Kisalföld, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista verseny. A márciusi határozat tükrében vizsgálva megyénk iparának első félévi termelését, megállapítható, hogy üzemeink dolgozói jórészt eleget tettek a márciusi felhívás­nak. A megye minisztériumi ipa­ra 1959 első 9 hónapjára eső ter­vét 105,2 százalékra, ezen belül a harmadik negyedévi tervet 109 százalékra teljesítette. A múlt év azonos időszakához képest 15 szá­zalékkal termeltünk többet. A ko­ngresszusi versenyben a vállalt 156 millió forintból a harmadik negyedév végéig 115,2 millió fo­rintot teljesítettek.­­ — Az év első kilenc hónapjára eső termelékenységi tervet 104,3 százalékra teljesítették üzemeink, ami 7,8 százalékos emelkedés az elmúlt év azonos időszakához ké­pest. Látható, hogy a termelé­kenységi követelményeknek me­gyénk üzemeinek többsége eleget tett. — E komoly eredmények mel­lett szólni kell arról a nagymérvű túlóráztatásról, amelyet egyes üze­mekben folytatnak. Ezeknek az üzemeknek a vezetői nem sokat törődnek a legjobb dolgozóik, leg­jobb szakmunkásaik egészségével. Ezzel nem érthetünk egyet, annál is inkább, mivel nemcsak a Szov­jetunióban, hanem a többi, szo­cializmust építő országban "is a munkaidő csökkentésére töreked­nek. — Elvtársak! Gazdasági veze­tőink az év első kilenc hónapjá­­ban 987 dolgozóval, azaz 2,9 szá­zalékkal többet foglalkoztattak a tervezettnél. Elhisszük, hogy a termelés fokozásának könnyebb módja a terven felüli új munká­sok beállítása. Ez az út azonban nem árható. Ez nem követel meg kü­lönös erőfeszítést, vagy a munka jobb megszervezését. Nem helyes ez, mert az ilyen­­plusz munká­sok felvételével csökkennek az üzemekben az­ átlagbérek, ami odavezethet, hogy a munkások nem kapják meg az idei tervévre előirányzott életszínvonal emel­kedését.­­ 1959 első félévében me­gyénkben a munkások átlagos havi keresete 1375 tariat volt Ez három és fél százalékkal haladja meg az elmúlt év azonos időszakát. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ez év elején üzemeink dolgozói majdnem 40 millió forint nyereségrészesedést kaptak, kitűnik, hogy a múlt év­ben és az idén is valóra váltottuk a pártnak az életszínvonal eme­lésére tervezett intézkedéseit. A beszámoló a továbbiakban megemlítette, hogy megyéink pa­rasztsága a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése folytán ez éviben 120 márdó forint rendkívüli . Megyénkben mélyreható átalakulás történt az idén, hiszen nem kevesebbről van szó, mint­hogy ez év március 6-án befejez­tük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Joggal vetődhet fel a kérdés: mik voltak azok a felté­telek, amelyek biztosították az ilyen gyors átalakulást? Lombos elvitárs a párt helyes, ingadozásmentes politikai irány­vonalában, az önkéntesség szigorú betartásában jelölte meg a siker fő okait. Mindehhez hozzájárult még hogy az átszervezés ügyét sikerült megyénkben társadalmi üggyé tenni, nagy segítséget adott a munkásosztály , végül lénye­ges szerepet játszott a régebben működő termelőszövetkezetek példamutató gazdálkodása. — Az átszervezés után — foly­tatta a beszámoló — megyénkben 262 termelőszövetkezet dolgozik, 405 317 hold területen. A tsz-ben dolgozó családok száma 41 355, a tagok száma 45 354. Ezután arról szólt a beszámoló, hogy az átszervezés befejezése után a tsz-ek megszilárdítása lett a legfőbb feladat és megálla­pította, hogy