Kisalföld, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

t­ t folytatos­t( első oldalról) most a bulgáriai viszonyokra. Eb­ben van erejük egyik forrása. A XX. kongresszus után egy­két héttel — talán még emlékez­nek rá — elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogy­­a XX. kongresszus mindenben minket igazalt.« Akkoriban azo­kat az ismert hibákat akarták ez­zel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik -érdemes- fe­lelős­. Bulgáriában nem is voltak olyan, súlyos hibák, mint Magyar­­országon, de a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága neki­ült- és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Talál­tak igazítani valót és kiigazítot­ták. Elmondták, hogy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a­ bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekintetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan tapasztalatokat adhat ne­künk, amelyek nekünk hiányoz­nak.­­­Küldöttségünk azonkívül hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és , kormányküldöttségek szokásos munkáját. Számos kér­dést megtárgyaltunk. Az a véle­ményeink, hogy utunk eredményes volt,­­ mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok te­kintetben, partvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, elvi egyetérté­sünk még szilárdabb és a bolgár­magyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ere­je is növekedett a mostani bolgár­magyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyé­nek és a béke megőrzésének je­lenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét, aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dolog­ra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre ügyben hozott ítélet ügyére. Elvtársak! Aki nekivágott no­vember 4-ének, vagyis a szocialis­ta forradalmi ellentámadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értel­me. (Viharos taps és felkiáltások: éljen a párt!) Emlékezzenek visz­­sza, hogyan volt annak idején. Gondolom, elég béketűrőek vol­tunk, pedig nehéz volt a helyzet. Szép szóval megkértük az ellen­forradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő résztvevőit, hogy tegyé­tek le a fegyvert és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taps.) Azt mondják nekünk egyesek, hogy Nagy Imrével kapcsolatban megszegtük szavunkat. Ez rága­lom. Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Nagy Imre, aki október 23-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — ak­kor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében. Arról akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1955 decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy­ árva szót sem szólt. Azt mondták nekünk, hogy a mi bíróságunk antirevizionista akciót hajtott végre. Lehet és természe­tes is, hogy ha Nagy Imréékre üt­nek, a revizionisták tyúkszeme fúj. Erről az összefüggésről mi nem tehetünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen, vagy olyan hibáik miatt vonta fe­lelősségre a bíróság, hanem olyas­miért, amit senkinek sincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmányunkra letett es­küt! (Úgy van!) Ha ő, mondjuk októb­er 23-án este megmondta volna, hogy azon a véleményen van, hogy vissza kell állítani a kisgazda­pártot, be kell venni a kormányba stb. és ki kell lépni a varsói szerződésből mi történt volna vele? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterel­nök, nem lett volna Központi Bi­zottsági tag, de nem is került vol­na soha bíróság elé. De ő mind­ezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hata­lomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az ellenforradalmi­ fel­kelés ellen harcolni, soha sem ke­rült volna hatalomra. Van egy másik oldala is a do­lognak. A Magyar Népköztársaság bíróságai 1956 november 4-e óta -­­ mint ismeretes — számos el­lenforradalmárt vontak felelősség­re. De milyen igazság az, hogyha azt, aki tesz valamit megbüntetik, de azt, aki az egészet kigondolta, elhatározta, megszervezte és irá­nyította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszol­gáltatást? A mi igazságszolgálta­tásunk valóban igazságszolgálta­tás és ami történt, az törvényeink szellemében­ és törvényeink szerint történt. (Közbekiáltások: megérde­melték a büntetést!) Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embere­ket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek ők „embe­rek” alatt. Dullest például tényleg megdöbbentette a dolog, más sze­mélyekét, akiket nem akarok megnevezni, szintén megdöbben­tett. Mi Bulgáriában találkoztunk jónéhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr, Szófia főterén legkeve­sebb háromszázezer emberrel ta­­lálkoztunk egy gyűlésen és még másutt is, sok helyen találkoztunk emberekkel. Itt semmiféle elke­seredést, vagy megdöbbenést az emberek arcán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg. Azt mondták nekünk a bolgárok, a dolgozók, a munkások, a parasz­tok, különböző emberek, magyar elvtársak, mi egy emberként mel­lettetek vagyunk a ti harcotokban. (Nagy taps.) Nagyon sok üdvözlést hallottunk ott. Az üdvözletekben mindig benne volt, hogy tisztelik, szere­tik és köszöntik azt a magyar né­pet, amely a szovjet nép segítsé­gével leverte, az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kis büszkeségérzést ébresztettek ben­nem. Jól esik hallani, amikor az embernek saját népéről jót mon­danak. Azt válaszoltam, nemcsak a küldöttség, nemcsak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták és az összes öntudatos magyar dolgo­zók nevében is, hogy biztosak le­hetnek: a szocialista forradalom ügyéhez, a munkás-nemzetközi­séghez és testvérnépeinkhez, köz­tük a bolgár néphez mindörökké hűek leszünk. (Úgy van, úgy van, nagy taps.) Ahogyan hűek mara­dunk népünkhöz, ugyanúgy hűek maradunk ahhoz az elhatározá­sunkhoz is, hogy az osztályellen­ségnek, a világimperializmusnak engedményt nem teszünk. Népé­hez hű csak az maradhat, aki nem tesz engedményt a nép ellenségei­nek. Azt hiszem elvtársak, joggal mondhatom, bízhatnak bennünk. Nemcsak húsz, vagy harminc em­ber tanult az ellenforradalmi fel­kelésből hanem ennek az ország­nak jónéhány­­százezer felnőtt dol­gozója tanult az ellenforradalmi támadásból. (Taps.) Kedves elvtársak! Még­­egyszer megköszönöm önöknek, hogy el­jöttek fogadni bennünket. Köszö­nöm türelmüket, amellyel meg­hallgattak. Azt kérem önöktől lelkesítő szavakkal és példamutató tettekkel legyenek azon, hogy né­pünkben magasan lobogjon a lel­kesedés lángja a marxizmus-leni­­nizmus eszméi, a szocializmus és a béke ügye iránt. Ápoljuk a pro­­letárin­ternacionalizmust, ápoljuk országaink Szovjetunió vezette tá­borának egységét, ápoljuk a bol­gár és a magyar nép barátságát. Ügyünkhöz, a szocializmus és a béke teljes győzelméig hűek ma­radunk. (Hosszantartó, lelkes, üte­mes, nagy taps és felkiáltások. Él­jen a párt! Hurrá!) Varsó (PAP) Június 28-án, a hajóépítők napja alkalmából a gdanski hajógyárban ünnepi ülést tartottak. Az ünnepi ülésen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára mondott beszédet. Wladyslaw Gomulka részlete­sen foglalkozott a lengyel hajó­építő ipar sikereivel és­ feladatai­­val és általában a lengyel gazda­ságpolitika céljaival és feladatai­val. Hangoztatta, milyen jótéko­nyan hatnak a lengyel-szovjet gazdasági kapcsolatok Lengyelor­szág gazdasági életére. — A szocialista rend, amelyet építünk, jobb a kapitalista rend­nél — hangoztatta Gomulka —, majd így folytatta: ezt bebizonyít­ják azok a nagy vívmányok, ame­lyeket a szocialista építésünkben elértünk, s bizonyítja ezt más szo­cialista országok, elsősorban a szocializmus első és leghatalma­sabb országának, a Szovjetunió­nak tapasztalata.­­ Azok az országok, amelyek megdöntötték a régi társadal­mi rendet és a szocializmus út­jára léptek, csupán azért épít­hetik hazájukban a szocializ­must, mert megvan a szocia­lista országok együttműködése, s mert megteremtették azt a kol­lektív erőt, amelyet a nemzetközi reakció és a kapitalizmus erői nem győzhetnek le. Ez teljesen vonatkozik Lengyelországra is. A háború után létesült egyetlen szo­cialista ország, köztük Lengyelor­szág sem maradhatna fenn enél­­kül az erő nélkül mert a nem­zetközi reakció erői elsöpörnék. — Valaki azt mondhatja ne­kem: 13 szocialista ország van, de a szocialista táborhoz csak 12 tar­tozik. Egy közülük, azaz Jugo­szlávia nem tartozik és nem akar a szocialista táborhoz tartozni és — talán ezt mondják az emberek — az imperialisták nem támadnak ellene. Engedik, hogy építse a szocializmust, bár el van szige­telve. A válasz erre egyszerű. Ju­goszlávia szocialista államként csupán azért tud létezni, mert lé­tezik a 12 szocialista ország szö­vetsége. És ezzel valószínűleg szá­mol minden kommunista, Jugo­szlávia m­inden lakosa. