Kisalföld, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1988. október 1. s során. Érdekes adatok a mosonmagyaróvári járás termelőszövetkezeteinek fejlődéséről Szerte a megyében napról napra gyarapodik a tarmelőszövetkezeti tagok száma. A mosonmagyaróvári járás termelőszövetkeA legutóbbi héten kevesebben léptek be, mint az előbbin, viszont — mint a fenti számok is mutatják — sokkal több földet vittek be, vagyis a jelentkezők között sokkal több a középparaszt, s ez igen kedvező jelenség. Bizonyos, hogy ebben nagy szerepe van a jól gazdálkodó szövetkezetek várható jövedelmének is. Ismeretes a járásban, hogy jó néhány szövetkezet 41—55 forintnak megfelelő értéket fog majd osztani egy-egy munkaegységre. Ter-Természetesen a most felhasznált, illetve felhasználásra kerülő műtrágya mennyisége nagyobb területre osztódik el, mint a tavalyi, hisz azóta sokat nőtt a közös földterület, tehát nőtt az őszi vetésterület is. Azonban mégis jóval több műtrágya jut egy-egy holdra, hisz az idén 3197 hold kenyérgabonát vetnek a szövetkezetek, tavaly pedig 2000-at vetettek. A műtrágya felhasználása kétszerese a tavalyinak, a kenyérgabona vetésterülete viszont csak egynegyedével növekedett, s hasonló lesz a cukorrépa vetésterületének növekedése is. Az őszi vetéseket vizsgálva szembe tűnik, hogy ezen az őszön lényegesen jobb elővetelménrek után kerülnek a kalászosok aföldbe, mint tavaly. Most a búza 34,5 százalékát pillangós virágúak, 24,2 százalékát kukorica, 17 százalékát egyéb kapások, 1 százalékát frissen trágyázott kalászosok, 23,3 százalékát pedig frissen nem trágyázott kalászosok után vetik. Tavaly viszont 20,0 százalékát vetették pillangós virágúak után, 23,2 százalékát kukorica, teteibe történt a legtöbb belépés, mint az alábbikis statisztika is mutatja:mészetesen, néhány gyengébb szövetkezet osztaléka nem éri el ezt a szintet. Vannak bizonyos jelek, amelyek arra vallanak, hogy most, ősszel sokkal jobban dolgoznak a termelőszövetkezetek, mint egy évvel ezelőtt. Részben az őszi kalászosok és a jövő évi cukorrépa alá vetett műtrágya mennyisége mutatja ezt. : év őszén, tavaly ősszel: 181 mázsa 420 mázsa 23,5 százalékát egyéb kapások, 4,8 százalékát frissen trágyázott kalászosok, 27,9 százalékát pedig frissen nem trágyázott kalászosok után. A fentiekből világosan, megállapítható, hogy a mosonmagyaróvári járás termelőszövetkezeteinek sikerül egyre jobb vetésforgót kialakítaniuk, noha az új belépők, vagyis a földterület állandó növekedése évről évre zavart okoz a helyes vetési sorrendben. Talán nem érdektelen megemlíteni a termelőszövetkezetek szarvasmarha állományának gyors növekedését, hisz 'nem utolsó sorban ettől függ a növénytermesztés szakszerűsége és a jövedelem is. Tavaly december végén 1324 szarvasmarhájuk volt a szövetkezeteknek, ez év június végén pedig már 1832, noha az új belépők nagy része nem vitt be állatokat a közösbe. A növekedés főleg vásárlás és tenyésztés útján, állott be. Örvendetes, hogy nemcsak általában nőtt a szarvasmarhák száma, hanem sokkal több a tehén is. A fenti időszak alatt 615- ről 8001-re nőtt a tehenek száma. Június 30-a óta azonban, pontosan még rá nem mutatható, de nagyon jelentős emelkedés van a szarvasmarhák létszámában. Jónéhány termelőszövetkezet pedig most épít új, 50 férőhelyes istállót, s hamarosan be is népesíti azokat. Tavaly mintegy 9000 hold földjük volt a termelőszövetkezeteknek, most pedig 12 500-at tartanak nyilván. A szövetkezeti föld a járás összes területének mintegy 16,2 százaléka. Mivel a mosonmagyaróvári járásban viszonylag a legtöbb az állami gazdaság, az összes földnek mintegy 55 százalékát már a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek birtokolják. Előreláthatólag ez az arány még ebben az esztendőben növekedni fog. Ugyanis a járási pártbizottság és a járási tanács azt tervezi, hogy a közeljövőben javítja a termelőszövetkezeti agitációt. A zárszámadások eredményei alkalmasak lesznek arra, hogy azokat ismertetve, az egyénileg dolgozó parasztok közül még többen megértsék: az új paraszti jövő, a jobblét, a közös gazdaságokban található meg. Új belépők szeptember 14—21-ig: 45 fő, szeptember 21—28-ig: 30 fő. Bevitt földterület az első héten: 119 kh, a második hétévi: 313 kh. Felhasznált műtrágya e: petisó: szuperfoszfáti 51 kálisó; 280 „ 2439 „ 47 * eo „ A SOKAT FORGATOTT ÚJSÁGLAPOK egy borzalmas telet idéznek. 1928. január. Mindenkinek borzalmas volt ez a tél? A vastagon szedett társasági összejövetelek hírei, a bati tudósítások fűtött termelőről, fénypompáról zengenek. Aztán kiáltó betűkkel így kezdődik az egyik januári újságpéldány cikke: „Ingyen szén azoknak, ajak fáznak”. Alatta valamivel kisebb betűkkel az alcím: „A főispán akciója — gyors segítség a didergőknek.” Mi ez? A báltermek mámorában valakinek eszébe jutott, hogy némi jótékonysági akcióval csillogtassa meg szürkülő nemesi nevét? De olvassuk csak tovább az érzelmes tudósítást és szoruljon ökölbe a kezünk ekkora embertelenségre, ami nem más, mint a társadalom nyomorultjainak megcsúfolása. „A lefolyt ülés beszámolója fölé ezt a címet érdemes írni: A szívek megindulnak a didergő családok felé... és megindultak — írja arcátlanul az újságíró, majd így folytatja: — Németh Károly dr. főispán nyitotta meg az értekezletet. Utalt a könyörtelen hideg időjárás okozta szenvedésekre, és a több oldalról érkezett elszomorító jelentések alapján hívta össze azokat, akik máskor is részt vettek az akciókban. A szemérmes szegények ügyét a nőegyletek intézik. Mindez a nagy porverés az ötven kilós ingyen szénutalványokért van. Megindult a szíve a nagyméltóságú főispánnak és biztosította, hogy a didergők legfeljebb öt napig meleg szobában hallgassák a gyomruk korgását. Hát nem nagylelkűség ez?! S a „szemérmes szegények”, azok, akik összeszorított szájjal, némán gyűlölnek, azok sem maradnak ki ebből az akcióból. A nőegylet unatkozó hölgytársasága diszkréten elküldi számukra az ingyenes szénutalványt. De miért kellett ezeknek dideregni?! HOGY FÉNYÁRBAN ÚSSZANAK a báltermek. Hogy Hetes Ferenc földbirtokos nyolcadikos gimnazista fia kincset érő ajándékot vásárolhasson titkos menyaszszonyának, mint az újság alábbi kisfyje elmondja, és fejbe lőjje az apját a felelősségrevonáskor. Az akció sikerült. A következő napokban a Győri Hírlap már szeles hasábon zokog a nagy fájdalomról, amit a látvány okozott megnyugodott szívükben. „Nincs szánalmasabb látvány, mint amikor a hidegben megindul a nyomorúság és nyilvánosan kinyújtja hidegtől megkékült kezét feléd! Adjatok! Legalább meleg szobát nekik! A jótékonyság a legszebb öröm. A szegénység tövisbozótjai közül megtöviskoszorúzott nők, férfiak, gyerekek lépnek eléd és kérnek. Vannak, akik kérni sem tudnak, csak sóhajtanak...” összeszorul a torok a fájdalomtól ekkora arcátlanságra. Ötnapi melegért összegyűjtik a város nyomorultjait és szórakozva jajgatnak, mint a temetésen a sirató asszonyok, a megfagyott kezek, rongyos ruhák láttán. „A jótékonyság a legszebb öröm.” S ez a legszebb öröm is csak egy maroknyi embercsoportnak adatik meg. A jótékonysági roham nem lohad a főispánoknál összeülnek és „hosszú tárgyalás után” — írja a lap —, elhatározzák, hogy mégse emelik fel a dunaparti szükséglakások és barakk épületek lakbérét. Vagy talán biztosak voltak, hogy fizetni úgysem tudtak volna többet a nyomorultak s így legalább jó pontot szerez magának a városvezetés? A sok jótékonyságot röviden magyarázza a következő napok eseménye. A városba érkezik Szent Benedek fia, Seredi Jusztinián hercegprímás. Az előbb még a nyomorúságon zokogó újságíró dicshimnuszt zeng, és önfeledten harsog a hercegprímás fogadási ünnepélyének fényéről. „Légy kimagasló jegenyefánk — írja —, melynek a delelő napban árnyéka nincsen. Légy kormányosunk ebben a hullámverésben, akinek a hajóját a hit és a haza iránytűje, vezeti, akinek biztos sarkcsillaga van, örülünk magasra való emelkedésednek, ahol szinte a szédülés veszedelme jár... Az utolsó szalonkocsi ajtajában megjelenik Serédi Jusztinián dr. hercegprímás, arannyal szegett bíborköpenyben, nehéz aranyzsinórral, díszes bíbornoki kalapjában, bíbor kesztyűkben, zafírköves gyűrűvel Lebilincselő a megjelenése, mindenkire nagy hatást gyakorol.. Feltételezhető, hogy nagyobb hatást, mint a „nyomorúság fölvonulása” az ingyen szénért a rongyos zsákokkal, kékre fagyott kezekkel. Tehát most már érthető, miért kellett, hogy legalább öt napig meleg legyen az ócska barakkokban, szükséglakásokban. Hogy a ritkán érzett gyönyörűség bekényszerítse a didergőket odúikba és ne rontsák az utca képét a hercegprímási fogadáskor, így szólt az éljenző tömeghez a hercegprímás: „Célom: édes hazánk felvirágoztatása__” S mire véget ért a két-háromnapos pompa, szürkeségbe zuhantak vissza a fényben úszó győri tanácstermek, mulatók, a püspökvár, éppen elfogyott az ingyen szén, kihűltek a langyossá vált barakkok. Most már nem jutott eszébe senkinek sirámlazni a kékre fagyott kezekről. A NŐEGYLET azonban mindig talált munkát. Hosszú teadélutánjaikon mély részvéttel tanácskoztak. Javasolták a város tanácsának, hogy építtessen szegényházat. A városi tanács tervpályázatot hirdetett. Rövidesen közölte a hírlap, hogy egy győri és két budapesti pályázó nyerte el a díjat. Megfogadva a hercegprímás szavait, „célom, hogy felvirágoztassam édes hazám”, tovább munkálkodtak a nagyméltóságok. A népjóléti miniszter óriási pompával leutazott Győrbe, hogy megvizsgálja a város egészségügyét. A fogadásról, a nemes szándékról hasábok zengedeztek a hírlapban. Az eredményt rövid más cikkben közölte a másnapi lap. „Megállapította a népjóléti miniszter, hogy a kiskuti és révfalui vízmű gyűjtőaknájánál nincsen védőberendezés. Azonkívül utasítást adott, hogy havonta legalább egyszer ellenőrizzék a vízmű vizét... — aztán egy kurta megállapítás — ... az ipari munkások között erősen dúl a tuberkulózis. Győrött állítsanak föl beteggondozót.” S hogy állítanak-e, arról már nem regél az újság heteken keresztül. Egy rövid kis hírben, mely „A város élete számokban” cím alatt olvasható, ezt közük az olvasóval: „A születések terén nagy visszaesés mutatkozik. 1053-ról 896-ra csökkent a gyermekszületés. A másik szomorú része a statisztikának az, hogy a halálesetek közül száz esetben tüdővész volt a nema . De a tüdóvész áldozatainak hozzátartozói nem elégszenek meg az ötven kilós székutalvánnyal Szegényházzal, beteggondozó építésének ígéretével... jótékonysági egyesületek kenyöradományaival, melyek után a „szegények nevében” dalol hálahimnuszt másnap a hírlap. Kenyeret kérnek és munkát! Hogy a kékre fagyott kezek fölmelegedjenek a kalapács szorításakor, az izzó vas tiszétől! Munkát és jogot az élethez, hogy fény villanjon a barakkokban és üveg legyen az ablakkeretek között, nem vékony nyomtatott papír... A hírlap január közepén megjelent száma fölháborodva közli a budapesti munkásszervezkeneet, amelynek állítólag Győrben is vannak szálai. „Nincs Győrben kommunista mozgalom” — tiltakozik a lap, és izgatottan számole a huszonkét elfogott pesti munkás vallomásairól.” Megállapítottuk, hogy a legújabb szervezkedés a sejtrendszer alapján történt, ami azt jelenti, hogy csak egy-egy emberrel érintkeznek a szervezettek és nem ismerik egymást. Éppen ezért a rendőrségnek nagyon nehéz feladat lesz megtalálni a szervezkedés gyökerét. „ Az ügyben még várhatók a letartóztatások.” Két nappal később. „Ismét letartóztattak tíz embert. Köztük egy magántisztviselőt is, aki a földmunkásokkal volt szoros kapcsolatban.” S EGYMÁS UTÁN ÍR A GAP letartóztatásokról. Megszámlálhatatlanul sok az elfogott, a meggyilkolt, a megkínzott... De háromszor annyian léptek a helyükbe. Háromszor olyan erővel küzdenek. Hogy megmutassák, mégsem olyan „biztos sarkcsillaga” van Serédi Jusztinián hercegprímásnak és lakájainak. S nemkérnek az ő „kormányzásából.” Szabó Mária | Amiről a sárguló lapok beszélnek |! KISAKrBP Megyei belkereskedelmi tanácskozás Győrött A megyei tanács végrehajtó bizottsága a szocialista kereskedelem tizedik évfordulója alkalmából megyei belkereskedelmi tanácskozást rendez október 2-án, a megyei tanácsház nagy tanácstermében (Győr, Liszt Ferenc u. 13.) A leszámolót dr. Aradi Gyula, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetője tartja. A tanácskozás napirendje: 9 órakor a tanácskozás megnyitása, utána a beszámoló, amelyet vita követ. 8 , röiöfi'SS^* ■ Akikén segített a tanács A fagy még kékre csípte az emberek kezét, hó fedte a csendbe burkolózott tágas mezőt, hideg szél rohant végig a háztetők felett, amikor Cakóházán ifjú Nagy István és Élő Dénes tsz-tagok, valamint Élő Viktor kovács tavaly elhatározták, hogy házat építenek. Házhelye azonban egyiküknek sem volt. Arra gondoltak, hogy erre a célra a tanács tartalékföldjeiből igényelnek. Ez tavasszal meg is történt. A községi tanács elfogadta az igényléseket. A válaszra, a telekkönyvezésre, a határozatra azonban hiába vártakt. Múltak a hetek, a hónapok, elszaladt a nyár , kérésükre semmi határozott választ nem kaptak. Már az építkezési anyagokat is megvásárolták. A homok és a kútgyűrűk a még meg nem vásárolt házhelyekre kerültek. Szeptember elején Takács Gyula, a járási tanács elnökhelyettese fogadóórát tartott a községben. Ezen Éllő Viktor felkereste és elpanaszolta sérelmüket. Azt, hogy a körülményeik arra kényszerítik őt és a többieket is, mielőbb felépítsék az új házat. Takács Gyula jegyzetfüzetében feljegyezte a hallottakat és megígérte, segít nekik, hogy felépítsék a házukat. Csornára visszatérte után kikutatta, miért késik a kért területek telekkönyvezése. Kiderült, hogy a telekkönyvi hivatalban ültek érthetetlenül hónapokon keresztül a porosodó aktákon. Nem törődtek azzal, hogy emberek életét, nyugalmát zavarhatják meg. Takács Gyula utánajárása végül is eredményes volt, mert néhány nap alatt a házhelyeket telekkönyvezték és elkészítették a határozatot, hogy megvásárolhatók. A határozat kézhez vétele után az Országos Takarékpénztár képviselői kiszálltak a faluba és eladták a házhelyeket. A panaszosok ügye ezzel elintézést nyer. A hosszadalmas aktatologatás ezzel véget ért. Megkezdhetik az új, meleg otthonok, családi fészkek felépítését. Nemcsak ez az egyedüli példaja annak, hogy a tanács vezetői segítenek választóik ügyes-bajos dolgainak elintézésében. Választóik bizalmát munkájukkal viszonozzák. Ott segítenek, ahol tudnak. Ily módon a panaszok, ügyek többsége közmegelégedésre elintézést is nyer. Magyarkeresztúron például ifjú Nagy Zoltán istálló hiányában állatállományát nem tudta sehol elhelyezni. Hiába főtt a feje, mit tegyen, semmi megoldást nem talált. A hiábavaló próbálkozások után elhatározta, hogy a községi tanács segítségét kéri. Kérte, hogy segítsenek rajta, mert tönkre mennek az állatok. A község vezetői megértették elkeseredését, szívükön viselték sorsát. Azóta már védett, nyugodt helyen vannak az állatok, nem fenyegeti őket semmiféle veszedelem. Azelőtt bikaistállónak használt helyen kaptak kényelmes szállást. Lehetne még a példákat tovább sorakoztatni egymás mögé. A választók a legtöbb faluban és városban bizalommal fordulnak az ügyeikkel törődő vezetőikhez. Ha már saját maguk végleg nem látnak semmi kiutat, amellett döntenek, hogy segítséget kérnek. A figyelem, az odaadás, amit panaszaik iránt tanúsítanak a tanács dolgozói, vonzó hatással van másokra is, akik legközelebb — ha ők kerülnek hasonló körülmények közé — a látottak és hallottak alapján bátran, bizalommal lépik át a tanácsháza küszöbét, nyíltan feltárják aggasztó gondjaikat, megoldhatatlannak tűnő problémáikat. Ha az elintézés nem tűr halasztást, a segítség gyorsabban érkezik. Választók a választottakért, választottak a választókért, így fonódik egybe az emberek, a vezetők és nem vezetők érdeke egymáséval, az ország, a társadalom érdekével is. Egymás munkája: segítik, egymás életét könnyítik meg kölcsönösen. Megértés és megbecsülés is kíséri a munkájukat.