Kisalföld, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1956 márcci­s 1. szombat EISA­­COt !. „KEKEM JOBB « Csípős februári szél ci­hál­ja ázott kabátomat A sártengerben alig tudom emelgetni a lábam. A ra­gadós sárcsomók enyv­­ként tapadnak csizmám­hoz. Hideg esd szemer­kél. Az égen ólomszínű felhők kergetik egymást. A mosonmagyaróvári ha­tárban itt is, ott is fel­tűnik egy-egy mozgó barna folt Szántanak. Ilyen időben? Utam az erdő szele felé veszem. Messziről megismerem a két jóhúsú szürke, mura­közi­­ lovat Cammogó egykedvűséggel húzzák a zöldszínű ekét Horváth János ballag a lovak után. Hátán keresztbe vetett gyeplő. Megfeszült kezei erősen markolják az eke szarvát — Hé! — álljatok meg egy kicsit! Pihenni is kell, igaz? — s kezét nyújtja. — Aztán mit tesz a földbe? — érdeklődöm. — Nem tudom én ké­rem, majd a tagság dönti el. — A tagság? — ismét­lem értetlenül. — Az bizony. A tagság. Mert hogy én is belép­tem. Tudja, 1956 őszén kiléptem. Pedig nem volt itt rossz a szövetkezet Mások is odébbálltak. Varga Jenő, a Szabó Fer­ói, meg a Kuti Pista is. Bartha Jóskával, a párt­titkárral maradtunk utoljára. Megfenyegettek bennünket Azután mi is kiléptünk. Elhallgat. Zsebébe nyúl.Elértem a mozdula­tot és kész cigarettával kínálom. Nevetve mond­ja: nem élek én azzal, tudja, sodorni jobban szeretek. Addig is gon­dolkodhat az ember. Rá­gyújtunk. — Szóval közösben van megint a föld? — Jobb így! Én már megszoktam, megszeret­tem. Együtt dolgozom a régi szomszédokkal, is­merősökkel. Itt van egy­más mellett a földünk most is. Csak hát egy ki­csit nagyobb darab i­s mutatja kezével a hatal­mas fekete táblát. — És az asszony? Be­leegyezett? — Nem szólt most sem­mit, pedig 54-ben, ami­kor beléptem, nagyon megharagudott. A legelső közös munkanapon is itt, ezen a táblán vezettünk Vártam az ebédet, de csak nem ért ide. Nem mentem haza. Etlen dol­goztam. Este nem szól­tam semmit az asszony­nak. Ő sem. Haragudott. Csak másnap kora reggel támadt rám. Azt mondta, hogy öreg létemre bolon­dultam meg. Másnap sza­lonnát tettem a tarisz­nyába. Ebédre. De nem kellett megennem. Meleg ebédet hozott. Azóta nem szólt a csoportról. Sok­szor eszembe jut az első nap, ha ezen a táblán dolgozom. — Hát a tagság? — Le­het velük dolgozni? Füstfelhőt ereszt, csak utána válaszol: lehet, persze, hogy lehet. Hi­szen mindenki dolgozni akar. És tudja, a vezetők is dolgoznak. Tegnap a Pista komám, az elnök is szántott. Azt mondta: nem tud dolog nélkül meglenni. Minden nap kijön a munkához. Meg­méri a barázda mélysé­gét, megtapogatja a lo­vak nyakát, hogy nincse­­nek-e nagyon meghajtva. Törődik velük. Ledobja a cigaretta­csutkát. Széttapossa. — Ha jó időjárás lesz, nem halunk éhen az idén — mondja nevetve és le­akasztja az ekeszarváról a gyeplőt. — No, ballagjatok — mondja sietősen a lovak­nak. Azok elindulnak. Kezet nyújtok. Egy ideig még nézem a szaporodó fekete földsorokat és el­indulok a keskeny gya­logú­ton. Kovács Lajos A földművesszövetkezeti választott vezetők felelősségebről ismét mozgásban van a falu. Évi rendes köz- és küldöttgyűlé­sekre ül össze a megye nyolcvan­ezres földm­űvesszövet­kezeti tag­sága és az elmúlt évi munka mérlegelése keretében új vezető­ségeket választanak. Minden vá­lasztás komoly feladatot és fele­lősséget ró választóikra és válasz­tottakra egyaránt. Miért hangsú­lyozzuk ezt most különösen? Azért, mert olyan vezetőségeket kell most a közgyűlések során választani a földművesszövetke­­zetek élére, akik, szívükön viselik a szövetkezet ügyét, akik úgy vi­gyáznak a közösség vagyonára, mint a szemük fényére. A nemrég lezajlott megyei kül­döttgyűlés is aláhúzta a válasz­tott vezetőségek felelősségét. Le­szögezte, hogy a szövetkezeti vagyon védelme elsősorban a tagság és a tagság legjobbjaiból választott igazgató­ságok és felü­gyelőbizottságok fel­adatkörébe tartozik! És ez helyes is, hisz elsősorban az ő tulajdo­nukról, az ő vagyonukról van szó. Az ő ellenőrző és irányító mun­kájuktól