Kisalföld, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

VILAG proletárjai egyesüljetek I 1­. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Győr, 1950. június 2. kedd. ÁRA : 66 FILLÉR Szívvel és értelemmel Mindennapi életünkben gyakran találkozunk emberekkel, akik csil­logó szemmel beszélnek munká­jukról, boldogan számolnak be családjuknak, ismerőseiknek, ha egy-egy feladatot sikerült jól meg­oldaniuk. Az esztergályos arról be­szél, hogyan ésszerűsítette a mun­káját, a mérnök egy új konstruk­ciós megoldásra büszke, az orvos arra, hogy olyan embernek adta vissza az egészségét, akiről már lemondtak, a pedagógus arra, hogy munkája nyomán napról napra észrevehetően gyarapodik tanítvá­nyai tudása , és még sorolhat­nánk tovább. S ezek az emberek, amikor büszkék, lelkesedéssel be­szélnek munkájukról, már azon is töprengenek, hogyan lehetne még jobban, még eredményesebben dolgozni. Találkozunk azonban olyanokkal is — ezek jóval keve­sebben vannak —, akik unottan legyintenek, ha a munkahelyen kí­vül esik szó a munkáról. Az esetek többségében ezek a megnyilvánulások tükrözik az em­bereknek nemcsak a munkához, hanem egymáshoz és a társada­lomhoz való viszonyukat is. Az utóbbiak rendszerint nem szeret­nek dolgozni, vagy nem szeretik a munkájukat, de hát „elvégre vala­miből élni kell“ alapon gépiesen, szív nélkül dolgoznak. Csak egy érdekli őket , mennyit fizetnek a munkájukért. Ezért csak az értel­müket adják a munkába, s abból is csak annyit, amennyit feltétle­nül szükségesnek tartanak ahhoz, hogy megmaradhassanak munka­helyükön. Vajon azt akarjuk ezzel mon­dani, hogy az előbbieket — a lel­keseket — nem az vezeti a mun­kájukhoz, hogy mennél több pénzt keressenek? Szó sincs róla! Hiszen ők is jól akarnak élni, sőt egyre jobban. De nem kizárólag a pénz szerzésének vágya fűti őket. Ha csak a pénz hajtaná, akkor nem lelkesednének otthon, vagy baráti körben a munkájukért, s nem büszkélkednének a sikereikkel. Hiszen a lelkesedést nem lehet el­számolni sem normában, sem idő­bérben. Még erkölcsi hasznot sem húzhatnak belőle, mert se a párt­titkár, se az igazgató nem hallja. De hát akkor mi az a plusz az anyagiak mellett, amiből a lelke­sedés táplálkozik, ami a munkát az öröm fonásává teszi? Az a tu­dat, hogy a jól végzett munka a társadalom javát szolgálja. S na­­gyon-nagyon sokan vannak, akik ezért dolgoznak örömmel, és ezért nemcsak az értelmüket, hanem a szívüket is beleadják a munkába. Ez tapasztalható éppen napja­inkban az üzemekben. A dolgozó­kat feszíti a vágy, hogy többet, jobbat adjanak a társadalomnak, azaz saját maguknak. Mert a párt azt mondotta: dolgozzunk úgy eb­ben az évben, — és lehet úgy dol­gozni —, hogy elérjük a jövő év végére tervezett életszínvonalat. A munkások azt válaszolták: tudunk és akarunk is így dolgozni. A vá­laszt írásba foglalták az üzemek­ben. Úgy nevezik ezt az írást, hogy kongresszusi versenyvállalás. S megyénkben is a munkások tízez­rei versenyeznek szívvel és érte­lemmel, hogy beválthassák a párt­nak adott szavukat. S méltatlan­­kodnak, vitatkoznak szívvel, érte­lemmel, ha valaki, vagy valami akadályozza őket ebben. Ha valaha nagy volt az üzemek vezetőinek felelőssége, most ez a felelősség kétszeresen megnöveke­dett. Felelősséggel tartoznak azért, hogy a munkások teljesíteni