Kisalföld, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

Hármas ünnep a Győri Lenszövőgyárban A Győri Lenszövőgyár élüzem-ünnepségét szintén tegnap délután tartották meg. Ez alkalommal emlé­keztek meg az ötven éves gyárról és a felszabadulás évfordulójáról. A Győri Pa­mutszövő- és Műbőrgyár ünnepségén résztvett párt­és állami vezetők a lenszö­vőgyári ünnepélyen is meg­jelentek. Ott volt Nagy Jó­­zsefné könnyűipari minisz­ter, Tóth Anna, Lombos Ferenc és Bittman Ernő elvtárs. Horváth Istvánné párttit­kár köszöntötte a megje­lenteket, és felkérte Nagy Józsefné elvtársnőt, tartsa meg ünnepi beszédét. A mi­niszternő többek között rö­viden szólt a gyár eltelt öt­ven évéről: — 1911 márciusa óta csat­tognak ezen a helyen a szö­vőgépek vetélői, azóta ke­rül ki nap nap után egyre több és egyre szebb szövet és más áru a gyár falai kö­zül. * — Amikor ma a gyár ala­pításáról emlékezünk meg, nem a Taussigokra, nem is az Általános Hitelbankra, az osztrák és a holland részvényesekre, a volt tu­lajdonos „alapítókra” em­lékezünk, hanem a mai tu­lajdonosokra, azoknak a névtelen ezreknek a mun­kájára, akiket ugyan soha meg sem említenek a gyári évkönyvekben, de akik épí­tették és építik azóta is ezt a­ gyárat.­­ A Győri Lenszövőgyár kollektívája az utóbbi évek­ben kiválóan dolgozott. Többször volt élüzem. Két­szer elnyerte a Miniszter­­tanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, és tavaly-­­­előtt megkapta a párt kong­resszusi zászlaját is, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy akkor ezt a gyárat tartottuk a könnyűipar leg­jobb üzemének.­­ Engedjék meg, hogy ez alkalomból köszönetemet és elismerésemet fejezzem ki a jó munkáért, a szép eredményekért az üzem va­lamennyi dolgozójának, gaz­dasági vezetőinek, párt- és szakszervezeti bizottságá­nak. Ezután átadta az okleve­let és a gyár három dolgo­zójának a Munka Érdem­érmet. Tizenheten kapták meg „A könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést és több mint kétszázan pénz­jutalomban részesültek. Az ünnepség a Gombos Ferenc iskola és a Kazinczy Gim­názium diákjainak kultúr­műsorával ért véget. A Kazinczy Gimnázium énekkara üdvözli az 50 éves t­enszövőgyár dolgozóit. ­­ 12. Másnap reggel Berlin „siffírozott” táviratban közölte a front vezérka­rával és von Kraschke úrral, hogy Leontyev mérnök NI. frontszakaszon, Bolsie Kreszty faluban tartózkodik. ) VIII. ‘ " ' AZ OROSZ LÉLEK SPECIALITÁSA Valamikor régen, boldogult ifjú­korában, Petronescu urat a szláv ügyek szakértőjének ismerték a né­met kémszolgálatnál. Petronescu (tulajdonképpen Kraft­­nak hívták, de életében annyiszor változtatott nevet, hogy már maga sem emlékezett rá tulajdonképpen, melyik is az igazi), a hivatásos ké­mek küzdelmes, viharos életére te­kintett vissza, tele hirtelen lakó­hely- és névváltoztatásokkal, eltű­nésekkel és más alakban való fel­bukkanások váratlan átöltözésekkel és utazásokkal, nagyszámú ismeret­séggel, találkozásokkal és kapcsola­tokkal, öt évet töltött börtönben. Volt földmérnök és gépkocsivezető, színpadi kellékes és boltos, lelki­­pásztor, utazó ügynök, zenés kávé­­háztulajdonos és marhakereskedő, sőt még temetőőr is. Valamennyi minőségében azonban természetesen a német kémszolgá­latnak dolgozott, amelynek nyilván a mostani háború idején is úgy sze­repelt, mint az „orosz lélek specia­listája”. Ez a magyarázata annak, hogy amikor Berlinben végre pontos érte­sülést szereztek Leontyev tartózko­dási helyéről, úgy