függ, hogy sikerül-e olyan légkört teremteni a föld­mű­­vesszövetkezeteknél, ahol meg­szűnik a létjogosultsága olyan elemeknek, akik hanyagul keze­lik, rombolják és dézsmálják a szövetkezet vagyonát. Elsősorban nekik, a falun élő szövetkezeti vezetőknek és tagoknak kell meg­akadályozni, hogy a földműves­­szövetkezetek­ben a nép bizalmá­ra méltatlan, tolvaj, korrupt, spe­kuláns elemek verjenek tanyát! A szövetkezeti tulajdont sokan hajlamosak Csáky szalmájának tekinteni. Némelyek egyszerűen csak hanyagságból, gondatlanság­ból hagyják veszendőbe menni, mások saját zsebükre lopkodnak, de kerül olyan is, aki tudatosan akar a köznek gazdasági és poli­tikai kárt okozni a szövetkezeti vagyon dézsmálásával. A szövet­kezeti vagyon védelme az igaz­gatóságnak és felügyelőbizottság­nak az alapszabályban meghatá­rozott kötelessége! Számos földművesszövetkezet­nél a választott vezetők példamu­tatóan és becsülettel látják el a tagság által rájuk bízott vezetési és ellenőrzési feladatokat. A Mo­­sonszentjánosi F­öldmű­v­e­sszövet­kezet felügyelőbizottsága állan­dóan figyelemmel kíséri a szövet­kezet működését és a feltárt hi­bák kijavítása ügyében azonnal intézkedik így történt ez a közelmúltban is, amikor a hanságtanyai boltnál tapasztalt számtalan hibára, a szövetkezeti vagyont a későbbiek során talán több ezer forinttal megkárosító körülményekre idő­ben hívta fel a szövetkezet igaz­gatóságának figyelmét. Hasonló példamutatással dolgozik Horváth Sándor, a Kapuvári Földműves­szövetkezet felügyelőbizottságá­nak elnöke is, aki éber szemmel figyeli a szövetkezet szinte vala­mennyi dolgozójának munkáját, így jött rá arra, hogy Németh Géza raktáros 4—5 mázsa meszet szállított a raktárból saját laká­sára. Horváth elvtárs azonnal el­lenőrizte a szövetkezet pénztár­könyveit és megállapította, hogy a raktáros nem fizette ki a haza­szállított mész ellenértékét. In­tézkedésére a földművesszövetke­zet igazgatósága megtette a szük­séges lépéseket a szövetkezeti va­gyont megkárosító raktáros fele­lősségre vonására és eltávolítá­sára! Nem mindenütt vannak azon­ban ilyen vezetők. Nem minde­nütt érzik választott vezetőink, hogy fokozott felelősséggel tartoz­nak a rájuk bízott közösségi va­gyon gondozásáért és gyarapítá­sáért. A Petőházi Földművesszö­vetkezet igazgatósága például a Földművesszövetkezetek Járási Központja elnökének többszöri tiltakozása ellenére beállította Bujtás Pált boltvezetőnek, holott a Földművesszövetkezetek Járási Központja előre felhívta figyel­müket a boltvezetővel kapcsola­tos problémáiéra. A szövetkezet igazgatósága — hivatkozva a­­-szövetkezeti demokráciára­ — a felsőbb szervek tiltakozása elle­nére, azért is alkalmazta Bujtás Pált és még anyagi felelősséget is vállalt érte. Mi lett az eredmény? 40 000 forintos hiány! A mostani vásárlási visszatérí­téseknél már a 40 000 forintos hiány ügyelem­bevételével, jóvall kevesebb térítést kap majd a pe­tőházi tagság, hisz az­­igazgató­ság jóvoltából e­zernyivel kevesebb az év végi nyereség. Helyes lenne, ha a petőházi földművesszövetke­zeti tagok tanulnának ebből a példából és keményen, anyagilag is felelősségre vonnák e felelőt­len intézkedésért az érintett igaz­gatósági tagokat. Rá kell mutatnunk egyik másik jelenségre is, am­i feltétlenül csorbítja a választott vezetők tekintélyét a falu becsületes dolgozói előtt. Ez pedig a liberalizmus és meg­alkuvás. Tűrhetetlen állapot az, hogy egyesek az­­eddigi érdemek­re­ való hivatkozással, úgyszólván jogot formáljanak bűnös mulasz­tásaik elkendőzésére. Aki a nép vagyonát hűtlenül kezeli, káros a mi társadalmunkra. Nem lehe­tünk elnézőek senkii­el szemben. A társadalmi tulajdon a népi de­mokráciánk alapját jelenti. Aki azt herdálja, vagy hűtlenül ke­zeli, az közvetlenül az egész tár­sadalmi rend erejét bénítja. El­ítélendő a Nagycenki Földműves­­szövetkezet igazgatóságának és volt igazgatósági elnökének, Si­mon Józsefnek az a liberális magatartása, amit Csere István italboltvezetővel