Kisalföld, 1960. április (5/16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

- világ proletárjai egyesüljetek I V. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Győr, 1960. április 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ÁRA: 60 FILLÉR Hruscsov befejezte franciaországi körútját Párizs (MTI) A szovjet kor­mányfő és kísérete csütörtökön délben ragyogó tavaszi időben fe­jezte be vidéki körútját. Reggel 3 óra 45 perckor, amikor Hrus­csov Rouen­ban gépkocsiba ült, még köd ült a környéken, de az égbolt hamarosan kiderült, s 10 óra 10 perckor, amikor a gépko­csisor a flinsi Renault művekbe írt, a hatalmas épületek ablakai már szikrázva verték vissza a lapfényt. A Renault művek kapujában Dreyfus elnök-igazgató fogadta a szovjet kormányfőt. Beszélgetés három munkással A program zsúfoltsága miatt a Renault-gyári Látogatást is rend­kívül rövidre kellett fogni. Ezért a szovjet kormányfő gépkocsival hajtatott végig a szerelőcsarno­kon. Kifejezte azt a kívánságát, hogy az idő rövidsége ellenére szeretne munkásokkal beszélgetni s mint mondotta — inkább keve­sebb technikai felvilágosítást kér. Beszélgetésbe is elegyedett három munkással.­­Megkérdezte tőlük mennyit keresnek, mennyit fizet-­ nek egy ebédért, milyen hosszú a munkaidejük, és milyen a beteg­biztosítás náluk. E látogatás során a Renault-gyár igazgatósága aján­dékokat adott át a szovjet kor­mányfőnek és családtagjainak. Hruscsov egy kék színű Floride gépkocsit kapott, amelynek belse­jét vörös bőrrel tapétázták ki, Nyina Hruscsova­t pedig egy hu­szonnégy személyes abroszt a hoz­závaló szalvétákkal. A legkedvesebb ajándékot azon­ban a Renault-gyár munkásai ad­ták Hruscsovnak. Több mint 3000 aláírás gyűlt össze arra a levélre, amely többek között így hangzik: „Teljes szívünkből köszöntjük önt, Elnök úr! A Legőszintébben kívánjuk, hogy utazása során ne csak a francia udvariasságot és rokonszenvet találja meg, hanem a mi két országunk hagyományos baráti forró érzelmeinek kifejezé­sét is”. A levél kifejezi azt a re­ményt, hogy a Szovjetunió mi­niszterelnökének Látogatása meg­erősíti a Szovjetunió népeiben azt a jó véleményt, amelyet Francia­­ország munkásairól, tudósairól, művészeiről, dolgozóiról táplál­nak. „Az Ön találkozása De Gaul­le tábornok­kal, a francia köztársa­ság elnökével — fejeződik be a levél — meggyőződésünk szerint a legjobb hatással lesz békés, és barátságos együttműködésünkre, gzadasági és technikai kapcsola­taink fejlődésére”. Szívből köszönjük önnek Hruscsov és kísérete a rövid lá­togatás után 11 óra 40 perckor hagyta el a Renault műveket és útnak indult Párizs felé. A szovjet kormányfő a francia fővárosba néhány perccel dél után érkezett, s azonnal szállására, a Quai d’Orsayra hajtatott. A fran­cia külügyminisztérium épülete előtt hatalmas tömeg lelkesen kö­szöntötte a szovjet vendégeket. Alig néhány perces pihenő után, fél egykor Hruscsov fogadta a párizsi munkakamara küldöttsé­gét, amelyhez csatlakoztak a CGT vezetői és több vállalat szakszer­vezeti bizottságának képviselői is. Benoit Fraction, a CGT főtitkára, majd Henaff, a CGT Szajna me­gyei titkára üdvözölte Hruscsovot. — A francia munkásosztály — mondotta Henaff — támogatja önt és tudjuk, hogy ön is támogat bennünket. A francia munkások körében — folytatta — különösen a Szovjetuniónál két vívmánya népszerű: a hat- és hétórás mun­kaidő, valamint a lakásépítkezé­sek nagy üteme. Szívből köszön­jük önnek, hogy lehetőséget