Kisalföld, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJA) EGYESÜLJETEK I V. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM Győr, 1960. január 15., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA: 60 FILLÉR Egymillió kétszázezerrel a szovjet hadsereg létszámát Hruscsov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén Csütörtököm délelőtt a Kreml­ben megnyílt a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának ülésszaka. A nagy Kreml palotáiban a Szö­vetségi Tanács tartotta ülését. Az elnökség soraiban helyet foglalt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének számos tagja, élükön K. J. Voro­­silova. Az ülést moszkvai idő szerint délelőtt 9.00 órakor nyitotta meg Lobanov, a Szövetségi Tanács el­nöke. A m­andá­tumv­izsgáló bizott­ság jelentésének meghallgatása után Lobanov bejelentette, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa a következő napirendi javaslatot Nyikita Hruscsov szovjet mi-­ niszterelnök új javaslatokat tett a szovjet fegyveres erők csökken­tésére. A Legfelső Tanács két há­zának együttes ülésén hangoztat­ta, hogy a szovjet kormány, híven a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséről szó­ló lenini elvekhez, lépésről-lépés­­re megvalósítja az általános és teljes leszerelés szovjet javaslatá­ban kifejtett intézkedéseket. Hruscsov megállapította, hogy 1959-ben a szovjet népgazdaság fejlesztésében továbbra is a ne­hézipar elsődleges fejlesztésének lenini elve érvényesült. A ter­melőeszközök termelése 12 száza­lkkal emelkedett, szemben a 8,1 százalékos előirányzattal. Sikeresen fejlődött a könnyű- és az élelmiszeripar is. A közszük­ségleti cikkek gyártása 10,3 száza­lékkal fokozódott, szemben a 6,6 százalékos előirtoszattal. Örömmel és jogos büszkeséggel remlélhetjük a mezőgazdaságban kivívott nagy sikereket — foly­atta. A párt és a kormány 1959-ben zámos intézkedéssel igyekezett növelni a lakosság jólétét és javt­­ani létfeltételeit. A szovjet miniszterelnök ezután­zólt a világűr meghódításában elett szovjet sikerekről. Mint mondotta, ezek a sikerek új kor­­zakot nyitnak a nemzetközi tudo­­mány és technika történetében. A Szovjetunió a világon első­nek kezdte meg és sikerrel foly­tatja a békés célokat szolgáló atomerőművek építését. Évekkel megelőzte a külföldet a különféle típusú interkontinentális ballisz­tikai rakéták megalkotásában és tömeggyártásában. Hruscsov a továbbiakban össze­hasonlító adatokat közölt a szov­jet és az amerikai ipar termelésé­ről. A Szovjetunió máris maga mögött hagyta az egy lakosra jutó vaj- és tejtermelésben, s az eddi­gi eredmények alapján remélhető, hogy a szovjet mezőgazdaság hústermelésben is egy-két éven belül utoléri az Egyesült Államo­kat. A szovjet kormányfő megálla­pította, hogy a Szovjetunióban kö­vetkezetesen fejlődik a szocialista demokrácia, a dolgozók széles terjesztette a Legfelső Tanács ülésszaka elé: „A leszerelés: út a­ béke megszilárdításához, a népek közötti barátság biztosításához.” A Szövetségi Tanács a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ugyanebben az időpontban a Kreml­­színházhelyiségében a Nemzetiségi Tanács tartott ülést és a napirendi javaslatot elfo­gadta. A Legfelső Tanács két háza moszkvai idő szerint délelőtt 11 órakor ült össze együttes ülésre, hogy meghallgassa az előadói be­számolót. A leszerelés kérdését