Kisalföld, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista verseny. A márciusi határozat tükrében vizsgálva megyénk iparának első félévi termelését, megállapítható, hogy üzemeink dolgozói jórészt eleget tettek a márciusi felhívásnak. A megye minisztériumi ipara 1959 első 9 hónapjára eső tervét 105,2 százalékra, ezen belül a harmadik negyedévi tervet 109 százalékra teljesítette. A múlt év azonos időszakához képest 15 százalékkal termeltünk többet. A kongresszusi versenyben a vállalt 156 millió forintból a harmadik negyedév végéig 115,2 millió forintot teljesítettek. — Az év első kilenc hónapjára eső termelékenységi tervet 104,3 százalékra teljesítették üzemeink, ami 7,8 százalékos emelkedés az elmúlt év azonos időszakához képest. Látható, hogy a termelékenységi követelményeknek megyénk üzemeinek többsége eleget tett. — E komoly eredmények mellett szólni kell arról a nagymérvű túlóráztatásról, amelyet egyes üzemekben folytatnak. Ezeknek az üzemeknek a vezetői nem sokat törődnek a legjobb dolgozóik, legjobb szakmunkásaik egészségével. Ezzel nem érthetünk egyet, annál is inkább, mivel nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi, szocializmust építő országban "is a munkaidő csökkentésére törekednek. — Elvtársak! Gazdasági vezetőink az év első kilenc hónapjában 987 dolgozóval, azaz 2,9 százalékkal többet foglalkoztattak a tervezettnél. Elhisszük, hogy a termelés fokozásának könnyebb módja a terven felüli új munkások beállítása. Ez az út azonban nem árható. Ez nem követel meg különös erőfeszítést, vagy a munka jobb megszervezését. Nem helyes ez, mert az ilyenplusz munkások felvételével csökkennek az üzemekben az átlagbérek, ami odavezethet, hogy a munkások nem kapják meg az idei tervévre előirányzott életszínvonal emelkedését. 1959 első félévében megyénkben a munkások átlagos havi keresete 1375 tariat volt Ez három és fél százalékkal haladja meg az elmúlt év azonos időszakát. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ez év elején üzemeink dolgozói majdnem 40 millió forint nyereségrészesedést kaptak, kitűnik, hogy a múlt évben és az idén is valóra váltottuk a pártnak az életszínvonal emelésére tervezett intézkedéseit. A beszámoló a továbbiakban megemlítette, hogy megyéink parasztsága a mezőgazdaság szocialista átszervezése folytán ez éviben 120 márdó forint rendkívüli . Megyénkben mélyreható átalakulás történt az idén, hiszen nem kevesebbről van szó, minthogy ez év március 6-án befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Joggal vetődhet fel a kérdés: mik voltak azok a feltételek, amelyek biztosították az ilyen gyors átalakulást? Lombos elvitárs a párt helyes, ingadozásmentes politikai irányvonalában, az önkéntesség szigorú betartásában jelölte meg a siker fő okait. Mindehhez hozzájárult még hogy az átszervezés ügyét sikerült megyénkben társadalmi üggyé tenni, nagy segítséget adott a munkásosztály , végül lényeges szerepet játszott a régebben működő termelőszövetkezetek példamutató gazdálkodása. — Az átszervezés után — folytatta a beszámoló — megyénkben 262 termelőszövetkezet dolgozik, 405 317 hold területen. A tsz-ben dolgozó családok száma 41 355, a tagok száma 45 354. Ezután arról szólt a beszámoló, hogy az átszervezés befejezése után a tsz-ek megszilárdítása lett a legfőbb feladat és megállapította, hogy e tekintetben is kedvező a fejlődés, majd így folytatta: — Jelenleg egyik legfőbb feladatunk a nagyüzemi táblák kialakítása. El kell érnünk, hogy az ősszel már nagyüzemi táblákban lehessen vetni Ma már a községek sorát lehetne megdicsérni, ahol a térásatást a helyi erők szépen elvégezték és így a vetéssel is előbbre vannak. A továbbiakban a beszámoló részletesen elemezte megyénk termelőszövetkezeteinek fejlődését a belterjesség irányában. Megállapította, hogy nőtt a szálastakarmány termőterület, a tavalyihoz képest tízszeresére nőtt a silókukorica vetésterülete, és több mint 3 ezer holdra emelkedett a cukorrépa vetésterülete. 