Kisalföld, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

a (Folytatás az első oldalról.) Amíg öntudatos és becsüle­tes ember él ezen a földön, há­lásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjet­unió a forradalmi munkás-pa­raszt kormány kérésére 1956- ban nyújtott az ellenf­orrad­a­­lom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. «E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitaliz­must, a fasizmust és azt, hogy ha­zánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, had­színtérré változtassá­k. A Szovjet­unió tehát az utolsó 15 év alatt két ízében is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, interna­cionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellensé­gei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja” országun­kat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az el­lenség is elismeri: a szovjet-ma­gyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a­­ nagyobb előnyt.­­ Kádár János elvtárs aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarország­gal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolatai­ban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul k ki, hanem mint az idősebb és erősebb szocialista or­­szág d önzetlenül és áldozatké­szen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereske­delmi forgalomban Magyarország­ra hozott áruk több mint 82 szá­zaléka nyersanyag és félkészter­mék, ugyanakkor a Szovjetunió­nak szállított magyar áruk­­ több mint 58 százaléka gépipari és fi­nommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős be­hozatalra szorul fontos nyers­anyagokból nevezetesen vasérc­ből, olajból, fából. A szovjet szál­lítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek leg­nagyobb részét fedezi. íme, így kereskedik egy szocialista nagy­hatalom, a Szovjetunió, egy ki­sebb szocialista országgal, a Ma­gyar Népköztársasággal — állapí­totta m­eg Kádár János elvtárs — majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyha­talom, amelyik kereskedelmi for­galmát­ úgy fejlesztette volna egy kis országgal,"­­hogy annak ked­vező módon túlnyomóan nyers­anyagot szállítana és tőle na­gyobbrészt kész ipari terméket vá­sároljon. De ez ellenkezne is a ka­pitalizmus lényegével: a kapita­lizmus saját népének kizsákmá­nyolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kez­deményezés és vállalkozás sza­badságának”, az utóbbit a „keres­kedelem szabadságának", az egé­szet pedig a „szabad világ”-nak nevezi. — A magyar-szovjet barát­ság ma erős. Ez a barátság a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának zá­loga. A magyar-szovjet barát­ságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan ba­rátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk leg­főbb külpolitikai feladata. — ’Elvtársaik! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi or­szágával, a Szovjetunióval, a Kí­nai Népköztársasággal, az_ Albán Népköztársasággal, a Bolgár Nép­köztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Román Népköztársasággal, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­gal­ bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és népek egymás mellett élésének előmozdításában. — Elvtársak! Korunk legfonto­sabb eseményei között tartja szá­mon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük, India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársa­ság — rázta le magáról az impe­rialisták igáját és lépett az­ önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fron­ton vagyunk velük az imperializ­mussal szemben, szélesíteni akar­juk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mérté­kig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló ipa­rának fejlesztéséhez. Teljesen szo­lidárisak vagyunk a felszabadulá­sukért most küzdő gyarmati né­pekkel. Meggyőződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és függetlenségért vívott harc folya­matát, s győzedelmeskedik a gyar­mati népek igazságos harca. A szocialista tábor a haladás és a béke lóereje — örülünk, hogy a szocialista tábor valamennyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializ­mus­ útján új és új nagyszerű ered­ményeket ér el. — A szocialista tábor egységének szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi politikai rend­szer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke megőrzésére irányuló együt­tes erőfeszítés. Együttműködésün­ket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integri­tás, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza,­­ hanem ezeken túlmenően a kölcsönös se­gítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Ber­linben azt mondotta: táborunkban az „egy mindenkiért — mindenki egyetért” elv uralkodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjet­unió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Ma­gyar Népköztársaság a szocialista tábor egyenjogú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekei­nek hű szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor ere­jét, egységét és határozottan visz­­szaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul. Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos or­szággal és néppel a jó viszony ki­építésére törekszünk. A Szovjet­unióhoz fűződő jó, baráti kapcso­latainkról már részletesen beszél­tem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság. Ör­vendünk a szocializmus építésé­ben elért nagyszerű sikereiknek­­­s annak, hogy e két népi állam­mal állandóan fejlődik barátsá­gunk a legbensőbb egyetértés és a proletárinternacionalizmus szi­lárd alapjain. — Szomszédunk továbbá Jugo­szlávia. Jugoszláviával az állam­közi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—58-ig erősen rom­lott, majd a lassú javulás ered­ményeként ez idő szerint a diplo­máciai, állami, gazdasági, s né­hány társadalmi kapcsolat, mint például a sport területén normá­lisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai el­lentétek ellenére — megvan a le­hetősége annak, hogy a két állam között normális jószomszédi vi­szony álljon fenn. Mi erre törek­szünk, mert meggyőződésünk sze­rint ez Jugoszlávia és Magyaror­szág népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony kedve­ző alakulásában szerepet ját­szik az, hogy a jugoszláv kor­mány néhány fontos nemzet­közi kérdésben pozitív fellé­pésével segíti a békéért folyó harcot, az viszont nehezíti a viszony alakulását, hogy tá­madják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban — a Kí­nai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot. Mi zavarja viszonyunkat Ausztriával? — Másik, szomszédunkkal, Auszt­riával, ez idő szerint nem kielégí­tő a viszonyunk, s ezt sajnálatos­nak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szom­széd állam között­­ az eltérő belső, társadalmi rendszer ellené­re jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellen­séges nyugati körök mesterkedé­seitől engedi befolyásoltatni poli­tikáját. Az osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria terüle­tén a Magyar Népköztársaság el­len aknamunkát folytató kémügy­nökségek és­­magyar fasiszta szer­vezetek tevékenykedjenek és ga­rázdálkodjanak. Ez is számotte­vően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényle­ges jóviszony kialakítására törek­szünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság népeinek közös érdeke.