Kisalföld, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
1959. december 1., kedd (Folytatás a 4. oldalról.) A nép világos színvallást vár - elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására. A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színházainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az eddiginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben. Kádár János ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. A mezőgazdaság szocalista átszervezéséről — A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását, a kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista építésének befejezését a legközelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie a termelésben és fogyasztásban egyaránt azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglévő ellentmondásokat és örökre megbonthatatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget, legyőzhetetlenné munkásparaszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kisparcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el. Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanazt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország. A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. A kapitalizmusban azonban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat .A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még házukból is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dob pergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti 30 év alatt egyElvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézbentartó „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbevette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista-földesúri osztályok már régen elárultak és földredobtak A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946-ban a pénzromlás idején. Népi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, újvidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára. A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért. A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömeges öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok védelnezésében, a konszolidálásért folytatott harcban. Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain. Ma a munkás-paraszt öszszefogás alapvető tartalma, a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát, millió 220 000-rel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma. A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosító szó erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezésben és a megszilárdításban nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek; kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta -, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkopasztásával. Nem Társadalmunk osztályairól és rétegéről KISALFÖLD gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt, vagy tíz válhat kulákká, kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen, azért, hogy tíz meggazdagodjon. Türelmes, meggyőző szóval. * Vannak parasztemberek, akik a a kapitalista világ farkastörvénye szerint kínlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt. Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetekben. Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól, és nem lesznek többé rabszolgái se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak. • Le kell küzdeni az értelmiséggel szembeni bizalmatlanságot Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmiúnknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pártonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését. A szocialista építés előrehaladása napról-napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és bíztató az a folyamat, amelyben a „régi" és „új" értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására törekszik. A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kom A Központi Bizottság a lenini úton vezeti a pártot Kádár János végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt. A marxizmus-leninizmus alapvető tanítása — mondotta —, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály neki vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat, a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően növekszik. A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista-leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Új a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel. Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista-leninista ideológia tisztaságát. A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg Főveszély: a revizionizmus A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket, a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik, azokra támaszkodik Különösen veszélyessé teszi a modern revizionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt marxista-leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglévő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus. Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is. A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták vezettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene. Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmust-leninizmust a dogmatizmus is. A dogmatizmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkásmozgalom saját talaján keletke(Folytatás a 6. oldalon.) m munista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből. Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. A párt és a kormány szembeszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be a törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon, egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva. Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolók és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott. Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünket, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőségeket a volt ki- Az osztályharc nem szűnt meg Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanaz érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése , az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy , és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes munka után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az új szocialista világban, zsákmányolok átnevelésére.