e tekintetben is ked­vező a fejlődés, majd így foly­tatta: — Jelenleg egyik legfőbb fel­adatunk a nagyüzemi táblák ki­alakítása. El kell érnünk, hogy az ősszel már nagyüzemi táblák­ban lehessen vetni Ma már a köz­ségek sorát lehetne megdicsérni, ahol a térásatást a helyi erők szépen elvégezték és így a vetés­sel is előbbre vannak. A továbbiakban a beszámoló részletesen elemezte megyénk ter­melőszövetkezeteinek fejlődését a belterjesség irányában. Megálla­pította, hogy nőtt a szálastakar­mány termőterület, a tavalyihoz képest tízszeresére nőtt a silóku­korica vetésterülete, és több mint 3 ezer holdra emelkedett a cukor­répa vetésterülete. 167 százalék­kal emelkedett ez évben a zöld­ségtermelő terület is, azonban ez még most sem elég megyénk vá­rosainak mindenkori jó ellátására és különösen nem elég arra, hogy nagyobb mennyiségű árut tudjunk szállítani a főváros ellátására. Szólt Lombos elvtárs arról is, hogy egyes termelőszövetkezetek­ben, a zöldségtermelésnél speku­latív jelenségek tapasztalhatók, ami azt jelenti, hogy a szerződés ellenére nem szállítják le a lekö­tött árut a felvásárló szerveknek, hanem egyes esetekben­­azt a pia­con magasabb áron értékesítik. Ezután a beszámoló a termelő­­szövetkezetek állattenyésztésének helyzetével foglalkozott. Különö­sen aláhúzta a sertéstenyésztés­ben mutatkozó hiányosságokat. — Lehetetlen dolog — mondot­ta Lombos elvtárs —, hogy me­gyénkben még húsz olyan szövet­kezetünk van, amelynek egyálta­lán nincs sertésállománya, mint például a halei Kossuth és Micsu­rin, a mosonszentjánosi Béke, a dunaremetei Március 15., a kapu­vári Petőfi, a fertődi Napsugár s a bágyogszováti Hunyadi Terme-­l­őszövetkezetek. Emiatt olyan jövedelemtől esik el a tsz-tagság, amit máshonnan nem tud pótolni. Elképzelhetetlen, hogy ilyen szö­vetkezetekben munkaegység-előle­geket tudnak biztosítani, hiszen ez év közben mindenekelőtt az állat­­hizlalásból történik. Meg kell em­líteni azt is, hogy miközben egyes termelőszövetkezetek semmit sem tettek a hizlalásért, sertéshúsért a megyében sorba állnak és szid­nak bennünket a gyenge ellá­tás miatt. Rajtunk múlik — mon­dotta Lombos elvtáns —, hogy az ellátásiban javulás legye­n. A termelőszövetkezeti­­ építkezésekről szólva a beszámoló megállapította, hogy ez évben megyénk paraszt­sága több mint 183 millió forintot kapott az államtól közös istállók építésére. Ebből 14 350 szarvas­marha férőhely építését irányoz­ták elő, amiből 6 100 szarvasmar­ha részére az istálló már elkészült s a többi építkezés is előrehala­dott állapotban van. A tsz-ek sa­ját erőből történő építkezéseiről elmondotta, hogy az eltelt hét hó­nap alatt több mint 18 és félmillió forint értékű építkezést fejeztek be megyénk szövetkezetei. — Termelőszövetkeze­teink idei termésátlagai már mutatják, hogy többet lehet termelni a nagy­üzemben, mint az egyéni gazdasá­gokban. Búzából az országos átlag holdanként 9,8 mázsa, a megyei átlag 10,6, rozsból az országos át­lag 7,5 mázsa, a megyei átlag 8,8 mázsa, s ha most sikerül kialakí­tnunk a nagytáblákat, akkor a jövő évben már fokozottabban biztosítani tudjuk a jobb növény­­ápolást, s ezzel a termésátlagok növelését. Az őszi mezőgazdasági munkákról­ ­szólva Lombos elvtárs elmondotta, hogy a kukoricatörést az összterü­let 75 százalékán végeztük el ed­dig, ennek mintegy 61 százalékán a szárvágás is megtörtént. A cu­korrépa szedése 82, a burgonyáé 93, a napraforgóé 100 százalékos. Az őszi árpa vetéssel 100, a rozs­vetéssel 95, a búzavetéssel 52 szá­zaléknál tartunk. Eddig 31 ter­melőszövetkezet végzett teljesen az őszi vetéssel, köztük elsőnek megyénkben a mosonszentjánosi Előre Termelőszövetkezet.