szemben tanúsí­tottak. Csere István fél év alatt 4 leltárnál hiánnyal számolt el, s nemcsak, hogy nem fizettették be vele a többezer forintos hiányt, de még csak fegyelmi felelősségre sem vonták, mondván, hogy Csere párttag. Az a tény, hogy valaki párttag, még nem lehet menlevél a szövetkezeti vagyon hűtlen ke­zelésére! Ha valakinek, akkor el­sősorban a párt tagjának kell a vagyonvédelemben példamutatóan élenjárni és tevékenykedni! Szép és megtisztelő feladat a mi társadalmunkban vezetőnek lenni. Az, aki vezető beosztásba kerül, élvezi a széles néptömegek bizalmát. Ez a bizalom pedig kö­telez! Kötelez elsősorban a foko­zottabb munkára, a példamutató magatartásra. Földművesszövet­­kezeteink választott vezetői olyan emberek sorából kerülnek ki dön­tően, akik a múltban kisemmizett, félreállított, az úri önkény kénye és kedve által elnyomott emberek voltak. Most a néphatalom előt­tük is megnyitotta az utat. Élje­nek tehát a lehetőséggel és ha a tagság megtiszteli bizalmával, szolgálják becsülettel a dolgozó nép ügyét. Lipták Sándor, a MESZÖV igazgatóságának elnöke. Magyar kormánykindrttség utazott a lipcsei vásár megnyitására A máricus 2-án megnyíló lipcsei vásár jelentős gócpontja és hagyo­mányos találkozóhelye a Kelet és Nyugat kereskedelmi köreinek. Az NDK kormányának meghí­vására a vásár megnyitására Incze Jenő külkereskedelmi miniszter vezetésével pénteken délelőtt ma­gyar kormányküldöttség utazott Lipcsébe. A delegáció tagjai: Ba­konyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyet­tese és Földi László, a könnyű­ipari miniszter első helyettese. A PÁRTÉLET HÍREI Kisgyűlések és szabad pártnapok Téten Falun ilyenkor az emberek ráérnek. A hosszú estéken át­ át­­néznek a szomszédba és meghányják- vetik a világ eseményeit. Szomszédolás közben szó kerül a község ügyes- bajos dolgairól, a piaci árakról, a Szputnyilkiról, egyszóval a politikáról. Esténként egy-egy háznál rendszerint minden szervezés nélkül is, valóságos kisgyűlés kerekedik. A téti pártszervezet ezeket az alkalmakat felhasználta arra, hogy az emberekkel az MSZMP politikáját megvitassa. Az utóbbi két hétben 27 ilyen kisgyűlés volt, amelyeken a legtöbb szó az MSZMP agrártéziseiről, s a termelőszövetkezet fejlesztéséről hang­zott el. A beszélgetések résztvevői, akik többségükben egyénileg dolgozó parasztok, elmondották, hogy az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységét helyeslik, a vezetők vilá­gos, nyílt beszédeit nagyra értékelik, s ezt a továbbiakban is igénylik. Ezeknek a közvetlen, baráti eszmecseréknek tapasztalatai alap­ján a téti pártszervezet szabad pártnap rendezését határozta el. Ennek levezetésére a járási pártbizottság titkárát, Sárosi János elvtársat kérte fel Szombaton, március 1-én kerül sor ennek meg­tartására, ahol Sárosi elvtárs válaszol a hozzáintézett kérdésekre. A nők közötti politikai felvilágosító munka meg­javításáért A csornai járási párt-végrehaj­tó bizottság legutóbbi ülésén a nők között végzett politikai mun­ka tapaszt­alatait tárgyalták meg. Alapos, mélyreható vita után a végrehajtó bizottság nyolc, a nő­mozgalomban tapasztalt elvtárs­­nőt megbízott azzal, hogy társa­dalmi munkában a járási nőta­nács elnökségének irányításával a helyi nő­tanácsokat látogassa, munkájukhoz segítséget adjon. A járási pártbizottság ezt kö­vetően a megbízott elvtársnőket megbeszélésre hívta meg. Itt a járási pártbizottság titkára fel­hívta figyelmüket e pártmegbiza­­tás megtisztelő voltára és számos hasznos tanáccsal, útmutatással látta el őket. Élénk politikai viták a Horvátkimlei Állami Gazdaság pártcsoportjaiban A nagy gazdaságban a kommunisták szétszórtan dolgoznak. Ennélfogva összefogásuk, rendszeres politikai tájékoztatásuk elégigé körülményes. A nehézség megoldására a pártvezetőség a párttagsá­got pártcsoportokba osztotta be. A legközelebbi munkahelyeken dolgozó kommunistákból ily módon két pártcsoport jött létre, ame­lyekben élénk politikai élet folyik. A pártbizalmia­k — akiket taggyűlés emelt ebbe a tisztségbe — a hozzájuk beosztott elvtársak politikai nevelésével igen lelki­ismeretesen törődnek. Két taggyűlés között tájékoztatják őket a pártvezetőség határozatairól, felhívják figyelmüket a pártsajtóban megjelent legfontosabb írásokra és az időszerű politikai eseménye­ket megvitatják. A legutóbb a Hazafias Népfront szerepéről, fel­adatairól, a párt vezető szerepéről beszélgettek a pártcsoportokban. . Mint már jelentettük, az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meghallgatta és megvitatta Hruscsov beszámoló­ját a kolhozrendszer további fej­lesztéséről és a gépállomások át­szervezéséről, s megfelelő hatá­rozatot hozott. A határozat helyesnek és idő­szerűnek ismeri el az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének ja­vaslatait a kolhozrendszer továb­bi fejlesztésére és a gépállomások átszervezésére. A tervbe vett in­tézkedések újabb, rendkívül fon­tos és nagy lépést jelentenek a szocialista mezőgazdaság fejlesz­tésében. Ezt a kérdést a párt és a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak soron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatásra. Az előadó­nak Hruscsovot, a párt első titká­rát jelölték ki. A plénum célszerűnek ismerte el, hogy addig is, amíg a Legfelső Tanács ülésszakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, azo­kat a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, gépállomások és szovhozok közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építkezések­nél, a tudományos szervezetekben és a tanintézetekben, a katonai alakulatoknál és a közintézmé­nyeknél, a lapok és folyóiratok hasábjain. Hruscsov beszámolójá­nak téziseit nyilvánosságra hoz­zák. Célszerű 1959 elejére össze­hívni­­a kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát. A határozat rámutat arra, mi­lyen óriási történelmi jelentőségű volt a kolhozrendszer megterem­tésében és megszilárdításában a gépállomásoknak. Az állam a gép­állomások formájában segítette a kolhozokat közös gazdaságuk megszilárdításában, különösen az utóbbi években. A jelenlegi körülmények között már nincs összhangban a mező­­gazdasági termelő erőit­ fejlődé­sének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termelésihez szükséges techni­kai szolgáltatásokat. Sőt ez a for­ma sok esetben kezdi akadályoz­ni az élenjáró kolhozok további előrehaladását. Ezért szükséges a jelenlegi rendszer megváltoztatá­sa, és a gépállomások fokozatos átszervezése. Célszerű áttérni ar­ra, hogy a traktorokat, a kombáj­nokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gép­állomásokat műszaki karbantartó állomásokká kell átszervezni, amelyeknek feladata a traktorok és egyéb gépek javításának bizto­sítása, a kolhozok technikai ki­szolgálása, a kolhozok és szovho­zok új gépekkel, pótalkatrészek­kel és egyéb anyagokkal (eladás útján) történő ellátása. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szovjetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehéz­ipar termelése pedig majdnem 74 százalékkal növekedett. A mun­kások és alkalmazottak egy dol­gozóra eső reáljövedelme az em­lített időszakban 10 százalékkal emelkedett. Sikeresen fejlődik a szocialista mezőgazdaság is — hangzik to­vább a határozat. — A szűz és parlagföldeknek a Szovjetunió keleti területein történt haszno­sítása lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esztendő alatt a Szov­jetunióban 27 százalékkal több szemesterményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Meg­szüntették az állattenyésztés hosszantartó elmaradottságát. Az 1953—1957-ig eltelt időszak alatt a szarvasmarhaállomány 10 900 000 darabbal növekedett. A hústerme­lés 38 százalékkal, a tejtermelés 50 százalékkal emelkedett. A határozat a továbbiakban adatokat sorol fel, amelyek a kol­hozgazdálkodás fellendüléséről tanúskodnak. Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a kolh­ozrendszer továbbii fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről

Next