Kisalföld, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
1956 márccis 1. szombat EISACOt !. „KEKEM JOBB « Csípős februári szél cihálja ázott kabátomat A sártengerben alig tudom emelgetni a lábam. A ragadós sárcsomók enyvként tapadnak csizmámhoz. Hideg esd szemerkél. Az égen ólomszínű felhők kergetik egymást. A mosonmagyaróvári határban itt is, ott is feltűnik egy-egy mozgó barna folt Szántanak. Ilyen időben? Utam az erdő szele felé veszem. Messziről megismerem a két jóhúsú szürke, muraközi lovat Cammogó egykedvűséggel húzzák a zöldszínű ekét Horváth János ballag a lovak után. Hátán keresztbe vetett gyeplő. Megfeszült kezei erősen markolják az eke szarvát — Hé! — álljatok meg egy kicsit! Pihenni is kell, igaz? — s kezét nyújtja. — Aztán mit tesz a földbe? — érdeklődöm. — Nem tudom én kérem, majd a tagság dönti el. — A tagság? — ismétlem értetlenül. — Az bizony. A tagság. Mert hogy én is beléptem. Tudja, 1956 őszén kiléptem. Pedig nem volt itt rossz a szövetkezet Mások is odébbálltak. Varga Jenő, a Szabó Ferói, meg a Kuti Pista is. Bartha Jóskával, a párttitkárral maradtunk utoljára. Megfenyegettek bennünket Azután mi is kiléptünk. Elhallgat. Zsebébe nyúl.Elértem a mozdulatot és kész cigarettával kínálom. Nevetve mondja: nem élek én azzal, tudja, sodorni jobban szeretek. Addig is gondolkodhat az ember. Rágyújtunk. — Szóval közösben van megint a föld? — Jobb így! Én már megszoktam, megszerettem. Együtt dolgozom a régi szomszédokkal, ismerősökkel. Itt van egymás mellett a földünk most is. Csak hát egy kicsit nagyobb darab is mutatja kezével a hatalmas fekete táblát. — És az asszony? Beleegyezett? — Nem szólt most semmit, pedig 54-ben, amikor beléptem, nagyon megharagudott. A legelső közös munkanapon is itt, ezen a táblán vezettünk Vártam az ebédet, de csak nem ért ide. Nem mentem haza. Etlen dolgoztam. Este nem szóltam semmit az asszonynak. Ő sem. Haragudott. Csak másnap kora reggel támadt rám. Azt mondta, hogy öreg létemre bolondultam meg. Másnap szalonnát tettem a tarisznyába. Ebédre. De nem kellett megennem. Meleg ebédet hozott. Azóta nem szólt a csoportról. Sokszor eszembe jut az első nap, ha ezen a táblán dolgozom. — Hát a tagság? — Lehet velük dolgozni? Füstfelhőt ereszt, csak utána válaszol: lehet, persze, hogy lehet. Hiszen mindenki dolgozni akar. És tudja, a vezetők is dolgoznak. Tegnap a Pista komám, az elnök is szántott. Azt mondta: nem tud dolog nélkül meglenni. Minden nap kijön a munkához. Megméri a barázda mélységét, megtapogatja a lovak nyakát, hogy nincsenek-e nagyon meghajtva. Törődik velük. Ledobja a cigarettacsutkát. Széttapossa. — Ha jó időjárás lesz, nem halunk éhen az idén — mondja nevetve és leakasztja az ekeszarváról a gyeplőt. — No, ballagjatok — mondja sietősen a lovaknak. Azok elindulnak. Kezet nyújtok. Egy ideig még nézem a szaporodó fekete földsorokat és elindulok a keskeny gyalogúton. Kovács Lajos A földművesszövetkezeti választott vezetők felelősségebről ismét mozgásban van a falu. Évi rendes köz- és küldöttgyűlésekre ül össze a megye nyolcvanezres földművesszövetkezeti tagsága és az elmúlt évi munka mérlegelése keretében új vezetőségeket választanak. Minden választás komoly feladatot és felelősséget ró választóikra és választottakra egyaránt. Miért hangsúlyozzuk ezt most különösen? Azért, mert olyan vezetőségeket kell most a közgyűlések során választani a földművesszövetkezetek élére, akik, szívükön viselik a szövetkezet ügyét, akik úgy vigyáznak a közösség vagyonára, mint a szemük fényére. A nemrég lezajlott megyei küldöttgyűlés is aláhúzta a választott vezetőségek felelősségét. Leszögezte, hogy a szövetkezeti vagyon védelme elsősorban a tagság és a tagság legjobbjaiból választott igazgatóságok és felügyelőbizottságok feladatkörébe tartozik! És ez helyes is, hisz elsősorban az ő tulajdonukról, az ő vagyonukról van szó. Az ő ellenőrző és irányító munkájuktól