167 százalékkal emelkedett ez évben a zöldségtermelő terület is, azonban ez még most sem elég megyénk városainak mindenkori jó ellátására és különösen nem elég arra, hogy nagyobb mennyiségű árut tudjunk szállítani a főváros ellátására. Szólt Lombos elvtárs arról is, hogy egyes termelőszövetkezetekben, a zöldségtermelésnél spekulatív jelenségek tapasztalhatók, ami azt jelenti, hogy a szerződés ellenére nem szállítják le a lekötött árut a felvásárló szerveknek, hanem egyes esetekbenazt a piacon magasabb áron értékesítik. Ezután a beszámoló a termelőszövetkezetek állattenyésztésének helyzetével foglalkozott. Különösen aláhúzta a sertéstenyésztésben mutatkozó hiányosságokat. — Lehetetlen dolog — mondotta Lombos elvtárs —, hogy megyénkben még húsz olyan szövetkezetünk van, amelynek egyáltalán nincs sertésállománya, mint például a halei Kossuth és Micsurin, a mosonszentjánosi Béke, a dunaremetei Március 15., a kapuvári Petőfi, a fertődi Napsugár s a bágyogszováti Hunyadi Terme-lőszövetkezetek. Emiatt olyan jövedelemtől esik el a tsz-tagság, amit máshonnan nem tud pótolni. Elképzelhetetlen, hogy ilyen szövetkezetekben munkaegység-előlegeket tudnak biztosítani, hiszen ez év közben mindenekelőtt az állathizlalásból történik. Meg kell említeni azt is, hogy miközben egyes termelőszövetkezetek semmit sem tettek a hizlalásért, sertéshúsért a megyében sorba állnak és szidnak bennünket a gyenge ellátás miatt. Rajtunk múlik — mondotta Lombos elvtáns —, hogy az ellátásiban javulás legyen. A termelőszövetkezeti építkezésekről szólva a beszámoló megállapította, hogy ez évben megyénk parasztsága több mint 183 millió forintot kapott az államtól közös istállók építésére. Ebből 14 350 szarvasmarha férőhely építését irányozták elő, amiből 6 100 szarvasmarha részére az istálló már elkészült s a többi építkezés is előrehaladott állapotban van. A tsz-ek saját erőből történő építkezéseiről elmondotta, hogy az eltelt hét hónap alatt több mint 18 és félmillió forint értékű építkezést fejeztek be megyénk szövetkezetei. — Termelőszövetkezeteink idei termésátlagai már mutatják, hogy többet lehet termelni a nagyüzemben, mint az egyéni gazdaságokban. Búzából az országos átlag holdanként 9,8 mázsa, a megyei átlag 10,6, rozsból az országos átlag 7,5 mázsa, a megyei átlag 8,8 mázsa, s ha most sikerül kialakítnunk a nagytáblákat, akkor a jövő évben már fokozottabban biztosítani tudjuk a jobb növényápolást, s ezzel a termésátlagok növelését. Az őszi mezőgazdasági munkákról szólva Lombos elvtárs elmondotta, hogy a kukoricatörést az összterület 75 százalékán végeztük el eddig, ennek mintegy 61 százalékán a szárvágás is megtörtént. A cukorrépa szedése 82, a burgonyáé 93, a napraforgóé 100 százalékos. Az őszi árpa vetéssel 100, a rozsvetéssel 95, a búzavetéssel 52 százaléknál tartunk. Eddig 31 termelőszövetkezet végzett teljesen az őszi vetéssel, köztük elsőnek megyénkben a mosonszentjánosi Előre Termelőszövetkezet. Ezek a számok azt mutatják, hogy továbbra is gyorsítani kell A MEGYE MEZŐGAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE KikALOLU A Megyei Pártbizottság beszámolója (Folytatás az első oldalról) zöldséget hozattunk. Gyáron szövetkezeti piacot hoztunk létre, a többi városba is hasonlót javasoltunk és ezt a jövő évben tovább kell fejleszteni A tanácsok bővítették a munkáslakta kerületek üzlethálózatát. Ezt tovább kell folytatni és a nyitvatartási időt is kedvezőbben kel megállapítani. A Központi Bizottság intézkedései nyomán létrejött részletvásárlási akció méretekre jellemző, hogy 1959 első félévében a vásárolt áruk értéke 18,8 millió forint. A családi pótlék és a nyugdíjak felemelése és más bérügyi intézkedések igen jó hatást váltottak ki. Mindezekkel kapcsolatban továbbra is szükséges, hogy ki-ki a maga területén fokozottabb gondot fordítson a munkásokat boszszantó hiányosságok kiküszöbölésére. AKözponti Bizottság márciusi ülése azt ajánlotta, hogy ez év végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának 1960-ra tervezett színvonalát. A márciusban tartott megyei aktíva után kibontakozott: bevételhez jutott, majd arról szólt, hogy a megye takarékbetét állománya, amely október 15-én 133 millió forint volt, ugyancsak félt a lakosság életszínvonalának növekedéséit. — Ma gyakran hallani olyan hangokat a dolgozóktól — folytatta Lombos elvtárs —, hogy ha elég