is tudják vállalt kötelezettségeiket. Ezért mindenekelőtt arra van szükség, hogy az eddigieknél gyak­rabban tanácskozzanak a dolgo­zókkal. Mert bár közismert dolog, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy, a termelés és így a kong­resszusi versenyvállalás teljesítése is a munkapadoknál dől el. (Mert azt még fel sem tételezzük, hogy olyan vállalást is tehettek, aminek teljesítéséhez nem lehet biztosíta­ni a feltételeket.) Ezért a legszebb eredményekkel kecsegtető ver­senyvállalás is írott malaszt ma­radhat, ha időről időre, a szükség­nek megfelelően nem beszélik meg a dolgozókkal, hol tartanak a munkában vagy „hol szorít a cipő’’. És itt elsősorban nem is az egész üzemet átfogó termelési tanácsko­zásokról van szó — időnként erre is szükség van —, hanem a kisebb termelési egységek tanácskozásai­ról. Ahhoz azonban, hogy a mun­kásokkal tanácskozni lehessen, is­merni kell az eredményeket is. En­nek viszont elegendhetetlen felté­tele, hogy rendszeresen értékeljék a versenyt. Rendszeresen, de nem kizárólag negyedévenként. Vannak ugyanis olyan üzemek, ahol úgy tervezik, hogy a negyedévi terme­lési eredményekkel együtt értéke­lik a versenyt. Ez azonban mecha­nikus módszer, s nem hogy ser­kentőleg hatna, hanem gátolja a versenylendületet. Mondhatnánk, hogy eső után köpönyeg, ha mond­juk július végén (amikor elkészül a második negyedév értékelése) akarnak kijavítani olyan hibát, amit májusban is ki lehetett vol­na javítani , ha az értékelés idő­ben történik. (Igaz, hogy vannak olyan tételek, amelyeket csak ne­gyedévenként lehet értékelni, de nemcsak ilyenek vannak.) Kétségtelen, hogy az üzemek vezetőinek nem könnyű szakítani a verseny szervezésének, irányítá­sának régi módszereivel, nem könnyű elsajátítani az új módsze­reket, de el kell és el is lehet sa­játítani, mert egy lényeges kü­lönbség van a múlttal szemben, ami megkönnyíti számukra az új módszer elsajátítását, mégpedig az, hogy soha ilyen lelkesen, ilyen tettrekészen, ilyen egységesen nem álltak a munkások az üzemek ve­zetői mellett, mint most, a kong­resszusi verseny idején. Mert tud­ják — az elmúlt két és fél év ta­pasztalata alapján —, hogy a párt beváltja a szavát. Ezért a munká­sok is be akarják válatni a szavu­kat. Hatalmas erőt jelent ez az üzemben, csak helyesen kell gaz­dálkodni vele — szívvel és érte­lemmel. Javul a falu és a város között a kereskedelmi kapcsolat Hétfőn megkezdődött az Orszá­gos Földművesszövetkezeti Ta­nács kétnapos ülése. A tanácskozást Nyers Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyi­totta meg. Hangsúlyozta, hogy a legutóbbi tanácsülés óta alakult több mint ezer termelőszövetke­zeti községben előtérbe került a kereskedelmi munka jó megszer­vezése és változatlanul fontos feladata a szövetkezeti mozga­lomnak a felvásárlás zavartalan lebonyolítása. Tovább kell javí­tani a városok és iparvidékek zöldáru ellátását, s ennek érdeké­ben segíteni kell a termelőszövet­kezetek árutermelését is. A földművesszövetkezeti keres­kedelem időszerű feladatairól Molnár Károly, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese számolt be. " Az életszínvonal, a vásárló­erő növekedésével arányosan nö­vekszik a földművesszövetkezeti boltok áruforgalma, s ehhez meg­felelő számú, korszerű boltra van szükségünk. Az elmúlt évben fe­lülvizsgáltuk a vegyesboltokat. 3206 vegyesboltot élelmiszer és háztartási szaküzletté, 722-őt pe­dig kisáruházzá alakítottunk át. Az iparcikk szakü­zletek száma 1957-hez viszonyítva 252-vel emel­kedett. A földművesszövetkezeti keres­kedelem eddig 40 élelmiszer és háztartási cikket árusító önki­szolgáló boltot, 18 önkiválasztó cipőüzletet, 12 könyves, egy textil és egy konfekció boltot és egy önkiszolgáló éttermet nyitott a falvakban. RÖVIDEBB MUNKAIDŐ egyes, egészségre ártalmas munkakörökben az Építésügyi Minisztérium vállalatainál tartott, amelyen a kongresszusi verseny helyzetét és az erre az évre tervezett munkaidőcsökken­tés előkészítését tárgyalták meg. Az elnökség megállapította, hogy az építőiparban a munkaver­seny jelentős kezdeti sikereket ho­zott. A kongresszusi versenyt a fokozott anyagtakarékosságra, s a mutatkozó nehézségek leküzdésé­re kell irányítani. Az építőipar kongresszusi versenyét, gazdasá­gossági eredményeit augusztusban részletesen értékeli majd az el­nökség. Ezután az Építésügyi Miniszté­rium néhány vállalatánál beveze­tendő munkaidőcsökkentésről ké­szült jelentést fogadta el az el­nökség. Az Országos Építőipari Igazgatóság, a gépesítési igazgató­ság, a mész- és cementipari igaz­gatóság, az üzemipari igazgatóság, a finomkerámiai iparigazgatóság, valamint a betonelemgyártó igaz­gatóság vállalatainál, egyes egész­ségre ártalmas munkakörökben — mint például az üvegcsiszolóknál, az öntvénytisztítóknál, a savazók­­nál, korongosoknál stb. heti 42—40, illetve 36 órára csökkentik a munkaidőt. Az intézkedés 1651 dolgozót érint. A munkaidőcsök­kentés végrehajtására a második félévben kerül sor. Készül a mun­kaidőcsökkentés jövő évi terve is. Az Építő-, Fa- és Építőanyag­­ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége hétfőn délután ülést A KONGRESSZUSI VERSENY EREDMÉNYE: Csökkent a Vagongyár adóssága Újból megkezdték a Diesel-motor forgattyús tengelyének sajtolását Május hónap jó eredménnyel zárult a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban. A kongresszusi ver­seny lendületével nemcsak a havi előirányzatot teljesítették a gyár dolgozói, hanem tovább csökken­tették az első negyedévben bekö­­vekezett elmaradást. Az elmaradt 27 vasúti személykocsiból 2 hónap alatt már 23-at pótoltak. Elkészült a légkondicionáló berendezéssel ellátott export­kocsi második pro­totípusa is. Június 1-ével újból megkezdték a Diesel-motor forgattyús főtenge­lyének sajtolását. Ez a munka hónapokig szünetelt, mert a Kos­­suth-díjjal jutalmazott eljárás olyan termelékeny, hogy néhány napig tartó sajtolással több hó­napra kielégíthetik a motor­gyár-egység szükségletét. A tömítő sajtolást megtekintet­te a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek 4 tagú műszaki küldött­sége. Ugyanis hamarosan Diós­győrben is bevezetik az új techno­lógiát, annak a sajtolószerszám­nak a felhasználásával, amit erre a célra a kongresszusi verseny so­rán határidő előtt készítettek el a Wilhelm Pieck gyárban. A ta­nulmányúton levő vendégek je­lenlétében a hathengeres motor tengelyét sajtolták. A 185 kilós forgattyús főtengelyt azelőtt fél méter átmérőjű, 1100 kiló súlyú acéltömbből esztergályozták 270 órai munkaidővel. Most alig 300 kiló anyagból készítik el és a for­gácsolási idő nem tesz ki