Kisalföld, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? XiAi SS KUSS II. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT tfS A MPOVFI TANÁCS LAPJA Győr, 1957. szeptember 1, vasárnap Aki Horthyt rehabilitálja : „Október vívmányai? ' Soproni ankét j A íertőendrédí Híz tanulságai Brennbergi bányászok Nincsenek ünnepélyes kivilágítású térségei, több emelet mélységben futó bányafolyosói, nincs modem felszerelése . . Néhány szűk és még szűkebb vaksötét folyosó. A talaj nyomása alatt itt-ott recsegő támfáik, mögöttük hol meddő kőzet, hol csillogó szén Ütott-kopott csillék, szivattyú, drótkötelek, csövek. Csepegő, folydogáló, vagy tócsába gyűlt víz. Csúszós, fekete sár. Ez a bá-r nya. Ez??? Ez — és mégsem csak ez. A földalatti élet torkotszorongató varázsa. Ez is a bánya. A földalatti munka ünnepélyes, kimért, komolysága. Ez is a bánya A bányászlámpa pici fénye is: a bánya. S a pici fénynél, az itteni vaksötétben minden, ami a bányában van, óriásira növekszik. Legnagyobbra az ember. Az ember, aki a szén tékervényes földalatti útját kifürkészi, a szenet kifejti, csillébe rakja, napfényre szállítja. Hiába tudom, hogy kísérőmet, az üzemvezető mérnököt Salamon Lajosnak hívják. Itt lenn, úgy tűnik, hogy Jókai nagyszerű hőse, a „Fekete gyémántok“ Berend Ivánja magyarázza a bánya titkait, bizonygatja, hogy az öregek „bányász-szimatja“ kincset ér. Hiába tudom .hogy a precíz mérőeszköz a legjobb „szimat“ — itt lenn fenntartás nélkül hiszek a bányász-szimatban. Hogyne, hiszen az öreg Pöltz János vájár azzal fogadja a mérnököt, hogy mégis megtalálta a szenet. Reggel még úgy látszott, hogy meddőt érnek. Az „orra“ után ment, s most újra szenet talált. — Van itt nagyon sok szén — bizonygatja tört magyarsággal. 153 kiváló bányász, műszaki vezető, mérnök, minisztériumi a'kalmazott kapott kormánykitüntetést Kormányhatározat az egyetemi ösztöndíjakról 1951. szeptember első vasárnapja. Bányásznap Brennbergben. Az emberekre ólomsúllyal nehezedik a tudat: bezárják a bányát. Hiába a soproni vörös mindent rózsaszínbe burkoló tüzes ereje. Hiába a bányász-zenekar vidám csinnadrattája. A jókedv elbújt valahova a bánya üregeibe. Bezárják a bányát ... A gépeket már leszerelték, elvitték. Alig negyven ember dolgozik a bányánál. Rövidesen ők is követik a többieket az Oroszlány, Tatabánya, Pécs bányái felé vezető úton. Bezárják a bányát . . . 1957. augusztus vége. Az ezermester Sáni bácsi felügyelete alatt újra dolgozik a kompresszor. Egyhangú zakatolása, a teherautók berregése, a rakodók kiáltozása űzi el az álomszép vidék bűvös csendjét. S a szénimádó brennbergi bányászok fülének ez a zaj gyönyörűbb, csodálatosabb, mint a szférák zenéje. Hiszen a tetszhalott bánya szívének dobogását közvetítik ezek a hangok. Újra éledezik a bánya! Igaz, hogy mérnököstől, vájárostól, mindenestől még alig negyven embert foglalkoztat. Igaz, hogy még mindig harcolni kell az életéért, de mégis — újra bányásznapot ünnepelnek Brennbergben! A „külszínen“ nagy a sürgésforgás. Akinek csak szabadideje van, a bányásznapi ünnepség előkészületeivel foglalkozik: hogy a „Madisznál“ minden rendben legyen, a sportpályán a kaput felállítsák, hogy legyen elég kocsi szombatra a szénszállításra, mert „nagytermelést“ csinálnak, 7—8 vagon szenet akarnák termelni — kétszer annyit, mint a szokásos. És így tovább, hiszen ezer, meg egy elintéznivaló van. Mert ennek a mostam, reményteljes