a két ház együttes ülésén tárgyalják meg, tömegeit bevonják az állami, a gazdasági és a kulturális építő­munka vezetésébe. Egyre több ál­lami funkciót vesznek át a társa­dalmi szervezetek. Ezzel kapcso­latban kell megemlíteni a szovjet belügyminisztérium megszünteté­sét valamint azt, hogy a minisz­térium valamennyi eddigi funk­cióját a köztársaságok, illetve a helyi államhatalmi szervek veszik át. Hruscsov ezután áttért a külpo­litikai kérdések ismertetésére. Megállapította, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben határo­zottan megjavult. A háborús ré­szei­ viharfelhői szakadozni kezd­tek, „bár ez nem megy olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk”. A nemzetközi feszültség enyhülni kezd, a hidegháború hívei veresé­get szenvednek — ez az általános irányzat. Megelégedéssel állapította meg, hogy a csúcsértekezlet összehívá­sára irányuló szovjet erőfeszítések eredménnyel jártak. A Szovjet­unió azt szeretné, ha a közelgő csúcsértekezlet hasznos és termé­keny lenne. Az elsődleges fontosságú kérdé­sek között említette Hruscsov a teljes és általános leszerelést, a német békeszerződés megkötését, beleértve Nyugat-Berlin szabad város megteremtését — a nukleá­ris kísérleti robbantások megtil­tását és a kelet-nyugati viszonyt. Elsősorban ezeket a kérdéseket javasoltuk a csúcsértekezlet napi­rendjéül — mondotta. Minden lapot nélkülöz az az aggály, hogy a nagyhatalmak megegyezésükkor figyelmen kívül hagyhatják a kis országok érde­keit. Ami a Szovjetuniót illeti, so­hasem akart és ma sem akar még országok háta mögött olyan kérdé­sekről tárgyalni, amelyek közvet­lenül érintik ezeknek az országok­nak az érdekeit. A csúcsértekezlet céljainak sem­mi esetre sem felelne meg vala­miféle olyan kísérlet, hogy­ más országok kárára egyoldalú elő­nyökhöz jusson bárki is, hiszen az értekezlet eredményeinek a bé­két, tehát valamennyi nagy és kis ország érdekét kell szolgálniuk. Ezután kijelentette, hogy az Eisenhowerrel folytatott Camp David-i nyílt és igen hasznos megbeszélések, továbbá a Mac­millan angol miniszterelnökkel folytatott tárgyalások remélni en­gedik, hogy a közelgő csúcsérte­kezleten is a realizmus, az őszin­teség és az együttműködés szelle­me fog uralkodni. Küszöbönálló franciaországi lá­togatásáról szólva, Hruscsov re­ményét fejezte ki, hogy a De Gaulle köztársasági elnökkel foly­tatandó tárgyalásai eredményeket hoznak mind a szovjet-francia kapcsolatok, mind pedig a nem­zetközi helyzet általános javításá­ban. Sokat várhatunk Eisenhower el­nök júniusi moszkvai látogatásá­tól is — folytatta. — A szovjet kormány reméli, hogy a Camp Da­­vid-ben megkezdett nemes ügyet, a szovjet-amerikai bizalom meg­teremtését sikeresen folytathatjuk majd Moszkvában. A nemzetközi életben számos irányzat kedvez a feszültség eny­hítésének — folytatta Hruscsov —, ugyanakkor a nagy nyugati or­szágokban, elsősorban a NATO- tagálamokban, még működnek olyan befolyásos erők, amelyek nem örülnek a viszonyok javulá­sának és a vezetők személyes kap­csolatainak Hruscsov megemlítet­te Rockefellert, New York állam kormányzóját, Truman volt ame­rikai elnököt és Acheson volt kül­ügyminisztert. Maró gúnnyal beszélt arról, hogy a két „volt ember” — Tru­man és Acheson — sehogyan sem tud megválni az erő politikától, az idejét múlta „szakadék szélén táncolás” gondolatától, a tőkés