többet 90 óránál. N Újra Győr dísze lesz a tanácsháza Műemlék palát és díszmű-bádogot használnak fel a győri tanácsháza felújítására Huszonkilenc éve, 1930—31-ben tatarozták utoljára Győr egyik leg­szebb műemléképületét, a városi tanácsházát. Tavaly a város taná­csa határozatot hozott a szép épü­let felújítására. Október első nap­jaiban állványokat húztak fel a falak mellett és megkezdték az épület helyreállítását. A tervek szerint új köntösbe öl­töztetik a tetőt a villámhárítóktól a földbe torkolló bádogcsatornákig. A tetőfedők részére az Országos Műemlékfelügyelőség soron kívül bocsátott rendelkezésre megfelelő méretű kékesszürke műemlékpa­lát. Mintegy huszonhétezer, műem­lékek restaurálására készült palát használnak fel a győri tanácsháza tatarozására. Ugyanezzel, az Eter­nit Művekben gyártott palával fe­dik be a királyi palota, Parlament és a Bazilika tetőzetét. Számottevő és érdekes a tanács­­háza tetőzetén dolgozó bádogosok munkája. Patai István és Lukács Béla, az ÉM Megyei Építőipari Vállalat bádogosai végzik a tető bádogosmunkáit egy-egy segéd­munkással. Kicserélik a megko­pott esővízlefolyócsatornákat. Több mint kétszáz méter hosszú­, fehér új esővízcsatornát helyeznek el. A tetőzetet bádogból készült díszműtárgyakkal ékesítik. A sok szép bádogdíszt a budapesti Dísz­­műbádogos Vállalat készítette. Hat darab két méter negyven centimé­ter magas, templomtoronyhoz ha­sonló tetőcsúcs kerül majd a ta­nácsháza épületére. Más sarokdísz kerül a tanácsterem négy tetőzett sarkára és más a hatalmas épület sarokrészeire. A manzardablakok horganylemezborítást kapnak. Szá­mos helyen horganylemezzel bo­rítják a tetőt is. Az épületen hom­lokzati díszeket és díszes párkány­lemezeket helyeznek el. A bádogosokkal egy időben dol­goznak az épületen a tetőfedő Vál­lalat dolgozói. A tetőzet restaurá­lása után az építők megkezdik a homlokzati részek helyreállítását. A tanácsháza vasútállomás felé eső homlokzati részén felépítették az állványokat. A külső tatarozást az épület belső újjáépítése, festése követi. Az eredeti terv szerint a győri tanácsháza újjáépítésének határ­ideje ez év vége volt. A tatarozást előreláthatóan a jövő év tavaszán fejezik be. A tanácsháza nagyszabású res­taurálására az építőanyagok új ár­rendszerének figyelembevételével csaknem négymilió forintot költ Győr Város Tanácsa. KOMBÁJNONKÉNT tizenöt—tizenhét vagon GABONÁT AKARNAK BETAKARÍTANI az Állami gazdaságokban Hétfőn a Földművelésügyi Mi­nisztériumban az állami gazda­ságok területi vezetői értekezletén megbeszélték a nagy nyári mező­­gazdasági munkák előkészítését és sikeres lebonyolítását. Az ér­tekezleten megjelent és a vitá­ban felszólalt Petőházi Gábor földművelésügyi minisz­terhelyet­tes. A gazdasági vezetők megálla­pították, hogy a kapásnövények fejlődése a megfelelő talajelőké­­szítés és a korszerű vetéstechnika eredményeként kielégítő. A leg­fontosabb feladat most a növény­­ápolás, a növényvédelem. A je­lek szerint ebben az évben nehéz feladat lesz a jónak ígérkező ga­bonatermés betakarítása. A nagy szalmatermés és a várható meg­dőlés komoly erőfeszítéseket kí­ván. A gazdaságokban az idén minden kombájnnal legalább 15—17 vagon gabonát kívánnak betakarítani, s hasonló gondot fordítanak az aratógépek munká­jának megszervezésére is.

Next