Kisalföld, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

1659. augusztus 1. szombat KISALFÖLD Megünnepelték a százezer kilométert. . . Hosszú, hosszú asztal a XV. Autójavító Vállalat nagytermében. S a hosz­­szú asztal mentén a me­gye húsz kiváló gépko­csivezetője és a lengyel vendégek, a lengyel kö­vetség és a lengyel autó­gyár képviselői. Udva­riatlan vagyok, hogy nem a vendégeket emlí­tem először, de a sor­rendet azért fordítottam meg, mert a lengyel ven­­dégek is a magyar gép­kocsivezetőket ünnepel­ték. Akik több mint száz­ezer kilométert futottak a lengyel Warszawa gép­kocsikkal. „Önök húszan bebizo­nyították, hogy nagysze­rű teljesítményt lehet kihozni ezekből a gépko­csikból, még ha nem is a legjobbak a világon” — mondotta Tadeus Nestorovicz elvtárs, a lengyel attasé a gépko­csivezetőknek. S a lengyel gyár elis­merésül ajándékokat is küldött, mindenkinek egy szép Pobeda karórát, melyeket Nestorovicz elvtárs adott át az ünne­pelteknek. „Arra még nem volt példa, hogy egy vállalat képviselői sok száz kilo­métert utazzanak azért, hogy megünnepeljék az egyszerű dolgozókat, akiknek különben is az a feladatuk, hogy megbe­csüljék a rájuk bízott munkaeszközt” — mon­dotta válaszában Kuller Ferenc, a győri AKÖV gépkocsivezetője. A be­széd további része szí­nesen ismertette azt a két és fél évet, amit a gépkocsivezetők töltöt­tek el a Warszawa volán­jánál. Majd koccintottak a lengyel-magyar barát­ságra és a lengyel ven­dégek is a könnyebb ért­hetőség kedvéért magya­rul kezdtek beszélni. Ki­derült, hogy nagyon könnyen megy a beszéd az egymást érteni akaró emberek között. A barátságos beszélge­tés igen hamar szakmai vitává alakult át. Kuller elvtárs példáját követve ugyanis valamennyi gép­kocsivezető részletesen ismertette megfigyelé­seit, miszerint egyes al­katrészeken helyes lenne még ezt vagy azt javíta­ni, ha még tökéletesebbé kívánják tenni a Warsza­­wát. Az elvtársak szor­galmasan jegyeztek, és gratuláltak a gépkocsi­­vezetők szakszerű­­javas­lataihoz. Végül a gyár képviselői is adtak hasz­nos tanácsokat a gépko­csivezetőknek. (várkonyi) Aratnak, csepelnek soproni járás községeiben Még hiába ágaskodik a nagyló­­zsi templomtorony, nem tudja ki­kémlelni, merre járhat a nap. Haj­nali négy az idő. Grátzel Kálmán, a Búzakalász Tsz tagja azonban már fenn van. Élesíti kaszáját, megeteti az aprójószágot, mielőtt még társaival a nagyerdei dűlőbe menne búzát aratni, öt óra van, amikor két kocsi megáll a háza előtt. A kocsin aratók ülnek. Han­gos jóreggeli­tel köszönnek. A szekérderékba csörgős vizeskorsót és kendőbe kötött elemózsiát he­lyez el Grátzelné, majd férjével az aratók mellé. filv. A nagyerdei dűlő búzájának szála olyan sárga már, mintha sápadt arannyal futtatták volna be. Grátzel Kálmán szétmorzsol néhány magot. — Igyekezni kell az aratással — állapítja meg —, mert aztán peregni kezd a szem, és akkor nyakunkban a száz rossz... Nem a tarlónak és a madaraknak dol­goztunk egész évben. Hat kaszás odaáll a búzatábla szélére. A marokszedő asszonyok, lányok, meg a kévekötők is neki­­gyűrkőznek a munkának. A ga­bona dőlt, ezért az első nekilen­dülés meghozza az első izzadság­­cseppeket is. A kaszások átveszik egymás lépteinek ütemét, mozgá­suk egybehangolódik a maroksze­dőkével. Amikor a tábla végén megfenik a kaszát, már mutatja magát a nap tüzes sárgája a látó­határ szélén. Megfordul az aratócsapat. Oda­­ásnak a tábla szélére, és üteme­sen zizzen tovább a kasza alá érett búza szára. Az új szovjet kombájn messzi­ről úgy hat a nemeskéri határ­ban, mintha vörös hajó úszna a búzatengeren. Közelébe megyünk. Nem zavartatja magát a kombájn­­vezető. Int, hogy várjunk egy ki­csit. Gépével körbefogta a búzát, és a kört egy világért sem hagyja felibe. Elfogy a kitűzött mennyi­ség — gyorsan elnyeli a gép. Eszi a gabonát, csorogtatja magából a szemet és szabályos időközökben ki­adagol­ja a szalmát. — Húzzák a levesnótát. Meg­állok, hadd pihenjen a gép is, amíg ebédelek — száll ki a veze­tőállásból a