lakás lenne az országban, akkor nem cserélnének az világon senkivel. Jóleső érzés ezt hallani olyan országban, ahol nemrég még ellenforradalom volt. Bízunk benne, hogy második ötéves tervünkben a lakásügyekben is lényeges lépést teszünk előre és lényegesen megkönnyítjük a jelenlegi súlyos helyzetet. A továbbiakban a beszámoló foglalkozott a második ötéves terv megyei beruházásaival és megállapította, hogy a beruházások zömét az üzemek rekonstrukciójára, mindenekelőtt az automatizálásra, illetve a teljes gépesítésre fordítják majd. Most arra van szükségünk — mondotta —, hogy az idei termelési terveket nemcsak maradéktalanul teljesítsük, hanem túlteljesítsük és ezzel lehetőséget teremtsünk arra, hogy az 1960. évi termelési szint magasabb legyen, mint az előirányzott. Az ipar kérdéseit tárgyalva a beszámoló végül foglalkozott a termelés pártelenőrzésével és megállapította, hogy az üzemi pártszervezetek az esetek többségében jó javaslatokat tesznek a termelés megjavítására. Ezeket a javaslatokat a vállalatvezetőségek általában elfogadják és hasznosítják. Néhány helyen azonban, például a Vagongyár hídüzemében a műszakiak nem fogadják szívesen a pártszervezet javaslatait és néha olyan hangokat is hallani, hogy lent végezzék a fizikai munkát, az irányítást majd a műszakiak elintézik. Röviden foglalkozott a beszámoló megyénk közlekedésének kérdéseivel is. Megállapította, hogy itt a teherszállításnál a kocsikihasználás javítása, a személyszállításnál a kulturáltabbutazás, biztosítása és az egész közlekedésiben a forgalmi balesetek csökkentése a főfeladat. . Ezután Lombos elvtárs áttért megyénk mezőgazdaságának értékeléseire, a munkát, főleg ami a szántást és vetést illeti. A termelőszövetkezetekről szólva Lombos elvtárs végezetül megállapította, hogy szövetkezeteink túlnyomó többsége biztatóan fejlődik, javul a munkafegyelem és jó együttműködés alakul ki a szövetkezetek vezetősége és tagsága között. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a jövő évben hasonló jó termést takarítsanak be a szövetkezetek s ezzel nemcsak a város jobb ellátását, hanem a szövetkezeti parasztok anyagi helyzetének növelését is biztosítsuk. A továbbiakban a beszámoló az állami gazdaságok gazdasági és szervezeti fejlődésével foglalkozott. Megállapította, hogy mind a gazdaságosság, mind a termésátlagok növekedése tekintetében örvendetes a javulás. Különösen a Nagyszentjánosi és Ikrényi Állami Gazdaságok eredményeit húzta alá Lombos elvtárs, majd arról beszélt, hogy a növénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztésben is örvendetes javulás jellemzi az állami gazdaságok háromévi fejlődését, de rámutatott arra is, hogy a fejlődést mégsem lehet egyértelműen pozitívan értékelni, hiszen van még olyan gazdaságunk is, ahol rendkívül magas önköltséggel dolgoznak. Ezért különös nyomatékkal az önköltség további csökkentését jelölte meg az állami gazdaságok igazgatói és pártszervezetei legfőbb feladatául. Áttérve a gépállomások munkájának értékeléseire a beszámoló itt is az örvendetes javulás tényeire mutatott rá. Míg 1956 előtt a legtöbb gépállomás ráfizetéses volt, 1958-ban megyénk gépállomásai már 2 és félmillió forint nyereséggel zárták az évet. Az elmúlt években sokat javult gépállomásaink kapcsolata a szövetkezetekkel, főleg gazdaságilag — állapította meg a beszámoló. — A politikai segítés azonban többnyire csak az igazgatókra és a gépállomás párttitkárára korlátozódik. Éppen ezért a gépállomási pártszervezetek lényeges feladataként jelölte meg a szövetkezetek politikai segítését, a munkafegyelem javítását, a társadalmi tulajdon védelmét és a gépkapacitás jobb kihasználását, helyett egymást marják. Van néhány hely a városokban is, ahol a tömegek véleményét nem hallgatják meg és ismét kezdi felütni a fejét a parancsolgatás. Az ilyen helyeken a vezetők meggyőzik önmagukat arról, hogy az eddig elért eredmények kimondottan az ő munkájukat tükrözik, pedig ez nem igaz. Ilyen a helyzet a farádi termelőszövetkezetben is. A bírálatról szólva a beszámoló megállapította, hogy ma sokkal szabadabb a légkör, mint azelőtt volt a párttaggyűléseken és egyéb rendezvényeken. Emellett azonban