határoztak, hogy Petronescut sürgősen visszahívják Bulgáriából s Szmolenszkbe küldik, von Kraschke úr segítségére. Amikor Petronescu úr a szmo­­lenszki repülőtéren kiszállt a „Jun­kers—57“ számú utasszállító gépből, derült és biztonságot sugárzó tiszta nyári reggel volt. Petronescu beült a reá várakozó gépkocsiba s a „kom­binátéba hajtatott Kraschke úrhoz, aki fiatalkorában együtt dolgozott vele és első sikereinek tanúja volt. Évek óta nem találkoztak. A vi­szontlátás ennek ellenére igen tar­tózkodó hangulatban folyt le a két ismerős között Nem szívlelték egy­mást. Reggeli után a házigazda orosz vodkával és orosz cigarettával kí­nálta vendégeit, s a beszélgetés egyszeriben az orosz ügyekre tere­lődött. A vendég megmutatta a paran­csot, amely szerint Kraschénak öt tapasztalt ügynököt kellett a rendel­kezésére bocsátania s azokat vele együtt átdobni a szovjet hátor­szágba. — Nem szándékozom sokáig itt tartózkodni — mondta Petronescu — de személyesen akarom kiválo­gatni az embereket s­ elkészíteni a szükséges okmányokat. — Embereimmel együtt a rendel­kezésére állok — felelte Kraschke elég kedvesen, mert megörült neki, hogy a kellemetlen vendég hamaro­san eltakarodik. — Mikor kezdi meg a kiválogatást? — Még ma — felelte Petronescu. Kraschkénak minden oka meg­volt rá, hogy azt higgye: Petronescu odaérkezése némi bizalmatlanságot jelentett felettesei részéről az ő ké­pességei iránt. Ezt a bizalmatlan­ságot a Leontyev-ügy nem éppen si­keres kezdeti fejleményei és Kra­schke ügynökeinek hirtelen lebu­kása váltották ki. Valóban, az utóbbi év csupa kel­lemetlenséggel kezdődött. Egyik leg­jobb ügynöke bukott le, Filipp Bor­zov, aki sokszor megjárta már a szovjet hátországot, s mindig érté­kes értesüléseket hozott onnan. Filippet, a volt kulákot és machneis­­tát, aki hallgatag, idős ember volt a háború legelején verbuválták. Mi­után három hónapig tanították Kraschke iskolájában átdobták a mögöttes területre. Egy Vanda nevű fiatal lányt adtak mellé társul. Ván­dormuzsikusoknak — apa és leánya — adták ki magukat. A frontra ve­zető utakon játszottak az elhaladó csapatoknak, Filipp harmonikázott, ha hegedült. A harmonika bel­sejében rádióleadó készülék volt el­rejtve. Filipp éjszakánként értesí­tette a németeket az arra­­vonult tartalékok adatairól, közölte a bom­bázásokhoz szükséges tájékozódási pontokat. Az öreg harmonikás és csinos leánya sehol sem keltettek gyanúi. Egy napon megtörtént, hogy a hallgatóság között akadt egy had­nagy, aki maga is kiválóan harmo­nikázott. Ennek feltűnt, hogy a har­monika többhelyütt is szakadt. Elő­ször azt hitte, hogy a fújtatók nin­csenek rendben, s ajánlkozott, hogy megjavítja a hangszert. Filipp azon­ban nem volt hajlandó kiadni a kezéből csak tovább játszott. A fi­gyelmesen hallgató hadnagy rájött, hogy valami van a harmonika bel­sejében. Kitépte Filipp kezéből, fel­vágta a fújtatót s előhúzta a leadó­készüléket. Wanda felhasználta az al­kalmat, hogy a közfigyelem az öreg harmonikásra irányult és gyorsan odébb­ állt, így bukott le Filipp. Kraschke kétszeresen el volt ke­seredve, elvesztette egyik legjobb emberét, s a harmonika-trükknek is befellegzett. Igaz, hogy nyomban új ötlete tá­madt. Hivatta a „kombinát“ mű­szaki műhelyének vezetőjét s így szólt hozzá: — Ön nem veszi figyelembe az orosz nemzet lélektanát. Azért mon­danak csődöt az ügynökei... ön nem érti a szláv lelket. — Itt Kra­schke önelégülten és titokzatosan elmosolyodott. — Az oroszok, bará­tom, mint