bányásznapnak igazán jól kell sikerülni. S ahány bányász nincs éppen műszakon, annyi segítője van az ü. b. elnöknek, a harcias Kromp Károlynak — aki ugyanúgy, mint bármelyik brennbergi, személyes ellenségének tartja azt, aki a bánya ellen van, s jóbarátnak, aki a bányát pártolja. Minél több emberrel beszélek, annál inkább erősödik bennem az érzés: úgy látszik, hogy míg az egész ország a bányászokat ünnepli, az itteni bányászok, a mai bányásznapon a bányájukat ünnepük . . . A bányát — amely kicsi, régi. Szombaton délelőtt az Országházban ünnepséget tartottak, melyen a szén, olaj, bauxit, érc és ásványbányászat legjobb dolgozóit, műszaki vezetőit tüntették ki. Az ünnepségen részivé fi Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Czottver Sándor nehézipari miniszter, Blaha Béla, a Bányász Szakszer-Csak pénz kellene Egymillió forint, — aztán néhány hónap múlva ötször annyi szenet adnánk, mint ma., Ő is tudja már, mint Brennbergben mindenki, hogy a néhány nappal ezelőtt megtartott szakvizsgálat igazolta az öregek „szimatját“: sok, nagyon sok szén van a csodálatos brennbergi erdők alatt. Ez a bizonyosság tölti most el őket jókedvű reménykedéssel. Nem beszélnek az itteni alacsonyabb keresetről, arról, hogy úgy mennek haza a metsző szélben, vizesen, sárosán, ahogy a bányából kijönnek. Mindez most nem fontos. A fontos most kizárólag az: Egymillió!!! A pénz — amiből tudják, hogy kevés van, amit nem maguknak kérnek, hanem minden fillérjét a bányának, hogy minél több szenet adhasson. Szenet — ami nagyon kelL s amiből ugyancsak kévés van az országnak. A brennbergi bányászok szívós emberek. Nemcsak a bányában, hanem a tárgyalóasztalnál is. Aztán meg úgy látszik, a „bányász-szimat“ a tárgyalóteremben is működik — érzi már, hogy fenn a vezetésben is változás van, jobban figyelembe veszik a munkások észrevételeit, javaslatait Azért ünnepelnek ma bizakodva, örömmel, mert remélik, hogy fenn is megértik, amit ők évek óta makacsul hajtogatnak: „Ha a tőkésnek megérte a költséget, nekünk is megéri“. S ha erről a vezetőket sikerül meggyőzni, akkor a most első éves brennbergi bányász, soksok év múlva elkövetkező bányásznapon vehet majd búcsút, mint nyugdíjas, az új életre kelt brennbergi bányától. Dóczi Róbertné, vezet elnöke, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és Franciaország hazánkba érkezett bányászküldöttsége. Dobi István beszédében üdvözölte a VII. bányásznap alkalmából a szén, olaj, bauxit, érc és ásványbányászokat és a bányásznapra hazánkba érkezett külföldi A Magyar Közlöny vasárnapi számában megjelenik a kormány határozata új ösztöndíj és tandíjrendszer bevezetéséről az egyetemek, főiskolák és akadémiák nappali tagozatain. A határozat bevezetőben megállapítja, hogy az eddigi egyetemi ösztön- és landíjrendszer nem szolgálja kielégítően felsőoktatási célkitűzéseink megvalósítását. A kormány ezért szükségesnek látja olyan új rendszer bevezetését, amely az eddigi hiányosságokat kiküszöböli és biztosítja elsősorban az osztályszempontból arra legérdemesebb fiata.ok továbbtanulását. A határozat szerint az egyetemi hallgatók a következő állami juttatásban részesülhetnek : tanulmányi ösztöndíj, rendszeres szociális támogatás, rendkívüli segély, népköztársasági egyetemi és főiskolai ösztöndíj, egyéb ösztöndíj. A tanulmányi ösztöndíj havi 100 forinttól 250 forintig terjed. Az a hallgató kaphatja, akinek tanulmányi átlageredménye legalább »jó.