adott erre a találkozásra. Hruscsov megköszönte Henaff szavait , bejelentette, hogy tizen­három oldalas beszédet készített erre az alkalomra. De­ jobbnak látja ezt félretenni, hogy helyette inkább szabadon beszélgethesse­nek. Hozzáfűzte: ha óhajtják, előre megírt beszédét írásban el­juttatja a küldöttség tagjaihoz. A világ legrövidebb munkaideje Hruscsov előtör a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről szólt. Ezután bejelentette, hogy a Szovjetunióban jelenleg húszéves­­tervet készítenek: a tervnek az a célja, hogy a tervidőszak végére a Szovjetunió minden területen kétszeresen túlszárnyalja az Egye­sült Államok termelését. Ezután elmondotta, hogy most folyik a munkaidő leszállítása hét óráról hat órára a bányászatban és más nehéz munkaterületeken. A hét­éves terv végére azonban a legne­hezebb munkahelyeken hat, illet­ve öt órára akarják lerövidíteni a munkaidőt. — Ez lesz a világ legrövidebb munkaideje — jegyezte meg Hrus­csov. — Technikai haladásunk üteme és az automatizálás lehető­vé teszi majd azt is, hogy később még ezt a nagyon rövid munka­időt is megrövidítsük. A szovjet kormányfő ezután arról szólott, hogy a Szovjetunió minden dolgo­zója büszke az ingyenes orvosi ellátásra, majd rámutatott, hogy a Szovjetunióban az adminisztra­tív szervek demokratizálása to­vább tart. Nagyon sok hatáskört átadnak a szakszervezeteknek A sztrájk nem szórakozás —.A tőkések azt mondják, hogy a mi szakszervezeteink nem sza­badok, mert nálunk nincs sztrájk — folytatta Hruscsov. — De ki el­len sztrájkolnának a szovjet mun­kások? Csak saját maguk ellen. A sztrájk — én láttam — nem szó­rakozás, ahhoz a munkások csak nagyon nagy szükségben folya­modnak. Mikor sztrájkoltunk, először feléltük élelmiszertartalé­­kainkat, utána éheztünk, sokan csaknem éhenhaltak. Amikor jó az életszínvonal, nincs szükség sztrájkra. Nálunk pedig jó az életszínvonal. — Ami az oktatást illeti — mondotta a továbbiakban Hrus­­csok — a Szovjetunióban minden gyermek ingyen tanul, sőt a jó tanulóknak ösztöndíjat adunk. Most akarjuk továbbfejleszteni az internátusi rendszert. Azelőtt a kapitalizmusban, csak a gazdagok küldhették gyermekeiket interná­tusba, mi azonban büszkék va­gyunk rá, hogy a munkásgyerme­keket olyan nevelésben részesít­hetjük, mint azelőtt az arisztok­raták, a földbirtokosok és a gyá­rosok saját gyermekeiket.­­ Mindehhez tekintetbe kell venni, hogy forradal­munk csak negyvenkét esztendős, s közben háború is volt. A tőkés ideológu­sok korábban vállukat vonogat­­ták, amikor eredményeinkről hal­lottak, de teljesen felébredtek, amikor a Szputnyikokat kezdtük fel­bocsátani. A Szputnyik nekik is megmutatta a Szovjetunió le­hetőségeit. Ami minket illet, a továbbiakban sem alszunk, s az Egyesült Államok nem bír majd utolérni bennünket a Szputnnyikok és a rakéták területén. — Bizalommal nézünk a jö­vőbe — folytatta Hruscsov. — A forradalom után sokan ránk tá­madtak, de megsemmisítettük tá­madóinkat. Hitler is megtámadta a Szovjetuniót,­­ tudjuk, mi lett a vége. Határaink most nyitva állnak mindenki előtt, de azokat csupán fegyver nélkül lehet át­lépni. Bármikor szívesen látjuk a francia munkásokat A szovjet kormányfő óriási tet­széssel fogadott beszéde után, a küldöttség tagjainak kérdéseire válaszolt. A legelső kérdés a Szovjetunióban rendszeresített fiz­­­zetésekre vonatkozott. Hruscsov sok adatot sorolt fel, majd elmon­­dotta: " Az a tendencia, hogy fé­kezik a magas fizetések emelését