Kisalföld, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL­ETEK 7 XVII. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1961. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK A művelődő ifjúság szemléi (P. Z.) Győr-Sopron me­gyében is szemtanúi lehe­tünk mostanában a KISZ- szervezetek által szervezett, kitűnő eredményeket hozó­ ifjúsági kulturális szemlék­nek. Falvaink és városaink nagy részében kétszeresen ünnepek most az ünnepek. A Kilián György kulturális szemlék szép, hatásos mű­sorokkal díszítik, telítik őket: szavalatok, táncok, színdarabok, kórusművek stb. ezreivel, s ami nem mellékes dolog: olyan mű­sorokkal, amelyek a leg­több helyen megmozgatják a fiatalok és felnőttek szí­vét, nemcsak szórakoztat­ják, hanem gondolkodásra is késztetik őket Ezek a szemlék, műsorok nem né­hány röpke hét, vagy hó­nap eredményei, hanem az ifjúsági szervezetek hosz­­szas kulturális munkájá­nak, államunk hathatós tá­mogatásának érett, vagy ér­lelődő gyümölcsei. Majd aprólékosan ele­mezni kell a szemlék ta­pasztalatait, de azt máris megállapíthatjuk, hogy az ifjúsági szervezetek egyik fő feladatává kell tenni to­vábbra is az ifjúság kultu­rális nevelését, méghozzá sokkal jobban, mint eddig. Láttuk az abdai, a bősárká­­nyi, a csornai, a soproni, a győri fonodás stb. ifjú­sági művészeti csoportokat. Érezhettük jó szereplésük­ből, hogy élnek-halnak a kultúráért, a jó szereplésért, s kívánják, hogy működé­süknek a szemlék befejez­tével ne legyen vége. És ami még növeli a KISZ- szervezetek jövőbeli kultu­rális munkáját: a fiatalok szép eredményeket értek el, de tovább akarnak lépni. A színvonalas műsorral sze­replők csakúgy, mint a gyengébbek. És a nézők kö­zül is sokan kedvet kaptak a sikeres szemlék láttán, hogy szerepeljenek! Sok fiatal tanul mostaná­ban. Sokan járnak előadá­sokra, színházba, moziba. Egyre többen olvasnak kö­zülük szépirodalmat, a Jó­zsef Attila olvasómozgalom keretében is. Ennek és a szemléknek a tapasztalatai közül a legfontosabbat csak akkor alkalmazzuk helye­sen, ha falvainkban és vá­rosainkban új kultúrcso­­portok, műsorok szerveződ­nek. A megye falvai, üze­mei egy részében már évek óta állandó kultúrcsoportok működnek, több helyen mostanában szerveztek művészeti csoportokat, de még mindig sok az olyan falu vagy üzem, ahol — bár lehetne — nincs kultúrcso­­port. Vagy csak a már ha­gyományossá váló szemlék előtt „hozzák össze”, s utá­nuk el is halnak. A cél te­hát az legyen: maradjanak együtt a szemléken szereplő kultúrcsoportok, fejlődjenek tovább, s példájukon okul­va újak is szerveződjenek. A másik fontos dolog: egyre több kultúrház épül falvainkban, s a szemlék idején ezek népesek is, ren­deltetésüknek megfelelően hasznosítják őket. De a mű­velődési házak többsége­­­­ még kihasználatlan. Van olyan művelődési ház, ame­lyet nemrég drága pénzen megépítettek, fogadkozva, hogy jól ki tudják majd hasz­nálni, ezer érvvel bizonyít­va, hogy nélkülük a helyi kultúra nem fejlődhet, s amikor elkészültek, egy vagy két ünnepélyes műsor után kihaltak. És évekig­­ csupán néhány kultúrmű­sort rendeztek bennük. He­lyes lenne, ha a szemlék után a fiatalok, a KISZ- szervezetek a művelődési házak és a községek, üze­mek vezetőivel megbeszél­nék, hogyan hasznosíthat­nák jobban a kultúrháza­­kat. Sok helyen vitatott a helyi művelődési ház és a KISZ-szervezet viszonya, il­letve, hogy a KISZ-szerve­­zet mennyire szólhat bele a helyi művelődési ház mű­ködésébe. Egy