« Nem részesülhet ben-, ne az a hallgató, akinek eltartói havi 2000 forintot meghaladó jövedelemmel rendelkeznek. A rendszeres szociális támogatás pénzből, illetve természetbeni juttatásból áll. A pénzbeli juttatás 80—150 forintig terjed. Ebben -- a tanulmányi eredménytől függően — elsősorban a munkások, mezőgazdasági munkások, falusi félproletárok és mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok gyermekei részesíthetők, ha eltartóik jövedelme nem haladja meg az 1600 forintot. Természetbeni juttatásban — kedvezményes szállás és ingyenes étkezés — a szociális körülményeik folytán arra ráutalt hallgatók részesíthetők. Nem részesülhet ingyenes étkezésben az. akinek eltartói havi 2500 forintot meghaladó jövedelemmel rendelkeznek. A tanulmányi ösztöndíj és a rendszeres szociális támogatás pályázat útján nyerhető ei. bányászküldöttségeket, majd rövid beszéd után Dobi István átadta 100 bányásznak és műszaki vezetőnek a »Szocialista munkáért Érdemérem« és 53 bányászati dolgozónak a »Munka Érdemérem« kitüntetést. A kitünte- Ic-ttek nevében Lévárdy Ferenc, a Dorogi Szénbányászati Tröszi igazgatója mondott köszönetét. A rendkívüli segélyt — pénz, tankönyv, tanszer, stb. — a hallgatók szociális helyzetüktől függően kaphatják. A népköztársasági, egyetemi és főiskolái ösztöndíj összege havi hétszáz forint. Első évfolyamú hallgató ilyen ösztöndíjat nem kaphat. Az ösztöndíj — ha az új rendszer már valamennyi évfolyamra kiterjed — tanévenkint százötven hallgató részére adományozható. A termelési gyakorlatos ösztöndíj, a tanulmányi úttal kapcsolatos költségtérítés, a nyári és a demonstrator! ösztöndíj jelenlegi mértéke változatlan marad. Az 1957—1958-as tanévtől kezdve az első és a második évfolyamú hallgatók, az új ösztöndíjrendszernek valamennyi évfolyamra való kiterjesztése után pedig minden hallgató — ha ingyenes étkezési utalványban nem részesül — a teljes étkezési költséget fizeti. A tandíj összege félévenkint ezer forint. A tandíjfizetés szabályait, a tandíjmentességben részér síthetők körét — beleértve a teljes, vagy részleges tandíjmentesség feltételeinek- meghatározását — a művelődésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg. Az új ösztön- és tand'jr műszert 1957. szeptember 1-én az egyetemek, főiskolák és akadémiák első és második évfolyamain kell bevezetni. A magasabb évfolyamú hallgatók az eddigi szabályok szerint továbbra is részesíthetők a jelenlegi juttatásokban, számukra a tandíjrendszer is változatlan marad. Az 1958—59. tanévtől a negyedik, vagy ennél magasabb évfolyamú hallgatók a jelen határozattal bevezetett rendszer szerint kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat azzal az eltéréssel, hogy ezeknek az évfolyamoknak a hallgatói — pályázat alapján — a jelenleginél magasabb összegű pénzbeli szociális támogatásban részesülhetnek. A népköztársasági, egyetemi és főiskolai ösztöndíj összege ezeken az évfolyamokon változatlan. Az a hallgató, aki saját hibájából évfolyamot ismétel, rendszeres szociális támogatásban nem részesülhet. A kormány felhatalmazta a művelődésügyi minisztert, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az e határozatban megállapított jövedelemhatárokat a szükséghez mérten módosítsa, illetve az eltartott családtagok számához arányosítsa. „Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett tömesrszeri ezetei !4é