függ, hogy sikerül-e olyan légkört teremteni a földművesszövetkezeteknél, ahol megszűnik a létjogosultsága olyan elemeknek, akik hanyagul kezelik, rombolják és dézsmálják a szövetkezet vagyonát. Elsősorban nekik, a falun élő szövetkezeti vezetőknek és tagoknak kell megakadályozni, hogy a földművesszövetkezetekben a nép bizalmára méltatlan, tolvaj, korrupt, spekuláns elemek verjenek tanyát! A szövetkezeti tulajdont sokan hajlamosak Csáky szalmájának tekinteni. Némelyek egyszerűen csak hanyagságból, gondatlanságból hagyják veszendőbe menni, mások saját zsebükre lopkodnak, de kerül olyan is, aki tudatosan akar a köznek gazdasági és politikai kárt okozni a szövetkezeti vagyon dézsmálásával. A szövetkezeti vagyon védelme az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak az alapszabályban meghatározott kötelessége! Számos földművesszövetkezetnél a választott vezetők példamutatóan és becsülettel látják el a tagság által rájuk bízott vezetési és ellenőrzési feladatokat. A Mosonszentjánosi Földművesszövetkezet felügyelőbizottsága állandóan figyelemmel kíséri a szövetkezet működését és a feltárt hibák kijavítása ügyében azonnal intézkedik így történt ez a közelmúltban is, amikor a hanságtanyai boltnál tapasztalt számtalan hibára, a szövetkezeti vagyont a későbbiek során talán több ezer forinttal megkárosító körülményekre időben hívta fel a szövetkezet igazgatóságának figyelmét. Hasonló példamutatással dolgozik Horváth Sándor, a Kapuvári Földművesszövetkezet felügyelőbizottságának elnöke is, aki éber szemmel figyeli a szövetkezet szinte valamennyi dolgozójának munkáját, így jött rá arra, hogy Németh Géza raktáros 4—5 mázsa meszet szállított a raktárból saját lakására. Horváth elvtárs azonnal ellenőrizte a szövetkezet pénztárkönyveit és megállapította, hogy a raktáros nem fizette ki a hazaszállított mész ellenértékét. Intézkedésére a földművesszövetkezet igazgatósága megtette a szükséges lépéseket a szövetkezeti vagyont megkárosító raktáros felelősségre vonására és eltávolítására! Nem mindenütt vannak azonban ilyen vezetők. Nem mindenütt érzik választott vezetőink, hogy fokozott felelősséggel tartoznak a rájuk bízott közösségi vagyon gondozásáért és gyarapításáért. A Petőházi Földművesszövetkezet igazgatósága például a Földművesszövetkezetek Járási Központja elnökének többszöri tiltakozása ellenére beállította Bujtás Pált boltvezetőnek, holott a Földművesszövetkezetek Járási Központja előre felhívta figyelmüket a boltvezetővel kapcsolatos problémáiéra. A szövetkezet igazgatósága — hivatkozva a-szövetkezeti demokráciára — a felsőbb szervek tiltakozása ellenére, azért is alkalmazta Bujtás Pált és még anyagi felelősséget is vállalt érte. Mi lett az eredmény? 40 000 forintos hiány! A mostani vásárlási visszatérítéseknél már a 40 000 forintos hiány ügyelembevételével, jóvall kevesebb térítést kap majd a petőházi tagság, hisz azigazgatóság jóvoltából ezernyivel kevesebb az év végi nyereség. Helyes lenne, ha a petőházi földművesszövetkezeti tagok tanulnának ebből a példából és keményen, anyagilag is felelősségre vonnák e felelőtlen intézkedésért az érintett igazgatósági tagokat. Rá kell mutatnunk egyik másik jelenségre is, ami feltétlenül csorbítja a választott vezetők tekintélyét a falu becsületes dolgozói előtt. Ez pedig a liberalizmus és megalkuvás. Tűrhetetlen állapot az, hogy egyesek azeddigi érdemekre való hivatkozással, úgyszólván jogot formáljanak bűnös mulasztásaik elkendőzésére. Aki a nép vagyonát hűtlenül kezeli, káros a mi társadalmunkra. Nem lehetünk elnézőek senkiiel szemben. A társadalmi tulajdon a népi demokráciánk alapját jelenti. Aki azt herdálja, vagy hűtlenül kezeli, az közvetlenül az egész társadalmi rend erejét bénítja. Elítélendő a Nagycenki Földművesszövetkezet igazgatóságának és volt igazgatósági elnökének, Simon Józsefnek az a liberális magatartása, amit Csere István