Kisalföld, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK­­ ÉVFOLYAM, 282. SZÁM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ________ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA: 10 PILLE® Győr, 1959, december 1, kedd. Kádár János: Bizton hisszük, hogy a szocializmus teljesen győz hazánkban is, felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb álma Megkezdődött az MSZMP VII. kongresszusa - Hruscsov elvtárs az SZKP küldöttségének vezetője Hétfőn délelőtt 9 órakor az Épí­tők Rózsa Ferenc művelődési ott­honában megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kong­resszusa. A kongresszus termét a „Világ proletárjai egyesüljetek!" felirat, a nemzetközi munkásmoz­galom nagy tanítóinak, Marxnak, Engelsnek és Leninnek dombor­művű képe, vörös és nemzeti színű zászlók díszítik. A kongresszusi küldöttek és a meghívottak hangos tapsa közben léptek a terembe az MSZMP Po­ Linkai Bizottságának tagjai és póttagjai, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője és a többi testvéri kommunista és munkás­párt küldöttségeinek vezetői. Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke bejelentette, hogy a kongresszus első teendője a kong­resszus elnökségének és bizottsá­gainak megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András, Pest me­gye kongresszusi küldötte tett ja­vaslatot. Az elnökség tagjává választották Kádár Jánost, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkárát, Apró Antalt, Biszku Bélát, Fehér Lajost, Fock Jenőt, Kállai Gyulát, Kiss Károlyt, Marosán Györgyöt, dr. Münnich Ferencet, Rónai Sán­dort, Somogyi Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Komócsin Zoltánt és Nemes De­zsőt, a Politikai Bizottság póttag­jait. Az elnökség tagja Barta Elek­­né, a Kender , Jutagyár pártbi­zottságának titkára, Benke Valé­ria, a Központi Bizottság tagja, Blaha Béla, a Bányász Szakszer­vezet főtitkára, Brutyó János, a Központi Bizottság tagja, Czinege Lajos, a Szolnok megyei pártbi­zottság első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Földes Andrásné, a Baranya megyei pártbizottság tagja, Gáspár Sándor, a Központi Bizottság tagja, Hevesi Gyula akadémikus, Krizsanyik Jánosné, a pásztói Szabadság Termelőszö­vetkezet elnöke, Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei pártbizott­ság első titkára, Major Tamás, a Központi Bizottság tagja, Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémmű­vek pártbizottságának első titkára, Nemeskéri János, a Lenin Kohá­szati Művek pártbizottságának tit­kára, Nógrádi Sándor, a Központi Bizottság tagja, Paizer György, a­­székesfehérvári városi pártbizott­­ság titkára, Papp Sándor, a Cseng­őd megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Prieszol Jó­zsef, a Központi Bizottság tagja R­évész Géza, a Központi Bizottság­­ag­ja, dr. Sik Endre külügy­­mniszter, Szakosíts Árpád, Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Tálas László, a pécsi járási pártbizott­ság titkára, Tóth Tiborné, a XX. kerületi pártbizottság titkára, Zala József, a Csepel Vasmű dolgozója. Az elnökség tagjává választot­ták N. Sz. Hruscsovot, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, az SZKP küldöttségének vezetőjét, valamint a többi test­vérpártok küldöttségeinek veze­tőit. Az elnökség tagjai a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közben foglalták el helyüket az elnöki emelvényen. A kongresszuson a meghívottak soraiban részt vesznek a magyar politikai élet pártonkívüli kép­viselői is. A megnyitó ülésen meg­jelent a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Miután az elnökség tagjai elfog­lalták helyüket, dr. Münnich F­­­ernc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke emel­kedett szólásra. Üdvözölte a kongresszusi küldöt­teket és vendégeket. Üdvözölte a párt Politikai Bizottságának tag­jait, a Központi Bizottság tagjait és külön Dobi Istvánt, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnö­két. Ezután javasolta, hogy emlékez­zenek meg azokról az elvtársak­ról, akiket az utóbbi időben veszí­tett el a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom. (A kongresszus résztvevői egy­perces néma felállással adóznak az elhunytak emlékének!) Münnich Ferenc elvtárs ezután melegen üdvözölte a kommunista és munkáspártok megjelent kül­döttségeinek vezetőit és tagjait, köztük Hruscsov elvtársat. A kormány elnöke befejezésül jó munkát kívánt a kongresszus küldötteinek és a kongresszust megnyitotta. Ezután a budapesti kongresszu­si küldöttek csoportjának képvise­lője, Kiss Dezső javaslatára meg­választották a kongresszus titkár­ságát, a szerkesztő bizottságot, a jelölő bizottságot, a fellebbviteli bizottságokat, a mandátumvizs­gáló bizottságot és a szavazatsze­dő bizottságot. A kongresszus ezután elfogadta a kongresszus napirendjét, az elő­adók személyére és a kongresszus ügyrendjére vonatkozó javaslatot. A kongresszus napirendje a kö­vetkező: 1. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János. 2. Irányelvek a gazdasági fel­adatok megoldásához, és a máso­dik ötéves népgazdasági terv elő­készítéséhez. Előadó: Fock Jenő. 3. A párt szervezeti szabályza­tának módosítása. Előadó: Maro­sán György. 4. A központi revíziós bizottság beszámolója. Előadó: Fodor Gyula. 5. A fellebbviteli bizottság je­lentése. Előadó: Harmati Sándor. 6. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a revíziós bizottság megválasztása. A kongresszus ezután megkezd­te az első napirendi pont tárgya­lását. A Központi Bizottság beszá­molóját Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára ismertette. Nincs ma a világon komoly poli­tikai tényező, amely­­kételkedne e cél realitásában. Mi magyar dol­gozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versen­gésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének zá­loga, a kapitalizmusnál maga­sabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határta­lan fejlődés lehetőségeit. — Büszkeségünk, a magyar­szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, ami­kor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmisé­giek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista for­radalom lényegét. Tízezrével lép­tek a Vörös Hadseregbe és a Vö­rös­ Partizán alakulatok kötelékei­be, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdis­ták és az intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. To­vább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltása és fennállása idején. — A Szovjetunió kiverte Ma­gyarország területéről a náci­fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadí­tójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország terüle­téről. (Folytatás a 2. oldalon.) ti. Sz. Hruscsov és Kádár János a kongresszuson Kádár elvtárs beszéde Kádár János elvtárs bevezető­ben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szervezetében megtartották a kongresszusi veze­tőségválasztó taggyűléseket, meg-, tartották a pártértekezleteket. A­ párttagság egységesen kifejezésre juttatta: helyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk kö­vetkezetesen a jövőben is. Egy­értelműen helyesli a kongresszusi irányelveket is. Elmondható, hogy a Központi Bizottság és a párttag­ság összeforrott, az egység pár­tunkban erős, megbonthatatlan. Hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai. A párt és a nép a szocializmus zászlaja alatt tömörült egységes, hatalmas erő.­­ A Központi Bizottság azok­nak tulajdonítja az elért nagy eredményeket, akiknek támoga­tását a három év alatt élvezte. Köszönetet mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatá­sért, amelyben részesítettek ben­nünket. Köszönetet mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormány­ban, az országgyűlésben, a taná­csokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valameny­­nyi tömegszervezetben és tömeg­­mozgalomban együtt dolgoztak ve­lünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk mun­kásosztályunknak, dolgozó né­pünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pár­tunkat. Kádár János elvtárs ezután kül­politikánkról és a nemzetközi hely­zetről beszélt. Külpolitikánk legfőbb feladata: a magyar-szovjet barátság szüntelen erősítése . A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti független­ségét, az állami szuverenitást. Az­óta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja né­pünk e nagy vívmányainak meg­őrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: ma­gyar-szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperia­­lista-ellenesség, békés egymás­­mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbö­zőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének orszá­gát, az emberi haladás és a világ­béke leghatalmasabb erejét — ba­rátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a leg­fejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat.

Next