Kisalföld, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

1 aeifi «ESÄStiÄUi mwssZiZJsxm «I ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X*X­ » FILLER Győr, 1958. január 1. szerda. Mi kovácsoljuk a­z övet Milyen hosszúnak, szint­e kilá­tástalanul végtelennek tűnt ma egy esztendeje, 1957. hajnalán az előttünk álló új év! És most, a még újabbat, 1958-at köszöntve, mégis rövidnek érezzük az elmúlt tizenkét hónapot, melytől vidám é­s bizakodó hangulatban búcsúz­tunk el ma éjfélkor. Miért döb­benünk meg az új év első óráiban, hogy ismét eltelt egy esztendő, miért tűnik most rövidnek az, ami hosszúnak látszott egy esztendővel ezelőtt? Azért, mert olyan év zá­rult le mögöttünk, amelynek min­den napjára két napra való mun­ka akadt, amelynek ezernyi gond­ja, tennivalója kötötte le figyel­münket, erőnket, minden gondola­tunkat. Az ünnepnek, a pihenésnek újévi óráiban szánjunk néhány percet arra, hogy visszaforgassuk az elmúlt háromszázhattvanöt nap két kezünk munkájával teleírt lapjait. Milyen gondok, milyen re­mények között köszöntöttük az 1957-es esztendőt? „Béke, rend, nyugalom“ — ez a jelszó köszön­tötte az olvasót ugyanezen a he­lyen. Kívánság, követelés, — program volt ez akkor, a becsüle­tes emberek, a magyar nép mil­lióinak programja. Még tátongtak az ellenforradalom ütötte mély sebek az ország testén, még aka­dozott a termelés, a közlekedés vérkeringése és félő volt, hogy él­tető energia, villanyáram és szén hiányában emberek, munkások tíz és tízezereire vár ismét a már elfeledett rém:­a munkanélküli­ség! A gazdasági helyzet sivár, vi­gasztalan valósága mellett nem kevésbé nyomasztóan hatott az az eszmei zűrzavar, amely a még mindig hangoskodó ellenforradal­­m­árok demagógiája következté­ben tíz és százezreidnek homályo­­sította el a tisztánlátását és söté­títette el a jövendő kibontakozá­sának k­épét. Kevesen, nagyon kevesen voltak egy esztendővl ezelőtt, akik han­gosan, hittel és bizakodással mondták: lesz boldogabb újeszten­deje a magyar népnek! Kik voltak ezek a kevesek, kik voltak azok az emberek, akik a tétovázó, vagy bizonytalankodó többséggel szemben azt mondták: Olyan boldog lesz az új esztendő, amilyenné magatok teszitek. A kommunisták voltak ezek az em­berek! Mire alapozták a kommunisták egy évvel ezelőtt és alapozzák ma is rendíthetetlen meggyőződésü­ket, hogy a magyar nép jövője felfelé ível és az előttünk álló idő valóban boldogabb, jobb körülmé­nyeket tartogat számunkra, mint amilyen a múlt volt? Bizodalmunk és jövőbe vetett hitünk egyik alapja az, hogy küz­delmünkben nem vagyunk egye­dül. Ha valaha, úgy most, 1957-re visszatekintve, különösen nincs szükség arra, hogy ezt a tényt sok szóval bizonyítsuk. Ha manapság a világon „magyar csodáról­’ be­szélnek, arról a valóban páratla­nul gyors felemelkedésről, amely az elmúlt esztendőt, az ellenforra­dalom ütötte sebek begyógyítását jellemezte, akkor hozzá kell ten­nünk: ezt a „csodát“ a szocialista népek testvéri összefogása tette lehetővé. A kommunisták derűlátásának másik alapja az volt és az ma is, hogy bízott és bízik a magyar dol­gozó nép szorgalmában, akarat­erejében, tehetségében — és azok­ban is, akik még nem bíztak, vagy nem bíznak fenntartás nélkül a kommunistákban. Az ellenforra­dalom viharában született MSZMP, az újjászületett magyar kommunista mozgalom előre lát­ta, hogy a megtévesztett és félre­vezetett emberek is fokról-fokra, a tények alapján ítélnek majd és nem kétséges, hogy melyik oldal­ra állanak. Ki tagadhatná, hogy ebben is a pártnak lett igaza. Ki tagadhatná, hogy az elmúlt esz­tendőben nemcsak az életszínvo­nal javult, hanem megszilárdult népi demokráciánk „arany alap­ja", a párt és a dolgozók közötti bizalom is. Most, 1958 küszöbén a párt is­mét azt mondja: magunknak kell kovácsolnunk boldogabb jövőnket! A mi kezünk munkájától függ, hogy mi teljesül ebben az eszten­dőben az újévi jókívánságokból. A mi akaratunktól függ, milyen gyorsan és milyen eredményesen küzdjük le fejlődésünk mai aka­dályait. Mert feladat, tennivaló, gond maradt erre az esztendőre is elegendő. Jó tulajdonsága az em­bernek, hogy