bizonyos: ahol nem használják ki a művelődési házat, ahol a kulturális élet fejlesztésé­ről készített programot csak azért készítik, mert ma már előírt kötelesség, de meg­valósítására nem töreked­nek kellően, ott a KISZ- szervezetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy ha kell, kiharcolja a műve­lődési ház működését. Mi­vel a kulturált jövő első­sorban az ifjúságé, neki ér­deke, hogy a kultúra meg­felelő gyümölcsöket terem­jen. Aligha szükséges bizonyí­tani, hogy a kultúrát nem­csak a kultúrműsorok je­lentik, s a Kilián szemlé­ket sem csupán a kultúr­­csoportok fejlődésének meg­szemlélése céljából rende­zik. A szemlék­­idején kide­rül az is, hogy mely KISZ- szervezet végzi jól általá­ban az ifjúság szórakozta­tását, nevelését, melyik dol­gozik legjobban azért, hogy a fiatalságot felkészítse a jövőre, a munkára, olyan általános művelt emberek­ké nevelje, amilyenekre a fejlődő társadalomnak szük­sége van a fejlett technika korszakában. A szemlék­ azt az­ érdekes tanulságot is vi­lágosan mutatják, hogy ahol szervezetileg gyenge a KISZ-szervezet, ott gyen­gébb vagy hiányzik a kul­­túrcsoport, ott legkihaltabb a művelődési ház. Bár­me­­lyenkint csupán néhány lel­kes, tehetséges pedagógus és ifjú is szép kultúrmű­sort produkál. Ez a kivétel csak hangsúlyozza azt a kö­vetelményt, hogy a KISZ- szervezeteknek mindenkép­pen fejleszteniük kell mű­ködésüket, létszámukat, ön­tudatukat, kulturális és egyéb munkájukat. Erős KISZ-szervezetek hatalma­san fellendíthetik a saját és falujuk, üzemük kultu­rális életét. Erős KISZ-szer­­vezetek minden nemes cél­ra a fiatalok százait, ez­reit mozgósíthatják. Az erős KISZ-szervezetek kap­ják rendszerint a legtöbb elismerést és támogatást. A szemléken sok olyan fiatal pedagógus, munkás, paraszt, alkalmazott stb. fiatal is szerepelt, aki nem tagja a KISZ-nek, de most megbarátkozik vele. A ve­lük együtt elért sikerekkel fogadják őket is kebelükbe. És általában szervezetteb­bé kell tenni az ifjúság meg­mozdulásait. A fiatalok a szemlék egy részén fegyel­mezetten, impozánsan szere­peltek, de több helyen — Győrött és másutt is — sok volt a zavaró körülmény: a mozgolódás, a fecsegés, a fe­lesleges futkározás. Néhol nagyon lerontotta ez a szem­le műsorának sikerét. Már a következő szemléket nagyobb gondossággal kellene előké­szíteni, hiszen az ilyen na­gyobb megmozdulások szer­vezettsége, fegyelme is ne­vel, lelkesít és a rendhez szoktat. Magyar pártküldöttség utazott Csehszlovákiába A Csehszlovák Kommu­nista Párt megalakulása 40. évfordulója ünnepségére szerdán reggel Prágába utazott a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt küldöttsége. Kállai Gyula a Politikai Bizottság tagja, és Prieszol József a Borsod­ megyei pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság tagja. Jelen volt a búcsúzta­tásnál Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és a követség több tagja. (MTI) VIRÁGCSEREPGYÁRTÁS Solymár határában, a hegyek között egy régi tég­lagyárban megkezdte működését a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat kerámia ipartelepe. A kemen­cékben a művészi figurák mellett ma még csak virágcserepeket égetnek, de a második félévtől megkezdik az épületmajolikák nagyüzemi gyártását is. Képünkön a cserépégető forma — Az lehet, hogy min­de út először idegen, de mi hamar megbarátkoztunk vele. — A tsz egyik bog­­nára mondja ezt, miközben ott trónol a kitermelt jóko­ra faágon, s közben héjaz­­za