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége hibás revizionista elmélete következtében elszi­geteli, elválasztja Jugoszláviát a szocialista országok közös­ségétől és árt a szocialista or­szágok egyesült erőinek, s az egész nemzetközi munkásmoz­galomnak. A nemzetközi rendezésre és a vi­lág békeszerető erőinek megerősí­tésére irányuló kétségtelen és őszinte törekvések ellenére — amelyeket állandóan hangsúlyoz­nak, a jugoszláv párt és állami vezetők, funkcionáriusok — ne­gatív állásfoglalásuk a szocialista táborral szemben, azzal a tábor­ral szemben, amely a béke leg­főbb ereje az egész világon és amely a fő akadály az imperia­lista háborús mesterkedések útjá­ban, nemcsak hogy nem erősíti, de gyengíti is a béke erőit. — Talán senki sem fogja ta­gadni, még a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal, hogy az egész nem­zetközi reakció, valamennyi ag­resszív imperialista erő, minden eszközzel szét akarja zúzni, de legalább gyengíteni aláásni akar­ja a szocialista országok táborá­nak egységét. Tárgyilagosan néz­ve — az az álláspont, amelyet a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége elfoglal a szocialista államok táborával szemben, megfelel a reakció eme óhajainak és törek­véseinek. Sőt, mi több, a jelenlegi konfliktusban — amely Jugoszlá­via bűneként és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének bűneként jött létre, köztük és a többi szo­cialista ország, illetve a JKSZ és minden más kommunista és mun­káspárt között — az egész nem­zetközi reakció Jugoszlávia olda­lán áll. Nyilvánvaló képtelenség volna ebből olyan következtetést levonni, hogy a reakció ezt a szo­cialista Jugoszlávia iránti érzett szeretetből teszi. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus el­lenségei. Ha a jelenlegi konflik­tusban támogatják Jugoszláviát, ezt csupán azért teszik, mert sza­kadást akarnak előidézni a szo­cialista országok között.­­ Ebben a szocializmus szá­mára fontos elvi kérdésben, a nemzetközi reakció törekvései objektíve egybeesnek a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének irányzataival, függetle­nül a JKSZ akaratától. Ez a legfőbb alapja a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, vala­mint minden más kommunista és munkáspárt között létrejött konf­liktusnak. Pártunk forró kívánsága, hogy a jugoszláv kommunisták térje­nek le arról a helytelen útról, amelyen ma járnak. Semmi, egy­általán semmi sem igazolja állás­pontjukat a jelenlegi konfliktus­ban, eltérőleg az 1948—1954-es konfliktustól. Ma a hiba Jugo­szláviát terheli. Pártunk minden­kor óvni fogja a szocialista tábor országainak egységét. E fő elvé­hez híven, harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egységet bomlasztja. Élesen bírá­lom a jugoszláv kommunisták ál­láspontját, mert ez hamis és ká­ros álláspont. A szocializmussal szemben el­lenséges és agresszív imperialista körök, semmilyen eszköztől visz­­sza nem riadva, kihasználnak minden lehetőséget, hogy gyengít­hessék a szocialista országok egy­ségét, s hogy zavart kelthessenek hazánkban is. Bizonyítéka ennek az a propagandahadjárat, ame­lyet ezek az erők a magyar bíró­ságnak Nagy Imre és a többi el­ítélt ügyében hozott ítélete nyo­mán elindítottak. Mennyi rosz­­szándékú hírt terjesztettek ezzel kapcsolatban a nyugati rádióál­­ lomások, mennyi agyrémet és ha­zugságot, amely mind csak arra irányult, hogy megzavarja az em­bereket. A nyugati rádióállomá­sok és a külföldi lapok a legkü­lönfélébb szenzációkkal táplálták a közvéleményt, körülbelül ilyen szellemben.­­Gomulka levelet küldött Hruscsovnak a magyar ítélettel kapcsolatban. . .« »A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága elítélte a Nagy-ügyet és e kérdésben uta­sítást küldött minden pártszerve­zetnek. . .« Végül pedig­­Gomul­ka távozik helyéről.