általában minden szláv, igen könyörületes szívűek. Ezt kell kihasználni! — Mindjárt hozzá is látott, hogy megmagyarázza: — Ezentúl rokkantakat küldünk­­az oroszokhoz. Igenis, rokkantakat. Fél­lábú embert, aki a háborúban lett nyomorékká — ördögbe is, ez lesz az igazi! Egyszóval ki kell eszelni, hogy lehet a rádiót a favégtagokba beszerelni. Ha mondjuk, csípőtől kezdődik a protézis ... — De hiszen ehhez olyan embe­rekre van szükség, akiknek tőből hiányzik a lábuk — jegyezte meg naivan a műszerész. — Ez pedig­­ meglehetősen ritka eset... — Furcsa ember maga! — felelte Kraschke. — Nem mindegy nekünk, hogyan fogjuk ezentúl amputálni őket: csípőtől lefelé, vagy csak a lábfejet? .. Azonnal küldjön titkos utasítást a szomszéd kórházaknak. Művégtag! — ez aztán az ötlet! Te­gye, amit mondtam! (Folytatjuk) ! KISALFÖLD A Pravda a nürnbergi per anyagának kiadásáról Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió hét kötetben közrebocsátotta a fő német háborús bűnösök nürnbergi perének teljes anyagát. A Pravda pénteki száma kom­mentálja a nürnbergi per anyagának kiadását és meg­állapítja: A nürnbergi per anyagá­nak értéke abban van, hogy leleplezi az egész világ előtt az imperialista politikai bo­szorkánykonyhát, amelyben a háborút kotyvasztják. Ezek az anyagok meggyő­zően mutatják, milyen nagy veszélyt jelent a békére a nyugat-németországi mili­­tarizmus feltámadása. Ezen túlmenően rávilágítanak azokra a hitlerista táborno­koknak bűnös múltjára, akik jelenleg a Bundeswehrt ve­zetik és parancsnoki tisztsé­get töltenek be a NATO-ban. Magyar kiállítás nyílt Kairóban Kairó­ Magyar kiállítás nyílt meg csütörtökön dél­után Kairóban. Külkereske­delmi vállalataink egészség­­ügyi berendezéseket, labora­tóriumi felszereléseket, labo­ratóriumi berendezéseket és gyógyszereket mutatnak be a következő napokban a kai­rói egészségügyi szakembe­reknek. Novikov fogadta Apró Antalt Moszkva (TASZSZ) Vla­gyimir Novikov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke, pén­teken fogadta Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának első elnök­­helyettesét, aki Indiából ha­zatérőben átutazóban tar­tózkodik Moszkvában. 1961. április 1., Szombat Hruscsov fogadta­­Ne Wint Moszkva (TASZSZ) Nyi­­kita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke pénteken megbeszé­lést folytatott Ne Win tá­bornokkal, a burmai hadse­reg vezérkari főnökével, aki jelenleg a szovjet kormány­fő személyes meghívására Moszkvában tartózkodik. A megbeszélésen részt vett Malinovszkij marsall, hon­védelmi miniszter és Vaszi­­­­lij Kuznyecov, a külügymi­niszter első helyettese is. A nap folyamán Ne­vin tábornok külön meglátogat­ta Malonivszkij marsallt. A szovjet honvédelmi minisz­ternél tartott megbeszélé­sen jelen voltak Grecsko és Zaharov marsallok, Puskin külügyminiszterhelyettes, valamint a szovjet hadsereg több magasrangú tisztje. Az ENSZ politikai bizottsága egyhangúlag elfogadta a leszerelés kérdéséről beterjesztett szovjet-amerikai határozati javaslatot NEW YORK (MTI) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága csütörtökön ösz­­szeült, hogy foglalkozzék a leszerelés kérdésével. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ENSZ- küldöttsége közös határo­zati javaslatot terjesztett elő, amely indítványozza, hogy halasszák a leszerelés kérdésének vitáját az ENSZ közgyűlés szeptemberben megnyíló 16. ülésszakára. A politikai bizottság ülé­sén felszólalt Gromiko­v szovjet külügyminiszter és­­ Stevenson, az amerikai ENSZ küldöttség vezetője. Mindketten ismertették a közös határozati javaslat szövegét. Kanada, Csehszlovákia, Etiópia, Szudán és Nigéria küldöttének felszólalása után a közgyűlés politikai bizottsága egyhangúlag el­fogadta a közös szovjet­amerikai határozati javas­latot. A politikai bizottság ezek szerint javasolja, hogy a leszerelés kérdésének megvitatását halasszák a 16. ülésszakra. Megnyílt Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 27. kongresszusa London (TASZSZ). St. Pankrac (London egyik ke­rülete) tanácsának épületé­ben pénteken ünnepélyes keretek között megnyílt Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 27. kongresszusa. A kongresszust William Gal­­lacher, a párt elnöke és egyik legrégebbi tagja nyi­totta meg. A kongresszuson hétszáz küldött, s tizen­nyolc ország kommunista és munkáspártjának képviselői vesznek részt. William Gallacher meg­nyitó beszéde után Palme Dutt, a párt alelnöke javas­latára a küldöttek egyper­ces néma felállással adóztak Harry Pollitt, a végrehajtó bizottság elhunyt elnöke em­lékének. A Központi Bizott­ság beszámolóját John Gol­­lan főtitkár tartotta meg. A kongresszus folytatja munkáját. Plasztik bombás merénylet áldozata lett Evian polgármestere Evian (MTI) Evianban — a küszöbönálló algériai­­francia tárgyalások színhe­lyén — pénteken hajnalban két hatalmas robbanás volt. A plasztik bombák Camille Blanc, az eviani polgármes­ter otthona előtt robbantak. A második robbanás súlyo­san megsebesítette Camille Blancot, aki mióta Evian­ban előkészítette a tárgya­lásokat, többször kapott fe­nyegető levelet. A levelek árulónak bélyegezték­ a pol­gármestert és követelték, hiúsítsa meg a tárgyaláso­kat. A levelek egyikén a „Francia-Algéria” aláírás olvasható. A polgármester belehalt sérüléseibe. A rendőrség körülzárta a vá­rost és megkezdte a nyomo­zást. Do­menkinfilm­ a rakétákon folytatott biológiai kísérletekről Moszkva (TASZSZ) A moszkvai televízióban be­mutatták „A biológiai kí­sérletek a rakétákon” című tudományos dokumentum­filmet. A filmen látható, hogy a kutyák miképp viselked­nek a magasrepülések kü­lönböző fokozatain. A televíziós közönség lát­ta többek közt a Palma és az Osvazsnaja kutyát repü­lés közben a rakéta herme­­tikus kabinjában. A közön­ség ugyanakkor megfigyel­hette a kutyákat hatszoros terhelés és a súlytalanság állapotában, látta, hogy az állatok miként reagálnak a zajra és a vibrációra. A kísérletek nem rongál­ták meg az állatok egészsé­gét. A televízió közönsége lá­tott kísérleteket a katapult­­tal történő mentés módsze­reire. Két kutyát, a Lindát és az Albinát, nem légmene­tesen záró tartályokban lőt­­ték fel. A pálya azon sza­kaszán, amikor a sebesség másodpercenkénti 1,2 kilo­méter volt, 80, és 40 kilo­méter magasságban hozták működésbe a katapult-szer­­kezetet. A tartályok ejtőernyői négy kilométer magasság­ban nyíltak ki. Az állatok kielégítően viselték el az utat és a katapulttal tör­ténő visszajutást a földre. Abból a célból, hogy megfigyelhessék az állatok magatartását, szabad moz­gás közben a súlytalanság állapotában, fehér egereket helyeztek el a rakétákon. A film megörökíti az ege­rek viselkedését, amelyek körülbelül tíz percig sza­badon mozoghattak a súly­talanság állapotában. Az ál­latok fokozatosan úrrá let­tek mozdulataik fölött és részben alkalmazkodni tud­tak a rendkívüli viszonyok­hoz. USA zászlók a kongói dzsungel­ben: Mobutu, Ka­­szavubu, Csombe.

Next