Kisalföld, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
1659. augusztus 1. szombat KISALFÖLD Megünnepelték a százezer kilométert. . . Hosszú, hosszú asztal a XV. Autójavító Vállalat nagytermében. S a hoszszú asztal mentén a megye húsz kiváló gépkocsivezetője és a lengyel vendégek, a lengyel követség és a lengyel autógyár képviselői. Udvariatlan vagyok, hogy nem a vendégeket említem először, de a sorrendet azért fordítottam meg, mert a lengyel vendégek is a magyar gépkocsivezetőket ünnepelték. Akik több mint százezer kilométert futottak a lengyel Warszawa gépkocsikkal. „Önök húszan bebizonyították, hogy nagyszerű teljesítményt lehet kihozni ezekből a gépkocsikból, még ha nem is a legjobbak a világon” — mondotta Tadeus Nestorovicz elvtárs, a lengyel attasé a gépkocsivezetőknek. S a lengyel gyár elismerésül ajándékokat is küldött, mindenkinek egy szép Pobeda karórát, melyeket Nestorovicz elvtárs adott át az ünnepelteknek. „Arra még nem volt példa, hogy egy vállalat képviselői sok száz kilométert utazzanak azért, hogy megünnepeljék az egyszerű dolgozókat, akiknek különben is az a feladatuk, hogy megbecsüljék a rájuk bízott munkaeszközt” — mondotta válaszában Kuller Ferenc, a győri AKÖV gépkocsivezetője. A beszéd további része színesen ismertette azt a két és fél évet, amit a gépkocsivezetők töltöttek el a Warszawa volánjánál. Majd koccintottak a lengyel-magyar barátságra és a lengyel vendégek is a könnyebb érthetőség kedvéért magyarul kezdtek beszélni. Kiderült, hogy nagyon könnyen megy a beszéd az egymást érteni akaró emberek között. A barátságos beszélgetés igen hamar szakmai vitává alakult át. Kuller elvtárs példáját követve ugyanis valamennyi gépkocsivezető részletesen ismertette megfigyeléseit, miszerint egyes alkatrészeken helyes lenne még ezt vagy azt javítani, ha még tökéletesebbé kívánják tenni a Warszawát. Az elvtársak szorgalmasan jegyeztek, és gratuláltak a gépkocsivezetők szakszerűjavaslataihoz. Végül a gyár képviselői is adtak hasznos tanácsokat a gépkocsivezetőknek. (várkonyi) Aratnak, csepelnek soproni járás községeiben Még hiába ágaskodik a nagylózsi templomtorony, nem tudja kikémlelni, merre járhat a nap. Hajnali négy az idő. Grátzel Kálmán, a Búzakalász Tsz tagja azonban már fenn van. Élesíti kaszáját, megeteti az aprójószágot, mielőtt még társaival a nagyerdei dűlőbe menne búzát aratni, öt óra van, amikor két kocsi megáll a háza előtt. A kocsin aratók ülnek. Hangos jóreggelitel köszönnek. A szekérderékba csörgős vizeskorsót és kendőbe kötött elemózsiát helyez el Grátzelné, majd férjével az aratók mellé. filv. A nagyerdei dűlő búzájának szála olyan sárga már, mintha sápadt arannyal futtatták volna be. Grátzel Kálmán szétmorzsol néhány magot. — Igyekezni kell az aratással — állapítja meg —, mert aztán peregni kezd a szem, és akkor nyakunkban a száz rossz... Nem a tarlónak és a madaraknak dolgoztunk egész évben. Hat kaszás odaáll a búzatábla szélére. A marokszedő asszonyok, lányok, meg a kévekötők is nekigyűrkőznek a munkának. A gabona dőlt, ezért az első nekilendülés meghozza az első izzadságcseppeket is. A kaszások átveszik egymás lépteinek ütemét, mozgásuk egybehangolódik a marokszedőkével. Amikor a tábla végén megfenik a kaszát, már mutatja magát a nap tüzes sárgája a látóhatár szélén. Megfordul az aratócsapat. Odaásnak a tábla szélére, és ütemesen zizzen tovább a kasza alá érett búza szára. Az új szovjet kombájn messziről úgy hat a nemeskéri határban, mintha vörös hajó úszna a búzatengeren. Közelébe megyünk. Nem zavartatja magát a kombájnvezető. Int, hogy várjunk egy kicsit. Gépével körbefogta a búzát, és a kört egy világért sem hagyja felibe. Elfogy a kitűzött mennyiség — gyorsan elnyeli a gép. Eszi a gabonát, csorogtatja magából a szemet és szabályos időközökben kiadagolja a szalmát. — Húzzák a levesnótát. Megállok, hadd pihenjen a gép is, amíg ebédelek — száll ki a vezetőállásból a csokoládészínű ember. — Molnár