Kisalföld, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1959. december 1., kedd (Folytatás a 4. oldalról.) A nép világos színvallást vár - elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kul­túra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására. A szocialista nevelés követel­ményeit kell érvényesíteni a tö­megek műveltségi színvonalának további emelésében is. E terüle­ten megvan a maga sajátos fel­adata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színhá­zainknak, a művelődési otthonok­nak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e te­rületen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az ed­diginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá esz­mék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlan­ság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben. Kádár János ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesz­tésének időszerű kérdéseiről szólt. A mezőgazdaság szoc­alista átszervezéséről — A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását, a kizsákmányolás tel­jes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szo­cializmus anyagi és technikai alap­jának megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az embe­rek tudatának átformálása, a nép­jólét fokozása — egyaránt megkí­vánja a mezőgazdaság szocialista építésének befejezését a legköze­lebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapi­talizmus valaha is elért Magyar­­országon, de a Magyar Népköztár­saságnak el kell érnie a termelés­ben és fogyasztásban egyaránt azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek.­­ A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése po­litikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista paraszt­ság kialakulása feloldja a je­lenleg még meglévő ellent­mondásokat és örökre megbonthatatlanná te­szi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövet­séget, legyőzhetetlenné munkás­paraszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése a nép­gazdaság szempontjából is szüksé­ges. A kisparcellán folytatott el­maradott termelési viszonyok gá­tolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a nép­jólét további jelentős emelését is Kor­szerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekin­tetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövet­kezetekben 11, a kisparcellás egyé­ni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az ál­lami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszí­tett munkával éri el. Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szov­jetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését és a közelmúltban ugyan­azt elérte már a parasztság, vala­mint az egész nép javára és hasz­nára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Cseh­szlovákia, Albánia és több más szocialista ország. A kapitalista világban is fölény­ben van a nagyüzem a kisüzem­mel szemben. A kapitalizmusban­­ azonban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasz­­tokat .A mi parasztságunk is em­lékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még házukból is — ahol születtek — kiűzte őket a végre­hajtó dob pergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti 30 év alatt egy­Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézbentartó „ural­kodó” osztály. Pártja vezetésével kéz­bevet­te a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista-földesúri osztályok már régen elárultak és földredobtak A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldo­zatokat, amelyek vezető szerepé­ből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista for­radalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946-ban a pénzrom­lás idején. Népi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát Az emberek tízezreit adta az ál­lamigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőr­ség, a belső karhatalom, a határ­őrség soraiba, a gyárak és üze­mek vezető helyeire, a gépállomá­sokra, új­vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes tár­sadalmi munkát végez ma is a köz javára. A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társa­dalom megteremtéséért. A párt feladata, hogy a továbbiakban elő­segítse a munkásosztály tömeges öntudatának, politikai képzettsé­gének, szakismereteinek, kulturá­lis színvonalának emelését. A pa­rasztság az őt vezető munkásosz­tály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleris­ták, a hazai fasiszták, a burzsoá­zia és a földbirtokosok elleni harc­ból, amely a nép hatalmának meg­teremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok vé­­delnezésében, a konszolidálásért folytatott harcban. Legöntudato­sabb fiai pártunk tagjaiként a tár­sadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a ta­nácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben munkás-paraszt államunk és fej­lődő szocialista társadalmunk fe­lelős posztjain. Ma a munkás-paraszt ösz­­szefogás alapvető tartalma, a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista tár­sadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztsá­gunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelő­szövetkezetekben, a gépállomáso­kon, a falvakban dolgoznak, se­gítsenek megteremteni a szocia­lista magyar falut. Segítsenek ma­gasabb színvonalra emelni a me­zőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók élet­színvonalát, millió 220 000-rel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma. A pártnak és a munkásosztály­nak a felvilágosító szó erejével, az önkéntesség biztosításával, a szer­vezésben és a megszilárdításban nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocia­lista mezőgazdaság útjára. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése az egész társada­lom ügye és mindenkinek se­gítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, mezőgazdaság­gal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek; kel­lő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzá­juk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden paraszt­­ember számára megfontolt elha­tározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta -, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkopasztásával. Nem Társadalmunk osztályairól és rétegé­ről KISALFÖLD gondolnak arra, hogy ha a kapi­talizmusnak szabad útja van, ak­kor hiába küszködik száz paraszt­­ember, közülük csak öt, vagy tíz válhat kulákká, kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedhe­ti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen, azért, hogy tíz meggazdagodjon. Türelmes, meggyőző szóval. *­­ Vannak parasztemberek, akik a a kapitalista világ farkastörvénye szerint kínlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját föld­­darabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérsze­rinti testvérét emésztette el nem egy ember­­ a földért. De ez a vi­lág — a parasztemberek szerencsé­jére is — örökre elmúlt. Társadal­munkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertár­saival összefog, az élet urává, bol­dog, jómódú emberré válik a ter­melőszövetkezetekben. Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyé­nileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól, és nem lesznek többé rabszolgái se a jó­módú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelő­­szövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szö­vetkezeti­ parasztok egy-két esz­tendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor ma­guk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen ag­godalmaik voltak. • Le kell küzdeni az értelmiséggel szembeni bizalmatlanságot Elvtársak! Jelentős és szerepé­nél fogva fontos rétege társadal­miúnknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pártonkívüli ér­telmiség nagy része lojális maga­tartást tanúsít és munkájával se­gíti a szocializmus építését. A szo­cialista építés előrehaladása nap­­ról-napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási le­hetőségeit. Megindult és bíztató az a folyamat, amelyben a „régi" és „új" értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törek­szünk. Szembetűnő eredményeket mutat­ ez a pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értel­miségre és anyagi ellátottságuk további javítására törekszik. A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szem­ben helyenként még mindig ta­pasztalható elzárkózást és bizal­matlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kom­ A Központi Bizottság a lenini úton vezeti a pártot Kádár János végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról be­szélt. A marxizmus-leni­nizmus alap­vető tanítása — mondotta —, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály neki vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai ha­talmat, a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társa­dalmat. A revizionisták megpró­bálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocia­lizmust építő országok mindennapi életében A magyarországi tapasz­talatok szembetűnően és meggyő­zően bizonyítják, hogy a párt ve­zető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően­­ növekszik. A Magyar Szocialista Munkás­pártot marxista-leninista tudomá­nyos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Új a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévely­gések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszéle­sebb dolgozó tömegekkel. Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dog­­matizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista-leninista ideológia tisz­taságát. A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton be­lül jelentkező dogmatikus és revi­zionista irányzatok Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg Főveszély: a revizionizmus A­ modern­ revizionizmus felele­veníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket, a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik, azokra támaszko­dik Különösen veszélyessé teszi a modern­ revizionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt mar­xista-leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázi­sát a még meglévő burzsoá és kis­polgári elemek képezik. A revi­zionizmus meghamisítja a mar­xizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletár­­diktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a mun­kásosztály érdekeinek elárulásá­hoz vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghami­sított marxizmus.­­ Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoz­tatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje in­dított minden eddigi támadás ve­reséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista cso­port egész dicstelen pályafutása is. A Központi Bizottság és a párt­tagság alapvető tömegei ma men­tesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionis­ták vezettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató töme­gek, hanem az árulók szégyene. Kiforgatja lényegéből és meg­hamisítja a marxizmust-leniniz­­must a dogmatizmus is. A dogma­­tizmus — bár nem a burzsoáziá­tól származik, hanem a munkás­­mozgalom saját talaján keletke­(Folytatás a 6. oldalon.) m­ munista értelmiség, hanem az ér­telmiség pártonkívüli része is tel­jes feloldódással, nagyobb öntudat­tal, felelősséggel, fokozottabb mér­tékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocia­lizmust építő népünk erőfeszíté­seiből. Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kis­kereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túl­nyomó többségük ma is társadal­milag hasznos tevékenységet foly­tat. A párt és a kormány szembe­száll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be a törvé­nyeinket, segítsék népünk munká­ját. Ugyanakkor támogatja és tá­mogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szükségleteinek jobb kielégítésé­ért. A párt arra törekszik,­ hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átne­velje és a szocializmus útjára ve­zesse számára is elfogadható mó­don, egyéni boldogulását és gyer­mekei jövőjét biztosítva. Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tag­jaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámol­tuk. A volt kizsákmányolók és tá­mogatóik egy része be is illesz­kedett társadalmunkba, más ré­sze 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, aki­vel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott. Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünket, népünk ér­dekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép el­lene, annak számolnia kell a pro­letárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erő­södése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőségeket a volt ki- Az osztályharc nem szűnt meg Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg ha­­­zánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanaz érvényes a nemzetközi élet terü­­­letén is. Az államok és népek bé­kés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alap­jainak lerakása, a szocializ­mus felépítése , az osztály­célok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztály­harcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei, népünk ér­dekei nem kívánják az osztály­harc élesedését, ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osz­tályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik to­vább. Az osztályok harcát azon­ban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy , és a szocializmus esküdt ellenségei ter­jeszthetik azt, mintha az osztály­harc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott külön­­háborúval volna egyenlő. Népi ál­lamunk törvényei a volt kizsák­mányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként ke­zelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatar­tással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, pél­dául magukra a dolgozó parasz­tokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkeze­tekbe, vagy sem. Rendeletben mó­dot adtunk arra is, hogy az egy­kori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes mun­ka után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkeze­teknek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az új szocia­lista világban, zsákmányolok átnevelésére.

Next