fel kell figyelnünk olyan jelenségre is, hogy egyes gazdasági vezetők — a Vagongyárban, a MOFÉM-ban — nem nagyon szeretik, ha megbírálják őket és ezért a dolgozók nem merik elmondani véleményüket. A káderhelyzetről szólva a beszámoló, mint alapvető irányvonalat azt állapította meg, hogy az embereket stabilizálni kell, nem szabad ide-oda dobálni őket A megyében a párt, állami és gazdasági vezetők megállták a helyüket, legtöbbjük jól dolgozik. Emellett azonban látni kell a fogyatékosságokat is. Itt-ott újra felüti a fejét az önelégültség vagy a túlzott poharazgatás, aminek szintén véget kell vetni. A szervezeti életről a beszámoló megállapította, hogy az ugyancsak sokat javult, különösen az üzemekben. Áttérve a pártoktatásra, a beszámoló megállapította, hogy e területen is lényeges, fejlődés tapasztalható. Mivel a gyakorlati kérdésekkel, a gyakorlati munkával szorosan összekapcsoltuk a pártoktatást, sikerült az előző éveknél nagyobb eredményt elérni a dogmatizmus, a formális tanulás leküzdésében. Azonban van még kívánnivaló az ellenőrzés és az eszmei segítségnyújtás megjavításában. Az elméleti színvonal további emelése, a propagandisták elméleti felkészültségének növelését követeli meg. Ezután a pártszervezetek agitációs, tömegfelvilágosító munkájával foglalkozott a beszámoló. Megállapította, hogy megyénkben a politikai tömegmunkának egyik fő módszerévé a pártnapok és a tömeggyűlések tartása vált Különösen bevált a pártnapoknak az a formája, amelyeken a dolgozók szabadon tehetik fel a vezetőknek a kérdéseket és azok a helyszínen válaszolnak. A kérdések elárulják a dolgozók érdeklődési körét, azt, hogy mire elégedetlenek és min kell változtatni. Ezután az üzemi, a falusi és a lakóterületi agitáció kérdéseiről beszélt Lombos elvtárs, majd öszszefoglalóan ezt mondta erről: — A megyei pártbizottság úgy látja, hogy az agitációs munka tartalmában is léptünk előre, nemcsak a szervezeti kiépítésben fel kell azonban lépni minden olyan hang ellen, amely a meggyőzés helyett az adminisztratív eszközök alkalmazását akarja, mert ez nem a párt tömegkapcsolatának elmélyítését szolgálja és ezért súlyosan árt a párt politikájának. Az agitációs munkával kapcsolatban a beszámoló értékelte a pártbizottság lapjának, a Kisalföldnek a munkáját is. Megállapította, hogy a Kisalföld az eltelt két és fél esztendő alatt nagyban segítette pártunk politikájának átültetését a gyakorlatba, s a tömegek megnyerését. Ugyanakkor viszont megemlítette, hogy a lap nem eléggé élezi ki az egyes területeken meglévő hibákat, abból kiindulva, hogy egyes igazgatók megsértődnek, ha a vállalatukról rosszat írnak. Ez nem jelenti azt, mintha a lap nem bírálna megfelelően, de a lap élességét továbbra is fokozni kell. A továbbiakban elmondotta Lombos elvtárs, hogy a megyei lap még soha ilyen nagy példányszámban nem volt olvasott, hiszen a napi átlagos példányszám már túlhaladta a harmincezrest (Folytatás a harmadik oldalon) ra. PÁRTSZERVEZETEINK HELYZETE ÉS FELADATAI A beszámoló következő részében Lombos elvtárs áttért a megye pártszervezeteivel kapcsolatos kérdések ismertetésére. Megállapította, hogy a pártnak jelenleg a megyében majdnem 13 ezer tagja és több mint 1200 tagjelöltje van. A párttagság összetétele lényegesen jobb, mint az ellenforradalom előtt volt. Több az üzemi munkás, kevesebb a kispolgár, viszont kevés a női párttag, különösen annak ellenére, hogy megyénkben sok a textilgyár és más olyan üzem, ahol sok nő dolgozik. A pártegységről szólva a beszámoló megállapította, hogy az jobb, mint bármikor volt, és a kommunisták egységesen sorakoznak fel a Központi Bizottság mögé. A kommunisták a megyében szilárdan kiállnak a párt politikája mellett és példamutatóan dolgoznak a szocializmus építésében. Ez a példamutatás megmutatkozott falun is, ahol a kommunisták az elsők között írták alá a belépési nyilatkozatokat a szövetkezeti átszervezés idején. E kedvező tények ellenére mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy néhány helyen e fontos dologban is vannak hibák. Van a megyében néhány község, mint Gyóró, Himód, Felpéc, ahol a kommunisták a tömegek nevelése 1959. november 1., vasárnap