csokoládészínű em­ber. — Molnár János vagyok. A Petőfi Tsz-nek dolgozom. Éppen az utolsó napon vagyok itt, mert estére befejezem a munkám, és utána behúzatok a Horpácsi Gép állomásra. Három hete dolgozom a kombájnnal, ahogyan az idő megengedi. Eddig 120 hold gabo­nát vágtam le és csépeltem el. Kitűnő a gép. Eleinte sok nézőm volt, megcsodálták az új gépet. Mondhatom, lehet rajta „zongo­rázni “ kézzel-lábbal. Úgy hallottam a műszaki ellenőrtől, hogy a soproni járásban az én gépemé az elsőség. — Nem a magáé, Molnár elv­társ? — Nem. Ha nem ilyen gépem lenne, nem tudom bizony, első lennék-e? Összecsomagolja ennivalóját a természet nagy asztalára terített kendőről — egy húzásra kiüríti a bambis üveget és kezet szorít. — Aratás végén, azt hiszem, még találkoznak a nevemmel, amikor az eredmény végső értékelése meg­történik. — Nevet a kombájnos, és feltornázza magát a parancsno­ki hídra. Gondi István felelős cséplőgép­­vezetőnek jó a szeme. A lövői Dózsa Népe Tsz szérűjén el is kel a figyelmes vezető, mert valósá­gos embersereg van itt, aki csé­pel és osztagol. A fejtetőig poros, izzadt emberek sietnek, mert esőt mutat az idő. Hét fogattal és te­herautóval takarolják a termést a tsz tagok. A Zetor pótkocsival a a teli zsákokat hordja a raktárba. — Szombaton két vagon sör­árpára kaptunk szállítási enge­délyt a vasúttól — jött a hírrel a géphez Bella Kálmán könyvelő. — Három vagon sörárpát, négy vagon őszi árpát szerződéssel ér­tékesítünk. Hatvanöt hold búza termését is kicseréljük, mert ve­tőmagnak való. Nincs raktározási gondunk. A tagok felesleges ga­bonájukat eladják az államnak Nem lehet, hogy — csak percre is — megakasszuk a munkáske­zeket. Elköszönünk a cséplőmun­­kásoktól * Sopronhorpácson Magyar János, a Béke Tsz tagja, Hona lányával és Hetzer Gyulával búzát arat Minden kaszasuhintással keve­sebb lesz előttük az aranysárga rengeteg. — A nagymezői részen még van egy darab zab, holnap az követ­kezik, és azzal vége az aratásnak — mondja a gazda. — Úgy va­gyunk vele, ha egyszer nekilátunk az aratásnak, este nehezen hagy­juk itt a földet. Egyszer mégis csak lefogy. A cséplőgép torka nyeli el a kövér búzakévéket. Gyermekek kalácsa, lakodalmasok étele, dolgozó em­berek kenyere lesz belőle. Radics Elemér * Tizenkét helyen lesz ünnepi vásár , négyszáz millió forint értékű áru kerül eladásra Augusztusban, illetve szeptem­berben tizenkét helyen rendeznek ünnepi vásárokat. Augusztus 19— 20-án Miskolcon, Békéscsabán, Pé­csett, Tatabányán és Mezőtúron, augusztus 20-án, 21-én Balassa­gyarmaton, Debrecenben, Kiskun­félegyházán és Nagykátán, augusz­tus 22—23-án Székesfehérvárott és szeptember 5—6-án Salgótar­jánban és Nagykanizsán. Az ünnepi vásárokat a megyei tanácsok készítik elő és a belke­reskedelem mintegy négyszáz mil­lió forint értékben többezer-féle árut küld a vásárok színhelyére. A hagyományos bányásznapi vásá­rokra is felkészül a kereskedelem. Többek között 160 személygépko­csit, 60 százalékkal több bútorfé­leséget, nagymennyiségű építő­anyagot, elektromos háztartási gépeket, különböző minőségű női és férfiszövetet és konfekciót és egyéb lakásfelszerelési cikkeket árusít. Az ünnepi vásárokon a termelőszövetkezetek zöldségben, gyümölcsben bemutatják eddigi eredményeiket. A MÁV az ünnepi vásárokra száz kilométeres körzeté­ben 50 százalékos vasúti kedvez­ményt nyújt. SE BOR, SE SÖR, SE VÍZ Szomjas emberek levele Nyárújfaluból Levelet kaptunk Nyárújfaluból (Nyárosmajor) a Virágzó Tsz és a fölművesszövetkezet tagjainak aláírásával. A levél tartalma rövi­den a következő: A Fertőd és vi­déke körzeti földművesszövetke­­zethez tartoznak, az látja el a he­lyi italboltot is áruval. Helyeseb­ben annak kellene ellátnia, de jú­lius 19-e óta se bort, se sört, de még szódavizet sem kaptak a nyárújfaluiak. Este, az egész na­pos munka után ha betérnek az italboltba, legfeljebb pátinkát vagy rumot ihatnak. De azt még senki sem kívánja, hűsítő italt szeretnének inni. A Virágzó Tsz vezetősége tárgyalt már a