« — Ilyenek elvtársak azok a módszerek, amelyeket a nemzet­közi reakciós propaganda az ag­resszív imperialista körök szol­gálatában felhasznál ilyenek azok a módszerek, amelyeknek se­gítségével ezek a körök gyengí­teni próbálják a népi Lengyelor­szágot, lázítani akarják a lengyel népet a Szovjetunió ellen és gyen­gíteni akarják a szocialista orszá­gok egységét. A magyar bíróság szigorú íté­lete azoknak a tragikus esemé­nyeknek epilógusa, amelyek csak­nem másfél évvel ezelőtt folytak le, s mintegy befejezése az októ­beri magyarországi ellenforrada­lom szétzúzásának. Az ellenforra­dalom, amely meg akarta dönteni a szocialista rendet és a kapita­lista rendet akarta visszaállítani, le akart számolni a kommunis­tákkal és a szocialista rend védel­mezőivel Akasztásokra került, sor az utcákon. Hogy bemutassam mi volt a helyzet, idézek a magyar sajtó 1956. november 2-i jelenté­seiből. Az Igazság című lap ezt írta: -Tegnap a városban lincse­­lésre került sor! A falakon fel­írások jelentek meg: le a kommu­nistákkal, le a párttagokkal pusz­títsátok el a kommunistákat!... Amikor a magyarországi ellen­­forradalom akasztotta a kommu­nistákat, Nagy Imre, mint a ma­gyar kormány miniszterelnöke, rádión kijelentette: »Senkit, sem büntetünk meg a fegyveres harc­ban való részvételért.« (Lásd a Szabad Nép 1956. október 29-i számát.) Nagy Imre, aki revizionista volt, a néphatalommal szemben ellenséges ellenforradalom nö­vekvő hullámának hatására, lé­pésről-lépésre meghátrált az ellenforradalommal szemben, teljesítette a feladatot, tönk­retette a szocialista rendet Ma­gyarországon. Kijelentette, hogy Magyaror­szág kilép a varsói szerződésből és segítségért fordult az imperia­lista országokhoz. Ezek a tények ismeretesek az egész világ előtt. A szovjetellenes és kommunista­­ellenes hadjárat, amelyet Nyuga­ton a Nagy Imre ügyében hozott ítélet nyomán elindítottak, az­­ag­resszív imperialistáknak használ. Amint ez mindannyiszor történni szokott, amikor ezek a körök va­lamiféle veszélyes kalandot ké­szítenek elő, propagandájuk most is arra törekszik, hogy nagy zajt keltsen más kérdések körül és így elterelje a közvélemény fi­gyelmét. Így történt ez 1956-ban is az Egyiptom elleni agresszió idején. Ma a nemzetközi égbolton is­mét fekete felhők gyülekeznek. Nem lehet lebecsülni azt a ve­szélyt, amelyet a kalandor impe­rialista körök teremtenek a Kö­zel-Keleten és folytatják a fegy­verkezési hajszát.. A Szovjetunió példája ellenére sem szüntették meg az egész emberiséget veszé­lyeztető atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. Ezeknek az erőknek érdekeit szolgálja Nyugat-Német­­ország felfegyverzése. Ezért csak a hiszékeny embereket vezetheti félre az a reakciós propaganda, melyet a Nagy I­­mre-ügy körül támasztottak. Ezért mi mindig erősítettük­ és a jövőben is erősíteni fogjuk szo­lidaritásunkat és testvéri együtt­működésünket hatalmas szomszé­dunkkal, a Szovjetunióval min­den szocialista országgal — az­ in­ternacionalizmus, a barátság, az egyenjogúság alapján. Annak idején mi határozottan visszavertük Lengyelországban a reakció erőit, amelyek «a máso­dik szakasz teóriájára« spekulál­tak és amelyek illúziórikus remé­nyeket fűznek rendszerünk, a né­,­pi hatalom »átmeneti jellegéhez.« Ugyanilyen határozottan vissza­verjük ma és bármikor a jövőben is azokat az erőket, ha megkísé­relnék felütni fejüket — amelyek Lengyelországot vissza akarnák húzni szakadékba akarnák rán­tani — mondotta többek között gdanski beszédében Gomulka. Kádár János beszéde Mit mondott Gomulka a jugoszláv álláspontról és a Nagy-per körüli nyugati propagandáról ? ■9“KISRE FÖLD 1355. július 1, Sedd. KÜLFÖLDI HÍREK Moszkva (TASZSZ) Vasárnap a szovjet főváros népe a szovjet ifjúság napját ünnepelte. Az ün­nepségek sorából kiemelkedik a Lenin-stadionban rendezett nagy­gyűlés és sportünnepély. A felvo­nulást népmulatság követte. * Cambridge (AP) Vasárnap kö­zölték, hogy a március 26-án ki­lőtt harmadik amerikai mestersé­ges hold pénteken este, vagy szombaton hajnalban valószínűleg megsemmisült. * Phenjan (Új Kína) A Koreai Központi Távirati Iroda szomba­ton jelentette, hogy Dél-Shanghaj tartományban újabb tömegsírra bukkantak. Az áldozatokat" az amerikai agresszorok gyilkolták meg a koreai háború alatt. Szincsun megyében Rjongdang- Ri közelében egy építkezésnél 60 meggyilkolt asszony és gyermek holttestét találták meg.

Next