Kisalföld, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

WLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! GYŐR, 1961. ÁPRILIS 1., SZOMBATA MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM Ala 50 filler Újabb üzemeknek adták át a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár tizenkettedik élüzem-ünnepségét tegnap délben tartották a vállalat kultúrtermében. Az ünnepélyen megjelent Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, Lombos Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottságának első titkára, Bettman Ernő, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára, Tóth Anna, a Textilszakszervezet országos elnökségének titkára Nagy Józsefné könnyűipari miniszter tartott ünnepi beszédet. — A vándorzászló odaítélésénél mindenekelőtt azt értékeltük — mondotta —, hogy a vállalat nemcsak az év egészében, hanem negyedévenként is egyenletesen teljesítette a tervet. Termelésük egy év alatt több mint 20 százalékkal emelkedett, ugyanakkor, a munka termelékenységének növekedése meghaladta a tíz százalékot. A termelés emelésének körülbelül kétharmad részét új munkaerő beállítása nélkül érte el az üzem. A termelési költségeket több mint 7,5 millió forinttal csökkentették. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozói többet adtak a népgazdaságnak mint amennyit a terv számukra elírt, és ezért saját maguknak is több jut a tervezettnél. A mi munkánk, helytállásunk talán kicsiny, de mégis jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy örökre megszűnjenek a háborúk, s azokat a hatalmas összegeket, amelyeket még ma is fegyverekre költenek, az emberiség boldogulására fordítsák. Most, amikor átadom ezt a nagy kitüntetést, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, arra kérem mindannyiukat: valahányszor ránéznek erre a vörös lobogóra, amely a szabadság, az emberi haladás, a proletár nemzetköziség jelképe, gondoljanak arra, hogy történelmi jelentőségű feladatot hajtanak végre, ha jól dolgoznak. A zászló átadása után Nagy elvtársnő az üzem hat dolgozójának nyújtotta át „A könnyűipar kiváló dolgozója" kitüntetést. Tóth Anna elvtársnő a SZOT, valamint a Textilszakszervezet országos elnöksége nevében köszöntötte a gyár dolgozóit, s az üzemi szakszervezet három munkatársának átadta az országos elnökség dicsérő oklevelét. Jankovich Nándor igazgató ismertette a tavalyi eredményeket és az 1961. évi feladatokat, majd bejelentette, hogy 474 dolgozó részesült jutalomban, összesen több mit kétszázezer forint értékben. Végezetül a testvérvállalatok küldöttei és a győri Rejtő Sándor Fonó- és Szövőipari Technikum diákjai mondták el jókívánságaikat és adták át ajándékaikat a gyár dolgozóinak. A Pamutszövő- és Műbőrgyárban Nagy Józsefné beszélget Kelemen Józsefné könyvelőnővel. Az Épület asztalosipari Vállalatnál délután 3 órakor adta át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Köböl József építésügyi miniszterhelyettes. Beszédében rámutatott az építésügyi vállalatok munkájának fontosságára. A továbbiakban ismertette a Soproni Asztalosárugyár élenjáró dolgozóinak munkáját. Majd átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A Soproni Selyemipar dolgozói tegnap gyűltek öszsze a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának átvételére. Az ünnepségen részt vettek Vég László, a könnyűipari miniszter helyettese, Szabó Károly, a Magyar Selyemipari Vállalat igazgatója, Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének országos főtitkára, Zárai Károly, az MSZMP Sopron városi végrehajtó bizottságának titkára. Az ünnepségen Vég László miniszterhelyettes mondott beszédet, majd átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Kovács József igazgatónak. Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a SZOT nevében üdvözölte a vállalat dolgozóit a kitüntetés alkalmából. Vég László miniszterhelyettes ezután a vállalat négy dolgozójának a „Könynyűipar kiváló dolgozója“ kitüntetést és öt dolgozónak miniszteri dicséretet osztott ki. Kovács József igazgató elsősorban köszönetet mondott a vállalat dolgozóinak, majd 17 dolgozónak a ,,Kiváló dolgozó“ jelvényt és 73 munkásnak a „Kiváló dolgozó“ oklevelet osztotta ki. Ünnepi tanácsülés volt Győrött Tegnap délelőtt Pernesz Gyula tanácstag elnökletével ünnepi tanácsülés volt Győrött. Elsőnek Bándy Miklósné elnökhelyettes emlékezett meg felszabadulásunk 16. évfordulójáról. A végrehajtó bizottság elnökhelyettese megemlékezésében felidézte a 16 évvel ezelőtti napokat. Második napirendi pontként Csernitzki Gyula, a végrehajtó bizottság elnöke a tanács tevékenységével foglalkozott, amelyet a legutóbbi választások óta kifejtett. Az elnöki beszámoló érintette a tanácstagok, az állandó bizottságok, a szakigazgatási szervek és a tanácsi vállalatok munkáját. Az elnök felkérte a Hazafias Népfront városi bizottságát, legyen szervezője a társadalmi munka szélesebb kibontakozásának Győrött. Az elhangzottakhoz számos tanácstag szólt hozzá. Javaslataikból a tanácsülés határozatokat alkotott. A Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának javaslatára a tanácsülés emlékérem alapítását és adományozását határozta el a legjobb társadalmi munkásoknak. Közlemény a varsói szerződés tagállamai politikai testületének üléséről A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testülete 1961. márciusában Moszkvában rendes ülést tartott. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselői minőségben részt vettek: az Albán Népköztársaság részéről Beqir Balluku, a Minisztertanács első elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Koco Theodosi, a Minisztertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke, Behar Shtylla, külügyminiszter, a Bolgár Népköztársaság részéről Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a Minisztertanács elnöke, Ivan Mihajlov, a Minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Lukanov külügyminiszter, Ceko Monov, az állami tervbizottság elnökhelyettese, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, államelnök, William Siroky kormányelnök, Otakar Simunek kormányelnökhelyettes, az állami tervbizottság elnöke, Bohumir Lomsky honvédelmi miniszter, Václav David külügyminiszter, a Lengyel Népköztársaság részéről Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke, Stefan Jendrychowski, az állami tervbizottság elnöke, Marian Spychalski honvédelmi miniszter, Adam Rapacki külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság részéről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sík Endre külügyminiszter, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy, Jávor Ervin alezredes, a Német Demokratikus Köztársaság részéről , Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, Heinz Gloffmann honvédelmi miniszter, a Román Népköztársaság részéről Gheorghe Gheorgiu-Dej, az RMP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Leontin Salajan honvédelmi miniszter, Gheorghe Marin Gaston, az állami tervbizottság elnöke, Cornel Manescu külügyminiszter, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, R. J. Malinovszkij honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marcalija, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese. Az ülésen megfigyelői minőségben részt vettek: a Kínai Népköztársaság részéről Liu Hsziao, a KKP Központi Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről Kim Kvang Hjop, a KMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Liu Cjan Szik külügyminiszterhelyettes; a Mongol Népköztársaság részéről J. Cedenbal, az MNFP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Zs. Lhagvaszuren, honvédelmi miniszter, P. Sagdarszuren külügyminiszter. Az ülésen részt vett A. M. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a varsói szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői a teljes kölcsönös megértés és egyetértés légkörében átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi események legutóbbi alakulásával összefüggő kérdésekről és ezzel kapcsolatban megvizsgálták a varsói szerződés tagállamainak az európai és a világbéke biztosítására irányuló intézkedéseit. A politikai tanácskozó testület támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének elméleti és politikai következtetéseire, történelmi jelentőségű okmányaira, amelyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a politikai tanácskozó testület (1960. februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocialista tábor országai újabb kimagasló eredményeket értek el a gazdaság,a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tábor országai békeszerető politikájának eredményeképpen újabb fontos győzelmeket aratott: a leigázott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés résztvevői egyszersmind megállapítják, hogy agresszív körök további akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a békeszerető államok a béke fenntartására és megszilárdítására tesznek. . .mm A NATO és a többi, támadó szellemű katonai csoportosulás imperialista tagállamai folytatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák háborús előkészületeiket, újabb katonai támaszpontok létesítésére törekszenek Európában és a világ más részein, növelik atom- és rakétafegyver-készleteiket, negyedik atomhatalommá teszik a NATO-t. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítségével, erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az agresszív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tömegpusztító eszközökkel. Katonai támaszpontokat bocsátanak Nyugat-Németország rendelkezésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket különösen veszélyessé teszi az a körülmény, hogy Nyugat- Németország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szemben, másfelől revanspropagandát folytat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Németország a háborús veszély fő gócává válik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszítésekkel igyekszenek akadályozni a népek előretörését a béke, a demokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen katonai erőszakhoz, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nemzeti felszabadító mozgalmat. Ezt bizonyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolában, Laoszban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen irányuló állandó provokációk. A varsói szerződés tagállamai nem maradhatnak részvétlen szemlélői az imperialista államok fokozódó háborús előkészületeinek. A szocialista államok szakadatlan erőfeszítéseket tettek és tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. ■******— A varsói szerződés tagállamai azonban a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei nyomán kialakuló helyzetből kiindulva, sokoldalú véleménycsere során összehangolták azokat az intézkedéseket, amelyeket védelmi képességük további erősítése és a világbéke megszilárdítása céljából szükségesnek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének abból a következtetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszálló szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, valamennyi nemzeti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesített erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a második világháború maradványainak megszüntetése, mégpedig olyan módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini veszélygócot Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá tételével. A varsói szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántoríthatatlanul a békés együttélés politikáját folytatják és a népek békéjének és biztonságának biztosítása céljából készek bármely pillanatban hozzájárulni a más államokkal összehangolt legátfogóbb intézkedések megtételéhez.