­­ Ezek a számok azt mutatják, hogy továbbra is gyorsítani kell A MEGYE MEZŐGAZ­DASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE KikAL­OLU A Megyei Pártbizottság beszámolója (Folytatás az első oldalról) zöldséget hozattunk. Gyáron szö­vetkezeti piacot hoztunk létre, a többi városba is hasonlót javasol­tunk és ezt a jövő évben tová­bb kell fejleszteni A tanácsok bőví­tették a munkáslakta kerületek üzlethálóza­tát. Ezt tovább kell folytatni és a nyitvatartási időt is kedvezőbben kel megállapítani. A Központi Bizottság intézkedé­sei nyomán létrejött részletvásár­lási akció méretekre jellemző, hogy 1959 első félévében a vásá­rolt áruk értéke 18,8 millió forint. A családi pótlék és a nyugdíjak felemelése és más bérügyi intéz­kedések igen jó hatást váltottak ki. Mindezekkel kapcsolatban to­vábbra is szükséges, hogy ki-ki a maga területén fokozottabb gon­dot fordítson a munkásokat bosz­­szantó hiányosságok kiküszöbö­lésére.­­ A­­Központi Bizottság már­ciusi ülése azt ajánlotta, hogy ez év végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mu­tatójának 1960-ra tervezett szín­vonalát. A márciusban tartott megyei aktíva után kibontakozott:­ bevételhez jutott, majd arról szólt, hogy a megye takarékbetét állo­mánya, amely október 15-én 133 millió forint volt, ugyancsak félt a lakosság életszínvonalának nö­vekedéséit. — Ma gyakran hallani olyan hangokat a dolgozóktól — foly­tatta Lombos elvtárs —, hogy ha elég lakás lenne az országban, akkor nem cserélnének az vilá­gon senkivel. Jóleső érzés ezt hal­lani olyan országban, ahol nem­rég még ellenforradalom volt. Bí­zunk benne, hogy második ötéves tervünkben a lakásügyekben is lényeges lépést teszünk előre és lényegesen megkönnyítjük a je­lenlegi súlyos helyzetet. A továbbiakban a beszámoló foglalkozott a második ötéves terv megyei beruházásaival és megállapította, hogy a beruházá­sok zömét az üzemek rekonstruk­ciójára, mindenekelőtt az auto­matizálásra, illetve a teljes gé­pesítésre fordítják majd. Most arra van szükségünk — mondotta —, hogy az idei terme­lési terveket nemcsak maradék­talanul teljesítsük, hanem túltel­jesítsük és ezzel lehetőséget te­remtsünk arra, hogy az 1960. évi termelési szint magasabb legyen, mint az előirányzott. Az ipar kérdéseit tárgyalva a beszámoló végül foglalkozott a termelés pártelenőrzésével és megállapította, hogy az üzemi pártszervezetek az esetek több­ségében jó javaslatokat tesznek a termelés megjavítására. Ezeket a javaslatokat a vállalatvezetősé­­gek általában elfogadják és hasz­nosítják. Néhány helyen azonban, például a Vagongyár hídüzemé­­be­n a műszakiak nem fogadják szívesen a pártszervezet javasla­tait és néha olyan hangokat is hallani, hogy lent végezzék a fi­zikai munkát, az irányítást majd a műszakiak elintézik. Rövide­n foglalkozott a beszá­moló megyénk közlekedésének kérdéseivel is. Megállapította, hogy itt a teherszállításnál a kocsikihasználás javítása, a sze­mélyszállításnál a kulturáltabb­­utazás, biztosítása és az egész köz­lekedésiben a forgalmi balesetek csökkentése a főfeladat. . Ezután­ Lombos elvtárs áttért megyénk