italboltvezetővel szemben tanúsítottak. Csere István fél év alatt 4 leltárnál hiánnyal számolt el, s nemcsak, hogy nem fizettették be vele a többezer forintos hiányt, de még csak fegyelmi felelősségre sem vonták, mondván, hogy Csere párttag. Az a tény, hogy valaki párttag, még nem lehet menlevél a szövetkezeti vagyon hűtlen kezelésére! Ha valakinek, akkor elsősorban a párt tagjának kell a vagyonvédelemben példamutatóan élenjárni és tevékenykedni! Szép és megtisztelő feladat a mi társadalmunkban vezetőnek lenni. Az, aki vezető beosztásba kerül, élvezi a széles néptömegek bizalmát. Ez a bizalom pedig kötelez! Kötelez elsősorban a fokozottabb munkára, a példamutató magatartásra. Földművesszövetkezeteink választott vezetői olyan emberek sorából kerülnek ki döntően, akik a múltban kisemmizett, félreállított, az úri önkény kénye és kedve által elnyomott emberek voltak. Most a néphatalom előttük is megnyitotta az utat. Éljenek tehát a lehetőséggel és ha a tagság megtiszteli bizalmával, szolgálják becsülettel a dolgozó nép ügyét. Lipták Sándor, a MESZÖV igazgatóságának elnöke. Magyar kormánykindrttség utazott a lipcsei vásár megnyitására A máricus 2-án megnyíló lipcsei vásár jelentős gócpontja és hagyományos találkozóhelye a Kelet és Nyugat kereskedelmi köreinek. Az NDK kormányának meghívására a vásár megnyitására Incze Jenő külkereskedelmi miniszter vezetésével pénteken délelőtt magyar kormányküldöttség utazott Lipcsébe. A delegáció tagjai: Bakonyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese és Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese. A PÁRTÉLET HÍREI Kisgyűlések és szabad pártnapok Téten Falun ilyenkor az emberek ráérnek. A hosszú estéken át átnéznek a szomszédba és meghányják- vetik a világ eseményeit. Szomszédolás közben szó kerül a község ügyes- bajos dolgairól, a piaci árakról, a Szputnyilkiról, egyszóval a politikáról. Esténként egy-egy háznál rendszerint minden szervezés nélkül is, valóságos kisgyűlés kerekedik. A téti pártszervezet ezeket az alkalmakat felhasználta arra, hogy az emberekkel az MSZMP politikáját megvitassa. Az utóbbi két hétben 27 ilyen kisgyűlés volt, amelyeken a legtöbb szó az MSZMP agrártéziseiről, s a termelőszövetkezet fejlesztéséről hangzott el. A beszélgetések résztvevői, akik többségükben egyénileg dolgozó parasztok, elmondották, hogy az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységét helyeslik, a vezetők világos, nyílt beszédeit nagyra értékelik, s ezt a továbbiakban is igénylik. Ezeknek a közvetlen, baráti eszmecseréknek tapasztalatai alapján a téti pártszervezet szabad pártnap rendezését határozta el. Ennek levezetésére a járási pártbizottság titkárát, Sárosi János elvtársat kérte fel Szombaton, március 1-én kerül sor ennek megtartására, ahol Sárosi elvtárs válaszol a hozzáintézett kérdésekre. A nők közötti politikai felvilágosító munka megjavításáért A csornai járási párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén a nők között végzett politikai munka tapasztalatait tárgyalták meg. Alapos, mélyreható vita után a végrehajtó bizottság nyolc, a nőmozgalomban tapasztalt elvtársnőt megbízott azzal, hogy társadalmi munkában a járási nőtanács elnökségének irányításával a helyi nőtanácsokat látogassa, munkájukhoz segítséget adjon. A járási pártbizottság ezt követően a megbízott elvtársnőket megbeszélésre hívta meg. Itt a járási pártbizottság titkára felhívta figyelmüket e pártmegbizatás megtisztelő voltára és számos hasznos tanáccsal, útmutatással látta el őket. Élénk politikai viták a Horvátkimlei Állami Gazdaság pártcsoportjaiban A nagy gazdaságban a kommunisták szétszórtan dolgoznak. Ennélfogva összefogásuk, rendszeres politikai tájékoztatásuk elégigé körülményes. A nehézség megoldására a pártvezetőség a párttagságot pártcsoportokba osztotta be. A legközelebbi munkahelyeken dolgozó kommunistákból ily módon két pártcsoport