sohasem elégszik meg azzal, amit már elért, hanem egyre többet, jobbat akar. És ha ez a tőkés társadalomban a nagy tömegek számára többnyire csak kívánság marad, a szocialista né­pek családjában már nem csupán óhaj, hanem önmagunkon múló lehetőség. Mit akarunk elérni az új esz­tendőben? Van aki mosógépet, van aki televíziós készüléket, má­sok, nagyon sokan, rendes, ember­hez méltó lakást kívánnak magaid­nak. Teljesíthetők ezek a kívánsá­gok? Igen, ha mi magunk, min­denki külön-külön és együttesen megteremti a szükséges feltétele­ket. Ha az elmúlt esztendő ezt az alapigazságot világossá tette na­gyon sok ember előtt, ebben az évben még sokkal több okunk van arra, hogy azt követeljük: dolgoz­zunk jobban, fegyelmezettebben, tervszerűbben, gazdálkodjunk okosabban, olcsóbban, mert min­den forintnyi haszon a mi hasz­nunk. De tegyük ehhez hozzá azt is, hogy aki önző, csalárd módon meglopja a közösséget, aki paza­rol, aki hanyag, az a te forint­jaidat lopja el, azokat a forinto­kat, amelyekből a mosógépnek, a televíziós készüléknek, az új la­kásnak kellene kikerülnie. Érde­mes hát hallgatni a pártra, a kom­munistákra, akik mindannyiunk boldogabb új esztendeje érdeké­ben azt mondják: Rajtunk áll, magunkon múlik, mennyire lesz , valóban boldogabb az új esztendő a réginél. Ehhez a teremtő, alkotó, boldo­­­­gabb új évhez kívánunk sok si­­■ kert, erőt és egészséget — és ami­­ a legfőbb: békét! Boldog új esztendőt Megyénk dolgozói! Kedves elvtársak! A­z új esztendő kezdetén szokásos visszapillan-t-u tani a múltba. Az elmúlt év a magyar nép, a munkások, parasztok, értelmiségiek és hazánk min­den becsületes polgára számára harcokkal, küzdel­mekkel és eredményekkel teli esztendő volt. Egy évvel ezelőtt, az 1956 október-novemberi ellenfor­radalom okozta kár és zűrzavar miatt sokezer vá­rosi és falusi dolgozóban élt csüggedés és a jogos aggodalom az ország jövőjéért. Azóta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt irányításával és a testvéri or­szágok népeinek segítségével már csak rossz em­lékként beszélhetünk az infláció és a munkanélküli­ség veszélyéről. A testvéri népekkel történt közös összefogás, a munkások, dolgozó parasztok és ér­telmiségiek becsületes alkotó munkája meghozás gyümölcsét. Megyénk üzemeinek többsége jelent­heti a terv teljesítését. A falvak termelőszövetke­zeti és egyénileg dolgozó parasztjainak többsége ugyancsak becsületes munkát végzett a jó termés betakarításával, az ország élelmének biztosításával. Az értelmiségiek nagy része ugyancsak tudása leg­javát adta a konszolidációhoz, az ipari és mező­gazdasági termelés növelésének biztosításához. Az ország rendjének helyreállításában fontos sze­repet töltöttek be karhatalmistáink, munkásőreink, néphadseregünk katonái és a határőrök, akik fegy­verrel a kézben védték és védik határainkat, hazánk függetlenségét, a nép nyugalmát. Az új év küszöbére érve nem feledkezhetünk meg arról, hogy az 1957-ben elért eredmények mellett is bőven maradt tennivaló. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1957 politikai és gazdasági konszolidá­ciójában nagy szerepet játszott a népi demokratikus országok és főleg a Szovjetunió áldozatkész segít­sége. A testvéri népek baráti kézfogására ezután is számíthatunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségével kötelességünk saját erőforrá­sainkat az eddigieknél jobban kihasználni. Saját erőnkből fokozzuk az ipari üzentek termelékenysé­gét, úgy, hogy növekedjék a választék, csökkenjen az önköltség és javuljon a minőség. Az új esztendő sikereit hirdessék az olyan új gyártmányok, melyek a magyar ipar hírnevét külföldön is öregbítik. A mezőgazdaság minden ágazatában, főleg az ál­lattenyésztésben, de a növénytermesztésben is, vál­tozatlanul feladat elmaradottságunk megszüntetése Az elmaradottság megszüntetéséhez a legkedvezőb­bek a feltételek a nagyüzemi gazdaságban. Éppen ezért 1956-ban is nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az önkéntesség elvének betartásával se­gítsük a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezeti mozgalom előnyeinek felismerésében. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését, az­­ életszínvonal további növekedését egyformán szolgálja a dolgozó nép kulturális igényeinek jobb kielégítése. Pedagógusainknak, művészeinknek és a kultúra minden terjesztőjének pártunk vezetésével továbbra is azon kell fáradoznia, hogy a szocialista kultúra a városokban és a falvakban állandóan ter­jedjen. Az új esztendőben változatlanul feladata a v­árosi és falusi dolgozóknak a nemzetközi béke fenntar­tása. Béke kell a termeléshez, a kultúra terjeszté­séhez, a jólét növeléséhez és ahhoz, hogy gyerme­keink egészségben, boldogságban nőhessenek fel Ezért érdekünk és kötelességünk a béke védelme. Az 1957. évi sikerek után tehát bőven maradt ten­nivaló. Ez az élet rendje, az építő munkában soha sincs megállás. De 1953. év küszöbén mégis más a helyzet, mint eddig bármikor volt. Még soha any­­nyi derűlátásra nem volt okunk, mint éppen most Derűt és optimizmust ad a szocialista országok és az egész béketábor sikere. A szocialista országok sikerei a lelkesítés mellett köteleznek is. Benn­ün­ket is köteleznek erőnk növelésére a nemzetközi proletariátus újabb győzelmei kivívásának elősegí­tésére. Kötelez bennünket a béke mozgalom rankeső szakaszának szilárdítására. M Mf őst, amikor elérkeztünk az új esztendő kü­­szöbére, derűtől és optimizmustól áthatva kívánunk jó egészséget és a feladatok megoldásához eredményes­ munkát az MSZMP tagjainak, a munká­soknak, a dolgozó parasztoknak, az értelmiségiek­­nek, a dolgozó és tanuló ifjúságnak. Boldog új esz­tendőt kívánunk megyénk minden dolgozójának! A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága Dobi István újévi rádióbeszéde — Kedves barátaim! — Elvtársak! — Magyarország dolgozó népe! — Szívből üdvözlöm önöket a most beköszöntő új esztendő al­kalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagyfontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét il­letően. Mindannyian élénken em­lékezünk még, hogy egy esztendő­vel ezelőtt milyen nehéz politi­kai és gazdasági helyzetben kö­szöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott ká­rok és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés megindítására és nép­gazdaságunk helyreállítására kel­lett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy amikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizonyta­lanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal és előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymagunkban képtelenek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók akarata, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor segítsége lehe­tővé teszi számunkra a gazdasági k­atasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a munkanél­küliség, az infláció fenyegető ve­szélyével és az elkerülhetetlenül velejáró nélkülö­tésekkel? Bár szá­mítottunk népünk ‘'­’szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelem­től mégis félnünk kellett. — Egész dolgozó népünk erő­feszítéseit: a munkások, a bányá­szok, az állami gazdasági doligo-I Folytatás a második oldalon : Nincsen szükség rettegésre, Borzalmaikra, szenvedésre, Rombolásra, pusztításra, De: szükség van sok minden másra! Szükség van a szeretetre, Kenyeret nyújtó kezekre, Emberségre, öntudatra, Hétköznap is jobb falatra! Szükség van az ölelésre, Munkára és pihenésre, Csókra, dalra, boára, vágyra, öregek bölcs nyugalmára. ÚJÉVI ÜZENET Szükség van a télre, nyárra, Gyümölcsterhes, őszi tájra, Rügyfakasztó tavaszokra És békés ünnepnapokra. Szükség van a hegy méhére, Zúgó folyam erejére, A kalászos rónaságra, S az erdei vadvirágra. Szükség van a rímre, képre, Szobrász nemes vésőjére, Színész igaz játékára, Ihletadta muzsikára, Szükség van a Napra, Holdra, Meg az összes csillagokra.­­ . .!­ s Az égboltra, fellegekre, Hófödre, büszke hegyekre, Szükség van tréfára, táncra, Méhraj­zásra, pille­nászra, Tücskök, cirpelő szavára, Dolgos hangyák szorgalmára. Szükség van a megértésre,­­ Ezért való kéz a kézbe­­­t­a­tóért való küzdelemre, És a békés emberekre. Bécsi Alf Oföldig újeszten­dőt kiadjunk minden­­dju­junknak.!

Next