mezőgazdaságának ér­tékeléseire, a munkát, főleg ami a szántást és vetést illeti. A termelőszövetkezetekről szól­va Lombos elvtárs végezetül meg­állapította, hogy szövetkezeteink túlnyomó többsége biztatóan fej­lődik, javul a munkafegyelem és jó együttműködés alakul ki a szö­vetkezetek vezetősége és tagsága között. Minden adottságunk meg­van ahhoz, hogy a jövő évben hasonló jó termést takarítsanak be a szövetkezetek s ezzel nem­csak a város jobb ellátását, ha­nem a szövetkezeti parasztok anyagi helyzetének növelését is biztosítsuk. A továbbiakban a beszámoló az állami gazdaságok gazdasági és szervezeti fejlődésé­vel foglalkozott. Megállapította, hogy mind a gazdaságosság, mind a termésátlagok növekedése te­kintetében örvendetes a javulás. Különösen a Nagyszentjánosi és Ikrényi Állami Gazdaságok ered­ményeit húzta alá­ Lombos elvtárs, majd arról beszélt, hogy a nö­vénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztésben is örvendetes javulás jellemzi az állami gazda­ságok háromévi fejlődését, de rá­mutatott arra is, hogy a fejlődést mégsem lehet egyértelműen pozi­tívan értékelni, hiszen van még olyan gazdaságunk is, ahol rend­kívül magas önköltséggel dolgoz­nak. Ezért különös nyomatékkal az önköltség további csökkentését jelölte meg az állami gazdaságok igazgatói és pártszervezetei leg­főbb feladatául. Áttérve a gépállomások munkájának értékeléseire a be­számoló itt is az örvendetes javu­lás tényeire mutatott rá. Míg 1956 előtt a legtöbb gépállomás ráfizetéses volt, 1958-ban me­gyénk gépállomásai már 2 és fél­millió forint nyereséggel zárták az évet. Az elmúlt években sokat javult gépállomásaink kapcsolata a szövetkezetekkel, főleg gazdasá­gilag — állapította meg a beszá­moló. — A politikai segítés azon­ban többnyire csak az igazgatók­ra és a gépállomás párttitkárára korlátozódik. Éppen ezért a gép­állomási pártszervezetek lényeges feladataként jelölte meg a szövet­kezetek politikai segítését, a munkafegyelem javítását, a tár­sadalmi tulajdon védelmét és a gépkapacitás jobb kihasználását, helyett egymást marják. Van né­hány hely a városokban is, ahol a tömegek véleményét nem hallgat­ják meg és ismét kezdi felütni a fejét a parancsolgatás. Az ilyen helyeken a vezetők meggyőzik ön­magukat arról, hogy az eddig el­ért eredmények kimondottan az ő munkájukat tükrözik, pedig ez nem igaz. Ilyen a helyzet a farádi termelőszövetkezetben is. A bírálatról szólva a beszámoló megállapította, hogy ma sokkal szabadabb a légkör, mint azelőtt volt a párttaggyűléseken és egyéb rendezvényeken. Emellett azon­ban fel kell figyelnünk olyan je­lenségre is, hogy egyes gazdasági vezetők — a Vagongyárban, a MOFÉM-ban — nem nagyon sze­retik, ha megbírálják őket és ezért a dolgozók nem merik el­mondani véleményüket. A káderhelyzetről szólva a be­számoló, mint alapvető irányvo­nalat azt állapította meg, hogy az embereket stabilizálni kell, nem szabad ide-oda dobálni őket A megyében a párt, állami és gaz­dasági vezetők megállták a helyü­ket, legtöbbjük jól dolgozik. Emellett azonban látni kell a fo­gyatékosságokat is. Itt-ott újra felüti a fejét az önelégültség vagy a túlzott poharazgatás, aminek szintén véget kell vetni. A szervezeti életről a beszámoló megállapította, hogy az ugyan­csak sokat javult, különösen az üzemekben. Áttérve a pártoktatásra, a be­számoló megállapította, hogy e területen is lényeges, fejlődés