curie megállapítja, hogy a közel- és közép-keleti konfliktusok, a magyarországi események, a háborús előkészületek növekedése, a bizalmatlanság légköréhez való visszatérés újból felriasztja a világ közvéleményét. Függetlenül attól, hogyan ítélik meg az emberek ezeket az eseményeket, túl a szenvedélyek viharzásán, amelyek az események következtében jelentkeztek, nem túlzás azt mondani, hogy egy bizonyos pillanatban minden ember hirtelen új világháború szelét érezte, a hidegháború újrakezdődött és a legkülönbözőbb megnyilvánulásokban jelent meg. Megzavarja anépek és az államok közötti bizalmat, a legnagyobb zűrzavart kelti az elmékben, veszélyezteti az emberi kapcsolatokat. Joliot-Curie nyilatkozatában sajnálkozásának ad kifejezést afölött, hogy az osztrák kormány ezt az időpontot választotta arra, hogy betiltsa a Béke-Világtanács titkárságának működését Ausztriában, holott az támogatta az Ausztria függetlenségét biztosítani igyekvő tárgyalásokat. A továbbiakban a Béke-Világtanács elnöke rámutat annak szükségességére, hogy a béke erői határozottan forduljanak szembe a hidegháború újrakezdésével. A jugoszláv kormány beszámolója múlt évi külpolitikai tevékenységéről A Tanjug részletesen ismerteti azt a jelentést, amelyben a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács beszámol a nemzetgyűlésnek 1956-ban kifejtett külpolitikai tevékenységéről és elemzi Jugoszlávia nemzetközi kapcsolatait. A jelentést a nemzetgyűlés március közepén tartandó ülésén vitatják meg. A szövetségi végrehajtó tanács jelentése a nemzetközi helyzetről szólva kiemeli, hogy a múlt év elején folytatódott a nemzetközi feszültség korábban megindult enyhülése. A nemzetközi helyzet azonban az év második felében hirtelen elmérgesedett, különösen az egyiptomi és magyarországi események miatt. Ezek a nemrég lezajlott események kiemelik a még fokozottabb erőfeszítések szükségességét a nemzetközi együttműködés politikája és a vitás kérdések békés megoldása érdekében. Jugoszlávia és Magyarország viszonyáról szólva a jelentés kiemeli, hogy az 1956-ban lényegesen megjavult és több fontos kérdés megoldódott. A két fél szempontjából fontos sok más kérdés rendezését viszont megakadályozták az októberi, magyarországi események. A jelentés rámutat, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya — lehetőségeihez mérten — százötven millió dinár értékű áruval és kétmillió dolláros hitellel nyújtott segítséget a magyar népnek, majd ezeket mondja: A kormány reméli, hogy megtalálják a gyümölcsöző együttműködés fejlesztésének módját a szomszédos Magyarországgal, ami mindkét félnek érdeke.