jött létre, amelyekben élénk politikai élet folyik. A pártbizalmiak — akiket taggyűlés emelt ebbe a tisztségbe — a hozzájuk beosztott elvtársak politikai nevelésével igen lelkiismeretesen törődnek. Két taggyűlés között tájékoztatják őket a pártvezetőség határozatairól, felhívják figyelmüket a pártsajtóban megjelent legfontosabb írásokra és az időszerű politikai eseményeket megvitatják. A legutóbb a Hazafias Népfront szerepéről, feladatairól, a párt vezető szerepéről beszélgettek a pártcsoportokban. . Mint már jelentettük, az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meghallgatta és megvitatta Hruscsov beszámolóját a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről, s megfelelő határozatot hozott. A határozat helyesnek és időszerűnek ismeri el az SZKP Központi Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozrendszer további fejlesztésére és a gépállomások átszervezésére. A tervbe vett intézkedések újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Ezt a kérdést a párt és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának soron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatásra. Az előadónak Hruscsovot, a párt első titkárát jelölték ki. A plénum célszerűnek ismerte el, hogy addig is, amíg a Legfelső Tanács ülésszakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, azokat a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, gépállomások és szovhozok közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építkezéseknél, a tudományos szervezetekben és a tanintézetekben, a katonai alakulatoknál és a közintézményeknél, a lapok és folyóiratok hasábjain. Hruscsov beszámolójának téziseit nyilvánosságra hozzák. Célszerű 1959 elejére összehívnia kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát. A határozat rámutat arra, milyen óriási történelmi jelentőségű volt a kolhozrendszer megteremtésében és megszilárdításában a gépállomásoknak. Az állam a gépállomások formájában segítette a kolhozokat közös gazdaságuk megszilárdításában, különösen az utóbbi években. A jelenlegi körülmények között már nincs összhangban a mezőgazdasági termelő erőit fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termelésihez szükséges technikai szolgáltatásokat. Sőt ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élenjáró kolhozok további előrehaladását. Ezért szükséges a jelenlegi rendszer megváltoztatása, és a gépállomások fokozatos átszervezése. Célszerű áttérni arra, hogy a traktorokat, a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karbantartó állomásokká kell átszervezni, amelyeknek feladata a traktorok és egyéb gépek javításának biztosítása, a kolhozok technikai kiszolgálása, a kolhozok és szovhozok új gépekkel, pótalkatrészekkel és egyéb anyagokkal (eladás útján) történő ellátása. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szovjetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehézipar termelése pedig majdnem 74 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak egy dolgozóra eső reáljövedelme az említett időszakban 10 százalékkal emelkedett. Sikeresen fejlődik a szocialista mezőgazdaság is — hangzik tovább a határozat. — A szűz és parlagföldeknek a Szovjetunió keleti területein történt hasznosítása lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esztendő alatt a Szovjetunióban 27 százalékkal több szemesterményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Megszüntették az állattenyésztés hosszantartó elmaradottságát. Az 1953—1957-ig eltelt időszak alatt a szarvasmarhaállomány 10 900 000 darabbal növekedett. A hústermelés 38 százalékkal, a tejtermelés 50 százalékkal emelkedett. A határozat a továbbiakban adatokat sorol fel, amelyek a kolhozgazdálkodás fellendüléséről tanúskodnak. Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a kolhozrendszer továbbii fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről