Kisalföld, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
1999 áprils 1, szerda. „TERVEN FELÜL . . Számos Azam sajátos versengfelajánlásáról írtunk már eddig, amelyek bár az üzemi adottságokra épülnek, de módszerbeni tapasztalatokat adnak más üzemeik részére is. A Megyei Téglagyári Egyesülés kongresszusi versenyfeajánlásából is lehet jó módszert átvereni, esetleg tökéletesíteni is lehet. Úgy véljük, helyes például az az elgondolás, hogy az április 1-től december 31-ig tartó versenyszakasz közben is jutalmazzák a legjobb eredményt elérő téglagyárakat. A jutalmazásra szánt összeg egy részét, 4500 forintot mindig az adott negyedévben legeredményesebben dolgozó három téglagyár dolgozói, illetve 1800 forintot az első három helyezett gyár vezetőinek negyedévenkénti jutalmazására fordítják. Ugyanakkor az egész évi munka alapján első három helyezést elért téglagyár dolgozóinak jutalmazására 7500 forintot, míg a vezetők jutalmazására 1800 forintott tartalékolnak az érv végére. Ez a jutalmazási módszer kétségkívül alkalmas arra, hogy a hosszú versenyszakasz közben is húzó erővel bírjon, s ugyanakkor az egész évi jó munkára ösztönözzön, az egész versenyszakasz legjobbjainak külön jutalmazásával Érdemes minden vállalatnál megfontolni, hogy a Téglagyári Egyesülésnél alkalmazott elvet tudnák-e és milyen formában tudnák helyesen alkalmazni. Ugyanakkor azonban, úgy véljük, a Téglagyári Egyesülésnek is érdemes lenne megfontolni, hogy a munkaverseny feltételeinek megszabásánál hogyan tudná hasznosítani más üzemek tapasztalatait. Például a textilüzemekben a versenyfelajánlás gerince az éves takarékossági terv, ami feltétlenül helyes. Az Egyesülés négy versenypontot dolgozott ki. Nevezetesen: a tervek mennyiségi túlteljesítését, a minőségi követelmények betartását, a balesetmentes üzemeltetést és a termelékenységi terv teljesítését. Ezekbe a versenypontokba nincs beépítve az Egyesülés éves takarékossági terve (a jobb minőség biztosításának kivételével). Ennek következtében a tervezett csaknem félmillió megtakarításnak negyed része a munkaversennyel nincs megalapozva, tehát a verseny értékelésénél sem jöhet kellő súllyal számításba. A téglagyárak sajátossága jut kifejezésre abban a tényben, hogy itt a verseny fő formája a gyárak közötti verseny. Ugyanis 10 téglagyár tartozik a Megyei Téglagyári Egyesüléshez, s itt az eredményeket elbírálni valóban csak gyári szinten lehet. Az egyes gyáraknak azonban arra kell törekedni, hogy közös erőfeszítéssel olyan versenymódszereket dolgozzanak ki, amelyekből az egyes gyárak egyes dolgozói előtt is világossá válik az ő egyéni feladatuk, s egyúttal egyéni érdekeltségük is. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy minden dolgozó törekedni fog arra, hogy a jó munka alapján az első helyezett gyárnak járó jutalmat az ő gyára nyerje el, hanem a munkások igazságos jutalmazásának alapját is biztosítják. Másik, nagyon lényeges téglagyári sajátosság, hogy itt nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a mennyiségi tervek túlteljesítése, hiszen a termelőszövetkezeti és egyéb építkezések egyre több és jobb téglát, cserepet várnak tőlük. Ezért szerepel a Téglagyári Egyesülés versenyfelajánlásában első helyen a tervezettnél kétmillióval több tégla és háromszázezerrel több cserép gyártása. Ez azt jelenti, hogy a tavalyinál 12 százalékkal magasabb tervüknek mintegy 3—4 százalékos túlteljesítését vállalják. Talán túlságosan szerénynek hat ez a három-négy százalék, de itt feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a téglagyárak termelése szinte kényre-kedvre ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. A vállalt 3—4 százalék olyan mennyiség, amelyet minden körülmények között (ha csak nem lesz katasztrofálisan kedvezőtlen időjárás) teljesíteni tudnak. De hogy a téglagyári dolgozók a tervnek ezt a szerény túlteljesítését nem plafonnak, hanem alapnak tekintik, arra az eddigi elért eredményük a legékesebben szóló bizonyíték. A korai meleg napok lehetővé tették, hogy a tervezettnél 4—5 nappal előbb megkezdjék a megye téglagyárai a munkát, s néhány hete már zavartalanul tudtak dolgozni. S hogy a jó időt alaposan kihasználják mutatja, hogy erre az időre eső nyerstéglagyártási tervüket csaknem 30 százalékkal, égetett tégla tervüket 80 százalékkal, óvatosan tervezett nyerscserépgyártási tervüket pedig 214 százalékkal teljesítették túl. A győri I. számú téglagyár pedig már tegnap teljesítette azt a felajánlását, amelyet a termelőszövetkezetek téglával való segítésére tett. A téglagyáriak tehát nemcsak szavakkal ígérik, hanem tetteikkel is bizonyítják, hogy ha az időjárás csak egy kicsit is kedvező lesz, akkor jócskán túlteljesítik saját vállalásukat is. A most kibontakozó kongresszusi munkaversenyben bizonyos, hogy minden gyár ad valamit terven felül Több téglát vagy mezőgazdasági gépet, terven felül önköltségcsökkentést, vagy importanyagmegtakarítást, a tervezettnél több kiváló minőségű, nagyobb választékú árut, vagy magasabb termelékenységet, műszaki újítást, vagy új munkamódszert — azt, amire az üzem sajátos adottságai a legalkalmasabbá teszik. Ezért nem azonos ma ez a kifejezés, hogy „terven felül“, a régi és valóban káros sablonnal. Ezért ne kösse gyorsba senkinek a kezét és agyát a sablontól való félelem, hanem kezdeményezéssel, ötlettel maga is bátran gyarapítja a munkaverseny sokszínű, eleven, új vonásait. Dóczi Róbertné: SABLON NÉLKÜL StS .4 L? BtC Kötik már a gabonaértékesítési szerződést a megye új termelőszövetkezetei A megye nemrég alakult termelőszövetkezeteinek tagjai, noha még nincs jóváhagyott vetéstervük, már látják, hogy mekkora a gabonával bevetett földjük. Számolják már, hogy mennyi lesz a felesleg, mennyit értékesíthetnek. A munkát könnyítő mezőgazdasági gépek, amelyeket a megye gépállomásai a múlt hetekben kaptak, és a nagyobb bevétel elérése arra ösztönzi a tsz-eket, hogy minél több gabonára kössenek értékesítési szerződést a Terményforgalmi Vállalattal. Nagy segítséget ad az állam a termelőszövetkezetek megszilárdulásához. Mindezért úgy űzet vissza a termelőszövetkezet, hogy maximumra fokozza a terméshozamot, és a felesleget a népgazdaságnak juttatja az állami vállalaton keresztül. Az állam száz százalékosan kielégítette a tsz-ek igényeit tavaszi nemesített és szokvány vetőmaggal. Eredetileg csak 92 vagon tavaszi búza, tavaszi árpa és zab vetőmagot biztosítottak a megye termelői számára. Azonban a megye szocialista átalakulása miatt mostanáig az állam 323 vagon vetőmagot juttatott a megye tsz-ei számára. Ez rendben és időben került minden tsz-éhez, úgyhogy semmiféle késedelmet nem szenvedett a vetés. A tavaszi mag már mindenütt a földben van. A tsz-ek már a vetés ideje alatt elkezdték a szerződéskötéseket a gabonaértékesítésre. A mai napig a vállalat megbízottai 850 vagon kenyérgabonára, árpára és napraforgóra kötöttek szerződést a tsz-ekkel A héten 38 vagon gabonára kötött értékesítési szerződést a Mosonmagyaróvárhoztartozó három termelőszövetkezet. A gyomorés Új Élet 500 mázsa kenyérgabonára, 250 mázsa napraforgóra, az abdai Rákóczi 600 mázsa kenyérgabonára, 100 mázsa árpára és 150 már* zsa napraforgóra, az ácsi Kossuth 400 mázsa kenyérgabonára, a dunakiliti Új Élet 300 mázsa ke*nyérgabonára, a sopronkövesdi Béke 15 vagon sörárpára, a kaput* vári Petőfi 20 vagon sörárpára, a levéli Vörös Csillag 250 mázsa kenyérgabonára, 150 mázsa sörárpára, 80 mázsa napraforgóra, a sobori Béketárbar 500 mázsa kenyérgabonára, 150 mázsa napraforgóra, a győrasszonyfai Búzakalász 300 mázsa kenyérgabonára, 160 mázsa sörárpára, 30 mázsa napraforgóra kötött szerződést. A termelőszövetkezetek a szerződésben lekötött mennyiségek után legalább 150 mázsás tételnél megkapják a mázsánkénti 20 forint nagyüzemi felárat, továbbá a hivatalos ár mellett még további felárat is űzet az állam a kenyérgabona után (jelen esetben mázsánként 5 forintot.) A gabonát szerződéssel értékesítő tsz-ek előleget is kapnak. Ez a tavaszi árpánál (sörárpánál) a takarmányárpa áron felül 70 forintos mázsánkénti felár. Azok a tsz-ek, amelyek a sörárpát készpénzért adják el a vállalatnak, további 28 forintos nagyüzemi felár térítésben részesülnek. A napraforgó-értékesítésnél a lekötendő mennyiség felvásárlási ára a hivatalos 260 forint helyett mázsánként 275 forint. A szerződésileg szállított napraforgó után mázsánként 20 kiló olajpogácsadarát igényelhetnek a tsz-ek állami áron. További 60 mázsa nepraforgó eladása esetén a tsz-é, 20 forint nagyüzemi felár ületi meg. A szerződéskötések végső határideje a sörárpára június 15-e, a napraforgóra május 31-e, kenyérgabonára az aratás megkezdéséig köthetnek értékesítési szerződést a termelőszövetkezetek. Alapozzák Bogyoszló egyik legnagyobb épületét, a tsz istállóját Ha Szilsárkány felől megközelíti az ember Bogyoszlót, rengeteg építőanyagot és egy jókora területet átfogó, hosszúkás, másfél méter magas falat lát. Körülötte sok-sok ember nyüzsög: épül a logyoszlói termelőszövetkezet 100 férőhelyes tehénistállója. Az alap kész, most kezdik fölfelé húzni a falait. Az építővállalat embereinek törekvése az, hogy a nagy istálló ez év májusának végére készen legyen. Ilyen gyorsan még nem emeltek Bogyoszlón ekkora épületet. Az állami vállalat jelenleg csak szakmunkásokat és építésvezető személyzetet ad a munkához, de érméi sokkal több szövetkezeti tag dolgozik az építésén. Építőanyagban, emberben, munkakedvben nincs hiány. A nagy istálló benépesítése már biztosított. Az új tagok 103 tehenet, 110 növendéket és 116 lovat vittek be a szövetkezetbe. A tagok elmondták, hogy még több állatot, főleg tehenet és bizartsarkát ikivárnak beállítani, az idea takarmányvetést ennek megfelelő területen végezték el A bogyiszlói tsz-tagok optimisták a jövőt illetően. Hogy jól megy a közös munka, az biztos A tagság általános véleménye szerint ilyen szép még nem volt a bogyoszlói határ. Nagyon jó jel az is, hogy a tagok dicsérik Kránitz Lajos tsz-elnököt és. ..Rezső bácsit”, az agronómust, ők pedg dicsérik a tagságot. A bogyósági termelőszövetkezet a jelek szerint az elsők között halad a tavaszi mezőgazdasági munkákban is: a kukorica és a burgonya vételével befejezte * taVatszáak manli .......... — - — , — .. ■—... —^^— A régi kínszenvedések színhelyén Sopronkőhida. 1919. szeptember 2. A mintegy száz főnyi fegyvertelen csoportot háromszáz állig felfegyverzett fehér tiszt hajtotta Sopronból Kőhidára. S a hatkilométeres úton szüntelenül ütötte, verte, rúgta, taposta, szinte egymás kezéből tépte ki. A kommunisták megkínzásában mindegyik hóhér részt akart verni. A borzalmasan meggyötörtek között volt Bors Pál, a Tanácsköztársaság volt katonai politikai biztosa is. Kínszenvedésének szörnyű állomásán az emlékek negyven esztendő távlatából is kegyetlen élesen tolulnak elébe. Szinte érzi a puskatusok csattogása nyomán támadt iszonyú, égető fájdalmat, s fülébe cseng a fehér tisztek vadállati üvöltése: — Megdöglesz, bitang kommunista! — Sétára! — hallja a főtörzsőrmester ordítását, és mint akkor, most is ölelésre készülnének karjai Hiszen az újonnan terelt rabok között öccsét, Andrást pillantja meg. Boldog és szomorú. Boldog, hogy öccsét életben látja. Hiszen ekkor már ti tdja, hogy legidősebb testvérük, László, az ellenforradalmi dühöngés áldozata Lett. Csak a tekintet ölett, simogatott, beszélt, hisz karjaik bilincsbe voltak verve. Most egymás mellett állnak, és erre a találkozásra emlékeznek. Ez vett — áll meg András egyik cellaajtó előtt. A börtönajtó kinyílik. Ennek a cellának évek óta nincs lakója — Nyirkos, napfény sose éri, nem embernek való hely — adja okát a börtön parancsnoka. A zárka negyven év előtti lakója, mint annak idején, fel-alá róla lépteit Három lépés az abrafog, ugyanannyi vissza. — Ezt csináltam három télen ét — mondja csendesen. A két testvér tovább emlékezik. Arra hogy 1930-ban, a béketárgyalások idején Horthyék a politikai foglyokat Kőhidáról a hajrááskéri írdernálótáborba szállították. Felkészülve arra az erhetőségre, de Sörgyeit Ausztriához csatolják. S .akkor a gyűlölt kommunisták kicsúsznának karmaikból. Az út. . . Három nap és három éjszaka a lezárt vagonokban. Két fogoly megörült, egy felakasztotta magát ezen az úton. A békeszerződést megkötötték. Sopron Magyarországé maradt, Kőhida tehát ismét alkalmassá vált a kommunisták befogadására. Bors Pál bírósági tárgyalás és ítélet nélkül két és fél évig sínylődött falai között. S ez alatt egyszer sem fürdött. A szenny, a mocsok gyötörte leginkább. S amikor erre emlékezik, mintha újra érelné a negyven évvel ezelőtti vad, kínzó éhséget, amely akkor eltöltötte egész valóját. Napi húsz deka ragadós korpakenyér, két deci, levesnek csúfolt üres lötty. Üres, silány főzelék. Hetente egyszer pár cafat hús. S ebből a vízióból a két testvért a frissen -un kenyér illata ébreszti. S lábaik elindulnak. A börtön pékségébe viszik őket. Ahol naponta friss kenyér sül a raboknak. Nem politikai foglyoknak, hanem köztörvényes bűnözőknek. S a konyhába, ahol tartalmas, zsíros zöldségleves, székelykáposzta fő. A lábak továbblépdelnek, hogy pár lépés után megtorpanjanak. Egy fal, egy virágágy, s egy emléktábla előtt. Amely hirdeti, hogy a fasiszta terror nemcsak 1919-ben, de 1944-ben is szedte áldozatait Ezen a helyen gyilkolta meg Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Pataki Istvánt, Pesti Tamadást, kommunistákat és párton kívülieket, antifasiszta ellenállókat. Levett kaleppal, megrendülve áll a két életben maradott, akiket a rém megfosztott édestestvérüktől, s akiknek egészségét aláásta, megtörte. S e rétekbe maka’óar gvászos emlékű helyen kiszalad be'-vív, a .ü. — Nem volt hiábavaló a sok áldozat! tensis Lajossá. fL