János vagyok. A Petőfi Tsz-nek dolgozom. Éppen az utolsó napon vagyok itt, mert estére befejezem a munkám, és utána behúzatok a Horpácsi Gép állomásra. Három hete dolgozom a kombájnnal, ahogyan az idő megengedi. Eddig 120 hold gabonát vágtam le és csépeltem el. Kitűnő a gép. Eleinte sok nézőm volt, megcsodálták az új gépet. Mondhatom, lehet rajta „zongorázni “ kézzel-lábbal. Úgy hallottam a műszaki ellenőrtől, hogy a soproni járásban az én gépemé az elsőség. — Nem a magáé, Molnár elvtárs? — Nem. Ha nem ilyen gépem lenne, nem tudom bizony, első lennék-e? Összecsomagolja ennivalóját a természet nagy asztalára terített kendőről — egy húzásra kiüríti a bambis üveget és kezet szorít. — Aratás végén, azt hiszem, még találkoznak a nevemmel, amikor az eredmény végső értékelése megtörténik. — Nevet a kombájnos, és feltornázza magát a parancsnoki hídra. Gondi István felelős cséplőgépvezetőnek jó a szeme. A lövői Dózsa Népe Tsz szérűjén el is kel a figyelmes vezető, mert valóságos embersereg van itt, aki csépel és osztagol. A fejtetőig poros, izzadt emberek sietnek, mert esőt mutat az idő. Hét fogattal és teherautóval takarolják a termést a tsz tagok. A Zetor pótkocsival a a teli zsákokat hordja a raktárba. — Szombaton két vagon sörárpára kaptunk szállítási engedélyt a vasúttól — jött a hírrel a géphez Bella Kálmán könyvelő. — Három vagon sörárpát, négy vagon őszi árpát szerződéssel értékesítünk. Hatvanöt hold búza termését is kicseréljük, mert vetőmagnak való. Nincs raktározási gondunk. A tagok felesleges gabonájukat eladják az államnak Nem lehet, hogy — csak percre is — megakasszuk a munkáskezeket. Elköszönünk a cséplőmunkásoktól * Sopronhorpácson Magyar János, a Béke Tsz tagja, Hona lányával és Hetzer Gyulával búzát arat Minden kaszasuhintással kevesebb lesz előttük az aranysárga rengeteg. — A nagymezői részen még van egy darab zab, holnap az következik, és azzal vége az aratásnak — mondja a gazda. — Úgy vagyunk vele, ha egyszer nekilátunk az aratásnak, este nehezen hagyjuk itt a földet. Egyszer mégis csak lefogy. A cséplőgép torka nyeli el a kövér búzakévéket. Gyermekek kalácsa, lakodalmasok étele, dolgozó emberek kenyere lesz belőle. Radics Elemér * Tizenkét helyen lesz ünnepi vásár , négyszáz millió forint értékű áru kerül eladásra Augusztusban, illetve szeptemberben tizenkét helyen rendeznek ünnepi vásárokat. Augusztus 19— 20-án Miskolcon, Békéscsabán, Pécsett, Tatabányán és Mezőtúron, augusztus 20-án, 21-én Balassagyarmaton, Debrecenben, Kiskunfélegyházán és Nagykátán, augusztus 22—23-án Székesfehérvárott és szeptember 5—6-án Salgótarjánban és Nagykanizsán. Az ünnepi vásárokat a megyei tanácsok készítik elő és a belkereskedelem mintegy négyszáz millió forint értékben többezer-féle árut küld a vásárok színhelyére. A hagyományos bányásznapi vásárokra is felkészül a kereskedelem. Többek között 160 személygépkocsit, 60 százalékkal több bútorféleséget, nagymennyiségű építőanyagot, elektromos háztartási gépeket, különböző minőségű női és férfiszövetet és konfekciót és egyéb lakásfelszerelési cikkeket árusít. Az ünnepi vásárokon a termelőszövetkezetek zöldségben, gyümölcsben bemutatják eddigi eredményeiket. A MÁV az ünnepi vásárokra száz kilométeres körzetében 50 százalékos vasúti kedvezményt nyújt. SE BOR, SE SÖR, SE VÍZ Szomjas emberek levele Nyárújfaluból Levelet kaptunk Nyárújfaluból (Nyárosmajor) a Virágzó Tsz és a fölművesszövetkezet tagjainak aláírásával. A levél tartalma röviden a következő: A Fertőd és vidéke körzeti földművesszövetkezethez tartoznak, az látja el a helyi italboltot is áruval. Helyesebben annak kellene ellátnia, de július 19-e óta se bort, se sört, de még szódavizet sem kaptak a nyárújfaluiak. Este, az egész napos munka után ha betérnek az italboltba, legfeljebb pátinkát vagy rumot ihatnak. De azt még senki sem kívánja, hűsítő italt szeretnének inni. A Virágzó Tsz vezetősége tárgyalt már a földművesszövetkezet