őket, akkora igyekezet­tel, mintha hajtaná valaki. — Tizenkét napja csi­náljuk, s mindig találunk valami javítanivalót, ami­től tökéletesebb lesz — egé­szíti ki a másik bognár. Nos, a kunszigeti Zöld Mező Tsz bognárműhelye ez, ahol négy ember mun­kálkodik a készülő ágaso­kon, amin a lucernát szá­rítják. Majd az egyik bog­nár, Virág Mihály föláll, hogy azért mégsem mond­ják, hogy nem érnek rá szót váltani a látogatóval, a nagy munkától, s a mű­helyudvar végébe mutat. — Az kétszáz ágas már kö­rülbelül. — S mennyit akarnak készíteni? — Azt hiszem, négyszáz körül lesz — siet hátra, kihúzza a kupacból a leg­szélső ágast, szétnyírja, föl­állítja. Bemutatót tart. — Jó lesz ez! — állják körül a bognárok. — Ezen biztosan megszá­rad a lucerna. Erre eshet az eső, lefolyik róla, leve­gős, nagyon hamar kiszá­rad újra. — S azt se feledd mon­dani — szól közbe Lép András —, hogy amíg a földön fekszik a zöld, s esőt kap, rögtön bújni kezd az új here, ránéz. Ugye, piszkálja az ember, mind­járt lepörög a levele. Ah, hasonlítani se lehet az ágas szárításhoz. -----Van másik fajta is — teszi vissza az előbbi ágast Virág Mihály, s elő­húz egy újabbat. — Erre még egy sort lehet rakni, ezt először csináltuk, de rájöttünk, hogy így gyen­gítjük a lábat, jöhet egy nagy vihar, aztán kész a kár. Azért ezeket se dob­juk el, ide az oldalba kap egy százas szöget, aztán ha rövidebb a takarmány, az is ráfér. — Persze, ha kipróbál­juk, akkor látjuk meg, me­lyik­ jobb — kapcsolódnak a beszélgetésbe egyre töb­ben, aztán az egyik izmos bognár megkapaszkodik az ágasban, csüng rajta, mint alma a fán, közben vidá­man kiáltja felénk: — Ez igen! Ezen nem döglik be a takarmány. El­bír öt mázsát is! Nevetnek, örülnek az emberek. — Csak a héjazás■ egy kicsit nehéz, hosszadalmas munka — panaszolja Vi­rág Márkus, a Mihály test­vére. ,— Dehát, ha egy­szer m­eg kell csinálni. Ha nem héjaznánk le, „meg­­petyülne“ a fa, jövőre már dobhatnánk el. Hát érde­künk ez? Így kiszárad, té­len berakjuk a színbe, húsz évig is ágas lesz ez az ágas. ★ A tsz-irodában intézke­dik az agronómus. Üzenet jött a szántóföldről, üzenet megy a bognárműhelybe. A lucernaföld egyik részén már lehet rendsodrózni, a másik részére pedig ki le­het hordani az ágasokat, ott már szombaton leka­szálták a zöldet. ★ S kint a határban a go­romba széllel dacolva hat­van kasza harap a lucer­nába. — Hány éves maga, bá­csika? Úgy hajlong­ott az élen, hogy az ember átmelegszik még a lendületétől is. — No, mit gondol? Hat­vanöt és egynéhány. — Ne fiatalítsa magát, Vince bácsi — ugratják a ”— Pedig most nem is tudok gyorsan kaszálni — tart pihenőt Szalai Vince —, mert úgy fúj ez a go­romba szél, s eldönti a ka­sza előtt a lucernát. Hátranyúl a tokmányhoz, hogy megélesítse a kaszát. Érdekes, szép tokmány, nem mindennapi darab. — Ezt nézi? — húzza ki magát büszkén. — Ez a tokmány már hetven éves, még a déd öregapám tehe­nének szarva volt. Sok aratást megért, s de sokat tudna mesélni... Megpihennek a kaszák, az ágasszárításra terelődik a szó. Sokat várnak tőle, s tetszik nekik. Csak a Vin­ce bácsi mormog elégedetle­nül. Nem az ágas miatt, hanem a gépet emlegeti, hogy nem jó az, szebben levágják ők a kézi kaszá­val . . . meg a gép össze­húz mindent a lucernához... aztán kiböki végre: — Aztán, ha mindent a gép csinál, elkaszálja elő­lünk a gabonát, mit dolgo­zunk? Miből lesz a kenyér? Fontoskodva fölemeli agyoncserzett bőrű arcát, s olyan kedves így ez a jö­vőért, az