­­ Semmiféle tényleges érdek­­ellentét nincs a Magyar Népköz­­társaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország és Svájc között. Ellen­ben közös érdek a béke fenntar­tása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok KIS­ALFÖLD Ötezer magyar disszidens az USA hadseregében Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Kö­zülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamun­kára. Mintegy ötezer magyar disz­­szidenst felvettek az USA hadse­regbe. Fenntartják az úgyneve­zett „Szabad Európa” rádiállo­­mást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kap­csolat áll fenn országaink kö­zött, az amerikai kormány hi­vatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hiva­talos küldötteinek mandátu­mait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzet­közi szervezetekben. Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony ki­alakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztár­saság között, mert ez megfelel a két ország népei érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lé­péseit, akik az utóbbi időben va­lamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi hely­zet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizá­lása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztizs­­okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Ma­gyar Népköztársasággal szemben . Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormá­nya tartsa tiszteletben az egyenjo­gúság elvét és mondjon le hiába­való kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköz­­társaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar-amerikai viszony nor­malizálásának útját és módoza­tait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megtéte­lére. — Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpo­litikáját. Adenauer kancellár szín­­leg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Ma­gyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szóla­mok mögött Nyugat-Németország­­ban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron hidegháború fenn­tartására törekszenek. Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatar­t Három évvel ezelőtt, az át­meneti súlyos nehézségek idején Népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indí­tottak ellenünk az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és más nem­zetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciót amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy­ beavatkozzanak belügyeltnkbe. Mi az ENSZ alap­okmányával is ellentétben álló törvénytelen határozatokat nem ismertük el s nem fogjuk elismer­ni a jövőben sem. A határozatok körül évenként felmelegített hecc­­kampány mindenkor szovjetelle­nes és hidegháborús célt szolgált. — Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyze­tünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: né­pünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellensé­geink is kénytelenek tudomásul venni, hogy Népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsúlyosabb hely­zetben is szolidárisak voltak ve­lünk, ma értékelik eredményein­ket és becsülik népünket.­­ Nemzetközi helyzetünk meg­szilárdulását annak köszönhetjük, hogy következetesen szem­beszáll­tunk minden imperialista beavat­kozási kísérlettel, és annak, hogy népünk helyesli és támogatja kül­politikánkat. Ez kötelez bennün­ket, hogy nemzetközi helyzetün­ket a jövőben is az eddigi politi­ka alapján erősítsük tovább. — Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás dön­tően a Szovjetunió, a szocialista tábor,­­a nemzetközi munkásmoz­galom és a világ békemozgalma erős növekedésének, a békepoliti­­káinak köszönhető. Kiemelkedő és jelentős ese­mény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a vilá­gon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész vilá­gon, még a kommunizmustól távol eső emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van abban, hogy a hideg­háború jege töredezik, örülünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeré­hez.­­ Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vo­natkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be. Örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésé­nek nagy többsége ezt a javasla­tot helyesléssel fogadta és — kö­zös amerikai-szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tizes leszerelési bizottság hatáskörébe utalta. Na­gy horderejű az a meg­egyezés, amelyben Hruscsov elv­társ és Eisenhower elnök leszö­gezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. — Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi or­szágával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk, az országok és a né­pek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvé­nek teljes érvényesítését.­­ Támogatjuk az atomfegyver­kísérletek megszüntetését, az atomfegyver-mentes zónák létre­hozását, az atomfegyverek hasz­nálatának megtiltását, megsem­misítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német­ béke­­szerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet­­ja­vaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvaló­sulhat, közbeeső intézkedések tör­ténjenek: a hadseregek létszámá­nak csökkentése, a külföldi tá­maszpontok megszüntetése, a kül­földön állomásozó csapatok köl­csönös visszavonása. Békés egymás mellett élés szélesedő nemzetközi kapcsolatok . Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzet­közi kapcsolatok formájában kép­zeljük el. Jelenleg már 48 ország­gal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsola­tainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük to­vábbi országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, a specializáló­dás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsában, a szocialista ál­lamokkal. Ugyanakkor az a véle­ményünk, hogy a nemzetközi ko­operáció elképzelhető és meg­valósítható szocialista és kapita­lista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termé­keink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még je­lentősebb mértékben vásárolhat­nak a jövőben. Ugyanakkor értel­metlennek találnánk, hogy ideha­za gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan terméke­ket, amelyeket a kapitalista orszá­gok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat ki­bontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hideg­­háborús korlátozó és zavaró té­nyezők.­­ Véleményünk szerint a né­peknek békében kell egymás mel­lett élniük és ezen túlmenően fej­leszteni kell a gazdasági kapcso­latokat, a kereskedelmet, a kultu­rális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden, olyan kapcsolatot, mely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győze­delmeskedik. Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai hely­zetéről beszélt. Megerősödött nemzetközi helyzetünk is tása a Német Demokartikus Köz­társasággal szemben. A magyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztár­saság békepolitikájával. A Magyar Népköztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársa­ság törekvései teljes mértékben azonosak Üdvözöljük , a szocializ­mus építésében elért nagy sike­reiket. örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fo­gyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövet­ségi Köztársaságot. Kívánjuk, a Német Demokartikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló politikájukban. 1959. december kedd Az ellenforradalomról tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult . A belpolitikai helyzet fejlő­dése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdu­lásához vezetett. Az ellenforra­dalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fej­lődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. A harc menetében a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egy­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next