vezetőivel, hogy ne hanyagolják el a nyárújfalui italboltot se. A földművesszövetkezeti vezetők mindent megígértek, de semmit sem teljesítettek. A nyár még tart, meleg van és csépelnek a Virágzó Tsz tagjai. Joggal kérik a nyárújfaluiak, hogy a fertődi földművesszövetkezet sürgősen gondoskodjék az ottani italbolt ellátásáról is. Mert nemcsak a faluban, hanem a pusztán is megszomjaznak az emberek. BEFEJEZTÉK AZ ARATÁST SOPRONKÖVESDEN ÉS TÉNYŐN Tegnap két községből érkezett jelentés hozzánk, amely arról számol be, hogy minden gabonát levágtak már a lábáról Befejezték az aratást Sopronkövesden (soproni járás) és Tényőn (győri járás). Sopronkövesden több mint 850 holdat arattak le, csaknem teljes egészében gépi segítség nélkül. Pénteken délben megkezdték a cséplést is. Előzetes becslések szerint 14—15 mázsás átlagos búzatermésre számítanak a termelőszövetkezetben. Tényőn is — 38 hold kivételével — kézi kaszával vágták le az 1250 hold gabonatermést. A cséplést itt is megkezdték, a három gép közül azonban az egyik felmondta a szolgálatot. A szövetkezet tagjai sürgős segítséget várnak a gépállomástól, hogy teljes erővel folytathassák és minél előbb befejezhessék a munkát. Munkaidő alatt söröztek , munkaegységet vontak le tőlük Még javában aratott a tagság a múlt szombaton a bősárkányi Petőfi Termelőszövetkezetben. Szorították a munkát, reggeltől késő estig, hogy minél előbb kepében legyen a termés. A rossz idő, a sok eső úgyis késleltette őket eleget. Nem egy tábla víz alá is került a hansági lapos földeken. Végre jó az idő, ki kell használni, így gondolkodott a tagság. Lehet, hogy Szabó István és Nagy Viktor brigádvezetők, meg Nagy Zoltán agronómus is egy véleményen volt velük. De másképpen cselekedett. Korán reggel betértek a kocsmába egy fél deci pálinkára és bent ragadtak. Az elnök nem volt otthon, Győrben járt, a tagok meg mind arattak a határban, nem volt, aki ellenőrizze, mit „dolgoznak” a brigádvezetők. Biztosan így nyugtatták ők is magukat, mert egészen megfeledkeztek az aratásról, és órákat töltöttek a söröspohár mellett. A két brigádvezető és az agronómus szombat délelőtti időtöltése nem maradt véka alatt. Megtudta a tagság és követelte, hogy a vezetőség büntesse meg őket. Igaz, nem részeges, lump ember egyik sem, hiszen akkor nem tölthetnének be a tagság bizalmából vezető tisztséget a szövetkezetben. Hasonló eset még nem fordult elő velük. De többször ne is forduljon — ezért kell alaposan megmosni a fejüket. Kedden este összeült a szövetkezet vezetősége. Napirend: a két brigádvezető és az agronómus fegyelemsértése. A hibáztatott három ember minden kertélés nélkül, becsületesen elismerte a hibáját. A vezetőség tagjai alaposan megmondogattak nekik. Hogyan várhatnak jó munkát a szövetkezet tagjaitól, ha a vezetők a legnehezebb munka idején ilyen fegyelemsértést követnek el. A tavaszi, nyáreleji növényápolás idején úgyis nehéz volt bevonni a közös munkáiba a családtagokat, mert Bősárkányban a szatyorfonás jól jövedelmező foglalatosság egész éven át az asszonyoknak. Az ilyen „példamutatás” nem javítja a munkafegyelmet. Éjfél után fél kettőig tartott a vezetőségi ülés, amelyen az a határozat született, hogy a két brigádvezetőtől és az agronómustól 3—3 munkaegységet levonnak. Szabó István, Nagy Viktor és Nagy Zoltán megnyugodtak a határozatban, csak az volt a kérésük: ha netalán mással is előfordul hasonló eset, a vezetőség legyen mindig szigorú. Ezzel mindenki egyetértett. (F) 9 Balatonszabadbra száz lány, Zamárdiba ötven fiú és kilencven lány utazott. Győr- Sopron megye egész területéről üzemek, hivatali, szakszervezeti dolgozók gyermekei kapnak napi 6 forint hozzájárulással kitűnő ellátást a szép gyermeküdülőkben. Felső kép: A két negyedik osztályos kisfiú már azt tervezi, mit játszanak a következő napokban. * Alsó kép: A SZOT székházból az állomásra indulnak a gyerekek. Fotó: Nagy Éva. Elutazott a második csoport gyerek a SZOT üdülőibe