or­szágok politikájában sok ellent­mondó megnyilvánulás van, s felszínen hol a nemzetközi együtt­működés, hol a viták kiéleződésé­re irányuló tendencia nyilvánul meg. Ennek példája az amerikai kormány álláspontja a nukleáris kísérleti robbantások megszünte­tésének kérdésében. Hruscsov ismét hangoztatta: azért, hogy a kísérleti robbantáso­kat mielőbb megtiltsák, a szovjet kormány továbbra sem kíván nukleáris robbantásokat folytatni, ha a nyugati hatalmak sem újít­ják fel kísérleteiket. A Szovjet­unió továbbra is keresni fogja a genfi értekezleten felbukkant aka­dályok áthidalásának módjait Mindent meg fog tenni, hogy mi­előbb aláírhassák a kísérleti rob­bantások örökre szóló megtiltásá­ról kötendő egyezményt. — A legutóbbi évek — folytatta —, olyan nemzetközi eseményeket hoztak, amelyek megszilárdították a Szovjetunió és a szocialista or­szágok nemzetközi helyzetét. Tel­jes joggal állíthatjuk, hogy a szovjet állam fennállásának egész dicső történelme alatt még soha­sem állt ilyen magas fokon az or­szág védelme, mint éppen ma. A Szovjetunió nemzetközi tekintélye és befolyása ma nagyobb, mint valaha. Hruscsov ezután hangoztatta, az általános és teljes leszerelés: világos út, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború borzal­maitól. A Szovjetunió olyan lesze­relési egyezményt kíván, amely szilárdan biztosítja, hogy egyet­len ország sem szegheti meg le­szerelési kötelezettségeit. A szov­jet javaslatok hatékony nemzet­közi ellenőrzést irányoznak elő. Ezután Hruscsov ismertette a szovjet hadsereg fejlesztéseinek néhány statisztikai adatát. El­mondotta: a polgárháború befe­jeztével az újjászervezett hadse­regben 1927-ben 586 000 ember szolgált. Japán távol-keleti ag­ressziója és Hitler uralomra jutá­­sa után a szovjet hadsereget meg­növelték. 1939-ben 1 433 000 em­ber volt fegyverben. A háború ki­törése növelte a Szovjetunió ellen irányuló agresszió veszélyét. 1941-re a hadsereg létszámát 4 207 000 főre erhelték. A fasizmus szétzúzása után, 1945 májusában a szovjet hadsereg létszáma 11 365 000 fő volt. A győzelem kivívása után a Szovjetunió csökkentette fegyve­res erőinek létszámát. 1948-ban a hadsereg létszáma mindössze 2 874 000 fő volt. Az agresszív Északatlanti Tömb létrejötte, va­lamint az a tény, hogy a Szovjet­uniót — amely abban az időben még nem rendelkezett nukleáris fegyverekkel — atomfegyverekkel fenyegették, szükségessé tette, hogy 1955-ig a hadsereg létszámát fokozatosan 5 763 000 főre emel­jék. 1955 és 1958 között a Szovjet­unió a fegyveres erők egyoldalú csökkentését több szakaszban vég­rehajtva, több mint 2 140 000 fővel csökkentette hadseregét, kivonta alakulatait Romániából, csökken­tette azoknak az alakulatoknak a létszámát, amelyek a varsói szer­ződés alapján a Német Demokra­tikus Köztársaságban, Lengyelor­szágban és Magyarországon állo­másoznak. Jelenleg a hadsereg létszáma: 3 623 000 fő. Hruscsov kijelentette: a Szov­jetunió most, mint azelőtt is, le­hetségesnek tartja a fegyveres erők újabb nagyarányú csökken­tését, mégpedig egyoldalúan, attól függetlenül, hogyan halad a lesze­relés megvitatása a tíztagú nem­zetközi bizottságban és a többi nemzetközi szervezetben. Ezután Hruscsov a szovjet kor­mány, valamint az SZKP Köz­ponti Bizottsága nevében javasol­ta a Legfelső Tanácsnak, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát újabb, 1 200 000 fővel csökkentsék. Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fegyveres erők létszáma 2 423 000 fő lesz. Ez azt jelenti, hogy a szovjet fegyveres erők létszáma alacso­nyabb lesz, mint az a színvonal, amelyet 1956-ban az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország javasolt az akkori leszerelési tár­gyalásokon. A Szovjetunió jelenleg minden irányban előrehalad. Eddigi si­kereink alapján a tudósok, a mér­nökök és a hadiipar dolgozói újabb fegyvereket alkottak, ame­lyek a legkorszerűbbek és megfe­lelnek a tudomány, a technika legújabb vívmányainak. Ez lehető­vé teszi, hogy honvédelmi érde­keink ne szenvedjenek csorbát a fegyveres erők létszámának csök­kentése folytán. A Szovjetunió elegendő meny­­nyiségű atom- és hidrogénfegy­vert halmozott fel — folytatta Hruscsov. Amíg nem születik megegyezés a nukleáris fegyverek megtiltására, kénytelenek leszünk folytatni a fegyverek előállítását. Természetesen, nem kis összege­ket vagyunk kénytelenek e célra fordítani. De jelenleg nem mond­hatunk le teljesen a nukleáris fegyverek előállításáról, hiszen ezt csak valamennyi „atomhata­lom" közös megegyezésével lehet elérni. A Szovjetunió nagyteljesítmé­nyű rakétatechnikával rendelke­zik. A haditechnika legújabb vív­mányai mellett a légierők és a hadiflotta elvesztette korábbi nagy jelentőségét Ezeket a fegy­vernemeket nem csökkentik, ha­nem mással helyettesítik. — Fegyveres erőinket — mon­dotta Hruscsov — nagy mérték­ben átállítottuk atomrakéta fegy­verre. E fegyvert tökéletesítjük mindaddig, amíg nemzetközi meg­egyezés alapján be nem tiltják. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány jelentheti, hogy a már most rendelkezé­sünkre álló fegyver rettenetes fegyver. Az pedig, amely hogy úgy mondjuk, megalkotás alatt van, még tökéletesebb, még rettenete­sebb. — A szovjet hadsereg — foly­tatta Hruscsov — olyan harci esz­közökkel és olyan tűzerővel ren­delkezik, amely még egyetlen had­seregnek sem volt a birtokában. Újból hangsúlyozom, hogy már annyi nukleáris fegyverünk van és megfelelő rakétánk e fegyver eljuttatására az esetleges agresz­­szorok területére, hogy ha valami­féle őrült megtámadná hazánkat, vagy más szocialista országot, vagy országokat, a szó szoros ér­telmében el tudnánk törölni a föld színéről. Ha az agresszorok új háborút robbantanak ki, ez a kapitalista világ számára az utolsó háború lesz, mert a népek világosan látni fogják, hogy a kapitalizmus, a háborúk okozója, és nem fogják tovább tűrni ezt a rendszert, amely szenvedéseket és nyomorú­ságot zúdít az emberiségre.­­ Mindezt figyelembe véve a szovjet emberek nyugodtan élhet­nek és biztonságban érezhetik ma­gukat: a szovjet hadsereg jelenlegi fegyverzete teljes mértékben biz­tosítja országunk bevehetetlensé­­gét. — Számolunk azzal, hogy orszá­gunkat külföldi katonai támasz­pontok veszik körül. Ezért rakéta­­technikánkat kétszeres, sőt há­romszoros lépcsőzetben helyezzük el országunk területén. Országunk területe óriási és így kellőképpen szétszórhatjuk és jól álcázhatjuk rakétatechnikánkat. Olyan rend­szert alakítunk ki, hogyha kidől­nek a sorból egyes eszközök, ame­lyeknek feladata a visszavágás, mindig működésbe léphessenek az ezeket pótló eszközök és tartalék állásokból mérjenek csapást a ki­tűzött célpontokra. (Folytatás a 2. oldalon) Hruscsov elvtárs beszéde

Next