örök kenyérért aggódó, már csak szokásból aggódó öreg. Visszajött a gép, fordul a táblába, meglendülnek a kaszák. A műhelyben útra készítik az ágasokat... S Vince bácsi nekilendül a zöld mezőnek. G. Szabó Száz hold lucerna — négyszáz ágas Képzett szakemberek a mezőgazdasági nagyüzemek részére 250 millió forint az agrárfelsőoktatás fejlesztésére A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az oktatási reform egyaránt sok új fel­adatot állít a mezőgazdasá­gi szakemberképzés elé. Ezekről a feladatokról, a már megtett, illetve terve­zett intézkedésekről Petőházi Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes az alábbi tájékoztatást adta az MTI munkatársának.­­ A Földművelésügyi Mi­nisztérium illetékes osztá­lyai külső szakemberek be­vonásával tanulmányozzák, hogy a korszerűen gépesí­tett és kemizált többezer­­holdas mezőgazdasági nagy­üzemekben milyen lesz majd a szakember-szükséglet.­­ Az agrár-felsőoktatási intézményeknek az utóbbi években kialakult száma és szakosítása megfelel a to­vábbi feladatoknak, viszont lényegesen bővítjük csak­nem valamennyi ilyen in­tézmény kapacitását. Az ag­rártudományi egyetemen, a három mezőgazadsági aka­démián, a kertészeti, az ál­latorvosi és az erdőmérnöki főiskolán az idén 600 hallga­tó végez, az ötéves terv vé­gén pedig már 950. Ennek a több mint 30 százalékos lét­számemelésnek az anyagi­technikai alapjait öt év alatt 250 millió forintos beruhá­zással teremtjük meg; az összegből új oktatási épüle­tek, kollégiumok, kulturális és szociális rendeltetésű he­lyiségek épülnek. A gyakorlati képzés szín-* vonalának emelésére az egyetem és a főiskolák tan­gazdaságait korszerű, mére­teiben és felszerelésében is igazi nagyüzemekké fejleszt­jük, s már az idén mintegy 50 millió forint értékű gép­pel látjuk el.­­ A mezőgazdaság szer­kezetének gyökeres átalaku­lása a középkáderek képzé­sében igényli a legjelentő­sebb változtatást. Az általá­nos iskolára — a jelenlegi technikum helyett — főkép­pen az érettségit és szak­munkásbizonyítványt nyújtó mezőgazdasági szakközépis­kola épül majd. A mostani, középiskolai jellegű techni­kumok zöme érettségire ala­puló felsőfokú technikum­má alakul. — Az agrárképzésben mind fontosabb szerepet tölt be a levelező-oktatás. Külö­nösen a technikumokon nép­szerű ez az oktatási forma. Az idén már 70 ilyen kihe­lyezett technikumi osztály működik, főleg termelőszö­vetkezetekben és állami gaz­daságokban, s a mezőgazda­­sági technikumoknak össze­sen 10 000 levelező hallgató­juk van A felsőoktatási in­tézmények levelező tagoza­tán az idén 275-en, négy év múlva pedig körülbelül 400-an kapnak diplomát. Ára: 50 fillér Kubai exportra is készül gyapjúszövet a győri Richards Finom­posztógyárban A győri Richards Finom­posztógyárban az idén 50 százalékkal emelkedik az exportcikkek termelése a múlt évhez képest. A Hun­­garotex külkereskedelmi vállalat útján a tőkés or­szágokba és a baráti szo­cialista államokba egyaránt szállítanak Crombi és Ve­lour férfi és női tisztagyap­­jú kabátszöveteket és a legújabban különösen ked­velt Libra kabátszövetet, amelynek anyagába külön­leges, mohai­ fényes gyapjút is kevernek. Keresett cik­kek még külföldön a Ri­­chards-gyári tiszta gyapjú fésűs öltöny szövetek, köz­tük a divatszínekben ké­szült Plútó. Ebből nagyobb mennyiséget szállítanak a harmadik negyedévben Ku­bába is. A kubai export­szövet gyártását már meg­kezdték a Richards Finom­posztógyár dolgozói. N. J.

Next