földmű­vesszövetkezet vezetőivel, hogy ne hanyagolják el a nyárújfalui italboltot se. A földművesszövet­kezeti vezetők mindent megígér­tek, de semmit sem teljesítettek. A nyár még tart, meleg van és csépelnek a Virágzó Tsz tagjai. Joggal kérik a nyárújfaluiak, hogy a fertődi földművesszövetkezet sürgősen gondoskodjék az ottani italbolt ellátásáról is. Mert nem­csak a faluban, hanem a pusztán is megszomjaznak az emberek. BEFEJEZTÉK AZ ARATÁST SOPRONKÖVESDEN ÉS TÉNYŐN Tegnap két községből érkezett jelentés hozzánk, amely arról szá­mol be, hogy minden gabonát le­vágtak már a lábáról Befejezték az aratást Sopronkövesden (sop­roni járás) és Tényőn (győri járás). Sopronkövesden több mint 850 holdat arattak le, csaknem teljes egészében gépi segítség nélkül. Pénteken délben megkezdték a cséplést is. Előzetes becslések sze­rint 14—15 mázsás átlagos búza­termésre számítanak a termelő­­szövetkezetben. Tényőn is — 38 hold kivételével — kézi kaszával vágták le az 1250 hold gabonater­mést. A cséplést itt is megkezdték, a három gép közül azonban az egyik felmondta a szolgálatot. A szövetkezet tagjai sürgős segítsé­get várnak a gépállomástól, hogy teljes erővel folytathassák és mi­nél előbb befejezhessék a munkát. Munkaidő alatt söröztek , munkaegységet vontak le tőlük Még javában aratott a tagság a múlt szombaton a bősárkányi Petőfi Termelőszövetkezetben. Szo­rították a munkát, reggeltől késő estig, hogy minél előbb kepében legyen a termés. A rossz idő, a sok eső úgyis késleltette őket eleget. Nem egy tábla víz alá is került a hansági lapos földeken. Végre jó az idő, ki kell használni, így gondolkodott a tagság. Lehet, hogy Szabó István és Nagy Viktor brigádvezetők, meg Nagy Zoltán agronómus is egy véleményen volt velük. De másképpen cselekedett. Korán reggel betértek a kocsmába egy fél deci pálinkára és bent ragad­tak. Az elnök nem volt otthon, Győrben járt, a tagok meg mind arattak a határban, nem volt, aki ellenőrizze, mit „dolgoznak” a brigádvezetők. Biztosan így nyugtatták ők is magukat, mert egé­szen megfeledkeztek az aratásról, és órákat töl­töttek a söröspohár mellett. A két brigádvezető és az agronómus szombat délelőtti időtöltése nem maradt véka alatt. Meg­tudta a tagság és követelte, hogy a vezetőség bün­tesse meg őket. Igaz, nem részeges, lump ember egyik sem, hiszen akkor nem tölthetnének be a tagság bizalmából vezető tisztséget a szövetkezet­ben. Hasonló eset még nem fordult elő velük. De többször ne is forduljon — ezért kell alaposan megmosni a fejüket. Kedden este összeült a szövetkezet vezetősége. Napirend: a két brigádvezető és az agronómus fegyelemsértése. A hibáztatott három ember min­den kertélés nélkül, becsületesen elismerte a hibá­ját. A vezetőség tagjai alaposan megmondogattak nekik. Hogyan várhatnak jó munkát a szövetke­zet tagjaitól, ha a vezetők a legnehezebb munka idején ilyen fegyelemsértést követnek el. A ta­vaszi, nyáreleji növényápolás idején úgyis nehéz volt bevonni a közös munkáiba a családtagokat, mert Bősárkányban a szatyorfonás jól jövedelmező foglalatosság egész éven át az asszonyoknak. Az ilyen „példamutatás” nem javítja a munkafegyel­met. Éjfél után fél kettőig tartott a vezetőségi ülés, amelyen az a határozat született, hogy a két bri­­gádvezetőtől és az agronómustól 3—3 munkaegy­séget levonnak. Szabó István, Nagy Viktor és Nagy Zoltán megnyugodtak a határozatban, csak az volt a kérésük: ha netalán mással is előfordul hasonló eset, a vezetőség legyen mindig szigorú. Ezzel mindenki egyetértett. (F) 9 Balatonszabadbra száz lány, Zamárdiba ötven fiú és kilencven lány utazott. Győr- Sopron megye egész területéről üzemek, hivatali, szakszerve­zeti dolgozók gyerme­kei kapnak napi 6 fo­rint hozzájárulással kitűnő ellátást a szép gyermeküdülőkben. Felső kép: A két ne­gyedik osztályos kis­fiú már azt tervezi, mit játszanak a kö­vetkező napokban. * Alsó kép: A SZOT székházból az állo­másra indulnak a gye­rekek. Fotó: Nagy Éva. Elutazott a második csoport gyerek a SZOT üdülőibe

Next