és igyekeznek az alacsonyabb fi­zetéseket emelni, mert minél előbb meg szeretnénk valósítani azt az eszmét, amelyet a kommunizmus tűz célul eléjük, hogy mindenki­ szükségletei szerint részesüljön a javakból. Az egyik küldött megkérdezte, vajon francia munkások szabad­ságukat eltölthetnék-e a Szovjet­unióban? — Bármikor szívesen látjuk a francia munkásokat — válaszolta Hruscsov. Az a kérdés is elhangzott, va­jon a szovjet munkások szabad­idejükben bárhol táborozhatnak-e, illetve felkereshetik-e szabadon a Szovjetunió bármely részét. A kér­désre válaszolva, Hruscsov rámu­tatott, mennyi badarságot írhat­nak össze egy újság­ban a Szov­jetunióról, hogy ilyen kérdéseket egyáltalában feltettek neki. Ter­mészetes, hogy a szovjet mun­kások szabadidejükben az ország­nak azt a vidékét kereshetik fel, amelyiket akarják. A további kérdések zöme a szakszervezetek szervezésére és az oktatás részleteire vonatkozott. Ezekre Hruscsov részletesen vá­laszolt, majd befejezésül ezeket mondotta: — Higgyék el, nem akarok pro­pagandát csinálni, csak rossz áru­cikknek kell propaganda. A kom­munizmus pedig nem rossz áru­cikk. Az a célom, hogy a francia­szovjet barátságot erősítsem. Nem akarok kommunistát csinálni azokból a franciákból, akik nem kommunisták. Az az óhajunk, hogy a barátság és a béke jegyé­ben még szorosabbra fűzzük a két ország kapcsolatait. Hruscsov egy lillei textilgyárba­n ruhabemutatón vett részt. A képen­ üdvözli az egyik kis majméként Lille — MTI — Telefoto A francia nép egyetért Hruscsov kijelentéseivel A szovjet lapok első oldalait to­vábbra is a szovjet kormányfő franciaországi utazásával foglal­kozó beszámolók­­ töltik meg. A sajtó teljes terjedelemben közli Hruscsov beszédeit, részletesen, fényképes riportokban ,számol be arról a meleg, fogadtatásról, mely­,­ben a francia dolgozók részesítik a szovjet nép képviselőjét. Mind több és több cikkíró állapítja meg: a francia nép egyetért Hrus­csov kijelentéseivel, őszintén óhajtja a béke megszilárdítását, a német militarizmus újjászületésé­nek megakadályozását, a két or­szág baráti kapcsolatainak elmé­lyítését Pénteken reggel kezdődnek Hruscsov és De Gaulle politikai tárgyalásai A Monde szerint még nem dön­töttek de Gaulle tábornok esetle­ges szovjetunióbeli utazásáról. A lap kérdőjeles formában ír arról, hogy a Hruscsov-De Gaulle meg­beszélésekről kiadandó közös köz­lemény tartalmazza majd esetleg a francia köztársasági elnök Szov­jetunióba látogatásának bejelen­tését. A Monde hangsúlyozza, hogy a közös közleménnyel egy időben valószínűleg három technikai jel­legű francia-szovjet megállapo­dást is nyilvánosságra hoznak. Az egyik a kulturális kapcsolatok fej­lesztésére, a második az atomku­tatások nem katonai jellegű in­formációinak cseréjére, a harma­dik pedig pénzügyi kérdésekre vo­natkozik. Mi lesz még a közös közlemény­ben? — latolgatja a továbbiakban a lap. Mindenesetre benne lesz a baráti érzelmek, kifejezése, az a kívánság, hogy fejlesszék a köl­csönös kapcsolatokat,, hogy erő­södjék a béke, megvalósuljon a le­szerelés. A német kérdésben és Berlin dolgában a Monde már nem lát teret a megegyezésre, de a lap szerint Párizsban sok szó esik arról, hogy a közös közle­ményben ünnepélyesebb formu­lákkal fejeződik ki (például egy megnemtámadási vagy barátsági nyilatkozat formájában), hogy az ilyen vagy olyan vitás kérdésben, a nézetek ellentétes voltán túl, megvan a szándék a tartós béke gyakorlati megkezdésére.

Next