ta­pasztalható. Mivel a gya­korlati kérdésekkel, a gyakorlati munká­val szorosan összekapcsoltuk a pártoktatást, sikerült az előző éveknél nagyobb eredményt el­érni a dogmatizmus, a formális tanulás leküzdésében. Azonban van még kívánnivaló az ellenőrzés és az eszmei segítségnyújtás meg­javításában. Az elméleti színvo­nal további emelése, a propagan­disták elméleti felkészültségének növelését követeli meg. Ezután a pártszervezetek agitá­­ciós, tömegfelvilágosító munkájá­val foglalkozott a beszámoló. Meg­állapította, hogy megyénkben a politikai tömegmunkának egyik fő módszerévé a pártnapok és a tömeggyűlések tartása vált Külö­nösen bevált a pártnapoknak az a formája, amelyeken a dolgozók szabadon tehetik fel a vezetőknek a kérdéseket és azok a helyszínen válaszolnak. A kérdések elárulják a dolgozók érdeklődési körét, azt, hogy mire elégedetlenek és min kell változtatni. Ezután az üzemi, a falusi és a lakóterületi agitáció kérdéseiről beszélt Lombos elvtárs, majd ösz­­szefoglalóan ezt mondta erről: — A megyei pártbizottság úgy látja, hogy az agitációs munka tartalmában is léptünk előre, nemcsak a szervezeti kiépítésben fel kell azonban lépni minden olyan hang ellen, amely a meg­győzés helyett az adminisztratív eszközök alkalmazását akarja, mert ez nem a párt tömegkapcso­latának elmélyítését szolgálja és ezért súlyosan árt a párt politi­kájának. Az agitációs munkával kapcso­latban a beszámoló értékelte a pártbizottság lapjának, a Kisal­földnek a munkáját is. Megállapí­totta, hogy a Kisalföld az eltelt két és fél esztendő alatt nagyban segítette pártunk politikájának átültetését a gyakorlatba, s a tö­megek megnyerését. Ugyanakkor viszont megemlítette, hogy a lap nem eléggé élezi ki az egyes terü­leteken meglévő hibákat, abból kiindulva, hogy egyes igazgatók megsértődnek, ha a vállalatukról rosszat írnak. Ez nem jelenti azt, mintha a lap nem bírálna meg­felelően, de a lap élességét to­vábbra is fokozni kell. A továbbiakban elmondotta Lombos elvtárs, hogy a megyei lap még soha ilyen nagy példány­számban nem volt olvasott, hi­szen a napi átlagos példányszám már túlhaladta a harmincezrest (Folytatás a harmadik oldalon) ra. PÁRTSZERVEZETEINK HELYZETE ÉS FELADATAI A beszámoló következő részé­ben Lombos elvtárs áttért a me­gye pártszervezeteivel kapcsolatos kérdések ismertetésére. Megálla­pította, hogy a pártnak jelenleg a megyében majdnem­ 13 ezer tagja és több mint 1200 tagjelöltje van. A párttagság összetétele lénye­gesen jobb, mint az ellenforrada­lom előtt volt. Több az üzemi munkás, kevesebb a kispolgár, vi­szont kevés a női párttag, különö­sen annak ellenére, hogy me­gyénkben sok a textilgyár és más olyan üzem, ahol sok nő dolgozik. A pártegységről szólva a be­számoló megállapította, hogy az jobb, mint bármikor volt, és a kommunisták egységesen sora­koznak fel a Központi Bizottság mögé. A kommunisták a megyé­ben szilárdan kiállnak a párt po­litikája mellett és példamutatóan dolgoznak a szocializmus építésé­ben. Ez a példamutatás megmu­tatkozott falun is, ahol a kom­munisták az­ elsők között írták alá a belépési nyilatkozatokat a szö­vetkezeti átszervezés idején. E kedvező tények ellenére még­sem hagyható figyelmen kívül, hogy néhány helyen e fontos do­logban is vannak hibák. Van a megyében néhány község, mint Gyóró, Himód, Felpéc, ahol a kommunisták a tömegek nevelése 1959. november 1., vasárnap

Next